Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-03 / 225. (2742.) szám
TO«<M-MAGfc»-HlRLSB 1931 október 3, szombat. Titokzatos körülmények között állati kegyetlenséggel fölkoncottáh Csernovic leggazdagabb asszonyai és ennek leányát Egy vékony laton át valaki három órán át figyelte a tragédiát — Amikor a holttest vallani kezd — A nyomozás szálai Erdély felé húzódnak Bukarest, október 2. ^ ,. este kilenc órakor valami gyanús zörej hallatszott ki a szobából, fojtott nyögés és aztán tisztán hallottam egy hosszan elnyerőit tompa sikoltást... ijedten topogtam be a szobába, de ebben a pillanatban az ajtó kicsapódott és három vagy négy sötét alak rohant, el mellettem... pár ugrással elérték a lépcsőt és eltűntek... ezek voltak a gyilkosok. így kezdte vallomását a páratlan bestiali- tással végrehajtott csernovici gyilkosság egyetlen koronatanúja, aki szinte minden fázisát végigélte e szörnyű bűnténynek, hiszen csupán egy vékony fal választja el a szobáját attól a lakástól, ahol az ismeretlein banditák minden emberi fantáziát megcsal oló be s ti alifással teljes hároim órán kérésztől őrjöngő mészárlást rendeztek. A bűnügyi krónikában is páratlauul álló bűntényt este kilenc órakor fedezték fel és a csernovici rendőrség bűnügyi osztályának vezetői alig tíz perccel később már teljes létszámban ott voltak a helyszínen. Grünffe’ldné, akinek a szobája közvetlenül az áldozatok lakása mellett van és — amint, említettük — csak egy vékony fal választotta el a gyilkosság színhelyétől, a kiáltott borzalmak következtéiben szinte eszelősen nézett még mindig az ajtó felé,-amely mögött a borzalmas mészárlás történt. A kettős gyilkosság A teljesen feldúlt szoba közepén feküdt az egyik áldozat: Metz Sára, nyolcvankét éves öreg asszony, akit Csernovic egyik leggazdagabb asszonyának ismernek. Egyenesen legendák keringtek arról, hogy ez az öreg asszony, aki a leányával együtt teljesen visszahúzódva élt, milyen mérhetetlen vagyon ura. Férje, aki még a hábor-u előtt meghalt, egyike volt a leggazdagabb bukovinai bérlőknek. Lassan, az évek folyamán hatalmas birtokot szerzett magának, egymás után vásárolta meg a legszebb cser- novici épületeket és amikor meghalt, megszámlálhatatlan milliókat hagyott a feleségére és egyetlen lányára. Az asszony, dacára annak, hogy már közel járt a nyolcvanadik évéhez, egy pillanatilag sem hagyta abba a férje mesterségét. Tovább tárgyalt a bérlőkkel, az adós ölek al, az ügyvédekkel, hirhedt volt arról, hogy az adósaival szembein nieim ismert kíméletet, a legcsekélyebb késedelemért azonnal pórt akasztott a kliense nyakába. Ott, ahol a birtoka volt, Raranoes község környékén, alig volt valaki, akit az évek folyamán ne idéztetett volna a biróság elé. Ott feküdt a nyolcvanéves öregasszony, a megszámlálhatatlan milliók ura, a szóiba közepén és a rendőri bizottság tagjai, akik pedig az évek folyamán már megedződtek a hasonló látványokkal szemben, most mégis megdöbbenve hátráltak az eléjük táruló látvány elől. Az öreg asszony kezei és lábai össze voltak kötözve és egyetlen vértócsában úszott az egész teste. Ezt a szerencsétlen, öreg milliomosnőt az ismeretlen banditák a vágóhidi állatok módjára feltranosirozták. Szinte diabolikus látvány lőhetett, amikor ez a vérben úszó, számtalan sebből vérző emberi test — hirtelen megun ozdult. Az öreg asszony még él't, amikor a rendőri bizottság tagjai megjelentek a páratlan borzalom színhelyén. Miután az öreg asszonyt a sürgősen odahívott rendőr orvos felügyelete mellett elszállították a városi kórházba, a bizottság tagjai helyszíni szemlét tartottak és most újabb, még az előbbinél is megdöbben több borzalom várakozott rájuk. Abból a szobából, ahol a torzalma a bűntény történt. egy széles vörös esik húzódott a padlóin a konyha felé és ezek a véres nyomok beletorkoljak a ■konyha narkában álló pánceltetjárat ázásába. Hammer komiszár, a bűnügyi osztály főnöke, mászott le elsőnek a pincébe és ott találta Metz Regina, a milliomos,nő egyetlen leányának bestiálisán megcsonkított holttestét. Már az első felületes vizsgálat alapján is megállapították, hogy ezt a boldogtalan nőt a másik szobában, az anyja jelenlétében gyilkolták meg és azután hurcolták a pince lejáratához, hogy majd mint egy véres hustömegeb leli aj iisák a sötét pincébe, A rémdráma Még ott, a gyilkosság színhelyén, részletesen kihallgatták Grünfeldnét, az egyetlen tanút, aki szemtől-szembe látta a gyilkosokat. — Metzné és a leánya teljesen visszahúzódva éltek. Senki sem járt hozzájuk és igy nekem azonnal feltűnt, amikor este hat óra felé valami furcsa zaj, félhangos beszélgetés, nyögés, lábdobogás hallatszott ki a szobájukból. Azt hittem, hogy az öreg asszony összeveszett a leányával... Aztán egy időre minden lecsendesedett. De talán egy negyedóra múlva egészen tisztán hallottam a leány sikoltozását: — Mama ... mama ... — De az Isten szerelmére. — szólt közbe a rendŐTkomiszár, — hát miért nem lépett közbe? Miért nem lármázta fel a házat? Hiszen mindez este hat és kilenc óra között történt, amikor a legforgalmasabb az ucca? — Nem... nem akartam közbelépni. Miért léptem volna közbe? Hiszen azt hittem, hogy csak az öreg asszony veszekedik a leányával. Máskor is megtörtént ilyesmi. Az öreg asz- szony nagyon zsugori volt. A fogához vert minden garast. Tessék elképzelni, annyira takarékoskodott, hogy meleg ételt sem evett. Egy ilyen milliomos asszony nem szégyelte magát és ha egy teát akart inni, akkor hozzám vagy a többi szomszédolóhoz jött át a vizet feknelegiteni. Cselédet nem tartott. Aztán már nem is törődtem az átszürődő zajjal. Amikor hallottam a leány hangját, ahogy az anyja nevét említette, már meg voltam győződve arról, hogy tényleg veszekednek egymással. De aztán ... — ez már kilenc óra előtt pár perccel lehetett, — megint gyanút fogtam. A faion keresztül nehéz lábdobogás zaja hallatszott át hozzám. Az öreg asszony könnyű, tipegő lépéssel járt, a leányától sem származhattak e nehéz léptek. Szent Isten, valaki van az öregnél, mondtam magamban és átfutottam hozzájuk. — Ciné acolo?... — szóltam be a szobába román nyelven. ... Egy mely férfihang német nyelven válaszolt: — Én!... ... És közvetlen ezután történt, hogy az ajtó felcsapódott -és három vagy négy férfi dübörgött le a lépcsőkön. A kalapjuk mélyen a szemükbe volt hu zva, lehetséges, hogy az egyik sapkában volt. Sötét a lépcsőház és én az ijedtségtől is alig láttam ... minden összefutott előttem. Azt sem tudom, hogy hányán voltak a gyilkosok. A csernovici rendőrség az első helyszini szemle alapján az alábbiakban képzeli el a borzalmas gyilkosság lefolyását: Három vagy négv — de nagyon valószínű, hogy három — bandita belépett az öreg milliomosnő szobájába. Minden valószínűség szerint már előre alaposan tisztában voltak a helyrajzi körülményekkel. Tudták, hogy egy félhomályos folyosó vezet a lépicsőházig, mely sohasem volt kivilágítva. Beléptek az öregasszony szobájába, minden valószínűség szerint már a támadás első félpercében betömték a két nő száját és összekötözték a két védtelen áldozat ke- zét-lábát. Grünifeldné vallomása szerint ez még este hat órakor lehetett. De mi történt abban a bezárt szobában hat órától este kilenc óráig? A banditák kétségtelenül felszólították az öregasszonyt, hogy adja elő a pénzét és miután a szerencsétlen áldozat nem tett eleget a banditák kívánságának, kezdetét vette a vadállatias inkvizíció. A banditák azzal akartak az öregasszonyra hatni, hogy először a leányát bestiálisán inegkinozták, szinte élve felkoncolták és e borzalmas tortúra közben talán félrecsu- szott a leány szájáról a kötés és felhangzott a halálra kiásott leány borzalma* sikoltása: Marna .. m arna... A jelek szerint azonban az öregasszony hajthatatlan maradt. Inkább tűrte, hogy a leánya ott előtte, alig egy-két méternyi távolságban kiszenvedjen, — de az eldugott pénzt nem akarta előadni. A minden részében feldúlt, össze-vissza hányt lakás jelzi, hogy a banditák szinte szakszerű házkutatást tartottak, azonban a pénzt, az öregasszony millióit nem találták meg. Hogy a hiábavaló kutatáson feldühödt banditák nem gyilkolták meg az öregasszonyt is, erre nézve a rendőrségnek az a véleménye, hogy a banditák valósággal raffinált bestialitással kínozták az öregasszonyt. A kínai hóhérok munkájára emlékeztető módon vigyáztak, hogy az áldozatuk a tortúra közben ki ne szenvedjen, mert ebben az esetben végképpen le kellett volna mondaniok arról, hogy az elrejtett milliókat megtalálják. Az órákig tartó kínzás csak akkor ért véget, amikor a szoba ajtaját valaki megkopogtatta és kintről behallatszott egy női hang: Ciné acolo ... A banditák rémülten menekültek és már nem. volt idejük, hogy a kegyelemdöfést megadják áldozatuknak. nRövidiátá vagyok...« A késő éjszakai órákban sikerült a borzalmas bűntény életben maradt áldozatát is kihallgatni. A több, mint nyolcvanéves öreg asz- szony a kiállott borzalmas szenvedések dacára la magához tért és beszélni kezdett. Már a vallomása bevezető szavaival is egészen uj megvilágításba helyezte ezt a szörnyű drámát: — Én a pénzemet sohasem tartottam odahaza — mondta elhaló hangon —, de hiába könyörögtem, hiába esküdöztem, hiába Ígértem azoknak az embereknek bármit Is. Még húsz lej sem volt a házamban ... — Hányán voltak a banditák? — kérdezte a nyomozást vezető rendőrtiszt. — Nem tudom... — súgta az öreg asszony, — én rövidlátó vagyok és a evikkeremet leverték a szememről... nem láttam semmit... A nyomozás A nyomozás során — amely teljes erővel megindult — egyelőre letartóztatták a ház Genzerich nevű portását és feleségét. A rendőrség föltevése szerint a banditáknak tisztában kellett lenniök az öreg asszony életkörülményeivel és ezen ismereteiket nagyon valószínűleg a portástól, vagy annak feleségétől szerezték be. A nyomozás legújabb adatai szerint a rendőrségen az a vélemény alakult ki, hogy ezt a bűntényt is a hirhedt bukovinai bandita, Teodorovic követte el. Az történt ugyanis, hogy a letartóztatott portás rendőrségi kihallgatása során, a nacio- náléja fölvétele alkalmával említést tett egy Maestrnk nevű rokonáról. Ez a Maestruk pedig alig egy félévvel ezelőtt azzal a gyanúval terhelten került a rendőrség elé, hogy Bukovina félelmes banditáját, a hirhedt Teodorovicot három éjszakán át vendégül látta magánál, Csernovic szivében fekvő lakásán. A rendőrség most ezen az uj nyomon elindulva, reméli, hogy rövidesen sikerül elfogni e páratlan bűntény bestiális főszereplőit. Áz eddigi adatok szerint j Teodorovic bűntársaival együtt Erdély felé me- I nekült a borzalmas vérengzés után. A csavargó rikkancs „ . ... . csodálatos versei Francts Thompson ílfascsga v London, október eleje. A kontinensen Francis Thompson neve nem sokat mond, az í rod almi la g müveiteknek legföljebb egyik távoli névrokona nevét juttatja eszükbe, aki a tizennyolcadik században először énekelte meg a különböző évszakot. Sajnos, a kelleténél több kivetőre talált... Pedig Angliában sok híve van ennek a különös, egyedülálló költőnek, aki huszonhárom évvel ezelőtt halt meg. Nem kisebb emberek esküsznek rá, mint Chesterton, vagy a nemrég meghalt George Meredith, vagy az öreg Róbert Browning. Francis Tompson uj életre támasztotta a vallásos költészetet, azokra az anglikán, katolikus vagy puritán költőkre emlékeztet, akiknek misztikus versei oly szaporák voltak Erzsébet királyné és a Stuartok idejében. Leghíresebb munkája egy különös cimü költemény: The Hound of Heaven — magyarul: Isten agara. Egy kritikus azt irta erről a versről, hogy a tizenkilencedik század visz- szatérése az Imitatio-hoz. Francis Thompson negyvenhét éves korában halt meg 1908-ban. Abban az időben, amikor Verlaine, a költők siralmas fejedelme részegen ődömgött a párisi Quartier Latin uccáin, Thompson London uocáin kóborolt, hajléktalanul. Az élet kegyetlen volt hozzá, a sikert nem ismerte, beteg volt és nélkülözött. Csak a hit misztikus fénye melegített, alakja egyre szélesebb körökben válik újabban népszerűvé; Anglia határain túl is nagy érdeklődés nyilvánul meg iránta. Most dolgozik az életrajzán Ágnes de la Gorce, aki igazi nevén de la Force hercegnő, a híres történetiró húga és maga is egyike a legfinomabb francia essay-irónőknek. Ennek a még kiadatlan életrajznak a felhasználásával vázoljuk Thompson küzdelmes ifjúságát. 1845-ben, mikor Neumann, a zseniális katolikus hitszónok megkezdte rendkívüli horderejű tevékenységét, egy manchesteri fiatal leáuy anglikán szülei tiltakozására áttért vőlegénye vallására, a katolikus hitre. A vőlegény Charles Thompson fiatal orvos volt, aki maga is nemrég tért át a katolicizmusra. Ebből a házasságból született Francis Thompson 1859-ben. Csendes gyerek volt, nővérei babáival játszott, amelyek közül az egyiket elnevezte Eugéniának, a franciák világszép csá srárnőjének a tiszteletére. Eleinte a papi pályára készült, hitbuzgóságban nem is szüköl- ködött, de gyenge szervezetű és gyenge akaratú fiatalember volt és feljebbvalói maguk tanácsolták el a papi pályától, amely kivált Angliában és kivált abban az időben acélos energiát követelt. Apja erre orvost akart nevelni belőle. Be is iratkozott a manchesteri egyetemre, de üt se bizonvult szerencsésebbnek vagy tehetségesebbnek. Mintán az orvosi és a páni pályára egyformán alkalmatlannak b Don vilit, költő lett tol öle. Egy darabig kelletlenül folytatja egyetemi tanulmányait és éli a vidéki diák csöndes, eseménytelen életét. Egyszer egy könyv kerül a kézéibe, Thoroai de Qutnoy csodálatos müve: Egy óipiumszivó vallomásai. Ebből a könyvből megismeri a kábítószerek izgalmát és valami homályos vágyat, amely elsodorta, elvonzotta a megszokott környezetből. A homályos vágy tetté érlelődik benne: 18S5-ben, huszonhat éves korában elhagyja a szülői hazat és Londonba megy, a gyengék vakmerőségével, úgyszólván minden pénz nélkül, ismeretség nélkül, két könyvvel a zsebében: William Blake költeményeivel és Aisohylos tragédiáival. Londonban az lett a sorsa, ami előrelátható volt. Újságárus, csavargó, aki kocsit hoz a szinház után hazatérő eleugáns közönségnek, reklámemtor, aki táblával a hátán megy végig London uocáin és sok minden egyéb. Eltűnik a nagyváros mélységeiben. Mikor egyszer valami gazdag ember tévedésből egy forinttal fizet neki egy penny helyett, a rikkancs úgy fogadja a pénzt, mintha az égből pottyant volna le. Az éjszakát gyakran menedékhelyeken tölti... nem egyszer gyilkosok között. Egy anglikán cipész magához veszi, de csalódik benne. Az inas tehetségtelen suszter, rossz munkás, megbízhatatlan és ráadásul nem osztozik a gazdája hitében. Onnan is elkerül. De a legnagyobb nyomorban sem veszti el érzelmeinek és meggyőződéseinek a tisztaságát. A sok nélkülözés, megannyi jelentéktelen epizód, amelyek teljesen eltörpülnek csodálatosan gazdag lelki élete eseményei mellett. A nagy nélkülözések idején minden szabad pillanatát valamelyik londoni közkönyvtárban töltötte. Mohón olvasta Shelley ódáit, Rosetti szonettjeit. Néhány évvel Londonba való érkezése után egy folyóiratnak felajánlja első müvét, amely uj szempontból próbálja megoldani a régiek és modernek elsőbbségének sokat vitatott kérdését. A tanulmányhoz kél verset is mellékel. A küldeményhez levelet ir, amelyben arra kéri Wilfrid Mey- nellt, a szerkesztőt, hogy a minden bizonnyal visszautasítandó kéziratot küldje el az egyik postahivatalba, mert a tanulmány és a versek szerzőjének nincs lakása. A tanulmány címe csakugyan nem túlságosan izgalmas, a papiros durva, az írás tétova. Wilfrid Mey- nell flélretolja a kéziratot. Thompson megunja, hogy mindig hiába kérdezősködjék a postahivatalban és tovább éli a maga nyomorult reménytelen életét. Egy szép napon azonban Wilfrid Meynellt legyőzi bizalmatlansága és elolvassa a küldött verseket és tanulmányt. Azonnal tisztában van vele, hogy nagy költővel van dolga. Lelkes levelet ir a postahivatalba. De a levél nem jut el Thompson kezéhez. Meynell kiadja a verseket. Thompson csak hosszú hónapok múlva véletlen értesül róla, hogy megjelent és emlegetik a nevét. Beállít a szerkesztőhöz. Meynell hátrafántorodik a meglepetéstől. Egy rongyos embert lát maga -előtt, foltozott nadrágban. Ez a siralmas alak irta a csodálatos kultúrát eláruló tanulmányt? A két ember kezet szőrit. így lépett be Francia Thompson as irodalomba. 6
