Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-27 / 221. (2738.) szám

lSSlazepterober 27, vasárnap.

//

JÁRVÁNYOS IDŐKBEN

(LAIKUS NYELVEN)

Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR

.És ha százszor letmosolyognak, kétszázszor azt mondják, nem értesz hozzá, közönséges kávéházi Snowden és Teleszky vagy, akkor is osak arra kell gondolnod, ami a levegőién van, amire mindenki gondol, beszélned i* kell róla. Már megint úgy vagy, mint a háború idején, amikor tudtad, hogy a te bőrödre megy a dolog, a te sorsod, gyermekeid sorsa van a kockán, de nem tudtad, mi az, ami történik, hogyan történik, miért történik, Most megint hivatalos kommünikéket, HöferTjelen főseket adnak be neked az újságban a bölcsek és Írástudók és mindenféle próféták, mohón olvasod őket, pedig tudod, hogy vagy nem mondanak semmit, vagy nem mondják meg az igazat és ha elolvastál harminc újságot, akkor még kevesebbet tudsz, mint azelőtt Onnan tudod, hogy baj van, a dolgok egyre rosszabbul mennek, hogy egyre kevesebb a kenyered és egyre főbb a terhed és egyre jobban biztatnak, hogy csak ne félj, a világért se csinálj pánikot, nemsokára már minden jól lesz. Te erre megjuhászodva bólintasz és nem is csinálsz pánikot, ha nem muszáj, mert rendes, tör* vénytisztelő polgárember vagy, de azért folyton érzed, hogy inog alattad a föld s vannak qjapok, amikor ez az ingás már valóságos földrengés, mikor például azt hallod, hogy Przemysl elesett, vagy LucknáJ egy kis baj történt, azaz hogy elrendelték a baakzária- tót, vagy hogy Londonban beszüntették az arany-fizetést. Nagyon szolid polgár vagy, fize. ted a fölemelt adókat, élsz, ha ugyan élni tudsz, a leszállított jövedelmedből, még csak nem is morogsz, ha lemosolyognak, hogy laikus vagy, nem értesz hozzá. Azt' azonban mégse vehették el tőled, hogy gondolataid ne legyenek a dologról s ezek közül a kevésbé illetleneket el ne mondd ismerőseidnek, szép csendesen, minden lázi tó hang és szándék nélkül

Mersz például gyanakodni, hogy a világ politikai és gazdasági bölcsei, írástudói és prófétái nem értik a mesterségüket, sem Géniben, sem Londonban, sem Berlinben, sem másutt. Érteni a mesterséget annyit jelent, „.mint tudni, hogyan kell valamit készre csinálni, hogy használható legyen. A' suszter készre csinálja a cipőt, szabó a ruhát, újságíró a cikkét. Az a suszter, aki osak a felsőrészt tudja megcsinálni, az egész cipőt nem, az nem suszter, hanem kontár. És így tovább. A mi bölcseink és Írástudóink pedig minden eddigi jel szerint talán még a felsőrész csinálásáig sem jutottak el. Dolgoznak reggeltől estig, estétől reggelig, tárgyalnak, S utaznak, hol megkurtitják weekendjóikét, hol nem, konferenciáról konferenciára utaznak, I hajón, vasúton, repülőgépen — de még egyszer sem csináltak semmit, nem mondtak semmit, nem határoztak semmit, amiből kijött volna egy terv, egy program, egy ötlet, olyan, hogy valamit segítene a. válságon. Olyasformán vannak, mint a háborúban a. nagy fökatonák, akik gyönyörűen tudtak csatákat nyerni és veszteni, lövészárkokat ásat- n j, pergőtüzeket csinálni, csak éppen befejezni nem tudták a háborút. A háborút a népek fejezték be, a Hinterland. A katonáktól még ma is tarthatna, ha ugyan magától meg nem döglött volna.

De mivel mégsem illik ályen rossz véleménnyel lenni neked, a jóhiszemű polgárnak, a világ nagy embereiről, miniszterekről, diplomatákról és bankárokról, arra gondolsz, hogy szegények nem tehetnek róla, azért nem tudják rend'behozni a dolgokat, mert nem lehet. Rájösz arra, hogy ez az egész válságos állapot nagyon hasonlít egy nagy járványhoz. Például egy kolerához, amely, nem tudni miért, nem tudni hogyan, kitör valahol, a földnek valamely pontján és rohan országról-országra, városról-városra. A hatóságok megtesznek minden képzelhető intézkedést, az orvosok dolgoznak körmük szakadtáig, megfeszítik minden tudásukat, azt sem lehet mondani, a hatóságok Intézkedései nem jók, azt sem Miét mondani, az orvosok tudatlanok, de a dögvész pusztít tovább. Nincs móri feltartóztatná. Egy nap aztán. miután bizonyos számú, ezer, százezer vagy millió ember elpusztult, a Járvány hullni nációé pontjához ér, majd lecsökken én hamarosan véget ér, magától, ahogy jött, rierri tudni hogyan, nem tudni miért. Az emberekben egy darabig marad egy kis remein, aztán az is elmúlik és mennek tovább a dolguk után, dolgoznak, kínlódnak, örülnek.

BBBiLi ■ ■ ;t

Ilyeneket gondolsz és nagyon Jól tudod,

hogy ezáltal sem okosabb nem leszel, sem a válság nem lesz enyhébb. Látod, hogy az az egész világ, amelyben élsz, amelyhez hozzá van fűződve az exisztenciád, az észjárásod, az életed minden formája, veszedelemben van. Úgy érzed magadat, mint egy viharral küzdő hajón, próbálsz mentőöveket rakni magadra és tudod, hogy ezek nem használnak semmit és tehetetlenül, félve, szótlanul várod, mikor lesz vége és mi lesz a vége. Közben nagyon jól tudod, hogy mint mindig, neked, a szolid, rendes, adófizető polgárnak a legrosszabb.

Alapítva 1835. Telefon 33.

.«5í

F dUcmii A

A üveg, porcellán

nagykereskedése. •

K O SIC E, Fő - utca 19.

Nagy választék. Jutányos árak.

MÉCS LÁSZLÓ:

A LÁNY CSAK ÉPEN ZONGORÁZOTT

A férfi zárt, fekete volt, rejtélyes és tapasztalt. Spbinx-areu hegy, mely nincs tovább faragva, csak arca vau kivésve elnagyoltan: ezer billentyűs zongora.

A lány kanári-sárga leikecskével ült ott szőkén, puhán, paríőmösen, kalácska-kézzel (plim, piám) zongorázott a hegylánc-lelkű zongorán.

Évezredes meládiácska: (plim, piám,) mikor megengedi mamácska (plim, piám,) fehér menyasszonyi ruhácska, (plim, piám,) egy rózsaszín élő babácska, (plim, piám,)

Ugrált a (plim) kanári (piám) lelineeske (plimplam) a hegylánc-lelkű zongorán.

De a zongora zengeni kezdett.

Utánanyomozhatatlan sok húrja között hitört a szerelmi vihar!!

Huzalok sűrűje a sár s a virág közi Huzalok sűrűje madár s denevér közt.

Huzalok sűrűje kereszt s karabély közt.

Huzalok sűrűje a fütty s a kenyér közi Huzalok sűrűje csaták meg a csend közt.

Huzalok sűrűje magány s a család közt.

Huzalok sűrűje a bűn s az erény közt.

Huzalok sűrűje a lét s a halál közt.

Huzalok sűrűje a menny s a pokol közt Mind zengeni kezdett! Paskolta ököllel a kerub-lakatolt, tűnt édeni kert barlangjaiból vágy-szárnyaival kirepült vér-fellegű Ciklon,

Mint hogyha az üveghegyen a mesebeli csend ül s megütve rózsás, szőke fnrulyával: csak épp cinkenyit csendül s e rózsás kis visszhang-labdával labdázni kezdenek a miérföldeg üveghegyek a barlangos mágnesb egyekket s vilhar-dallainimá nő új hangjegyeikkel;

— úgy dúlt a férfilél ek belsejében a nagy szerelem szerteszét ------és megkérte a lány kezét.

Ki

rályvárás Velencében

Irta: HUNGARICUS VIATOR

Velence, szeptember.

Velence télen-nyáron szép, ám legszebb őeszel, amikor a turisták hömpölygő árja le- ezaladt már csipkékbe foglalt testéről s Ve len.ee népe ismét egy más között, zárt szalonjában, a Piaoca S. Marcon mulat, galambjaik is szerényebbek, ismerik, ki az idegen, bennszülöttekkel nem k/ukoricáznak, távolabb városrészeket kell most már áldástosztó röptűkkel beidogi taniok.

Ám ne képzeljük, hogy Velence egy napig is magára marad. Az ősz csak átszűri, de végképp ki nem sepri Velencéből az idegent. Szeptemberben a jóféle angol s jobbiféle amerikai jön sütkérezni a sző Hőé r lelő napra. Mert annyi szép angol nőt, annyi tűrhető amerikait s oly finom muskotályszőllőt sehol a világon nem találhatunk, mint ősszel Velencéiben s a Lidón.

Az Exoellsiorban a nyári hatezáz vendég helyett csak kétszáz lakik, de ez aztán fir&t eláss, is a plage luxuskabínjai előtt feltöri tett perzsa sző nyögök s nehéz plüsstakarókon Al- bion legszebb női Amerika leggazdagabb munkanélkülijeivel fürtéinek, a a szálloda feliért i héri Ab pAzsai krislÁlytátakban hordják körül a sánga BzőllőiPürtöket, melyekből finomkodva csipegetnek e kényes doloe far- ntentek. Mit tudják ezek a gondtalanok.

mig a Márkus-tér galambjainak szép sárga kukoricaszem, azoknak kukoricakenyér sem jut.

Ma azonban Velence lázáréi sem gondolnak erre — királyt vár lagtunái közé ős Velence büszke városa — s a nép boldogan ujjong.

Miről ás van szó? Nemzetközi motorversenyek folynak egy héten át a Lido és Velence közötti nagy vizterületeu. Százét motorcsónakot nevezett be a versenyre tizenegy nemzet hetvenhat fia. A mai megnyitóra a király Ji« -megérkezett.

A Riva degli Scbiavoni feketéll ik a tömegtől, A királyi bárka érkezőét várják a htt velenceiek- S pont tíz órakor eldördül a napok óta itt horgonyzó páncélos hajón a huszonegy üdvlövés. S a kikötőiben veszteglő valameny- nyi vizijárómüre fel repül ezernyi tarka lobogó. S mint vasba öltözött etirázsa, tizenhat torpedó őrzi a királyváró kikötőt. S ordit a tömeg, mintha fizetnék érte:

— Eviva II Re, Eviva II Duoe, Eviva Ben- nito Mussolinii

A király ugyan a duce nélkül érkezik, de mindegy, Mussolinit azért, épp úgy éltetik, mint a királyt, aminthogy minden legkisebb fodrászüzletben is a király arcképe mellett ugyanolyan formátumban villog a Mussolini ifl]^a_iMijrijrfrrin u ■ «* -*L1—■ —

mélyétőL Hálás is érte a király, mert jól tudja, hogy Mussolini nélkül ő is jó Alfonzként szaladgálhatna európai udvarok szerte, s szívesen osztja meg dicsőségét, az éljenek ezreit bü Ben ni tójával, akinek okos energiáját csak másolni próbálta, hűn követni Spanyolország feltoukott diktátora egy napra ee tudta.

Fifty-fifty, ötven százalékig együtt uralkodnak a veszedelmes tűzhányókkal borí tott appenini félsziget fölött a király és a Duce. S ha a Duce tiszteli, meghajol előtte, a nép sem hagyja el, szereti, élteti a királyt.

Az éjjeli bóra kétszeressé duzzasztotta a dagályt, az erős hullámverés a riva kőkockáit is végignyalja, improvizált deszkajárdát raknak a vízzel borított partokon végig, s óvatosan vezetik az oszlopsoros Palazzo Rea- le felé a királyt. Díszbe borult dignitáriusok, csillogó formaruhás tábornoki kar, eilinderes civilek s egy bíborba öltözött ősz -főpap fogadják a királyt.

A király a bíboros pafriarchának nyújt elsőnek kezet, s olyképp hajlik meg — nem tudom —■ talán meg is csókolta a bíboros ereklyegyttrüs kezét

Az olasz politika lehet pápaeÜenea, az olasz király sohasem tagadja meg hitéi), mindig jó katolikus, hithü keresztény.

A motorosón a kos parádét holnap tartják meg, ma nemzetközi hajózási kongresszusíny it meg a doge-palotAban a király. S este zené* takaródét rendez tiszteletére a lagúnák városa. A polgármester plakátokon adja híd túl a népnek:

— Polgárok, estére valamennyien ott legyetek a S. Marcon! — s estére zsúfolt a osipkefodro* nagypiac.

Felvonulnak a feketeinges önkéntes ősapátok s ifjú-fasiszta egyesületek, zászlókkal, bandákkal, öblös torkokkal, barnára sült pofákkal, villogó szemekkel, lelkes szivekkel, dagadó keblékkeL

Boldog Itália! Kék horizontjára fekete betűkkel rajzoltak ideált, e ő vakon hisz vágyott eszményképében s érte élni, s ha. úgy rendeli a Duce, érte halni kész.

A Törpe delTOrologio mázsás harangjára nyolcszor ver kalapácsával a két bronzem- bor, a királyi palota ablakai mögött kigyul- nak a lángok, diszruhás szolgák ablakok szárnyait tárják, biibortakarót lógatnak — Eviva II Re! — itt fog megjelenni a király, — zúg, morog, türelmetlen a tömeg, a fasiszta zenekar a „Dalmácia" hírhedt irredenta dalba fog, lelkesen ordítja szövegét a tömeg.

— Eviva H Duce! Eviva Mussolini! — s

mintegy varázsszóra: — Eviva II Re! —

megjelenik a király.

Ezernyi hang üvölt, fasiszták serege nya- káróltépte ezernyi kendő repked a légben, s a nagy király apró alakja fényekkel világított magasból integet a mámoros népnek.

S emlékeim két nyárral másznak csak vissza a múltba, ugyanezt láttam Madridban, Sevillában — s ma? — nincs idő elmélkedésre, a mámor ragadós, bolond világ, velük ordítok én is, miért? — miért? magamtól, miért nem kérdem tőlük — miért ordítanak, lelkesednek -— s miért, kiért fognak lelkesedni holnap?

Hamlet, törd rajta tovább fejed, a király is nyugovóra tőrt, százrfelé széled a tömeg, a Flórián kávéház széksoraira telepszem, fáradt s éhes vagyok, s ez ugyebár, a legnagyobb lelkesedésnél is fontosabb dolog.

— Magyarnyelvű református istentisztelet Prágában. 1931 szeptember 27-ón, vasárnap délelőtt fél 9 ómkor Prágában az evangélikus katonai templomban (Kostol u sv. Martina, Praiha T., Uhelny trb.) Szakáll János

nr»f"-'— —----- 1 “

4