Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-20 / 239. (2756.) szám

2 'PR2CGAI -/VVAGV.AR- HIRLA1? 1931 október 20, kedd. na jj[ ^ i ® f © i Í| |\7l Igen finom az anyaga, mely a fog- ||te» 1 zománcot nem támadja meg. A fogakat fehérré varázsolja és a szájat |p5p| Tiszta fémtubusban, tehát a legtökélete- k J sebb és leghigiénikusabb csomagolás- bán kerül forgalomba. hAI Használata gazdaságos, mert nem |i~r J keményedik meg. Igen finom az anyaga, mely a fog­zománcot nem támadja meg. A fogakat fehérré varázsolja és a szájat felüdíti. Tiszta fémtubusban, tehát a legtökélete­sebb és leghigiénikusabb csomagolás­ban kerül forgalomba. Használata gazdaságos, mert nem keményedik meg. i és gazdasági vezérei alakjait hova^ov^bb ülés világításba fogja szorítani, Ki fog de­rülni, hogy a hősök embereik és hogy minden ember — ez kozmikus biológiai törvény —• ugyanannyi kárt idéz elő, mint amennyi hasz­not hajt. Ma még lehetetlen gondolat Ameri­kában. hogy Edison cementje, gramofon ja, iz­zólámpái lelki zavarokat idézhettek ©lő és emberileg ártalmasak lei-telek volna.' Holnap azonban .talán már vitatkozni lehet róka, hogy mennyire oldotta meg Edison az ember és gép problémáját, vagy pedig a probléma megoldásához most kell csupán hozzákezdeni. A nagyszerű találmányok az amerikai élet alakulásának problémáját idáig érintetlenül hagyták, ezt legjobban bizonyítja a purita­nizmusnak sok-sok morális veresége, ame­lyeket az utóbbi időkben szenvedett. A száz­ezer Edison fáradhatatlan munkája egyetlen hüvelyknyivel sem vitte elő a néger-problé­mát a megoldás utján. A prohibició pedig... S itt érkeztünk el az alapproblémához. Azt mondják, hogy Ford, Edison és a nagyiparo­sok egy csoportja vitte eredményre az anti- saloon-liga tárgyalásait. Pszihológiailag több mint valószínű, hogy megtették. Inditóokuk épp annyira morális felháborodás' volt, mint az üzleti szellem és az okos számítás. Úgy A PI0NIEB«H irta: írni mu rorűliotfa: Ifosánjné Kéz lola (41) — Mikorra várhatjuk vissza? — Pár napig, talán egy hétig maradok. Akármi történik közben, azonnal küldjétek utánam valakit. Kissé meg vagyok ugyan nyugtatva, mert legjobban Wingenundtól fél­tem s az ő barátságos magatartása velünk szemben, amit Jim szabadon bocsátása bi­zonyít, sokat változtat a dolgon. Lányáról, Suttogó Szellőről ré? tudom, hogy a szive mélyén keresztény. Hátha van még remé­nyünk és elmúlik felőlünk a fenyegető felhő. — Én is azt hiszem, hogy remélhetünk — vélte Dave. — Bízzunk Istenben — mondta Heckewel- dér, amint a kapu előtt várakozó lovaira ült. Viszontlátásra! — Viszontlátásra -- felelte Edwards. amint sietve ellovagoló főnöke után tekintett. Egész nap a lakásban maradt Georgevul, kivéve néhány pillanatot, amikor mi*. Wells- hez szaladt át, hogy megkérdezze, hogyan érzi inaoát Nelb A lány annyira jobban lett termar> óta, hogy fel is leélt már és néhány­szor körülsétálta a házat. Lassan Young is miteha nyugodtabb lett volna és Dave re­mélni kezdte, hogy mégis kiheveri a csapást. Hite mentette meg őt a kétségbeeséstől. Meg azután a fénvés szemű indián gyermekek, akik ott várfák az iskolában és elvonták gyá­szától a gondolatait. Nellt viszont beteges és öreg nagybátyja foglalkoztatta. Jim mintha valamiképpen megváltozott volna, mióta visszajött a delawaroklól. Foly- totta ugyan a munkálat, de rém ért el olyan feltűnő sikereket. Lehet ugyan, hogy ez nem az ő hibája volt, do mégis nagyon fájt neki. Nell tudta ezt és igyekezett gyöngéd és meg­értő szívvel felvidítani kissé, amennyire le­hetett. Szerelemről nem beszédek soha. de mind a ketten tudták, hogy örökre egymásé a lelkUk. Feltűnt mindnyájuknak, hogy bár az idő változatlanul szép volt a Heckewelder eltávo­zását követő napokban is egyre kevesebb in­dián látogatta, meg a Béke Városát. Végre gondolták, hogy a pénz, amely különben a saloónokban és barkeeperek zsebeiben ra­gad, autókká, gramofonokká és rádiókószü- j lékekké változik. Várakozásukban neon csa- j ló diák. De: és itt jön a nagy De. A tömegével termelt találmányok, amelyek­nek számára erő szakosan kellett elhelye­zési piacot találni, az ember természetét nőm elégítették ki. Bármennyire ártalmas az alkohol, a napi élei­ben agyonhajszol't üzletembernek lelki fe­szültségét megszüntette, lelki kiegyenlítődést, sok dologban talán feledést hozott. Az autó befogja az embert, uj gondokkal halmozza el, részűéi fizetési üzletbe kergeti. Edison, Ford és a többiek ez alkalommal hibásan kalku '.álltok. Ismerték munkájukat és kötelességij-; két, de nem ismerték az emberi természetet. í Ezért valami szörnyen groteszk dolog követ­kezett be, a puritán izmus szentélyéből az al- aponiamus mocsara btizlött. Liíiconlntók Fordtól és Edisontól A1 Capo- ne-ig, ez a modem Amerika tragédiája. A világ minden kényelmének birtoka sem garantálja a földi paradicsomot. Ma már vizs­gálni kell Amerikáiban is azt, ami Edison hajtóereje volt, a haladást. Miért haladtunk Az orvos mondja: „Tiszta, hamisítatlan babkávé nem­csak a szív és vese működésére és az emésztésre hat kedvezően, hanem az tejjel nagyon kiváló tápszer is. A jó kávé megszünteti a levertséget is és . . . ezért rendelek mindig MEINL - KÁVÉ T“ ennyire, ha uccai harcokban puffanjanak le bennünket? — kérdi az intelligens amerikai. Világos, hogy a kérdés felvetése az összes értékek átértékeléséhez fog vezetni. Ez nem véletlenjéig, hogy a kérdés felvetése olyan időben történik, amelyben a puritanizmus ellenségei, a katolikusok, iuteránusok és zsi­dók befolyásukban egyire jobban gyarapod­nak. A nagy feltaláló életműve A pompás laboratóriumiban felállított ra­vatal talán az amerikai puritanizmus szellemi ravatala is. Ott pihen a ravatalon a nagy gyermek, aki a technika csodáiban látta az élet nagy értelmét, Nyolcvannégy évét élt és fogalommá vált kortársainak szemében. Élete hosszai és eredményes munkában lelt el s az a nyolcvannégy év, amely a ravatal mögött elmaradt, a modern emberiség kialakulása- pgk légion tusabb korszakát fogja át. 1847 február 11-én született Edison az 0hio-áílanibeíi Milánban. 1847 óla mily rendkívüli módon változott meg az emberi életnek külső arculatú, pon­tosan kifejezve: az élet technikája, a oivill- zált világ! Az 1847 embere előtt a vonat volt a legjelentősebb technikai vívmány, amely a többi csodának utat tör. És már a gyer­mek Edisonnak élete ehhez a technikai cso­dához fűződik, amikor az egyik uj vasútvo­nalon, a Grand Trupk Railway-oil újságokat árul, sőt később az egyik teherkocsiban kis kézi nyomdát állít fed és maga nyomja az új­ságot Erre az időre esik »z elektromos áram el­ső technikai felhasználása is. persze még csak jeladásra és táviratozásra. Edison neve elválaszthatatlanul egybe van kapcsolva ezzel a gondolatban messze mögök tünk fekvő idővel, össze van kapcsolva azok­kal az emlékezésekkel, amelyek a modern technika történetének legnam-obb részét át­fogják, azokkal az emlékező sok kel, amelyek nz elektrotechnika diadalmas előretöréséhez fűződnek. Ha az ifjú Edisonra gondolunk, vissza kell gondolnunk ego,7 olyan időre, ami­kor még' nem volt elektromos áram-techni­ka. 1R7Ö korára, amikor a fiatal Edison mint ielegrafista először vizsgálta meg az elektro­mos áram titkait és azután gyors egymás­utánban duplex és quaduplex apparátusával nyomós táviró készülékével és egyéb táviró készülékeivel, később pedig a telefon meg­javításával a táviratozás és telefonozni terén hatalmas vívmányokat ért el. Haladásának útja ezután rendkívül rohamos. Amikor az erős áramok produkálásában megtörténtek az első lépések, rögtön egy olyan problémába fogott, amelyet egy angol szakértői bizottság megoldhatatlannak jelen­tett ki, az elektromos fény úgynevezett osztható­ságának kérdésében. 1879 október 21-ike a technika terén éppen olyan nevezetes dátum, mint a földrajzkuta­tások terén Amerika fölfedezésének napja. megesett, hogy egyetlenegy harcos, egyetlen­egy asszony sem érkezett hozzájuk sehon­nan, mintha végképp elfeledkeztek volna a Bébe Városáról. Mikor sorra múltak a napok s a délutáni beszédeken mindig csak ugyanazok a keresz­tény indiánok voltak ott, Jim valami külö­nös aggodalmat kezdett érezni. Young és Ed­wards sem tudták megmagyarázni a különös elmaradások okát, de nem láttak benne sem­mi feltűnőt. Jim végül elhatározta, hogy Glíckhicanhóz, az öreg főnökhöz fordul felvilágosításért. A delawarok agg főnöke kimi dolgozott a burgonyaföldön. Letette kapáját és meghaj­lással üdvözölte a misszionáriust. — Giickhican — kezdte Jim azonnal —, meg tudja mondani nekem a nagy főnök, mi az oka annak, hogy mostanában nem. jönnek hozzánk az Indiánok? Az öreg indián lehajtotta a fejét, — Elmaradásuk rosszat jelent tehát a vá­rosra nézve? — kérdezte Jim aggódva, látva Giickhican elborult arcát. — Giickhican fekete madarakat látott röp­ködni a hold árnyékában. A fekete madarak a Béke Városa felett szálltak el, de nem éne­kel tek. Többet nem tehetett megtudni az öregtől. Jim nagyon nyugtalanul ment vissza a ház­ba. Elmondta Youngnak és Edwardsnak, mit felelt Giickhican s hogy válaszából azt vette ki, hogy veszedelem fenyegeti a várost. El­határozták, hogy hírnököt küldenek Hecko- weldeirhez. Nagyon úgy érzett, mintha oz a tel les csend, ami a várost körülvette, a vihar előjele lenne. Akkor pedig szükséges, hogy itt legyen Heckewelder, aki közülük legin­kább ismerte az indiánokat s akinek a veze­téséhez hozzá is szoktak. — HfickeW'elder fiz esztendő óla hárítja el örökösen a veszedelmeket a rnísszíonárinsók- ról — mondta Edwardl. — Most is sikerülni fog néki. A hírnök uzzftl a meglepő hírrel 'tért visz- bzh, hogy Heokewélder nincs már a város­ban s ln>"v az Indiánok mind felkerekedtek, kivéve néhány kereszténvt Ugyanez a hit érkezett Sámliinkvból is. Még nyugtalanitóbb volt, hogy Zeiwsberger hollétéről egyáltalán nem érkezeit semmi jelentés. A misszión fid lilék megijedtek. Nem _ tud­ták, mit csináljanak most. Lehetőleg eltitkol­ták a dolgok állását Nell és nagybátyja előtt, hogy kíméljék őket, ameddig lehet, de ezen az estén nagyon nehéz sziwel feküdtek le va­lamennyiem Másnap napkeltekor Jim arra ébredt, hogy valaki az ablakból szólítja. Felugrott s a szür­ke hajnal félhomályában Edwards alakját lát­ta meg odakint. — Mi baj? — öltözz fel azonnal, keltsd fel Nellt és az öreg urat is, de lehetőleg ne riaszd meg őket. — De mi történt hát? — kérdezte Jim és sietve kapkodta fel a ruháit. — Mindenfelől indiánok özönlenek a vá­rosba, olyan süríin, mint a légyraj. Csakugyan ugy volt. Amint felszállt a reggeli köd s a nap fé­nye beragyogta a tájat, mindenfelől indián csapatok közeledtek hosszú sorban, A misz- szionariusok visszafojtott lélekzettel nézték ablakaikból ezt a felvonulást. A hegyekről leözönlő csapatok megállapod­tak a várost környékező tisztáson. Mintegy varázsütésre sátrak emelkedtek a füves tér­ségen. Tehát állandó tartózkodásra jött ide ez a rengeteg ember! Külpnös volt az is,_ hogy sem asszony, sem lány, sem gyermek" nem volt a vörösök között. Jim hat- vagy hétszázra tette a harcosok számát. Többen voltak mint valaha is. a Béke Városának leglátogatottabb napjaiban. Leg- többnyire dél a w árok a t lehetett látni, aztán néhány csapat shawneet. itt-ott huronokat. Egyelőre békésen viselkedtek. Nem is tö­rődlek a városbeliekkel, el voltak foglalva a tábor verés seb A többi misszionárius azon a véleményen volt, hogy jobb lesz, ha nem tartják meg a szokásos délutáni beszédet a jávorfák alatt, de Jim ragaszkodott hozzá, hogy ugy tesz, mint irtáskor és.hőin törődik az indiánok Fél- vonulásával. Talán soha néni beszéli még ekkora hallgatóság elölt, de feltűnő volt, hogy imvanaz a hallgatóság1, amely még nemrég mé'rhafotlati, és- áhítattal figyelt reá, most mély csendbén, színié rosszakaratú közöm- bőrséggel Fogadta minden szavát. Jim w zeni beszédét négy indián öltözetbe bujt félter ember is hallgatta a legelső sorban. Simon Girty, Elitet és Deering volt. a három Ismerős arc, a .negyedikét Edwards mutatta meg neki. A hírhedt Mu Ke© volt oz. Rz a nőúv ember később végigjárta a várost, be­néztek minden boltba és műhelybe s ugy vi­selkedtek, mintha felülvizsgálatot tartanának. Ezen a napon gyulladt ki először laborató­riumában az első elektromos izzólámpa és 45 órán át megszakítás nélkül égett. Jelentőségében akkoir felfoghatatlan, világot átformáló találmány volt ez. Megkezdődik az elektromos izzólámpák gyártása s hamaro­san nagy tömegben dobják piacra az izzó­lámpákat, amelyek nem 45 órán, hanem ezer órán át is világosságot szolgáltatnak. Pályájának további nagy állomása 1882, amikor Newyorkban megépíti a világ első nagy elektromos központi állomását. Az elektrotechnika legmodernebb területén, a drótnélküli táviratozás terén is másokat megelőzve dolgozott Edison és már 1875-ben sikerült neki négy kilométer tá­volságra elektromos erőket drót nélkül át­vinni. És gondoljunk vissza a fonográfra, Edison alkotásának erre a legeredetibb szülöttjére, a gramofonra, amely még ma is millióknak és millióknak kedvenc szórakoztatási eszkö­zé, a kinematográfra, amely meghódította az egész világot s amelynek alapjai Edison ki- netoszkopjából fejlődtek ki, akkor ebből a néhány felsorolt találmányból is megítélhet­jük Edisonnak világra szóló jelentőségét. A Newyork közelében tevő West-Orange laboratóriumában most ravatal áll. Minden idők legzseniálisabb feltalálója elköltözött az élők sorából. Négy évvel ezelőtt, amikor az egész világ a nyolcvan éves zsenit ünnepel­te, Edison arra gondolt, hogy azt a munkát, amelyet bárom emberöltőn keresztül annyi eeedménnyel folytatott, másokra átruházza.' Utódot keresett, Tehetségversenyt rendezett, hogy a jelentkezők közül kiválogassa 'azt, akire munkájának folytatását rábízhatja. El­árvult laboratóriumában nem szűnik meg majd a kutatás, amelynek Edison ezt a célt tűzte ki: világosságot, kényelmet .minden emberi életnek. Szerdán temetik Ed'§@nt Newyork, október 19. Thomas A- Edisont WesUOrange főuccáján levő laboratóriumá­ban ravatalozták fel, ahová már megkezdő­dött a résztvevők áramlása. Edison temetése — a halott kívánsága szerint — a legna­gyobb 08öívdben szerdán fog megtörténni. Az egyházi szertartás után -a nagy feltalálót a Glenmont Llewellyn Park-beli birtokán he­lyezik örök nyugalomra. * Nagy emberek részvétnyilai- kozaíai a nagy emberről A világ nagy szellemi élőikéi őségéi közűi számosán azzal a ki vám Sággal fordultak az United Press-távirati ügynökséghez, hogy te­Olyan aggodalomkeltő volt a viselkedésük, ho?y Jim elsietett Wells lakására és késő esti? nem mozdult Nell mellől. Akkor is a küszöbön állt WelTs-szel és Ed- wards-szal. mikor Girty jött feléjük a pajtá­saival. Simon Girty magasabb, bátrabb arc­ki feiezésü és ereszben véve rokonszenvesebb jelenség volt a bátyjánál. — Hol van Heckewelder? — kérdezte Si­mon Girty kurtán, amint megálltak a mísz- sziottenusok előtt. — Elment egy hete — válaszolta Edwards — azóta sem róla, sem Zeissbergerről nem tudunk semmit. — Mikor jön vissza? — Nem tudjuk. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy csak egy hét múlva. — ő a parancsnok itt? — Igen, de a helyettese én vágyók. Szól- gálfetoik val ami i vei ? A fehér indián hátrafordult társaihoz és halkan beszélt velük néhány percig. Mc Kee, Elitet és Deering megfordultak és vissza­mentek az in dián-táborba. . — Girty, mondja meg kérem őszintén, mi a tervük ellenünk? — kérdezte Edwards. Többször találkozóit már ezzel az emberrel és nem volt értelme, hogy kerülgesse a dol- got. — Nem mondhatok semmit — válaszolta Girty t> akik hallották, hittek is neki. — Meg­vallom, hogy sohasem szerettem, ha imád­kozni tanították a vörösöket. Semmin értelme sincs ennek a dolognak. Vagy így, vagy ugy, de végét kell vetni egyszer. Maguk az in­diánok sem tűrik tovább. Nem akarom elfe­lejteni, hogy valaha én is fehér ember vol­tam, azért azt mondom: segíteni fogok abban, hogy bánta liánul elmenekülhessenek^ — Hogy elmenekülhessünk? -- visszhan­gozta Edwardl. — Igen — mondta kúrián Girty. egyénsu- lyozgatvn nehéz puskáját a kezében. —I De miért? Hiszen nem ártottunk sen­kinek, minden Hűek jót akarunk! Mégis me­nekülnünk kellene? — Ha nem akarják, hogy bájba keveredje nek, akkor ez lesz a legokosabb — mondta JetentŐsén nz áruló. Edwnrdis odafordult. J Imii ez és Wéllshez Az öreg pap láthatóin? reszketett. Jim élsn- pitdl, de nem föleimében, hanem haragjá­ban. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom