Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-07 / 228. (2745.) szám
<ÍM<G®MAGfeARHliaj® 19*81 október 7, s*«rdft 2 Az agrárpárt ruszinszkói sajtójában az ukránositás ellen „küzd", a gyakorlatban azonban az ukrán irányzatot erősíti Ni az igazság a Iratai iskolasztrájk köri ? — Az agrárpárt kétszinfi szerepe még jobban efmérgesiti a nyelvkérdés körüli háborúságot — Csak ukrán irányzatú tankönyveket engedélyeznek a ruszin iskolák számára Munkács, október 6. A P. M. H. beszámolt' arról, hogy a rusziuszkói. Nagylucska nevű nagyközségben a műit napokban iskolaszlrájk ■volt, mellyel a szülők — mind ruszin nemzetiségűek — tiltakozni kívántak az ellen, hogy gyermekeiket ukrán nyelvben s ukrán széliemben neveljék. A lucskai iskola sztrájk, az ukrán nyelv és szellem miatt — mint ilyen, — már második volt Rúszinszkóban, jellemzője a ruszinszkói nyelvi karcnak és az iskolaügyi viszonyoknak, ezért érdemes is és kell is azzal bővebben s alaposan foglalkozni. A esek agrár párt ruszinszkói hivatalos lapja, a Podk. Hlasy érinti ungvári csehnyel- vü és szellemű, esek agrárpárti napilap a bicskái sztrájkról a következőket Írja: „Nagylucska községben (Munkács mellett) a legutóbbi napokban nagy elégedetlenség tört ki a ruszinszkói országos hivatal tanügyi referálásának azon rendelkezése miatt, mely a lucskai iskolákba ukrán tanítókat helyezett, A szülők e tanítók eltávolítását követelték, de kérésüknek nem tettek elegek A szülők szeptember 20-áu emiatt többszázan értekezletet tartottak és kimondották, hogy amíg az ukrán lanitók helyett nem adnak a községnek ruszin tanítókat, amíg a mostani ukrán tankönyvek helyére nem vezetnek be ruszin tankönyveket, nem küldik gyermekeiket iskolába és igy tiltakoznak a ruszinság elukrá- nositása ellen. (Ugyanezen a napon tartották választási kortesgyüiésiiket Lucskán a szociáldemokraták, akik az ukrán irányzat támogatói. E gyűlést megzavarták, megakadályozták.) Mivel a szülői értekezlet határozatát nem respektálták, megkezdődött a sztrájk és ezer növendék közül csak 22 ment iskolába, 98 százalék nem s ez azt jelenti, hogy az egész lakosság az ukránositás ellen van. A helyzet komoly. A község lakói a Podk. Hlasy szerkesztőségének azt a megnyilatkozást tették, hogy „ha képesek voltak 1000 évig szem- i beszállni a magyarosítással, akkor a szabad republi kában is meg fogják magukat védelmezni az idegen ukránositástói" Jól jegyezzük meg: ezt a ruszinszkói országos hivatal, az agrár párt ruszinszkói hivatalos lapja Írja. Ezzel kapcsolatban elsősorban azt kell megjegyezni, hogy Lueska régen, Mátyás, az igazságos korában szinmagyar község volt, (a faluiban ma is sók ember tulajdon neve tiszta magyar név, arcuk magyar arc), de el- oroszosodott a magyar múlt idején, úgy hogy a csehszlovák iinpérkum már mint ruszin községet vette át. Tehát legelsősorban nem igaz a Podk. Hlasy utolsó állításának magyar vonatkozása, mert Lucskát nemhogy' nem magyarosították, hanem Lucska elruszinoso- dott a magyar államiság alatt. (Sajnos, sok. ilyen község vau Beregben!) És most lássuk, hogy áll a helyzet a lucs- kai sztrájkkal és az ukránosilássál kapcsolatban: Lucskán 18 tanitó van. Ezeknek egyike sem ukrán származású, nem galíciai, hanem odavaló ruszin. (Kislucskán van egy ukrán- galíciai származású, ukrán tanitó, Osztapőuk, az első ruszinszkói maradékbirtokosnak, az 1919-ben Galíciából idejött szociáldemokrata Osztapcuknak, ki itt csehszlovák állampolgárságot nyert, fia.) Elesik tehát a Podk. Hl agynak az az állítása, hogy ukrán tanítókat helyeztek Lucskára. Mi kát a baj, mi volt a sztrájknak oka, miért 'mondták azt, hogy a lucskai iskolákban ukránositás folyik? Erre a válasz egyenesen szenzációs: Ruszinszkó országos hivatala, országos elnöke 1930-ban rendeletét adott ki az összes j ianfelügyelőségek uek. (A rendelet megjelent: Urjadovi Vistnik X. évf, 7. számában s a rendelet száma 100.728—111:30, ez hivatkozik az országos hivatal tanügyi referálásának 22638 —III—30. számú rendelkezésére.) E rendeletben az országos hivatal, illetőleg az országos elnök a legszigorúbban megparancsolja, hogy az elemi iskolákban csak az iskola-ügyi minisztérium által engedélyezett, jóváhagyott tankönyveket szabad használni, minden más tankönyv használata szigorúan tilos és tiltott. A tanfelügyelők pedig a legszigorúbban ellenőrizzék azt, hogy a rendeletnek a legteljesebb mértékben eleget tegyenek. És most nézzük, milyen ruszin elemi iskola! tankönyveket engedélyezett, hagyott jóvá az iskolaügyi minisztérium? Az iskolaügyi minisztérium olyan tankönyvet, mely a ruszin nyelvtanításban s a ruszinnyelvü elemi iskolai tanításban alapul szolgái, csak kettőt hagyott jóvá: a Zorja-t és a ZornieM, mindkettő a Panykievics — Voloniai—Bircsák ukrán irányzat, ukrán gramatika, ukránositó nyelvszellem alapján készült, (az egyiket az agrár Irdinkó, a másikat a szintén agrár Hodza iskolaügyi minisztersége idején hagyták jóvá s engedélyezték!!) A helyzet tehát az, hogy a ruszinszkói ruszin tannyelvű állami elemi iskolákban ukrán irányzatú tankönyvekből, ukrán irányzatú nyelvgzellemben tanítanak, mert arra adott szigorú rendelkezést az országos hivatal, annak agrárpárti országos elnöke, mert a két agrárpárti miniszter csak ukrán irányzatú tankönyveket engedélyezett és hagyott jóvá. A Podk. Hlasy „küzd“ az nkrán tanitás, az ukránositás ellen, de ugyanakkor annak az országos hivatalnak, annak az agrárpártnak félhivatalosa, mely az nkrajnizmust és ukránoeitást a ruszin iskolákba bevezette s folytatni rendeli. Ezöu abszurd agrár kétféleségep ne csodálkozzon senki a ruszinszkói ukrajnizmussal kapcsolatban. így van ez minden vonatkozásban. Az agrárpárt, s az agrárok félhivatalosa, a Podk. Hlasy szánleg az ukránok és a* ukrá- nositás ellen van, ugyanakkor az agrár- párti vezetés alatt álló ruszinszkói kormányzat és az agrár vezetésű volt polgári koalíció nevezte ki Ruszinszkó országos hivatalába, közigazgatási föíisztviselöivé az emigráns ukránokat 1927-ben. (Ukrán-galíciai származású Jeoh dr. országos alelnök és még száz országos hivatali Sőréié- rens-tanácsos, több járási főnök és szolga- biró!) A ruszinszkói ukránositás ügyében — mely Be nos koncepciója — az agrárok, a szociáldemokraták. és a cseh néppárt, valamint a kommunista párt teljesen egyek, egy alapon állanak s azért egyenlő felelősséggel tartoznak, majd ha a ruszinszkói ukrajnizmms külpolitikai komplikációkat fog okozni Lengyelország és Románia érdekei ellen és Szóvjetoroszor- szág javirt. Lucskán a sztrájkot, mely az országos hivatal tanügyi referálása ellen irányult, mely a nyílt szociáldemokrata ukránositáson akart ütni, de melynek tulajdonképpen a ruszinszkói agrár irányzat az okozója, a pravoszláv batyuska szította. Nyíltan ellene csak a kommunisták és a szociáldemokraták voltak, ezeknek gyermeket vagy elmentek vagy el akartak menni az iskolába. A uccákön a sztrájk reggelén a sztrájk-komité tagjai dolgozlak, kergették haza az iskolába induló gyermekeket. Állítólag több gyermeket el is náspárt- goltak, emiatt a csendőrség nyomoz. A sztrájk egyelőre véget ért, a szülők deflációjának az országos hivatalban különböző ígéreteket adtak. A népnyelvi-irodalmi nyelvben nagyorosz- irányzat' tanítói (ez a ruszin tanítóság nagy többsége) egyesületük által adtak ki tankönyveket, de ezeket az iskolaügyi minisztérium, noha azok lojalitását, kifogástalanságát é* megfelelőségét elismerte, még nem hagyta jóvá, nem engedélyezte, viszont nyíltan el sem tiltotta. Ezeket a könyveket azonban nem as államnyomdában készítették, nem állami szubvencióval adták ki, tehát drágák s mivel nincsenek engedélyezve, az elemi iskolai tankönyvsegélykönyvtáraiban nincsenek benne. Sok helyen azonban a tilalom ellenére is használják s igy van rá példa, hogy egy és ugyanazon helyen (községben és városban), hol több ruszin tannyelvű iskola vau. az egyik iskolában ukrán nyelvi és nemzeti szellemi tanitás van, a másikban pedig népriyelvü » tanitás. A ruszinszkói ruszin tanítói és tanítóképzés ügyeivel s azzal, hogy kik a tanítók, kik tanítanak, kik taníthatnak Rúszinszkóban a ruszin iskolákban, külön cikkben lehet és kell foglalkozni. R. Vozáry Aladár. Az Iskolasztrájk az országos választmány előtt Ungvár, október 6. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A nagylucskai iskolasztrájk ügye a napokban a ru- szinszkói országos választmányt is foglalkoztatta, melyen nagy összecsapásra került a sor az ukrán irányzat és a nagyorosz, illetve a helyi ruszin nyelv hívei között. Nagy horderejűvé vált ez a különös sztrájk már azért is, mert Rozsypal Antal országos elnök ezt az alkalmat is fel akarja használni arra, hogy az iskolaügyí referálus feletti közvetlen hatalmat — melyet tőle Dérer .iskolaügyi miniszter egyszerűén elvett, — visszaszerezze. A lucskai kultursztrájk. ügyében nála járó küldöttség előtt nyíltan kijelentette, hogy semmi befolyása nincs az iskolaügyi referátumra, azért azt ajánlotta a küldöttségnek, hogy szerkesszenek memorandumot az iskolaügyi miniszterhez, melyet majd ő megfelelő módon fog továbbítani Prágába. Az országos választmányi ülésen a cseh agrárok és szociáldemokraták között kitört vihart Rozsypal azzal igyekezett elsimítani, hogy a nyelvi kérdés igen súlyos kulturprob- Séma és igy nem tanácsos abba beleavatkozni s igy 6 is csak arra szorítkozik, hogy a nagy- lucskaiak és dávidháziak memorandumait a* iskolaügyi minisztériumhoz juttatja. Az érdekes kultursztrájk fináléja különben az lett, hogy egy napon megjelentek Nagylucskán a csendőrök és a gyermekeket karhatalmi eszközökkel kényszeritették az iskola látogatására, a szülők ellen pedig megindították az eljárást. t Irta: MM OBnr fordította: Kosáruné Hó Lom (31) Néhány nappal később Wetzel kijelentette, hogy uj vadászterületet keresnek. Egész nap gyalogoltak s estére kelve iankás, dombos vidékre értek, ahol nagyon sok volt a forrás és patak s a sűrűben itt-ott apró tavak csillogtatták a vizüket. Wetzel csak. egy szót mondott erről a vidékről, de Joe azonnal nagyobb érdeklődéssel nézett körül. A vadász tudta, hogy itt gyakran járnak indiánok. Ezen az éjszakán kis folyócska partján ütöttek tanyát s mikor a fiú látta, milyen óvatosan építi meg a vadász a rejtett tűzhelyet, szinte önkéntelenül nézett körül, nem lát-e valahol sötét arcot kibukkanni a bozótból?,.. Wetzel elmondta neki, hogy a bölények vertek erre utat — ezek az állatok ösztönüknek engedelmeskedve mindig a legegyenesebb ^ irányban haladnak céljuk felé — és az indiánok követték az első úttörők nyomait. A vadász roppant óvatos volt. Nagy csomó gályát szedett össze s valóságos kis kunyhó- féléi épített a tűz fölé, hogy a fénye el ne világítson- Mikor a láng lelohadt e csak a zsarátnok izzott még a tűzhelyen, akkor bontotta csak le a tetőt és kezdte sütni a husi vacsorára. Fekhelyül lágy mohát és füvet szedtek maiaknak s egy óriási kidőlt törzs mögött ágyaztak meg. Joe órákon át hevert álmatlanul. Figyelte a libegő levelek halk neszét... Hetek óta nem gondolt arra a hátborzongató hangra, amit egyszer az erdőben hallott, de most nyugtalanította a reá való emlékezés. Megfordult a helyén. Ez a halk nesz felriasztotta Wetzell. Felemelté sötét arcát és rátekintett a fiúra. ... — Aludj mondta csöndesem Aztán újra cl nyújtózkodott, Joe erőlködött, huny behunyvn I.irthassa a hzernét, elernyesztette izmait és lassan-fessen «aakuxyan elszunnyadt. Hajnalban Wetzel elment, hogy körülnézzen a vidéken. Dél-tájiban jött vissza. Joe meglepve vett észre valami változást az arcán. — Indián-nyomokat láttam —- mondta. — Lehet, hogy akármelyik pillanatban szembe1 kerülünk a kígyókkal. Nem vadászhatunk itt most. Huronok és delawarok csatangolnak mindenfelé. Jobb lesz, ha visszaviszlek a Bélve Városába. — Csak azért mondja ezt — kérdezte Joe —, hogy bajom ne essék? — Mi másért mondanám? — felelte a vadász. — Ha egyedül lenne, mit tenne most? — Nem bölényt vadásznék, hanem egy pár vörös szivébe mártanám a késemet. Joe szive nagyot dobbant. A. nagy pillanat elérkezett. Harcvágya fellángolt. Egészen odalépett Wetzel mellé. — Nem akarok visszamenni — mondta röviden. A vadász ott állt hosszú puskájára támaszkodva. Nézte a fiút és pem felelt.- Hadd maradhassak itt folytatta Joe. — Ha a terhére leszek, mondja meg nyugodtan és hagyjon egyedül. De ba... ha nem bánja, hogy itt maradok, akkor... -Kérem, engedje, hogy... Tűz égett, minden szavában, minden ki nem mondott betűjében. Szürke szemeiben megvillant az a különös fény. Wetzel megértette: ha elküldi magától, akkor sem hátrál, akkor sem vonul félre erről a veszedelmes vidékről, hanem egyedül próbál szerűébe nézni a veszedelemnek. A vadász megmozdult. Kinyújtotta bronzmar kát ée keményen megszorította a fiú kezét. Így kötött szövetségei egy hatalmas tölgyfa árnyékában az indián-vadász és Joe, Mind a kettőn tudták, hogy ettől a pillanattól kezdve megszűnt a csöndes, kedves, szinte játékos vadászólet. Véres, halálos napok következnek rájuk. —- Jól van, fiam. írmraditLutaz -— mondta Wetzel s egy pillanatra szokatlan mosolygás világitotla be kemény arcát. — Pár napig erre felé fogunk cserkészni. Először is ki kell iLudnunk,, (hogyan AEunto. Menj kicwit lefelé, amiig én jobbra megyek, mozogj lassan, és óvatosan és legyen nyitva a szemed. Ne maradj el sokáig! Joe leifelé ment a folyócska mentén. A cserjék árnyékában maradt és soha nem vágott át a legkisebb tisztáson sem, mielőtt óvatosan körül nem nézett és egy darabig nem hallgatózott. Semmi gyanús zaj nem ütötte meg a fülét. Megvizsgálta a homokos partot, a nyirkos, füves helyeket a fák alatt. Jő néhány óra hosszat haladt igy, aztán elhatározta, hogy visszamegy a táborhelyre. Átvágott az erdőn, azon az ösvényen, amit Wetzel többször használt. Itt sem feledkezett meg róla, hogy figyelje a talajt, nem talál-e nyomokat rajta... — Krakk!... Nehéz, katonai fegyver hangija dördült el váratlanul az őserdő mélységes csöndjében. Joe érezte, amint a golyó elzizaent az arca mellett. Egyetlen ugrással vetette magát a közelben álló fa mögé s óvatosan nézett körül, hogy meglássa, ki lőtt reá. Éppen idején vett még észre egy indiánt, aki most tűnt el vagy száz yardnyíra. tőle a bozótban. Azt várta, hogy több vöröst, is lásson még maga körül, de csalódott. Valószínűnek vehette, ho^v az indián egyedül van, mert hiszen, ha társai is lettek volna, bizonyosan észrevették volna már Joet a fa mögött. Joe mereven nézett abba az irányba* amerre támadója eltűnt s egyszerre sötét kar rajzolódott ki a lombok közt, mezítelen váll... kinyújtott puskacső... A vörösbőrü, ügy látszik, újra tölt. Joe dobogó szívvé! bujt jobban a meglehetősen vékony' fatörzs mögé. Az indián jobb búvóhelyet választott, mellette hatalmas tölgyfa lógatta lombját majdnem a földig s nyugodtan megfigyelhette az árnyékból ellenfelét, miig ő maga veszedelem nélkül bujt meg a fedezék mögött.-rn Krakk!... — roppant meg újra az indián fegyvere. A golyó a fa törzsbe fúródott, közvetlenül Joe feje mellett. A fiú hangosan felkiáltott, megingott w a következő p> Mamiiban mozdulatlanul feküdt az ösvény alacsony füvén. A. vörösbőrü felerdijtotl örömében. Látva, /hogy a aápadíamc njoaduMlamul fékezik, kezében késével, mac sk alép tökkel gyorsan közeledett. Fiatal harcos volt, izmos és gyors- mozgású s dobogó szívvel örült első győzelmének, az első sápadt arc skalpjának, akit megölt. Joe azonban most hirtelen felült, ráfogta puskáját az elképpedt indiánra és meghúzta a ravaszt. De nem talált. A vörös kiszámíthatatlan gyorsasággal ugrott féke, amint észrevette, hogy a halottnak vélt sápadtarc megmozdul. Mikor aztán Joe golyója mellette süvített el, újra előrohant a. bozótból s kését villogtatva, rettenetes kiáltozással rávetette magát a fiúra. Joe felállt s magasra emelte a puskát, készen arra, hogy lesújtson vele. De abban a pillanatban, mikor a vörös hozzáért, különös, halk fütty hangzott mögöttük s közvetlenül utána csengő puskacsattanás. Az indián meg- tántorodoít, mintha ütés érte volna és rekedt kiáltással hanyatlott le a fűbe. Joe föléje hajolt. Az indiánnak a melle volt átlőve. Bronzszi- mü kezét szorosan a sebre szorítva feküdt ott, oldalán lassan csurgóit lefelé a vér a fűbe. A fiatal harcos még élt. Mereven nézett Jóéra- Tudta, hogy meg fog halni, de tekintete egy pillanatig sem homályosul! el, a félelemnek árnyéka sem látszott rajta. Csak kimondhatatlan gyűlölet égett benne. Aztán hirtelen megzavarodott a pillantása— megűvegesod lek" a szemei,.. Joe egy szegény halott arcába tekinteti.. Nem is gondolkozott azon, hogy valószínűleg Wetzel lőtt az előbb s hogy megmentette vele az életét. Nem bírt menekülni a halál borzalmas érzésétől. Milyen szép, erős fiatal fiú volt óz az indián és most itt fekszik... Hirtelen megfordult. Wetzel lépett ki az ösvényre. — örezem -- mondta Wetzel, rátekintve a halottra. — Dicsőséget akart szerezni, sastol- lat, harci hírnevet... Láttalak benneteket a dombtetőről. Joe különös, kesernyés mosollyal felelt:- Szerencsémre,.. Megpróbáltam rászedni a vöröst, de nem voltam elég ügyes, úgy látszik.
