Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-04 / 226. (2743.) szám
8 rKOTM-MAG^AR-HTKMP 1SB1 október 4, rasánaap. Zsidó kolostor — csalódott szerelem Irta: Neubauer Pál Ma mindenki csalódik. Mórt ne csalódjon, aani legjobban csal, a szerelem? De hamletimi iádós kázust csinálni belőle és a Menj- Ikolostorba-Ofédia-témát) modernesiteni — mi célja ennek? Palásthy Irénnek kellemetlensége volt egy modellruha miatt Pesten. Az történt, hogy az ügyeletes rendőrtiszt nem ismerte el a kitüntetett párisi modell jogát arra, hogy túlzottan terjesszen erótikát a színháziban. Mindegy, hogy igaza volt-e a barbárnak vagy erkölcsösésznek. A vakmerőén dekoltált Palásthy Irén sírva hagyta el a színházat és az ügy már csak azért sem vert fel nagyobb port, mert pontosan akkor kezdődött a nemzetközi kapitalizmus ügye, amely hintelenében szintén túlzott dekoltázsával keltett feltűnést a világ színházában. Most az a hir érkezik Palásthy Irénről, hogy dédanyja emlékére zsidó kolostort akar alapítani 300 izraelita vallásu nő számára. 'Ezek az asszonyok soha nem látnának férfit lés a kolostor rabbija is, bér nem számit férfinak, csak az imamondás ideje alatt tartózkodhatna a kolostorban. Ez az alapítás a Palásthy Irén magánügye, csakúgy, mint ahogy a túlzott dekoltázs is tisztára rá tartozott. Ha mégis vállalom az ügyeletes rendőrtiszt erkölcsszerepét és ezáltal tudatosan áritok önmagámnak, azért teszem, mert Palásthy Irén egy interjúban különös módon okolta meg elhatározását, amely amerikai dollárférjének sok pénzéibe fog kerülni. Irén szerint nagy szükség van erre a zsidó kolostorra, mert a szerelmükben csalódott zsidó nőknek nincs kolostoruk, ahová visszavonulhatnának. Mit csináljon egy zsidó Ofé- lia, ha Hamletjében csalódott és a pleiték és Ibankkrádiók világában ingadozó királyfi akkor, ha már nagyon bűzlik valami Dániáiban vagy Amszterdamban, a lenni-vagy-nem -lenni-fcérdést úgy válaszolja meg, hogy kolostorba küldi Oféliáját, maga pedig életrevalóbb nővel szanált atja magát? Mit csináljon ez a szegény zsidó Qfélia, ha nincs zsidó kolostor? El sem lehet gondolni., milyen iet- ■ tenetes helyzetbe kerül egy olyan asszony i— olyanba, mint amikor egy barbár rendőrtiszt kitessékelte Irént a színházból egy túlméretezett dekoltázs miatt. Vagy talán még rosszabb a csalódott szerelem teremtette helyzet? Engem egy összefüggés ragad meg a pesti híradásnál, amelynek nagyon mély pszichológiai és szociológiai jelentőséget tulajdonitok: a túlméretezett dekolté és a zsidó ko- 1 os tor alapítás közti összefüggés. Egyenes vonal köti össze mint legrövidebb ut a kettőt és ez a vonal Palásthy Irén. Tessék csak elgondolni: elegáns asszony, akinek kisebb gondja is nagyobb a szerelmi csalódás gondjánál, no meg annál, hogy mi történik abban a speciális esetben, ha egy zsidó nő szerelmében csalódik és nem tud kolostorba vonulni, mert ebben a tévelygő világban van ugyan száz bekradholt bank, de nincs zsidó kolostor nők számára. Azt nem hiszem, hogy Palásthy Irén legújabban szerelmi csalódáson ment volna keresztül és a csalódás tisztítótüzén át fedezte volna fel önmagában a zsidó Of éliát . A kitüntetett ruha modell tűiméi y dekoltázsának éppen rendőrileg kifogásolt mélysége olyan felületességet árul el, amit mélységnek és bőség forrásának csak egy szép asszonynál fogad el a férifilogika mindaddig, amíg a szép asszony ezzel a dekoltázzsal fedi (hogy úgy mondjam) a maga világnézetét és mivelhogy az asszony lelke az asszonytest vonalainak harmóniájában található fel Éva óta leginkább és legmeg- bizhatöbban, ellene vagyok a pesti rendőrtisztnek, aki az erkölcs nevében pellengérre állított egy szép asszonyt. Ennek akkor is kifejezést adtam, amikor az eset felmerült. Most azonban, amikor már lelki dekoltázsról van szó, belátom, hogy a rendőrtiszt mégis csak bölcsebb volt nálam, ö tapasztalatból tudja, hogy a női fáknak nem szabad megengedni, hogy az égig nőjjenek. Irén igazolja erzt a rendőri tudást. Ez a kolostor alapítás egyenesen lelki dekoltázs és a Palásthy Irén legújabb modelljét nem lelhet kitüntetni. Ha egy zsidó nő csalódott a „szereiméiben", gondoljon a — férjére. Erre az egyszerű eshetőségre Irén nem Jött, rá? Minek a kolostor, amikor a szerelmi csalódások esetében az asszonyt várja hüségewen szerető, Toggenburg lovag blrkatürelimévél megáldott férje és a „meleg családi otthon"? Nem feltétlen szukáé* gén, hogy ebben m — mondjuk — érdekszférában különbséget tegyünk zsidó, keresztény és mohamedán nő között, valamint a férjeket sem kell fajok és vallások szerint osztályozni: a világ kezdetétől megvan itt a szolidaritás. A középkorban az egyház nem azért alapított kolostorokat, hogy a szerelmükben csalódott nők itt összegyűljenek és azon keseregjenek, hogy de bizony nem fizetődéit ki •.. Ezeknek az institúcióknak ezzel homlokegyenest ellentétes a célja. Palásthy Irén leikéiben valahogyan mégis csalódott szerelem és kolostor egy fogalommá olvad Össze, amit talán csak úgy magyarázhatok, hogy részben nem tudja, mi a szerelem, részben pedig nincs tisztában azzal, mi a kolostor. Még az a bölcs rabbi is, aki Irén elgondolása értelmében csak imamondáskor tartézkodhatik a kolostorban, nem mondhatna mást. Minden rabbi bök* — ezt már, ha neon is a hivatása, de a hivatás elnevezése igy hozza magával. A bölcs rabbi tehát hosz szu szalkállát simogatva igy szól Palásthy Irénhez: Ki a kitüntetett modell mélységes dekoltázsát részesítetted előnyben, ne csapj át a kolostoralapitás ellenkező végletébe, mert ezt nem tűri és nem veszi komolyan — a dekoltázs. Ha csalódtál, gondolj Madáahcsal arra, hogy osaltál és térj vissza férjed megbocsátó karjaiba, annál is inkább, mert ő a csalódott, nem te. ő nem mehet kolostorba, néki a napi megélhetéséért verejtéke sen dolgoznia kell. A napi megélhetéséért, na meg egy kitüntetett modell túlzott dekoltázsáért. Mert egy dekoltázs többe kerül, mint egy kolostoralapitás, Palásthy Irén! Vagy, bocsánat, tévedtem volna mint bölcs rabbi és nem férjes asszonyok szerelmi csalódásairól volt szó? Annál jobb és egyszerűbb: ha házasság előtt csalódtál a szerelemben, ne menj kolostorba, hanem állj be munkás, dolgozó nőnek és mutasd meg, hogy tüchtigségeddel meg tudod keresni a — dekoltázst. Fokozott családi örömök Melegítő emlék a hideg szeptemberből Irta: SZOMBATHY VIKTOR Eljött, tehát az idő, hogy ezúttal nem ifjonti hévvel forgolódtunk a kedves lovak körül s a tájék sem az Elbepartja volt már, amelynek szele végigfujt a kaszárnyán. Ezúttal tapasztaltabban és komótosabban forgattuk az őrmesteri kéz által kezünlkügyébe helyezett seprőt és lapátot, az erdők, melyek a tornyos és kulcsos várost kosz orozzák, azok: derék szlovén szívói erdők s ha a foglalkozás után este hatkor végigment Száraz Péter a korzón, itt-ott ismerősökre talált, mert a tartalékosa minőségben való berukkolás ezúttal szülőföldjéhez közel esik. Szeptemberi hideg szél fujdogált idén a Tátra felől és Vincze István szorosabbra húzta köpönyegén az övét, hátha ez mégis melegíteni fog. Vincze István gömöri ember, másfél év óta önálló lakatosmester és autószerelő, felesége van, jövedelme és inasa is. Egy hónapig együtt időzttünk a mérges kis káplár parancsnoksága alatt álló szobában, meglett, komoly férfiak, akik kegyes jóindulattal kezeltük a seprőnyelet s elnéző megértéssel barátkoztunk a tényleges szolgálatunkkal. Nagy megértés kerekedett Vincze István és Dörf- ler Antom között különösen, tekintve Vincze gavallér voltát, amely cigarettákban jutott kifejezésre. Csak egy volt mindig a bökkenő: Gömör és Reichenberg nem tudta egymást megérteni sehegysem, ámde ez nem jelentette azt, hogy a két szakférfiú a legbékésebb módon meg ne osztozott volna a két szalmazsákon, az ablak mellett. Az ilyen öreg tartalékos, mint Vincze István, kétszer is megpöki a markát, mielőtt a -sutolókeféhez nyúl s ha csak teheti, nagyokat sziesztázik a lépcsők árnyékában. Nagyeszű ember ez a Vincze István. Mindenre tudott kádenciát, aimi nem is csoda, hiszen a kulturegyletnék otthon ő a jegyzője és műkedvelői előadásokon főszerepeket visz. Hogy világiétól t ember lehet, azt abból következtettük, hogy az ózdi szép lányokról igen lelkesen beszélt, máskor meg azt találta mondani, hogy látott ő Debrecenben kilométeres kolbászt, Szegeden huszonötkilós kenyeret s a brünnii sakter felesége egyezerre nyolc gyermeknek adott életet. Ezt már Száraz Péter se hitte és tartalékosi bakkancsát úgy találta lefekvéskor odavágni Vincze fejéhez, hogy a bakkancs azonnal kiverte a fél aiblaktáblát. — Ilyet aztán ne mondj, ha százszor is te vagy a színi-kedvelők jegyzője! — morgott Száraz Péter, az igaz ember. — Nono! — vágott vissza Vincze István —- csak a te feleséged is hármas ikreknek ne adjon aztán életet! Ezen Száraz Péter meghökkent. Nem jó az ilyen kívánságokat sokszor ismételni, mert még meg találja hallgatni a mennybéli gólya. — Majd megírják neked levélbe! — fejezte be a diskurzust Vincze István s lefekvés előtt nagyot szelt a hazai szalonnából. De Száraz Péter csak ennyit mondott: — Isz az a baj, hogy éppen ilyeneólu levelet várok! Heggel, söprögetés közben az udvaron Vincze István egy szer csak átszól Száraz Péternek: — öreg koma, leveled vau! — Hol? — riad föl ijedten Péter, akinek most minden gondolata a felesége. — Itt e‘! — vigyorog Vincze s egy csomó hullott hánsfalevelet nyom a Száraz Péter markába — most írták a fecskék, hogy készítsd a keresztelői tortát. Száraz Péter keserűen nézett az égre. — Hogy az égi szentek még nem vették él teljesen az eszedet, te gömiöri betyár! — Elvették vóna azt, de mifelénk való ember nem a tarisznyájában hordja, mint ti a Vágpartou! — kanyaritotf seprőjével levegőbe Vincze, de megállt félúton a kanyarin tás, mert az istálló felől Malik, a hátaslovak érdemes őrzője kurjogatta az istállóba Vinczét, hogy hamar a seprővel, lapáttal, mert a lovak nem várnak. — Na, hova azzal a nagy eszeddel? — kiáltott utána Száraz Péter, — istállóba, lovak mellé? Vincze hunyorított egyet a szemével: — A kancelláriába hívnak pénzt olvasni, te, mert olyan sok van nekik belőle, hogy nem győzik egyedül. S eltűnt az istállóban, Efraim és Pár is nevű lovak között. Ott szorgoskodott délig. Estefelé mindjobban ellanyhult a kedve. A víg Vincze Pista helyett keserű Vincze István állott esti rozikaznál a «or végére s arcán messziről leritt a bú. Ámde Száraz Péter is igen lógatta az orrát. ügy álltak egymás mellett, mint a bánat szobrai. Az őrmester felolvassa a parancsot s leveleket vesz elő, amik most kiosztódnak. — Knyizsák, Dörfler, Malik... olvassa a címeket s a címzettek piros képpel ugranak a sor elé. — Száraz Peter! — Zde! — ordítja lüktetve Péter s előugrik. — Vincze Stepau! — Zde! — kurjantja izgatottam Vincze s ő is odapattan. Megszalutálják a levelet s visszalépnek a MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 24 K, számonként 2*50 X Dokupil Iatvám BUDAPESTI RAJZ Krisztina. Zugliget. Vár. A Tabán. Hangulat. Vasárnap délután. Kis cukrászdák. Szűk sikátorok. Halászbástya. Kocsmák, ó borok. Régi házak. Kóborló kutya. Ezer emlék. Ezer szín. Buda. ■ Körutak. Lámpák át villamosok. Reklámok. Házak. Tengernyi sok. Gyárkémények. Tornyok. Paloták. Automata. Forgalom. Csodák. Emberek. Uj nemzedék. Az est Bűn ée nyomor. Fény ás pompa. Pest,.* sorba. Oda-odapielantanak a levélre. Az őrmester még magyaráz valamit, aztán a csetár „rozhod“-ot kiált s az üteg szétszalad, ki vacsoráért, ki az istállóba. Csak a levelezők állnak a fa alatt. Dörfler vigyorog, Knyizsák szája halkan pötyög. Vincze a fa balfelének dönti tartalékostlizéri mivoltát, Száraz Péter jobbfelől bontja a levelet. A hársfák enyhén susognak, nem szándékuk zavarni az olvasót. E pillanatban Száraz Péter felkurjant.: — Hi! Atyauristen, hát mégis sikerült! Vincze odapillant: — Nó? Fiú? Lány? — Mindakettő! — ragyog Péter arca — az asszony lányt akart, én meg fiút, most megvan mindakettő. Ikerek lettek 1 Vincze odanyujtja kényelmesen a kezét: — Hát gratulálok, komám! Legyetek egésséggel! A keresztelőre se sajnálnám az útiköltséget, de magamnak is örömeim vaunak odahaza. — No? — kapja fel a fejét nagy öröméből az ikrek apja. — Hát. Neked kettő, nekem nyóc! — Száraz Péter megfogja övét, hogy el ne essen. — Nyóc? — tátja el a száját— egyszerre? És mind él? S hirtelen vigyorgóvá válik az arca. — Látod-e, te mondtad a viccet a nyóc gyerekes anyáról s rajtad esett meg! Vincze István lassan indul a lépcsők felé. — Nyóc. És él is mind. Az anyjuk is, De nem ember. Malac. Karácsonyra ölünk. Hizlalunk és ölünk. Ez az, amit te nem tehetsz! S ha hozzávesszük a miultheti bornyút, összesen kilenc a családi szaporodás. Megfordult s összehúzta szigorúan a szemét: — Mer majd adnék én otthon az asszonynak, ha az ikerekkel nem várna meg engem, inig haza nem gyüvök. Rendes népek vagyunk mi! Legyintett a kezével s végleges elvonulta előtt még odaszólt: — És különben is! Otthon mindig csak az történik, amit én akarok! Mi nálunk nincs ötven százalék! S ment fel büszkén a lépcsőn. Még egy hétig tart tartalékosi mivolta, addigra éppen kifejlődnek a malacok. Elnézett az ablakon a dóm tornya felé s halkan számolgatott. Száraz Péter elmerülten baktatott a szólják irányába. Arcán a gond és az öröm váltakoztak. Nagy dolog ez! Mit tudja ez a sok vidám gablonzi, elbaparti német, hogy neki milyen öröme van most. Gyűrte a levelet a kezében. Vincze Is Kán most lassan odaballagott a barátjához, az ikerek apjához. Rátette a karját. — Azér, tudod, komám — mondta befejezésül — szívesen elcserélném a malacokat bornyustól a fiadért! Vagy akár a lányodért is. Száraz Péter mosolygott. — Hát bizony-bizony! — adta meg István igazát — mégiscsak többet ér ez! Karonfogva lépdeltek le a lépcsőn. Befordultak a kantin ajtaján és sört rendeltek nagyhangon. Két gyerek, nyóc maian, egy borjú! A teremtésit, ezt a nagy Áldást aztán igazán meg kell ünnepelni! — Japán a lárma országú, A távoli Kifliéiről egészen más képűt alkotunk magunknak, mdnt amilyen ács a valóságban. Japánra is nebfanek találnék a moeoly országa jelzőt Igaz ugyan, hogy Japán még ma is a cpgrwcmygvirágok hazája, de helyenként, alhoi a hatalma* Japámd gyáripar uralkodik, az országot inkább a pokoli ilánma hazájának nevezhetnénk. Japán lapok panaszkodnak, hogy a városokban a lármás forgalmon kívül főleg a hatalmas textliilgyámak olyan embertelen aajt csapnak, hogy a lakóik majd megwüilretűinek. Ax egyre jobban fejlődő Japán ipar l«Mnn véget vet az idillikus állapotoknak és .lapén távolról wéave sem lesz már a csorosznjv'virágok é* Whelletfioom költemények hazája, hanem fppen olyan sajna ás füstön ipari éltem, mint bármely* wripaá ocate#
