Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-24 / 243. (2760.) szám

Ma? számunk 12 oftfsi 243. (2760) szám « Szombat - 1931 október 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. R képes mel éklettel havonként 2.50 Kő-val több Egeres szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-KÍ, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikainapilapja FELEL0S DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága n„ Panská ulice 12, 11, emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatalt Prága 1L, Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl Dollár és frank (sp.) Prága, október 23. Hosszai évek óta most történik először, hogy egy európai ha­talom képviselője egyenrangú télként lép az amerikai kontinensre, sőt nemcsak egyen­rangú félként, hanem majdnem űrként, pa- ranőseiéként s az amerikaiak nyugtalanul te- j hintenek nyilatkozatai elé, mert tudják, hogy j ez egyszer nem bum-arnizmusról, proMbició- j ról, vagy haszonról van szó, hanem a dollár j sorsáról. Bármennyire a merev gőg vagy a j diplomáciai udvariasság álarcálba menekül I Amerika, a bizonytalanság és idegesség jelei minduntalan fellelhetők közvéleményének megnyilatkozásaiban. A yenkeek megszok­ták, hogy európai hatalom csak kérni, kö­nyörögni jön Amerikába. Megszokták, hogy jóakaratu vállveregetéssel és a jó nagybácsi pózában fogadják a kveru Ián sokat és néhány garas odalökésével örök hálára kötelezzék őket. Szinte megfoghatatlan, hogy most vá­ratlanul minden megváltozott és Laval diadal­mas mosollyal köthet ki a Batterynél, elfogó­dottság nélkül nyújthat kezet Stimsonnak és Hooverrel úgy beszélhet, mint a bankár egy nehézségekbe került vállalat vezérigazgató­jával. A dollár diktatúráját megdöntötte a íraink diktatúrája, g a Federal Reserve Board örülni fog, ha szárazon ússza meg a kritikus időt. Tragikus valóság, hogy a dollár értékét éppen eddigi értékessége ásta alá. A pénz­ügyi nehézségekbe került európai hatalmak — elsősorban Franciaország — az elmúlt években lázas igyeikezettel gyűjtötték a dol­lárt, mert benne látták valutájuk legjobb fe­dezetét, az erőt, a hatalmat, a biztonságot. A sokévi dotilárgyüjtés után bizonyos telített­ség állt elő az európai piacon és megkezdő­dött a gyűjtéssel ellenkező folyamat: a piac- radobás- A dollárt ugyanaz a sors érte, mint néhány héttel ezelőtt az angol fontot. Fran­ciaország dollárértékeit aranyra váltotta és valamennyi európai hatalom követte a példát, azaz az amerikai valuta balszerencséjét a túl­zott bizalom okozta, a külföldön tezaurált két- három milliárd dollár, ami most váratlanul piacra került. Ez nem lett volna baj, mert az amerikai dollár teljes értékben arannyal van lefedezve, akár külföldön, akár belföldön van, de az attak az amerikai közgazdasági életet rendkívül kritikus időpontban érte, amikor a iköltségvetés 600 milliós passzíváit mutat, ami­kor az ipar és a mezőgazdaság pang, a mun­kanélküliek száma gigantikus magasságokig emelkedik s az eddig csupán hírből ismert szociális terhek megnövekedése a gazdasági egyensúly megdöntésével fenyeget. Franciaországban nem volt gazdaságii krí­zis s amikor az amerikai bankok, ipari vál­lalatok, hivatalos intézmények nehézségek­be kerültek, a Francia Bank készséggel sie­tett megmentésükre és sorra folyósította a rövideljáratu kölcsönöket, vagy a new-yorki fekete tőzsdenapon felvásárolta az eső rész­vényeket és ezzel meggátolta a további ár­zuhanást. Az amerikaiak szívesen vették a lélegzethez segítő francia pénzt — de nagy volt a meglepetés, amikor a francia Shylock hirtelen kamatemelést követelt, ellenkező i esetben a kölcsönök, felmondásával fenyege­tett. A francia kézen levő amerikai értékek­nek nincs már közvetlen aranyfedezetük. Ha Franciaország akceptjeit (egy milliárd dol­lárra rúg az értékük) a piacra veti, akkor vagy katasztrofálisan lezuhan értékük és ve­lük együtt a dollár értéke, vagy a Federal Reserve Board fölvásárol mindent s ebben ^z esetben olyan dollárokat kell forgalomba hoznia, amelyeknek nincs többé százszázalé­kos aranyfedezetük, ami rejtett inflációt je­lent Mindenképpen veszedelmes helyzet • Japán elfogadta a népszövetség indítványát Gént váratlan sikere — Japán kivonul Mandzsúriából Tokió, október 23. A japán kormány ma konferenciát tartott, amely után meglepetés­szerűen utasította a genfi japán delegációt, hogy bizonyos kisebbjeleníőségü feltété’ek mel­lett fogadja el a népszövetségi tanács javasla­tát a mandzsuriai konfliktus elintézésére. A ja­pán kormánynak ez a határozata váratlanul jött, mert tegnap még úgy látszott, hogy Tokió szembehelyezkedik a népszövetségi tanács ter­veivel, nem fogadja el Amerika együttműködé­sét és bojkottálja Genfet. Az utolsó pillanatban hozott határozat a népszövetség sikerét jelenti. Ezek után bizonyosra vehető, hogy a mandzsu­riai konfliktust a népszövetség közbenjárásá­val hamarosan elintézik 8 az sem baj, ha idő­közben újabb összeütközések történnek a japán és a kínai csapatok között. A japán és kinai fölfogás szerint ugyanis Mandzsúriában a japán reguláris csapatokkal illegális kinai csapatré­szek küzdenek, amelyeket valóban banditáknak lehet tekinteni s így ezekkel szemben helytálló a japánok nagy szigorúsága. Egyébként Japán hajlandó katonai operációit beszüntetni és a megszállott területeket kiüríteni. Yoshisawa mindenekelőtt közli a népszövet­ségi tanáccsal, hogy Japán hajlandó Mandzsú­ria kiürítését azonnal megkezdeni és csapatai­nak elszállításáról a lehetőség szerint három hét alatt gondoskodni, de természetesen csak akkor, ha Kina elismeri szerződésekbe foglalt kötelezettségeit és az országban végetér a ja­pánellenes propaganda. Hivatalos tokiói körök- ben rámutatnak arra a messzemenő előzékeny­ségre, amelyet Japán a népszövetséggel szem­ben tanúsított. Újabb bombák London, október 23. Japán repülőgépek újból bombákat dobtak le a mukden—pepingi vasútvonalra. Kinai banditák tegnap felrobban­tottak egy japán páncélvonatot és Mukdentői 50 kilométerre megállítottak és kiraboltak egy expresszvonatot. A japán katonaság a bandi­tákat elűzte. Az ütközetben 51 kinai elesett, Laval első napja Amerikában Lanyha fogadtatás — A biztonsági probléma — Német- amerikai agitáció a francia - amerikai közeledés ellen Washington, október 23. Tegnapi számunk­ban jelentettük, hogy Laval francia miniszter- elnök tegnap reggel kilenc óra 23 perckor amerikai időszámítás szerint Newyorkba érke­zett, ahonnét az ünnepélyes fogadtatás után folytatta utján Washington felé. Babonás lel­kek a megérkezéssel kapcsolatban több go­nosz előjelet sorolnak föl, ami Laval amerikai konferenciáira előre kellemetlen árnyékot vet. így fölemlítik az He de France-szon történt ékszerlopást, ami nagy kellemetlenséget oko­zott a fedélzeten, továbbá azt a körülményt, hogy az amerikai fogadóbizottság egyik tagját abban a pillanatban, amikor a francia minisz­terelnököt fogdta, szivszélhüdés érte és nyom­ban a helyszínén meghalt. Az amerikai lapok megállapítása szerint a newyorki fogadtatás, a washingtoni bevonu­lás, az üdvlövések ,a diszszázadok, a repülő­mutatványok és a lovasság fölvonulásai nem jelentik a nép spontán lelkesedését és alig haladják túl a hivatalos szívélyesség kereteit. A közönség csak gyéren érdeklődött a francia áüamférfiu megérkezése iránt. A sajtó kom­mentárjai ugyancsak nyomottak, mert az ame­rikai közvélemény teljesen a dollár elleni attak hatása alatt áll és erősen lehangolt. Ma senki sem tagadhatja már, hogy a dollár elleni kampány Párisból indult ki A helyzet nem veszedelmes, de az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi viszonyai az utóbbi időben tényleg roszabbodtak. A bankjegyforgalom az elmúlt hónapokban száz százalékkal nőtt és az újabb hitelakciók azt a látszatot keltik, mintha Amerikában titkos infláció volna kelet­kezőben. Laval első napja ceremóniákkal és fogadta­tásokkal telt el. A tulajdonképpeni megbeszé­lések este kezdődtek. A megértés alapvető problémája a biztonsági kérdés. Francia for­rásból származó hirek szerint az a vélemény, hogy a párisi kormány az Egyesült Államok közvetlen védelmét kéri arra az esetre, ha egy külső hatalmasság megtámadná Franciaorszá­got, túlzott és nem felel meg a valóságnak. Franciaország csupán a Kellogg-paktum kiépí­tését követeli, de Hoover ebbe sem akar bele­egyezni. A francia-ellenes Hearst-sajtó rendkí­vül kompromittáló híreket közöl Láváiról és a franciák követeléseiről és ugyanakkor meg­jegyzi, hogy Hoover hajthatatlan marad és a washingtoni konferencia eredmény nélkül fog befejeződni. A párisi kormány állítólag csak akkor egyezik bele a Hoover-moratórium meg­hosszabbításába, ha biztonsági téren kellő ga­ranciát kap. Többek között azt követeli, hogy Németországot újabb pénzügyi ellenőrzés alá vegyék, ami ellen Hoover energikusan tilta­kozik. Laval a jóvátételek és a szövetségközi adósságok egyforma százalékkal való csök­kentését ajánlja, továbbá a katonai költségve­tés leszállítását. Mellonnal az arany uj elosz­tásáról és a valuták megszilárdításáról tár­gyal. Általában a sajtóban optimizmus uralko­dik, ámbár a hangulat néhány nap óta rosz- szabbra fordult és francia-ellenessé vált, A francia Kifogás Páris, október 23. A párisi lapok lelkesen írnak arról a „tüneményes" fogadtatásról, amelyben Lavalnak Amerikában része volt. Az első politikai jellegű megbeszélés a vonaton folyt !e Newyork és Washington között, ami­kor a newyorki ünnepélyes fogadtatás után Laval Stimson államtitkár társaságában az Unió fővárosába utazott. Newyorkban a fran­cia miniszterelnök csupán rövid beszédet mon­dott, amelyben hangoztatta a biztonság pro­blémájának fontosságát, — mint azt tegnapi számunkban részletesen kifejtettük. Az első politikai eszmecsere általános jellegű volt és inkább csak kölcsönös tapogatózás jellemezte. Stimson állítólag rendkívül aggódott amiatt a propaganda miatt, amelyet bizonyos német- amerikai körök a francia-amerikai közeledés ellen kezdeményeztek. Több newyorki német­amerikai bankár túlzottnak tartja Laval biz­tonsági követeléseit és azt a véleményt han­goztatta, hogy a franciák a politikai hátteret csupán a dollár-ellenes spekuláció fedezésére találták ki. Az Excelsior és a Petit Párisién rendkívül érdekes részleteket közöl a jóvátételek és a szövetségközi adósságok kérdésének tárgya­lásaiból. A francia lapok szerint a meglevő szerződések revíziója a fizetőképesség meg­vizsgálásának alapján lehetetlen, mert tul- hosszu ideig tartana és egy nemzetközi kon­ferencia összehívását követelné. Ezenkívül az sem biztos, hogy sikerrel járna-e. A leg­egyszerűbb módszernek a Hoover-moratórium három-négy évvel való meghosszabbítása lát­szik. Németország szempontjából az is nagy segítséget jelentene, hogy ha a jóvátétel! számlára szóló áruszállítások rendszerét új­ból kiépítenék, mert igy a német ipar ter­melési képességét bekapcsolnák a jóvátételi kérdésbe és a német munkanélkülieknek munkaalkalmat teremtenének. Ezt a rend­szert Franciaország csak akkor fogadná el, — írja az Excelsior —> ha ugyanakkor a fran­cia ipar garanciát kapna, hogy a német jó­vátételi áruk egy részét a külföldön eladhas­sa. Ha ez a megoldási mód létrejön, akkor a francia bankok szívesen finanszirozzák a német ipart. Ebben az esetben a Németor­szágban levő röridlejáratu kölcsönöket is konszolidálni lehetne. A francia—amerikai tárgyalások legköny- nyebb része a valuták stabilizálására vonat- kozó rendszabályok életbeléptetése lesz. Komplikáltabb dolog a biztonság és a lefegy­verzés kérdéseinek megoldása, mert az ame° rikai kormány aligha egyezik bele a Kellogg- paktum „logikus kiegészítésébe", ahogy a franciák a kívánt biztonsági garanciákat ne­vezik. A franciák véleménye szerint ugyanis nem elég, ba a háborút elitélik, hanem a háború kitörését lehetetlenné is kell tenni. Újabb optimizmus Newyork, október 23. A ma reggeli ameri­kai lapok optimisztikusabban írnak Laval washingtoni tanácskozásairól, mint tegnap tették, A New York Times párhuzamot von Laval ezidei és MacDonald tavalyi útja kö­zött és kijelenti, hogy miként MacDonald sem távozott üres kézzel Amerikából, úgy Laval sem mehet haza eredménytelenül. Ma nem elég, ha az államférfiak a békéről be­szélnek, hanem a békét meg is kell szer­vezni. valóban Franciaországon múlik, megkegyel­mez-e a dollárnak, vagy felveszi a harcot és megkontremiiná'lj'a Amerika pénzügyeit. Most Washingtonban a békefeltételekről tárgyalnak. Franciaország nagylelkű, de el­lenszolgáltatásképpen követelni fogja, hogy Amerika hagyjon föl gazdasági németbarát­ságával, mondjon le intranzigen^ álláspont­járól a fegyverkezések terén, engedje el a szövetségközi adósságok egy részét és egyez­zen bele a Kellogg-paklumnak exekutiv klau­zulákkal tfaló kiegészítésébe, azaz egyszer s mindenkorra garantálja Franciaország status quo-ját ée biztonságát. Szigorú feltételek « nem tudni, aláveti-e magát a dollár a frank diktatúrájának. Ha igen, Franciaország világ- hatalmi poziciót ér el, ha nem, nyílt küzde­lem tör ki a dollár és a frank között és ez a harc megrendítheti az egész mai rendszert, az egész mai világot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom