Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-03 / 225. (2742.) szám

1931 október 3, szombat. L »m<WV V Wi-yAj^HUtl^ Még most 'sincs nyugalom a munkácsi népszámlálási fronton Rendőri nyomozással ellenőrzik egyeseknél a nemzetiségi viszonyokat — Mit szól ehhez Slávlk belügyminiszter ? Munkács,•október 2. A decemberi népszám­lálásnak Munkácson még mindig nincs vége. Munkácson százakat és százakat idéztek be nemzetiséget megállapító kihallgatásra azért, mert zsidó és görögkatolikus vallásu létükre is magyaroknak vallották magukat és 2000, ! 000, 500 és 100 koronás -büntetésekkel s-un- lottak olyan embereket, kik magyaroknak vallották' magukat, de >akik a nemzetiséget megállapító kihallgatásoknál ruszinoknak és zsidóknak neveztettek ki, mert megmondot­ták, hogy magyaroknak vallják magukat, de tudnak beszélni (lia kell) zsidóul vagy ruszi­nul is. Az ilyen megszámláltakra azt mondot­ták ki, hogy hamis nemzetiségi vallomástételt tettek és emiatt ibtintettettek meg. A nemzetiséget megállapító kihallgatás után a ki hallgató ttakat 99 százalékban r u­szinoknak, illetve zsidó nemzetiségiieknek nevezték ki, noha magyaroknak valloitáik magukat, inni- olvasúi a k legjobban beszélni magyarul tud­nak. A büntetések — természetesen — mind inegMlebbeztettek és meglel 1 ebbe/.teteti; egy pár (mind nem győzte volna senki) nemzeti­ségi kinevezés is kurizó-umkóppen. A felleb­bezéseket mind Gergely Albert dr. ügyvéd készítette díjtalanul a ma-gyaur ügy érdekében. A fellebbezések a ruszinszkói országos hi­vatalhoz terjesztettek fel. elintézés végeit. Az országos hivatal visszaküldte a fellebbezése-! két a fellebbezek, tanuk, a panaszttevó nép- J számlálóbiztosok kihallgatása végett. Ezeket, a fellebbezési kihallgatásokat ugyanaz a tiszt-! viselő végzi, folytatja le, aki a. büntetéseket kiszabta s kiadta, aki az eredeti — fellebbe­zett — nemzetiségi kihallgatást eszközölte s aki a nemzetiségi kinevezéseket megtette és kiadta. Ezek. a kihallgatások május óta tartanak ki- sebb-nagyobb szünetekkel. A múlt (héten is volt ilyen fellebbezési nemzetiséget megáila­pító kihallgatás. A tisztviselő, aki a kihallgatásokat eszköz­li, főként a. következő kérdéseket teszi fel: 1 Miért ment fellebbezésével éppen Ger­gely dr.-hoz? 2. Miért vállalta Gergely dr. a fellebbezés elkészítését é3 a fél képviseletét díjtalanul? 3. Befolyásolta-e, ha igen, ki befolyásolta arra, hogy fellebbezzen, hogy magyarnak vallja magát? 4. Ki. beszélte rá, ki befolyásolta arra, hogy amint idézést kapott népszámlálási ügyben, nemzetiségi kihallgatásra, azonnal R. Vozáry Aladárhoz menjen, őt kérje fel a nemzetiségi kihallgatáson való képviseletre? A kihallgatottak kivétel nélkül azt vallot­ták (most is), hogy őket senki sem befolyá­solta, beszélte rá arra, hogy magyarnak vall­ják magukat, hogy panaszra, kópviselet.kérés­re R, Vozáry Aladárhoz menjenek, —- önel­határozásukból vallották, magukat magyar­nak, mert magyarnak érzik magukat, mert biztosítani akartak nemzetiségi vallomástéte­lükkel a magyarság, a magyarnyelv jogait, Egyhangúan azt vallották, hogy senki, sem küldte, befolyásolta, beszélte rá őket' arra, bőgj- a büntetés ügyében fellebbezésükkel kapcsolatban Gergely dr.-hoz forduljanak. Prága, október 2. A nemzeti demokrata Várod ni Vecernik jelenti: Ma napvilágot lát egy kormányrendelet, amellyel beveze­tik a kötött devizagazdálkodást és pedig ugyanolyan mértékben, amint ez 1929 ja­nuár elseje előtt volt. Ez azt jelenti, hogy amennyiben szükség lesz devizákra gazda-! Prága, október 2. A kereskedelemügyi minisztérium e napokban kinevezte az állami ipartanács tagjait az 1931—193(5 évekre, összesen 35 tagot nevezett ki. Jel­lemző. hogy ezen harmincöt tag közül szlo- venszkói csak hat van és pedig Frics Ru­dolf pozsonyi építész, Michaelli László zsol­nai kéményseprő, Mudry Hermann, a po­zsonyi Blanka ©ég tulajdonosa, Rumi Jó­zsef pozsonyi nagykereskedő, Schmidt Mi­lán turócszentmártoni nyomdatulajdonos és Vozári János nagytapolcsányi kereskedő. A kinevezett szlorenszkói tagok közül többen a történelmi országokból valók és csak az utóbbi években telepedtek le Szlovenszkón. A magyarság természetesen teljesen kima^ radt s jellemző, hogy Ruszinszkónak nem jutott egyetlen tagság sem. így törődik a j Azért mentek hozzá, mert mindenki tudta | Munkácson, hogy a magyar nemzeti párt ügy- vezetőségéhez lehet fordulni a panaszokkal és sérelmekkel és Gergely dr, ilyen vonatko­zásokban a magyar nemzeti pártnak s a ma­gyar ügynek díjtalanul áll szolgálatára. A most történt kihallgatásoknak legérde­kesebb és legjellemzőbb vonatkozása az, hogy a nemzetiségi kinevezés ellen fellebbezést beadott féllel közölték, hogy az illető nem­zetisége megállapítása céljából nyomoztat­tak a rendőrséggel, hogy a fellebbező nem­zetiségi, kisebbségi és érintkezési nyelvi viszonyainak megáílapithatására rendőri nyomozás folyt és az arról szóló hivatalos rendőrségi jelentés ott van az iratok között Vájjon mit szól ehhez Scotus Viator? — kérdi az, aki ruszinszkói látogatásakor az „ilyen44 dolgokról sokat beszélt vele. sági célokra, a Nemzeti Bank az igénylés teljes terjedelmében fog devizákat kiutalni. Ezzel a rendelettel egyáltalában nem érintik a devizatulajdonosoknak betétjeikkel való diszponálási jogát, akár csehszlovák koro­nára. akár más valutára szólnak betétjeik. cseh nemzeti demokrata kereskedelemügyi iuiszter Szlovenszkó iparával és kereske-, delmével g a cseh iparospárt is csak cseh­országi embereinek a kinevezéséről gon doskodott, ellenben Sziovenszkó és Ru- szinszkó csak akkor kell a cseh iparos párt­nak, ha választásokról van sző. Pozsonyban tanuló egyetemi hallgatók ügyiemébe. A non egyetemi hallgatók, akik. Pozsonyban lakást és ellátást keresnék, for­duljanak a Magyar Diákotthon vezetőjéhez, Janson Jenő tanárhoz (Safarik tér 4. I. 6,), ahol megfelelő címeket és egyetemi tanulmá­nyaikra vonatkozó felvilágosításokat kaphat­nak. Válaszbélyeget mellékelni keü. R. Vozáry Aladár. ÍWK2..A...',.AWMHCnW> Éielfeeiépfetféis a letölt t8evi*agas«IáSii®*f#st Az állami ipartanán kintveiéséié! is megrövidítették Szlovensikát és Ruszinszkói M»ttfí9/*UEaíOW«íL^A..í.•. {. x-^_<nkzt%±-t.tiz1irJZjr-’'.\r*>*£zx*sai'íUJ'Ju:'.trr;Lzv’z:M»*BmnrTm3Xxm it PiiriiilüM ma: mm rm\ fonHM: Kosdrijné Réz Horn (28) —• Remélem, nemsokára még egy esküvőt tarthatunk. Ennek az ártatlan megjegyzésnek különös hatása volt. Nell égő arccal fordult el és gyor­san kinézett az ablakon, Jim arca elkomorult s az ajkába harapott. Edwards hangosan kez­dett nevetni s még az öreg Wells komoly ar­cán is látszott valami halvány mosoly. — Dave számára pedig majd keresünk va­lami csinos kis delawar asszonyt — folytat­ta a tréfálkozást Heekewelder. — Oh! — rikoltott fel ebben a pillanatban Nell az ablaknál. Olyan irtózat és borzalom volt a hangjában, hogy valamennyien felug­rottak. Arcáról eltűnt minden eziu, szeme mereven egy pontra szegeződött. Hirtelen el­engedte az ablak- rácsát, amibe kapaszkodott és ájultam esett össze-. Heekewelder az ajtóhoz rohant és kinézett, inig a többiek az eszméletlen lány fölé hajol­tak. Végre lassan magához kezdett térni. Gyönyörű szemei riadtan nyíltak tágra, s ré­mülten tekintett a jól ismeri arcokra maga körül. — Nell, drágáim! Mitől ijedtél meg úgy? — kérdezte• Kaié aggodalmasan és gyöngéden. — Oh, olyan rettenetes volt! ’— suttogta Mell, Egyik kezével görcsösen fogta Kaié ke­zét, a másikkal Jim kabátja szárnyát szoron­gatta. -- Kinéztem a sötétbe és egyszerre csak borzalmas, rettenetes arcot láttam! Egé­szen közel volt az ablakhoz... Ha kinyújtom a kezem, megérinthettem volna! Olyan irtó­zatos, ördögi arc volt, bósszu orral... és a szeme... oh! A szeme... Soha nem fogom elfelejteni! Mintha kígyónak a széniébe te­kintettem volna... nem bírtam máshová, nézni __Nem volt indián, azt bizonyosan tu­do m... az a borzasztó fehér ember volt itt, ai a gonosz ember, akiről annyit beszél níin- tUmki... nem i*merem, nem láttam aoba, de bizonyosan tudom, hogy* ő volt! — Girty! — mondta Heekewelder, aki nyu­godt lépéseivel odajött most a lányhoz. — ő nézett be az ablakon. Csillapodjék, Nell. Már elment innen. Ez a jelenet soká nyugtalanította vala- meonylüket és Nell napokon át érezte a ha­tását; de, mert Girty eltűnt és nem hallottak róla semmit, lassan kezdték elfelejteni. Ka te, esküvőjének napja vidáman virradt rájuk. Nell, Ivate, Jim és komig kora délután ki­mentek együtt az erdőbe, hogy virágot szed­jenek a templom feldíszítéséihez. — Most mind a kelten reá gondoltunk... Ugy-e? — kérdezte Jim Nelltől. — Igen. — mondta Nell csöndesen. — Remélem ... imádkozom érte, hogy Joe visszajöjjön ... de ha nem jönne vissza, Nell.., mondja... Nell elfordította a fejét és nem felelt. — Mind a kettőnket szeretett — folytatta Jim. — Ha másért nem, ezért lséül, hogy együtt maradjunk... hogy mi is szeressük egymást... En tudom ... Tudom, hogy ő is ezt kívánta volna..., ... . .... — Jim, ne beszéljen most szerelemről — mltogfa Ne!;!, aztán a többiekhez fordult. — Gyerünk arra tovább, olt sok klematÍ3Zit lát­tam. Rengeteg virágot szedtek. Szinte eltemet- keztek benne. Éppen rendezni kezdték, mi­kor egyszerre halk. suhanó .léptek hangzot­tak- s a következő pillanatban hat vad, csikós­ra festett vörös arc meredt rájuk. Hat indián harcos állta körül őket a isitrtj bozótban. ■ Egy kiáltást se halljak, mert azonnal végük 1 — ordította égy hang angolul. A. bokrok szétváltak és még kél, alak jelent meg: Ezüstnyi! és Girty. — Meg ne mukkanjanak. 1 —■ acsarkodóit rájuk’ Girty — mert különben itt maradnak és megetetem mindnyájukat a keselyükkel! - • Előre lépett és megragadta Youngot a kar­jánál fogva. Indián nyelven mondott valamit s egy fára mutatott. Míg két harcos megkö­tözte a. misszionáriust, Girty a lányokhoz for- fordúlt. Ki®, sárga szemei villogtak, inegdör- zsötgette borostás állát. és félemes vigyorgás­sal húzta félté a száját. — Téged leslek már régen, galambom — fordult Netthez károgó hangjával — engem úgy‘se! Betty Zanen kívül nem láttam még ilyen szép lányt életemben. Most kicsit ha­ragszol, de ha majd megeszik a keselyük.ezt a te sápadt papocskádot, meg fogsz szeretni engem, mi, kis tubieám? Nell egy- pillanatra ránézett a szörnyeteg­re. Merev szemei fogva tartották a tekintetét. Megpróbált beszélni, de elakadt a hangja s mint a szivén talált madár, zuhant le a fűre, élettelenül. XIV. Néhány mérföldnyire a. Béke Városától sza­bálytalan domblánc húzódott nyugat felé, sű­rű, járhatatlan tölgy-erdőségekkel, bozóttal benőve. Itt-ott ütötte csak fel egy-egy örök­zöld, hatalmas fenyő a fejét. Szakadékok és mélységek, mély- völgyek és meredek szikla­falak rejtőztek az örök homályban, az őserdő mélyén és gyorsvizü patakok, rohantak lefelé a sziklák között, az Öhio ölébe. A. szikla között mély völgy húzódott, olyan mély és olyan keskeny, hogy alig érte a nap­világ. Egyre szűkült ez a völgy-, majdnem összeértek fölötte a sziklafalak. Most késő ősz­szel olyan volt itt a növényzet, mint kora ta­vasszal másutt: friss zöld. fü és moha fedte a talajt. Hatalmas, fekete szikla alatt, amely ned­ves volt a róla lecsurgó rézszinü víztől, mély üreg látszott,. ahová soha nem tévedi; be a napsugár. Csodálatos élet. virult ebben a külön zárt világban. Apró, barna és sárga madarak röp­ködtek a félhomályban, százados törzsek kor­hadtak a sötétség bozótos, nedves mélyén, ro­varok zümmögték mélabus dalaikat a fák. alatt, buja indák fogták körül a sziklákat és fatörzseket... Ebben a sűrűségben magas, izmos fiatalember haladt előre, kíváncsian nézve maga fölött a lombszövevényt. Valami madarat kereset... igen. ott villant meg a nyírfa fehér törzsén a szürke szárny... mái j ej is tűnt újra és fészke biztonságosan mele­géből tekintett ki a magányos vadászra apró, fényes szemeivel. A vadász felemelte puskáját... aztán me­gint leeresztette. Körüljárta a fát. Mohát szedett Laval hat napig lesi Amerikában Páris. október 2. Laval miniszterelnök ok­tóber 16-án utazik Washingtonba. Mint min­den előkelő vendég, számos amerikai város­tól és intézménytől meghívót kapott, de Lo­vai valamennyi meghívást visszautasította. A francia miniszterelnök amerikai tartózko­dása rendkívül rövid les®. Az utat az Isié de Francé hajón teszi meg s ugyanezzel a hajóval tér vissza. A gőzös máskor mindösz- sze negyvennyolc óra hosszat szokott a new- yorki kikötőben tartózkodni, de amerikai tartózkodását Lavalra váló tekintettel most négy nappal meghosszabbítja. A miniszter­elnök igy hat napig marad Amerikában. Németország csökkenti a munkanélküliek segélyezését Berlin, október 2. A német birodalom kor­mánya a rendkívül kedvezőtlen pénzügyi helyzetre való tekintettel elhatározta, hogy a munkanélküliek segélyezését bizonyos for­máiban leszállít ja. Mig a munkanélküliek most huszonhat hétig kaptak segélyt-, a jövő­ben a szakmunkások húsz, a nem-szakmun­kások tizenhat hétig részesülnek állami tá­mogatásban. Az uj szabályozás október őrén lép életbe. A kormány statisztikájába hat és félmillió munkanélkülit vett be s ez az a Jét- | szám, amelynek segélyezése a költeégvetés- {ben szerepelni fog. fisieifilüs! tinteiésik ! lüilsáiiii London, október 2. A londoni, birmingha­mi és manchesteri munkanélküli tüntetések után tegnap Glasgiwban is óriási arányi), tüntetésekre került a sor. Glasgow Nagy- i britanúra radikális munkásmozgalmának | központja. A tegnapi tüntetés alkalmával a negyvenezer munkanélküli több ízben össze­ütközött a rendőrséggel. Kilenc személy, köztük két rendőr súlyosan megsebesült, ■ Tizenkét tüntetőt, 'köztük Mac Govern képvi­selőt, letartóztattak. A. tüntetők dühükben összetörték az üzletek kirakatait és az ott talált árut az uocán szétszórták. W Keresztrejtvény-rovatunk legújabb ak­ciója révén minden megfejtő jutalomban része­sül. Olvassák el a vasárnapi számban a föltéte­leket! s földobálta a fészek felé. A madár kibújt rej- tekéből... Ebben a pillanatban puskarop­panás hangzott s a szürkebóbitás szárnyas le­zuhant a magasból. A vadász fölvette, mo­solygott — ugyanebben a pillanatban kósza napsugár tört elő a lombok sünijéből és meg­világította barna arcát. Ez'a vadász Joe volt. Fölvette zsákmányát, vállára vetette a fegy­vert. és megindult vissza, a barlangnyilás fe­lé. Az üregen túl halk zugás, morajlás hallat­szott, egyre erősödve, aztán kivehető volt már a víz locsogó zaja is. Amint. Joe megkerülte a sziklát, odaért a vízeséshez. A víz barna volt, mig a sziklaháton folyt, világos-zöld ami­kor széles ívben' szökött alá s odalenn, a mélységben, habos és kristályosain tiszta. A szikla szélén, olyan közel a vízhez, hogy ráíhiilltak a csöppek, egy másik vadász iilt. A vízesés moraja elnyelt minden egyéb hangot, de a vadász mégis fölemelte a fejét, amin! Joe feltűnt a sziklaoldalon. — Négy lövést hallottam — mondta Joe mikor közel ért hozzá. — Igen. Négyszer lőttem Itt a zsákmány a tarisznyámban. Wetzel megindult a keskeny ösvényen, mely. lépcsőzetesen vezetett a kiszáradt pa­takmederben felfelé, azután visszakanyaro­dott a sűrű, bozótos félhomályba. Közben ko­pár sziklaiháton kellett keresztü 1 ménniök. Mi­előtt kilépett volna a bozótból, Wetzel óvato­san körülnézett többször is. Sehol egyetlen élőlény, a csend mélységes volt és örökkéva­lónak érzett, mintha a világ teremtése óta tartana itt, az őserdő járatlan mélyén. Wetzel kilépett a sziklahátra és lenézett, róla. A szemközti sziklafal alig lehetett har­minc iábnyira tőlük s valamivel alacsonyabb volt, mint az, amelyen álltak. Wetzel mozdu­lataiból azt lehetett volna következtetni, hogy át akar ugrani oda. Valóban sokszor megtör tént már, hogy az indián hordák, mikor idáig üldözték s egyszerre eltűnt, azt hitték., hogy átszökött a rettenetes! szakadék fölött. Vad­jában azonban Wetzel sohasem gondolt ko­molyan erre az ugrásra. Először tudta, hogy lehetetlenség, másodszor pedig nem volt szüksége reá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom