Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-17 / 237. (2754.) szám
<Pi*A<íAIi v VAOVAR-HIRIiA^ 1931 október 17, tnatmáseéL. A vizsgálat egyébként állítólag már lezárulófélben van, .. , . Rivalizálnak a kriminalisták Minden jel arra mutat, hogy a nyomozásban résztvevő három állam kriminaiistái,' akik kezdetben rámutattak a nemzetközi együtt-rmiikö- dés hatásosságára, meglehetősen rivalizálnak egymással. Mrg az osztrák krim inai isták érthető módon igyekeznek bebizonyítaná, hogy Matuska az alsóausztriai Auzbaehban a becs—berlini D-vonat elleni merényletet is elkövette. a magyar kriminalisták bebizonyították Matt- ka alibijét az anzbachi merénylet időpontjára. Be '.apcsti megállapítás szerint Matuska az anz- : hhohi merénylet idején feleségével Budapesten '.avtézkódött és egv Kemény nevű-. te lek ügynök- ke’ folytatott, tárgyalásokat. Maguk a bécsi kriminalisták és a bécsi lapok sem tagadják, hogy Matuska letartóztatása s a vasúti merényietek kiderítése elsősorban ! . a budapesti rendőrség érdeme és hogy az osztrák nyomozás súlyos hibát követett el, amikor figyelmen kívül hagyta Forgó-Jung asszony feljelentését. Brendl dr. bécsi rendőrségi aligazgató kijelentette. hogy az ő 'közegeit hiba nem terheli, mert rögtön, mihelyt megállapították, hogy Matuska egy kőbányát bérelt. elküldték három detektívet Tradigistba, ahol a kőbánya fekszik. A detektívek, csak ott szereztek tudomást Forgó- Jung asszonynak már sokkal régebben tett följe- tenléséről. BrandJ dr. ozotnbnn ezzel egyenesei) megbélyegzi a tradigisti csendőr- őrsöt, amely nem továbbította a íöldblrtoikoeinő följelentését. Brandi dr. nrég kijelentette, hogy Forgó- Jung asszony könnyűszerrel gyanakodhatott Ma- tuskái-a. amikor a biatorbágyi sebesülitek listájában Matuska nevét is .megtalálta, aki ellen már régebben ólt gyanúperrel, az ek razitvásárlások idején. Matuska bűnösségét a magyar bűnügyi rendőr- tisztviselők igen alapos módon nyomozták ki. A bécsi nyomozás azután a magyar kriminalisták segítségével eredményezte a bizonyítékokat arra, hogy Matuska követte el a jüterbogi merényletet is. Kijelentette még. hogy a lféc'i rendőr óg nem hajlandó Matuskát kiadni. Az első bírósági tárgyald'; Matuska ellen minden körülményei; között Béesbeu fog lefolyni és pedig az a.nzbaebi merényletért fogják felelősségre vonni. Brandl dr. szerinti ez a gyan.: azon alapszik -gy Bécs mellett 1930 december 31-én és 1981 járni ár 31-én két vasúti merényletei követtek-ei. mind a kettő1 éjszaka, továbbá- hogy Matuska jól' 'sitierte a vidéket és közvetlenül Anzbaeh mellett nyaralt is. Mariskában többen fel ismerték, vagy legalább k fölismerni vélték azt az embert, aki a merényletnél használt szerszámokat vásárolta. »Mosíazután meneküljön mindenki, ahogyan tud«- adta ki az utasítást a bukás előtt álló Frankfurti Biztositó vezérigatója Az intézet vezető tisztviselői éveken át dúskáltak a földi javakban, mialatt a biztositó elmerült az adósságok tengerében ©sszeíoglaló jelentés a nyomozásról Bécs, október 16. A rendőrség összefoglaló jelentést tett közzé a Matuska ellen eddig ösz- szegyült bizonyítékokról. Az eddig összegyűlt adatokon kívül a jelentés a következőket sorolja fel: Megtalálták Matuska jegyzőkönyvét, amelyben a robbantóanyagok voltak feljegyezve, azonkívül a különböző elektromos kapcsolásokat, amilyenek azután Jiiterbognál és Bia- torbágynál alkalmazásba is kerültek. Berg- mannról Matuska azt vallja, hogy 1927-ben ismerkedett meg vele futólag, azután csak a múlt évben találkozott vele ujra, amikor Berg- mann fantasztikus pártalakitásról beszélt előtte, amely majd mindenkit boldoggá tesz. Vele utazott augusztus 15-én Berlinbe, ahol az ő megbízására vásárolta a vascsöveket és a drótokat. Tattendorfi villájában Bergmann újból felkereste őt és kényszeritette, hogy Budapest környékén kövessen el merényletet és erre a célra robbaníóanyagokat vásároljon neki. Ezért Matuska kőbányát vett és így kapta meg az engedélyt a robbantóanyagok vásárlásához. Budapestre együtt mentek, azonban külön laktak- Utoljára szeptember 7-én látta Bergrpamit. ^Megoldódott a Bergmann-re’tély Bécs, október 16. A rendőrség megoldotta a Benrmann-rejtélyt. A tömeggyilkos. aki most már kétséget kizáróan egyedül követte el a merényletet, Bergmann Gusztáv dr. ismert bécsi fizikust akarta hipnotizőrjeként szerepeltetni, aki rákénvszeritette volna a merényletek elkövetésére. Matuska beismerte, hogy capubhi tartózkodása alatt megtudta az Einsíeinhoz utazó tudós nevét ét- igy Bergmannt mindenáron be akarta keverni az ügybe. Bergmann dr. a jüterbogi merénylet előtt néhány nappal Caputhban tartózkodott, ahol Matuska augusztus 6-tól 8-ig lakott. Bergmann dr. egy kis kerti villában lakott, amely j közvetlen szomszédságában van annak a viliiá- ; nak. amelyben Drake Carnell ir tiszt lakott, j Bebizonyult, hogy semmi összeköttetésben sem állott Matuskával. s egyéb gyanuok sem merült eel ellelne, este eltávozott a rendőrségről. Maíuskáné u\ nevet vesz tö és tiiváíuloroi Amerikába Bécs, október Hí. Matuskát ma még egyszer általános kihallgatásnak vetik alá és ezzel nagy- l részben befejeződik a bécsi rendőrség munkája. , '.'után döntenek afölött, hogy eljátszassák-e Matuskával a helyszínen a bia- torbágyi merényletet. A helyszíni szemle ugyanis igen alkalmas arra. hogy Matuskát végre megtörje és hogy eddig j ismeretlen részieteket valljon be. Matuska felesége ma az újságíróknak kijelentette, hogy nevet cserél és kisleányával együtt Amerikába költözik. Gennath berlini rendőrtanácsos szerint a jutalomból. amit a magyar rendőrség igényel, bizonyos összeget a berlini villanyszerelési üzlet két alkalmazottjának kell adni. mert elsőnek ők adtak személyleirást a jüterbogi merénylőről és a személyleirás pontosan ráállett- Ma tuskára. Frankfurt, október 16. A frankfurti bíróság büntetőtanácsa előtt folyó nagyszabású bűn- per tegnapi tárgyalásán érdekes adatok hangzottak el annak szemléltetésére, milyen nagyszerűen ment a sora a Frankfurti Általános Biztosító vezérkarának egészen addig, míg el nem következett a bukás. A vagyon - bukott biztosi tóintézet igazgatósági tagjai. Lindner és Stíhuhmacher vallomásaikban elmondják- hogy évi jövedelmük 192.000. illetve 175-000 márkát tett ki. Aránylag csekély volt ehhez mérten Kirsoh- baum dr. jövedelme, aki, mint az intézet jogtanácsosa, 35.000 márka évi jövedelmet, tantiéinek. óimén pedig az évek folyamán 60.000 márkát húzott. A berlini—porosz intézet vezérigazgatójának, Maedjenek, aki szintén a vádlottak padján ült, évi 150 000 márka jövedelme volt, amihez még 10.000 márka lakbér járult. A vádlottak közül a legtöbb érdeklődés Sáuerbrey igazgató személye felé fordnl. Sáuerbrey először a biztositó társintézetének, a Síidwe-st-Dentseber Bank A.-G.-nek volt az igazgatója. Huszonkét évvel ezelőtt mint prokurista kezdte pályafutását ennél a banknál, amely mindenese lett a Frankfurti Biztositó intézetnek. A tehetséges fiatalember két esztendő múltán már a bank igazgatóinak sorába került. Sáuerbrey drámai színekkel ecseteli a bukás előtti napok helyzetképét. A.z összeomlás főbünöse, Recker igazgató pár nappal a csőd előtt magához kérette öt és közölte vele: „Most azután mindenki meneküljön ahogy tud. Már nem mara'fl időnk azzal törődni, honnan szerzünk pénzt, minden veszve van“. Ebben az időpontban — folytatta vallomását Sáuerbrey — a biztosító intézetnek és testvérintézetének mintegy 32 millió márka bankadóssága volt. Amikor a botránynak már nem lehetett útját állni, akkor Sáuerbrey Recker tanácsát követve, angolosan elillant, vagy ahogy ő mondja: „fejembe csapiam a kalapomat és elutaztam”. Hamis útlevéllel kelt át a csehszlovák határon. Prágába érkezett, ahol felismerték, letartóztatták és utlevélkihágás miatt háromhavi fogházra Ítélték. A maga jövedelmét Sáuerbrey 55.000 márkában adija meg. ffa'ó’ra Ué'heiő-e Matuska vagy sem? Budapest, október 16. A budapesti büntetőtör- v .',ny széken és ügyészségen két nap óta sokat vitatkoznak arrói, vájjon Matuska Szilvesztert — abban az esetben, ha Ausztria kiadja Magyarországnak. — halálra lehet-e Ítélni, vagy sem? Ausztriában tudvalévőén nincsen halálbüntetés. Magyarországon pedig van és minthogy Matuska bűnügye siatáriáHs eljárás alá tartozik, igy nem kétséges, a törvény erre módot ad. akkor Matuska Szilvesztert a magyar bíróság halálra ítéld. Viszont a nemzetközi megegyezések szerint nem lehet halálraitélni azt, akit olyan ország ad ki, ahol nem ismerik a halálbüntetést. Ezt az álláspontot hangoztatta a ’-idapesti törvényszék egyik bírája ie, .aki többször ült' már olyan tanácsban, amely kiadatási ügyekben hozott határozatokat. — Ha Ausztria egyáltalában kiadja Matuska Szilvesztert Magyarországnak, akkor csak azzal a feltétellel adhatja ki, hogy Matuskát nem ítélhetik ha'álra a magyar bíróságok. Matuska Szilveszter Ausztriában kerüli rendőrkézre és igy őrá nézve az osztrák törvények irányadók. illetve öt nem lehet halálra ítélni, miután Ausztriában nem ismerik ezt a büntetést. Hasonló eset volt Erdélyi Bélával is. akit szintén Ausztriában fogtak el és akit éppen emiatt nem lehetett halálraitélni. Némely jogász azonban más álláspontot foglal el. Ennek az álláspontnak adott kifejezést Temesvár}' Gyula dr. ügyészségi alelnök. aki annak idején Erdélyi Béla bűnügyében képviselte a vádat. — Szerintem Ausztria ebben az esetben semmiféle feltételt nem szabhat, — mondotta az ügyészségi alelnök* — Matuska Szilvesztert kiadatása után a magyar bíróságok halálra Ítélhetik. Matuska ügye egészen más. miiint Erdélyi Béláé volt. Hiszen Erdélyi Bélát nemcsak hogy Ausztriában fogták el, hanem ö ott is követte el a bűncselekményt- Ezzel ellentétben Matuska, aki magyar állampolgár. Magyarországon követte el a szörnyű bűntettet és igy nemcsak hogy magyar biíróságok elé tartozik, hanem a magyar törvények minden tekintetben irányadók az ő bűntettének elbírálásánál. Igaz ugyan, hogy Ausztriában fogták el, de a törvények és egyezségek szerint nem irányadó valakire az. hogy hol fordák el. hanem, hogy az illető milyen állampolgár és hol követte el a bűncselekményt. A PMNs ttMIÜ tm:. imf. 1>H0 ' OHáriné ’té't lola (40) Geor leb-mva flott a pádra ős leír- evőbe te melle az arcát. Hosszú. hozs/u csönd lett. Végre Jim halkan. reme ő b"i on szólt: — ^veretném látni Nellt. — Várj — mondta Dnve. visszatartva őt. — Heckewelder majd megmondja, mit esi-1 náliunk. Nell bnlóidnak tart téged s a hirtelen öíTöim megölhetné. H eckewe! dér nem se kára előkerült és hol-', dogan rázta m?a Júm kezét. — Most hallom egy indiántól, hogy itt van!. Nagyon jó jel hogy Wingennnd szabadon bocsa tóttá. Nagyon aggasztó hí reket kaptam a [ napokban Goshhodán/'b'd de ez a szeren- j esés fordulat minden elvehet elfeledtet ve-' lem. — Láthatnám Nellt? — kérte Jiiini. D áve; azt mondja hogy beteg és megárthat neki a meglepetés. — Én meg éppen azt. hiszem, hogy használni fog. Felrázza abból a letargiából, ami- bem van, mióta visszakér ült hozzánk. Jöjjön, fiaim azonnal. Karon fogta a fiatalembert és mialatt kivezet-e kérdőn súgta oda: — És Kaié? Girlv elvűié magával — felelte Jim el-, borult homlokkal. — Reméltem. hogy szót \ emelhetek érte az indiánoknál, de nem is hozta a delawarok városá ig. Még az erdőben elmaradt vele tőlünk. Vo n ne ebben a pillanatban emelte fel a fejét. Kétségbeesése meghatotta volna a kő- sze-brot is. Egy sokat szenvedett öreg ember arca volt ez. fia azt mondtad volna, hogy meghalt -j momRa lesz.keíog hangon • akkor is nehéz Jelt volna el;viselni, de igy... ez megöl... én... én nem bkok lélek-zend l Támolyogva ment az ágyig és rávetette magát. Heckewelder csöndet?, szelíd ember volt, akiben senki sem sejtette volna a lappon m szenvedélyességet. De most fölélénküllt az arca. a szemei felvillantak, a hangja ércesebb lett. — Ezek az árulók — mondta — hitünk ellen dől.óznak az ördög szövetségében, gonosz hazugságokat. rágalmakat terjesztenek rólunk. Ez magában véve gyalázatosság. De. hogy ártatlan lányokat tegyen tönkre Girfy, ez ... ez... — Mit tehetünk? —■ Éppen ez a borzasztó, hogy nem lehelünk semmit! — sóhajtotta a misszionárius. — Fis nincs remény reá. hogy Kaite megszabaduljno ? — Nincs. Kate ezt úgy sem éli túl. Lehet, hogy kibírja pár napig, pár hétig talán, de aztán meghal. Hála Istennek! — Wetzel üldözi Girtyt — mondta Edwards halkan. — Wetzel megbosszulja Kátét, de vissza nem fű; zhat ja már. Késő. De... Meg lépettén hagyta abba a beszédet. Voung a z előbb é sz r e;véti én ül Ikmenit a szobából s moist ujra beténett pu fkával a kezében. Hová akarsz meumi ezzel a fegyverrel, George? - kérdezte Da-ve, megfogva barátja karját. — Utána mondta vádiul George. Úgy nézett körül, mintha nem ismerne senkiit és félre taszította Dave kezét — Jöjjön, édes fiam. Young, hallgasson reá-m -- kezdett szóba Heckewelder. — Most elragadta a bánat és a keserűség. Valaimeny- nyien vagyunk néha igy. De csendesül jön le, fiam. Gondolja meg, hogy pap. Nem vadász és nem bosszúálló gyilkos. És gondolja meg, ho'zy ugv sem érne el odáig. Leverné a fáradság. vagy meghalna éhen. Istenre kell bizni az iga'zságosztáist. Gondoljon a hívekre, akiket nem szabad itt hagynia, a tan díványokra. akik várják az iskoláiban Ha mi megálljuk a helyünket és tovább dolgozunk, néhány éiv múlva már nem löriénihebiik meg illyen irtózatos dolog. Elvette Georgetól a puskát és visszavezette őt a szomszéd fülkébe, ahol ágyra fektette. Aztán csendesen betette az ajtót és visszament a többiekhez.-—Nagyon vigyáznunk kell reá — mondta aggodalmasan. Aztán hirtelen fello-bbanással emelte fel a két kezét: — Átok a fehér árulókra! — mondta. — Ő miattuk vesztjük el munkánk eredményét, a boldogságunkat,, mindent, ami értékes és szép-az életben! Az indiánok lelkét meggyőztük s most saját véreink miatt kelljen meghűl rákiunk? Átok reájuk! Hirtelen elhallgatott és elfordult néhány pillanatra. Miikor újra meglátták az arcát, csendes volt már és nyugodt, mint máskor. — Jöjjön — mondta Jimnek. — Gyerünk Nellhez. Bekopogtak mr. Wells lakásába. Az öreg misszionárius lehajtott fejjel, hátratett kezekkel sétált lassan fel-a Iá. Egyszerre megállít s majdnem megszédült, amint Jinnét meglátta. Miikor az üdvözlésen túl voltak, Heckewelder suttogva mondta: — Szeretnénk Néllnek is megmutatni. Hátha jót tesz neki az öröm?. Wells kinyitotta a másik szoba ajtaját. Az alacsony fiókos-szekrényen lámpás égett. Csendes nyári éjszaka volt, enyhe szellő jött be a nyitott ablakon s meg-meglotbog- tatta a lángot. Nell az ágyon feküdt. A szemei be voltak hunyva. Fekete szeméi Hál i ránehezedtek szinte fehér arcára. — Nell! —- mondta Heckewelder. A lány meg sem mozdult. Ki sem nyitotta a szemét. — Nell! Nell! — szólította őt Heckewelder hangosabban. MÍosf felnyitotta szemeit. A nagybátyját látta, Heokeweldert és Edwardsot. Bágyadt szemeiben nem csillant fel semmi fény. Mintha ineó sem ismerte volna őket. — Nell. próbáljon figyelni reám! Megért engem? — szólt rá Heckewelder hangos, parancsoló h rangon. — Figyeljen! Rosszat álmodott, soká álmodta ugyanazt a rosszat, de az egész nem igaz! Csak állom volt és most felébredt. Nell szeme nagyobbra nyílt. Egyik kezét is felemelte, mintha kérdezni akarna valamit... Heckewelder intett Jimnek, hogy lépjen elő. Jim térdre esett az ágy előtt. Kezébe szorította a lány hideg kezeit és bálik zokogással borult a takaróra. — Jim ... suttogta Nell. — Igen, Nell — mondta Heckewelder. — Jim van itt. Jim visszajött. Nell fehér arca lassan átpirosodott. Egyik kezjól kiszabadította és végigsimogatta vele a fiú fejét, aztán átölelte a nyakát és szorosan magához vonta. — Jim... Jim — suttogta egyre. Egyszerre felülit, a többiekre nézett. Most már megismerte valamennyit. Nagybátyjához fordult és feléje nyújtotta a kezét. — De hát igazán... igazán csak rossz álom volt ? Wells remegő kézzel fogta meg a lány kezét de nem válaszolt. Nem bírt válaszolni. Heckewelder mondta: — A fele... legalább is a féle volt álom. — És... és Kate hol van ? Oh, szegény Káté! Oh, Jim! Csak nem maradt ott... ott... Gintynél! — Kate meghalt — mondta Jim gyorsan. Nem birta azt az irtósattól terhes rémületet a lány szemétben. Nell egy pillanatig mozdulatlanul ült ott, maga elé nézve, aztán hirtelen megkönnyebbült zokogásba kezdett. A feszültség, ami már-már végzetes lelt reá nézve, megoldódott. örült, örült, hogy Kate meghalt. Elhitte a hazugságot. Meghalni jó. De élve ott maradni, Ginty hatalmában ... irtózatos! XX. Heckewelder másnap korám reggel benézett Edward házába. — Hogy van George? — kérdezte. — Rossz éjszakája volt, de most alszik. Remélem jobban lesz. — Én is remélem, de azért nagyon vigyázni kell reá. — Vigyázok— Dave — folytatta a misszión Ari us —, ón Goshockingba megyek, Zei«abergerti«n, Ma indulok. Sietnünk keli. Ó mmaomsEs
