Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-25 / 219. (2736.) szám
1931 szeptember 25, pontéi. Pozsonyi választási mozaik Pozsony, szeptember 28. Pozsony a Jelölések terén rekordot ért el. 26 Hsfcát nyújtottak be, egyet, az ominózus 18. számút visszavonták ugyan, de még igy is elég marad, érmen 25. 48 választott tagja van a képviselőtestületnek, ha tehát mind a 25 párt képviseletet kapna a városházán, nagyon zűrzavaros helyzet állana elő. 1927-ben, az utolsó községi választáson 15 párt jelölt, kettő nem. jutott mandátumhoz, valószínű, hogy most is több jelölő párt mandátum nélküfmarad. Azért a szétforgácsolódás — a nagyobb pártok rovására — bizonyára nagyobb lesz, mint volt 1927-ben és ez aligha fog a város hasznára válni A sok nj pártalakulás csakis a csehszlovák pártok javát szolgálja. Már a kapcsolásokból is kitűnik, hogy az uj kispártok a csehszlovák pártoknak lesznek támogatói. Azonkívül ezek táborába terelnek őslakosokat is a gazdasági érdekképviselet ürügyével. Az őslakospártok csak a kapcsolás révén működnek együtt. Négy őslakospárt jelentette be kapcsolását. Az őslakos közös lista meghiúsult elsősorban személyi okokból. így a politikamentes gazdasági párt sine qua non-ja az volt, hogy Ludwig K. Vilmos legyen az egyik polgármesterhelyettes. Ilyen megkötöttségbe a többi őslakospárt természetesen bele nem mehetett, legkevésbé a keresztényszocialista párt, amely eddig mindig a legnagyobb párt volt, és igy annál kevésbé mondhat le ab ovo az egyik polgármesterhe- lyettesd állásról, mert erre Föneter Vilmos dr. személyében mindenképpen alkalmas és bevált erővel rendelkezik. Egyáltalában a községi választásokon nemcsak Pozsonyban, de valószinüleg mindenütt nem az elvi kérdések, hanem a személyiek nyomulnak előtérbe, ami elég baj, mert a mai választási rendszer mellett a személyi kérdések harcában elsikkad a közérdek, a község érdeke. Régi ellentétek, bosszúvágy, hiúság elegendők ma ahhoz, hogy uj községi párt alakuljon, melyben az akarnokok, hiú, vagy sértett „nagyságok” érvényesülésüket remélik. Ha Pozsonyban igy folytatódik, mint most, úgy legközelebb 50 párt fog harcba szállni egymással. És — sajnos — mégsem mondhatjuk: Boldog város, amely- i nek annyi „megmentője” és „boldogítója" akad. Három nagyobb csoportban történtek Pozsonyban ezúttal a kapcsolások: 1. A csehszlovák polgári csoportban 11 párt vesz rész, meglepetésszerűen köztük van a szlovák néppárt is. őslakos szavazatok ezen csoport javára Hlinkáék, a cseh agrárpárt és két. ■ szövetkezet pártja révén fognak esni. 2. Második csoport a szocialistáké, 6 párt ^kapcsolt. A német szociáldemokraták úgy, mint Prágában, Pozsonyban is a csehszlovákokkal kapcsolnak, ugyanezt teszi a zsidó szociáldemokraták pártja, a szociáldemokrata kereskedők és iparosok uj pártja. Singer úgynevezett leninista kommunista pártja, valamint a szellemi munkások csoportja. Ebben a csoportban tebát erősen vannak képviselve az őslakosok, akik igy kormány vizekre eveznek. 3. Az őslakosok kapcsolásában négy párt vesz részt: a keresztényszocialista párt, a magyar nemzeti párt, a német párt és a politikamentes gazdasági párt. Két uj alakulat szintén kapcsol, de csak egymással. Ezek egy keresztény csoport és egy német alakulat. Nem kapcsol senkivel Major képviselő kommunista pártja és a zsidópárt. Nem szerepel ezúttal a Bund dér Landwirte, amely legutóbb egyéb őslakospártok maradék- szavazatainak segítségével Lerchner Nándort juttatta be a képviselőtestületbe. 1927-ben 46.540 szavazatot adtak le és az osztószám 943 volt. Most Pozsonyban 60.000 a választók száma, 50—52.000 fog valószínűleg szavazni és az osztószám legkevesebb 1000 •lesz. A választók szaporodása aligha esik az őslakosokra, akikre tehát a magasabb osztószám 'hátrányos lesz. Ennek a rideg számításnak arra kell intenie a pozsonyi őslakosokat, hogy szét ne forgácsolják szavazataikat, hanem eddigi nagy pártjaiknak juttassák azokat. A választási harc erősen folyik Pozsonyban. Jellege ezidőszerint a „hélium omnium contra omnes". Sajnos, az őslakosok egy része harci kedvét inkább egymás ellen fejti ki, mint azok ellen a pártok ellen, amelyek nyilvánvalóan teljesen uralmukba akarják venni az ősi városházát, hogy ott uj emberekkel uj rezsimet iktassanak be. Hogy a régi pozsonyiak ettől az „uj rezsinktől mit várhatnak, nem lehet kétséges. Pozsony sorsdöntő órák elé tekint... Posoniensis. — Templomszentelés Zsigárűon. Zsigárd- ről iírnák: Vasárnap délelőtt tiz órakor lélekemelő ünnepség keretében szentelt*© fel Sándor Benő negyedi református lelkész a zsigárdi református egyházközség teljesen renovált templomát, amelynek helyreállitá- , sát a hívők áldozatkészsége tette lehetővé. Sándor Benő lelkész magas szárnyalásai megható beszéde után Kalitza László helybeli református lelkész mondott tartalmas beszédet, amelyben visszapillantást nyújtott a református templom építésének történetére. Az ünnepségen a zsigárdi református énekkar és a református leánykör énekkara szerepelt nagyhatású énekszámokkal. Két és fél mílliárddal tartoznak az állami alapok, köztestületek és magá- aosok a szociális biztosítási központnak 69 millió betessegélyzósre, 52 millió jubiláns alapítványokra — Mikor kapják vissza önkormányzatukat a kinevezett direktóriumokkal kormányzott szociális intézmények? Prága, szeptember 24. A cseh néppárti Li- dové Listy a következőket írja: A szociális biztosítási központ 1981. január elsején ösz- szesen 802 betegpénztár fölött gyakorolt ellenőrzést, amelyeknél 2,630.361 biztosított tagjuk van, vagyis az összlakosságnak 17.86 százaléka. A központot a központi bizottság, az elnökség és az igazgatóság vezeti. A bizottságnak negyven tagja van. Az elnökség tizennégy, az igazgatóság három tagból áll. A központ 650 alkalmazottat tart. A központ dologi és személyi kiadásai 1980-ban 17.032.483 koronát tettek ki. A 302 betegpénztár közül 189 kerületi, 63 mezőgazdasági, 21 üzemi, 22 társadalmi, í társasági és 6 magán jellegű. Az egész szervezet körülbelül négyezer orvost és ezer szakorvost tart. A kerületi biztosítóknál egy orvosra 500—600 biztosított esik, a többieknél körülbelül 300. A szociális biztosítási központ vagyonából rokkantak, betegek számára 60 millió koronát fizetett ki, az 1930. évi Masaryk-ünnep&égek alkalmával 18 millió koronát adományozott és 1928-ban a köztársaság 10 éves fennállásakor 34 millió koronát. A vagyon 20 százaléka csehszlovák állami értékpapírokban, 10 százaléka más értékpapírokban fekszik. A szociális központ az utolsó négy évben az útépítési alapnak 520 millió koronát kölcsönzött, kommunális kölcsönre adott 624.891.000 koronák meliorációs kölcsön címén 116,118.000 koronát, jelzálogkölcsönök címén: községeknek az építkezési mozgalom fellendítésére 243,409.970 koronát, építkezési szövetkezeteknek 420,500.000 koronát, ugyanerre a célra magánembereknek 168,932.650 koronát, egyéb jelzálogokra 224,187.284 koronát, ipari és nagyipari ingóságokra 185,867.000 koronát. A jelzálogkölcsönök összesen tehát kitesznek 1.242,898.979 koronát. Az elemi károk biztosítására kölcsönt adott 1929-ben 15 millió koronái. A szociális biztosítási központ kölcsö- nökben való kintlevőségei 2.578,907.000 koronát tesznek ki. Ebből a nem egészen világos kimutatásból az következtethető, hogy a biztosítási központ vagyona jelenleg a csehszlovák állami és egyéb értékpapírokban fekvő vagyonrészszel több mint 3 és egynegyed milliárd koronát tesz ki. Megdöbbentő jelenség, hogy ezt a horribilis vagyont, amit a demokratikus szociális gondoskodás jegyében halmoztak föl, a demokratikus alkotmányosság és önkormányzat elveinek félretételével egy kinevezett társaság igazgatja. A szocialista pártok a kormányban vannak, de mindmáig nem tudták és nem akarták demokratizálni ezt az intézményt annyira, hogy elrendelték volna a választásokat. Hasonló eset ez mini a földhivatalé, amely tiz milliárd értékű vagyont kezel és még a parlament ellenőrzése alul is ki van véve! A szociális biztosítás a szocialisták domíniuma, a földhivatal az agrároké, ezért kölcsönösen szemet hunynak egymás antidemokratikus gazdálkodása fölött. A szociális biztositásról mindig azt állítottuk, hogy tuldrága és vagyonha.lmo7/ása nem egyéb, mint állandósított belföldi kényszerkölesön, melynek milliárd ja i t az állam különböző állami „alapok" részére és a belföldi hitel- szükségletek kielégítésére olcsón igénybe veheti és veszi is. A tulajdonképpeni beteg- és rokkant segélyezés mindössze 60 millió koronát igényelt, ezzel szemben jubiláris ajándékokra — bár elismerjük, hogy azok charita- tiv jellegűek voltak — csaknem ugyanannyit: 52 milliót adott a kinevezett központ. Meglepő, hogy magánemberek is 168 millió koronát kaphattak a központtól. A munkásság, melynek drága verejtékkel összekuporgatott filléreiből tevődik össze ennek a három és egynegyed milliárdnak a fele, de a munkaadók is, akik a szociális terhek másik felét viselik, joggal követelhetnek kimutatást azokról a magánemberekről, akiket a központ 168 milliós hitellel elégített ki. De általában követelniük kell, hogy a nagy vagyon ügykezelésébe teljes betekintésük legyen, ami csak úgy érhető el, hogy a kormány a szociális intézményekben végre rendelje el az évek óta késő és esedékes választásokat. Fvlona Lisa és a hős Irta: Neubauer Pál Megnéztem a Mona Lisa elrablását filmen, így tudtam meg, hogy milyen véletlenen fordul meg, nemzeti hős lesz-e egy emberből, vagy szürke hétköznapi mainad-e. Itt tudtam meg, hogy a kettő mindig együtt jár: a hősiességnek szüksége van a szürke hétköznapra, amelybe az egyéniségnek bele kell fulladnia, ha nem indít harcot ellene és viszont ellengőzösen a szürke hétköznap föléibe magaslik a hősiességnek, ha a hős elérte a kulminációt. Egy kis olasz snorrer szerelmes egy kislányba, aki feltűnően hasonlít Leonardo Mona Lisajához. A lány nem akar a jelentéktelen hétköznapi emberről tudomást venni. Vigyen véghez valami nagy cselekedetet, amivel kimagaslik embertársai közül, valamit, ami a nevét csengővé és őt magát gazdaggá teszi, akkor lehet szerelemről beszélni — mondja a kis, jelentéktelen nő, aki önmagát nagyon jelentékenynek tartja, mert csinos és mert a jelentéktelen, szürke snorrer szerelmet vall neki. A snorrer kitalál egy „nagy" tettet: ellopja a Mona Lisát a Loaivreból, azt a portrét, amely teljesen az ő szerelme. Ebben a jelenetben van valami Frieud szellemes psziobo- analitikai fordulataiból, mert a képrabló a festmény elrablásával szerelmét rabolja el, az ostoba kis nagyravágyó nőt, Mona Lisa külső hasonmását. Nem a világhírű festmény fontos a rablónak. A hős nem találkozik egy síkon Leonardóval, a művésszel és (ebben az esetben) a szerelem hősével. Kis rabló marad, aki nem érti Leonardo hősi tettét, bár feladata, hogy olyan nagyot vigyen véghez, mint Leonardo. Ninos tisztáiban vele, mit csinál, de az ő Mona Lisája megparancsolta, minek gondolkozzon? Cselekszik. Maga Leonardo is engedelmeskedett a Mona Lisának nevezett Giocondája szépségparan- csáuak. Óla szó rs7já,glba viszi a rabló a festményt és itt egy nagy bírósági tárgyalás keretéiben akarata ellenére valódi nemzeti bőssíé lesz a rabló. A hallgatóság körében izgatottan lesi a per kimenetelét a jelentéktelen kis nő is, akii boldog, hogy érte ezt tette egy férfi. Mona Lisának gondolja magát és várja, hogy egyrészt bevonuljon a történelembe, másrészt, hogy a hőssé előléptetett jelentéktelen szerelmes most már valóban elrabolja. Azonban. itt történik az a fordulat, amely a történelemben (és a filmben is) zseniális svindli. A hős tulmagasra magasztosult önmaga fölé, nem talál vissza régi magához, elragadta a saját „nagysága" és messziragadta a kis nőtől, akiről .most, hogy a valódi Mona Lisát elrabolta, belátja, hogy minden, csak nem Mona Lisa. Váratlan fordulattal kijelenti, hogy ö olasz patrióta és visszahozta Rómának, amit Napóleon elrabolt, Leonardo remekét, a Mona Lisát. Izgatott tömegek éltetése közben a kis nagyravágyó nő hiába várja, hogy a bős-rabló rámutasson, mondván: Érte tettem mindent! A rabló régen hős és nem tudja, hogy pillanattal ezelőtt még rabló volt. Nagyon csodálná, ha megjelenne a kis nő, volt nagy szerelme, hogy beiinkasszálja a neki kijáró dicsőséget. Ott áll a római fórumon a régi Róma hős fia. Oly magas ez a hely, mint Leonardóé a művészettörténetben. Ide fel nem hallatszik a szerelem zsongása. Tógáé gőggel néz a tegnapi szürke senki a mai szürke senkik tömegére — ez mind érte van, érte, akiért tegnap még egy kis nő sem akart lenni. Innen csak felfelé vezet az ut és a hős megindul ezen az utón. Film? Nem, valóság. Történelem: a hős lelki koreográfiája. így táncolnak az érvényesülés ütemeire a szenvedélyek balettet és az akarat kiveti lése a cselekvés terébe Így történik. A hősiességnek szüksége van a hétköznapra, a szürkeségire. Ugv válsz egyéniséggé, ha megkezded a küzdelmet, hogy el ne merülj benne. A küzdelem visz régi recept aaerimt és ha merész vagy és lábbal tiporva a valóság hét köznap Lságát, megkockáztatod a rendkívülit, legyen ez negatív, mint a rablás, vagy pozitív, mint a Mona Lisa leonardói megfestése, siker kecsegtet, hogy önmagad jelentéktelenségétől elrugaszkodsz. Hős lehetsz, ha elég gyáva vagy, hogy az értékalkotás elől megfutamodsz és beállsz rablónak azzal, hogy vagy — vagy... Ez még önmagában semmi és végre is Héroszt r a tesz, bár híres lett, mert felgyújtotta Artemisz efezusi templomát, jelentéktelen maradt, mert pechére pont azon az éjszakán, amikor tettét végrehajtotta, Nagy Sándor született. A Mona Lisa filmhőse okosabb volt Herosztratesznél. Átnyergelt abban a pillanatban, amikor Herosztratesz és Nagy Sándor közt kellett választania. Az utóbbit választotta, beállt nemzeti hősnek. Meggondolás nélkül feláldozta tegnapi szerelmes Énjét, amelynek mai hősi Énjét köszönhette: meghalt, hogy feltámadjon és feltámadásában megsokszorozza önmagát: semmiből, szürkeségből hőssé formálódjon. Mély igazság van ebben a fordulatban, ami elüt a sablon happyendes széntLmentalizmusától, elferdítve, irónikusan bár, de megmutatva: íme, ez a hős. Nincs bős, a viszonyok teszik azzá és ha az idő nem kedvez, a hős odáig sem fejlődik fel, hogy egy kis ostoba lány szerelmét meghódítsa. Nemhogy a Mona Li- sára, de még a kislány szerelmére sem lett volna méltó ez a rabló-hős, ha elfordult volna a saját akaratlan hősiességétől, mondván: ezért a kislányért tettem mindent A római fórumon tógáé nagyszerűségben kinyújtotta kezét a nép fölé, mondván: Róma fia vagyok, érte tettem mindent! A néző megbékéltem távozik. Hőst látott, .aki nem inog meg a szédítő magaslaton. De megbékülten arra is gondolhatott a néző. hogy a hős, ha elszéledt a nép, od a súgja a kislánynak: Estére várlak! És Mona Lisa most már nem fogja kéretni magát. Boldog, hogy a hős elrabolja. Az egyenlet megoldódott. § magyarországi szaklapok MmsmsMn • Prága, szeptember 24. Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő és képviselőtársai ez év tavaszán interpellációt nyújtottak be a kormányhoz a magyar szaklapoknak, különösen a budapesti „Orvosi Hetilapénak Szlovénszkó és Ruszinszkó területéről való kitiltása tárgyában, Udrzal miniszterelnöknek az interpellációra adott válaszát nyomtatásban most küldték meg a képviselőknek. A miniszterelnök válasza a következőképp hangzik: Válasz a kormánytól dr. Szüllő képviselő és társai interpellációjára a magyar szaklapoknak, különösen a budapesti „Orvosi Hetilap" c. szaklapnak Szlovén szkó és Podk árpa ts ka Rus területéről való kitiltása tárgyában. Magyarországon 1918. évi október 28-ika után kiadott és nyomtatott nyomdatermékek postai iszálli'tásiá't és terjesztését érintő tilalom vonatkozik a magyar szaklapokra is, mert bennük irredentát terjesztő s a Csehszlovák köztársaság békéjét és közrendjét fenyegető cikkek és hirdetmények jelennek meg. Egyes magyarbiirodalmi szaklapok a szak- és tudományos kérdéseknek irredenta érdekekkel való összekapcsolását már abban- hagyták. Amennyiben ezek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz területére való szállításuk és oltani terjesztésük iránt folyamodnak, kérelmüknek rendszerint elégtétetik. A belügyi, minisztériumnak e téren köpetett gyakorlata kiváltképpen az utóbbi időben igen szabadelvű, ami ama körülmény által is igazolva van, hogy az 1930. évi január 1-től több mint húsz magyar szaklap postai szállítása és terjesztése engedélyeztetett. Ami különösen az orvosi szaklapokat illeti, a belügyi minisztérium az 1929. évben az „Orvosképzés" c. orvosi szemle s a „Magyar Orvosi Archívum" c. szaklapnak Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz területén való postai szállítását és terjesztését engedélyezte. Az „Orvost Hetilap" c. szemle egyidejű kérelme eladási Hatott azért, mert e lap 1929. évi évfolyamának 5., 8. és 20. számában irredenta jellegű cikkek közöltéttek le. Az „Orvosi Hetilap" postai szállításának és terjesztésének engedélyezése iránt 1931. évben benyújtott újabb kérelme tárgyalás alatt áll s a róla való döntés attól tétetik függővé, hogy eme folyóirat 1930. január 1-től kiadott valamiennyi számának megvizsgálása után megállapittatik. vájjon nevezett orvosi szemle a politikai tendenciákat szakcikkeiből k i k a pcsol I a -©. Pralim, 1931 június 25-én. A kormány elnöke: Udlráal s. k. 6
