Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-26 / 220. (2737.) szám

I TOWGM^VYAGYaji-HIRIiAP' 1931 szeptember 26 szombat. III ■Ilin IIWÉTOTi.WfrMJÜMJ A szociáldemokrata miniszter vezetése alatt áliá iskoiaügyi kormányzat meg akar szüntetni két katolikus magyar iskolát Pozsony, szeptember 25. A somorjai járás­ban levő Fél községben a katolikus egyház- község magyar iskolát tart fenn. Amikor az iskola épülete az idők folyamán hiányosnak bizonyult, 1928 julius 15-én az iskolaszék ki­mondotta, hogy uj iskolát épit, az iskolát fenntartó község pedig határozatot hozott, ■hogy az építés költségének előteremtésére félmilliós kölcsönt vesz fel. Már most azt hihetné mindenki, hogy az il­letékes körök örömmel fogadják az áldozat­készégnek ezt a megnyilatkozását és előmoa- ditják a kölcsönnek megszerzését. Ámde ép­pen az ellenkezője történt. A somorjai járási választmány a község ha­tározatát csak egy év múlva hagyta jóvá és ismét egy évnek kellett eltelnie, amig 1981 március 12-én a tartományi választmány meg nem adta & végleges hozzájárulást. Erről a község csak 1931 junlus 4-én értesült. A község részéről tehát semmilyen kése­delem, vagy mulasztás fenn nem forog. Meg­tette idejében a lépéseket a kölcsön megszer­zése iránt, hogy uj iskolát építsen és hogy a kölcsönt fel nem vehette, ennek egyedüli oka a hatóságok lassúsága. A somorjai járási hivatal ugyanis 1931 március 27-én 3366. számú végzésével Fél községet öt tantermes községi iskola létesíté­sére kötelezte, majd a pozsonyi iskolaügyi referáius 1931 április 24-én 25.506. sz. vég­zésével a féli római katolikus iskolától 1932 augusztus 31. napjától megvonja a tanitók ál­lamsegélyét. Mindkét rendelkezés megokolá- sa ügy szól, hogy az iskolafenntartó község a három intésre nem szüntette meg a katolikus iskola épületének hiányait, ezért községi is­kolát kell létesíteni. / A tartományi választmány, mint megírtuk, 1931 március 12-én hagyta jóvá a kölcsönt, március 27-én és április 24-én pedig, ami­kor a község a kölcsön jóávhagyásáról még nem is értesült, megvonják a felekezeti is­kolától az államsegélyt és községi iskola felállítását rendelik el. A féliek természetesen nem akarnak bele­nyugodni ebbe az elintézésbe. Tömeges alá­írásokat gyűjtöttek és kérik a féli római ka­tolikus iskola további fenntartását. Érdekesen és jellemzően kapcsolódik belé a féli katolikus iskola ügyébe a vöki római katolikus iskola sorsa. A vöki egyházközség ugyanis 1924 áprilisában elhatározta, hogy római katolikus iskolát épit. Az iskolaügyi kormányzat azonban nem akarta megadni az engedélyi és községi iskola létesítését ren­delte el. Múlt év novemberében emiatt Szüllö Géza dr. . nemzetgyűlési képviselő interpellációt nyújtott be az iskolaügyi miniszterhez. Az interpelláció hatásaképpen a pozsonyi III. tanfelügyelőség 1931 májusában 1727— 931. számával oly értesítést küldött a féli ró­mai katolikus iskolaszéknek, hogy a vöki is­kola ügye kedvezően áll, az iskola építéséhez hozzá lehet fogni. Mégis mi történt? Szeptember 3-án a tanfelügyelő kijelentet­te, hogy „az iskolaügyi minisztérium még nem mondta ki a végső szót és mivel a vöki iskolát csak a féli iskola filiálisaként enge­délyezték, mint a féli iskolának Vökön levő tantermét, a féli iskola pedig 1931 augusz­tusának végén meg fog szűnni, ezért Vökön a katolikus fiókiskola sem létesíthető. Uj katolikus iskolát a kormány nem engedé- lyez!“ Ez az okoskodás meg nem állja helyét. Vök önálló község, önálló a pótadó kulcsa, Féltől több mint 4 kilométernyire fekszik, joga van tehát önálló iskolára. Állandóan olvassuk Dérer miniszter nyi­latkozatait, hogy mennyire szivén viseli a magyar iskolák sorsát is, állandóan hal­lunk szép szavakat az egyenlő jogokról; a féli és vöki iskolák ügyének intézése azon­ban ellentmond a szavaknak. Az úgyneve­zett „kisebbségi44 iskolákra évi 169 milliót ad a kormány, Felen, Vökön nem kérnek milliókat, csak szerény engedélyt, hogy a katolikus magyaroknak saját iskolájuk le­hessen. És még ezt sem tudják megkapni. Értesülésünk szerint ez ügyben is interpel­lálni fognak képviselőink. A. L. dr. Fél milllárddal csökkentik a költségvetést Sz 1930-as deficit arra int, hogy minimálisan másfél milliárdos csökkentés szikséges Prága, szeptember 25. Tegnap Udrzsal mi­niszterelnök elnökletével tartották meg az első minisztertanácsot a politikai nyári szabadság után. A kormány döntött az 1932. évi költségve­tési előirányzatról. Elhatározta, hogy a kiadási tételekben még újabb törléseket eszközöl. Míg az 1931. évi költségvetésben a kiadási tétel 9 mil­liárd 838,525.200 koronára volt előirányozva, ad­dig 1932-re 9.318,900.000 korona lesz előirányoz­va, iigyhogy a kiadási tételeket az ez évivel szem­ben több mint félmilliárddal csökkentették. A félmilliárdos csökkentés híre mindenesetre rokonszenvesebb az eddigi százhatvanmilliés csök­kentési tervnél, de még mindig kevés ahlioz, hogy a közvélemény előtt a komoly takarékoskodás lát­szatát keltse. Az 1930-as 420 millióé költségvetésen belüli deficit már magában véve elég bizonyíték arra, bogv az 1931-os költségvetés, amely a 30-as- nál félmilliárddal nagyobb, szintén irreális. Ha te­hát az 1931-es költségvetésből kiindulva a kormány vissza akar térni a 30-as zárszámadásban mutatkozó egyensúlyhoz, úgy egyrészt az 1931-ee kiadási több­letei, 560 milliót, másrészt az 1930-ban effektive mutatkozott deficitnek megfelelő különböze tét., 420 milliót is le kell faragnia az 1931-es kiadási keret­bő’!, vagyis minimálisan egymilliárd lenne az az összeg, amellyel csökken­teni kellene a költségvetést, hogy reális legyen. De ha ehhez hozzávesszük, hogy ez adózók teljesítő- képessége I930-ho« képest nőhány százalékkal csök­kenni fog, vagyis ezen a óimén is legalább félmil­liárdos mínuszra lehet ezámibani, ekkor e legopti- misztikusabb számítások szerint is legkevesebb másfélmilliárdnyi kiadáscsökkentés­re volna szükség, hogy az 1932-es év költségveté­sét annyira-amennyire deficitmentessé lehessen tenni. Múlt vasárnapi számunk veze-iőhelyén Dzurányí László egész más alapon kiszámította, hogy a pénz vásárlóerejének megváltozása következtében a do­logi kiadásoknál a tavalyi szükségletek mellett egy­milliárdos csökkentés lehetséges s a 13-ik fizetés törlésével s a Hoover-moiratórium békáikul ágával másfól.milliái'ddial kell csökkenteni a költségvetést, íme, két egészen más alapon végzett számítás talál­kozik itt össze és találkozásával igazolja egymást. De egyben azt is igazolja, hogy a kormánypártok a valóságos takarékoskodás.helyett bvr'<oltan még mindig fokozzál! a kiadásokat. Mer" íélmilliárdot törölni akkor, amikor másféknilliárdot kell és le­het törölni, nem takarékosság, hanem túlkölteke­zés. PosplSil még nem tud|a, mikor öl össze a népszövetség magyarországi llis bizottsága Walko Lajos magyar külügyminiszter a harminohármas bizottság tegnapi ülésén tud­valévőén bejelentette, hogy a' népszövetség egy öttagú bizottságot leüld ki a magyaror­szági pénzügyi helyzet megvizsgálása céljá­ból. Az ötös bizottságnak az olasz Suvic lesz az elnöke s tagjai sorában Pospisii Vilmos dr., a csehszlovák nemzeti bank kormányzó­ja is helyet foglal. A bizottság többi tagjai ama államok delegátusaiból kerülnek ki, mely államok már 1924-ben, a magyar valu­ta stabilizációs munkálatai előtt is, képvisel­tették magukat a magyar pénzügyeket vizs­gáló akkori bizottságiban. A cseh sajtó értesülése .szerint a népszö­vetségi ötös bizottság tagjai a közeli napok­ban Budapestre érkeznek és megkezdik te­vékenységüket. Ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk Pospisii dr.éioz, a bizottság cseh­szlovák 'tagjához, aki a következő választ adta: newmm, 'MiMm'jz&SBCEwaiswi* — A népszövetség ötös bizottságának ülé­sére szóló meghívót mindeddig még nem kaptam meg s így nem egészen valószínű az az állítás, hogy a bizottság már a közeli na­pokban megkezdi munkáját. A munkapro­gramot illetően ugyancsak nem áll módom­ban még nyilatkoznom, különben is idöelőt- tinek tartok minden nyilatkozatot mindad­dig, amíg munkánkat be nem fejeztük. Ma­gyarország pénzügyi helyzetéről csak a bu­dapesti tanácskozások befejeztével nyilat­kozhat wn. L 1. Hét tagja lesz a Magyarországba küldendő bizottságnak Genf. szeptember 25. A Magyarország gaz­dasági helyzetének kivizsgálására kiküldött népszövetségi bizottságnak hét tagja lesz. Amerika, Anglia, Franciaország, Olaszor­szág, Svédország, Németország és Csehszlo­vákia lesznek képviselve a bizottságban. ü PiONIIKOH im: imi GKEY fordította: fíosáruné Réz lolo (23) — Oh. Jim — tört ki Nell zokogva — én re­mélem ... remélem ... hogy ... szeretett en­gem .,, A hidegsége ... a közönye ... úgy fájt... Mostanában egészen más volt, mint az­előtt ... Ha igazán úgy van, amint mondja... akkor... akkor talán nem lennék olyan na­gyon boldogtalan. — Igazunk volt mind a kettőnknek — mondta Jim keserűen. — Magának, mikor azt mondta, hogy nem fog visszajönni többé és nekem, amikor azt mondtam, hogy mind a kettőnket nagyon szeretett. A lány halkan zokogott s a fiatal pap sö­tét arccal nézett az erdő sűrűjébe. Nehéz, bá­natos percek múllak így. Aztán egyszerre megszólalt a falu harangja. Olyan hirtelen érte őket a lágy, mélyen zengő harangszó csodálatos varázsa itt, a ren­getegben, hogy szótlanul néztek egymásra né­hány pillanatig. És szivük lassan megenyhült kissé. A műhelyekben letették szerszámjaikat az indiánok és megindultak a templom felé, hogy elmondják esti imájukat. XI. Csöndesen, békésen, ragyogó napfény mo­solygó világosságában múltak sorra a nyári napok. A Béke Városának uj lakói olyan elé­gedettséget, olyan boldogságot ismerlek meg itt, az őserdők ölén, amilyenről soha nem ál­modtak azelőtt. Wells azonnal megkezd te 1é- ritői munkáját és tolmács .segítségével na­ponta prédikált az egybegyiilit vörösöknek. >;<•!! és Kate azon l,iizgólkodlak, hogy a la­kást, minél barátságosabbá és kényelmeseb­bé b-gyék, Jim pedig nagy igyekezettel látott hoz/á, hogy alaposan megismerje a vörösök nyelvéi, életmódját és gondolkozását. Mind­nyájan zavartalanul boldogok lettek volna, ha Joe nem hiányzik közülük. Eltűnése azóta is sokszor foglalkoztatta őket és bánatos emlé­kezéssel beszéltek róla majdnem naponként. Olyan lenyűgöző volt az egyénisége, annyira megragadott mindenkit, akivel csak egyszer is találkozott, hogy valami különös, félig édes, félig keserű emléke maradt valamenv- nyiük szivében abból az időből, amit együtt töltöttek vele. Sokat kérdezősködtek utána, de hiába: egyetlen indián sem látta a nyo­mát, aki a nyár folyamán a városba érkezett s nem hallott róla senki. Az őserdők mélyébe vonult el, ahol megtalálni annyi lett volna, mint kinyomozni a fecske röptét. Különösen ketten emlegették sokat: Nell és Jim s lélekben követték őt messzi vándor­lásaiban. Jim a tolmácsok segítségével nagyon 'gyor­san haladt a nyelvtanulásban. Köziben szaba­don járt-kelt ide-oda a vörösök között és meg­próbált szót váltani velük. Állandóan ötven- száz indián volt látogatóban a Béke Városá­nak. sövényei között, néha pedig, ha a misz- szionáriusok nagyobb ünnepélyt tartottak, majdnem ötszáz indián gyűlt egylbe a hatal­mas jávorfa alatt. Szerencséje volt. Jhímek, hogy sikerült azonnal megszerettetnie magát Gliekchican­nál, a megkeresztelkedett d el a war-{önökkel. A jóságos, bölcs öreg főnök sok jó tanácsot adott neki. Olickchican ismertette meg Jimet igazában a vörös ember leikével. Jim megértette most már a vörös-bőrű rajongását a szabadság és függetlenség iránt, megértette büszkeségüket, irtózásukat mindenféle függéstől. És belátta, mint ahogyan már Zárté ezredes i« mondta neki, hogy az indiánok nem ok nélkül gyű­lölik. a fehér telepeseket, akik nagyon ritkán velettek ügyet, a vörösök jogaira. A fehér emberek egyszerűen betolakodtak a földekre és elfoglaltak. Alig becsülték többre az ős­lakókat, mint a vadállatokat és meri kő ny­it y-ebb volt egyszerűen megölni őket, mint megbarátkozni velük, hát nem sokat Iekeló­ri áztak. A vörösök úgy bujdostak az erdők mélyén, mint az üldözött vadállatok. Valaha függet­len urai voltak a vidéknek, most alig meg­tűrt, sőt üldözött szökevények lettek. Nem csoda, hogy kegyetlen és véres bosz- ■szut álltak, ha alkalmuk nyílt reá! Ravasz és alattomos leskelődés, éjszakai támadások lép­tek a-z eddigi nyílt harcmodor helyéibe s őseik bátorsága vad gyűlöletté fajult szivük­ben a sápadtarcokkal szemben. Jim mindig elszorult -szívvei hallgatta eze­ket a magyarázatokat. Sokkal jobban szeret­te, ha Crtickclucan az indiánok szokásairól és régi hagyományairól beszélt neki. Édes- bús, egyszerű, művészi mesék és népdalok fogták meg a szivét. Gliokchican az erdei tün­dérekről beszélt ilyenkor, hogyan laktak ha- raszttal kipárnázott palotájukban, hogyan jöttek elő napkeltekor, hogy megcsókolják a nyílásra váró bimbót, hogyan lehet megis­merni a kisérlel-járta erdei ösvényeket, mit suttognak a levelek a szélben, milyen indián isteneket és meghalt hősöket rejtenek maguk­ban a sziklák s hogyan vigyáznak ők válasz­tott népükre... Gliokchican büszkén mondta el .Tininek, hogy életének hosszú hetveu esztendeje alatt soha nem hazudott, nem lopott, nem csalt, nem gyilkolt, harcban sem ölt. embert más-1 kor, miül önvédelem esetem, és Jim, ha rá­nézett finom metszésű, el csöndeseden arcára, tudta, hogy a főnök igazat mond. Ha azonban az idegen vörösökkel próbált szóbaálImi, akik meglátogatták a várost, moz­dulatlan, szfinkszerü arcuk, nyugodt, rövid szavaik mögött zárt ajtó maradt előtte a lel­kűk. Sóim nem tudta, ha ajándékokat adott nekik, örülnek-e, vagy megvetik, amit kap­tak. Minden pénzéi a francia kereskedők vit­ték el, akik fegyvert, szöveteket, csecsebecsét adtak érte. Jim nagyon sok ajándékot adott a vörösöknek. Odament a harci iolldiszl vi­selő főnökökhöz s díszes késeket, tomahaw- kot ajánlott fel nekik. Volt eset reá, hogy ajándékait gőgösen visszautasították, máskor hidegen és büszkén vették át, mintha nem ajándék, de adófizetés lenne, vagy gyanako­dó arccal mintha várnák, hogy mit fog kérni h cserében érte. '< Felejthetetlen látvány volt, (ha nyolc-J-iz « • ilyen díszbe öltözött, méltóságteljes erdei 'ki­rály lépkedett együtt komolyan a Béke Vá­- rosának sövénye mellett. Jim valamiképpen ; mindig megborzongott, ha látta őket. Mozdu- ■ latlan arccal, tomahawkjukra támaszkodva ; hallgatták végig az éneket és imát. Egyetlen- vonásuk nem lágyult el, szemük fénye egy pillanatra sem enyhült. Kemény és büszke tekintettel néztek a keresztény vörösökre, még ha saját törzsük gyermekei lettek volna is, mint akár az idegen sápadtarcokra. Ezek ' között az idegen főnökök között volt Wiuge- nund, h delawarok nagy fejedelme, Tellane, a Féikirály, Shingiss és Kotoxen — vala­mennyien a delawarok farkas-törzséből. Glickchican elmagyarázta Jimuek, hogy a delawarok két törzsre oszlanak: a farkas- és teknősbéka-törzsekre. A farkasok harciasak, a teknősbékák békés emberek. Kevés farkas keresztelkede-tt meg s aki megtette, azokat ki­tagadták. Wingenund, a nagy főnök, semle­ges magatartást tanúsított a Béke Városával szemben. De nagyon jól tudta mindenki, hogy két fővezére, Pipa ós Wishtonah, merev el­lenségei a kereszténységnek. Jim sokat gondolkozott mindezeken a doi- I gokon, és igyekezett, hogy prédikációiban uj hangot üssön meg, olyan hangot, amelyet az indiánok közelebb érezzenek a lelkükhöz. Nem akart túlságosan magas dolgokról be­szélni. Lehetőleg szerelte volna megtartani hagyományaikat, bántatlanul vezetni át lel­kűket. azon a mély szakadékon, mely a po­gányságot a kereszténységtől elválasztja. Egy napon, mikor mr Wells betegeu fe­küdi — túlságosan agyon dolgozta magát ez a gyönge, beteges ember, akii csak az erős akarat tartott a lábán - s a többi misszioná­riusok a messzibb telepeket járták, Jim el­mondta első nyilvános szentbeszédét. Nem készült reá előre, hanem komolyan, csendes szavakkal, egyszerűen és közvetlenül mondta cl a, gondolatai!. A hatás váratlan volt. Jim soha nem merte volna remélni, hogy ilyen eredményt érjen el. A keresztény indiánok rajongással vették körűt, a kételkedők és ellenkezők eltűnődve, pzó nélkül, megznvnrodvn mentek liaxa. —-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom