Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-06 / 203. (2720.) szám
4 1961 szeptember 8, vasárnap. Amerikai Zeppelin UJ ARARÁT Irta: KARINTHY FRIGYES 1931 szeptember. A megfelelő külföldi szaklapban részletesen olvasgató: tessék mutatványszámot kérni Legújabb. Most készült el. Technika csodája. Ilyen még nem is volt. A legújabb amerikai monstre léghajó. Terjedelmére nézvést két szer akkora, min t a Gráf Zeppelin, földünk második holdja, ahogy nevezni szerencsém volt Alakja körte, illetve üvegcsepp, még ebben is égitesthez hasonló. Állítólag ez az alak felel meg legjobban a légköri viszonyoknak. Berendezése minden tekintetben, kifogástalan. Tűzveszély kizárva. A hermetikusan elzárt cellák héliummal töltve. Tiz darab Diesel-motor hajtja a hatalmas testet, szükség esetén h ár omszázki lomé teres sebességgel. A motorok tápláléka szintén tűzbiztos nyersolaj, akkora tartályokban, hogy a hajó kényelmesen átkelhet az óceánon, huszonnégy óráig sétálhat Európa fölött és még bőven bírja szusszal, hogy lészállás és anyagfelvétel nélkül visszatérhessen Amerikába. De a java most jön. Tessék jól megjegyezni. Ez nem csalás, nem ámítás, hanem tény és való. A legénység (hogy milyen legénységről van szó, az mingyárt kiderül) lakosztályán s a tisztek szobáin kívül a hajó belsejében van egy csarnoknagyságu hangár, négy repülőgép számára, amelyek síneken és csusztatókon pillanatok alatt elhagyhatják a léghajót és vissza' is térhetnek oda, dolguk végeztével. Ez a nagy madár tehát magával hordja tulajdon fészkét, fészkében tulajdon fiókáit az első iégbeli fiahordó, még az állatvilágban is ismeretlen unikum. De micsoda madár ez a nagy madár? Zöld a lába, selyemszárnya, engem oda vár: várj madár, várj mint a nóta mondja? Hát nem egészen. A hajó raktárában annyi gázbomba, tüsz- szögtető és könnyez tető bomba számára van hely, amennyivel — pontos számítások szerint — egy nap alatt Európa öt metropólisát el lehet árasztani A léghajónak egyébként nem is kell a kontinens fölé repülni. A léghajó szépen megáll a tengerpart fölött és köd bombák segítségével olyan takaros cu- mnlusfelhiőbe burkolja magát, hogy felülről az Isten se különbözteti meg tulajdon felbő- báránykáitól, nemhogy alulról, gyarló emberi szem. Megáll és kinyitja az oldalát és a négy repülőgép, miután rádión közvetített ■terepfelvételekkel alaposan tájékozta magát., munícióval ellátva megindul a négy nagyváros fölé. Ott szépen leengedii a bombákat, a ciánosakat és a könnyeztetőket és a tüsszögtetőket (utóbbiakat, jól tessék megérteni, nem holmi éretlen tréfa kedvéért, ami nem is illenék az ünnepélyes aktushoz, hanem oly célból, hogy aki már felvette a cián védő gázmaszkot, az kénytelen legyen újra levenni, mert másképpen hogy szívja be a doktor bácsi álltai előirt oiánadagot, neimigaz?) és miután ezt elvégezte, visszatér az anyahajéhoz, újabb munícióért. * Most persze, azt hiszed, nagyon okos vagy vagy nyájas olvasó, mert kitaláltad, hogy az egy hadiléghajó, ellenállhatatlan légi tank, háború esetére épített gyilkoló és romboló szörnyeteg, Amerika imperialista törekvéseinek fenyegető jelképe, büszkesége és legféltettebb kincse az Egyesült Államok hadászatának. Hát nem találtad el, pajtás, akármilyen józan és értelmes embernek képzelted magad. Szó sincs róla. Ezt a léghajót nem is a hadvezetőség építette, költségeivel nem a katonai kiadások számláját terhelték meg. Hogy hát akkor kicsoda? Mit tudom én. Akárki, csak nem katonai hatalom. Éppen ellenkezően. Nyilván pacifista szervezetek, a vagyonát féltő kapitalizmus, mely nem akarja ujaJbb háború veszélyének kitenni a világ békés fejlődését. Ez nem egy ragadozó vércse, földgolyót felfaló gríffrnadár, ahogy leírásából hinnéd. P',z egy közönséges töltött galamb. Még hozzá békegalamb. Nem hiszed? ♦ Nem hiszed, olvasd el ti kommentárokat, a használati utasítást, amibe az emberiségnek, a legújabb gyógyszerét csomagolták —■ olvasd el azokat a magyarázatokat, politikai és publicisztikád hozzászólásokat, amikkel az amerikai és nyugateurópai sajtó ünnepli a technikai fejlődésnek ezt a legfrissebb dia- dJalát: az amerikai óriásaeppelint. Ezekből a hozzászólásokból és magyarázatokból megtudod, hogy Amerikának esze ágában sincs valaha is elindítani, vagy használni ezt a hadihajót. Ezt egész hivatalosan és ünnepélyesen ki is jelentette Amerika, többen hallották, saját szájából hallották Amerikának ezt a kijelentését, esküvel erősítik, hogy hallották, személyesen hallották — ha parancsolod, részletesen elmesélik neked, amint Amerika karonfogva őket, félrehivta őket egy sarokba, pardon, mondta Amerika, szabad — egy percre? és egymásután közölte velük, nézze kérem, mondta nekik Amerika, miközben egyik kezével szórakozottan dobolt cigarettatárcáján, a Rocky-Mountainen, nézze kérem, csak nem hiszi, hogy én ezt a légihajót azért építettem, mert használni akarom, vagy mert elképzelhetőnek tartom, hogy valaha is szükségem legyen rá, vagy, Isten ments, fenyegetőzni akarnék vele. Hogy hát akkor mi a csudának építette, kérded te jó olvasó, te kedves és naiv ember. Nagyon egyszerű a választ. Mondtam már. Békegalambnak. Ugyanolyan jelképnek, mint amilyen a Szabadságszobor, a Munka és Szabadság és Világbéke szimbóluma, Newyork kikötője előtt. A Világbéke egyetlen abszolút s csalhatatlan biztosítéka ez a léghajó, amit te, a magad ijedt és gyáva és megrémített, véres látomásoktól rémüldöző fantáziádban az Apokalipszis lovasának hittél, ókori Molochnak, mely hivatva van véget vetni az egész hóbortos, ostoba és gonosz komédiának, amit európai kultúra és ciilizáció cimen játszik velünk és rajtunk a Végzet, mint valami fekete zongorán. Ezt a veszedelmes léghajót kizáróan és egyedül oly célból építette a világbékét előkészítő amerikai liberalizmus és demokrácia, hogy vele és általa bebizonyítsa, miszerint ilyen veszedelmes léghajóra immár nincs szüksége az emberiségnek. .* A diplomácia és külpolitika nyelvén, tömör összefoglalásban, következőképpen hangzik fentvázolt furcsa logika (amint azt különféle nyilatkozatokból magad is összeállitha- tod): Európa és Amerika jelenlegi erőteljes fegyverkezése végeredményben kizáróan demonstratív jellegű akció, afféle tudományos kísérletezés, amivel ad absurdum óhajtják bebizonyítani egymásnak az egymás forró barátságára vágyó nemzetek, hogy a technika mai fejlettsége mellett akkor se volna értelme többé a konfliktusok erőszakos elintézésének, ha ultima ratiora kerülne sor — legjobb tehát, ha az effajta lehetőségeket végleg kihagyjuk a számításból. Nyilvánvaló ugyanis, IDŐ Irta: BETHLEN MARGIT Értsük meg egymást: én most nem az időjárásról akarok értekezni, sem a jó, sem a rossz időről való véleményemet nem szándékozom közzétenni, hanem az időről mint olyanról szeretnék csevegni. Mert ez alapjában véve igen érdekes téma. Valami, ami van, pedig igazában nincs. Meg lehet mérni, bár egy és ugyanazon darab belőle lehet mérhetetlenül nagy és elil'lanóan kicsi. Néhány percnyire beleférhet egy egész élet és egy egész életnyi időtartalom lehet néha olyan üres, mint valami, lapos zsák. Igen. Ez a legtalálóbb hasonlat. Az idő varázs-zsák. Olyasféle, amit gyermekkoromban „mundi-zsák“-nak neveztünk. Hogy miért, azt mai napig sem tudom. Utazáshoz használtuk, meg kiránduláshoz. Erős barna vászonból készült, széjjel lehetett teríteni és szijjal összecsa tolni. Belsejében zsebek voltak elrejtvo, sok, sok zseb, hogy a kisebb tárgyak ki ne essenek belőle, amikor szét nyitják. Hihetetlenül sok minden fért belé: piáid, kabát, könyv, elemózsia és azonkívül minden, ami utolsó pillanatban kintifelejtődött. Néha oly kövér volt a „mundí", hogy a jól megtermett hordár alig győzte cipelni. Máskor oly lapos, hogy hatéves koromban büszkén vittem magam. hogy mig az eddigi háborúkban legalább any- nyi értelme volt a vetélkedésnek, hogy az egyik fél megnyerte azt, amit a másik veszített — a gázháboruból, aminek következnie kellene a jelenlegi haditechnika mellett, mind 'a két fél csak vesztesen kerülhet ki, amint azt >a legutóbbi londoni hadgyakorlatok bebizonyították. Mert hiszen ilyen kis Zeppelint Eu- •rópa éppenugy építhet magának, mint Ameri- 'ka s a jövő háborúja, ez esetben, úgy zajlana 'le, hogy mig az egyik oldalon Amerika pusztítaná el Európát, addig a másik oldalon Európa pusztítaná el Amerikát — egyik megvakulna, másik megsáutulna, együtt mehetnének koldulni a Marsba, feltéve, hogy addig feltalálják a rakétahajót és még azt is feltéve, hogy ezt a rak éta ha jót nem foglalná le a •hadvezetőség, egy bolygóközi konfliktus elintézése céljából. 1 Mindezt pedig katonai körök magyarázzák ■ilyen okosan, annak igazolására, hogy a jövő évre tervezett leszerelési konferencia a jó eredmények legszebb reményével kecsegtet, mórt a kész bizonyítékok beterjesztése után ■egyetlen államnak se lesz többé kedve kardokra, illetve gázokra bízni sorsát — a világ végleges leszerelése tehát nem késhet tovább. Ilyen értelemben nyilatkozott lefutóbb maga Mussolini is. Az amerikai Zeppelin erőt>eli szerepe ezek- után nem kétséges: meg fog jelenni i komfe- renciázó társaság ülésterme fölött, bemutatkozik ée ha erejének és hatalmának ellenállhatatlanságáról meggyőzi a tanácskozó urakat: megvárja még a leszerelési határozat aláírását, aztán ünnepélyesen felrobbantja sajátmagát, mint egy immár fölösleges fenyegetés fölösleges fegyverét — széttépi magát, mint egy váltót, amit kifizettek. ♦ Ez a léghajó ugyanis annak a bebizonyítására készült, értsétek meg végre, hogy ilyen léghajóra, hálás termek, nincs többé szüksége a jóakarata és fel'viiágosodott emberiségnek. Az egyes ember ugyan, ha egy kicsit magára marad a sok nagyszerű elmélet meghallgatása után — magára marad és kissé eltűnődik, hajlamos lesz rá, hogy feltegye a kérdést tulajdon, józan esze előtt, vájjon a gondolatközlés és gondolkodás fefltalálásáÉs ahogy visszaemlékezem reá, benne is megvolt az a bizonyos meseszerüség, ami a varázszsák elkerülhetetlen kelléke. Akármi lehetett benne. És minden belefért. A koffer, annak méreteihez szigorúan alkalmazkodni kellett. — „Ennyi fér belém, több nem és avval punktum", — mondta és becsapta födelét. Ellenben a „mundli"! „Lehetetlen", sóhajtotta, mikor utolsó pillanatban lélekszakadva érkezett valaki az elfelejtett párnával, boával vagy posztó-elefánttal. „Muszáj', szuszogta az illető s a szegény mundli tátongott, hápogott! és befogadta. És ugyanezt teszi az idő, a jó, becsületes, megbízható, a végtelenségig tágítható idő! „Annyi a dolgom, nincs egy percnyi fölösleges időm" — mondom sokszor reggel és mire este lefekvéskor visszatekintek napomra, Uram Isten, micsoda különös egyveleget látok benne össze-vissza dobálva, legalább is kétszerannyi, mint amennyi jogosan beleférhet egy normális, jól megkonstruált, rendes, józan napba. Dehát ez nem baj. Az idő arra való, hogy teletömjük élményekkel, érzésekkel, mentői többet, annál jobb. Mert annál többet élünk. És végeredményben ez az élet egyedüli célja: hogy éljünk. És ezért igazában különös, hogy azt. Írjuk a fejfákra: „Élt húsz, ölvén, kilencven évet." Mikor ezek a számok oly különbözőt jelentenek. Legalább egyenletekben kellene rni: Élt 20 évet. — 90 Élt 90 évet — 10 ée igy tovább. Falu Tamást HAJÓRÓL, TÁVCSŐVEL Thuja-erdő a hegy rucája, Kanyargós út fehérük benne, Fin és lány lépget merengőn, Kezüket ütemre lengetve. Madár most legszebb dalát zengje, Fák terítsék elébük árnyuk, S adja ég, hogy az egész úton Ne menjen senkise utánuk. nak nyolcadik évezredében nem volna-e elégséges, ha szóiban és szóval bizonyítanánk be egymásnak, hogy ilyen léghajóra nincs többé szükség és hogy miért kel ahhoz fel is építeni, hogy elhiggyjük egymásnak — ez azonban mindössze azt mutatja, hogy nemcsak beszélni, de gondolkodni is bolond ember szokott magában. Viszont mihelyt politikusok és katonák ülnek össze tanácskozni, lám mingyárt kijön a helyes és követendő módszer, amivel értelmes emberek meggyőzhetik egymást. Valahogy olyanformán, hogy például egy szakértőnek megmutatják az építendő ház tervrajzát, s ha a szakértő kijelenti, hogy a terv rossz, a ház össze fog dőlni, még mielőtt elkészült — akkor a tervező mérnököt kötelezni kell, hogy épit.se fel a házat. Ha csakugyan Összedől, a szakértő nyert, ha nem dől össze, a mérnök nyert Si vis paoem para belkim. Mindig imádtam ezt a közmondást Egy régebbi elméletemre emlékeztet, amit — elég helytelenül — humoreszkben Írtam meg, ahelyett, hogy diplomáciai elhivatottságom bizonyítására felterjesztettem volna a magas kormánynak. Az elmélet a legcélszerűbb fogyókúra feltételeit tárgyalja Gondodat menete abból áll, hogy ha az ember sokat eszik, akkor elhízik, ha elhízik, ellustul, ha ellustul, nem dolgozik, ha nem dolgozik, nem keres, ha nem keres, nem lesz mit ennie, ha nem lesz mit ennie, le fog fogyni — nyilvánvaló tehát, hogy a leifogyás leghelyesebb módja minél többet enni. A leszerelésé pedig a fegyverkezés. De hát persze, ezeket a feliratokat csak az tudná megszerkeszteni, aki belelát az emberek szivébe-lelkébe és meg tudja mérni a tettek, gondolatok és érzések inditó okait, súlyát és fontosságát, azonkívül pedig a jövőben meglátja azok következményeit is. Aki pedig ezt meg tudná tenni, az, azt hiszem, nem törődne többé a felírásokkal. Ha pedig mi magunk kéne megítéljük... Istenem! Arra emlékszem, hogy voltak életemben hosszú és rövid esztendők, arra is, hogy egy-egy napnak órája forrótiizü drágakő gyanánt világit belőle még most is felém, vagy esetleg könnysugaron át, ami végied- ményben ugyanaz . . . mo«t már, de mással összehasonlítani én sem tudom . Ha visszanéz rá, azt hiszem, minden ember számára végtelenül hosszú és egyúttal végtelenül rövid a saját élete. És igy van ez minden másnál is, mert mindennek megvan a maga élete: a fűnek, a fának, a kőnek, a légnek, a világosság és a sötétségnek, a jónak, a rossznak, a nemzetnek, egyesületek, vállalatok, még a kormányoknak is. És azt meg tudjuk mondani, hogy földi számítás szerint hány évet éltek és néha tix esztendő bizony hosszú idő, mig máskor vajmi kevés, de hogy valójában mennyi volt . . . ök tudják, mennyit küzdöttek ée szenvedtek, a jövő majd, ha kikéi a termés, melynek niagvát elvetették, fogja megbírálni, hogy mi volt a munkájuk értéke. Akkor majd, talán . . . raeacsinál hatjuk ti egyenletet Alapítva 1833* Telefon 33. F diazmü A üveg, porcellán ^ * nagykereskedése. • K O SIC E, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányos árak.
