Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-25 / 244. (2761.) szám
10 1931 óktóbetr 25, raMáímiajp. FALUSI ALKONYATBAN Irta: HUNGARICUS VIATOR Otthon, október végén. — Fütsek a kandallóba? — Soha. jobbkor! •— Mintha, nyitott. Re.it- sehulban csomó csikót, ostorral kergetnének, úgy nyargal odakünn a megvadult szél. Ajtón, ablakon zörget, s kínjában nagyokat nyerit a szabadjára eresztett garázda Október. — De jó itt a ttiz körül! S mindenki segít a kicsomagolásnál. Valami kerül ennek is, annak is. — Nini, hát ez micsoda? Valamikor talán remekbe verték, ha. meg is öregedett, meg is kopott, vén kandallómhoz pompásan illik ez a velencei vasrács. Ki tudja, hol parádézott, kik ülték körül valamikor, micsoda vándorlás után jutott falusi otthonomba-. Már párolog a tea az asztalon, seroeg a parázsra tartott, gőgjében angolnak keresztelt falusi szalonna, kináltatja magát a barnára pirult pirítós, — a nagyvilág Grand Hoteljeiben most páyáskodnak ötórai teájuk körül a ladyk, lordok, e egyéb fiesurak, a dzsessz boy ok már eljátszották a szezon legfrissebb slágerét, s bár még dereng az őszi napnyugat, a szálloda csillárait pazar jólét gyújtja fényűző lángra, — nálam is behozzák a jó öreg petróleumlámpát, gusztálj-uk, pakkoíjuk kifelé' a kemény fedőlapok közé agyabugyált legújabb — melódiákat. így tolakszik évszázados 'házunk öreg múltjába. a legdivatosabb, legfrissebb jelen. Künn teljes az őszi alkonyat, — könnyedén száll-száll benn a finom muzsika. Ajtónyitásra színesre pörkölt falevelet seper a szobákba a nyargalászó szél, van még ereje, ám el kell csittulnia, meg kell hátrálnia az elszunnyadt tájra ránehezedő sűrű ködgomolyag elől. Szürke vattába, burkolnak odakünn mind étit, csak a fejeshez indult lányok lámpása. — köd- felhő.k közül kivillanó halvány csillagfény — integet az elbújt istállóépületek felől. — Jó nekünk idebenn ... Uj dologról, valami egészen másról mesélek ma. Ami igazán nincs a Baedekerben, de még szőrszálhasogató többi német útikönyvben sem. ezer utas közül egy téved oda: egy cigány-egy király, egy-egy nagy ur a feleségével, egy-egy árverési hiéna a. felesége nélkül, .pénzzel meg- rakottan. mert hisz alkalmi vásárról, műkincsek olcsó pénzen való megszerzéséről van szó, mely múzeumok látogatásának, mái történelmi előadások hallgatásának értékével vetekszik,..— s elvégre vak tyuk is akad gyöngyre. — alkalom, véletlen szerencse, óvatos licitálás közben ránk is maradhat égy-egy 16. századbeli gobelintöredék. öreg kandallórács, kopott selyem, régi porcellán ... —- Először, másodszor, — senki többet? — aggiudico! — harmadszor! — s miénk a sokszázéves, rongyosan is csodaszép gobeJin- Krisztus-kép. * Valószínűleg az „Idegenek névsorából" — régente ügy hívták, 'hogy „Kurlista" — halászták ki lidói címemet, postán érkezett a sérv gafödelü füzet: Catalogo della raccolta di Di- pinti — Mobili — Oggetti d.‘Arte, Bibelots — Ferri Battuti — Tapetti ecC. — Eredetiben mondom a szöveget, ha nem is tudtok olaszul, könnyen megértitek: — „Nel salone sito in S. Marco, Calle Vala- resso 1313, sará venduta al Maggior Offerente futta Feredita mobiliáre dél Sig. Ch. S. Forbes e della Sigra F. Forbes a cura della Galleria Boralevi.“ Este kilenc órától éjfélig tartanak ezek a velencei árverések. Idegenforgalmi attrakció ez is. S pompás estélyi program. Köpeny nélkül, szál frakkban az urak, — prémes belépőben, meztelen nyakkal és vállal az asszonyok, — s mint jólnevelt. hiénákhoz illik, csikós uecai ruhában a szürke plebe, —- a hivatásszerűen árverező publikum, —- mulatni, szórakozni, — no és licitálni jönnek igy estebéd után össze a, különböző árnyalatú emberekA Márkus-tér tőszomszédságában, az elegáns Harry's Bar .közelében, agyónvilágitott kis uccában fekszik a Galleria Boralevi, — előkelő árverési csarnok, — kis kamaraszínház, meghitt., selymes melegen berendezett árverési „Sálon". — Ide-ide, — előbbre, — méltóztassanak, urak, asszonyok, — Livio, hordd körül a képet, — parancsoljanak közelebbről megtekinteni a 17. század nagy mesterének emez egyik legkiválóbb alkotását, — a palota ékessége volt, — ötszáz lírás ajánlat máris érkezett, —- ki ad többet érte? — muzeális értéjke legalább tízezer, — hatszáz, — hétszáz, — nyolc, — kilenc, — ezer líra, — senki többet? — ezerszáz, — kétszáz, — senki többét? — Livio, vidd el a hátsó sörokba, is! — tessék jól mégtekinteni, — ritka remekmű, — senki többét? — másodszor, — & ezerkétszáz, — aggnidico — harmadszor- Complimento! Brúnó Boralevi, az árverést vezető müárus, — magas intelligenciájú, tipikus velencei vágású ifjú gratulációja ráadás a képre, jelzi: a vevő különösen jó vásárt csinált, — most, névéit kérdik, — hangosan bemondja, — persze, német, — odahaza országát árusítják, s tudj' az tg, hógy csinálják., — a német ma is a legtöbbet utazik, — a legokosabba,n kereskedik, — jól vásárol, — jól elad, — várjuk csak be a, négyórai vonatot, — hármat egy ellen: Egykettőre mmegint az élen lesz! Néhai Darányi miniszter mondta egy Omge- gyülésen valamely sarcéi Omge-tag felszólalása közben: — Ejnye, ejnye, ez megint aiftfélo kis sárofei diplomatáskodás akar, úgy látszik, lenni... —• Az 1923-iki nagy német Infláció is részben ügyes pénzügyi diplomatafogás volt, —- figyeljétek csak, —• máris motoszkál megint valami a fejükben, — drágán fogja még megaláztatását a világgal fizettetni Germánja. Közben öoséim fölhúzzák a gramofont, s kíváncsian rakják föl a. kipak.kolt lemezekét, stil- szerüség kedvéért legelőször is a Velencében hallott uccamenti dalt: — Lüiltiraa tazza di thé... Köszönöm szépen! Eleget hallottam egész szeptemberen át! —• mo,st majd itt nyaggatják, míg csak el nem dugom előlük. Tudj4 Isten, micsoda szuggesztiv hatás alatt vásároltam, mennyivel szebb lemezek vannak pedig utigramofonraktárámban. Abba is hagyom a mesélést, s leváltom az agyoncsépelt, olaszt, s kiválogatom az ezidőszerint ma is legszebbet, — persze angolt: — Sometimes 1‘m happy... Sistereg a kandalló lángja, — a rárakott friss fenyőgaly erdei illattal tölti be a szobát. — Hol vagyunk ettől a daltól! Az utolsó csomagot is fölbontjuk: mint használati tárgyat, vámmentesen hozhattam: nagyon kopott, öreg brokát, ajtófüggőnynek használhatom. A katalógusban: Nro 236. Co- perta in brocatello giallo e rosso —- Luigi XIV. — Akár hiszitek, akár nem, nyolcvan líráért inaradt rajtam, egy márkustéri régiségkereskedésben ezret kértek hasonlóért. Hiszen ha közelebb esnék Velence, kevés pénzen micsoda szépen lehetne sok öreg kastélyt oda nem illő modern bútorok helyett stil- szerü öreg holmival berendezni. Angliában például halálosvétekezámba menne, — no de nem is fordul elő, — hogy Jakab-, vagy Tudór-beli öreg kastélyokat modem, bár drága Maple-bu- torokkal raknák tele. Móst ugyan szünetelni fog egy ideig az angolok vásárlási kedve, — legújabb időkig azonban Anglia volt az európai régiségboltok legjobb, s leghozzáértőbb vevője, — mert régi bútor, régi szőnyeg, régi porcellán vásárlásánál majdnem többét ér a pénznél a szakértelem. Nemess Marcell ezer márkáért néha olyan műtárgyat vásáréit, amit egy év múlva tízezer dollárért adott, tovább Persze, véVi-en alkalom, jó szerencse olykor a müérteimet :s pótolhatják, mondjuk, — kiegészíthetik. Szörény nyolcvan lírámért vásárolt öreg brokátomat nem adnám ezerért, — a messzeföldön, gondos utánjárással vásárolt műtárgy a tulajdonos szemében a gondosan fölnevelt gyermek értékévei fölér, akinek nincs, külföldön adoptált műtárgyakkal népesíti be házatáját. öregségében ezekben gyönyörködik, ezekben nem fog csalódni soha. Nem okoznák keserűséget, adó&ságct sem csinálnak, sőt: — tempóra si fuerinfc nubiia, —- rájuk lehet támaszkodni, — amint a jó bronz emigránsok is ezekből a jó időkben adoptált öreg műtárgyakból, ékszerekből élnek ma is. A Rasputin-gj ilk osság óta híreséé vált Jous- söupofí Félix herceg példának okáért a kétszáz- szobás moszkvai palotájából átmentett műtárgyai mád ás i árából Parisban fényes divatszalont réndezett, be, & felesége, a csodaszép Iréné nagyhcrcegnővel együtt sokáig személyesen vezette. ízlésük volt, kereskedelmi tudásuk azonban semmi, — s igy persze belebuktak, — ugyanezzel az üzlettel Dolly Jancsi pompásan prosperál, vagyis: si duó fa-elunt idom, non est idom... De hová repít megint kandallónk mellől a szárnyat öltött toll? — s titeket érdekel vájjon ez a sok fecsegés? t —■ Másokat azonban talán nem. Tudjátok mi? Hagyjuk abba! Húzzátok föl inkább ismét a. gramofont, elő a nagy német slágerról: — .A'ber et.was muss sein Peppina— REGÉLÓ ROMOK DIENES ADORJÁN XXIV. VINNA A várhegy fölött ezer méter magasból büsz-, kén uralgó öreg Vihorlát csatlósa, előfutárja és őrszeme. Ámbár hiszen az a várrom ott a bérc alján séma mai - gyermek éppen, mert. egyik nagy és a.z országnak mindig kiváló fia.kat s -leányokat nevelő nemzetség zsönge esemetefácskáját látta az ősidőkben lombosodul a elágazni. Mint jó humuszos földbe helyezett gyökérből, úgy hajtották a Kapiony-nemzetségböl erős ágaikat az Eördögh-, Sztáray-, Nagymibályi-, Czé- key- és Eödönffy-cealádok. Mind e családok valamelyes vonatkozásban voltaik ugyan Vinna várával, de nem veszem pennámra mindnyájának vitézlő és nemes tetteit, Hosszúra nyúlna azoknak elsorolása. Nekem e várromok csak regét mondanak, oly regét, melynek Eödönffy István a minden na, piságtól eltérő és elég ármányom szereplője. * Mint minden nagy és erősen elágazott családban, úgy a Kaplony-n&mzetség leszármazottjai között is fölburjánzott az osztályrész esődé s és birtokfölo&ztás marakodásának méregvirága. Hát ez az Eödönffy István megunta a.z Eris almájával való labdázkodást, kifakadt és azt mondta: —• Eb fog itt közöttetek szavakkal viaskodni. Van nekem jó kardom, majd azzal kezemben viaekodok én. Hói itt, hol meg ott — bárhol. Nyakába is vette a világot és hosszú éveken keresztül csatangolt messze külországokban. Egy ideig Spanyolhoniban hadakozott a franciák ellen, de midőn látta, hogy XIV. Lajos hogyan szaggatja le az Ország testéről a darabokat: átment Franciaországba éé a le roi du soleilpak ajánlotta föl szolgálataik — Mnt tudsz? — volt Lajos király eléö éza/Va. — Verekedni és gondolkodni, — felélte Eödönffy. — Szóval te előbb verekedői éé csak aztán gondolkodói. Ez jó, jó. Ilyenek vagytok ti magyarok, —* Nem, felség. Én mindig gondolkodok és gondolataim misztikus körökben mozognak. Misztikum. Ez kellett a francia udvarnak. István bénfentes embere lett XIV. La jósnak és részt vett annak rabi óhad járataiban. De megunta ezt is, mert azután a velencei köztársaság zsoldjában hadakozott a török ellen. Kréta szigetének elvesztése után sok kalamltással a görög partokra vetődött, hol a régi pogány ok nyomdokain haladó bűbájosok közé keveredett, A mágia negra. tanaival telítve fölvérgö- dött Németországba. No, itt meg éppen jó helyre került, mert valahogyan a liife«-neves alóhi- mistával, Kunkéi von Lövoneteranel jött ösz- sze. Amit az akkori idők csak össze tudlak szedni a titkos tudományok, mágia és bűbájoséig terén, — pedig sokat tudtak összeszedni, — azt mind magába vette Eödönffy István e fránya német révén. Most már nem volt maradása odakinn, hanem hazajött és bevette magát, a vinnai várba.. Nem volt, teremtett lélek, akit színe ölé bocsátott, volna, csak egyedül hozzá állati hűséggel ragaszkodó szolgájával élte ott embergyíilölő s titokzatos remeteéletét. Csak egy-két pász- I töremfoer látta néha, amint a yárur ós szolgája teleholdas éjjeken varázslatos szertartások között, szedik össze az erdőn a beléndek, mandra- gőra és csalmatok gyökereit. Sőt egyszer látni vélték azt, is, hogy egy keresztelőé nélkül meghalt s elföldelt gyermeket kiástak és annak zsírját kiolvasztották. Oh, mennyei Szentek! Minek kellett ez nekik, minek? Sötét, éj jel éken pedig rémesen cikázó lángok világították be a várat és pontosan csak a, vár fölött oly vihar bömbölt, mély megreszkettette a sziklákat is. Névtelen iszonyat fogta -el ilyenkor a falu lakosait: de lassan-laesan hozzászoktak ez elég különös jelenségekhez és nem zavarták a kű- íöqc várur sötét és rejtelmes machinációit. Történt, hogy Wesselényi Ferenc nádor Sárospatakon mulatott. Azaz nem is mulatott, hanem a trón cseni értekezlet után ide hívta össze ismételten azokat a főurakat, akik a fiatal sárospataki várurrál — I. Rákóczi Ferenccel — együtt magukévá tették azt a mozgalmat, melyet a történelem Wesselényi-féle összeesküvésnek ismer. Itt hallott a vinnai vár remetéjéről egyet s mást. — No, ezt a boszorkánymeetert hát megnézem — moDdta környezetének — és ha istenes az ő solitudója, megszerencsézem- Ha pediglen ördög hírével járó bűbájos, akkor törvénybeli orvosságot adok neki. Kálmán királyunk dekrétumának recipéje szerint. Mondta Zrínyi Péter: , — Mit ér kótyás egeret fogdesni, mikor oroszlánokra vadászunk. — Féléded, öcsém — intette le őt Wesselényi —hogy áz Ország nádórá és nagybirájá vagyok, akinek tiszte nem o&a.k a nemes plánták növésének megvigyázása, hanem a boloüd- gómbák irtása is. Megérkezett Vinna, alá a nádor s fényes ki- ééréte, de Ökégyelme előrelátó volt és előbb Eödönffyiieb a faluban lakó nagynéniénél kopogtatott be, hogy ez egyengesse a, várba való bejutás simaságát, — No hiszen jó címhez fordult kegyelmed — igy a.z öregasszony —, hogy én ahhoz az Istentől elrugaszkodott ördőgfiáhóz vezesse le be bárkit is? Egy lelkem van nekem, nádor uram, ennek üdvösségét pedig néni adom oda hét országért Sem, — Nö, no, néném assz ony. Hát csakugyan ördögökkel játékozik az István? — Azokkal, É hatalmával forgatott ki engem is a vár s tartozékainak jussából. — Már most hát csak még inkább is föl a. várba, ti urak! Nén érti asszony velünk jön. — Én? ... hógy ón?! Hiába volt a, tiltakozás, a nádor egy intésére vézetóklóra tették a nénémasszónyt és megindít tak a vá.r felé. Még a bebócsát'tatásukat kérő kürtjei sóm hangzott el, a fölvonióhid máris leereszkedett és sürgő-forgó szolgaijáé fogadta, benn a. vendégekét. A ilagyterémbeu pedig egy kicsi, 60- vány és kopottas ködmenbe 'bujtatott emberke hajbókolt a nádor előtt: Eödönffy István. Nagy örömét, fejezte ki, hogy szegényes remetelnká,- ban ily diezós vendégsereget tisztelhet, majd pedig .rokonához fordult: —' FUivern repce örömében, hogy te is följötté’ végre, húgom. Hogy hotszu fáról]étem alatt Pl akartad jueeoloi váramat-, ezt ném annyira neked, mint inkább rossz tanácsadóidnak tulajdonítom. Nem haragszom. És hogy ezt külsőleg is kimutassam, ime, fogadd tőlem jóeziwel ez aranyévet. — Hugómnak mond — rebegte zavartan a nénémasszony — és hát hiszen nem lehet tagadni, be akartam én ülni a várba... És mond- sza csak, nem az ördögtől jussoltad ez övét? — Úgy van, hugóm — felelte mosolyogva István —ördögtől jussoltam, de ezt az ördögöt Eördögh Jánosnak hivták, itt élt a 15. században és közös ősünk ő. — Ügy igaz. Volt ilyen nevű ősünk. — Na lásd, húgom s lássátok ti urak, igy vagyok én rokonságban, cimboraságbam és összeköttetésben az Eördöghökkel. Nem kell hát azért mindjárt az örödögökre gondolni, ha magányomban a természet titkaival szeretek foglalkozni. Most pedig légy kegyes, kedves húgom, mai ünnepnapunkon a háziasszonyi tisztet betölteni szegényes hajlékomban. Trombita harsant és az étkezőterem ajtai megyilottak. A vendégek nem győztek magukhoz térni csodálkozásukból ama sok pompa és gazdagság láttára, mely eléjük tárult. Az asztál roskadozott az arany, ezüst evőkészletek, a legfinomabb velencei üvegáruk és drága francia porcellánok súlya alatt. Az inasok aranysujtásos libériába öltözött serege a legkülönfélébb és legritkaságosabb ételeteket szolgálták fel. Volt ott tengeri pók, kolibri madár, strucc tojás, medvetalp, zerge gidó gerince, citromos hal ikra és sok déli gyümölcs. Aztán meg a borok. A szolgahad szorgalmasan töltögette Tokaj gyöngyöző nedűjét, Eger bikavérét, Provence tüzlevét, Nápoly ambrás illatú lacrimáját. Az étkezés alatt pedig rejtett hegyen lágyan s andalítón hangzott valamely nagyon bájos muzsika szava. Wesselényi és kísérete kitünően érezték magukat, szó sem esett holmi bübájosságról: hiszen ez az Eödönffy István dúsgazdag és szives magyar vendégszeretettel átittatott várur, aki nem elégedett meg azzal, hogy az urak vigan laktak asztalánál, hanem midőn úgy esthajkor fölkerekedtek, még iszakját is megtömte mindeniknek az ételek s italok bőségével. A kiséret urai vig danolászás közben haladtak előre. Már elhagyták Nagymihályt és a mocsaras síkon a távoli Terebes felé igyekeztek, hogy ott meghaljanak. Azonban, mennyei Atyám, ne hagyj el! Egyszerre csak a holdas-csillagos égbolt dacára iszonyatos orkán s vihar kélt és a sötét felhők méhéből hátborzongató gunykacaj szelte át a léget. S ezzel egyidőben a kiséret minden tagja és Wesselényi maga is dacára a bőséges lakomának, hirtelen kínzó éhséget és szomjúságot éreztek. Nosza elő a tarisznyákkal — vigasztal-0 ták egymást —, hiszen telve vannak azok-* dús elemózsiával. De láss csodát: csak kődarabokat, hamut és ihatatlanul bűzös, rovaroktól hemzsegő vizet találtak azokban. A vihar bömbölt, az eső szakadt, a villámlás és égzengés, meg az a rémes gunykacaj megvaditotta a lovakat, lidércfények is félrevezettek egyes lovagokat, úgy hogy elpusztultak a mocsárban. Wesselényi megmaradt kíséretével kénytelen volt ott kinn a síkon eltölteni a borzalmak ez éjjelét és csak másnap dél felé kocogtak be félholtan Terebes várába. A nénémasszony bennmaradt a vinnai várban, neki nyoma veszett, soha senki nem hallotta többé hírét sem. Hát mégis csak inkább az ördögökkel s nem annyira az Eördöghökkel állott atyafi- ságban az a szegény Eödönffy István — a regék bemondása alapján ... Midőn II. József császár attól való félelmében, hogy a Rákócziéhoz hasonló mozgalmak esetleg megismétlődhetnek, a még meglevő várakat sorra leromboltatta: Vinna is e sorsra jutott. Ezt megelőzőleg a Sztáray-csa- Iád krónikái szerint a vár akkori ura — valószinüleg Sztáray János Fülöp ungi főispán — a Kaplomy nemzetség még meglevő, de igy is vagyont érő arany s ezüst marháit, kincseit egy a várárok keleti sarkától száz lépésnyire álló almafa tövébe ásta el. A múlt század hetvenes éveinek elején Sztáray Tivadar gróf nagyarányú ásatásokat kezdett meg a kincsek felkutatása körül, de jaj! az almafa régen elpusztult már akkoriban, irányát pedig nem tudta megállapítani. Nem volt támpontja a kutatásnak és a kincsek most ott hevernek valahol a várhegy tövében- Talán Eödönffy István bűbájos hatalma őrzi azokat a föld hozzáférhetetlen mélyein?... Erre csak a vinnai romok tudnának felelni. De hát azok hallgatnak, azok némák s meredten nézdegélnek sziklaiszemükkel dél felé ott. a Vihorlát alján... (A következő közlemény lapunk nov. 8-1 számában jelenik meg.) t— A „Szeredás“ című hetilap legújabb számában érdekes cikksorozat indult, meg. Mai filmcsillagok beszélnek önmagukról a közönségnek. Elsőnek Chevalier mondja el könnyed, élvezetes és közvetlen modorban, mint lépett át a színpadtól a filmhez. A lap cikkei közül kiemelkedőbb: Zwingli, a reformátor. A csehszlovák Edison c- stb. Hölgyeknek szánt. Írások, számos más rovat, gyerekujság, regényfolytatá- sok és elbeszélések teszik a számot, tartalma-seá. Mutatványszámot, kívánatra ingyen küld a szer kesztőéóg: Kassa., Bethlen-,u. 1.
