Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-22 / 216. (2733.) szám
Mai számunk 12 oldal Mai számunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, negyed* évre 76. havonta 26 Kő; külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 3S Ki fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Egye* szám ára 1.20 K5, vasárnap 2. - Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYt LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőségi Prága n. Panská ulice 12. H. emelet — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL Panská ulice IX Ul. emelet Telefon: 34184. SÜRQÖNVCIMi HÍRLAP, PRRHfl Az mamyváiula&sszeom!oíi An&tiábssn Maritalaid komámra elrendelte i tatamitizsdo bezárásit ft liiiiiileü m aranyitandanl törvény ét is besiiitette i sabal wilHtifiriaiiiil a wlias l@gfiag?efel» pénzügyi katasztrófája liirópa legtöbb tőzsdéiét bezárták — A fontot alacsonyabb árfolyamon stabilizálják? - Felemelték az angol diszkontot — Alig kerülhető el a foniinfláció Franciaország az eurépai Ss@res§f@tl@lM teljes megbénulásától fél London, szeptember 21. Az Angol Bank vezetőivel való tanácskozások után a brit kormány elhatározta, hogy az 1925-ös valutatörvényt, amely az Angol Bankot kötelezi az arany szabott árak mellett való eladására, ideiglenesen hatályon kívül helyezi. A megfelelő törvényjavaslatot a kormány még hétfőn benyújtja az alsóházban és estig elfogadtatja. Az óriási jelentőségű határozat okairól hivatalos körök a következőket jelentik: „Julius közepe óta a londoni pénzpiactól több mint 200 millió angol fontot vontak el. Az Angol Bank kötelezettségeinek elsősorban arany és devizakészletéből tett eleget, úgyhogy hamarosan elhasználta az 50 millió fontos francia-amerikai gyorslejáratu kölcsönt és a későbbi 80 milliós kölcsönből is 16 millió fontot. Az utóbbi napokban az angol piactól való arany- és devizaelvonások katasztrofális méreteket öltöttek s igy a kormány kénytelen volt a deviza- és arany zárlatot elrendelni, a tőzsdét ideiglenesen bezárni és az aranyvaluta törvényét felfüggeszteni. A határozat természetesen nem érinti azokat az angol kötelezettségeket, amelyeket külföldi valutában kell teljesíteni. Az Angol Bank arany- készlete a jelen pillanatban 130 millió fontra rúg és e tartalék további igénybevétele köny- nyen katasztrófához vezethet. A szabályos bankforgalmat az uj rendelet nem érinti. Valamennyi bank holnap is nyitva marad. A sterling tranzakciókat nem resztringálják. A parlament hétfőn behatóan foglalkozik az uj rendeletekkel és addig, amig végérvényes határozat nincs, a tőzsde zárva marad. A kormány sokáig vonakodott a kemény intézkedéseket megtenni, de a körülmények kényszeri- tették reá. A nemzetközi tőzsdék helyzete az utóbbi napokban annyira rosszra vált, hogy az angol bankházak maguk kérték a kormányt az intézkedések foganatosítására." Az angol kormány intézkedése elsősorban az 1925-ös arany standard-törvény re vonatkozik. Ez a törvény lényegében az 1844-es bankaktusok visszaállítását jelentette, amelyek Sir Róbert Peel miniszterelnöksége alatt léptek éledbe. Annakidején a PccMéle törvények kötelezték az Angol Bankot, hogy 77 silling 9 pence értékben az Angol Bank mindenkinek papírpénzét köteles aranyba beváltani. A Peel és Churchill-törvények felfüggesztése praktikusan azt jelenti, hogy a fontbankjegyeket nem lehet aranyba beváltani és az angol jegybanktól a jövőben sem a belföldön, sem a külföldön nem kaphat senki aranyat. Az 1919-től 1925-ig terjedő időben az angol bankjegyrendszer aranyfedezetének törvényét ugyancsak felfüggesztették és a font kurzusát kölcsönös megállapodással a new- yorki, a párisi és az amszterdami tőzsdén fodrozták. 1925-ben Churchill visszaállította a Peel-törvényeket, amelyeket most ismét felfüggesztettek. Valószínű, hogy a rendszabályok foganatosítása előtt az angol kormány Parissal és Newyorkkal tárgyalt és a két főváros illetékes pénzügyi körei garanciát adtak Londonnak, hogy az aranyvaluta megszűnése után sem fogják tűrni az angol valuta gyors és indokolatlan lemorzsolódását. Az ui törvény London, szeptember 21. Az aranyvaluta megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, amelyet MacDonald kormánya ma mutatott be az alsóházban, három részből áll, amelyek közül az első kimondja a Churckill-féle törvény fölifüg- gesztését. A drámai nap története Az aranystandárd fölfüggesztéséről szóló bir váratlanul érte az angol közvéleményt. A közönség tulajdonképpen csak hétfőn reggel szerzett tudomást a nagyjelentőségű eseményről. A határozatot a kabineti spontánul és egyedül a bankárokkal való tárgyalás után hozta meg. MacDonald pénteken délután elhagyta Londont s meg volt győződve, hogy az események szabályosan fognak fejlődni. Azt remélte- hogy Cbequersben ideje lesz Amerika és Franciaország illetékes köreivel érintkezésbe lépni és megbeszélni az utóbbi napok kritikus jelenségeit. Amikor a miniszterelnök Londont elhagyta, a londoni piacról való valutaelvonások nem haladták túl a napi 2—3 millió fontos normális méreteket. Pénteken este hét óra tájban, amikor MacDonald alig egy órát időzött nyaralóhelyén, telefonon értesítették, hogy pénteken a külföld az angol piactól 17 és félmillió fontot vont el, két milliót aranyban, a többit hitelek és kölcsönök alakjában. A miniszterelnök természetesen azonnal visszatért Londonba és érintkezésbe lépett a bankok vezetőivel, akik kifejtették előtte, hegy az angol font az aranybázison menthetetlen. Pénteken a kormány nem döntött, ellenben a minisztertanács elhatározta, hogy szombattól teszi függővé elhatározását. Szombaton az angol piactól újabb tízmillió font vándorolt, el. A kormány tagjait azonnal értesítették az eseményről és az esti minisztertanács egyhangúan elhatározta az aranyvaluta elejtését. Hoover amerikai köztársasági elnök és kabinettje természetesen a lehető legnagyobb figyelemmel kisérték az angol pénzügyi eseményeket és állandóan tájékozódtak a helyzetről. Illetékes körök Washingtonban számos konferenciát tartottak, amelyeken Stimson államtitkár, Mellon pénzügyi kancellár és Lamond kereskedelmi kancellár vett részt. Döntést ezeken a konferenciákon egy élőre nem hoztak. A bankok képviselői többször és sürgősen figyelmeztették Hoovert, hogy a moratórium-évet föltétlenül három, vagy öt évre meg kell hosszabbítani és a jóvátételek és a háborús adósságok kérdésének újfajta rendezését teljesen kikapcsolni, mert különben az európai hatalmak sorra ossz eroppannak és bemondják a csődöt. Bezárták a londoni tőzsdét Jelentettük, hogy a londoni tőzsdét ideiglenesen bezárták. Ez a második eset Anglia történetében, hogy a tőzsdén rendes munkanapon szünetel a forgalom. A háború alatt fordult elő először, hogy a kormány erőszakosan beszüntette a tőzsde munkáját. Jólértesült körök szerint a kormány intézkedéseit a City illetékes köreivel való tárgyalások előzték meg, úgyhogy pániktól, vagy a bankvilág ellenállásától egyáltalán nem kell tar- tank M ami Sápok heroizmusa London, szeptember 21. A hétfő reggeli lapok egyetlen zárt fala.nkszot. alkotnak a pánik kitörésének gondolata ellen és egyenesen megható, mily heroikus nyugalommal és önuralommal kommentálják a helyzetet, amely egyáltalán nem megnyugtató és a világ minden más részén bizonyára elhirtelenkedett rémhírek terjesztésére ragadta volna a sajtót. Az arany- standard fölfüggesztésének hire valóban köny- nyen pánikhangulatot okozhatott volna, ha a lapok meg nem nyugtatják a közvéleményt. De a kötelességtudó újságírók, akik távol állnak minden szenzációhajhászástól, egyöntetűen hangsúlyozzák a szélső jobboldali lapoktól a szélső baloldali lapokig, hogy az életbeléptetett rendszabály közvetlenül egyetlen állampolgárt sem fog érinteni. Az infációtól és a drágulástól nem kell tartani. Az ország élelmiszerrel és egyéb szükséges áruval való ellátása biztosítva van és a kormány szigorú intézkedésekkel fogja meggátolni az áruzsorát. Az angol nép nagyságának újabb bizonyítéka az az egyöntetűség, amellyel a lapok pártállásukra való tekintet nélkül üdvözlik a kormány határozatát és egyetlen pillanat alatt elfelejtik a belpolitikai feszültségeket és konfliktusokat, holott, ha rosezakaratuak volnának, a helyzetet kényelmesen kihasználhatnák a saját hasznukra. Az uj kormány megalakulásakor támadt belpolitikai „malaise“ ipáról holnapra elpárolgott s a Labour-Party lapjai ma ugyanúgy írnak MacDonaldról, mintha még az ő emberük volna. Sőt, bizonyosnak látszik, hogy az uj helyzet Kolumbusz tojásaként megoldotta az angol politikai élet elmúlt napjainak leg- körülvitatotíabb kérdését, az uj választások kiírását, vagy a régi parlament meghagyását is, mert ma valamennyi párt megállapítja, hogy a kormánynak helyén kell maradnia és zavartalanul folytatnia kell az ország megmentésére irányuló nehéz munkát. Mi okozta az uj krízist? Az okokat, amelyek az aranystandard föladására kényszeritették a kormányt, az általános vélemény Anglia nemzetközi nehézségeiben keveri és nem a belföldi piac le gyöngülés ében. A külföld az elmúlt három-négy nap alatt igyekezett megszabadulni ain.gol értékeitől s ez a nagy devizaelvonás okozta a tőzsde katasztrófáját. Miért vált bizalmatlanná a külföld az angol valutával szemben? Az amerikai és a francia kölcsön után úgy látszott, hogy MacDonald erélyes intézkedéseivel helyre tudja állítani a bizalmat, de az utóbbi napokban újabb visszaesés történt. A lapok szerint az angol flotta lázadása volt az, ami a külföld bizalmát megrendítette. A külföldi lapok felfújták az eseményt, a spekulánsok pedig levonták ennek pénzügyi következményeit. Viszont igaz, hogy már jóval a tegnapi meglepő elhatározások előtt bizonyos körök az aranysiandard megszüntetését kívánták Angliában. A vezető gazdaságpolitikusok uton-ut- félen hangoztatták, hogy az 1925-ös elsietetten és erőszakkal életbeléptetett törvény megdrágítja az angol életet és a produkciót, ezáltal az angol árut képtelenné teszi a konkurenciára, azaz többet árt, mint használ s inkább presztizs-dolog, mint reális valóság. A többi hatalmak sorra átestek a valutaromlás betegségén s ezáltal az aranyparitásnál jóval alacsonyabb árnivón termelhetnek, inig Angliában a háború előtti paritás teljes mértékben megmaradt. A font drágasága kedvezőtlenül halott az angol kereskedelmi egyenlegre és a kivitel csökkenéséhez, majd az ipar kríziséhez vezetett. Az angol étet standard különben is tulmagas. Mindazonáltal a lapok azon a véleményen vannak, hogy az angtl aranystandardot meg lehetett volna menteni, ha Amerika és Francia- ország nem követett volna túlzó aranypolitikát
