Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-01 / 223. (2740.) szám
6 <PlW£g-ft\vO^LfrR.-HlRltSg 1931 október 1, csütörtök. Az elnök kérdésére kijefen/bi, hogy nem tudta, hogy u ilyen emberek felett előbb rendes katonai bíróságnak kell ítélkeznie. Necm tartja magát bűnösnek és tagadja a vádat, de a vádiratban feleotroltakait eok részében megerő- í sitve azzal védekezik, hogy a letartóztatottak egyike bottal támadt rá, a másik pedig a revolverét akarta előrántani. Mire négy embere felkiáltott: „Lőni!" a mindjárt ezután lőttek ie. ö maga is elsütötte fegyverét, de anélkül, hogy célzott volna. Határozottan tagadja, hogy az agyonlőttektől bár. mit Í9 elvett volna, sem pémz/t, sem pénztárcát, eem árát nem vetít magához. Senkinek iilyesnnáit nem is mutogatott. — Tagadja, hogy Burás triszíjelöltaiek azt mondotta volna, hogy vadászaton vodt és alapos zsákmánnyal! tért vissza. Az elnök erre elébetárja régebbi vallomásainak egész sorát, amelyek egymással és mai legújabb vallom ásá vei is ellenkeznek. Horák ezt azzal tnagyaráraa, hogy a kassai bíróságon nem értette meg a jegyzőkönyvet, mert szlovákul volt Írva s őt sem értették meg s a szlovák jegyzőkönyv miatt nem is tudta, hogy mit irt alá. Az elnök azonban megállapítja, hogy a jegyzőkönyv csehül íródott. A vádlott igyekszik a vallomásaiban mutatkozó ellentéteket megmagyarázni azzal, hogy azt hitbe, más dologról van szó. Elnök: Még más is nyomja a lelkiismeretét? H'szen egyebet úgy sem állapítottunk meg és hét zsidót még sem lőnnek le minden héten, hogy az ilyen dologról két hét alatt megfeledkezzen! „Mondogattuk, most már elég volt" Horák azután további momentumokét igyekezik védelmére felhozni. Azt állítja, hogy mindig jó ka- i tona volt ée tisztjei parancsát szó ezerinit teljesítette. Azt álltja, hogy a hét zsidót is el akarta vinni a parancsnokságra. Hangsúlyozza, hogy ozok- i ben a napokban, amidőn az eset történt, rosszul- ment a soruk. Előrenyomultak és visszavonultak, nem volt pihenőjük és mindennek tetejébe még el is árulták őket. A zsidók drótokat vontaik eléjük és az ellenséget a templomok tornyaiból értesítették jelekkel arról, hogy merre vannak a csehszlovák csapatok. Ilyenformán naponta sok emberüket ölték meg. „Mondogattuk egymás között, hogy most már elég volt ebből." Ezért amikor összefutottak a katonák, hogy elfogtak hét áruló zsidót, sietett oda. Majd megmarad amellett, hogy a zsidók közül kelten rátámadtak és meg akartak szökni, mire háitralépeitt, valamit kiáltott a elkezdtek lőni. Az órára vonatkozólag azt mondja, hogy az apjától örökölte. Váltig megmaradt amellett, hogy a zsidók életükben veszélyeztették őket Azt a revolvert, amellyel rá akartak lőni, magához vette és sokáig magánál tartotta, de ma már nincs meg. Az elnök ama kérdésére, hogy miért nem jelentette parancsnokának a történteket, azzal Jelelt, hogy ismét előrenyomultak s aztán teljes három napig volt harcban. Arra a kérdiésre, hogy miiért Ítélkezett önhatalmúan bíróság nélkül, iigy fellelt: — Elárultak bennünket s amikor állandóan élet- ' veszély fenyegeti az embert, minden oldalra lő. A kiluaigatás folyamán a vádlott védője megállapítja, hogy a vádlott francia légionárius volt és a külföldön hadi éremmel tüntették ki és hogy derék katonának bizonyult a forradalom után is. Az elnök azonban erre a kővetkezőket jegyzi meg: — Ezért aztán semmiféle kitüntetést nem kap. A (ssztek tanúvallomás Horák .Jólsikerült vadászatáéról Szünet után megkezdődnek a tanúkihallgatás sok. Elsőnek Fisoher János kapitányt, aki a véres tett idején alhadnagy volt, hallgatják ki. Elmondja, hogy amikor benyomultak Nagyvitézbe, a faluban hallotta, hogy a katonák egyes helybeli zsidókat árulással vádolnak. Amikor i tűi járt a falun, valami katona rohant elő, csak nadrágban,1 ingben s fején a francia légionáriusok barettjével, amelyen tizedesi disztinkció volt. A katona kezében egy huszonötgolyós francia ismétlőfegyver volt s odakiáltotta a tanúnak, hogy megy kivégezni a zsidókat. Kevéssel ezután abból az irányból, amelybe a katona futott, lövéseket hallott. Védő: Honnan tudta, hogy ez a tizedes lőtt? Rögtön tudta, hogy az elfogott zsidókat lőtték agyon? Tanú: Ezt csak este tudtam meg. De az egész fronton aznap csönd volt s a lövések a mi vonalunk mögül 'hallatszottak. Tudtam, hogy a foglyok már halottak. A kivégzettek házait egyébként a lakosság azután kirabolta s néhány katona is állítólag i részt vett a fosztogatásban. Nem tudom, hogy a kivégzettek elkövették-e az árulást, vagy sem. Úgy emlékszem, hogy Horák akkoriban azt mondotta, hogy Vejvoda kapitány küldte. Azután igy folytatja: — Este eljött hozzám a négy Fleischer-* fivér fiatal húga és sírva rimánkodott nekem, hogy ne bántsuk a foglyokat. Nem tudta, hogy a fivérei már el vannak ásva. Hangoztatta, hogy kénytelenek voltak enni adni a magyaroknak, mert vendéglőjük van s mert erre kényszeritették őket. Biztosítottam Fieischer kisasszonyt, hogy fivéreinek semmi baja sem történik, ha ártatlanok, mert hiszen bíróság fog fölöttük ítélkezni. Természetesen akkor még nem tudtam, hogy már halottak. Honikról ezt mondja Fischer kapitány: —< Horák aznap vad, egészségtelen külsejű volt, szemei csak úgy lángoltak. Elnök: Volt az elfogottaknál valami fegyver? Tanú: Úgy tudom, hogy nem. Hiszen otthon voltak. 25 korona s egy omega-óra Ezután fölolvassák Rühes tisztjelölt, prágai festő Írásbeli vallomását. A jegyzőkönyv többek között ezt mondja: „Horák tizedes a polgári foglyok kivégzése után huszonöt ezüstkoronást mutogatott nekem s egy Omega-órát. Azt mondta nekem, hogy ez egy jólsikerült vadászatból származik s hozzátette: „Alapos fogás volt!" Vádlott: Ez nem 'igaz! Ezután kihallgatják Freundl Károly ezredest, aki akkoriban kapitány volt. Az ö katonái fogták el a hét zsidót. Tanúvallomásában előadja, hogy a csehszlovák katonaság ellen Irányuló kémkedésekről és szabotázsokról kapott jelentést. Egyetértett a már megtörtént elfogatással s elrendelte, hogy a bíróval és mindazokkal, akik kémkedéssel vádolták meg az elfogotta-i kát, jegyzőkönyvet vegyenek föl s aztán az elfogottakat a margitfalvi hadosztályparancsnokságra szállítsák. Este jelentették neki, hogy a foglyokat elvitte Vejvoda kapitány csoportjából egy tizedes. Megkérdezte Vejvoda kapitányt, hogy adott-e erre parancsot, do ez semmiről sem tudott. Elnök; Jelentette azután a történteket? Tana: A hadiakció befejezése után, 1919 augusztus 4-én büntető följelentést tettem is-< meretlen tettes ellen. Elnök; Igaz az, hogy a katonák követelték, hogy az elfogottakat kivégezzék? Tanú: Izgatottak voltak s rámutattak arra, hogy a bolsevikiek szövetségesei állandóan támadják őket. Elnök; Abban a faluban jelentett valaki pozitív árulási esetet? Tanú: Jelentették nekem, hogy a foglyok a vörösöket segítették menekülésükben és jelezd ték nekik a csehszlovák csapatok közeledését. Konkrét esetet nem jelentettek. Ezután elmondja, hogy azon a vidéken elfogtak egy jószágigazgatót, akit szintén ezzel vádoltak. A katonák követelték, hogy löjjék agyon. A tanú azonban a foglyot elszállittatta a katonai biróságnak, amely rövidesen szabadlábra helyezte azzal, hogy ártatlan. „A zsidókat akarom!" Tesa-r Ferenc törzskapitány, aki akkoriban főhadnagy volt, megerősíti, hogy az a bluznél- küK katona, akiben most a vádlottat ismeri föl, igen vadul követelte a zsidók kiadatását. „A zsidókat akarom! Vejvoda kapitányhoz kell őket vinnem!" — kiáltotta Horák. Alig tett velük háromszáz lépéist, eldördültek a lövések. A birót ezután a lövések irányában látta rohanni. Elnök; Horák állítólag durván viselkedett önnel szemben. Tanú: Elég durván. Elnök; Látta Horák, hogy ön tiszt? Tanú; Látta. Elnök: Hallotta a sikoltozást és a jajgatást? Tanú: Hallottam. Egy esküdt: Törzskapitány ur, ön egy isme-* rétién katonának kiadott foglyokat — Tanú: Igen. Az esküdt: És ha egy polgári ember jött volna önhöz? Tanú: Talán annak is kiadtam volna. Majd azt a körülményt, hogy egy tizedestől lenyelte ezt a modort, a légionáriusoknak a sor- katonaságban betöltött különleges pozíciójával magyarázza. Beénár bíró látta .. • — A gépmadár déli vidékekre szállítja eleven kol! egált. Becsből jelentük: Megírtuk, hogy a Réce- ben rekedt •fecskéket az állatvédő egyesület repülőgépen iransoferáltaitja e déli vidékre. Az utolsó f'eeőke-fcnwiszpo-rt égy Junker-gépen tegnap délelőtt hagyta el Bécset. Huszonhárom ládában szállítják a tízezer fecskéi Velencébe. Az utolsó transzporttal az állatvédő egyesület összesem százezer fecskét küldött efl déli vidékekre. — Pozsonyban tanuló egyetemi hallgatók ügyiemébe. Azon egyetemi hallgatók, akik Pozsonyban lakást és ellátást keresnek, forduljanak a Magyar Diákotthon vezetőjéhez, Jansón Jenő tanárhoz (Safarik tér 4. I. 6.), ahol megfelelő címeket és egyetemi tanulmányaikra vonatkozó felvilágosításokat kaphatnak Válaszbélyeget mellékelni ketl. Az első tárgyalási nap utolsó tanúja Bodnár János, Nagyvitéz község bírája. A szürkehaju, daliás termetű óriáw megerősíti, hogy valami katona jött el hozzá, hogy jöjjön el tanúskodni a Fleischerek és Lefkovitsok ellen. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy miért fogták el a hét fiatal zsidót, azt mondja, hogy a faluban „beszélték", hogy a falubeli zsidók segítették a magyarokat. Ennek ellenére is a tényékhez tartotta magát s a tizedes urnák — itt rámutat a vádlottra — nem tudta megerősíteni az elfogoittak bűnös-* -égét. Látta, amint az elfogottak átadták pénzüket Dóráknak ennek fölszólitására. Azt mondotta Horáknak, hogy irja jegyzőkönyvbe, amit lehet, hogy azt azután oda lehessen adni az elfogottak családjainak. De Horák Mfttnlt sem felelt s a pénzt begyürte a nadrágja zsebébe. A gyilkosság előtt a bíró eltávozott. Hallotta a lövéseket s a távolból látta az egyik foglyot a földre bukni Elnök: Vo-lt a zsidóknál fegyver? Tanú: Én nem láttam. Elnök: Látta, hogy az egyik fogoly bottal támadt rá Horákra? Tanú: Nem láttam. Azután megerősíti, hogy Horák őt megfenyegette, amennyiben nem fog hallgatni az esetről, agyonlövi. Ezután a vádlottat és Bodnár birót szembesítik. A tanú megmarad vallomása mellett s hozzáteszi, hogy látta, amikor Horák puskatussal az egyik foglyot úgy fejbe vágta, hogy ez a földre zuhant. Horák erre azt válaszolja, hogy az ügy érdekében cselekedett Így. A tárgyalást ezután mára halasztották. »Az egyik katona ráállott a gödörbe dobott holttestekre, hogy betapossa őket« A tárgyalás mai napját reggel kilenc órakor nyitotta meg Masák elnök. A tárgyalási termet színül ti g töltötte meg a hallgatóság, amelyből időnként éles kijelentések hangzottak el a vádlott ellen, úgyhogy az elnöknek rendkívül erélyesen kellett rendreoitasiitania a közönséget. Ma első tanúként Kubai töraskapitányt hallgatták ki. Elmondotta, hogy elsőnek neki jelentették a négy Fleischer-fivér elfogását. A polgári lakosság körében azt beszélték, hogy a négy Fleischer szolgálatokat tett a magyar katonáknak, mire a csehszlovák katonák azt követelték, hogy a Fleischer-fivéreket végezzék ki. A tanú megkérdezte katonáit, vájjon a négy fivért tettenérték-e. Amikor tagadó választ kapott, kiadta a parancsot, hogy a foglyokat vezessék el az ezredparancsnokságra. Kevéssel azután közölték vele a három Lef- kovits-fivér elfogatását. Reájuk vonatkozólag is ugyanazt a parancsot adta ki. Amikor azután a tanú szakaszával előrenyomult, az elhagyott községből lövéseket hallott. Éppen egy magaslaton tartózkodott, amelynek megmászása közel egy óra hosszat tartott. Tábori látcsövével hátra tekintett s észrevette, hogy néhány polgári személy a földön fekszik, körülöttük pedig több katona áll. A tanú nyomban odasietett. A tett színhelyén már holtan találta a polgári személyeket, akik közöli néhányan több lövést kaptak, így az egyik kivégzettnek a szemén ment keresztül a golyó, a másiknak a koponyája volt szétloccsanva, úgyhogy agyveleje teljesen szabad volt. A tanú előadja, hogy nyomban felelősségre vonta a katonákat. Ezek különböző kitérő válaszokat adtak, elmondották, hogy egy légionárius jött el hozájuk (Horák), aki felszólította őket, hogy lőjjenek a zsidókra. A katonák egyébként akkor már sirt i® ástak a kivégzettek részére. Azután a holttesteket bedobálták a gödörbe s a katonák egyike ráállott a legfelül fekvő holttestre, hogy a gödörbe tapossa őket. A tanú azután megerősíti, hogy a kivégzés után nagy izgalom uralkodott a faluban. A katonák behatoltak a meggyilkoltak lakásaiba, ezeket kifosztották és elpusztították. A tanú később a négy katona ellen gyilkosság címén büntető feljelentést tett. Vall az eszkort Ezután sor kerül azoknak a katonáknak a kihallgatására, akik annak idején az őrjáratot alkották és resztvettek a hét zsidó meggyilkolásában. A harminchárom éves Krecsek Jaroszláv, aki ma terhelő tanúként szerepel Horák ellen, előadja, hogy Horák adta ki a parancsot a lövésre. Horák vette el az elfogottak pénzét a kivégzés előtt s azután a katonák között szétosztotta. Kreidl József már nem emlékszik az események részleteire, úgyhogy az elnök szemére is veti, hogy egy ilyen súlyos eseményt mégis csak megjegyezhetett volna magának. A tanú erre bevallja, hogy a kivégzés után 100 koronát kapott Horák- tól. Az e sztoriban résztvett többi katonák azt vallják, hogy már nem tudnak visszaemlékezni az események részleteire és régebbi vallomásaikra hivatkoznak. Krecsek tanú az elnöknek ama kérdésére, hogy a kassai hadosztálybiróság előtt miért vallott másképpen, azt válaszolja, hogy annakidején Horák bujtatta fel, hogy abban az értelemben valljon. Az anya, akinek négy fia volt... Ezután a Fleischer-tivérek idős anyját, Fleischer Rózát hallgatják ki A prágai kerületi büntetőbíróság tárgyalóterme már régen látott olyan megrázó jeleneteket, mint ma ennek a tanúnak kihallgatásánál. Már amikor a kis, korpulens asszony fekete ruhában és fekete kendővel a fején megjelenik a tárgyalóteremben, izgalom remeg vévig a hallgatóságon. Az idős asszonyt aki botra támaszkodik, teremőr vezeti be leülteti. Az asszony nyomban a terembe való belépése után görcsös zokogásban tör ki, amely nem marad abba egész kihallgatása folyamán, úgyhogy alig lehet érteni szavait. Miután valamennyire megnyugodott, előadta, hogy tulajdonképpen nem tud semmit magáról a gyilkosságról. Fiait pontosan azon a helyen gyilkolták meg, ahol sok évvel ezelőtt ismeretlen tettesek a férjét ölték meg. Kétségbe vonja, hogy házában valaha is bol- seviki katonák léptek volna. Megerősíti, hogy legidősebb fiánál, Fleischer Aladár dr.-nál akkoriban ép 30.000 korona volt, amelyet juhgyapjuért és sajtért kapott. Az elnöknek arra a kérdésére, vájjon kér-e kártérítést a vádlottéi, védője, Bili dr. kijelenti, hogy nem igényel. Mielőtt a tanú elhagyná a tárgyalási termet, megjelenik leánya, hogy anyját kivezesse. A leány a szakadatlanul zokogó asz- szo-nyt csititani próbálja^ mire ez kijelenti, hogy már nem fog többet sírni, csak igazságot akar. Kihallgatása folyamán sokszor összefüggéstelenül beszél izgalmában, gyakran lehetett hallani, amint ismételgeti: „Nincs senkim, olyan egyedül vagyok mint a léc a kerítésben." Felkiáltásaiban leggyakrabban legidősebb fiát emlegeti, aki ügyvéd volt, Aladárt. A kis testvér, aki a küszöbön ült.. • Ezután kihallgatják a meggyilkolt Fleischer fivérek húgát, férjezett Kardos Rózát, aki a tett időpontjában kis leányka volt. Kubai kapitány őt látta üldögélni a gyilkosság után a* elhagyott épület küszöbén. Kardos Róza is szakadatlanul sir. Elmondja, hogy fivéreit az udvaron tartóztatták le. Aladár bátyja a háborúban a Pia ve mellett súlyosan megsebesült, azóta rokkant volt és két boton járt. Kardos Róza is megerősíti, hogy Fleischer Aladárnál 30.000 korona volt, mig a többieknél csupán apró pénzösszegek. Zokogva beszéli el, mint ült egymagában házuk küszöbén, amidőn egvszerre csak megjelent egy katona, blúz nélkül, sapka nélkül, felgyürt ingujjakkal s vállán a tanú egyik meggyilkolt bátyjának cipői voltak átvetve. A katona, akiben Horákot ismeri fel, rászólt: „Hol van az öreg zsidóasszony, adja ide a pénzét! Fel fortiuk akasztani!" Kardos Róza azután azt a félelmet ecseteli, amelyet átélt, mert attól tartott, hogy erőszakot követnek el rajta, ö is megerősíti, hogy a házban soha sem voltak bolsevista katonák. Ezután Horákot szembesítik a tanúval. Horák határozottan tagadja, hogy az öldöklés után visszatért volna a faluba. Amidőn a védő megjegyzi, hogy a tanú vallomását eddig még senki sem erősítette meg, szólásra emelkedik Bil dr., a magánvádló képviselője s kijelenti, hogy még további három tanúja van ennek bizonyítására. Mivel már Fleischemé kihallgatása alatt is és Kardos Róza vallomásakor is élénk nyugtalanság volt észlelhető a közönség körében, amely Svoboda dr. kérdésénél közbekiáltásokban csucsusodott ki, az elnök rendreutasitotta a közönséget és a terem kiürítésével fenyegette meg. Ezután az elnök befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást. Szünet után iratokat olvastak. Délután a perbeszédekre kerül a sor, az állanuigyész után a vádlott védője, majd pedig a magánvádlók három védője beszél. ítéletre valószínűleg a késő esti órákban kerül a sor. Fölmentő Ítélet A késő délutáni órákban hozták meg az esküdtek verdiktjüket, melyben a gyilkosságra vonatkozó kérdésre egyhangú nemmel, az emberölésre vonatkozó kisegítő kérdésre hét igennel feleltek, úgyhogy — mivel a hét igen nem elegendő a marasztaló Ítéletre — a bíróság ezen verdikt alapján Horákot fölmentette a vád alól. Az ál Iáin iigy ész és a magánvádló képviselői az Ítélet ellen semmis égi panaszt jelentettek ka.
