Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-22 / 216. (2733.) szám

6

t>ra;gaiA\\g'íarhirIjAP

1931 szeptember 22, kedd.

íilü iülárdda! csökkentek 1i3ö-feass az állami

as gazdálkodása:

milliós állami deli

Prága, szeptember 21. A legfelsőbb számvevőszék benyújtotta a nemzetgyűlés mindkét házának az 1930. évi állami zárszámadást. A számvevőszék ez éven sokkal hamarább lett készen, mint ezt a törvény előírja s ha a prágai parlament valóban parlamentáris alapon tárgyalná a költségvetési előirányzatot, úgy igen üdvös jelenségnek lehetne tekinteni a tavalyi zárszámadás ilyen korai benyújtását, mert ennek alapján az uj költségvetésen megfelelő változtatásokat lehetne eszközölni. A prágai parlamentben azonban, mint ismeretes, a költségvetési vita folyamán csak üres beszédek hangzanak el. mert magán a költségvetésen a nemzetgyűlés semmit sem változtathat. Ezért az évi zárszámadás korai benyújtásának gyakorlati szempontból nincsen jelentősége. Az 1930. évi zárszámadás azonban élénken visszatükrözi a mai rezsimnek rossz gazdálkodását, mert államháztartásában összesen 830 millió korona deficit mutatkozik. Az 1930. évi költségvetési előirányzat 52 millió korona aktívumot tartalmazott. A cseh lapok ezt az óriási veszteséget azzal igyekeznek szépíteni, hogy Csehszlovákiában még Így is sokkal jobb gazdálkodás folyik, mint másutt. így azt írja a Li- dové Noviny, hogy Németországban a deficit 1930-ra egy milliárd márkát tesz ki és Angliában is aránylag nagyobb a veszteség, mint Csehszlovákiában. Emellett ki kell emelni azt a fontos tényt — írja — hegy a deficitet nem az állami bevételek csökkenése idézte elő teljes egészében. Az állami bevétel 500 millió koronával csökkent, ami a rendes évi bevételek közel 5 százalékát teszi ki. A deficitnek többi részét a fölemelt kiadások idézték elő, különösen azok a tételek. amelyek a költségvetésben nem voltak előirányozva, de a parlament megszavazta azokat. Ilyen például a tizenharmadik havi fizetés.

„Mása!! tafíísréfcffs’íSíSaaíí, n&ssnk is fskarékesfesdni feefí*'

A Lidővé Noviny még a következőket jegyzi meg az é’vi zárszámadáshoz:

— Még ha az eredmény jobb is, mint számos más államiban, mégis komoly bizonyítéka annak, hogy mennyire szükséges a jövő évi költségvetés tárgyalásánál az elővigyázatosság. Nem igaz az, hogy a szükséges takarékoskodást éppen a szociális tételeknél kellene végrehajtani. Ha valamennyi ,minisztérium becsületesen áttanulmányozná költségvetését, számos olyan tételt találna, amelyet csökkenteni vagy teljesen törölni lelhetne s mindazok dacára ez nem jelentene az eddigi, viszonyokba való fontos beleavatko- zást. különösein, ami a fizetéseket illeti. Nálunk egyáltalában nem kell a fizetésekhez nyúlni s a kormány nagyon helyesen cselekedett, hogy már idő előtt nyilatkozatot ado.tt ki arra nézve, hogy a fizetéseket nem fogják leszállítani. Van eléig sok tétel, ahol

Prága, szeptember 21. Kramár Károly dr., a nemzeti demokrata párt vezére egy prágai választási népgyülésen nagy politikai beszédet tartott, amelyben többek között a parlamentarizmus reformjának szükségességéről is beszélt és többek között ezeket mondotta- A valóságban nálunk nincsen parlamenti vita, csak monológok vannak, az emberek olvasnak és senki sem hallgatja őket, a parlamentben csak az elnök és a gyorsírók ülnek. Nálunk a miniszterek soha sem vesznek részt a vitában. A francia, angol parlamentben a miniszterek minden pillanatban beleszólnak a vitákba. Ha a miniszterek, amikor nálunk támadják őket, föl menü ének a szószékre és azonnal válaszolnának, diszkussziót idéznének elő. Pártbi- veink védelmükbe vennék őket, vita volna és a vitának eredménye is lenne. A felolvasott

takarékoskodni lehet, csak jóakarat kell hozzá.

A csehszlovák állam háztartásának voilit néhány esztendeje, amilkor a zárszámadás jobb volt a költségvetésnél. Még 1929-ben is 977 millió koronával jobb eredményt mutatott ki a zárszámadás, mint amilyen a költségvetési előirányzat volt. Most azonban más a helyzet. Ha másutt takarékos- kodnak — fejezi be a lap — nálunk is takarékoskodni kell.

S itt megvan miéig az az előnyünk, hogy nem 'kell annyira takarékoskodni, miint másutt és az állami gazdálkodás állandóan oly mértékben van biztosítva, hogy a nehézségeket jó és főleg erős akarat mellett sokkal köny- nyebben lehetne elhárítani, mint másutt.

monológok azonban senkit sem érdekelnek. Ez is a kötött jelöltlistáknak egyik következménye. Ma minden a pártokban történik, a pártparlamentben, azaz a klubokban. Régebben volt egy petka, majd oszmicska, ahol beszélni lehetett.

Ma a parlamenti ügyekbe nem lehet belleszáhvi} ma ezt csak a miniszter wralc teszik.

Nem irigylem ezt a miniszterektől, de ugv látszik, hogy nem ártana, ha megkérdeznék tőlünk, mi a mi álláspontunk. Nem elég megoldás az, ha a klubokba jönnek s ott referálnak. Mégis csak más, ha vita van a különböző pártok között és a dolgokat ki lehet egyenlíteni. Nálunk a vitának nincsen semmi értelme, mert azon, amit a klubokban megbeszéltek, változtatni nem lehet.

MAGYAR VÁLASZTÓK, VIGYÁZAT!

A STUNDA—CSOMOR-FÉLE KÖZTÁRSASÁGI FÖLDMÜVESPÁRT — CSEH PÁRT. A CSEHSZLOVÁK SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT — CSEH PÁRT.

Ez a,z én véleményem szerint nem parlamentarizmus.

Dolgoznunk kell azon, hogy a közéletünkben egyszer már tisztaság legyen, hogy egyszer megakadályozhassuk azt, hogy rólunk azt állítsák, hogy korrumpált nemzet vagyunk. Egészen nyíltan mondom, ha nem lesz meg a takarékossági és ellenőrzési bizottság, amely foglalkozni fog mindazzal, ami napvilágra került, úgy

lesz majd egy vizsgálóbizottság és abban mi könyörtelenek leszünk.

Ügyelnünk kell a jó hinevünkre és nem szabad úgy eljárnunk, hogy a külföld korrumpált nemzetnek tekinthessen. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy

egy kö®szállUási hivatalt létesítsenek, amely minden párttól független legyen.

Nagy becsvágyam már nem lehet, de ha egyszer keresztülvihetném azt, hogy egy értelmes törvénnyel teljesen lehetetlenné tehetném a pártok befolyását az állami tisztviselők kinevezésénél, azt mondanám, hogy a legjobbat cselekedtem az állam és a nemzet számára.

— Megkezdődik a parlamenti munka. A

képviselőház elnöksége szerdán délelőtt tizenegy órakor ülést tart, amelyen elsősorban adminisztratív ügyöket fog elintézni, de való- szinüleg a képviselőiház összehívásáról is dönt. Délután két órakor a képviselőház kulturális bizottsága ülésezik. A nemzetgyűlés tavaszi ülésszakának berekesztéséről és az őszi ülésszak megnyitásáról szóló elnöki átiratok valószínűleg a jövő héten jelennek meg s mint már jelentettük, a nemzetgyűlés munkája minden valószínűség szerint október 13-án kezdődik meg.

— Lengyel ék szert alvajt fogtak el Őtátrafüreden. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: Pár nappal ezelőtt Ótiátrafüreden a

csendörsóg elfogta Niedochodovicz Károly lengyel munkást, akinél különféle ékszereket, aranyórákat, láncokat, gyűrűket találtak, köztük ogv arany karikagyűrűt M. P. 15. 11. 13. jelzéssel. Mivel erős a gyanú, hogy a lengyel munkás az ékszereket betörésiből szerezte, zéieskörü nyomozó? indult inog annak megállapítására, hogy Niedocho- dovicz hol tört be és kinek a tulajdonát képezik az ékszerek.

st.t.r-j-^rorgrjp-U'.^i'3Kiwmwmw- n ag MBgBKMBgmBgg3iBgESXI ÍSTfinemzeti tiemekrata pártvezér súlyos kritikája a miniszterek mindenhatóságáról

7-r''V553T5l<2fSrS)

Könnyű szám

Irta: Szitnyai Zoltán

Ruttka felől robogott a gyorsvonat a magyar határ felé. Már elmaradoztak a körmöd hegyek, a Garami völgyében kitágult a táj, a zólyomi vár is elsuhant a vonat mellett, meg egyik állomás a másik után, indóházaik egyforma arculatával, ahogy az egykori monarchia öl főzte ki őket, sárga fa Is lkokkal és némi vörös téglázattal az ablakok körül, Egyik olyan, mint a másik, néhány sínpár a pályatesten, barnára mázolt léckerítés, lankadó diófák, szökőkút, melyekből sohase csobog a viz, s még az élesre fent katonabajusz is ugyanaz, amit a főnökök méltóságos léptekkel sétáltatnak a vonat előtt.

Az utas messziről jött és szórakozottan nézte az egymást követő állomások egyhangú képét. A fülke belsejében csak ketten ültek egy másik férfival, aki térképen követte a megtett utat s ceruzával karikába foglalta az elhagyott állomások neveit. Különben nagyon hason!itoltak egymásra, keskeny, ovális arcukkal s kopaszodásra hajlamos, barna hajzatukkal a magas homlok fölött. Egyik se lehetett több harminc óveisnél. Az egyik német volt, a másik magyar; A német hol a tájat nézte, hol a térképei, a magyar álmosan nyilógatta a szemét az állomásokon, reménykedve keresett a beszálló utasok között egy kedves női arcot, azlán csalódottan hunyta le a következő állomásig.

Már nem jártak messze a magyar határtól. Megállt a vonat. Nagyobb társaság cikázott izgatottan a kocsik elölt. A szomszédos sínpáron fekete ruhába öltözött, nyúlánk, karcsú testű hölgy állt meg és nyugodt érdeklődéssel végigkutatott az ablakokon. Aztán felmutatott arra, amelyik mögött a két férfi ült. A német ismét egy újabb állomást hódított meg térképén, mig a magyarnak nagyot dobbant a szive: végre úgy látszik, kellemes ii ti társ érkezik. Felállt és kihajolt a nyitott ablakon. /

Az asszony mintha észrevette volna, elmosolyodott ki /■. Oldalt fordult s az előbbi társaság félé intett. Egy apa galléron/ragadott három pufók gyereket és egymásután beha- ■jjgálfa őket a kocsiba, utánuk rakta a feleaki kis, k/urta lábaival nem is tudott volna magától felkapaszkodni a kocsi magas hágcsóján. A magyar utas meg azt várta ogyio, hogy mikor száll be a feketeruhás szőke asszony? Már nem is nézte, hanem kérlelte, hivta a tekintetével, de az csak tovább is ott állt a vonat mellett, fejét oldalt fordította, újabb tréfás mosoly cikázott át az arcán éts beszélgetni kezdett egy szikár, sápadt úrral.

Ezalatt a fülke belsejében izgatott jelemet játszódott le. A német ugyanis pár pillanatra kiment s mire visszakerült, az előbbi társaság már minden helyet elfoglalt. Természetesen, sőt elsősorban az ő helyét is, az ablak mellett. Maga a családanya telepedett oda. Elégedetten süppedt a plüsihuzatii ülésre, egy ideig elizgett-mozgott rajta, kurta lábait igazgatva, mintha próbálgatná, hogy elég komót- tos-e, aztán elégedett mosollyal kihajolt az ablakon, a feketeruhás hölgy felé, hogy nagyszerű helyei találtak, jóformán maguk vannak a fülkében. Akkor tért vissza a német. Előbb szelíden követelte a helyét, aztán a jogaira hivatkozott, de a férj, aki tagbaszakadt, nagydarab ember volt, nem sokat értett az egészből, az egyik magyarul kiabált, a másik németül s közben elindult a vonat.

A feketeruihás asszony tovább mosolygott az ablak előtt, kinyújtotta a karját s kesztyűbe szorított vékony keze, bacsóit integetett a másik asszony felé, de mintha a ezem- bemülő utasnak is integetett volna és egyre mosolygott, s amint a vonat sebessége gyorsulni kezdett, mind bátrabban mosolygott a férfira. Az már egyedül állt az ablaknál, mert a másik asszony visszahúzódott a két- nyelven kerekedett civakodásra. A feketeruihás asszony mellett ott állt a férj, de még nem veit tudomást a férfiről, akinek a felesébe egyre integetett, mosolygós szőke arcán kiült a felelőtlen és veszélytelen játék öröme, amint a férfi eJszomorodott és vágyódó tekintetét mind távolabb vitte a vonat, mely nem fog már megállni, a játékból sohase lehet veszélyes valóság s ő már úgy integethet, mintha hívná a másikat, hogy csak szálljon le és már fehér fogsorai is ki villanták a kötekedő mosolygásban.

Akkor a férfi hirtelen kihajolt egész derékig, kilengette két kárját, mintha a szivét szórná az asszony felé s volt ebben a mozdulatban hódolat, vallomás és fenyegető, néma üzenet, hogy még vissza fog jönni, ezt a hívó és igérő mosolyt akárhogyan, de még egyszer meg fogja találni az életben.

A férj is odanézett. Előbb döbbenten, majd a feleségére pillantott, aki hirtelen leenged- le a karját és olkomorodott, mintha nagyon meg volna sértődve valamiért. Aztán a férj

ismét a férfira nézett, méregtől kivörösödött arccal, botjával a levegőbe fenyegetett, kiáltott is valamit, amit már nem lehetett érteni, mert a vonat egyre zajosabban dübör- gött s hirtelen kanyarral maga mögött hagyta az indóházat, a férjet, meg az asz- szomyt is.

A férfi is visszahnzódott az ablaktól, kellemes mosollyal az arcán, röpke és jóiaü emlékével a kalandnak, melyben csak az k'á jdal más, hogy magával ragadt a a rohanó vonat és az élet talán nem is fogja visszahozni soha többé.

Kiment a fűlikéból, ahol még egyre tartott a zajos és kétnyelvű perpatvar a tagbaszakadt magyar és a német utas között, Aztán átment az étíkezőkocsiba és néhány pohár ürmös mellett, tovább Ízlelte és élte az előbbi jelenet hangulatát. És eltűnődött azon, hogy ha legalább a nevélt tudná... De erre semmi remény sincsen. Aztán egy furcsa véletlen segítségére jött ebben is.

Mire visszatért a fülkébe, az asszony diadalmasan trónolt az ablak mellett, a német sötéten nézett a térkép fölé, a gyerekek kárörömmel vigyorogtak valamin s a férj zordan villogtatta tekintetét. Látszott az arcán, hogy nagy dolog történt itten.

Amiint megpillantotta őt, felvillant a szeme:

— Nemde, ön magyar? — és feléje lépett.

— Igen.

— No hál4 Istennek. Már azt hittem, hogy egyetlen magyar sincs a vonatban.

— Parancsoljon, miben állhatok szolgálatára?

— Hát kérem, én az előbb felpofoztam ezt a németet.

— Azért a nézetei térésért? A hely miatt?

— Dehogy is, bár azért is kidukált volna neki. No de ez elcsitult azzal, hogy a német egyszerűen elfoglalta az ön helyét. Nem mondóim, tovább rágott belül a méreg, mert Iisteu tudja, hogy mi minden szemtelenséget ugatott rám, amiből a tizedik szót sem értettem. Hát kapóra jött, amikor a sógor utánam telegrammozott ide a határra, hogy kenjek le egy pofont az ő nevében ennek a németnek.

— Bocsánat, de ezt nem értem.

— lszen magam se értettem, hogy mire is kellett, de mán a sógornak olyan nagyon 'sürgős volt, hogy tetegraminion kérte, hát én se várhattam vele, meg jól is esett, megvallva az igazat. Itt a távirat, tessék csak elolvasni.

A táviratiban ez állott:

Fülkétekben ülő, kissé kopaszodó urat,

aki íeLszállástok után, feleségemmel szemtelenül viselkedett, légy szives a nevemben

jó alaposan pofonteremteni.

— Csák ö lehetett — bizonyítgatta a férj. — Alighanem azalatt történt valami, mig mi beszálltunk a kis családommal s ez a német még nem volt a fülkében. A személyleirás se illik másra. Nem de bár?

A másik mélyen a homlokába húzta kalapját, hogy meg ne lássék valami gyérülő hajából.

— Én nem tudom — és őszinte részvéttel nézett a németre, aki ő helyette viselte arcán az öt uj halványodó nyomát.

— Hát kérem, ezen már úgy sincs mit tanakodni, már csak a lovagins eljárásról van szó. Nézeteim szerint a sógornak is, mint megbízómnak s jó magamnak, mint a megbízás végrehajtójának, egyaránt meg kell verekednünk a némettel. Számítok az ön lovaglás gondolkodására. Kérem, a sógor is nagyon hálás lesz önnek. No majd meglátja, hogy milyen kedves emberek. És az asszony remek menyecske. A sógor is tornatanár, akár jó magam. Egy éve, hogy feljöttek a vidékről és igen vendéglátó emberek. Különben a hírét is hallhatta, nagy szerű vivő, Kormosnak hívják.

— Hogyne, hogyne... És minden körülmények között szerencsésnek tartanám. A dolog azonban úgy áll, hogy csak egy napig maradok Pesten s holnap már tovább utazóim.

— ó, ez kár, igazán nagy kár, mert ön már az első látásra bizalmat ébresztett bennem ... Meg jobb is lett volna, mint valami kollégát kérni fel az ilyen sziveisségne... Hanem, ha visszajön, okvetlenül keressen fel minket... Vagy akár a sógort, neki ugyanis telefonja is van... Automata 11—1—11. Addigra én önt kellőkép bekonferálom. Mondhatom előre is, hogy mind a kelten nagyon fognak örülni. Hát tessék csak jól megjegyezni, automata 11—1—11. igen könnyű szám. Automata 11—1—11.

A másik már mosolygott. Arra gondolt, hogy lám még se vitte el tőle a vonat, annak a feketeruihás, szőke asszonynak, dévaj, kötekedő mosolyát.

— Igazán nagyon köszönöm — és melegen szorított kezet. — Valóban könnyű szám. Sohase fogom elfelejteni.

Aztán hálásain nézett a németre, aki már felálll és összecsukta a térképet.

A Keleti pályaudvar üvegtotőzete alá tu- rtott be a vonat.

V