Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-09 / 205. (2722.) szám

1981 szeptember 9, szerda. * ______________^PRÁGÁI-A'Y&G'teAR- HIRLAP aa BBBmBBagMMWMWWMWMWMBMWMMWWMBMPMMWWWWMBMBWWMaMWMB A csilel flottalázadást leverték Pályázati hirdetmény a prágai, brünni és pozsonyi magyar menza kedvezményei iránt az 1931-32. iskolai év I, felében A tanulmányaikat csehszlovák főiskolákon végző magyar nemzetiségű ifjúság menzáinak vezetősége az 1931—32. iskolai óv folyamán az I. félévben a prágai, brünni és pozsonyi, magyar nemzetiségű, szlovenszkói és ruszinszív áj illetőségű, főiskolai hall­gatóknak ezen iskolai évben is díjtalan, féláru és kedvezményes étkezési segélyt óhajtván nyújtani, felhívja a magyar nemzetiségű szlovenszkói és ru- szinszkói illetőségű főiskolás ifjúságot, hogy aki ezen kedvezményeket a prágai magyar menzán óhajtja igénybevenni, eziránti kérvényét ajánlott levélben küldje be Törköly József <lr. nemzetgyűlési (képviselő elmére, Rimaszombatba-Rim. Soboíára, aki pedig ugyanezeket a brünni és a pozosnyi fő­iskolák hallgatói közül kéri, az kérvényét a Nagy­bizottság elnökségéhez címezve, Janson Jenő ta­nár, Bratislava-Pozsony, Safarik-tér 4., I. 6. címre továbbítsa. E kedvezményekben, felekezeti különbség nélkül, csakis oly szlovenszkói és ruszmszkói származású, magyar és német nemzetiségű, szegéuysotsu főisko­lai hallgatók részesülhetnek, akik az általuk látoga­tott főiskolai tanulmányi és vizsgarendje által elő­irt módon eredményes eiőihaladást tudnak igazolni és erkölcsi magaviseletük feddhetetlen. I. A béjyegtelen kérvénynek tartalmaznia kell, külön bekezdésekben s az alábbi sorrendben a kö­vetkezőket: I. a kérelmező vezeték és keresztnevét, 2. az egyetem, 3. a fakultás teljes megnevezését, 4. az immatrikuláeló keltét. 5. annak felemliléséí, hogy hányadik félévre iralkozi1* a kérelmező az iskolai év elején, 6. a kérelmező állandó (szünidei) lakó­helyét, 8. Illetőségét, 9. vallását, 10. teljes születési dátumát (község, év, hó és nap), 11. elsőéveseknél a középiskolai érettségi bizonyítványának keltét és számát, 12. az esetleg élvezett ösztöndíjat (milyen alapból és mily összegű), 13. egy nyilatkozatot, hogy a kérelmező a menza házirendjének magát aláveti és azt betartja, 14. tandíjmentesség keltét és szú’ lilát, 15. ifjúsági egyesületi tagságának igazolását­II. A kérelemhez eredetiben vagy hiteles máso* latban melléklendő: 1. oly szegénységi-, vagyouta- lanság? bizonyítvány, amilyet a főiskola a teljes vagy a részleges tamdijelengedés iránti' kérvényekhez megkövetel, 2. tanulmányi eredményt igazoló iratok (érettségi bizonyítvány, kollokviumi, államvizsgái, szigorlati bizonyítványok, hivatalos kollokviumi ki­mutatások, leckekönyv stb.) Valamennyi eredeti vagy hiteles másolatban beterjesztett okmányról egyszerű — nem hitelesített — másolat is készí­tendő és a kérvényhez melléklendő- Az eredeti ok­mányokat a kérelmező as elintézés*®’ egyidejűleg visszakapja, a nem hitelesített másolatok a menza- bizottság vezetőségénél maradnak. A díjtalan és íéláru kedvezményt a kedvező el­intézés reményében csakis oly főiskolai hallgatók kérhetik, akiknek hiteles okmányaik alapján a teljes, illetve féltandij elengedésére igényük van, vagy lehet. Az eredeti okmányok visszaküldésére és a bi­zottsági határozat közlésére ajánlási bélyeggel ellátott és megcímzett válaszboríték csatolandó. A kérvények beküldési határideje 1931 szep­1J.1 80 repiilfioép 14 haló ellen ­Paris, szép lem bér 8. A Csileböl érkezett legutóbbi jelentések szerint a tengerészek lá­zadását sikerült teljesen leverni. Nyolcvan korniányrepiilőgép több óra hosszat bombáz­ta a Házadé hajókat és coquiniboi bázisukat. Több hajó súlyosan megsérült. Egy tenger­alattjáró elsülycdt, két más hadihajó zátonyra futott. A lázadó matrózok a vízbe ugrottak és Prága, szeptember 8. A komáromi töltény- gyár munkásai az államfordulatig a volt Oi&zt- rák-magyar monarchia katonai intézeteinek polgári alkalmazottai számára Béceben létesí­tett nyugbérintézeténél voltak biztosítva. Ezek a munkásak éveken, egyesek évtizede­ken át fizették a nyugdíjbiztosítási illetéket. Az államfordulat után a csehszlovák kormány a gyárat feloszlatta s a munkások kenyér nél­kül "maradtak fi azóta is eredménytelenül harcolnak az őket jogosan megillető nyugbérért. Sokan közülük .már az­zal is megelégednének, ha a befizetett nyug- tíijilletékeí visszakaphatnák, azonban ezt a követelésüket sem tudják keresztülvinni. Hoiota Jáuofi dr, magyar nemzeti párti kép­viselő, a nyugdíjas kérdések szakértője még a nyár elején ,sürgette Czech clr. népjóléti minisz­ternél a komáromi tölténygyári munkások nyug bér kérdésének a rendezését annál is in­kább, mert a mai állapot határozottan roeez fényt vet a kormányzat azon ezociális gondos­kodása politikájára, amely megteremtette a szo­ciális biztosítási törvényt, azonban nem képes ellátni oly munkásokat, akik lényegében ■— a szociális (biztosítási kötelezettség alá már az áilamfordulat előtt tartoztak- Czecb dr. népjóléti miniszter a közelmúltban Írásban válaszolt Hoiota dr. képviselő faterven­tember 20 napja. Az ezentúl beérkező kérvények nem lesznek figyelembe véve. A beérkezendő kérvények is természetszerűen csak annyiban lesznek figyelembe vehetők, umeny- nyiben azt a menza 'költségvetése meg fogja engedni. Az esetleg megadott kedvezmény az 1931/82. •iskolai év első szemeszterére, éspedig 1931 október 5-étől 1932 március 1-ig érvényes azokra a napok­Kommunista Ssszessküvés! a szárazföldre úsztak, ahol a korinánycsapa- tok kivétel nélkül elfogták őket. Az esti órák­ban az Alimirante Latorre és a többi tizenegy hajó megadta magát. A kormány most a kom­munista összeesküvés megszervezői után nyo­moz. Valószínű, hogy a lázadást két altiszt szervezte, aki az orosz kommunista párt tagja. ciójára. A miniszter Írásbeli válaszát alább kö­zöljük. — A volt katonai igazgatás polgári alkalmazot­tai bécsi ellátási intézete vagyonának felosztá­sára, valamint a biztosítási teher felosztására vonatkozó, Ausztriával folytatott tárgyalások eddig nem vezettek kielégítő eredményre. Ausz­tria újabban a Hágában 1930. január 20.-án kö­tött egyezmény Ili, és IV. szakaszára hivatko­zik s abból arra következtet, hogy emez intéz­kedések szerint a nevezett intézet vagyonának felosztásáról tovább nincs mit tárgyalni. Ausz­tria egyúttal arra is utal, hogy a nevezett in­tézet vagyonának csekély volta miatt nem vol­na érdemes tárgyalást kezdeni az érdekelt ál­lamok között annak felosztásáról. Csehszlová­kiának ezt a tárgyalást nemcsak Ausztriával, hanem a Sainí germaini békeszerződés 275. szakasza értelmében Magyarországgal is foly­tatnia kellene, ba nem 1 s vesszük figyelembe valamennyi érdekeli államot. Ausztria azt köz­li, hogy az intézet vagyona tuhnyomó részben háború előtti osztrák és magyar állami jára- dékpanirokban van elhelyezve, melyek nosztri- flkációját nem lehet várni, figyelemmel arra, hogy az illetékes járadékblokkokat az egyes államok számára már végleg megállapították. —- Az adott körülmények között nem vár­ható, hogy államközi tárgyalással belátható ra, amelyeket a kedvezményezett tényleg a fő­iskolai városban tölt, a kedvezmény másra át nem ruházható és a menza intézőbizottságának határo­zatával bármikor meg is vonható. A Társadalmi Nagy'bizottság KoSicén-Kassán. 1981. évi szeptember hó 4. napján tartott üléséről. Grosschnrd Géza dr. Törköly József dr. a mcuzabizotlság a menzabizottság elnöke. társelnöke. Hiába ffiiettek ny&röiiáralékakat a komáromi töiténygyár munkásai Rém érvényesíthetik nyugbér-Igényelhet? - Ausztria nem hailautib tárgyalni a kérdésről — falán a nem­zetvédelmi minisztérium segíthet! \ PI0NEER0H irta. imt mi\ rorrtííoíía: líosöryné Réz Lola (9) De ebben a pillanatban a tutaj hirtelen megállt, mintha erős kéz fogta volna meg s forogni kezdett. A viz méternyire csapott fel a gerendák fölé. — Fogják erősen a lovakat! — kiáltott oda Joenek és Jimnek Bili. Valami történt. Itt nem láttam örvényt sohasem! A jól-rosszul egymáshoz erősített gerendák hol nyikorogva tágultak, hol újra ö&szeszorul- tak, a tutaj rengett, rángatózott,.. Joe vad gyönyörűséget talált volna a veszedelmes ka­landban, ha nem aggódik a lováért. Villám érezte a veszedelmet, ágaskodott és tépte a kötőféket, ugv hogy Joe alig birta tartani. Bili verejtékezve dolgozott az evezővel és kor- mánylupáttal s nem vette észre a sötétzöld folyondárindát, amely mint valami kígyó, nyúlt el a vízben a part felől. Mose ugatásá­ra sem figyelt senki, A kötélerős inda most hirtelen megfeszült, — a következő pillanat­ban a tutaj recsegve-ropogva újra megfenek­lett. Az örvénylő viz felcsapott a meglazult gerendák között. Jim lova rémülten felhorkant, felágaskodott és beleugrolt a folyó felkavart vizébe. Jim még mindig nem bocsátotta el, bár majdnem utána zuhant ő is. — Engedd ell Magával ránt kiáltott reá Joe s utána kapott szabad kezével. Villám reszketve és ágaskodva rángatta a kötőféket, de Joe erősen tartotta. Ebben a pillanatban puskalövés zaja hallat­szott a kavargó viz zúgása, a gerendák recse­gése ropogása közepette. Bili egyetlen kiáltás nélkül engedte el n kormáfiylapátot s hanyatlott hátra. Feje meg- koppant az egyik gerendán, aztán a nehéz test. fordult egyet s eltűnt a viz mélyén. Sö­tétvörös lett körülötte a folyó. — Istenem 1 Megölték 1 — kiáltotta Jim. Látta, hogy a part füzei közül fehér füst száll fel- Most szétváltak a gályák « egész csa­pat indián harcos tűnt elő a parton. A leg­elöl álló vörösbora füstölgő fegyvert tartott a kezében, A tutaj közben egészen közel sod­ródott a parthoz — a viz alatt feszülő inda egyre rövidebb lett. Mint valami párduc, ug­rott rekedt kiáltással az indiánfőnök a geren­dákra. Jim! Vigyázz! Elfognak! — kiáltotta Joe. Jim az indiánra bámult. — Ez az a vörösbörü — mondta meglepet­ve —, akivel tegnapelőtt a telepen beszél­tem! Csakugyan Ezüstnyil volt. D mennyire megváltozott! A telepen csikós takarójába burkolózva járt-kelt. Itt, az erdőben a felsőteste mezítelen volt, csak széles rojtokkal díszített barnád' ragot viselt. Arcáról leritt a kegyetlenség, a könyörtelen vadság. Harcos volt és főnök. Felemelte tomahawkját és sötét, gyűlölködő tekintetet vetett Jóéra. Jó pár másodpercig figyelte a fiatalember arcát, de tévedett, ha az remélte, hogy félelmet lát majd rajta. Joe arca sima volt és nyugodt, egyetlen arcizma sem ráadni t, amint állta a főnök tekintetét. — Sápadtam elvenni Ezüstnyil Ingét — mondta végre sötéten az indián- Sápadt­am tréfálni. Ezüstnyil nem felejteni yoha sem­mit. V. A réz]jőrü főnök odafordult a harcosaihoz s néhány parancsot adott nekik, aztán vissza- ugrutt a partra. Az indiánok körülfogták a két testvért, kettőn-kot te n karon fogták őket, a többi a lovakat fogta le. A főnök mozdulat­lanul állt a parton, úgy várta, hogy elintéződ­jék minden. Mikor valamennyien a szárazon voltak már, a főnök felemelte tomahawkját és egy csapással elvágta a vastag indát, mely mostanáig feltartóztatta a tutajt, A gerenda- alkotmány lassan megfordult, aztán úszni kez­dett lefelé, amerre vitte a viz. Joe látta most már a folyó tiszta tükrében az egész csapdát. Az indiánok fiatal fatörzset erős i tettek meg a sziklák közölt s a fa törzs végére hurkolták az indát. Mikor a tutaj oda­ért, bűzni kezdték a folyondárt $ a fatörzs felemelkedve beleakadt a tutaj gerendái közé. Hegy Bilit lelőtték, azért történt, hogy ne menekülhessenek meg akkor se, ha a tutaj elszabadulna. Mert teljességgel lehetetlen volt, hogy a két tapasztalatlan fiatalember szerencsésen átjuthasson a folyónak ezen a szakaszán, ha a kormányos elpusztul. Azzal is tisztában volt most már Joe, hogy az indiánok meglesték őket a shawneek szik­lája mögül s jóelőre kitervelték ezt az ügyes cselt, amelynek segítségével olyan könnyen kézre tudták őket keríteni. Nem volt azon­ban sok ideje arra, hogy töprenkedjék. Csak egy pillantást vetett még a folyóra, hogy lás­sa, fölvelette-e a viz a szerencsétlen hajós holttestét. Nem látta sehol, A folyó csillogó vize nyugodtan folyt tovább, semmi, semmi nem mutatta, micsoda véres tragédia játszó­dott le tükrén az előbb. Az indiánok megindullak falvaikkal az er­dő belseje felé. Az első tisztáson még egy­szer meráUlak, Joe és Jim csuklóját szorosan összekötözték vékony szarvasbör-csikokkal. Ezüstnyil közben egy fáJioz támaszkodva állt s ügyet sem vetett rájuk. Az egyik indián hozzáfordult és kérdezett valamit, mire a fő­nök szó nélkül megindult, nyugati irányban az erdőn keresztül. Libasorban követték a vö­rösök. Joet és Jimet középre véve. Az utolsó indián megpróbált fölülni Villámra, de a ne­mes paripa felágaskodott és rugdal ózni kez­dett. Nem lehetett vele bírni. Végül is vezetni kellett. Mose nyugodtan kullogott leghátul, a ló után. A főnök nyugodt méltósággal menl elöl, de a harcosul annál vidámabbak voltak. Az az indián, aki a foglyok mögött ment, egyre ütü- gette Joe fejét a puskája agyával s valahány­szor a megkínzott fogoly bálra lord ült, a vörös a szemébe vigyorgott és ezt mondta: ** Uflb! Joe észrevette, hogy ennek az indiánnak valamivel világosabb árnyalatú a bőre, mini a többié. Feltűnt neki az is. hogy a jókedvű harcos nem engedte meg másnak, hogy a fog- j lyokhoz nyúljon. Lehet tehát, hogy barátság-1 időn belül valami előnyt lehetne szerezni a ne­vezett intézet volt biztosítottjai számára. Amennyiben az intézet volt tagjai igényének legalább részleges kielégítéséről volna szó, úgy az kizárólag a nemzetvédelmi minisztérium ha­táskörében történhetne meg, mert a volt kato­nai igazgatás alkalmazottairól van szó. így szól a népjóléti miniszter levele. Érteeülé- seink szerint Hoiota képviselő a parlamenti ülések megkezdésekor a nemzetvédelmi mi­nisztériummal fog tárgyalni a kérdés megoldása érdekébe®. Aki nyolcvanhaS éves korában leit doktor Párig, szeptember 4. A minap meghalt Franciaország egyik legöregebb embere, a kilencvenegy éves Luis Andrieux volt pári­si rendőrprefektus, volt nagykövet és képvi­selő. Szép karriert csinált, életét nem lehet sikertelenséggel vádolni, de késő öregkoráig mégis állandó aggodalmak gyötörték, hogy „félbenmaradt“, mert — nem fejezte be egye­temi tanulmányait. Nem volt doktori címe. Valósággal üldözte az önvád és a leikiisme- retfurdalás, nem volt se éjjele, se nappala és végül, miután elmúlt nyolcvan éves, miután minden hivatalos állásból és elfoglaltságból kiöregedett, nekilátott, hogy jóvátegye élete nagy mulasztását. Fiatal korában megkezdett egy doktori értekezést Gassendiről, a tizenhe­tedik századi filozófusról, de félbehagyta, mert el volt foglalva különböző léha és ha­szontalan dolgokkal, mint Pária közigazgatá­sa, vagy a konstantinápolyi nagykövetség, át­adta magát a politikus és újságíró mozgalmas életének, cikkeket és emlékiratokat irt, de öreg korában úgy érezte, nem teljes az éle­te, ha a doktori címmel meg nem koronázza. Nyolcvan éves korában munkához látott, be­költözött a Nemzeti Könyvtárba és nyolcvan­ba! éves korában a Sorbonne dísztermében ünnepélyesen doktorrá avatták. Az öttagú ta­nári bizottság, amelynek tagjai harmincöt és otven óv között voltak, tisztelettel, de szigo­rúan vizsgáztatta az öreg urat. aki valaineny- nyinek az apja, egyiknek, másiknak a nagy­apja lehetett volna és Louis Andrieuxt ün­nepélyesen doktorrá avatták — ötven-hatvan évi késéssel. Ilyenformán Andrieux, a pre­fektus és nagykövet nem élt hiába: késő vén- ségére megadatott neki, hogy filozófiai dok­tor lehessen. Ebben a történ ebben van valami, enyhén komikus vonás, de valami felemelő szépség is: a francia nép csodálatos szívóssága, aktivi­tása, amely nem tűri a nyugalmat még a nyu­galom jól megérdemelt éveiben sem és a tu­domány és kultúra tisztelete, amely minden földi tekintély birtokában irigyli és tiszteli a doktor címet, régi századok nemes hagyomá­nyát, amely csakugyan tiszteletreméltó. Hat évvel élte túl Louis Andrieux a doktorrá ava­tását és elégedetten halt meg, mint aki nem élt hiába. Min .... ból tette az egészet, de mindenesetre mutat­hatta volna a jóindulatát valamivel kelleme­sebb módou is. Ez az indián vitte Joe pod- gyászát is, láthatólag nagyon elégedetten, an­nál is inkább, mert a többiek rendkívül ki­váncsiak voltak a csomag tartalmára. A vi- gyorgó képű vörös azonban közel sem enged­te őket. — Tréfás fickó — mondta Joe a bátyjának. — Ugh! — margóit a világosképii indián és oldalba lökte Joet a puskaaggyal. Joe okult a figyelmeztetésen és egy szót sem szólt többet. Az útirányt próbálta megfi­gyelni. Valószínű volt, hogy az indiánok azért viselkednek ilyen hangosan és gondtalanul, mert bizonyosan tudják, hogy senki sem lesi vagy követi őket s az is valószínűnek lát­szott, hogy nagyobb telepük van a közelben. Joe megfigyelte az előtte haladó indián har­cos könnyű lépteit s megpróbálta, hogy ö is olyan nesztelenül lépjen, de nem sikerült. Ahol a vörös szinte őszt ön szerűen kerülte el a galvakat, ott az ő talpa alatt recsegtek a száraz ágak és csikorogtak a kavicsok. Néha fel-feltekintett és körülnézett, hogy emlékez­zék a tájra s mikor egy sziklacsoport mellett mentek el, gondosan megjegyezte magában az alakját és árnyékát. Arra gondolt, hogy ha meg tudnának szökni, jó lesz, ha ismerik a folyóhoz vezető legközelebbi utat. Lassan azonban szinte elfeledkezett min­den egyébről, csak az erdő idegen fáiban, ezer szépségében gyönyörködött. Nem lehetett volna olyan érzéketlen emberi lelket képzel­ni, amelyre ne halott volna az őserdő csodá- lolos világa. Joe pedig talán túlságosan is fo­gékony volt a természet szépségei iránt. Min­den pillanattal erősebben érezte azt a titok­zatos varázst, amit az első pillanattól fogva érzett s amely már mintha gyermekkora óta vonzotta volna ide, a rengetegbe. Félig öntu­datlanul próbálta megmagyarázni magának azt a különös, édest? us békességet, ami elfog­ta a leikéi, de a gondolatai azétfolytak, szét­oszlottak, akár a pára u fák lombjai közölt. Milyen másnak képzelte az erdőt! .Szebb volt m'u Lm álomnál, amit valaha is álmodhatott. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom