Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-16 / 236. (2753.) szám

1931 október 16, péntek. ^RA^MAfi^ARHlKLAB A kormány programtalan programnyilatkozatával foglalkozott a képviselőház Törköly képviselő pártjaink nevében deklaráció! olvasott föl a Ház csütörtöki ülésén Prága, október 15. A képviselűház ma dél­előtt megkezdte a kormánynyilatkozat fölötti vitát, amely valószínűleg holnap este, vagy Szombat délben ér véget. A vita rendes meder­ben. teljes érdektelenség mellett folyik. Szövetkezett ellenzéki pártjaink közös klub­ja nevében Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő proklamációt olvasott föl, amely­ben kifejtette szövetkezett pártjaink ellenzé­ki álláspontját a kormánnyal szemben. A mai ülést Malypetr elnök délelőtt féltiz orrkor nyitotta meg. Az ülés napirendjén csu­pa-; a kormánynyilatkozat fölötti vita szere­pe!:. amelynek első szónok Jung német nem­zeti szocialista volt. A szónok szemére veti a kormánynak, hogy a világeseményeket tétlenül nézi s nincs semmi koncepciója. Ezt igazolja a kormánynyilatkozat is, amelyben hiába kere­sünk tartalmat és programot. Elfelejtjük, hogy a,háború egy gazdasági és szellemi korszak be- fr "'zése volt és hogy a háború után uj gondo­la;: .ií.kai uj utakon kell haladni. Farijának célja a kapitalista rendszer teljes eltávolítása, mert azt már reformálni nem lehet. Szükséges a nemzeti önkormányzat rendszerei alánján egy nagyobb államszövetség létesítése. A !: onnánynyilatkozá-tot nem veszi tudomásul. Svelük cseh néppárti a kormánynyilatkozat nn keit foglal állást. Kételkedik abban, hogy a közigazgatást a politikától mentesíteni lehetne, mert ez az állam politikai életében a legna­gyobb forradalmat jelentené, miután a pártpo­litika annyira begyökeresedett az állami köz­ig- :1-ba. hogy annak korrigálása nagyon nrivr:. Ha találni lehetne politikusokat, akik ezt még tudják csinálni, úgy ez egyenlő volna a csodával. A külpolitikai helyzetre áttérve a szónok rámutat arra, hogy már Magyarország is kezd Franciaország koncepciója felé orientá­lódni és úgy képzeli, 'hogy Magyarország kénytelen lesz barátságos po­litikai irányt fölvenni a kisantant államai irányában. A szónok reméli, hogy a csehszlovák—magyar kereskedelmi szerződést ennek jegyében fog sikerülni létrehozni. Dicsérő szavakkal emlék­szik meg Franciaországról, amely ma Anglia és Amerika helyett a világ bankárja lett. A hely­zet, igazolja, mennyire helyénvaló volt Cseh­szlovákia francia orientációja. Félve tekint a németországi események elé. Ma minden biza­lom Brüning felé irányul és hogyha az extré- fnieték Németországban uralomra jutnának, úgy ennek beláthatatlan következményei len­nének. Schollich német nemzeti párti szerint a kor­mánynyilatkozat semmi újat nem mond s a kor­ín nn v a gazdasági válság elhárítására nem is tesz semmit. A kormány külpolitikája káros úgy a mezőgazdaságra, mint az iparra. Ha ta­karói; osságot- hirdet a kormány, ez elfogad­ható. de ha ? takarékosság a németek ellen irányulna, ez ellen a iegerélyesebben fog védekezni a rémei nép. A Horák-esetet igen veszedelmes jelenségnek tartja. A kormánynyilatkozatot nem veszi tu­domásul. Winter csehszlovák szociáldemokrata a vá­lasztási eredményekkel foglalkozik, amelyek szerinte azt mutatják, hogy a mai kormány kon­stelláció helyes. A válság ma már sokkal sú­lyosaiban érinti Csehszlovákiát, mint tavaly és nem hiszi, hogy a pénzügyminiszter által beje­lentett takarékossági intézkedések kielégítők lennének, sőt valószínűnek tartja, hogy újabb állami bevételekről ke, 11 majd gondoskodni, igy elsősorban is az egyenes adókat és a jöve­delmi adókat kell majd felemelni. A jövedelmi adót fizető polgároknak bele kell nyugodniok abba. hogy csak annyit kereshet- ’ nek. amennyire az életük fönntartásához szük­ségük van. de vagyont nem gyűjthetnek. A szónok ezután a lefegyverzés problémájával foglalkozik. Rámutat arra, hogv annak dacára. h.ogy a katonai szakemberek figyelmeztetik a közvéleményt az esetleges háború gazdasági és emberi borzalmaira, ma mégis úgy gondolnak az emberek a há­borúra, mint 1914-ben. Ezt az idegességet az váltja ki, hogy védelmi célzattal mindenütt fegyverkeznek. Azt látjuk, v< hogy # ? háborús lehetőségtől félnek a lengyelek, akik kétfelől: német és orosz oldalról várnak tá­madást, a románok ugyanilyen félelemben élnek, az olaszok attól tartanak, hogy Fran­ciaország betör földjükre, Franciaország Mus- 1 solini emlékezetes beszéde óta az olasz hatá­rokat erősiti intenziven, sőt még Svájc is na­gyobb fegyverkezésre határozta el magát, nem azért, mintha háborút akarna folytatni, ; hanem mert semlegességét meg akarja őrizni. < A nyílt és a titkos fegyverkezés tehát az. ami i nyugtalanítja, a helyzetet. De azért reméli, hogy a lefegyverzési konferenciának, ha nem is a j várt. de valamilyen eredménye mégis csak lesz. Föltétlenül szükséges, hogy a közvéleményt a i sajtó a leszerelés mellett hangolja. * Prága, október 15. A képviselőház költség- vetési bizottsága ma délelőtt Cerny képviselő elnökletével ülést tartott. A bizottság kiosz­totta az előadóknak az egyes minisztériumok költségvetését. A költségvetési bizottság szer­dán, október 21-én délelőtt 9 órakor kezdi meg ülésezését. A költségvetés általános bizottsági vitája minden valószinüség szerint a jövő hét végéig fog tartani. Eddig meg nem erősített hírek szerint a külügyi bizottság kedden ül ösz- sze és azon Benes külügyi expozét fog mondani. Ezután felszólalt Törköly József dr. magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő, akinek beszédét technikai okokból lapunk legközelebbi számában fogjuk ismertetni. Felszólaltaik még Kopecky kommunista, Jelli- neik német demokrata párti képviselő. A vi­tát holnap folytatják. Keddre maradt Benes expozéja Prága, október 15. A képviselőház külügyi bizottságát kedd délelőttre egybehívták, ame­lyen Benes külügyminiszter expozét fog mon­dani a külpolitikai helyzettről és az expozé felett azonnal meg is indul a vita. A .szená­tus külügyi bizottságát kedd délutánra hív­ták egybe. Ezen az ülésen azonban csak a külügyminiszteri expozé fog elhangzani, a vitát későbbre halasztják, mivel a szenátus plenáris ülése ugyanaznap délután félöt óra­kor kezdődik. Laval útnak indul... Minisztertanács egy nappal az emerikai ut előtt Az arany vándorlása tisztségekre a következőket választották meg: egyházkerüleli ügyésszé Suttka István dr.-t és Kiss Bálint dr.-t, kon ven ti világi rendes taggá: Bernáth Zoltán egyházmegyei gond­nokot, póttaggá: Martens Alfréd dr. ügyvédet, egyházmegyei gondnokot, tanügyi bizottsági elnökké: Lengyel Józsefet. Azonkívül kiírták a választást két egyházkerületi tanácsbirói állásra, két zsinati rendes papi tagságra, egy világi rendes tagságra, kél papi pó.képvise- lőségre és egy világi pőttagságra. Ezután következett a püspöki jelentés, me­lyet Péter Mihály püspök olvasott fel. A nagyjelentőségű jelentést legközelebb is­mertetjük. Mind a püspöki jelentést, mind az elnöki megnyitói, mint pedig a közgyűlés előtti imát a közgyűlés jegyzőkönyvbe foglalta. Ezután Kövér Árpád telt jelentést a szám­vevőszék jegyzőkönyvéről, számadásáról és költségvetéséről. A tanügyi jelentést Kőmű­ves Sándor referálta s megállapította azt, hogy egyes körök csehszlovákositó törekvései nemhogy alábbhagytak volna, hanem foko­zódtak. Ezek után a közgvülés áttért a folyóügyek tárgyalására, megszervezte a bel missziót nagy intenzitással, megválasztotta kerületi, missziói előadónak Lengyel Józsefet és fel­hívta az egyházmegyéket, hogy az egyház- megyei belmissziói előadókat nevezék meg. Foglalkozott az egyházkerület a miniszteri, az országos hivatali ieiratokkal, a püspöki kör­levelekkel, üdvözölte a dunántúli egyházke­rületeket, a pápai főiskolát 400 éves, a sáros­pataki főiskolát szintén 400 éves fennállása alkalmából, tovább Baltazár Dezső püspököt 20 éves püspöki jubileuma, Idnányi Barna esperest 10 éves esperessége, Dókics Ernő főgondnokat kitüntetése, Söröss Bélát 25 évi lelkészi szolgálata, Patay Károlyt 25 évi lel- készi szolgálata alkalmából. Egyúttal elren­delte a közgyűlés, hogy október 31-én, a re­formáció emléke napján, a lelkészek prédi­kációkban emlékezzenek meg Zwingli Ulrik halálának 400 éves évfordulójáról, a Karoli- na-rezolució 200 éves és II. József türelmi rend ele-te> kiadásának 150 éves évfordulójá­ról. Ezek után az egyházmegyék különféle ügyeit, adásvételi szerződéseket, lelkész- és tanító változásokat intézett el a közgyűlés, majd megütközéssel vette tudomásul, hogy a nagymihályi községi iskolákban a törvények­kel meg nem egyező módon kezelik a refor­mátus vallástanitás kérdését. Több kisebb ügy lé-tárgyalása után Péter Mihály püspök zárószavaival ért véget a köz­gyűlés. Páris, október 15. Laval holnap utazik Washingtonba. Elutazása előtt a miniszter­tanács ma rendkívüli ülést tartott és meg­beszélte az 1932-es költségvetés főbb ten­denciáit. Mint ismeretes, az uj költségvetés 5 milliárdos hiánnyal zárult, enneik ellené­re a hadügyi kiadások egy milLiáirdtlal emelkedtek. A République máris rosszal ja, hogy Laval ezzel az uj háborús költségve­téssel indul Amerikába, ahol kétségtelenül hibáztatni fogják a franciák harcias politi­káját. Flandiu pénzügymiuiisztar tegnap este többórás konferenciát tartott a Francia Bank kormány zó javai és a pénzügyminisz­térium illetékes főtiszt viselőivel, hogy az utolsó szakvéleményeket is meghallgassa az amerikai ut előtt. A New-York Héráid érte­sülése szerint Hoover köztársasági elnök formális javaslatot tett az európai hatal­maknak, hogy 20—25 százalékkal csökkent­sék hadügyi költs égetéseiket s ennek fejé­ben Ameria mégha Sszabbiitjla a moratóriu­mot. A megkérdezett államok többsége, többek között Németország és Oroszország, máris megadták beleegyezésüket, mig Fran­ciaország azzal felelt, hogy egy milliárddal felemelte hadügyi költségvetését. Ilyen kö­rülmények között a washingtoni megegye­zés kétségtelenül nehézségekbe fog ütközni. Amerika szegényed k, Franciaország gazdagodik Newyork, október 15. Az amerikai ban­kok az elmúlt napokban újabb 48 és félmil­lió dollár értékű aranyat küldtek Európába. Ebből az összegből 42 millió dollár Francia- ország számára indult útnak. 1.12 millió Né­metország számára. Az elmúlt hónapban az amerikai aranykészlet 633 millió dollárral csökkent, miig a francia csaknem ugyanany- nyival növekedett. Ma Franciaországnak több mint félannyi aranya van, mint az Amerikai Egyesült Államoknak­HM IIIII I I III ||ll| I H— I III IBII I y A tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlése Kassán A közgyűlés kifejezte legteljesebb szolidaritását Péter Mihály püspökkel, akit politikai kutmérgezők meg­támadtak magyarságáért Kassa, október 15. (Kassai szerkesztősé­günktől.) A Tiszáninneni Református Egy­házkerület október 14-ón, szerdán tartotta rendes évi közgyűlését Kassán, a Lőesei-Ház nagytermében, Péter Mihály püspök és Tor- nallyay Zoltán egybázkerületi főgondnok el­nökletével A közgyűlés szerdán reggel 9 óra­kor Péter Mihály püspök magasszárnyalásu imájával vette kezdetét, utána Tornallyay Zoltán nagyhatású elnöki megnyitója követ­kezett, amelyben a főgondnok azt fejtegette, hogy a mai időkben, amikor bomlasztó jelek kezdenek mutatkozni, szükséges a szigorú egyházi fegyelmezés életbeléptetése. Meg­emlékezett Péter Mihály püspök fáradhatat­lan munkájáról és miután gerinces magatar­tásáért újabban heves támadások érték a püs­pököt, biztosította őt, hogy az egész egyház- kerület sziwel-lélekkel mellette áll. — Mi, a tiszáninneni egyházkerület — mondotta — mint egy ember állunk a püs­pökünk, Péter Mihály mögött, vele egyek vagyunk gondolatban, akaratban és csele­kedetben. Megvédjük őt nemcsak az em­beri gonoszság, de a poklok minden rossz szelleme ellen. Az elnöki megnyitó után betöltötték az egyes megüresedett tisztségi helyeket s az egyes A SZILVAFA Irta: BETHLEN MARGIT A szilvafa büszke, boldog örömmel nézett végig önmagán. Tetőtől derékig, oldalt pedig szintén egészen le a földig, kék volt, szép hamvas, szür­kés-kék. Annyi volt rajta a szilva, hogy a zöld levelek alig-alig látszottak tőle. A többi fák bezzeg, azok legfeljebb sárga, vagy legjobb esetben piros dísszel ékeskedhettek, lévén azok kivétel nélkül körte- és almafák, melyeket a szilva-fa mélyen maga alatt átló fajtáknak tekintett. Ö rendkívül nagy fontosságot tulajdoní­tott annak a ténynek, hogy a szilvaifák nemes nemzetségéhez tartozott és kimondhatatlanul büszke volt rá. hogy a gyümölcse kék. Hogy ez utóbbi tényre miért tartott oly sokat, azt én nem tudnám megmondani, kivéve talán, mert hogy mindannyian arra vagyunk büszkék, ami a Leg­jellegzetesebb sajátságunk. Tudniillik arra, ami nincs, nehezen lehetünk. Meg lehet, hogy azért is érezte oly erősen saját egyéniségét, mert fajtáját 'egészen egyedül képviselte a gyümölcsösben. Ez egyrészt megfosztotta őt az összehasonlítás lehető­ségétől, másrészt a tudat, hogy egész egyedül áll a világon, s ennek ellenére kiküzdötte helyét a napon, rendkívüli módon megnövelte öntrzajmát. De mindezektől eltekintve, a szilvafa különben is egészen különösen erős egyéniség volt. Ha valaki bele tudott volna látni legtitkosabb álmaiba, meglepő dolgoknak jött volna nyitjára. Mert a szilvafa álmai nem voltak közönséges ál­mok, épp úgy, mint ahogy ö maga sem volt közön­séges lélek, ő tudniillik arról ábrándozott, hogy gyermekei révén és számára meghódítja a világot. Természetesen és magától értetődően, azt a vilá­got, amelyet ismert, és amelyet maga körül látott. Ha a szilvafa. véleblenségből farkasnak születik, széjjeltépi az erdő összes vadjait, hogy fajának fennmaradását biztosítsa. Hogyha pataknak, folyó- vá szélesbülve elöntötte volna a partjait, a réte­ket, mezőket, falvakat, hogy sehol se legyen sem­mi más, mint viz, viz, v-iz. Hogyha pedig ember: formál belőle a sors keze, akkor szükségszerűen Napóleon, Nagy Sándor vagy Hannibál képében jelenik meg közöttünk, hogy tűzzel és vériéi korbácsolja végig a világot. De mivel szilvafa formáját adta neki a végzet, nem tehetett egyebet, mint gyökér-szálait mélyen leereszteni a földibe, mélyebbre, sokkal mélyebb­re, mint ahogy azt. fák egyáltalán, és szilva iák különösen tenni szokták. Olyan konok, szívós, leküzdhetetlen akarattal fúrta magát keresztül a légi ehetetlenebb keménységű rétegeken, hogy az­zal az erővel és elhatározással emberi elme csodá­kat tudott volna véghezvinni, az egész földet ke- resztüifumi, a csillagokba repülni, vagy esetleg az egész világot széjjelrobbantani, amivel nem állítom ugyan, hogy tekintélyesen növelték volna a világ boldogságának lehetőségeit, de minden­esetre vindikálták volna saját egyéniségüket. A szilvafa öntudatában az az emberfeletti — vagy mondjuk inkább fafeletti — e-rőmegfeszités nem élt miaut öncél. Nem. Az ő életezükeécleíeire bőven elég volt a felső rétegekben elterülő hu­muszban levő nedvesség. Amit tett, azt a gyerme­keiért tette, az apró, meg nem született, még a magban pihenő, jövendő szilvádéként. melyek képzeletében, mint végtelen kiterjedésű, minden egyéb fát magábamyelő erdőség élitek. Mert ez volt a szilvafa titkos álma, vágya, re­ménye: hogy gyermekei, a szilvák, melyeket oly odaadással, szeretettel, kitartással nevelt nagyra, melyekre meggondolás nélkül pazarolta rá élet­ereje legjavát, beléhulljenakl kltierpesztett ágdi széléről mentül szélesebb körben a puha földibe, és ott kics i rázva, lassanként, elnyom ják, kipuszti l- sák a körülöttük élő többi fát, Lehet, hogy némelyek nem tekintik ezt. a kí­vánságot teljesen jogosultnak, sőt lesznek bizto­san olyanok is, akiit a szilva-fát komisz, önző disznónak minősítik. Én nem akaróim őt védeni. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a szilva- fa épp oly önzőn, vagy esetleg fenségesen érzett és gondolkodott, mint akármelyik más élőlény anyja, vagy, ha jobb szeretik, minit akármelyik országala-pitó államférfi vagy fejedelem. Szerette a saját faját, nagy, odaadó, semmi áldozattól vissza nem rettenő szeretettel, a többi fajjal pedig egyszerűen nem törődött. S nem szerette, se nem gyűlölte őket, de ha fajának ártalmára voltak, amennyire tőle tellett, kipusztitolta. Mindez azonban egyelőre, ki nem forrottan, szavakba sem öntve, csak mint távoli, bár nap- r ól-napra közeledő remény élt a szilvafa lelkében. A szilvák ériek, hamvasod t-ak, egynémelyik már puhulni is kezdett, nemsokára itt a pillanat, amely valóra váltja álmait. Gyermekei lassan, egymásután leszakadnak róla, elterülnek a zöld pázsiton, ott néhány napig, hétig hevernek, lustálkodnak, addig, amíg a külső burok lehám- lik róluk, s a mag. az, ami egyedül fontos, ami az ő lényét, a külön meghatározott egyéniségét, viszi át az uj fába, belekerül a földbe, aztán, aztán... A eons másképp határozott. Valamelyik reggel emberek jöttek, nagy kosa­rakkal felszerelve. Az egyik felmászott a szilva­fára és rázni kezdte, mintha vihar fújta volna az ágait, csak gonoszabbal, erőszakosabban. A szil­vák sorban hullottak a földre, amelyek pedig nem akartak, amelyek kétségbeesetten kapasz­kodtak beléje, azokat könyörtelenül letépték róla, hogy még hírmondónak se maradjon belőlük egy is.° A szilvafa kopaszon, kifosztva állott remény­ségének romjai fölött-. És azért jövő tavasszal, amikor az áldott nap fölolvasztotta a földnek jégkérgét... újra, me­gint. csalt virágozni kezdett. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom