Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-23 / 217. (2734.) szám
4 'TOAXlAT-MAO^AR.-HmMP 1931 szeptember 5B, szerda. Á biatorbágyi merényiéi elkövetésének gyanítja alatt Leobenhen letartóztattak egy német géplakatost A kritikus napokban Magyarországon fárt és későbben leUünően érdeklődőit a merénylet sajávisszhangja iránt — A fiatalember tagadja a merényletben való részességét A SZAVAZÁSNÁL NE FELEJTSD EL: SZLOVENSZKÓ A SZLOVENSZKÓIAKÉ! A ZAY—CHOCHOLOUS-FÉLE FÜLDMÜ- VESSZUVETSÉG — CSEH PÁRT. nak. Ha igazi, megértő keresztény szellem érvényesülne a társadalmi, a gazdasági és a politikai életben, a mai ka otikus állapotok sohasem tudtak volna gyökeret verni. A ke- reszténytelen önzés lett úrrá az egész világon, mely előidézője a mai mérhetetlen tömegnyomornak. Egyfelől ott áll a materialista felfogás, amely nem akar annak tudatára ébredni, hogy a kapitalizmusnak súlyos kötelezettségei vannak a dolgozókkal szemben. Még mindig csak eszköznek látják az embert, a munkáskezet és közben kereszténytelen ki- uzsorázással a munkáslelkekbe a legféktelenebb gyűlöletet plántálják, amivel előidézik a munkásság bolsevizákását. Soha még az egyik oldalon ennyi önzést, a másik oldalon annyi gyűlöletet nem láttunk. Ez az ut egész országok és világrészek pusztulásához vezethet, ha az egymás irántj keresztényi kötelesség érzete úrrá ne»m lesz a kormányokon, a gazdasági életen, politikán egyaránt. Republikánkban sem látjuk a keresztény elveknek az érvényesülését, nem látjuk az egyenlő elbánást s az ország fennállása 13. évében is soviniszta, kicsinyes, gyűlölködő szempontok érvényesülnek a csehszlovák pártokon keresztül. Lapjaik tobzódnak a gyűlölködésben és nap-nap mellett a tüszurás politikáját tapasztalhatjuk saját testünkön, csak most a választások előtt lett újra kedves számukra a magyar falu, de csak azért, hogy éket verjenek a magyarok közé. Megindult a magyar lelkek fogdosása. Egyszerre mindenki birja a magyar nyelvet, máskor meg a vasutakon se mértették meg a jó magyar szavát, ha Pozsonyba jegyet kért. Sőt még az ujabíb íöldigéret is föllángol és az adóelengedések ígéreteit pedig csak már nagyban árusítják. Az öntudatos magyar falu ezúttal nem iil Jel azoknak, akik Íz év óta csillogó Ígérgetésekkel, álnok ámításokkal igyekeztek megbontani a magyar népet. A magyar nép tudja, hogy melyik táborban van a helye, tudja, hogy az ellenzéki magyar és keresztény fronton kell igazaiért tovább ■küzdenie. Részletesen beszámolt ezután a szenátor a különböző hatóságoknál történt intervenciókról, rámutatott a kormánynak az inségakcióval kapcsolatos tehetetlenségére és szűkmarkúságára és arra, hogy a takarékossági elvet nem a költségvetés hadügyi tárcájánál, hanem az in- gégakciónál érvényesítette a magyar falu, a magyar gazdatársadalom kárára és rovására. A nagy helyesléssel fogadott ‘beszámolót Ho- locy Ferenc köszönte meg a szenátornak, aki érdeklődött a jelenlévők panaszai, hajai iránt, hogy illetékes helyeken az orvoslás módját keresse. Furdanlch Aladár körzeti titkár beszéde után a lovasbandérium és magyarruhás leányok kíséretében hagyta el a szenátor a Csallóköz egyik leglelkesebb magyar faluját. A pozsonyi keresztényszocialisták választási ®y«Sése Pozsony, szeptember 22. Az országos ke- retsztényszocialista párt pozsonyi szervezete vasárnap délelőtt a páinbbelyiség udvarán szépem sikerült népgy ülést tartott. A gyűlést Förster Viktor dr. polgármesterhelyettes nyitotta meg magyar és német nyelven. Lelkes szavakkal buzdította a hallgatóságot, hogy tartson ki a párt mellett, amely mindig legerősebb volt a városban és annak kell lennie a jövőben is. Utána Neumann Ferenc, Preisak Ferenc és arabek Rezső számoltak be a keresztényszocialista városatyák működéséről, akik mindig az őslakosok jogait védték a képviselőtestületben. Kát keresztényszocialisla laépsyiiés Vágsellye, szeptember 22. Vasárnap a magyar-szlovák nyelvhatáron levő Királyi községben, mely Mocsonokkal épült össze, jelenlek meg nagysikerű nép- gyülésen az országos keresztényszocialista párt szónokai: Pigler István dr. 'körzeti elnök, Alapy Gyula dr. tartományi képviselő, Kar- doss Győző körzeti titkár és Renczés József iparos. Tóth Kálmán gazda, a párt helyi elnö'ke szép szavak kíséretében nyitotta meg a nép- gyülést, amelyen felsorakoztak a község lakosainak százai. Az impozáns közönség előtt Alapy Gyula dr. tartománygyülési képviselő vázolta közállapotainkat. A gazda helyzetét, a segítés módjait, az adózás nehéz kérdéséi fejtegette általános figyelem mellett és a munkáskérdésről fejtette ki a párt álláspontját. Majd megvilágította a katonai szolgálati időnek leszállítása körül folytatott kétszínű játékát a szociáldemokrata pártnak;, amely mindig megszavazta a katonai terheket, míg kiküldöttjei a második internaeionálé kongresszusain a lefegyverzési javaslatokat fogadták el. Szavait, amelyben a községi munka fontosságát hangsúlyozta, általános tetszés fogadta s lelkesen megéljenezték. Renczcs József iparos rámutat a megélhetés nehézségeire. A keresztényszocialista párt, amelyben munkás, muukaadó békésen megfér, a mai nehéz helyzetnek a megoldásán dolgozik. A lelke3 szavak után Pigler István dr. vágsellyed ügyvéd, körzeti elnök szárnyaló szavakkal fordul a néphez. Vallásunkat és magyarságunkat akarjuk megvédelmezni minden támadás ellen — mondotta — é3 ebiben össze kell fognunk mindnyájunk, mert erkölcsi alap nélkül nem lehet építeni. Elismert, teljesjogu polgárok akkor leszünk, ha öntudatosan tudjuk megvédelmezni jogainkat. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Kardosa Győző körzeti titkár intézett buzdító szavakat a hatalmas számmal egybegyült váBudapest, szeptember 22. (Budapesti szerkesztőségünk teletfonjelentése.) Az éjszaka folyamán Becsből érkezett jelentés szerint Leobenben letartóztatták Walter von Risen géplakatost, mert igen gyanúsan viselkedett, a zsebe állandóan teli volt azokkal a lapokkal, amelyek a biatorbágyi merényletről számoltak be. Kihallgatásakor beismerte, hogy a merénylet előtti napon utazott Magyarországból Ausztriába, de a kritikus éjszakát Becsben töltötte. Gyanús még az a körülmény is, hogy állandóan érdeklődött a vasúti menetirányok, valamint a legutóbbi leobeni vasuíi szerencsétlenség és a Heimwehr-puccs részletei iránt. Tagadja, hogy bárminemű köze volna a biatorbágyi pokolgépes merénylethez. A bécsi rendőrhatóságok most azt vizsgálják, hogy Risen bemondott adatai mennyiben felelnek meg a valóságnak. Stuttgart, szeptember 22. A biatorbágyi .vasúti merénylet elkövetésével gyanúsított Walter von Risen géplakatos személyi adatait a következőkben állapították meg: A géplakatos a wiirltenbergi Oberdorf községből származik, odavaló a családja is s az ottani fegyvergyárban tanulta ki a mesterségét. Édesapja bírósági végrehajtó volt. Amikor az újságírók felkeresték az idősebb Risent és közölték vele, hogy milyen gyanúval terhelik a fiát, kijelentette, hogy ilyesmire ő nem tartja képesnek a fiút, mert az túlságosan gyáva természetű. Elismeri az apja, hogy a fiú néhányszor ösz- szeütközésbe került a büntetőtörvénykönyvvel, csalásokat követett el, amiért szabadságlasztókhoz igen nagy hatás mellett és Tóth elnök a minden izében kitünően sikerült gyűlést meleg szavakkal bezárta. Vasárnap a keresztényszocialista párt Kürt községben is választási népgvülésl tartott, melyen az esőrehajló idő dacára a falu ap- raja-nagyja megjelent. A népgyülést Szabó József helyi szervezeti elnök nyitotta meg s utána Turchányi Imre dr., az érsekujvári körzet elnöke mondott hatalmas beszédet a gazdasági válságról. Beszédében kiemelte a párt vesztéssel bűnhődött, ezeket a bűnöket azonban a rossz társaság befolyására vezeti vissza. Gyermekét könnyelmű és igen könnyen befolyásolható embernek mondja. A fiú egyébként hétéves korában elkerült hazulról s azóta csak rendszertelenül kaptak róla hirt szülei. Legutóbbi tartózkodási helyéről például szintén nem voltak informálva. Budapest, szeptember 22. (Budapesti szerkesztőségünk teletfonjelentése.) Ma délután szembesítették Habli Júliát Tót Géza pincérrel, amikor a lány szemébe mondta a fiatalembernek, hogy részes a merényletben, ami ellen a férfi felháborodva tiltakozott. Az eredménytelen szembesítés után a rendőrség most azt egyekszik megállapítani, hogy Tót Géza hol töltötte a kritikus éjszakát. A fögyanusi- tott továbbra is Leipnik Márton, mivel feltehető. hogy ha Leipnik ártatlan volna, úgy már jelentkezett volna. A biatorbágyi merénylet ügyében a mai napig 4500 bejelentés érkezett és az ezekben fog’alt adatoknak a rendőrség a lehetőség szerint igyekszik utána járni. Húszezer imafesiÉiil fit lesjrérlüz i maspierszisi útépítéseknél Budapest, szeptember 22. (Budapesti szerkesztőségünk tel efon jelentése.) Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter kijelentette a sajtó előtt, hogy a legközelebb meginduló útépítési munkálatoknál húszezer munkást fognak alkalmazni, ami által a munkanélküliség nagy mértékben csökkenni fog. törvényhozóinak eredményes közbenjárásait, az illetékes minisztereknél a rossz terméssel sújtott gazdák érdekében. Utána Néder János, az érsekujvári helyi szervezet diszelnöke mondott lendületes beszédei, összehasonlítva a régi, még politikamentes községi választásokat a mostani agyonpolitizált községi választásokkal, majd Mészáros László kerületi titkár és Luzsicza Lajos érsekujvári kisgazda intézett buzdító szavakat a hallgatósághoz. 5BBBEB3&S3B A PI0NEER0K ina: mm mu Fordította: fíosáruné l?éz Lola (21) — Adjál... pennyt... adjál.,, — selypített angolul s odatartotta kis barna tenyerét Nell elé. Akármelyik fehér gyermek nem lelhetett volna bájosabb. Jonathan csodálkozó tekintettel nézte az apróságot, az öreg misszionárius és Jim szintén. Egészen másnak képzelték az indián gyermekeket. Nell odahajolt a gyermekhez és megcsókolta őt. Jonathan Zane azonnal megfordult a ko- noéval, hogy elhozza Joet is. A keskeny jármű eltűnt az öböl kanyarulatánál a fák között. Aztán újra előtűnt hegyes, szürke orra a füzesből. De csak egy ember ült benne. — Hol van az öcsém? — kérdezte Jim megütöd ve. — Elment — mondta Zane csendesen. — Elment? Lehetetlen! Elment? Hová? Talán nem talált vissza ahhoz a kis tisztáshoz, ahol kiszállt? — Welzellel együtt ment el. Nell és Jim egymásra néztek s lassan mind a kettőnek nagyon sápadt lett az arca. — Jöjjenek, felki&érem mindnyájukat a faluiig — mondta Zane, kilépve a csónakból. Mindnyájuknak feltűnt, hogy magával viszi a fegyvereit. — Meg tudná magyarázni, mit jelent ez az eltűnés? — kérdezte Jim útközben, mégha,1- kitva a hangját. — Nincs mit magyarázni. Elmentek a kanodban. Tudtam, hogy Wetzol az erdőbe készül, de nem gondoltam rá magam sem, ho-gy a fiút is elviszi. Lehet, hogy együtt mentek, de lehet az is, hogy nem. A szót lan vadász ezzel elhallgatott és Jim belátta, hogy nem tud meg tőle többet. Mikor a faluhoz értek, csodálkozva álltak; meg. Álmaikban sem tudlak volna ilyen ké- poffe m a Béke Városáról, f/enn, a sik j m<.//;ii iiy, 4‘iÖH épület állt, körülötte: , ndábót ácsolt házflk. Az egész várost sövény vette körül. Hatalmas fák vetettek árnyékot a telepre. Az indiánok csak úgy nyüzsögtek mindenfelé. Halk kiáltások hangzottak, mikor a jövevényeket észrevették s fiuk, lányok, asszonyok, gyermekek szaladtak eléjük barátságos kíváncsisággal. Zane megállt az egyik gerendaház ajtaja előtt és bekiáltott. Alacsony, görnyedt vállu fehér ember lépett ki onnan, sovány, sápadt arcán az a jóságos, türelmes kifejezés honolt, amelyről azonnal meg 'lehetett ismerni az ön megtagadással küzdő, Istenért és a szegény vademberekért élő misszionáriust. — Mr Zeissberger, a Henry-erődből jöttünk — mondta Jonathan Zane. — Itt vannak azok az emberek, akiket várnak. Ezzel több szót nem is vesztegetve, azonnal megfordult és már el is tűnt a köröskörül álldogáló indiánok között. Jim emlékezett reá, amint látta, milyen gyorsan siet ki a vezető a faluból a patak felé, hogy Zane ezredes említette, mennyire gyűlölik Wetzel is, Jonathan is az indiánokat. A véres küzdelmek hosszú évei okozták ezt az irtózáshoz hasonló érzést. — Mr Wells, üdvözlőim a Béke Városában! — kiáltotta Zeissberger, kitárt karral sietve az öreg misszionárius elé. — Régóta nem láttuk egymást, de azért azonnal megismertem! — Boldog vagyok, hogy megérkeztem ide a hosszú és veszedelmes ut után — felelte Wells. — Elhoztam magammal két húgomat, Kátét és Nellt is, akik gyermekek voltak még, mikor utoljára láthatták önt és nem akartak egyedül hagyni engem. Ez pedig tiszteletes James Downs ur, aki részt kéT munkánkból és komoly reménysége igyekezeteinknek. — Hála és dicsőség legyen a mennybéli Urnák, aki erősít bennünket! Legyenek üdvözölve kisasszonyaim, ebben a békés faluban. Fiatal barátom, igaz bálával köszöntőm önt! Nagy szükségünk van fiatal erőkre. Jöjjenek be, szerencséltessék egyszerű otthonomat. Hosszú éveken ál. egyedül éltem itt, 'most az ifjúság varázsa széppé és otthonossá j fogja tenni rideg szobáimat. /eis bei -V iir a saját lakószobáját adta át j; .1;; n •!. és >. • 1111 •!<, biztosította őket, hogy ez a falu legszebb és legelőkelőbb helyisége s mentegetőző mosolygással kért bocsánatot, hogy különb lakást nem készíthetett nekik. A szobában volt asztal, szék s egy indiánágy, bivalybőrökből, takarókkal leteritve. Néhány jókora faszög volt a gerendafalba verve a ruhák fel akasztására. Akármilyen egyszerű és kezdetleges volt is a berendezés, a hosszú utazástól fáradt lányok boldogan vették birtokukba nj szobájukat és azonnal lefeküdtek pihenni. — Én nem vagyok fáradt — mondta az öreg misszionárius régi barátjának. — Szeretném hallani, mit dolgozott mostanáig s mi a terve a jövőre. Mit tapasztalt és mit remélhetünk? — Soha nem álmodott eredményeket értünk el — beszélte lelkesedve, kipirult arccal az öreg pap. — Az Úristen megáldotta munkánkat. A jó mag kikelt és bő aratást hozott, örendezhetünk. Hosszú részletes leírásba bocsátkozott ezután a misszionáriusok munkájáról a harcias nyugati törzsek területein. Különösen a de- lawarokról beszélt, akik az indiánok közül a legértelmesebbek és leginkább hajlamosak a felsőbb rendű lelki életre. Az Alleg- hany-hegyek másik oldalán élő keleti dela- warok között csakugyan jelentős eredményeket értek el a misszionáriusok. A nyugaton élő delawar törzsek közül elsőnek a hegység felsőbb részeiben élő telepek vették fel a kereszténységeit vak főnöküknek, Allemewi- nek példájára. A misszionáriusok terve az volt, hogy minél élőbb tovább haladnak nyugat felé, ahol még vadon élő, pogány dela- war-törzsek rejtőzködtek a rengeteg mélyén. 1770 áprilisában, tehát ezelőtt vagy tíz évvel, tizenhat kamué indult él az Á'llegihnny- hegyek belsejéből a Piti-erőd felé, tele keresztény indiánokkal és papjaikkal. Innen lefelé mentek az Ohióig, majd még tovább, a nyugati erdőségekbe. A Tuscarawas-hegy lábainál uj telep alakult. A köröskörül lakó törzsek kíváncsian jöttek el megnézni n falul;. Főnökök és harcosok, squawok és fiatal lányok ámúlva hallgatták a keresztény indiánok beszédeit.. A misszionáriusok tanítására némelyek a fejűivel csóválták, de némelyek hinni kezdtek s minden esetre valamennyien érdeklődve figyeltek. Nagy lett az izgalom, mikor közhírré lett, hogy az öreg Glickchican, a teknős- béka-dél a warok bölcs főnöke, szintén felvette a kereszténységet. A sápadtarcok Nagy Szellemét mind többen és többen kezdték imádni s néhány esztendő alatt virágzó város támadt a kis telep helyén. A „Béke Városa" volt a neve. Maguk a harcias indiánok adták neki ezt a nevet. A lakosok nem szenvedtek szükségei, az erdőségekben sok volt a vad, a folyókban nyüzsgött a hal. Gabonát vetettek a termékeny földbe és szarvasbőrruhákba öltöztek, télire meleg prémeket dolgoztak fel a- maguk számára. Eleinte csak kevés wigwam emelkedett a misszionáriusok háza körül. De egyre sokasodtak a deszkakunyhók s nemsokára állt már a templom is. Azután az iskola következett, a malom, a műhelyek... Mindig több lett a megművelt föld és mindig több ló és telién legelészett a pázsitos hegyoldalakon. Szájiról-szá.jra járt a hír, hogy a Béke Városában a boldogság és jólét lakik, hogy akik ott élnek, azok tudják, milyen lehetett valaha a földi paradicsom. Napról-napra érkeztek messze földről ismeretlen törzsek emberei, hogy megnézzék ezt a csodálatos helyet. A sápadtarcok hitét felvett indiánok szorgalma, jóléte, békés élete nagy hatással volt vad testvéreik re. S ha más nem is hatott volna rájuk, ott voltak a hullámzó kukorica- és gabonái öldek, a gulyák és ménesek, a gazdagság e hirdetői, tanújául a keresztény indiánok földír boldogulásának. Az átutazó indiánokat, akár egyedül, akár egész csapatban érkeztek, testvéri vendégszeretettel fogadták és soha nem eresztették tovább üres kézzel. Azután ott volt a templom harangja, amilyet még soha nem láttak a vörösök... Az indián szereti a zenét és a harang szava elbájolta őket. Csöndes éjszakákon a távoli hegyoldalakon levő telepek indiánjai is hallhatták a mélyen zengő, áhitatos hangot, amely esti imára széli tolt a a hívőket. A vadonban olyan volt. a harangs/á, mi;:.' maga az Ur hívná magához,a szögén\ toll. vándorokat. ] (l-olv tatjuk.)
