Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-25 / 244. (2761.) szám
8 1961 oflgtófbefr 26, vaftájmap. TRSXmtMAfitSRfllKMS megfeszítve veszik ki részüket a kormány óriási J százait ás szárait fogadják fel-, gyermekeik számá- munkájában. Telepeink a hontalan menekültek | na már iskolákat im állítottak f«L N. M. Óriási menekült-táborokban tanyáznak a hajléktalanok — Egy angol orvos a pusztulásról — asomban egyenes vonalban lehet közlekedni —, liajfdn. Mert ahol ezelőtt nem is olyan régen öszvér-vonta lomha, lusta szekerek baktattak a szem- határig nyúld, pompázó rinsföldek között, ott most csónakok, dereglyék, kompok, sót valóságos kis hajók úszkálnak. De úszkál egyéb is... Az észrevehetetlen árral, háztetők, gerendák, kidönbött fa- törzsek, itt-ott egy-egy ielpuffadt, eltorzult hulla is. Ahol nemrég még gazdag rizsiöldek terültek ed terraszszerüteg, egymás nyomában, falvak húzódtak meg a lankáé dombok alján, osenevész bokrok szegélyezték a messze nyúló legelőket, ott nincsenek bokrok, mór Iák sincsenek, ágaikat csak néha érinti a kormányosok csábivá ja, eltűntek a legye- aös pálmák, és a rizsföldek mélyére alig ér le a leghosszabb mérőrud. Valami méla bús, tragikus nyugalom, némaság üli meg ezt a tengert, mely az életnek a temetője. Azelőtt itt nyomorúság, küzködés, 6ok szenvedés, éhség és barórni munka volt: de az mégis csak mind együttvéve a nagy életet jelentette: az életet pedig elvitte a víz, a Sárga-Folyó, meghozta a halált. Nincsenek már mezítelen felső testtel, árnyékos, nagyszélü kalappal, térdiig feltürt, elnyűtt nadrágban, féMáLsaárig érő sárban dolgozó, munkaedzett napszámosok. Alig van szó, alig van fogalom, mely érzékeltetni tudná az európaiakkal, mi volt és micsoda ez a „kínai árvíz"; azt látni kell. A pápa adta a nemes példát. Az egész kínai *ajíé mély hálával emlékezik meg Xí. Pius nagy ajándékáról, a 250.000 'Íróról, melyet a kínai ár- vizeujtóttá lakosság felségéivezésére küldött. A nagyszerű példa, hála Istennek, követésre is talált. Egyre érkeznek a külföldi ajándékok a szegény kínai vidiék számára. Missziók minden erejüket Egy angol orvos, aki maga is tevékeny részt vett a menekültek segélyezésében és Így a katasztrófa- eujtotfca vidéket nagy részben beutazta, rendkívül érdekes módón számol be élményeiről, ö is megerősíti a hivatalos jelentést, mely szerint a Jangce Hankau városánál érte el a legnagyobb emelkedést, még agusztus harmadik hetében. Augusztus végére azonban megszűnt az állandó dagály, úgy, hogy általános volt a remény, hogy Hankaut már októberben elhagyja ez ár és legalább is közvetlen környéke fed fog száradni. Máris újabb hatalmas gátmunkába kezdettek a környékbeliek, hogy a vizeket leeresszék és nagy apparátussal fogtak hozzá, a felszáritáshoz. Az igazi szerencsétlenség azonban még csak ezután következett, , amikor szeptember 13-án megjelent az újabb árvíz és lehetetlenné tett minden mentés kísérletet. Ezek szerint most már a legjobb esetben is csak arról lehet szó, hogy Hankau késő ősszel jut ismét teljes biztonságba, azonban számolni kell vele, hogy a most viiz alatt álló területek még az egész tél folyamán is lakatlanok maradnak. Természetesen ez a kétségbeejtő helyzet óriási feladat elé állítja a kínai kormányt, mely körülbelül ötvenmillió hajléktalannak elhelyezéséről és ellátásáról kénytelen gondoskodni Különösen nagy az aggodalom, hogy rövidesen megindul az újabb téli esőzés, majd a havazás, amely egészen reménytelenné teszi a földönfutók helyzetét. Az angol orvosnak sok menekülttel volt alkalma beszélni, kik részletesen ismertették előtte a katasztrófa lefolyását Voltak vidékek, hol lassan, fokozatosan nyomult előre a borzasztó víztömeg; ez volt a szerencsésebbik körülmény, mert ilyenkor a közelgő veszedelmet napokkal előre lehetett látni és a szorongatott lakosság magával vihette legszükségesebb ingóságát, de legalább is megmenthette életét. Másutt viszont hirtelentU csapott le a vés* és Itt a legszörnyü- ségosebb jelenetek játszódtak le. Háztetőkre, Iák ágaira kúsztak a megszorultak ég ott vártak a jószerencsét egy-egy dereglye, tutaj vagy legalább is úszó gerenda képében. Sokan azonban ott pusztultak éhen, vagy elnyelte őket a* egyre emelkedő ár. Az orvos ugyancsak ilyen fenyegetett környéken lakott eleinte. Meséli, hogy a gátmunkához hangos gongszőval hívták össze a környékbelieket, kiknek kötelességük a legelső jelre azonnal a munkába állatni. Az áradást közvetlenül megelőző két hétben úgyszólván éjjel-ne ppail döngették a gongokat szerte az egész határban, az igyekvő munkások éjt- nappalt egybe téve erősítették meg az omladozó gátakat, de fáradozásuk végeredményben mégis csak sikertelen maradt. A különben is hatalmas méretű szerencsétlenség még nagyobb csapást jelent a mostani időkben, amikor amugyis rendkívüli szegénységben sínylődött a nép, a közbiztonság különben sem volt megnyugtató és a belpolitikában teljes káosz uralkodott. Most természetesen megbénult az ipar, a föld- mivelés, minden ezen a vidéken és igen hosszú idóbe kerül majd, amíg ezeket a csapásokat ismét kiheveri a lakosság. Különösen kétségbeejtő ezinekket ecseteli az angol orvos a szerencsés megmenekültek helyzetét. Hankaufoan és a nagyobb városokban még valamivel kedvezőbb a helyzet, ott legalább is a legszükségesebb intézkedéseket foganatosítani lehetett. De' a falvakról Idözönlő és óriási menekült táborokba terelt tömeg legkéteégbeejtőbb sorsnak néz elébe. Nincs sehol élelem, a ragályos betegségek egésg sora tizedeli meg a legyengülteket, temetetlen hullák hevernek az élők között és feloszlásnak induló tetemek biize tölti meg a levegőt. Maga a szemtanú Látta egy tizenkét esztendős kisleány holttestét, melyet kutyák marcangoltak a menekülők táborának közvetlen közelében. Ruhátlanul, rongyokba takarva, aszott tagokkal, már segélykérésre is gyöngén hevernek szerte ez éhen- halásra ítélt áldozatok, kiknek hathatós megsegítésére hiányzanak az anyagi eszközök is, de nincs elég élelmiszer sem A rablóbandák mindenfelé elszaporodtak és rettegésben tartják az egész környéket, a kormány és a hatóságok tehetetlenek velük szemben. A ragályos betegségek egyre terjednek, a tél közeleg és a legszomorubb sors elé néz az egész birodalom- rész. ÉG A HÁZUNK Újságírói dolgozat, saját élményről Ma; KARINTHY FRIGYES Mindig azit hallom mostanában, az iró no merítsen képzeletéből, azt bizza a költőre. Az iró azt Írja meg, amit. látott és tapasztalt, akkor lesz eleven és éleíhü cselekmény,, Hát kérem. Tessék. Elég későn feküdtem le tegnap este. Még olvastam is az ágyban. Képzelhető, hogy reggel negyednyolckor még mélyem alszom. Arra ébredezek, hogy kint lármáznak. Persze, már megint lármáznak, a kiét gyerek megy iskolába, nem tudják rendiben csinálni? Itt senki se törődik az emberrel, ebben a házban senki nem szól a gyerekeknek, ne lármázzatok, apáitokat, akiinek egész nap dolgoznia kell értetek, nem hagyjátok egész nap 'aludni, mint ahogy szeretne és joga i« vám hozzá, mert egész nap dolgozik. Ezen tűnődöm félálomíban, hogy hát hogyan is vám ez, nem megy össze a dolog, amikor kwágódik az ajtó, beront őmagyisága és ég- wekemelt karokkal a következő kifejezéseket használja, igen hangosan (szerény véleményem szerint): — Maga itt alszik, mikor ég a ház a fejünk fölött? A fülemre húzott papiam alól ki pislogva az egész jelentést mesterkéltnek, teatrálisnak, ilegalább is rendkívül túlzottnak érzem. Fantasztikus, a nők mennyire szeretik ezeket a melodramatikus beállításokat. Először is, miért kell ezt ilyen hangosan mondani, nem vagyok süket, másodszor miért kell azért ég- nekemeloi a karokat, mit segít az, vagy menynyiben járul hozzá a ténynek világos áttekintéséhez, harmadszor mi az, hogy „én itt alszom?" már nőm is alszom, sajnos, és különben is honnan tudhattam, hogy ég a ház a fejünk fölött, addig, amig nem égett, vagyis •mostanáig? Nyilván teljes joggal aludtam, nevetséges 1 Abból, hogy most ég a ház, nem •következik, hogy nekem már előzőleg se szabadott volna aludni, vagy talán itt. kéllett volna állni az ágyban, egész éjjel, egy vödör vizáéi a kezemben és a fejeimen tüzoltósap- 'kájval, minden eshetőségre számítva?! Nevetséges! Hát persze, hogy alszom, amíg nem ég. Most, hogy ég, már nem alszom, láthatja. Hogy lehet ezért szemrehányást tenni? Mindezeket igen értelmesen és férfiasán végiggondolom, azután néhány helyénvaló és logikus kérdést teszek fel, a biztonság kedvéért. i— Ki mondja, hogy ég a ház? J- Mi az, hogy ki mondja, Jézus Mária, nézzen ki az erkélyre, lángokban áll a tető, tele van az ucca emberekkel és még nincsenek itt a tűzoltók és a Oin'i egész sápadtan elrohant már az iskolába és sirva ordított a vajainkényér miatt, már mindenki menekül, azonnal fel kell öltözni és vinni, amit lehet éppen most telefonált a Lívia, onnan is lehet látni, hogy ég a házaink én odaát, a szounszé- dékítdl már... — Elégi —- szólok közbe enéllyel. -- Ezek zagyvaMgok Azt mondja meg, északi vagy déli széli fuj-e és milyen irányban és milyen a másod perceinkéin t i sebessége a szélnek? — Ugyan kérem, hagyjon békében, — kiabál őhagyisága és jajveszékelve kirohan, holott nyilvánvaló, hogy a kérdésem logikus és helyénvaló, mert itt nem az a lényeges a tűz szempontjából, hogy tele van-e az uoca vagy sem és hogy Cinát, mindent veszve látván, csak a vajaskenyér érdekelte és hogy Lívia telefonált, hanem az, hogy kedvezőtlen-e vagy kedvező a széljárás a tűz továbbterjedését illetően .... Ez, ugyebár, szakkérdés és erről, vagyis a veszély nagyságáról világos képűnk úgyse lehet, amig a szakemberek, ezesetbeo a tűzoltók, meg nem érkeztek és a megfelelő utasításokat ki nem adták. Bolond asszonyt lármaság, laikus kapkodás mindez, a leghelyesebb, ha szépen ittmar adóik az ágyban, miig a szakemberek, esetünkben a tüzelték, meg nem érkeznek és nem közűik velem, hogy mi a teendőim. Olyan ez, mint mikor valaki arra ébred, hogy láza van, vagyis ég a teste. Akkor se kezd el ugrálni, hanem szépen ágyban marad és megvárja az orvost. A valódi műveltségnek éppen az az ismérve, hogy ismerjük annak határait és nem kon- tárkodúnk bele a szaktudós dolgába. De a kicsinyes kíváncsiság azért mégis diadalmaskodik. K'ikeomergek az ágyból és csak úgy pizsamában kilépek az erkélyre. Innen végre áttekinthetem a helyzetet. Ráeszmélek, hogy a hatodik emeletén la- fkiunk annak a háztömbnek, melynek határai északra a Verpeléti ut, keletre a Vak Bottyán ucca, détte a Lágymányos ucca s végre nyugatra a Bercsényi rnt. Erkélyünk végigszalad az egész lakás előtt. Innen látni a dolgot. A háztömb közvetlenül szomszédos épülete, amit csak egy keskeny udvar választ el tőlünk, szintéin hatemeletes, ugyanolyan, mint a miénk. Ennek a teteje és hatodik emelete icsaplkodó lángokban áll. Ropog és recseg az egész, szikrapernyék zuhognak a Vak Bottyán ucca kövezetére (apropó, itt említem meg, mégis példátlan, hogy ezt az uocát még mindig nem aszfaltozták ki, autóval lehetetlen befordulni). Tehát nem is a mi házrészünk ég, hanem a mellettünk levő. Viszont pontosan egyrna- gasságban velünk és igen heves szél fuj egyenesen onnan — füsttömeg lódul a® erkélynek, ahol állok és a lángok már-már áitosapkod- nak. Ennek bizony a fele se tréfa. Egy pillanat alatt szikrát foghat a tető és percek múlva — tekintettel az erőig szélre — lángbaiboTul az egész padlás, a tető beszakad s a legfelső emelet, lakásunkkal együtt, negyedóra múlva égő Tomihaiknaz, füstölgő halott. Egy kicsit eJiresteltem magam. Szép, szép a világos férfiértelecm, áttekintés és helyes végiggondolás, de lám, a kapkodó és rémült, homályos női lélekben mégis csak gyorsabban ém biztosabban dolgozott az ösztön, ez a titokzatos, ősi intuitív erő, mely a tudatlan kis madarait pontosan, percre kormányozza, hogy mikor kell kiröppennie veszélyeztetett fészkéből. Bizony, itt se lehet sóikat okoskodni, úgy látszik, mégis legjobb lesz gyorsan öltözni és menni. Megenyhülve fordulok vissza a szobába, ahol őnagysága kalapban és kabátban, bizonyára aggódva vár már, hogy mikor indulunk. Hát felöltözve még nincsen éppen. Pizsamában ül az ágy szélén — ni, csak jól látok? — telefonál 1 Talán a mentőknek? vagy a közjegyzőnek a végrendelet miatt, vagy a bdztoeitótársajságaak, gyorsan lekötni egy biztosítást? — Nem is rossz ötlet, lám, erre nem gondoltam — micsoda üzleti érzék! biztosan odatelefonál és még kiflit is eszik közben, hogy minél elfogniatlanabbuil és könnyebben hasson a hangja, amint leköti a biztosítást, mintha csak úgy véletlenül jutott volna eszébe — micsoda lélekjelenlét 1 — Kinek telefonál? — kérdem tisztelettel. A telefonba felel: — Halló — semmi, azt kérdi, kivel beszélek — halló! — Manci? — mit szólsz Mancikám! — óriási — ég a ház a fejünk fölött — de bizony-isten — azért hívtalak föl — őrült muri — és képzeld, a Cini már elment az iskolába — a vajaskenyér —• tessék? — az Erzsi is ott van? — együtt vagytok? — hát hol voltatok este? — Nem — itt mégis csak a férfinak kell cselekedni. * * Szomszédom és kedves barátom jut eszeimbe, a kiváló operaénekes. Itt csak kelten vagyunk, férfiak, az emeleten. Már megyek is az erkélyük felé, hogy átszóljak. A felesége hangját hallóim. — Maga ne menjen ki az erkélyre — éppen ez a füst való a maga torkának, mikor estére énekelnie kell! Visszafordulok. Berohanok a fürdőszobába. Kapkodva öltözni kezdek. Ekkor egy halk. szerény hang a benyíló szobából: — Apuk a... Szent Isten, a Gabi! Hát ez nem ment iskolába? És senki nem keltette fed? — Gabi, az Istenért, te itt fekszel? Nem ug-rasz ki rögtön az ágyból? És mit nézel ilyen rémülten? Nem kell megijedni egy kis tűstől, még van idő — de sietni keld... — Nem azért szóltam, apuka — hanem hogy nézd meg itten — mi ez a piros folt a kezemen, még tegnap nem volt semmi... Hát ezek mind bolondok. Abbahagyom az öltözési Visszamegyek az erkélyre. A kép megváltozott. Három tűzöl tök öcsi áld az uccán. Létra szalad fel, villámgyorsan — perc alatt eléri a hatodik emeletet, neki támaszkodik a tető recsegő, ropogó, lángoló peremének, mely fölött kísérteties, izzó csontváz alakjában meredez- mek Immár a csupasz lécek. — Egy emlber szalad fel a létrán, maga után húzva a piros csövet. — Már fel is ért — itt áll, pár lépésnyire. Igazit valamit a csövön — aztán egy ugrással, hogy táfcva marad a szám, egyenesen a lángok közé veti magát. — Ott áll, egy pillanatra eltakarja két lángnyelv — a következő pillanatban nyílik a cső, fehér zuhany villan föl — aha, ez az uij fojtógáz. vagy nii- j csoda. — Varázslat e*l 1 ye Perc alatt a vörös tűzfal helyén fehér füst- gomolyok tornyosulnak. Sűrű, fehér gomolyok, gomolygó felhőik borítják el a háztetőt — nymát se látod lángnak, a lángok, a vad, dühöngő, acsarkodó lángnyelvek meghunyászkodva lefeküdtek és elhallgattak, mint valami üvöltő tigrisesorda, mikor a szelídítő a ketrecbe lép. A tűz el van oltva. Néhány perc múlva öt tűzoltó áll a leégett háztetőn. Az üszkös törmelékekéit dobálják az elzárt ucca kövezetére. * S én megszégyenülve, de fel is üdülve a tanulságtól, térek vissza megmentett otthonomba. Igaza volt házaim népének. De nekem is igazam volt. Rá kell bízni a szakemberekre. Remekül csinálták ezek a tűzoltók. Tökéletes munka. Tényleg, nyugodtak lehettünk. Ilyen szakemberek közt. Mindenki végezze a maga dolgát. Tűz égjen, tűzoltó oltson. író nézze őket. És írja meg. ügy, ahogy látta. Legfeljebb egy hasonlatot tehet hozzá. Az enyém már meg is van. Úgy hatott rám a tűzoltó, mikor a lángok közé ugrott, mint egy világhírű úszóba inok. aki a vízbe veti magát, hogy elvigye az első dijat. Mi az neki. Elemében van. Mint a szaiamander. Érezni lehetett rajta, hogy direkt boldog volt a háztetőnek és hivatásának magaslatán. — A köztársasági elnökhöz fordulnak jog orvoslatért a csallóközi dunai halászok- Komáromi tudósi tónk jelenti: A válságok nagy sorozatában a dunai halászat is veszélybe jutott. Mindinkább fogy a halászmesterek száma , akik a régi, hatalmas halász-céhnek utódai s akik keserves munkával próbálnak a dunai halászaiból megélni. A fogyasztók száma is megcsökkent, a halállomány is kisebb lett. A dunai haliak a sok szabályozás, modern hajóizás s a városi szennyvizek levezető csatornái miatt nagyon megfogyatkoztak és a sok száz év óta működő halászgenerációk egyire reménytelenebb sorsra jutnak, A dunai halászat azonkívül azzal is komplihálódik. hogy a Csehszlovákia és Magyarország közti vizeken való halászás éjjel ed van tiltva. Khiu Antal halászmester vezetése mellett a csallóközi. halászoknak küldöttsége járt Pozsonyban az országos hivatalinál és a vezérpénzügy igazgatóságnál s többszáz halászosalád nevében terjesztették élő kérelmüket, hogy a csallóközi halászok éjjel is halászhassanak a. Dunán, mert a nappali halászat nem jár kedvező eredménnyel. Ezt annál inkább is kérték a halászok, mert a magyarországi halászoknak az éjjeli halászat meg van engedve. Mind a két helyen biztosították a halászokat a hivatalok jóindulatáról, de hivatkoztak a tömény paragrafusaira, mely ellen nem lehet az illetékes hatóság sem semmit. A halászok egzisztenciája veszélyben forog 8 az a terv merült föl, hogy a köztársaság elnökéhez fordulnak kérodinnüikktet, ahol remélik, hogy kedvező meghallgatásra találnak. — A Reklám Élet cimü szaklapot, amely a* egyetlen magyarnyelvű, reklámmal foglalkoió folyóirat, ma már minden haladó szellemű kereskedő és minden gyár reklámfőnöke olvassa. Megjelenik havonta. Előfizetési dija félévre 55 csehszlovák korona. Mutatványszámot dijtala nul küld a kiadóhivatal; Budapest, V, Báljány 100* 18.
