Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-15 / 210. (2727.) szám

4 t>ra:gaiA\agv.arhirlai> 1931 szeptember 15 kedd. —nan—BB—aciMinwiw adta magát a csendőröknek, ámbár a várban előbb nagy előkészületeket tettek a fegyveres ellentállásra. Coret gróf, aki régóta osztrák ne­mesi családból származik, szintén részt vett a pnccsban s Starhemberggel egyőtt őt is letar­tóztatták. Pfriemer dr.-t, a puccs értelmi szerzőjét, akit a legnagyobb felelősség terhel, egyelőre nem fog­ták el. Vagy elbújt, vagy álruhában át akar menekülni az olasz határon. Viszont Rauter mér­nököt, a stájerországi Heimwehrek vezérkari főnökét gráci magánlakásában két detektív le­tartóztatta. A stájer fővárosban ma délelőtt húsz más Heimwehrvezért is elfogtak. 'országban teljes a nyugalom. Ametettenben nyoma sincs a tegnapi izgalmas napnak. Grác- ban erélyes intézkedéseket foganatosítottak a puccs esetleges megismétlődésének meggátlásá- ra. A tiroli Heimwehrek a puccs alatt minde­nütt nyugodtan viselkedtek és egyáltalában nem tettek kísérletet, hogy csatlakozzanak kol­légáikhoz, akikkel különben hadilábon állnak. Tegnap különböző rémhírek terjedtek el Ausz­triában nagy összecsapásokról, sok száz ha­lottról, de ma a lakosság az ilyen híreket már nem veszi komolyan. A bécsi bankok még tegnap este érintkezés­be léptek a kancellárral, hogy tájékozódjanak a helyzetről. A gyors és energikus közbelé­pés megóvta Ausztriát a nagyobb izgalmaktól, de az egy napos puccs külföldi hatása igy is érezhető lesz. A hétfői lapok jelentése szerint Buresch kancellár eredeti tervéhez híven még ma Genfbe utazik, mintha mi sem történt volna. Az osztrák szövetségi kormány manifesztumát az ország minden részében kifüggesztették. Az emberek nagy csoportokba verődve olvassák a nyilatkozatot. Az általános fölfogás szerint a rövid életű incidens újabb csapást mér Ausz­tria külföldi hitelére és a nélkülözhetetlen és várva-várt külföldi kölcsön folyósítása ismét késedelmet fog szenvedni a puccs miatt. A cél Srác elfoglalása volt Ma délben nyilvánvalóvá vált, hogy a Heim- welirek pontosan kiszámított terv szerint jártak el és céljuk az volt, hogy Grácot elfoglalják. A várost tegnap nagy Ívben minden oldalról körülkerítették, az összekötő utakat elvágták és gépfegyverekkel szállották meg- A gráci rendőrsá hajnalban tudomást szerzett a Heim­wehrek tervéről és erélyes előkésyzüieíeket tett a felkelők erélyes fogadtatására. Mivel a táma­dást a déli oldalról várták, a rendőrök és csend­őrök nagy részét oda összpontosították, gépfegy­verekkel látták el és eléjük dróísövényt húz­tak. Amikor a puccsisták látták, hogy a stájer főváros elfoglalása komoly akadályokba ütkö­zik és amikor tudatára ébredtek annak, hogy akciójuk elszigetelt és nem rendelkeznek elég ember fölött, elálltak tervvük keresztülvitelétől, nem nyomultak elő Grác felé és lassan szétosz­lottak. A Heimwehr-lcgények csőrökbe, iskolák­ba bajiak, levetették egyenruhájukat, polgári -uhát öltöttek, fegyverüket elhagyták és békés halandókként egyenkint hazaszálIngóztak. Am- : tetteken, ahol a Heimwrehrekeí Síarkemberg ve­rette. a helyzet komolyabb volt. A várost meg- : zállták és lázas előkészületeket tettek, hogy húsz teherautó huszonhat gépfegyverre felsze­relve Becs ellen vonulzanak. Amikor azonban jelentés érkezett, hogy az utakat a rendőrség rrős osztagjai tartják megszállva és másutt a Meimwehrek fölvonulása máris kudarcot vallott, n puecskedv Amsísiíenben is alább hagyott, a f akastollas nemzetőrök egyenkint elhagyták a 1 észsnálló teherautomobilokat és haza mentek. Mivel a puccs terve egységes és előre niegfon- ■ 3lt volt, a hatóságok a Heimwehrek vezetői el­len egységesen fogják lefolytatni az elmaradha­tatlan pert. A kormány ma délben az ország minden részéről egyöntetű jelentéseket kap, me­lyek szerint a rend és a nyugalom mindenütt helyreállt és sehonnan sem fenyeget újabb ve­szedelem. A puccs fcSvesks^mSmrei Bécs, szeptember 14. A katonaság és a cs-endőrség Felsőstájerország valamennyi köz­ségét és városát megszállották. A puccsisták­nak nyoma veszett, kivéve a vezéreket, akiket többnyire sikerűit letartóztatni. Bécsből 260 nemzetőr akart a puccsisták segitségére siet­ni, de idejekorán lefegyverezték és a bécsi utászlaktanyába internálták őket. Feleőstájer­Szigorú büntetés, a Hoimwehrföloszlatása? Becs, szeptember 14. A kormány elrendel- : te, hogy valamennyi minisztérium és tartó- ! mányfönökség azonnal függessze fel állásától azokat a hivatalnokokat, akik összefüggésben ! álltak a pucc sál, resztvettek benne, vagy | egyébként vétettek a szolgálati szabály ellen, i A bűnösök ellen szigorú vizsgálat indult és senki sem kerülheti el büntetését. 8Q kézigránát, rengeteg fegyver és két mozgó­konyha került a rendőrség kezébe. A Soron- und Mantagszeitungban a belügy­miniszter operetí-pucosnak nevezi a tegnapi eseményt és túlzottnak tartja az elterjedt hí­reket. A külföld aligha fog reagálni az inci­densre. A kaland elmúlt s nem jár súlyosabb kö veik e ~m é nyekkel. Jól informált körök szerint bizonyosra ve­hető, hogy a kormány ezek után leszereli a Heimw ébreket és betiltja működésüket. Az eddigi statisztika szerint a kormánycsapatok több mint ötven gépfegyvert foglaltak le, ezenkívül rengeteg fegyvert és muníciót. Egyedül Becsben 48 puska, 15 karabély, 1G revolver, 41 szurony, 210 acélsisak, 39 bever. is első külföldi koromenfárak Páris, szeptember 14. A Petit Párisién az osztrák puccról szólva elégtétellel állapítja meg, ihosrv az osztrák kormány erélyesen és kellő tekintéllyel fölszerelve látott hozzá a íleinvwehrek akciójának leveréséhez. Bármily Ippiifí a genfi ríii utján Amerikának Európa gazdasági nehézségeiről Iliiéit Géni, szeptember 12. Apponyi Albert gróf az amerikai rádiótáreaság felkérésére a genfi rádió­ban rádióbeszédet adott le angol nyelven, amit kábeleD közvetítettek a tengeren túlra. A Broad Caeting társaság igazgatója. Mr. Hard bekonfe­rálta Apponyit és többek között ezeket mon­dotta: — Apponyi Európa legnagyobb államférfia, aki a népszövetségben oly országot reprezen­tál, amely területileg kicsiny, pénzügyileg gyenge, katonailag lefegyverzeít, ennek ellené­re Apponyi hatalmas egyéniségénél, tudásánál, szelleménél és egész felkészültségénél fogva mindenki tiszteletét úgy a maga, mint állama számára kivívta. Apponyi rádióbeszédében kifejtette, hogy a sú­lyos gazdasági kérdések miatt eltompult az érdeklődés a politikai problémák iránt, ami a népszövetség sikertelen munkássá­gán is meglátszik. A gazdasági bajoknak különbözőségük dacára azonos forrásaik vannak, igy elsősorban az aranynak és az azt pótló eszközöknek abnormá­lis. semmiféle árucseré# nem alapuló forgalma, azután az általános hitelbizalmatianság, az ndó- íulternelés. áresés következtében beállott mező­gazdasági depresszió. Mindezek múló nehézsé­gek. amelyek azonban, ha el is múlnak, mélyen gyökeredző bajok maradnak, amelyek F.urópa gazdasági egyensúlyát, megbolygatják. Ezeknek eredete a békeszerződések által létrehozott terü­letelosztásokban rejlik. Nagy gazdasági csopor­tok teljes újjászervezése, ezek keretében a sza­bad kereskedelem helyreállítása és szilárd ala­pokon nyugvó kereskedelmi szerződések megkö­tése tekintet nélkül a politikai válaszfalakra, ama feltételek egyike, amelyeken Európa nagy részének gazdasági fellendülése alapulhat. sajnáiatraméltó az incidens, — állapítja meg a lap — örömmel kell konstatálni, hogy az osztrák jellemtől távol áll az erőszaksokodás és a polgárháború módszere. A puccs min­denesetre felfedi Ausztria nyugtalanító hely­zetét és azt bizonyltja, hogy az eljövendő tél alatt sok rendkívüli esemény fog lejátszódni az osztrák fővárosban. Az Oeuvre szerint az Ausztriában elharapózott fasiszta mentalitást nem szabad lebecsülni, ámbár a kaland baj nélkül és általános kacaj közt ért véget. A Quotidien szerint a puccsot a szocialisták és a köztársasági véderő maigatartása, a helyi hatóságok lojális viselkedése és a nacionalis- tjk egyenetlenkedése gáncsolta el A tőzsde nyugodt Bécs, szeptember 14. Ma reggel az osztrák tőzsde nyugodtan kezdte meg működését. Az üzletkötéseken nem látszik meg a tegnapi puccs hatása s minden úgy bonyolódik le, mintha közben semmi sem történt volna. Ma köztudomásúvá vált, hogy a puccsot va­sárnap este a Heimwebrek vezérei is kilátás­talannak tartották már és utasították párihi- veiket, hogy állítsák be az akciót és menje­nek haza. A Gráz közelében összevont Heim- wehr-lövészek a délutáni órákban szétoszlot­tak és ahogy ki tudott, haza indult. A szociáldemokraták állítólag követelni fegják a kormánytól, hogy a Heimwebreket azonnal oszlassák föl. Egyébként a tegnapi napot a kommunisták arra használták föl. hogy zavart keltsenek. Becsben gyűléseket ákar'cak tartani, de a rendőrség idejekorán szétugrasztotta összejöveteleiket. A Úti éli h®l&®k&ága a CsAF elolt Prága, szeptember 14. A CsAF elnöksége ma délután ülést tartott és a játékos-bizottság azon kérdésével foglalkozott, vájjon az ama tőr-bajnok- sági szabályzat 26. paragrafusa alapján a bünte­tett játékos játéktüa'ma azonnal hatál;-ka léphet. Ez vonatkozik Mayer II. Ligeti játékosra, akit az első bajnoki mérkőzés utón a CsAF fegye'mi 1>:- zeiísága négy hétre felfüggesztett, de az Ítéletet a Ligetivel nem közöltette, sőt Fiedler központi megbízott a második mérkőzésre az engedélyt megadta. Az elnökség hosszas vita után, amely­ben a Ligeti érdekeit Eopper Miksa központi meg­bízott védte, ugv határozott, hGgy a végrehajtó- bizottság tagjaitól levélben fog magyarázatot kérni s a játékos-bizottság ennek beérkezte után dönt a mő,sodik Ligeti—Braíislava mérkőzés sor­sáról. — Pozsonyi laká?kiadók figyelmébe. Akik Pozsonyban hónapos szobát adnak ki egyed­üli hallgatók részére, jelentsék be pontos cí­müket és feltételeiket (egyetemi hallgatók száma, ár stb.) a magyar diákotthon vezetőjé­nél, Janson Jenő tanárnál (Safarik-tér 4. I.) it PlfMMMM irta: mm mm Forölioiíü: gáosártgné R£z Lola (14) Arcátlanságában azonban túlságosan kö­zeire merészkedett. A vadász kezei hátra voltak kötve, de lábát szabadon hagyták. Iz­mos jobblába most hirtelen felemelkedett s Jim Girty, a gyomrához kapva, rettenetes üvöltéssel bukott hátra. Úgy terült el a fű­ben, mint az üres lisztes-zsák. A suhancok vitték el onnan. Csönd lett. A fogoly némán és mozdulatla­nul állt tovább a helyén. Nagyszemü, bánatos arcú fiatal indián lányok nézték lopva mesz- szebbről. Az indián lányok szive mindig hú­zott a bátor fehér harcosokhoz. Sok történe­tet mesélnek a könyöriiletességüíkről, önfel- álozó jóságukról. Titkon résztvevő pillantá­sokat vetettek a szegény, szép fogoly vadász­ra, akinek gyűrűző fekete haja, égő szeme megfogta a szivüket. Volt egy a lányok között, aki nem fordult el ijedten és szégyenlősen, ha rátévedt a va­dász pillantása, hanem bátran állta a tekin­tetét. Fiatal, tizenöt-tizenhatóves lányka volt, friss és bájos, akár a vadrózsaszál. Gyönyörű hímzésekkel ékes ruháján látszott, hogy elő­kelő családből való. Wingenundnalk, a nagy főnöknek volt a lánya. A vadász most ismer­te meg. Miikor utoljára látta, kis eleven gyer­mek volt még fi azóta csodaszép lánnyá ser­dült. Az Ohiótól egészen a Nagy-Tavak vidé­kéig hirdette mindenki Aotának, a „Levelek között suttogó Szellőnek" szépségét. A fogoly többször is látta őt ezen a dél­után. Napnyugtakor néhány fiatal harcos el­old ózta a fától és a kunyhóba vezette. Amint belépett, újra magán érezte a lány mélytüzű fekete szemeinek tekintetét. Az éjszaka órái lassan múltaik. A fogoly szorosan megkötözve feküdt a kunyhó sarká­ban, próbálgatta elszakítani a vastag szijja- kat és menekülési tervekkel foglalkozott. •Nem esett kétségbe. El volt határozva reá, hogy arnig egy csöppnyi életet érez magában, harcolni fog érte. Csend, volt mindenfelé, csak egy-egy ku­tyaugatás hallatszott cdakintről és a kunyhó elé állított őrnek lassú léptei. Azután hal­vány. szürke világosság kezdett terjengem a bejárat közelében. Nemsokára itt a hajnal... Nemsokára üt számára a halál órája. Hirtelen valami halk, egészen halk neszt hallott kifinomodott érzékével, A kunyhó má­sik sarka felől jött a zörgés. Mintha késsel vágnának valami bőrt, vagy puha szövetet. Valaki járt odakint a kunyhó mögött. A vadász óvatosan, nesztelenül gurult to­vább a padlón, míg csak a másik sarokig nem ért. A halványszürke félhomályban egv kés pengéjét látta meg, amint benyulik a kunyhó bőrfala alatt és ide-oda mozog. Kis barna uj­jak tartották a kést. A fogoly ide-odagurult, mig úgy el tudott helyezkedni, hogy hátul összekötött csuklói a kés közelében legyenek. Erezte, amint valaki végig siklik ujjaival a karján, aztán a szíj jak­hoz ért... Feldobbanó szívvel hallotta a halk nyiss zenést, amint a kötelékeik elvágódtak ... A szorítás hirtelen megenyhült... Szabad volt. Felült, hogy megkeresse a kést a földön. Ott feküdt a sarokban. A 'kis barna kéz nem volt már sekol. Egy szempillantás alatt felegyenesedve, harcra készen és mindenre elszántan állt a kunyhó közepén a vadász. A következő má­sodpercben egy indián harcos bukott le el­haló hörgéssel, míg a süni bozótban egy el­tűnő árnyék veszett bele a szürke reggeli ködbe. VII. Joe lassan magáihoz tért. Mintha valami ne­héz takarót vettek volna le az arcairól, ami mostanáig fojtogatta, olyan érzése volt. Las­san körülnézett. Látta a homályban fekvő erdőt és eszébe jutott, hogy hol van­Igen, igen ... elfogták az indiánok s most alusznak a vörösök... Ezüstnyit és az őr a bozótba menekültek... megijedtek a titok­zatos nyögéstől, a Halál Szelétől... Joe érez­te, hogy ő ia elmenekült volna, ha nincse­nek megkötözve a lábai. — Mi lehetett az a kísérteties hang?... Újra végigfutott rajta a hideg borzongás. Most már egészen magához tért és bosszankodott saiját gyengeségén, buz­gón magyarázhatta magának, hogy semmi természetilödötti neun lehetett abban a sóhajtó hangban, hanem csak az éjjeli szél hajtogat­ta a fák lombját az erdő mélyén. De minden magyarázat és önbiztatás hiába­való volt, nem tudott egészen megnyugodni. Még mindig nyugtalanul dobogott a szive. Amitől az indián harcos is fél, az nem lehet ártatlan semmiség. Hiszen a rózbőrüek ugv ismerik az erdőt, mint a tenyerüket, tudniuk kellett volna hát, ha csak a szél zug a fák között! Meg azután az indián nem fut el a veszedelem elöl, hiszen gyermekkora óta hoz­zászokott, hogy szembeszáll jón az ellenségé­vel. És most egyszerre meghallotta, vagy in­kább megérezte Jce, hogy valaki mozog a tisztás szélén, a bokrok közölt. Hiszen lehe­tett volna a szél is, vagy valami prédára leső óvatos vad, esetleg valami más törzsből való indián. Aztán valami madár halk csipogása hallatszott... A hajnal közeledett. Egyre át- tetszőbb lett a homály, egyre tisztábban lát­szottak a fáik. Joe megkönnyebbülve emelte föl a fejét. Ebben a pillanatban megmozdult az egyik botkor, majd mintha valami árnyék sülyedlt volna el a fűben. Látott valami alakot egy pillanatra, ami világosabb volt, mint a fáik, de sölétebb, miint a zöld fü és a szürkén ösz- szeíolyó háttér köröskörül. S újra összeszori- totta szivét az ismeretlentől való rettegés. Pillanatok telték el, de Jóénak úgy tet­szeti, hogy órák múlnak. Látta, amint egy jókora burján virágja megmozdul és integet­ni kezd ... Valami madár, vagy kígyó buj­kálhat a fü között... Most más növények mozdultak meg és hajlongtak, mintha szél fújt volna. S az integető, mozgó füvek egyre közelebb voltak hozzá. Nem, nem volt szél, a levegő nem mozdult... Tisztán Játszott most már, hogy valaki vagy valami óvatosan halad előre, elhatározott cél felé. — Talán párduc?... Joe már kinyitotta a száját, hogy felébresz- sze az indiánokat, de nemi bírt megszólalni. Mintha hirtelen elállt volna a szívverése. Vagy busz lábnyira tőle halkan szétvált a bozót és fehér, sápadt, démoni arc meredt reá egy pillanatra — mélytüzű, parázsló, fe­kete szem... Aztán hirtelen egy ember emelkedett ká .nesztelenül a fűből. Könnyű lépésiekkel jött oda az indiánok közé. Leha­jolt,., Egyszer, kétszer, háromszor villant meg kezébe.n a hosszú kés... Az egyik har­cos megvoaaglott, a másik hörgőit egyet, a harmadik csak két ujját emelte fel egy pil­lanatra... igy menteik át az örökkévalóság rejtelmeibe. —. Wetzel! — kiáltott Joe. , — Az vagyok — mondta a vadász csönde­sen, amint feléje fordult. Aztán, hogy meg­látta Joe véres homlokát, hozzátette: — kei tud állni? I — Nem nagy a sebem — felelte Joe és [ felállt, amint a vadász levágta róla a szijja- kat. — Testvérek, úgy látóin? — kérdezte Wet- zel, mialatt Jimről is leszedte a kötelékeit. — Igen, testvérek vagyunk. Ébredj, Jim, ébredj! Megmenekültünk! — Mi? Micsoda? — dadogta Jim kábultan. Hirtelen fölült és rábámult a vadászra. — Nézd, Ji.m — ujjongott Joe — Wetzel megszabadított minket és megölte az in­diánokat! Ez Wetzel, a híres vadász, akiről Jeíf Lynn beszélt nekünk! — Mi történt Jeffel? — kérdezte hirtelen Wetzel s másra fordította a beszédet, hogy elkerülje a hálálkodást. — Jeíf az első tu/tajon volt — magyarázta Joe — és valószínűleg biztonságban ül az­óta a Henry-erődben. De a mi kormányo­sunkat agyonlőtték, bennünket pedig elfog­tak. — Van valami okuk a shawneeknek, hogy gyűlöljék önöket? — Azt hiszem, haraguszmak reám. Én tud­niillik megtréfáltam egyszer a főnöküket, persze, nem tudtam, hogy ilyen komolyan fogják venni. Elcsentem az ingét és ráadtam egy más emberre. — Sokkal jobb tréfa lett volna, ha egyúttal levágja az indián nyakát. É9 a bátyja mit tett? — Fogalmaim sincs, mivel bántottam meg őket — felelte Jim. — Taián nem tetszett, amiiit mondtam neki a telepen. Misszionárius vagyok és keresztényiségre akarom tani tani az indiánokat. Jó útra szeretném vezetni őket... — Ezek most már nagyon jók — intett Wetzel a három halottra mutatva. Hogyan talált meg minket? — kérdezte Joe. — Két napja követem a nyomaikat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom