Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-31 / 248. (2765.) szám
JÖ31 október 31, szormhat. 2 nyok között élünk, mint tiz évvel ezelőtt. A két reszortminiszter álláspontja a leszerelés kérdésében nem kielégítő, mert pszichológiailag nagyon keveset tettek az irányban, hogy a népben a belső biztonság érzetét felkeltsék. Mindaddig, amíg a pszichológiai leszerelés nem történik meg, remélni sem lehet az általános leszerelést. A békeszerződések szerint a szignótarius államok kötelesek végrehajtani a leszerelést. Dvorak kommunista tiltakozik az ellen, hogy le gat óbb i felszólalását teljesen törölték a bizottsági ülések jegyzőkönyvéből. Svoboda cseh szociáldemokrata tiltakozik az ellen, hogy az állami fegyvergyárat Brüuu- ből Prágába helyezzék át. A.ltatőszenlmílitási fegrJijar sérelmei PruzsinSzky szlovák néppárti a liptószent- mi-klósi bőripar panaszait sorolja fel- A nemzetvédelmi minisztérium nem ad szállítást a Mptószenímiklósi bőriparnak, arra való hivatkozással, hogy nem szállít olyan jóminőségü árut, mint más bőrgyárak. Ez az álláspont azonban teljesen helytelen, mert a liptószent- miklósi bőripar nem mai keletű, nem mesterségesen kitenyésztett, hanem régi, száz százalékosan szlovák ipar és már negyven évvel az államfordulat előtt szállított az osztrák-magyar hadseregnek és soha nem volt panasz ellene. Teljesen érthetetlen, hogy most nehézségeket támasztanak ennek az iparnak, amelynek révén kenyérhez jutott az egész liptói járás lakossága. Ha most nem segítenek a liptó- Szentmiklósi bőriparon, úgy könyörtelenné válik az egész vidék. Ép ezért kéri a nemzet- védelmi minisztert, hogy vegye védelmébe a középsztovenszkói ipart. Stetka kommunista képviselő számos módosító javaslatot nyújt be, így a kül ügy minisztérium számos tételének törlését követeli, hogy az így fölszabaduló összegeket fordítsák a csehszlovákiai kivándoroltak támogatására. Határozati javaslatában rendes kereskedelmi kapcsolatot követel Szovjetére szor- szággal, továbbá a szovjetkormány de jure elismerését és a vatikáni diplomáciai képviselet megszüntetését. Majd a hadsereg viszonyaival foglalkozik és ezzel kapcsolatban is több követeléssel állt elő. Ezután az ülést félbeszakították és azt délután folytatták. A bizottság a délutáni órákban beíezte a vitát a külügyi és hadügyi költségvetés felett, majd több mint két óra hosszat beszélt Benes külügyminiszter, utána pedig ugyancsak másfél órás beszédben válaszolt a felszólalásra Viskovs^y nemzetvédelmi miniszter. A két beszédet a parlamenti sajtóiroda csak holnap fogja kiadni a sajtó számára. A késő Zaleski non-aggressions paktumot ajánl a Szovjetnek, míg Pilsudskit az egyesítendő lengyel-román hadsereg főparancsnokának szemelték ki Zaleski expozéja a szelni külügyi bizottságában — Küzdelem a krízis ellen, de — revízió néíkül Varsó, október 30. Zaleski lengyel külügyminiszter a szejm külügyi bizottságában ma délelőtt részletes expoz-át tartott. Fejtegetésének bevezető szavaiban • hangoztatta a nemzetközi együttműködés szükségességét a gazdasági krízis legyőzér sére, amit azonban katárváUoztatáso<kJcttl nem lehet végrehajtani. A Páneurópa-terv idáig csak negatív eredményt hozott, amely az osztrák-német vámunió megakadályozásában mutatkozik. A miniszter ezután rámutatott Lengyelország pozitív magatartására a Hoover-moratórium kérdésében és hangsúlyozta Lengyelország politikájának szoros együttműködését a francia politikával az utóbbi idők minden nemzetközi tárgyalásán. A lengyel állam Németország irányában érzett jóindulatát kimutatta a kereskedelmi szerződés elfogadásával, mig Németország ezt a szerződést nem ratifikálta, ámbár lengyel részről máris elmentek az engedmények legszélsőbb határáig. Németország különben más szomszédos államokhoz való viszonylatban is súlyos nehézségekéi okoz Lengyelországnak s ez elsősorban a lengyel-orosz, azután a lengyel-litván viszonyra vonatkozik. A külügyminiszter rámutatott arra, hogy a szovjetuniónak most is, m'-uí azelőtt felajánlja a non-agr&ssions paktum létrehozását. A francia-orosz non-agressions paktum körül folyó tárgyalásokról Páris mindig behatóan informálja Varsói. A leszerelési konferencia csupán akkor hozhat teljes eredményt, ha egyúttal a megtámadott államok részére létrehozza a biztonsági rendszert és- a segély- nyújtás módjait. Zaleski beszédének formája mindvégig udvarias é& békéshangu vo'i Ezzel szembén a Pilsudski bukaresti tárgyalásairól érkező, hírek, amelyekéi a mai lengyel sajtó közöl, nem BBBmBHnMHHHaHMn esti órákban a belügyi, igazságügyi, unifikáciős minisztérium és a legfelső bíróság költség vetéseinek előadói szólaltak fel. Ezen négy tétel felett a vita szombat délelőtt kilenc órakor indul meg. A bizottság ülése szombaton két óráig tart. A legközelebbi ülése azután kedden lesz. igen alkalmazkodnak a genfi 'beszédmodorhoz. E hírek szerint PilSudskil legközelebb román tábornaggyá nevezik ki, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy háború esetén Lengyelország kapja meg a főparancsnokságot az egyesítendő lengyel és román hadsereg felett. ' Bal Palais Tiíéatre Alhambra Prága Bellptidif nincs — Elsőrendű tnn'aló Szenzációs infernac oná- lis világvárosi program Két zenekar X t zenekar veszélyeiről beszéli a fereszti bünper egyik vádlottja mm volt mín:s'tere!nSk vallomásában védekezés helyett politikai vádöessédet mosdott — „A lengyel parasztság nem forradalmi e em“ Varsó, október 30. A breszti foglyok Varsóban folyó politikai bünpöre napok óta lefoglalja a lengyel közvélemény egész érdeklődését. Liebermann dr. szociáldemokrata vezér, az egyik fővádlott, az eddigi tárgyalás folyamán többször kijelentette, hogy teljesen hiteles adatok és bizonyítékok vannak kezében arra Vonatkozólag, hogy a jelenlegi uralkodó rezsim gyors előkészületeket tesz a monarchia visszaállítására. A tegnapi tárgyaláson drámai jelenetek perégtek le. az egyik fiatal vádlottnak, Ziolkoz. szocialista képviselőnek a vallomása kapcsán. Midőn az elnök megvonta a szót tőle, a képviselő a tilalom ellenére is tovább beszélt és bírái felé kiáltotta: ,.Még a gyilkosoknak is megadják a jogot a biróság előtti panaszkodásra, ha a rendőrségen bántalmazták őket. Hol találjon az ember Lengyelországban igazságot, ha nem itten?4* A vádlott azután úgy folytatja, hőgyi mint volt lengyel tiszt, aki jelenleg is tártaié: kos tagja a lengyel tisztikarnak, orvoslását kö vételi megsértett katonatiszti becsületének. A biróság nem hagyja a vádlottat tovább beszélni. A tegnapi tárgyalás* másik eseménye Witos volt lengyel miniszterelnöknek, a parasztpárt vezérének vallomása volt, amelyben a parlamentáris demokráciát, mint a földművelő lakosság szempontjából vett legjobb államformát méltatta. Vallomásában vázolja a lengyelországi mezőgazdaság viszonyait, a vidéki lakosság előtét, amelyet megkeserít az, hogy a falvakban minden rendőr és csendőr diktá« tori hatáskörrel van föiruházva. Rezignáitan mondja el, hogy a háború alatt Galíciában neki, a lengyel függetlenség e'Őharco- sának, jobb bánásmódban volt része, mint most. Lengyelországban. Véleménye szerint Lengyelország exponált külpolitikai helyzete, nemzetiségi viszonyai és nehéz gazdasági állapota miatt nem is engedheti meg magának azt a luxust, hogy a politikai erőszakot uralkodó elvvé tegye. Végül .visszautasítja a volt miniszterelnök azt a vádat, hogy ő a parasztságot forradalmi megmozdulásra bujtogatta. Ezt annál kevésbé tett6 és tehette, mert szilárd meggyőződése, hogy a parasztság Lengyelországban nem forradalmi elem. ' Budapesten megmérgezte magát egy *x1o- vénszkól föidblrtokoa. Httdap»*ui *7srht*ztősé- gllnk telefonálja: Siehermanu Mihály mIovoiw szkói földbirtokos ezerholdas földbirtokából * csehszlovák földreform ötszáz holdat hagyott meg, ami anyagi nehézségekbe sodorta a föld- birtokost. A napokban Sichermann Mihály Budapestre jött, a Britannia-szállóban szállt meg, ahol nagyobb adag verotiállal megmérgezte magát. A "mentők súlyos állapotban szántották a kórházba. irta: iim mm fordította: ftosöryné Lola (50) —■ Szerencsétek, hogy nem találtunk senkit — mondotta Girly. Deering rámeredt Nellre mámoros, véreres szemeivel. Fejével intett Girtynek s a lányra mutatott. Girty is oda lek in tett, de csak egyszer- Valami irtózatos bűvölő erő áradt apró szemeiből. Ez a tekintet olyan volt, hogy valamennyien megértették és valamennyien beleremeglek. Mikor Nell először látta őt, elájult. De most kiállta a tekintetét és merőn visszanézett reá, visszautasitón, büszkén, megvetőn. É-3 Girty egyszerre lesütötte a szemét és kiődalgott a házból. Amint kimentek a gyilkosok és az ajtó bezárult. Nell felemelte kiesé hosszú ruháját s a kis Benny kibújt alóla. — Ott me?y — mondta Nell, az ablakra mutatva. — Óh, ha puskám lenne, hogy le- lőhetném! Oh, ha férfi lennék! Megölném! Szegény Kate..- Oh! És most engem is el akar vinni magával! Akaratereje véget ért. Eszméletlenül zuhant le a padlóra. Wells és Jim emelték fel és hozták életre újra. Jim ott. maradt Nell mellett és fogta a kezét, Kint a rettenetes lárma egyre nőtt. — Irtózatos! — kiáltotta Heckeweldef. — Mind részegek! Átok a vári dór kereskedők re! Az ő pálinkájuk tetle ilyenekké az indiánokat! Oh én szegény ártatlan keresztényeim! Nekidőlt a falnak. Zokogott. Csend volt a szobában. Jim suttogva kérdezte Nell'tŐl: — Jobban van? — Igen— Akkor megyek... először Williámsonna| b(;.-;z6kk, aztán megnézem, mi történik a ke res//lényekkel.- N> menjen! fordult vissza feldull ar- ré/a H'-ekevvehb-r. Minden hiába. — Mennem kell — felelte Jim. — Igen, Jim menjen — suttogta Nell, a fiú szemébe nézve. Jim félrehúzta az ajtó elé tolt nehéz asztalt és kiment. — Én is jövök — mondta hirtelen Zeiss- berger. Amint a két férfi a tisztásra lépett, őrült kavarodásba kerültek- Démonok, irtózatos szörnyelegeik ugráltak körülöttük. Valamcny- nyi részeg volt, valamennyi ordított. Tegnap némán és fenyegető csendben vették körül a várost, ma nem voltak mások, mint akármelyik ittas és eszeveszett csőcselék. — Fis ezek a kötelességüknek érzik, hogy a keresztényeket megöljék! — mondta Zeiss- berger-.. — Nem hiszem, hogy tehetnénk valamit, de sietek a templomhoz. — Én is jövök, amiül, beszéltem William- son.nal. Jim sietve vágott át a tisztáson a kunyhó felé, amelyben Williamson kapitány lakott. A katonák tétlenül lézengtek itt-ott, csoportokba verődve. A kapitány urrail szeretnék beszélni —- szólt oda Jim az őrnek— Odabenn van — felelte a katona, mogorván. — Jim ismerősnek vélte a hangot. Ránézett a katonára s megismerte Jeff Lynnt, aki a tutajt vezette a folyón lefelé, mikor a Hen-> ry-erődbe mentek. — Lyon! örülök, hogy látom! -— mondta Jim. — Nem valami jókor találkoztunk — nyújtotta ki az öreg a kezét. — Hogy vari az öccse? Derék szép fin volt., nagyon tetszett nekem. —Nem tudom — sóhajtotta Jim. — Wot- zellel volt együtt egy darabig, aztán elfogták s állító tag Wingenund lánya lelt a felesége. De sietek.. • Csak nem gondolja, hogy Wil- liamson kapitány tűri, ami itt történik? — Már pedig bajosan lesz másképp. A kapitány, úgy látszik, hallotta a beszélgetési. mert 'megjelent, pipájával a szájában.- Nem tehetek semmit — mondta nagy, Illatfelhőkbe burkolózva, komoran. — De kapitány ur! A keresztényeket mészárolják! Nyolcvan embere van itt! — Ha száz lenne, akkor is szétszednének öt perc alatt. Mit tudja azt maga, milyenek ezek a vadak, ha megörülnek? Most pedig meg vannak őrülve. — Részegek! Ez elég. Segít nekünk, vagy nem? — Semmi dolgom az egész üggyel. Nem tartozik hozzám. Art ajánlom, maradjanak szépen csöndben s várják meg a végét. — Beszélhetek a<z embereivel? — Heckewelder is ezt kérte. Azt mondtam, szavazzanak a katonák. Tizennyolcán nekiindultak volna, de a többi nem akarta levágatni a nyakát. — Akkor hát nézni fogják ezt a tömegmészárlást? A kapitány hallgatott és hallgatlak a katonák is, -kik karéjük gyűllek, Jim megértette Őket, amint körülnézett. Ezek az emberek megszokták, hogy higgadtan gondolkozzanak. Hi^adtan és hidegen. Tudták, hogy nem segíthetnek, vagy legalább is nem valószínű, hogy segíthetnének és fölöslegesen tiem akarták veszedelembe dönteni önmagukat. — Értem máT — mondta Jim fehér, remegő ajakkal. — Lehet, hogy jó vadászok és ügyes 'katonák, de nem keresztény emberek. Nem férfiak. És nem tudják megérteni, hogy azok az indiánok, akiket most gyilkolnak, szintén testvéreink- Én csak pap vagyok, de a . szemükbe merem mondani: gyávák valamennyien és ha valaha visszajutok a civilizált életbe, ezt el is fogom mondani mindenkinek. Hiszen önök rosszabbak, mint maga Girty! WiHiamsonnak felvillant a szeme, de aztán elfordult és elfordultak a többi katonák is. Mit kezd jenek ezzel az őrült pappal? Jiim látta, hogy hiába minden. Indult. Egyszerre Jóff Lyon kéziét érezte a karján. — Lehet, hogy igaza volt a maga oldaláról, de más oldalról nincs igaza. Mert látja, mi vadászok más szemmel nézzük a vörösöket. A vörös, csak vörös, akár keresztény, j Ukár nem. Nekünk már semmi az -ilyen. Any nyi vért láttunk és annyi gyilkosságot, hogy nem tudunk nagyon sirni már miatta. Látszik, hogy még fiatal. Látja, így beszélek, pedig, ha akarja tudni, én amellett szavaztam, hogy üssünk rajtuk! Láttam magát, meg Edwardsöt, meg. a többieket és azt gondoltam: már csak mi sem hagyhatjuk cserben ezeket a derék fiukat! Akármi lesz is, az öreg Jeff Lynure mindig számiihat. Én is azt tanácsolom, hogy szép csendben várják meg a dolog végét. Jim kezet szőrito-tt az öreggel és tovább indult. Egyenesen arra felé. ahol a fehér árulókat látta. Mc Kee és Elliot egy gerendán ültek, Simon Girty előttük állott és összefont karokkal nézte a kavargó tömeget a völgyben. — Girty! — szólította meg öl Jim. — Azért jövök, hogy... — Menten innen! Átkozott pap! — üvöltötte a renegát, öklét emelve Jim felé. Simon Girty éppen olyan részeg volt, mint a többiekJim elfordult tőlük is. — Vége! Vége! Mindennek vége! — mormogta maga elé kétségbeesetten. Amint a templom felé közeledett, száznál több indiánt látott, amint őrült tánccal futkostak az épület körül. Girty sálra a templom közelében állt és na/ry csődület volt körülölte. Jim látta szemükben a veszett lángot, érezte forró és bűzös lehelletüket, ami az arcába csapódott. Néhányon megfenyegették őt is toinahawkjukkal. Jim nem is nézett rájuk, sietett előre. Maga a templom elhagyatottan állt itt. Jim odaléneít a nyitott ajtóhoz és bement. Megindul tan állt meg. A keresztények énekeltekZeissiberger ott állt a szónoki emelvényen. Mikor az ének elhalt, kinyitotta a bibliáját és olvasni kezdett. Halk, remegő hangon kezdte meg a misszionárius a beszédet. A halál árnyéka ott terjengett már a mártírok fölött, de azért néma csöndben ájtatos figyelemmel hallgatták. Mintha már nem is itt időzött volna a lelkűk. Elszakadtak a földtől s csak olt járt minden gondolatuk, ahol [ egy szebb világiban újra találkozni fognak 1 sz-fo tetteikkel...
