Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-04 / 201. (2718.) szám
2 1931 szeeptmiber 4. péntek. delegáció figyelmeztette a németeket és az ■osztrákokat, hogy Franciaországon kívül más nemzetek is komolyan érdekelve vannak a vámuniós kérdés likvidálásában. Végül kifejezte azt a véleményét, hogy minden delegációnak szabad keze van határozatai meghozatalánál. Franciaország, valamint a többi érdekelt delegáció fönntartja magának azt a jogot, hogy az adott pillanatban meg-felelő következtetéseket vonjon le a német, illetve az osztrák nyilatkozatokból. A párisi lapok behatóan kommentálják ezt a Havas-jelentést. A Petit Párisién nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Francois Poncet és Massigli egyetlen szöveget sem fogadott el előre és nem vállaltak semmi olyat, ami Francia- országot Ausztriával, illetve Németországgal szemben megkötné. Egyetlen céljuk a bizalom konszolidálása és a béke helyreállítása volt. Pertinax az Echo de Parisban úgy véli, hogy Schober és Curtlus nyilatkozatai nem alkalmasak a párisi kabinet kielégítésére. A hágai döntés meg fogja állapítani, hogy Ausztria az 1922 október 3-i jegyzőkönyvet megsértette. Viszont a genfi jegyzőkönyv 1943- iban elveszti érvényét, de van benne egy záradék is, amely bizonyos előfeltételek betartása mellett már 1934-ben visszaadja Ausztriának gazdasági függetlenségét. Ha tehát Schober a vámuniónak csak ideiglenes visszavonását jelenti be, francia fölfogás szerint könnyen beállhat az a veszedelem, hogy két-három év múlva, a jegyzőkönyv elavulása után, Németország és Ausztria újabb kísérletet tesz a csatlakozás megvalósítására. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a francia kormány a csatlakozási terv egyszersmindenkori elejtésének kijelentését kívánja. Briand utazása P á r i s, szeptember 3. Briand genfi utazását nem halasztják el többé. Az Echo de Paris úgy értesül, hogy Briand vasárnap reggel Cocherelleből visszatér Párisba és délelőtt tizenegy órakor Léger-vel, osztályfőnökével, Ger.fbe utazik, ahová aznap este érkezik. Másnap résztvesz a népszövetség plenáris tárgyalásainak megnyitó ülésén. Laval és Briand berlini utazásának időpontja is változatlan marad. A két francia államférfiu szombaton, szeptember 26-án hagyja el Párisi és hétfőig a német fővárosban marad. Laval és Brüning telefonon elintézték már az utazás részleteit. A francia miniszterelnök szándéka különben az, hogy az őszi párisi parlamenti szesszió megnyitása előtt nagyobb utazást tesz Elzászban az ottani helyzet tanulmányozására. Egy százalékkal emelték Magyarországon a forgalmi adót Budapest, szeptember 3. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A 33as bizottság mai üléséin elfogadta a forgalmi adónak kettőről bárom százalékra való emelését. A forgalmi adóbevétel ilymódon 30—33 millió pengővel mintegy é31 millió pengőre emelkedik. A PI0NEIR0H Irta: imt GREY Fordítottá: Kosáruné Réz Lola (5) — Lehet, hogy nincs igazam, hogy máris megszerettem ezt a kölykök Lehet, azért is tetszik nekem, mert azt a naphaju lánykát szereti, meg az is lehet, hogy minél jobban öregszem, annál jobban húzok a fiatalokhoz. Hanem mindenképpen úgy gondolom, hogy, ha leadja a felesleges húst magáról s átmegy a tanulnivalókon, olyan derék fickó lesz a talpán, hogy öröm. Joe ide-oda mászkált az összerótt gerendákon. hogy lássa, elég erős-e az ácsolás, aztán kipróbálta a hosszú kormánylapátot. Végre pedig leült Lynn mellé. Nagyon sokat szeretett volna kérdezni. Tudni akart volna mindent a tutaj-kormányzásról. az erdőkről, az indiánokról. Érdekelte a kalandos élet minden mozzanata, de nagyon jól tudta, hogy minél kiváncsiabban kérdezgeti ezeket a furcsa embereket, annál nehezebben lehet őket szóra bírni. Ezért hallgatott. — Volt már puska valaha a kezébenV — szólalt meg végre az öreg vadász. — Hogyne — bólintott Joe egyszerűen. — Aztán lőtt is már vele valamit? — folytatta a kérdezősködést. Lynn, meggondolt pöfékelés után. — Mókust. • — Elég jó gyakorlatnak — bólintott, nagyot az öreg vadász, miután megint hallgatott egy darabig, hogy kitapasztalja, nem kezd-e hencegni Joe a lövési tudományával. — El tudna találni egyet, mondjuk, száz yardnyiról? Igen. de nem mindig a fején • mondta Joe, valami mentegetőző árnyalattal a hangjában. Újra csönd következett. Lynn csöndesen töprengett még egy darabig, aztán kiverte a pipáját, zsebretette és kopott kis bőrzacskót húzott elő a zsebéből. Kivett egy darab rágni való dohányt, tört belőle, a szájába dugta és oda nyújtotta a -zacskót Jóénak: v>APYAR-HlRIiAI> —WW—3——BH—M—B— A kisebbségi kongresszus elnöksége a népszövetségi tanács elnökénél Wilfan a kisebbségek helyzetéről — Lerroux a kisebbségek pártién Géni, szeptember 3. Wilfan (Ír., a tegnapelőtt befejezett hetedik kisebbségi kongresszus elnöke és a kongresszus főbizottságának tagjai tegnap este megjelentek Lerroux spanyol külügyminiszternél, a népszövetségi tanács jelenlegi elnökénél és közöí!- ték vele a kisebbségi kongresszus határozatait, valamint bein utat iák az európai kisebbségek helyzetéről szóló most elkészült nagy összefoglaló jelentést. Wilfan dr. ez alkalommal rámutatott a kisebbségek sanyarú helyzetére, továbbá a népszövetséghez juttatott kisebbségi petíciók ki nem elégítő elintézési módjára. A kisebbségi kérdés elhanyagolása zavarja az európai béke megvalósítását, mondotta, és kijelentette, begy a kongresszus fölhatalmazta, hogy a népszövetség elnökét nyomatékosan figyelmeztesse a helyzet komolyságára. Lerroux válaszában kijelentette, hogy öt évtizeden keresztül küzdött a szabadságért és világnézete miniszteri működésének rövid ideje alatt nem változott meg. Rokon- szenvvel figyeli a kisebbségek törekvéseit. A katalánok kisebbségi munkájáról is beszélt és megállapította, hogy a kisebbségi kongresszus is segítette a katalánokat problémájuk harmonikus megoldásának elérésében. A katalán kérdések megoldása után —< úgymond — Spanyolországban a többi kérdést is hamarosan meg fogják oldani. Mint újságíró, Lerroux hosszú éveken át figyelte a kisebbségi kongresszus fejlődését és megállapította, hogy mig kezdetben bizalmatlanság fogadta a kongresszus munkáját, később a helyzet megváltozott s ma mindenki tisztelettel és becsülettel tekint a kisebbségek genfi parlamentjére. A soviniszta túlbuzgóság áital támasztott akadályokat leküzdve megkezdte tanácskozásait a kassai diákkongresszus Kassa, szeptember 3. (Kassai szerkesztőségünktől.) Ma kezdődtek el Kassán a csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók hatodig országos kongresszusának ülései a Lőcsei Ház nagy termében. A kongresszusra az összes magyar diákegyesületek elküldték képviselőiket, úgy hogy öt vénre tehető a delegátusok száma. Eljöttek és résztivesznek azonkívül a kongresszus ülésein Grossdi.mid Géza dr. szenátor, Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, Tarján Ödön vezérigazgató, a diákszövetség fővédnökei, Gyiőry Dezső író s még többen közéleti kitűnőségeink közül. A kongresszus rendezési munkálatait a Kassai és Környékbeli Főiskolai Hallgatók Egyesülete végezte körültekintő gondossággal s ezzel kapcsolatiban a rendező egyesület részéről oly panaszok érkeztek szerkesztőségiünkhöz, amiket nem hagyhatunk szó nélkül. Mindenekelőtt az történt, hogy bizonyára néhány elvakult soviniszta egyén — hogy melyik táborból, nem szorul bővebb magyarázatra — leszaggatta az egyesület plakátjait, amiben a kongresszust követő szombati kulturestét hirdették. Azonkívül ellopták és megsemmisítették az egyesületnek ugyancsak a kulturestet hirdető nagy ötméteires vászontábláját, amely magyar és szlovák nyelvű felírással a föuccai korzón volt felállítva. A hét elejének egyik délelőttjén pedig két csehül beszélő fiatalember állított be a Dómmal szemben lévő Fleischer és Schirger üzletbe éis prepotens hangon követelték, hogy azonnal vegyék be a kirakatból a diák- egyesület magyarnyelvű plakátját. Az üzlet személyzete végül kénytelen volt eltávolítani az agresszív fiatalembereket. Mindezekre ráduplázott maga a posta is, amely két nappal ezelőtt visszaküldte az egyesület rendesen portiózott meghívóit azzal, hogy a borítékokon az egyesület és a város neve magyar nyelven szerepel s ilyen nyomtatványokat nem kötelesek (?) kézbesíteni. Hogy ennek nagyobb nyoma tékát adjanak, egy bélyegző- és aláirásnólikilili értesítést is küldtek erről a feladó egyesületnek, melyben két törvénycikkre hivatkoznak. Az egyesület vezetősége részéről Orbán László és Bállá László azonnal interveniáltak a postatfőnökségen a példátlanul álló eljárás orvoslása érdekében és igazuknak bebizonyításával, mely szerint a posta eddig öt esztendőn keresztüli zavartalanul kézbesítette ki az egyesület hasonló nyomtatványait, sikerült keresztülvinniök, hogy a kézbesítés ezidén is megtörténjék. Azt azonban már nem sikerült elérniük, hogy a kézbesítéseknél lépten-nyomon mutatkozó rosszaka- raíot is eliminálják. A rendőrség szintén akadályokat próbált gördíteni a kongresszus megtartása elé, melyet erélyes intervencióra szintén csak az utolsó pillanatban engedélyezett. Az egyesület választmánya ezért elhatározta, hogy ezen sérelmes eljárások miatt panaszt emel s főiként a postaügyi minisztériumot keresi meg olyirányiban, hogy részint elégtételt kapjon egyes postaalkalmazottak felelőtlen túlbuzgóságáért, részint elejét vegye jövőben ilyen nem kívánatos egyéni kilengéseknek. Kassa, szeptember 3. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A diákkong resz- szus megnyitó ülésén a megjelentek közt ott láttuk miég Doöránszky János nemzetgyűlési képviselőt, Tost Barna prelátus-plébá- nost, alpolgármestert s Píeiififer Miklós dr. kanonokot A gyűlést Brtiklk Sándor nyitotta meg tartalmas beszéddel, melyben a kongresszus résztvevőit üdvözölte, majd a szlo- venszkói és rusziuszkói magyar ifjúság feladatait vázolta. Felszólalt Grosschmid Géza dr. szenátor, Törköly József dr. képviselő, Tost Barna alpolgármester, aki a város nevében üdvözölte a kongresszust. A megnyitó ülés után a kongresszus résztvevői átmentek a Dómba s ott II. Rákóczi Ferenc szarkofágjára koszorút helyeztek el. A kongresz- 6'zus érdemi munkája délután kezdődött meg, amikor is a bizottságok a Katolikus Olvasókör termében megkezdték üléseiket. — Vegyen egy harapást. Ha nyugati ember a dohányból kínál meg valakit. az a feltétlen barátság és bizalom kitüntető jele. Az öreg vadász köpött vagy fóltucatszor maga elé, mindig pontosan melléje talált egy nagy kőnek, aimi vagy öt yardnyiira volt tőlük. Lehet, hogy ilyen módon szokta olajozni gondolatainak a gépezetét. Nemsokára meg is szólalt: — A maga bátyja imádkozni jött ide, mi? Hiszen szép, szép dolog az imádság, ami igaz. az igaz, de már hogy az indiánokért érdemes-e, azt már nem tudom. Igaz, hogy ismertem köztük egészen tisztességes embereket is, akikről nem szólhatok egy rossz szót sem. Hát maga mire "készül? Farmot akar telepíteni? — Nem hiszem, hogy jó farmer válnék belőlem. — Iím. Hát talán bizony csak azért jött, hogy lássa az erdőket, meg az életet idekint? — pislogott rá az öreg félszemmel. — Azért jöttem, mert nem szeretem a tétlenséget és tehetetlenséget. A városi élet nem nekem való. Szeretem az erdőt, szeretek vadászni, halászni és szeretném látni az indiánokat is. — Gondoltam — bólintott teljes megértéssel és megelégedéssel az öreg vadász. — Hát, tudja, nemsokára majd láthat indiánust, de eleget. Véreked'hetik is velük, a inig bírja szusszal. Rossz időnk van már idekint néhány esztendeje és azt gondolom, hogy még rosszabb idők is jönnek... Hallotta már valaha azt a nevet, 'hogy. CHrty? •— Igen. Valami áruló, aki megszökött és az indiámisok között él. —7 Az bizony. És az becsei éppen olyan akasztófavirágok, mint ő maga. Simon Girty is olyan, mint az ördög, de Jini még annál is rosszabb. Legjobban szereti, ha fehér asszonyt talál valahol és halálra kínozza, mielőtt megölné. Mc Kee és Elliot, a cimborái, szintén a vörösök között élnek odalenn a Hcnry-erőd tájékán s annyi bajt zúdítanak a telepesek nyakába, amennyi csak telik tőlük. — A Hcnry-erőd közel van az indián váró sokhoz? — kérdezte Joe. — Végig az Ohio mentén csupa delawar-, ehawne-, meg huron-falu van a Henry-erődig. — És hol van a m o r av i ta- misszión ár ius o k telepe? — Azt se tudja? A Béke Városa, ahogyan az indiánok nevezik, éppen közepe tájára esik ennek a vidéknek. Úgy gondolom, vagy száz mér- földnyire lehet innen, kicsit ferdén lefelé a Henry-erődtől. — Az erőd fontos központi hely, igaz? — Azt hiszem. Azontúl már nincs semmi a folyó mentén. Ott vége van a világnak — felelte Lynn mogorva mosolyával. — Hanem azért ne higyje, hogy valami gyönyörű várost talál ott. Pár faépület meg egy maroknyi ember az egész. Az indiánok már megrohanták jó néhányszor, de még soha nem égették fel eddig. Bizonyos, hogy ha nem Zane ezredes, meg az becsei és Wetzel őriznék, hire-pora se lenne már. Véres napokat és esztendőket éltünk át, fiú. Eb Zanenek kevés az embere, de azok aztán legények a talpukon s az öreg tudja azt is, hogyan kell velük bánni. így aztán mennek a dolgok, már amint lehet. — Hallottam már Zane ezredesről. Lord Dun- rnors ezredében volt tiszt. És hallottam Jac.k Zanerői és Wctzelről is a vadászoktól. Kik ezek? — Jaek Zane vadász és őrszem. Jó pár éve ismerem már. Békés, nyugodt természetű legény, de ha felmérgelődik, olyan, mint a pokolból kiszabadult örcíögfi'U. Wctzer pedig Wetzel, az indiánok’). Mindenki ismeri. Vannak, akik azt mondják, hogy nincs egészen rendben az esze, inért hogy gyűjti a vörösök skalpját, de én tudom, hogy ez nem igaz. Láttam őt párszor munkában. Csak olyankor látni az erősség környékén, ha baj van a- vörösökkel, máskülönben senki sem tudja, merre jár. Néha ott ül a többiekkel békén, aztán másnapra.csak eltűnik és nem látja hetekig senki. De mindenki tudja, hogy vigyáz reá is. éppen mint a többiekre. Megtörtént már, hogy a farmer kijött a házából s egész halom leskalpolt didi árit talált, a háza előtt reggel. Senki sem tudja ilyenkor, ki járt ott, ki ölte meg őket, de mindenki azt mondja: éjszaka meg akartak támadni minket, jött Wetzel és megvédett bennünket. Az is szokása, hogy előre figyelmezteti a telepeseket, ha annyi indián közeledik, hogy legokosabb elfutni előlük. És mindenki jól jár, aki hallgat reá, mert megtörtént már, hogy másnap visszamentek kunyhóikhoz azok. akiket elhívott a farmjukról s nem találtak már egyebet hamunál. Azt mondom magának, hogy irmagja sem maradt volna már a. telepeseknek Wetzel nélkül. — Milyen ember az? — kérdezte Joe, aki hallgatta az öreget, mint gyerek a tündérmesét. — Wetzel — beszélte áll italosán az öreg vadász — magas és szálegyenes, akár a tölgyfa. Ha nekidőlne valami ajtónak, az kidőlne ©árkaiból, de azért olyan gyorsan és könnyen fut akár a szarvas. És a szemei... ha látná egyszer, fiam! A szeme nézését ritka ember tudja kiáltani. Ha akárhol találkozik is vele, meg sem kell mondani, hogy ez Wetzel —• úgyis azonnal ki fogja találni. — Szeretném látni — mondta Joe. — Nagy harcos lehet. — Hogy nagy harcos-e? Lew Wetzelnél nagyobb és bátrabb harcos nincs talán az egész világon. Odalenn voltam pár év előtt a folyó- nál. Néhányad-magammal indiánokat üldöztünk. Velünk volt Wetzel is. Nemsokára nyomra akadtunk és egész csorda átkozott, vörösbőrii került elénk. Azon törtük a fejünket, hogy legjobb lesz el szelei ni, mert nagyon kevesen voltunk. Mikor készülődni kezdtünk, látjuk, hogy Wetzel szép csöndesen ül egy fatörzsön. Azt kérdezzük tőle: „Hát maga nem jön haza?" Azt feleli: „Azért jöttünk, hogy vörösöket keressük és most, hogy végre megtaláltuk őket, csak nem fogok elszaladni!“ Ott is maradt egyedül. Oh, Wetzel nagy harcos! — Remélem, hogy talál kozhatom vele — ismételte Joe, arcán azzal a diákosan rajongó mosolygással, ami olyan kedvessé let le néha. — Lehet, hogy látni fogja őt is, de hogy indiánokkal nemsokára találkozik, az bizonyos, még pedig nem süketnéma indiánokkal, azt mondhatom. (Folyta Íjuk.)
