Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-27 / 245. (2762.) szám

4 *BMCgaiVV\ACiSAR-HIRLaP 1931 Október 27, kedd. A nagy höíiö hitvese Egy igaz tatamit mellőzött és megrágalmazott asszony — Tolsztoj Leó grófné boldogtalan élete Paris, október. A nemrég végbement Tólsztoj-centennárhim illő hódolattal adózott a nagy költő emlékének, de váratlanul az érdeklődés homlokterébe állí­tott egy eddig teljesen elhanyagolt személyt, aki csöndesen elbújt az iró magánéletében és akit ráadásul megrágalmaztak és kigunyoltak: Tolsztoj grófáét. Olyan kényelmes a közkeletű romantikus'szembeállítása a zseniális költőnek és prófétának, akit kicsinyes és nyárspolgári felesége akadályozott az alkotásban; olyan tet­szetős" a lángelmét ugv mutatni be, mint a női rövidlátás és önzés rabszolgáját, aki élete vége felé kétségbeesett kísérletet tesz a szabadulásra a házasság kényszerzubbonyából. Kár. hogy ez a romantikus és hangulatos beállítás merőben légből kapott. Csak mostanában, a grófnő ha­lála után kerülnek nyilvánosságra Tolsztojné naplói és egyéb iratai, amelyekből egészen más -tények derültek ki; Tolsztojáé végtelenül elő­kelő, nemeslelkü, urigondolkodásu, bár kétség­kívül temperamentumos asszony volt, aki meg­ható ragaszkodással szolgálta az urát, annak minden szeszélyét teljesítette és egy személyben titkárnője és ápolónője volt. Hogy egyebet no mondjunk, háromszor másolta le saját kezével a Háború és békét-, amely a világ egyik leg­nagyobb méretű regénye és egymagában fölér egy irói oeuvre-e). Az irói hiúság és a prófétai misszió harca Az úgyszólván teljesen ismeretien emlékira­tok a közel jövőben jelennek meg először fran­cia nyelven. Kiragadunk belőlük égy rendkívül érdekes korszakot, az 1891. évet, amikor az ün­nepelt Íróból, a gazdag íöldesurból és arisztok­ratából egyszerre kitört — .a próféta. Ekkor született meg ennek a nagy szellemnek az agyá­ban rejtélyes menekülési tervé, midőn ott akar­ta hagyni népes és boldog családját, irói dicső­ségét. egy még az ő számára is homályos test­vér leégi eszme kedvéért. Első pillantásra nyilvánvaló, hogy Tolsztoj megtérésében sok bizonytalanság van. Február 4-én még Chopint zongorázik, felesége elbűvöl- tett hallgatja, mert szerinte senki se tudja ezt a mestert annyi érzéssel, oly kifejezőén és hiten játszani, mint a férje. Tolsztoj elbeszélget leá­nyával és elmondja, hogy nagyméretű művészi alkotást tervez, de néhány nappal később már .könyvet akar írni a tudomány és a művészet ellen. Máskor kijelenti, hogy undorodik az írás­tól és szégyenli a foglalkozását, de váltig un­szolja a feleségét, járjon kőiben a cárnál, hogy függessze föl a cenzúra rendelkezését, amely el­kobozta a Kreutzer-szonáta cimü regényét. Az irói pályával szakítani akár, de az irói hiúság tovább égeti. Február 17-én Tolsztojné ezt .jegyzi föl naplójába: ..Liovocska. — igy nevez­te a férjét — csupa lendület, de nagyon izga­tott. Nem tud egy helyben maradni: ma Tulába ment, holnap Pirogéba készül. Egyszer eszébe jut, hogy nem eszik többé rántott levest, más­kor kijelenti, hogy csak zabmalátából készült itallal akar élni. Úgy látszik, már unja jólérezni magát. Ez az egész izgatottság visszataszító és ijesztő. Folyton azt hajtogatja, hogy már nem tud írni.** Érdekes, és megindító a férjével való vitája néhány nappal később. Tolsztoj megmagyarázza a saját álláspontját: — Ahogy a nők fájdalommal szülnek, ugyan­úgy mi férfiak fájdalommal hozunk a világra egy uj eszmét. Egész lelkünk átalakul és mégis szemünkre vetitek a szenvedéseinket és tudni sem akartok róluk. — Miközben ti képzele‘beli gyermekeket hoztok a világra, — válaszolta Tolsztoj grófné. —- mi ele­ven lényeket szülünk, táplálunk, nevelünk, akiket gondozni és tani'ani kell. Hogyan kívánhatod tő­lünk, hogy a ti lelki elváltozásaitokkal foglalkoz­zunk. amikor annyi gondunk és bajunk van a való élettel. A próféta-otthon Hetek, hónapok múlnak el a Kreutzer-szonála körül, amelyet betiltott a cenzúra. Tolsztojné eget- iföldet megmozgat, sikerű! bejutnia a cárhoz, aki pedig a prot-okollum szerint nem fogad hölgyeket. Egész nő.i varázsát igénybe veszi, hogy megváltoz­tassa a cenziura rendelkezését; észreveszi, hogy még tetszik az emberekek, csak gyöngédséggel és szimpátiával találkozik. Pedig a lelke mélyén nem szívesen teszi; nem szereti e regényt, amelyről a -pletyka azt tartja, hogy Tolsztoj a saját házasságát dolgozta fel benne, a könyv ítéletét pedig, amely ezerint a szenvedélyes és hideg korszakok váltakoz­nak a nők életében, hazugnak és mesterkéltnek tartja. Tolsztojné imádja a férjét, de józan kritiká­val látja ée igen jól ismeri; a szeretet ném teszi vakká. Június 3-án nagy családi dráma, amelyet egy eemm'eég idézett elő. Tolsztoj, aki már úgyszólván nem élt magánéletet, hanem családi körében is prédikált, kijelentette, hogy vaunak cselekedetek, amedyeket az ember nem képes elkövetni; igy szü­lettek a keresztény mártírok. Tolsztojné a mega jó­zan, kissé prózai női logikája szerint azt felelte, hogy nincs olyan cselekvés, amft az ember kép)télen elkövetni, ha valamely óéi szolgálatába Állítja. [ -*r Például megölni egy gyereket! — mondja Tolsztoj. A felesége jerre nem gondolt, beismerte, hogy ez csakugyan borzalmas bűn, amit semmi sem igazól- hat. Gyéreket nem U v,t megölni. Tolsztoj erre vá­ratlan induktrohan ap, elkezd tor kaszák ad fá­ból kiabálni, mire az . zony se hagyja magút, ki­jelenti, hogy Tolsztoj az utóbbi időben teljesen elvi­selhetetlen, nem lehet vele be-szélni; egyre csak pré* dikál és ordít. A grófné ekkor elhatározza, hogy minden bizalmas kapcsolatot megszüntet a férjével. Tolsztoj egyre kevésbé érdeklődd a családja iránt: csak két beszédtárgya van: az öröklődés, amelyet tagad és a vegetarianizmus, amelyet hirdet. A fele- f ségével már csak azért beszél, hogy szemrehányá­sokkal illesse. Szerinte a gyermekekben túlságosan ki van fejlődve a fényűzés szükséglete; Tolsztojné erre azzal felel, hogy társadalmi állásuknak megfe­lelő nevelést kaptak. Újabb vihar: Tolsztoj tom­bolva magyarázza, hogy tizenkét évvel azelőtt nagy Eger, október 26. Az egri vár kazamatáinak: bejáratában, a Setét kapunál vörös márWny szarkofág jelzi Dobó István, a hős védő emlékezetéi. Se kép, se irás nem maradt utána s egészen a nyár közepéig ez a vörös niárváuykoporsó volt az egyetlen emlék, ami hírnevén kívül emlékeztetett személyére. Ez a szarkofág is, amelyet egykorú művész keze faragott, pusz­tulásnak indult lassan, az idő is harapótt be­lőle itt-oit, meg kegyelet nélküli kezek is rongálták. Ilyenformán tűnőben volt ez az utolsó ommentó is a hajdani kapitányról. Az idei nyáron, júliusban aztán nagyon értékes, nemcsak a Dobó személyével kap­csolatban, hanem történelmi szempontból is figyelemreméltó relikviára bukkant Metzner Tibor dr., a magyarországi Zemplén várme­gye tudós főlevéltárosa. Ez az emlék az oíaszliszkai községi levéltárban hevert évszá­zadok óta s rövidesen kiderült róla, hogy a hajdani várkapitány, később erdélyi vajda végrendelete. Véletlenül került napvilágra a becses irat, julius 16-án. A megsárgult papiros boritékán meglepetve betűzte ki Metzner a felírást: 1558 Testamentum Magnifici doinini Ste- phani Dobó.“ A végrendeletet, amelyet a XVI. században használatos, sokröviditésü kodexirással vetet­tek papírra, természetesen latin nyelven, be­vitték Sátoraljaújhelybe, a vármegyei levél­tárba. Itt kéthónapi munkával kiolvasta s le­fordította a nagy szakértelmét kívánó Írást Metzner Tibor dr. s fáradozásai során érde­kes módon bontakoztak ki ruszkai Dobó Ist­ván életének ismeretlen eseményei s találtak magyarázatot eddig homályos adatok. Dobó testamentumát íródeákja, Babolchyay János készítette el és öt tanú, köztük Ba­lassi János, akkor zólyomi várkapitány ir­ta alá. Valamennyien családi pecsétjüket ütötték rá a papirra, de sajnos, ezek közül éppen a leg­becsesebb, Dobóé, megrongálódott e csak ap­ró viaszdarabok maradtak meg belőle. Más­fél sűrűn teleirt oldal a végrendelet, amely­ben Istentől nekijuttatott javai felől intézke­dik az egri vár egykori kapitánya. Megtud­juk a végrendeletből azt is, hogy Miksa király húszezer és ötszáz magyari forintok fejében Wygles várát proskribálta Dobónak, kárpótlásul az Erdélyben elszen­vedett fogságért, amelyet Miksa császárhoz való hivsége miatt Izabella királyné mért nemcsak reá, hanem feleségére és gyerme­keire is. Asszony, nemzetes Sulyok Sára asszony még a végrendelet keltekor, 1558-ban is rabság­lelki átalakuláson ment keresztül és a feleségének is át kellett alakulnia. Tolsztoj, a kapás és a varga A nyáron Tolsztojban újabb szenvedély ébredt fel. Elkezdi maga varrni a saruit, kapálja a föl­det ée gombalevest eszik. Június 13-án gyalog tesz meg egy negyven vensztnyi utat. Júliusban Tol- eztojné már úgy érzi, az idegei felmondják a szol­gálatot. Az egész család terhe az ő vállain nyug* szik; ő kezeli a birtokot, ö foglalkozik a férje irói érdekeivel, kiadókkal tárgyal, adminisztrál, neveli a gyermekeket. A férje csak az eszméivel törődik, amelyek állandóan keresztezik a felesége ügyeit, hogy egész irói jövedelméről lemond a parasztok javára. Az asszony már annyira ingerült, hogy ma­ga is rábeszéli a férjét a családja kisemmizésére. A gyermekek neveltetése megkívánta, hogy szo­kás szerint ősszel Moszkvába költözzenek. Tolsztoj újabb meglepetéssel szolgál: nem akar Moszkvába költözni. Otthon marad a falujában. Októberben, a házassági évfordulóján az éhínség áldozatait láto­gatja meg. Lehet, hogy Tolsztoj a maga módja sze­rint csakugyan próféta volt, bár lényegesen Jcöny- nyebb dolog szegénységet, egyenlőségét és testvéri­séget prédikálni, mint a Karenina Annához fogható regényt írni. Bizonyos azonban, hogy férjnek nem volt túlságosan kényelmes. bán sínylődött az erdélyi fejedelemasszony hajthatatlansága miatt. Kitűnik a testamentumból az is, hogy a Dobó-famíliának nem egyedüli tagja volt a várvédő István, hanem rajta kívül még négy Dobó sarjadok élt, nyilvánvalóan öeft&e;, aki­ket különbem gyermekei gyámjaiul megne­vez. A végrendeletet megőrzés végett a csa­lád valamelyik tagja helyezte el Olaszliszkán a levéltárban, ahol, lévén még Olaszliszka abban az időben oppidum, azaz fallal megké­rdett hely, biztonságban volt mindenféle nép dulása ellen. A végrendelet magyar fordítása a követ­kező: „Én, ruszkai Dobó István, Bars vármegye főispánja stb., ámbár szellemileg és testileg épen, mégis figyelembe véve, &ogy az em­beri élet múlandó és törékeny én hogy abban semmi sem állandó és semmi se tartós az Úristentől nekem adóit javakról és dolgok­ról ezen végrendeletet teszem: Tanúsítom először is, hogy az egri vár ostroma előtt és azután az újvári börtönben Erdélyben az előző években általaim kiadott és sajátikezüleg aláirt, valamint legkedve­sebb házas társaimnak, nemzetes Sulyok Sára asszonynak adott, tudniillik neki meglevőie- zstt végrendeleti intézkedésemet és az azok­ban foglaltakat én most is jóváhagyom. Ezenkívül mivel, előbb mondott legkedve­sebb házastáTsam az ő irántam való szerete­tek öt a nyomorúságokat és fogságokat együtt elszenvedve az oly nagy szerencsétlenséget melleidéin viselte él s hogy midőn az előző években mindketten Izabella királyné fog­ságába estünk, úgy az ő szülei által hátra­hagyott, mind az általam neki adott neveze­tesen pedig arany- és ezüstmarháit elvesz­tette és ezen felül mielőtt én isteni segítség­gel ugyanezen fogságból kiszabadultaim vol­na, ő Kolozsvár, aztán pedig Déva várába a mi közös gyermekeinkkel kemény és a női nemre oly nehéz fogságod állott ki és azt nyo­morúságosán elviselte, én az ő hivségének ezen szolgálatait kárpótolni akarván, a Ró­ma iáik Szent séges Császári Felsége Legke* gyelmesebb Uraim által az én kellő szolgála­taimra való tekintet tel, az ón kiszabadulásom után húszezer és ötszáz magyari forintokért egyebek közt kegyesen nekem érdemül beirt Wygles várát tartozékaival együtt, mondott legkedvesebb házastársaimnak hagyományo­zom, mint ugyanazon összegért érdemül be­irtat és oly soká birtok! audót, inig az előbb közölt összegről neki vagy örököseinek Ma­gyarország királya által az erről készült ér­dem jutalomlevél tartalma szerint a kielégí­tés meg nem történik. Ha pedig eközben va- lamíiképen az én házastársam a fogságból ki MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ara egész évre 24 K, számonként 2*50 Dobó István, az egri hős végrendelete Ez évi julius 16-án véletlenül találták meg az oíaszliszkai községi levéltárban — Kéthónapi fáradságos msmkávai meg­fejtették — Húszezer és ötszáz magyari forintokat kapott Dobó kárpótlásul az Erdélyben elszenvedett fogságáért Miksa csá: sáriéi fez szabadulni s a vár a Szent séges Császári Felség által előbb mondott összeg letétetvén Mváltatnék a mondott húszezer és ötszáz fo­rint összeget éppen úgy ugyanezen házas tár­samnak és örököseinek hagyományozom min­denestül. Végül úgy az én legdrágább házastársa­mat, valamint a kicsinyke fijakat először is a Szentséges Császári Felségnek, valamint a Felséges fejedelemnek és Urnák, Miksa csá­szár Urnák, Csehország királyának oltalmá­ba ajánlom, esdekelve legalázatosabban, mél- tóztassanak a felségek először is azon kegyes vonzalomból, mellyel a keresztény fejedel­mek az özvegyeket és árvákat pártfogolni szokták és az én általam nem rettenetes szerencsétlenségek nélkül és igen sok hányat­tatással teljesített, a feleségeknek és Ma­gyarországnak tett hivséges szolgálataimért ugyanezeket oltalmukba fogadni és őket ke­gyesen pártfogolni, akiknek másodszor gondnokul nagyságos Gyarmathy Balassa Já­nos urat, ó-Zólyom kapitányát és nagyságos. Dobó Dhmonkos urat, Jánost, Lászlót, és Miklóst, továbbá vitézlő Bochykay Györgyöt és vitézlő nagymihályi Ewdenffy Ferencet és vitézlő legyéki Sulyok Ferencet rendelem. Kelt előbb mondott Wygles várában alulirt tanuk előtt az Urnák 1558. esztendejében, november hónap 28-ik napján. Ruszkai Dobó István, Barcs vármegye fő­ispánja. Alatta: Balassi János, Jakoby Péter Wyg­les várának várnagya, Putnokv Mihály vár­nagy’, Boy János kezevonása, Balassa János árainvezetükészüléken át a két sínpár ko­hó Urnák titkára." A becses törléueimi ereklye most Sátor­aljaújhely levéltárában fekszik, hiteles má­solatát, fényképekkel együtt Eger városa vet­te meg s a városi múzeumban helyezi el. Egy pozsonyi iéltafáíó meg tudja akadályozni a vasúti szeren* cséiienségekei? j Prága, október 26. A gyakori vasúti sze­rencsétlenségek sok gondot okoznak a vas­útoknak és minden lehetőt elkövetnek azok kiküszöbölése érdekében. A vasutak e törek­vésének segítségére siet most Lecjaks István pozsonyi feltaláló, aki oly vasúti biztonsági villamos készüléket talált föl, mellyel a gya­korlatban rendszeresítve nemcsak a sorozatos baleseteket lehet majd állitólag kiküszöböl­ni, hanem természetesen az ezekből eredő kártérítéseket is. Találmánya — ha beválik — tehát mindenképpen nagy megtakarítást jelentene a vasút számára. Lecjaks István jelzőkészüléke egyszersmindenkorra kiküszö­bölné azt a rég elavult rendszert, hogy petró­leummal világítsák a pályatesteken elhelye­zett összes védőjelzőberendezéséket. Ugyan­akkor lehetővé lehetne tenni azt is, hogy az országutakon elhelyezett vasúti sorompó­kat is kivilágítsa éjszaka és mindazon kisebb állomásokon, ahol eddig ugyancsak petró­leum világítás volt, ezen készülékkel úgyszól­ván ingyen vezethetik be a villamos világí­tást. Találmányának lényege abban rejlik, hogy a vasúti mozdony elejére dinamót sze­rel fel, amely a mozdony mozgása által a szerkocsin elhelyezett villa mos tele pn-ek áramot szolgáltat világítás céljaira s ugyan­csak ezen telepről és a szerkocsin fölszerelt áramvezetőkészüléken át a két sipár kö­zött lefektetett vezetékeken keresztül látja el világítással az összes szemaforokat, (kis állomásokat s esetleg a vasúti pálya mentén elhelyezett üzleti, reklámtáblákat is. E ké­szülékkel lehetővé válik, hogy a szemafort és az ezzel kapcsolatos vélőboroniezéseket. a mozdony konyháján fölszerelt ellenőrző készülék segítségével a mozdony személyze­te menetközben még a legködösebb időben is ellenőrizni tudija s ugyanilyen ellenőrző készülék segítségével módjában áll a blokk- ház őrének is az általa kezelt jelzőberende­zéseket ellenőrizni. Lecjaks István, akinek .már eddig több mint hatvan találmánya van, legújabb talál­mányát bemutatta a pozsonyi vasút igazgató­ságnak, amelynek négy mérnöke elismeréssel nyilatkozóit találmányáról és ajánlólevéllel küldte fel a vasutügyi minisztériumhoz. A fiatal pozsonyi föltaláló holnap fogja bemu­tatni találmányát, a vaautügyi miniszté­riumnak. W Keresztrejtvényeink megfejtői három na­pig kapnak ingyen szállást és ellátást Budapest egyik legmodernebbül berendezett szállodájá­ban. Olvassa el vasárnapi számunkban a fölté­teleket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom