Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-02 / 224. (2741.) szám

6 <HW<M-MAG&AR-mRL® ltol október 2, péntek. Argentína szépei irányítják ma az európai divatot Hangjáték, első emelet Felsőhági, szeptember. (Tátra, faépütet, ve-randáe szobák, szerző lent, hang- játék a feje fölött, több napos időközökben.) Szöges bakkancsok kemény kopogása odafent. Egy pár bakancs kidobban a szobából a verandára 6 hang szól: — Tu, heut is aba bedeutend wármn, zehn Grad! Igaz, tegnap hat volt, ma tíz. Micsoda enyheség ez már a mii zuzmó életünkben! Máskor: Sok-sok lépés a szobából ki a verandára. Cipellőé lábak könnyű lépései. Aztán kint papLrsuhogás, apró motoszkálás. a padlóra ereszkedő térdek puha dob­banása. Tovább motoszkálás, papirzizegés. — Gom­bát számítanak! Gombadüh dühöng a Tátrában. Min­den fürdővendég szedi, gyűjti, veszi, tisztítja, vág­ja, szárítja. ecetbe, sóba rakja és — kidobja, ha megromlott a nedves időben. Ugyanaznap délután: nagy szél, fent furcsa zaj, erős papirzörgés, utána vallatni sűrűn pereg, majd vészes csend s a verandámra enyhe gombaeső hull-.. A szél felborította a gombaszárüó papírokat. A következő jelenet könnyen elképzelhető: — 0, Jes- sas, meine Sehwámme! 3Iá«kor: Este fél tíztől regei fél hatig: Dumrnmm. dummm, ...sok emmel, szakadatlan egymásutánban. — La­kó most nincs fenn. a verandaajtót nyitva hagyták, a szél lelkiismeretes pontossággal odaverdesi a ve­randa korlátjához. Felöltözzem, felmenjek bezárni? Nem. Inkább elalszom. Máskor: Fent nagyon finom neszek, puha tapoegálás. kel­lemes csengő kacaj, sok-sok kacaj, néha fojtott ka­caj, olyan, mint mikor egy nőt nevetés közben csó­kolnak. — Az irodában megnéztem a lakók jegy- ■ zékét, kik laknak fölöttem? Ja? így minden érthető. Fiatal házasok. Máskor: Erélyes, szinte izgága, rövid lépések. A verandát azonban nem kuliliválják. csak a szobában ballba-' tök. Magános laJkó. Egy reggel mégis beszédet hal­lok, a másik női hang, nevetés, gyakran halható: Aber nőin, nein, bitté, Cher. és újra aber. a férfi­hang csak diinnyög, áz utolsó j,aber nein“ nevetés­be fül, a nevetés hosszan, csiklandozva tárt, csu­kott szájjal, — no mi az, csak néni fiatal házasok megint ? A eh jártéin. A lakójegyzék szerint német fiatal­ember. Egyéb megfigyelések szerint igen szerelmes természetű. A páng-pong asztalnál segédkezni szo­kott a játszó hölgyeknek, felszedegette a leesett labdát s valahányszor átadta, igyekezett megszo­rongatni a meleg, puha kacsokat. Választ várt, visszaszorítást, kontaktust. De nem kapott s így be­érte, ugylátszik, a szobalánnyal is. Elutazása előtt láttam, miikor az éttermi számlá­ját fizeti,e. Körömrágő alapossággal nézte át a szám­lát. Visszahívta a fizetőt, valamit kifogásolt. Meg­magyarázták neki, hogy tévedett; akkor mentege­tőzött, géppuska gyorsasággal ismételgetve: — Ach- jajaja, — acbsosososo. Az irodában vett százhúsz pengőt, elég olcsón, — achschönschönschön. (pergőtűzzel) — ez volt az elismerése. Pestre ment, mulatni akar! Achsoso, vájjon meddig lesz elég a százhúsz pengője? És talál-e kontaktust, ping-pong nélkül is? Francia elegancia, spanyol grandezza és olasz temperamentum A titokzatos buenos-ayreszi „Niná“-h A párisi, az angol, a német és az osztrák nő­ről nagyjában Európaszerte generális, mondhat­ni átöröklött fogalmak élnek. Épp igy bizonyos beállításban szerepel az európai köztudatban az amerikai nő. Azaz, hogy csak az északamerikai. Mert a délamérikai nőről Európának épp oly kevéssé van fogalma, mint amily kevéssé van fogalma magáról DéLamerikáról. Mert ugyan eszébe jut-e valakinek arra gon­dolni, hogy Európa fővárosainak dúsan aranyo­zott, tükrökkel telespékelt elsőrendű szállodái­nak, hangversenytermeinek, divatos fürdőte- helyeinek é6 téli sporttelepeinek koronázatlan uralkodója ma az argentínai dáma? Vájjon eszébe jut-e valakinek arra gondolni, hogy di­vatnak és ízlésnek világszerte hangadója és irányitója e pillanatban már nem a párisi, még kevésbé a londoni lady, hanem Argentína szép­sége. Elegancia, gazdagság, vakító ékszerek, fejedelmi föltállalása, diisztingvált föllépés, mely inkább emlékeztet régi királyi udvarok szigorú etikettel köritett pompájára, mint a huszadik század miliőjére, — jellemzik az argentínai nőt, aki az utóbbi években évről-évre gavallérok udvara kíséretében száll hajóra Buenos-Ayresz- ben. hogy az óvilág szórakozóhelyeit ellepje. Ideát Európában tölti el a telet, itt várja meg, mig a hazai La Plata-folyó lágy, napsütéses te­lével hazacsalogatja. London, Paris, Róma és Madrid társas él etében ma Argentína előkelősé­geinek azok az asszonyai töltik be az első he­lyet, akiknek ezt a luxust az argentínai ran- ckokból kitermelt milliók megengedik. Ezek az argentínai hölgyek nemcsak szépségükkel é6 gazdagságukkal ragyognak. Ragyogásuknak különös árnyalatot kölcsönöz az a romantika, amely rádió és repülőgép ellenére körüllengi azt a vendéget, aki az exótikns mesék országából, Délamerikából libben át az öreg Európába. Ennek a szokatlannak, ennek az exótikusnak, ■hogy úgy mondjuk, színes ködfelhője borul an­nak az európainak a szemére is, aki eleőizben lép Délamerika földjére, ahol minden uj, idegen és.merően elütő mindattól, amit az európai meg­szokott. Buenos-Aireszben délután, amikor gyönge téli napfény ömlik végig az emberekkel tömött uccákon, egyformán különös és kezdet­ben nehezen definiálható hatást tesznek az euró­paira Argentína nagyvilági hölgyei és a buenos- aireszi midinettek, Argentína „Niná“-i. Első pillantásra azt lehetne mondani, hogy zavart keltenek az emberi lélekben. Szépségük, egész különleges bájuk, ritmikus járásuk, modern öl­tözködésük, amely csak még jobban kiemeli karcsú formáikat, nem szenved az Európában annyira divatos párosítótól s oly pittoreszk, akárcsak egy perzsa költő verse. A közvetlen környezet ezt az elragadó bájt csak még jobban kiemeli. Sem a felhőkarcolók, sem a kirakatok ragyogó tükörablakai, sem a kirakatokban szik­rázó ékkövek tömege, az Avenidák hihetetlen arányú automobilközlekedése, sem pedig az éj­jeli világitóreklámok zuhataga nem képes ár­nyékot vetni az argentínai asszonyoknak exó- tikus lényére, akik a sport, a cocktail és a futó flörtök iránt való minden előszeretetük ellenére egészen másak, mint európai, vagy északame­rikai testvéreik. Vájjon miért ilyenek? Azért, mert francia elegancia, 6panyol grandezza és olasz temperamentum csodálatossága vegyül bennük. Lényüknek ezt a három alkotóelemét indián őseik fatalisztikus, komor egyéniségének a maradványa kapcsolja egységes egészbe. Bi- zalmatkeltő, egyúttal azonban mégis idegeneze- rü asszony típus ölt bennük testet, olyan asz- ezonytipus, amelyben a múlt. és a ma asszonya csodálatosképpen keveredik. Az argentínai nő sok tekintetben emancipált, jóllehet maga a törvény úgy kezeli, mint a gyer­meket. Emancipálteága ellenére az idegen szá­mára mindig megoldhatlan rejtély marad, gon­dosan ondolált hajától golfcipőjének a hegyéig. Kifürkészhetetlen titokzatosság az argentí­nai nő. A távol Keletre emlékeztet a mód, ahogyan társadalmi eseményeknél ezek az asszonyok egymás között maradnak és csevegve és sut­togva közelükbe sem eresztik a férfit. Viszont, valósággal megsértődnek, ha az idegen férfiak nem adóznak külsejüknek, szépségüknek, ruház­kodásuknak azzal a hangos elismeréssel, amely­nek kedvéért szépek és magukra rakják mind­azt, ami a szépségüknek méltó kerete. A politika természetesen egyáltalán nem ér­dekli őket, legföljebb annyiban, amennyiben hasznuk lehet belőle. És azokat kivéve, akik maguk keresik meg a kenyerüket, egész életük társadalmi érintkezésben, sportolásban, színház- látogatásban merül ki, szóval oly alkalmakban, amelyek során csodáitathatják magukat. A téli hónapok idején lépésben haladó ragyogó autók­ban hordatják végig magukat a Calle Floridán, Délamerika Parisának főuccáján. Autójuk er­nyője le van eresztve és csöndesen szemlélik e szépségek a fiatal urak sűrű sorfalát, akik a keskeny gyalogjáró szélét szállják meg és mély alázattal köszöntik az elhaladó nőismerőst. Ma még illetlenségnek és általában szabados­ságnak Ítélik, ha az argentínai nő a városban Kassai szerkesztőségünk jelenti: A Szloven- ahogy okvetlen szükséges. Merev arcvonásai, makacsan összecsukott ajkai és büszke, egye­nes járása olyanná teszik, akárcsak egy csoda­szép bábut, amelyet rejtett, művészien tökéle­tes gépezet mozgat. Mint egy bábu, aki azon­ban meghitt körben, mondhatni gyermekes, de mindig elragadó ötletességgel tréfál és szórako­zik. Á külső formák, s az etikett megtartására, gondosabban ügyel, mint akár egy francia, vagy angol hölgy. Elragadó vendéglátók, szere­tő "nők és odaadó, önfeláldozó anyák az argen­tínai asszonyok, akikről bátran el lehet monda­ni. hogy a világ legokosabb, legszebb és leg­erkölcsösebb asszonyai. MacDonald egyetlen szórakozása ha leányai grammofonoznak Máskor: Hajnalban. Egy igen erős: bmamin, utána három nagy lépés, inkább ugrás: trupp, rrupp, rrupp, majd! áblatonyiitás és függünyfelllhuaás zaja .Kis cselnél. A függöny le. ez ablak 'be és hat puha, kedvetlen lé­pés csoszog vissza, (ebből mérhető, hogy az előző lépések duplaszélesek voltak) az ágy nyekereg, majd csend. Turista laMk felettem, ma a Tengerszem csúcs­ra akart menni. Hajnalban felkelt, kiugrott az ágy­ból, rohant az ablakihoz megnézni, milyen idő van: köd, eső, reménytelen szürkeség. Kókaclt kedvvel mászott vissza az ágyba, fülére húzta a takarót, — fuccsa. Tengerezemosucs! Soha kemikusabbat, mint ez a kis dráma a pár leszűrődő hangiban kihallgatva! Végül: Gyönyörű ősz, ragyogó ég, a fekete testőrök —• a fenyők — aranysujtásos díszbe öltözött apróitokat — karcsú nyírfákat — állítottak maguk mellé. Fent már nincs laké. Mégis — icipici hangok a veranda padozatán: táp-táp, tip-tip.1 Ideode, sokszor. Végül égy vidám füttyentés, utána hosszú: Ínrnr... Látom a távozó tettest.. A levegőn át távozik. A búbos havasi cinegék kévés fajtájához fertőzik. • Vége a szezonnak. Most kezdődik az igazi, békesség! Tichy Kálmán. — Az eszkimók nyakán marad a prém. London­ból jelentik:. John Bonden amerikai sark utazó leg­utóbbi kutatásairól vissv/rtcrve kijelentette, hogy a sarkvidék eszkimóit, 'is érzékenyen sújtja a vi- Jággazdesági válság, mert nem tudják prémjeikéi i elad ni. Lisztre, loíkouzcrwhre és lőszerre volna | szükségük, de készpénz híján semmit sem tud­nak vásárolni, bár ra/ktáraik tőle vauinak a leg­ritkább áJiatbőrökíkél- A Kiug-wziget eszkimói jó- tékonyoélu táncrnulateágot teivermek a munkanél­küliek javára. London, szeptember vége. Rarnsay MacDonald sohasem volt semmit­tevő. Ötven év óta, amikor mint tizenöt éves fiú Londonba jött és heti biz. shillinggel meg­kezdte pályafutását, egész életében csak a fáradságot és a munkát ismerte. Másként nem is futhatott volna be olyan karriert, amely a miniszter elnöki hivataliban végző­dött.. Mégis, csak most, közel, hetven éves ko­rában, jutott el ahhoz a szakához életének, amikor a legtöbbet kell dolgoznia. Nem két­séges ugyanis, hogy a nemzeti kormány megalak Húsának idejében olyan súllyal ne­hezedett vállaira a munka, mint sohasem az­előtt és hogy ma megilleti őt az az elneve­zés, hogy „korunknak legtöbbet dolgozó mi- niszterelnöke“. MacDonald napja percről-percre be van osztva. Ébresztés: reggel 7 órakor. — Sevep 0‘clock, Sir — mondja a Downlng Street 10. öreg inasa és halkan kopog a há­lószoba ajtaján. A Premier nyomban fölkel és néhány perc alatt fel is öltözik. 7.30-kor, vidéki szokás szeriül, még a reg­geli előtt, sétára indul. A Downlng Street 10- től, a miniszterelnöki rezidenciától néhány lépésnyire esik a St. James*s Park. Itt a ko­rán kelők — kevesen vannak ma már Lon­donban! — naponta láthatják sétálni minisz­terelnöküket, Isiibe] vagy Shell a leányának a kíséreteiben. Ez a séta eltart tizenöt-húsz percig és valamivel háromnegyed nyolc után MacDonald már vissza is tér a Downlng Street re, ahol először is magánlevelezését nézi át. Csak ezután ül le a reggelihez, me­lyet pontosan nyolc órakor szolgálnak fel. Ezt a miniszterelnök rendesen családi kör­ben fogyasztja el. MacDonald tulajdonképpeni munkanapja félkilenckor kezdődik. Az egész nap pontosan be van osztva három részre. A délelőtt hindi­ig tart és körülbelül igy folyik le: fél kilenc­től fél tizenegyig nem kevesebb, mint kilenc titkár jelenik meg egymásután MacDonaldnál. Három személyi titkár, akik a hivatalos sze­mélyzethez tartoznak és a politikai titkár, akik a királlyal, a parlamenttel és a többi mi­niszterrel való összeköttetést tartják fenn. Végül pedig Miss Roseuberg, MacDonald tu­lajdonképpen i személyi titkára, aki minden­hová el is szokta kísérni. MacDonald levelezése óriási. Az erre való apparátus centralizálva van. Egyébként na­ponként több száz levélről referálnak neki. Miután pedig a titkárokkal végzett, a ka­binetbeli kollégák és más fontos személyisé­gek kerülnek sorra. Munkások és gyárosok küldöttségei, szakszervezeti vezérek és ban­károk következnek egymás után. A minisz­tertanácsol is rendszerint ilyenkor, délelőtt szokták megtartani, lehetőleg egy óra előtt, amikor a lunch ideje érkezik el és amikor egy óra pihenés vár MacDonald környeze­tére. D© nem magára MacDonaldra. ő az étkezés idejét is kitölti hivatalos és politikai tárgya­lásokkal. Majd mindennap vendégül lát asz- tnláná] egy miniszteri, egv követel, vagy egy politikust. Ezeket az ebédeket MacDonald vagy az A Ibériáén m, vagy az United Service- klubban szokta adni, mind a kettő egészen közel esik a Downing SUreethez és MacDonald nagyon kedveli mind ai két helyet. De gyak­ran kinchol odahaza is. Otthon a kényelme is nagyobb. Ha példáiul * sok politikai tárgy ­EUemetíéh Lányi püspököt Budapest, október 1* Lányi József tinnini felszentelt püspököt, nagyváradi kanonokot tegnap délután temették a kerepeli temető­ben egyházi és világi előkelőségek tömege* részvétele mellett. Lányi püőipök lelkiüdvé- ért ugyancsak tegnap délelőtt engesztelő szetnmiseáldozat volt az egyetemi templom­ban, amelyen megjelent Serédi koreegpri- más is, aki a mise alatt a templom oratóriu­mában imádkozott az elhunyt leikéért. Telje* szentmiseáldozat volt az egyetemi templom­szentélyében a nagyváradi káptalan tagjai: Kollányi Ferenc jáki apát, Szirmay Árpád László prelátus, Ernszt Sándor apostoli pro- tonotárius, miniszter és Czapik Gyula apát­kanonok. Részint a szentélyben, részint a templom hajójában helyezkedtek el: P. Lányi Ede szegedi jézustársasági házfőnök, az el­hunyt testvéröccse, szíükebb rokonsága, a ro­mán impérium alá került nagyváradi kápta­lan küldöttsége Imrik Zoltán prelátus-ka- nonok vezetésével, stb. Az engesztelő nagy rekviemet Lindenber- ger János a nagyváradi egyházmegye ma­gyarországi részének apostoli kormányzója celebrálta nagy papi segédlettel. A főipapi temetéseknél szokásos ötös abszoluciót a Li- bera elhangzása után a misét celebráló Lin- denberger János, Kollányi Ferenc jáki apát, Pataky Arnold prelátus, Saly László apát és Czapik Gyula apátkanonok adták az elhunyt­nak. A temetés d. u. 3 órakor kezdődött a kere- pesi temető halottasházában. Nagyszámú és előkelő közönség jelent meg, a szertartást itt is Lindenberger apostoli kormányzó végezte nagy segédlet mellett. ■Ba^smaamsaaiMa^ lás már nagyon az idegére ment, akkor meg­kéri egyik leányát, hogy húzza föl a gramo­font. MacDonald különösen Bachot szereti. Más angol ilyenkor már pohárka szesszel, egy szivarral toldja meg az ebédet és kissé ki- nyujtózik, de MacDonald nem engedheti meg magáuak ezt a luxust. ­Pontban 2.15-kor megkezdődik a látogatások konferenciák és referálások délutáni soro­zata. A parlament rendesen délután tartja fontosabb üléseit. A kellemetlen „ki* inter- pellációknak** tömege szükségessé teszik a miniszterelnök jelenlétét. Itteni dolgozószobájában is állandóan egy­másnak adják a kilincset a küldöttségek és a referensek és ez igy tart egészen félnyolcig, amikor a vacsora következik. Az estebéd ideje rendes-eu még egyszer annyi ideig tart, mint az ebédidő. Ilyenkor a miniszterelnöknek több ideje is marad a pihenésre, ha csak nem kell részt vennie va­lamilyen banketten, amelyeken néha még be­szédet is kell mondania. Ezek a bankettek, vagy, ahogy Agüában hívják, a „Public Din- uers“ valóságos átok Angliában az elfoglalt emberek számára. A miniszterelnöknek, akár akarja, akár nem, hetenkint legalább egyszer-kétszer át kell esnie ezen a tortúrán. Közben pedig szórakozáshoz alig jut, színház­ba úgyszólván nem is tud járni. A vacsorával azonban még nem fejeződött be a nap. Utána kezdődik csak a harmadik napszak, az este,- különösen, ha a parlament éjjeli ülést tart. Ez néha egészen megerőltető és nem ritkán eltart éjfélig is, sokszor pedig még tovább. Ilyenkor a miniszterelnök gya­log megy haza, a Westminstertől a Downing Streetre, fiának, Makóménak és egyik titká­rának kíséretében. Ezzel azonban még mindig nem jött el az al­vás ideje. Otthon a dolgozóiszobájában távira­tok és különféle minisztériumok jelentései vár­ják. Egyes sürgős esetekben rögtön intézkednie is kell. Ilyenkor éjfél után is mennek a Dow­ning Street 10-ből táviratok a világ minden tá­ja felé. Végül egyszer azonban a miniszterel­nöknek is pihenőre kel! térnie. Mibei egy pohár 'tejet és egy kis kétszersültot 'hoz. Sheila pedig, a fiatalabb leány, valami olvasni valót ad a szegény, fáradt papának. És „Old dear Mac“ — ahogy barátai őt nevezik — iszik egy korty tejet, fölteszi szemüvegét és félóráig elíapozgat Hazlitt valamelyik könyvében. Azután a könyv kihull kezéből, nyújtózik egyet és végül elal­szik. MacDonald, amint környezete mondja, nyu­godtan és zavartalanul alszik, mint a nyugodt lelkiismeretű ember. Mindössze hat óra jut aá- vásra, vagy még annyi sem, hiszen akár egy órakor, akár pedig két órakor kerül ágyba, hét órakor mindenképpen fölkeltik. Talán éppen olyan pillanatban, amikor gyermekkorának va­lamilyen derűs óráját álmodja vissza. A kis Rarnsay azóta egész nagy ur lett. a legnagyobb ur a legnagyobb birodalomban. De mit ér ez? Az orvosok már régen mértéktartást írnak elő az evésben és az teásban, kedvelt könyveihez napközben alig jut hozzá, egész na.p csak mun­ka vár reá. munka és semmi más, csak munka... Oeorgt Popod

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom