Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-16 / 236. (2753.) szám

1L Ma' számunk H2 ©Nfal j0tfóg£$L~ ZJ^QTa Q X. évf. 236. (2753) szám PélUflk 1931 október 16 T^UfiiVMHIRbAP Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. fl képes mel.éklettel havonként 2.50 Kő-val több Egyes szám ára 1,20 K£, vasárnap 2.—Kő. Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága ll„ Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP. PRRHfl I Róma és Prága Mllnicája Irtai DZURÁWYI LÁSZLÓ n íB SO p 5d rű >d 0.1 m ■P HlinJka András harcos közéleti pályafutá­sának kólsógfcivül a leggroteszkebb fináléját jelentette volna, hogy végezetül is Rómával való harcban bukjék el. A rózsahegyi vén sas meg sem érdemelte volna ezt a véget, mert hiszen kitelhetnek tőle extrém politikái változatok, nagy lángolások és rezignált er- nyedesek, de akkora meghasonlás nem tété lezihető fel róla, hogy szembekerüljön Péter sziklájával és a halászgyürüvel. Dacos, aszké- tókus egyéniségéiből folyik, hogy az erőssel szemben gyöngébb mellé áll, nem is azért, mintha talán mindig a gyöngébb részén len­ne az igazság, hanem egyszerűen csak azért, mert gyöngébb. Prága volt érseke jó volt hozzá akkor, amikor Hlinka még Mirovoí sínylette. S csak jó vonás, hogy ezt Hlinka ném feledte el, de talán bűm sincs benne, ha valaki emberileg együttérez egy törődött és fájdalmas konfliktusba került agg emberrel. Lehet, hogy Hlinka zsörtölődött Kordács sor­sa fölött, lehet hogy talán mondott is néhány, á rózsahegyi Akropoiiszon nem szokatlan, élesebb zokszót, meg aztán a liptói papi ko­ronáról sürgönyt is küldött, meg is látogatta az in parlifous imfidelium őrseiket, de mind­ez nem konfliktus, mindez nem sérelme az egyházi diszciplínának. Hiszen Róma okos és bölcs és a Vatikán valamely könyvébe bizo­nyosan be van írva Hl inkáról, ha nem is az, hogy sacerdos turbulens, hanem, hogy föl tét­len és min denekf ölöt t való egyházhüsége mellett kicsit nyugtaiamvérü ember, akinek nem kell halálos-komolyan venni excesszu- sait, hanem megértéssel és elnézéssel, amire talán rá is szolgál az olyan ember, akinél a hasznos és jó papi erények serpenyője sokkal terhesebb a gyengeségekkel billenőnél. Róma okos és bölcs, tudja, hogy Hlinka András mit épített a szlovén szkod katoliciz­musnak s így esak a centralisták amolyan piurn desideriumia lehet, hogy veszendőibe kerül a rózsahegyi plébánia és a protonótá­rius! kereszt. Az egyház Hlinkáját farkasve- rembe ejteni nem lehet s a Slovák energikus cáfolatával keresztülhúzta a Národni Politika és társai számvetését, akik kétes egyházpoli­tikai tenöeuciáikat a szlovenszkód katoliciz­mus 1-egh: reosabb egyéniségével akarták alá- ! émasztani, emberi gyöngékre spekulálva s teljes tudatéban annak, hogy a még mindig tömegeiket mozgató Hlinka Rómával szembe- állitva messzobordó ágyúja lenne a nnncius kerül kitört háborúságnak. A kísérlet valószínűleg arra a számításra .vmt.Üi-f/.ő vissza, hogy amiképpen annakide- j 'n a cen'.iraiis.tia boszorkánykonyha ki tudía használni Hlinka gyöngéit és belesodorta a koalícióba, ugyanúgy most ez a másik bo­szorkánykonyha a Vatikán-el lenes koalíció számára ejtheti meg ezt az inpulziv politi­kust. „Az egyházat és a nemzetet sohasem ha­gyom el" — írja Hlinka a Slovákban. Majd tovább: „...Addig vagyok valaki, amíg hü vagyok Rómához és odaadó haróosa az egy­háznak. Nincsenek aspirációim. Egyetlen vá­gyam: drága szlovák nemzetemet jobb élet­hez segíteni." Végezetül Srámeik címére: „Bennünket sem ő, sem mások nem kénysze- riithetnek árra, hogy eláruljuk nemzetünket, eladjuk vérünket és hozzájáruljunk a szlo­vák nemzet megsemmisítéséhez." Ebből az autentikus megnyilatkozásból ki­világlik, hogy Hlinka éppen úgy uem haj­landó azoknak a „konstruktív" egyházpoliti­kai törekvéseknek deíenálni, amelyek Hlinka pártjának és a cseh néppártnak összeboro­j nálását célozzák, mint ahogyan nem kapható a cseh laikus sajtó Róma-ellenes fondorla- I taira, mert amilyen hü egyházához, éppen annyira nem enged nemzed hűségéből és 11emzetpoii tik a i intranzi gén ciájából. í Hlinka egyházhüségét a Slovák energikus S cáfolatával és sajátmaga hiteles megnyilat­kozásával megbizonyitótbnak Látjuk, de poli­tikai imtranziigenciájára a szavakon túl, külö­nösen a közelmúlt telteiben, nem látunk fe­dezeted. Hlinka dagadó önérzettel veri a mellét, hogy mi mindent épített Szlovenszkón az egyháznak. De mit épített a politikai nem­zetnek? Adott egy uj romantikus ideológiát s vele megteremtette az uj szlovák históriáiban a romanticizmus korát, de ideáljaiból és programjából mit sem váltott valóra. A nem­zeti munkában mindimáig nem következett el számára a cselekvés és építés ideje. Ami el­következett, az válságba sodorta az egész Hlinfca-polítikát. Naiv kísérlete, amellyel be hagyta magát sodortatni az 1927-es koalí­cióba, fofcról-fokra destruálta a Hlinkában megtestesített nemzeti mozgalmat, emberei a hatalom árnyékában korrumpálódtak és gyor­san megtanulták, hogy az egyén számára egy áldozatos aszkétikus harcnál sokkal kelleme­sebb és hasznosabb a húsos fazék közelsége. A szlovák néppártban a koalíciós kaland kettős irányban hozott káros elváltozásokat. Először teljesen megtörte az autonóm ista harc elánját, elhomályosította a nemzeti küz­delem céljait, másfelől pedig a politika üz- letes szellemének minden betegsége fészkelte meg a pártot. Hlinka mindezt a súlyos eifajzást tiszta szemmel látta, nagy elkeseredésének éppeu e sorok írója előtt adott akkoriban nagy port vert kifejezést és beígérte, hogy acélsöprővel fog tisztogatni a szentélyben, ahova behatol­tak a kufárok. A tisztogatás nagy müvéhez azonban már nem volt meg a kérlelhetetlen ereje és ener­giája. És a szlovák néppárt tört gerincű poli­tikája azóta sem bír erőrekapni. Ellenzéki serének többé már nincs meg a régi átülő ereje, valami nagy bágyadás érez­hető a néppárti megnyilatkozásokban, valami nagy, lendületekre képtelen egyhelybentopo- gás, semmi sem történik. (Csak talán valami hasonló a pók mozdulatlan várakozásához: titkon bízó várakozás a kormánybahivásra.) Abban nem lenne semmi hiba, hogy Hlin­ka jelszó-politikája mérséklődött, abban sem, hogy a régi vakmerő harcmodort bizonyos konstruktív ellenzéki szellemmel cserélte volna föl. De éppen ezt a konstruktivitást nélkülözzük, mert hiszen a konstruktív el­lenzéki politikának is fejlődnie keli, már pe­dig Hlinka politikájában nincs fejlődés, csak visszaesés. A régi pozícióik összezsugorodnak. Újak nem épülnek s legfőképpen nem történí& meg a szlovenszkói au tón óm ista pontiba át­fogó és céltudatos kiépítése, amiről már ezerszer irtunk, de amiről Hlinkát meggyőz­ni nem lehet, mintha csak nem lenne képes reálisan számbavenni Szlovén szik ó politikai erőit és lehetőségeiket s bár ő komolyan sze­retne nemzete számára jobb sorsot, de en­nek elérésében nem tudja megtalálni a cél­ravezető utakat, talán valami csodában bízik. Szlovenszkó mai súlyos jelenjében kevés hasznát veszi annak, ha valaki hü a hazá­jához és nemzetéhez, mert ez magában véve negatív erény, holott ma cselekvő erényekre és pozitív építő munkára lenne szükség. Az az intrazigencia, amely csak alkalmi cikkekben, meg aztán pláne a centralista Národni Politika hasábjain juthat kifejezésre, nagyon jámbor intranzigencia s Szlovenszkó édeskeveset profilírozhat belőle. Hlinka törvényszerűen veszti tömegeit s aggodalommal láljxik, hogy a szlovák autonó- místa politika gyengeségéből a centralista Ártok egyre több szavazatot zsákmányolnak. Hlinka varázslata mulóban, de sajnos, a szlovák glóbuson nem magasodik föl egy uj varázsló, aki valóra is váltaná azt. amit Hlinka már csak alkalomról alkalomra hir­det. így történik azután, hogy a szlovák tö­megekben a centralizmus megesettjein kívül sokan sodródnak beteg szélsőségekbe. Csöndben ugyan, de szerencsére mind erő­teljesebben alakul ki egy uj réteg, amely el­vetve a sovinizmus ballasztjait, a sgentke- nyér-harc idealizmusával, de egyúttal reális életszemlélettel törekszik egy olyan politikai píattformra. amely a Szlovenszkón élő népek becsületes összefogását célozza s általa olyan erőmutatást, amivel Szlovenszkó mai helyze­tén — a kormányzati rendszer sztovenszkói politikájának kiküzdött megváltoztatásával — segíteni lehelne. Ezé lesz a jövő és ezé lesznek a tömegek is. Hlinka pedig, ha csak az utolsó percben föl nem ocsúdnék, nem lesz egyéb, mint egy idejemúlt romantika beporosodott emléke. A hithü Zamora miniszterelnököt lemondásra bírta a spanyol parlament többségének vallásellenes magatartása Azana lett az uj miniszterelnök — Tüntetések Saragossában Madrid, Október 15. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a spanyol alkatmányozó nemzetgyűlés elhatáro3ta a jezsuiták kiűzé­sét Spanyolországból. A törvény elfogadása óriási felháborodást keltett Spanyolország katolikusai között és mágia után vonla Ál­tala Zamora spanyol miniszterelnök lemon­dását. Zamora hiitliü katolikus, aki minden nap áldozik, de egyúttal a köztársasági esz­mék és az egyenlőség elő harcba is, akiinek oroszlánrésze van az uj spanyol államforma megteremtésében. Zamora állítólag hosz- sziabb időre elhagyja Spanyolországot. Ju­lián Vesteiiro, a Cortes elnöke, a nemzet- gyűlés fölhatalmazására élfoiga/lta a lcimotn- dást és Maniiel Azana eddigi hadügyminisz­tert bízta meg az uj kormány megalakításá­val. Eredetileg a szodialistóiknak kiaá'lta föl a miniszterelnökséget, de a szocialistáik a megbízatást nem fogadták el. Utánuk Ler- roux külügyminiszter került számításba, aki azonban szintén nem fogadta el a megbízásit és Áramait ajánlotta. Azana kétségtelenül ügyes politikus és rendkívüli gyorsasággal kereszitülvitt hadseregrefortinja nagy befo­lyást biztosított számára a spanyol politiká­ban. Egyébként mérsékelt ember, aki az ál­lam és egyház elválasztásának parlamenti harcaiban nem képviselte a radikálisok meggyőződését. Zamorával együtt Maura belügyminiszter is lemondott, akinek tárcá­ját Oaseros tengerészetügyi miniszteir vette át. Az uj badügyimiiniiszitert és tengerészet­ügyi minisztert ma nevezik ki, a többi mi­niszter helyéin marad. Azana miniszterelnök ma délelőtt elmon­dotta bemutatkozó beszédét a nemzetgyűlé­sen. A beszédet a ház viharos tetszéssel fo­gadta. Azana kijelentette, hog|* százszázalé­kos energiával fog harcolni a köztársasá­gért és a köztársaság tekintélyéért. Az uj kormány programja; „az erély és az autori­tás" lesz. * A vidék forrong Madrid, október 15. Saragossában tegtmap súlyos összeütközés támadt a katolikusok és az extremisták között. A katolikusok a város védőszentjét ünnepelték s a baloldali szélsőséges elemeik mindent elkövettek, hogy az ünneplést megzavarják. Amikor a katolikusok az uccán fölvonulfak, az extre­misták ki akarták nyitni a bika viadal aré­nájának kapuit, hogy az ott őrzött hat bika a nép közé rohanjon. A merényletet az utol­só pillanatban sikerült megakadályozni. Mama el Azana miniszterelnökké való ki- nevezése az egész országban megnyugvást keltett. Azana a spanyol forradalom előlit nem foglalkozott politikával. Kiváló jogtu­dós volt és az Athenea nevű tudományos egyesület elnöke. A feRgye'országi ukránok autonómiát loveíeinek Varsó, október 15. A lengyel szocialisták a szejmben javaslatot adtak be az ukrán ki­sebbségi kérdés megoldására. Az ukrán ok­lakta területek az autonómia bevezetését kö­vetelik körülbelül olyan mértékben, mint amilyen különleges jogokat élvezett Calicia a régi monarchiában. Az ukrán ügyek inté­zésére külön minisztériumot létesítenének, amely bizonyos kérdésekben teljhatalommal járhatna el. Az igazságszolgáltatás is auto­nómmá válna. Illetékes körök szerint a len­gyel szocialisták javaslata mai formájában semmiesetre sem fogadható el de a lengyel kormány hajlandó az autonómiáról tanács­kozni, természetesen csak abban az esetben, ha az ukrán terrorcselekedetek megszűnnek. A sztovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ pOÍÍtík(lÍ napilapja FELELÖS SZERKESZTŐ DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom