Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-14 / 234. (2751.) szám

1931 október 14, szerda. TOW<^MA<&ARHlRIiAIf dományi és szociális vonatkozásainak részle­teit bonckiés alá. Wittern védő közbe vetett kérdése akasztja meg a fejtegetést: „Tudomása van-e önnek, egészségügyi tanácsos ur arról, hogy az 1929 junius 15-én életbelépett törvény előirja, hogy ollóanyagokat és szérumokat csakis or­vosi receptre és kizárólag gyógyszertárak ad­hatnak ki és hogy a szérumok és oltóanyagok előállítása, megőrzése és előkészítése is csu­pán szigorú orvosi ellenőrzés mellett történ­hetik. Vádlott: Igen, ezt a törvényt ismerem. Frey dr. véd: A vádlott, többek között azt állította, hogy éveken át a Deyke-Much-féle szérumot használta tuberkulózisban megbete­gedett gyermekeknél és számos lübecki gye­rek ennek a gyógyszernek köszönheti éiet- benmaradását. Ma is ilyen kitűnő gyógyszer­nek tartja ezt az anyagot? Vádlott; Ez ma is egyike a legjobb gyógy-1 szereknek. Frey dr.: Miért váltották akkor fel a Cal-; mette-íéle szérummal? Elnök: Félbeszakítja a kérdezőt azzal, hogy idáig még nem jutottak el. Alstadl dr. az el­nök felkérésére ismerteti a Calmette-féle pre­parátum történetét, s azt az eszmét, amelyet a gyógyászatban ez a szérum képvisel. A tárgyalás lapzártakor folyik. . Fél millió koronát sikkasztott egy morva város iiikára Olmiitz, október 13. Letartóztatták Wiesen- berg északmorvacrszági város Meller Károlyi nevű 35 éves titkárát, aki egyszersmind ve­zető tisztviselője volt az ottani városi taka­rékpénztárnak. Meller a legnagyobb bizalom­nak örvendett s igy történt, hogy 1915 óla nem ellenőrizték tevékenységét s még pénz­tárkönyveit sem vizsgálták felül. Csak a leg­utóbbi időkben tápláltak iránta gyanút s már revízióra készültek, de még mielőtt erre sor került volna, Meller a múlt hét szerdáján hirtelen eltűnt. A kézrekeritésére megindult nyomozás csak a vasárnapra virradó éjszaka járt eredmény­nyel. Az olmützi rendőrség szombaton éjsza­ka végigrazziázia az éjszakai helyiségeket s az égjék szállóban Mederre bukkant, akit kihall­gatásnak vetett alá. A rendőrségnek fogalma sem volt, hogy kivel áll szemben, de Meller spontánul bevallotta, hogy a wiesenbergi vá­rosi takarékpénztárból félmillió koronát tu­lajdonított el. Telefon érdeklőd és segítségével megállapították, hogy beismerése fedi a va­lóságot s ezért nyomban letartóztatták. Meller beismerte, hogy a sikkasztásokat 1915 óla folytatta rendszeresen. Szerdán lát­ta, hogy a revizió során mindenre rájönnek, ezért Ausztriába szökött. De hamarosan visz- szaíért és Morvaország különböző városaiban mulatott. Melleméi letartóztatásakor már csak néhány stíhillinget és 21 koronát talál­tak. Meller, aki négy gyermek apja, állítása szerint azért vetemedett a sikkasztásra, mert 2200 koronás havi fizetéséből nem tudott csa­ládjával megélni. Az egyházellenes sajtónak mégsem sikerült Hűnkét konfliktusba keverni Ciriaeíval Hlinka orgánuma cáfolja a nagy port fölvert Hlinka-lnterju hiteles* ségét — Mit mond a cseh néppárt szloveiszlői lapja a Hlinka esetéről? Prága, október 13. Katolikus körökben min­denütt érthető föltünéet keltett a Náxodni Po­litikában megjelent Hlinka-nyilatkozat, amely­nek a lap Ciriaci-elleues élt adott. A nyilatko­zatnak óriási visszhangja van a szlovák és cseh sajtóban. A katolikus Ludová Politika ezeket írja róla: Politikai körökben úgy vélik, hogy Hlinkát be­folyásolta Srámek miniszter elleni haragja, mert azt. hiszi, hogy Srámek és Bence miniszter ellene politikai hajszát indított, és a szlovák néppártot Srámek járma alá akarják hajtani. Hevességében belevonja az ügybe a pápa kép- viselőjét, Ciriaci nunciust is és közvetve pár­toskodással vádolja, meg. Csak annyi a tény, hogy a nuncius bizalma­sai fölülvizsgálják, vájjon nincs-e Hlinkának valamilyen része a Poledni Listnek a nuncius ellen indított kampányában. Éppen a kormány hozzájárulásával tették meg tegnap Kaepar dr.-t érseknek, akit Hlinka föl­lépése ugyancsak súlyosan érintett. Hlinka nyi­latkozatával minden tekintetben szerencsétlen lépést tett, amely reá nézve súlyos következ­ményekkel járhat. Az egyházi hatóságok tanuk­kal megáll api ttatták, hogy Hlinka Kordács mellett beszélt (éspedig a nuncius elleni célzá­sokkal) a Szent Adalbert-egyesület emlékezetes gyűlésén is. Amikor ott egy kanonok rácáfolt, haragjában néhány napon egymásután vad cik­keket irt e pap ellen s megsértette személyi és papi becsületében. A püspöki kar olmützi kon­ferenciáján. melyen Ciriaci nuncius jelen volt, képviselve voltak a szlovenszkói püspökök is. S itt megbízták Fojtássá,k szepesi. - püspököt, aki Hlinkának bizalmas barátja abból az időből, amikor Árvában és Liptóiban plébános volt, hogy szóbelileg adja tudtul Hlinkának a nuncius figyelmeztetését, hogy meg ne feledkezzék az egyházi engedelmességről, amelyre mint pap és katolikus kötelezve van. Ha az. amit. a Národni Politikából idézünk, nem egyéb, mint Hlinkának erre adott közve­tett válasza, akkor Hlinka oly utón van, amely végzetesen végződhetik rája nézve, — fejezi be a Ludová Politika. A Slovenekv Dennik ezeket írja Hlinka nyi­latkozatáról: Ez az erőshangu és szenvedélyes nyilatkozat azt bizonyítja, bogy Hlinka szembe­helyezkedik a nunciuesal és hogy helyes volt azon információnk, amelyben bejelentettük, hogy a püspöki kar elhatározta, hogy föllép Hlinka ellen. A cseh néppárti LM övé Listy megjegyzi, hogy Hlinka elsiette a dolgot, amikor ezt az interjút adta. A legjobb lenne a szomorú tapasztalatok után egyházi ügyekről egyáltalában nem nyilatkozni, mert a liberális irányú sajtónak semmi érdeke a katolikus ügyet előbbre vin­ni, hanem ellenkezőleg, annak csak mennél nagyobb mértékben ártani akar. Lapunkban mi i,s meglepetéssel regisztrál­tuk, hogy Hlinka fölüilt az egyház el lenes kam­pányt vezető cseh lap provokációjának és a Národni Politikának nyilatkozatot adott. Kész­ségesen konstatáljuk most, hogy a zavart támasztó nyilatkozat nem annyira Hlinkának, mint inkább a Národni Politika cikkírójának tulajdonitandó, aki — mint az tisztán látható volt — csak be akarta sodor­ni Hlinkát a Kordács-eset hullámaiba. A Slovák ugyanis határozottan megcáfolja, hogy a Hlinka-interjú hiteles volna. — Hejret szerkesztő — írja a Slovák —, amint ez cikkének egész stilizálásából látható, alapjában is rosszul értelmezte Hlinka nyilat­kozatát, amely a szlovák nemzet önállóságának ellenségei ellen szólt és egyházi kérdéseket nem is érintett. Hlinka András csak azt tartja fönn, amit ok- i tóber 10-én sajátkezűiig a Slovákban irt. , Hejret szerkesztőnek nem adott fölhatalma- J zást arra, hogy úgy jelentesse meg nyilatko­zatát, amint az megjelent Hlinka előzetes approbációja nélkül. Kénytelenek vagyunk Hejret interjújáról kijelenteni, bogy annak stilizálásáért és megjelenéséért maga Hejret János szerkesztő és nem Hlinka András vi­seli a felelősséget. Fiieiitliü űmmmmtlát Benes szodalistaizli beszédében a nemzeti demokrata sajtó Prága, október, 13. A cseh nemzeti szocia­lista párt a községi választások óta, ugyftát- szik, uj politikai irányt vett fel és Benes is­meretes erős baloldali beszéde mintegy be­harangozását jelenti annak, hogy a párt eddigi kispolgári politikája helyett erősebb szocialista politikát akar folytatni. Ez a taktikaváltóztalás elsősorban a szociál­demokrata párt ellen irányul. A párt fém­munkás-szakszervezete, amelynek gyűlésén Benes legutóbbi beszédét elmondotta, azt a nézetét hangsúlyozta, hogy a gazdasági válsá­got csakis a munkamennyiség felosztásával, azaz a munkaidő megrövidítésével lehet csök­kenteni. A cseh nemzeti szocialista párt ilyen értelemben kezdeményező javaslatot nyújt be a parlamentnek, amelyben az ötnapos mun­kaidőnek a bevezetését sürgeti­Benes beszédével foglalkozik a nemzeti demokrata Národni Listy s rámutat arra, hogy egy felelős politikusnak így beszélnie nem lett volna szabad. Kétség nem fér ahhoz — írja a lap —, hogy nagyon komoly időt élünk. Európában és a világon az egyes erő­csoportok között nagy eltolódások mutatkoz­nak s igy nem mentesülhetünk a válságtól, sőt bizonyos káosztól sem. Kétség nem fér ahhoz, hogy ilyen helyeztben nekünk is őrt kell illanunk, de annál nagyobb a felelőssé­gük azoknak, akik az állam hajóját kormá­nyozzák, annál inkább szükséges a fegyelem és a meggondoltság nemcsak a munkában, hanem a szavaidban is. Benes beszéde alap­ján meg kell állapitanunk, hogy e fontos kérdésekről nem mint államférfin, hanem mint pártember bészel. A nemzeti szocialista párt választási győzél- rae dacára válságba jutott. Nagy politikai vita indult a párt keretén belül és szemére vetik a nemzeti szocialista párt vezetőségének, hogy rossz útra tér akkor, amikor a középosztály felé orientálódik és megfeledkezik a munkás­ságról. Benes nyilatkozata azt mutatja, hogy a nemzeti szocialista párt vezetősége ezt kezdi belátni és a francia radikális szocialista párt példáját akarja követni s a bajban a munkásság felé fordul. A háborúuláni idő azt mutatja, hogy éppen a nemzeti szocialista párt volt az, amely semmit sem tett a ve­szedelmes vörös bolsevista hullám terjedé­sének megakadályozására, hanem ellenkező­leg kokéttált a bolsevizmussal. A történelem tehát egészen mást fog megállapítani, i'/oy amiről Benes miniszter beszélt. Benes alap­vető tényekben tévedett. Éppen ezért jóslá­sa inkább valamelyik vörös archívumba tar­tozik. A demokráciával nem lehet olyan kí­sérleteket tenni, amilyeneket Benes minisz­ter jósolt. A pártoskodó fanatizmus és demagógia még senkit sem mentett meg és senkinek sem használt. Az egyetlen ut, amelyen a mostani időben haladnunk kell, a nyugalom biztosítása, a ko­moly és felelősségteljes munka a parlament­ben és az államalkotó pártoknak becsületes együtt működ ése, nem pedig ilyen felelőtlen megnyilatkozás, ilyen nyugtalanitás és egyoldalú rezsim, amit Benes hirdet — fejezi be kritikáját a nemzeti demokrata lap. §. iliíWf'Pii M W ki W \ 4 mm* w ül Irta: 1&W @rey F®rűlM: Kos&rijRé S?éz lola (37) Ha Ezüstnyil mégsem akarná odaadni, akkor csak menjen neki és hagyja helyben, de ala­posan. A delawaroknak ez is nagyon tetszeni fog. Csak azért tűrik meg, mert Girtynek a barátja. Hallgasson reám, nem adok rossz ta­nácsot. — Köszönöm — mondta Joe lelkesülten. — Nagyon örülnék, ha egy kicsit elagyabu- gyálhatnám. Tartozom neki egy-két fejbekó- lintással. — Most sietnem kell — végezte Zane, amint újra felült a lovára. — Holnap akarok kül­deni valakit a bátyjához is, hogy figyelmez­tessem. Jó szerencsét! Leket, hogy még talál­kozunk. Joe sokáig nézeti a gyorsan távolodó lovas után. Közben Suttogó Szellő jött elő a sátor mélyéből. -Joe hátrafordult. Bement vele a la­kásba és elmondta, mit beszélt neki Zane. Hozzátette, hogy meg kell tanálniok Girty bú­vóhelyét is. Suttogó Szellő könnyes szemek­kel vetette magát a karjaiba. A delawarok lánya mindent megtesz szerei meséért! — fogadkozott remegő hangon. Aztán, friss észjárásával! mindjárt tervet is talált ki, amiij: Joe azonnal elfogadott. Suttogó Szellő ki fog lovagolni az erdőbe Joe lován, amint megkapják és elrejti, aztán visszajön azzal, hogy a dó megszökött. Erre mind a ket­tőn elindulnak a keresésére, közben, ha le­het megszabadítják Kátét és elindulnak a Bé­ke Városa felé. .teo rögtön elindult, hogy EzüstnyilLafl be­széljen. Szerencséje volt. Valamennyi főnök é'/yüU ült, köztük a shawnee is. .Joe nagy fe­hér kutyája ott ült nem messze tőle. A ló egy f.j melleti legelészett. A szegény kutya na­gyon bánatosnak látszott. Sokat verték. Lát­szol! a,k rajta a nyomok. Joe érezte, hogy a keze ökölbe szorul, de fékezte magát. Odament a shawnee-fő nők elé és valameny- nyi indián füle hallatára megszólította: — Ezüstnyil elvette a sápadható lovát és ku­tyáját. Adja vissza. A shawnee-'főnök elvörösödött. — A sápadtarc hazudik — kiáltotta és meg­ragadta tornábawkját. De Joe gyorsabb volt. Hosszú karját magasra emelte, aztán lecsapott és Ezüstnyil a földre zuhant. Ordítva szökött fel, megforgatta baltáját, de Joe elkapta a ke­zét. Dulakodás kezdődőt!. Joe meglehetősen értett a boxo fáshoz s ennek köszönhette, hogy az indián főnök csakhamar a földön hevert. A többi indián részvétlenül nézte és elisme­rően morgott Joe felé. Joe nem vesztegetett több szót. Odalépett a lóhoz, eloldotta a pányvát, aztán füttyentett a kutyának és indult. Senki sem akadályozta meg henne. Suttogó Szellő örömtől ragyogó arccal jött eléje. Félt attól, hogy Ezüstnyil ta­lán erősebb lesz, mint az ő férje, de most büszkén és diadalmasan mosolygott reá. El­mondta aztán, hogy ma este fontos haditaná­csot fognak tartani az indiánok. Legjobb len­ne, ha felhasználnák ezt az alkalmat a szö­késre. Tervük sikerült. A lovat Suttogó Szellő elrejtette a sűrűben s a kutyával együtt nemsokára bántaitlanul ki­értek a faluból. Az erdőben Suttogó Szellő bá mu 1 alosan tájékozódott. Egy dombra kapaszkodtak fel, aztáu szik­lás fensikon mentek végig. A lány egyszerre lemutatott a völgyben meghúzódó süni bozót­ra. Itt kellett lennie valahol Girty kunyhójá­nak. Joe olt hagyta a kutyát Suttogó Szellő mel­lett és ő maga leszállt a bozótba. Alig haladt száz lépést, mikor szürke fal bukkant elő a vad kúszónövények közül. Mintha Wetzel lenne a háta mögött, óvato­san, végtelen lassúsággal siklott egyre köze­lebb. Lefeküdt a fűben és kúszott előbbre Végre odaért a bejárathoz. Durván kidolgozott, gerendákból, volt össze­róva a kunyhó, szürke kőtfal védte oldalt. Sok helyen repedés látszott a gerendák között. Joe felemelkedett és benézett a kunyhóba Qg£ ilyen repedésen. A következő pillanatban halotthalovány arccal tántorodott vissza. Alig bírta az ajkára tolakodó kiáltást elfojtani. XVIII. Joe megtalálta Girty kunyhóját, ahol any- nyi szerencsében fehér asszony volt elzárva, hogy soha többé ne lássa szeretettéit és irtó­zatos halállal pusztuljon el. Egy darabig mozdulatlanul ült ott és meg­próbálta, hogy erőt vegyen elkeseredésén, undorán, haragján, odabenn Girtyt látta, amint alszik. Aludt... és mellette ült Kate. A lány arca volt az, ami úgy felizgatta, a lány arckifejezése. Irtózatos napokról és hetekről beszállít neki ez az arc, elmondhatatlan rette­netességekről. A lány csuklói köré hosszú szijj volt cso­mózva s ennélfogva kötözte oda Girty egy gerendához. Haja zilálton hullott a vállaira. Arcán és elrongyolt ruhájából kilátszó testén csupa sebhely. De nem ez volt a legborzasz­tóbb. Hanem a szeme. Amint ott gubbasztott csendesen és lassan bólogatva meredt maga elé, Joe azonnal tudta, hogy Kate megőrült. És egy pillanatra szinte megkönnyebbülést érzett erre a gondolatra. Megőrült... nem érzi többé legalább a lelki kínokat. — Csak csendesen, csak lassan! — mondta magának Joe s úgy összeszori tette az ökleit, hogy körmeitől véres lett a tenyere, óvato­san lopózott az ajtóhoz, aztán egyetlen ököl­csapással hirtelen betörte. Girty abban a szempillantásban rekedt or­dítással felugrott és előrántotta kését. Joe már ott volt előtte. Elkapta a gazember csuk­lóját és úgy kicsavarta, hogy szinte eltört. A trés leesett a földre. Rettenetes küzdelem következett. Joe úgy érezte néha, hogy vége az erejének, de újra összeszedte magát. Végre felül került. Már megmarkolta Girty torkát, mikor hirtelen zajt hallott. Hátranézett.., Ezüstnyil állt a küszöbön. A shawnee-főnök magasra emelte tornába wkját és harci ordí­tással vetette reá magát Jóéra. Joe agya villAmgyorsam müködöbt. Wetzel jutott u eszébe. Mit tana* most ő?....» 01jran gyorsan, hogy el sem lehetett volna képzelni, Ezüstnyil felé ugrott. Most elmene­külhetett volna, mert oldalt volt a nyitott ajtó. De Joe nem akart elmenekülni. Az indián rárchant. Joe újra kezdte a küzdelmet. Ezüst­nyil ravaszul lehajolt hirtelen, hogy kését Joe oldalába döfje, de Joe nemcsak kicsavarta, de a szó szoros értelmében el is törte a kezét. Ezüstnyil tudta, hogy a keze nyomorékká tett, mégis kéltségbe esetten küzdött tovább, egyetlen jajszó nélkül. Joe azonban felragadta az elejtett kést s az indián oldalába döfte. Az indián karjai lehanyatlottok. Arcára va­lami szürkés árnyék borult. Szeméből kiham- vndt a gyűlölet lángja... aztán holtan ros- kadt össze. Joe körülnézett, hogy megkeresse Girtyt, de a gyáva zsivány nem volt sehol. Mialatt a két férfi küzdött, észre vétlenül kiszökött a kunyhóból. Joe most a lányhoz fordult s egy­szerre irtózva kiáltott fel. Kate nagy vértócsában feküdt mozdulatla­nul. A gazember, aki félt, hogy meg találják szabadítani, megölte, mielőtt elmenekült volna. Joe támolyogva ment ki a kunyhóból. Csak most érezte, hogy Ezüstnyil kése meglehetős sebet ejtett az oldalán. De megállt megint, bár nagyon gyönge volt. Érezte, hogy mostani állapotában különösen nem lehet el fegyver nélkül. A falon ott lógott Girty puskája. Le­vette s a vállára akasztotta, aztán magával vitte a puskaporos zacskót is. Valami különös zsongást érzett a fejében, de fájdalma nem volt. Ruhája lucskos volt a vértől. Egyre gyöngébb és gyöngébb lett. In­kább az ösztön vezette fel a dombra, ahol a kutyát hagyta Suttogó Szellővel. Egyszerre fel­kiáltott. és lerogyott. Mintha valahol messze kutya ugatott volna... aztán valami nedves és meleg érte az arcát... Elvesztette az eszméletét. Mikor újra magához tért, védő sziklafal al­ján feküdt, puha mobaágyon Csurgó viz za­ját hallotta valahonnan a háta mögül, lá­bainál figyelő szemmel ült a kutya, de a lovat és Suttogó Szellőt nem látta sehol. (FolytatjJüilL). 6 ■eBEJ^CTIH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom