Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-11 / 232. (2749.) szám

MAI SZÁMUNK fi KÉPES HÉTTEL 28 OlDM Ara a Borona ^ SI®m ’ Vasárnap ■ 1931 október 11 Előfizetőst án évente 300, félévre 150, negyed* évre 76. havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& f\ képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több Egyes szám áré 1,20 K£« vasárnap 2, —Kfc A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztői politikai napilapja Felelőd szerkesztő. 02UPANW LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA Szerkesztőség: Prága 0» Panská ulice 12. IU emelet — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága II Panská ulice 12. III. emelet Telefon: 34184 SŰRQÖNYCIMi HÍRLAP, PRHHH SZLOVÁK VILÁGKONGRESSZUS Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ A szlovák nemzeti épitőmunka tervezőszo­báiban annyi az elvetélt plánum s a kezdé­sekből annyi a torzó, hogy őszintén meg kell mondanunk, kevés a bizalmunk abban a ten­gerentúl fölemelt szlovák lobogóban is, amely — a Lidové Noviny közlése szerint — szerte a világon szétszóródottan élő szlovákokat egy eszmei táborba hívja. Szlovák világkongresz- szusról van szó, amely mintegy az Ameriká­ban élő szlovákság patronátusa alatt ülne össze Pozsonyban vagy Turócszentmártonban s amelynek az lenne a célja, hogy „fontolóra vegye mindazokat a kérdéseket, amelyek a szlovák nemzeti élet kifejlődésének útjában állanak, hogy a szlovákokra figyelmessé te­gye az egész világot és hogy a kongresszus saját szemével győződjék meg arról, hogyan élnek a szlovákok a különböző országokban." Ahogy ebből a fogalmazásból kiviláglik, ennek a szlovák kongresszusnak nem átfogó nemzet-társadalmi jelentőséget szánnak, mely egy kis nemzet szertesodort részeit hozná kö­zelebb egymáshoz, hanem eszmei tekintetben amolyan kis szlovák világparlamentet képzel­nek általa, a nemzeti számonkérő-szék be­vallott mellékizével, a nemzeti lelkiismeret­nek és életakaratnak uj fórumát, amely öt­esztendőnként seregszámlát rendezne a szlo­vák lelkek fölött és számbavenné az anyagi és lelki kultúra talentumait. A gondolat szép. És senkinek sem lehet meg az erkölcsi joga, hogy kivetnivalót talál­jon benne. Mert megsértené velő a nemzeti lélek szuverénitását s megsértené azt a ma­gas erkölcsi elvet, hogy egy nemzetnek a ma­ga boldogulásának és boldogulása szintje föl­emelésének érdekében minden módot és esz­közt szabad fölhasználnia, amely tételes tör­vénybe nem ütközik. Hogy a gondolat életre­való-e és a terv, amelyben kifejezésre jutott, célravezethet-e, ez más és súlyosabb kérdés. Kérdés, ha egy csomó, jobbára gyönge részt alkalmi egészbe foglalunk, eredményez­het-© ez a kohézió reális méretezés mellett olyan hatásfokot, aminőnek a részekben nincs erőfedezete. A vesszőnyaláb analógiája nem mindig találó. A fascesnek csakis akkor lehet acélos, szintetikus ereje, hogyha min­den egyes vesszőben vagy legalább is a ge- nerálisabbakban bennpattan az acél, külön­ben elmállik az egész. De beszéljünk egészen nyíltan. Hiszen ma­ga a toborzó félreérthetetlen nyíltsággal be­szél. Magának az amerikai szlovákságnak aligha lehetnek olyan gátlásai, amelyek nem­zeti élete kifejlődésének útjában állanának, mert hiszen a szabadság tipikusan példázott hazájában él s megvannak a lehetőségei ah­hoz, hogy a maga sajátos nemzeti életében kiteljesithesse mindazt a vágyat, törekvést és produktív erőt, amit magában hordoz. Kvalifikált szlovák kisebbség egyedül Ma­gyarországon és Jugoszláviában él. Ezekkel kapcsolatban — különösen és érthetőleg a csehszlovák sajtóban — sűrűn hangzanak föl panaszok, amelyekre érdemben kitérni ez alkalommal nem lehet feladatunk s elegendő az a megállapítás, hogy ezeknek a kisebbsé­geknek ma már megvan a legitim módjuk, hogy aspirációiknak s esetleges panaszaik­nak akár nemzetközi fórumon is adjanak ki­fejezést. A főkérdés ezekután — csak oktalan ember vonhatja kétségbe — idesarkallik a köztársaságunkban önnálló nemzeti életet élő szlovákságra. Aligha akadhat olyan hipokrita, aki taga­dásba venné, hogy ennek a szlovákságnak is vannak tényleg panaszai és sérelmei s hogy •>zek a panaszok és sérelmek a maguk min- dennapis, nyilvános kifejeződésében fedik a kongresszus devizáját úgy tartalomban mint célban. És ha ez igy van, kérdjük, hogy — és itt dől el elsősorban az egész akció életre­valóságának kérdése — szert tehet-e ez a vi­lágkongresszus olyan juriszdikcióra, amellyel mindezen változtathatna, ha a Csehszlovákiá­ban élő szlovákság a maga parlamentáris ere­jével nem, hogy változtatni nem tudott, de Berlin, október 10. Hlndemburg köztársa­sági elnök tegnap este elfogadta a Brüuing által benyújtott kormánylistát és kinevezte az uj kormányt. Brüning második kormánya a következő személyiségekből áll: kancellár és külügyminiszter Brüniing, belügyminiszter és hadügyminiszter Groe- ner, gazdas ágügyi miniszter Warmbold ta­nár, pénzügyminiszter Dietrich, közmun­kaügyi miniszter Stegerwald, postaügyi miniszter Sohaetzel, közlekedés ügyi és te­lepülési miniszter Treviranus, igazságügy- miniszter Joel, mezőgazdaságügyi és élel­mezésügyi miniszter Sohiele. Az oj B rünii ngpkormány n ak mindössze kilenc tagja van. A régi kormány három tagja le­mondott és helyéibe csak egy uj miniszter került. A második Rrüning-íkormány parla­menti kilátásai a következők: Az abszolút többség a birodalmi gyűlésen 289 szavazat. Ebből a kormányt valószínűleg támogatni fogja a 136 szociáldemokrata, a 16 állam­párti képviselő, a 87 oentrumpárti és bajor néppárti képviselő, a 18 keresztényszocialis­ta, a 6 paraisiztpárti és a 6 nép nemzeti kép­viselő, azaz összesen 269 szavazat. A kor­mány feltétlen ellenzéke közé tartozik a 107 nemzeti szocialista, a 41 német nemzeti, a 3 keresztény parasztpárti, a 6 disszidens szociáldemokrata és a 78 kommunista, azaz 235 képviselő. A döntés tehát a közóppártok 73 képviselőjén múlik, a 30 néppárti, a 22 gazdasági párti, a 18 Landvolkpárti és a 3 hannoveri képviselőn. Hindenburg kormánya Paris, október 10. Az uj Rrüning-kormányt a párisi sajtó rendkívüli objektivitással ítéli meg. A lapok magábanvéve azt is sikernek tartják, hogy Brüniing a számtalan nehézség é,s a vezető politikasok sorozatos lemondá­jelenlegi sorsát a maga többségében tole­rálta, sőt egyenesen okozta. Ma már szinte orkánszerü a vád, — bizonysága, hogy átszel­te az óceánt is — hogy rengeteg nemzeti mu­lasztás történt s a mulasztások mellett áru­lás is, amikor egyének és klikkek gyors va­gyon szer zésének ellenértékeképpen vitális nemzeti érdekek kerültek a mai vezetők ke­zén veszendőbe. A mindenek fölött való igazság érzete mon­datja velünk, hogy a dolgok sorrendé]© nem lehet más, mint hogy a szlovák világkong­resszus mint nemzeti számonkérő-szék első­sorban azok fölött a szlovákok fölött mondana Ítéletet, akik egy — enyhén szólva — mate­alisztikus közéleti morál rontására a guruló sa ellenére kormányt tudott alaki tani. Egyébként azonban a vélemény az, hogy Brüniing kormánya Hindenburg, Briining és Groener triumvirátusának abszolút diktatú­ráját jelenti. Briining nagyobb lépést tett jobb leié, mint eredetileg akarta, írja a Pe­tit Párisién. A Journal ugyancsak megálla­pítja, hogy az uj kabinet a diktatúra beje­lentése s a birodalomban ma Brüniing és Groener tábornok uralkodik a tannenbergi győző presztizsénok árnyékában. A kabinet többi tagja eltűnik a háttérben. A hadsereg és a rendőrség először került egy kézbe, Groeneir energikus kezébe s ez azt jelenti, hogy a tábornok a helyzet töltetlen ura. Brüning energikus gesztusával he akarja bi­zonyítani, hogy azoknak, akik a zavarosban halászni akarnak, számifcaniok béli energi­kus ellentállásával. A francia lapok vélemé­nye szerint a diktatúra Németország szern­Berlsin, október 10. A birodalmi elnök pa­lotája előtt ma délelőtt 11 órakor körülbelül 2—300 ember gyűlt össze, többnyire nem­zeti szocialisták, akik hosszantartó éljenzés­be törtek ki, amikor Hitler Meireedes-kocsi- ja a palota elé érkezett. A nemzeti szocia­listák vezére a fasiszta köszöntéssel vála­szolt híveinek üdvözlésére. Amíg Hitler az elnöknél volt, Goebels, a nemzeti szocialista párt parlamenti képviselője, nyílt autón ugyancsak végighajtott a Wilhelmstrasisén, ahol a nemzeti szocialisták őt is megéljenez­ték. Hitler látogatása Hindembűrgnál körülbe­lül másfél óra hosszat tartott. Időközben a belügyminisztérium egyik rendörörnagya megjelent a palota előtt és a fényképészek­nek megtiltotta a fényképezést. Amikor Hit­ler kijött az elnöktől, hlivei újra ünnepelni kezdték és a fotográfusok újból levették a dukátokórt cserbenhagyták a nemzet ügyét, ezeket kell pellengérre állítania, ezektől kell a nemzeti életet megtisztítania, mert a to­vábbi rekriminációknak és jóvátételi igények­nek csakis a belső tabui a rasa megteremté­sével követkőzhetik el az ideje. És csakis ez' a száz százalékig véghezvitt benső operáció regenerálhatja a nemzetet olyan súlyos ak- cióképességre, amely a nemzeti aspirációk fokozottabb respektálására találhat. Mert olyan nemzet, amely megtűri és büntetlenül hagyja a testvérárulást, önmaga követte el létjoga legsúlyosabb megcsonkítását. Ez olyan abszolút igazság, amely elől józan érte­lem és jó lelkiismeret el nem zárkózhatik. A Lidové Noviny, bár kissé idegesen szá­Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül "W Hindeitburg-Brüning-Groeiter triumvirátusának diktatúrája Németországban Megalakult az uj német kormány — Jelentés francia kommentárok Hitler HincSenburgnái A nagyjelentőségű látogatás pontjából sokkal jobb, mint a parlamenti anarchia vagy Hugeuberg és Hitler roman­tikája. A Maiin fölveti a kérdést, vájjon a külföld megbizik-e az uj német kabinetben, s a kérdésre határozott igennel felel. A Hitier-audiencia előtt Berlin, október 10. Hindenburg ma fogad­ta Hitlert, a nemzeti szocialisták vezéréi. Ez aiz első eset, hogy az államformát negáló pártvezér a köztársasági elnök elé került. A találkozást hosszabb politikai előkészítés előzte meg. A köztársasági elnök kifejezte óhaját, hogy személyesen érintkezésbe akar lépni a birodalom második legerősebb párt­jának vezérével, mert személyesen még 90- ha nem beszélt vele nézeteiről. Bizonyosra vehető, hogy ez a találkozás befolyásolni fogja a nemzeti szocialista párt küszöbön ál­ló harzburgí kongresszusának lefolyását. jeleneteiket, miire a rendőrök elkobozták gé­peiket, Az egyik tüntetőt, aki sértő kifejezé­sekkel illette a kormányt, a rendőrök letar­tóztatták, mire a tömeg szétoszlott. Hitler Adolf Göring nemzeti szocialista képviselő társaságában jelent meg a köztár­sasági elnöknél. Mindketten hosszú előadást tartottak Hindenburgnak a nemzeti szocia­lista mozgalom céljairól. Az elnök több kér­dést intézett a politikusokhoz, majd hoisz- szabb eszmecsere következett a bel- és kül­politikai helyzetről. Az audienciának egyéb­ként nincs politikai jelentősége, mert nem volt más, mint annak az audienciakérésneik teljesítése, amellyel Hitler régebben fordult az elnöki irodához. Hindenburg természete^ sen rámutatott azokra a nehézségekre és kellemetlenségekre, amelyeket a túlhajtott nemzeti szocialista mozgalom a bel- és a külföldön támasztott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom