Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-22 / 216. (2733.) szám

Mai számunk 12 oldal Mai számunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, negyed* évre 76. havonta 26 Kő; külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 3S Ki fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Egye* szám ára 1.20 K5, vasárnap 2. - Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYt LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőségi Prága n. Panská ulice 12. H. emelet — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL Panská ulice IX Ul. emelet Telefon: 34184. SÜRQÖNVCIMi HÍRLAP, PRRHfl Az mamyváiula&sszeom!oíi An&tiábssn Maritalaid komámra elrendelte i tatamitizsdo bezárásit ft liiiiiileü m aranyitandanl törvény ét is besiiitette i sabal wilHtifiriaiiiil a wlias l@gfiag?efel» pénzügyi katasztrófája liirópa legtöbb tőzsdéiét bezárták — A fontot alacsonyabb árfolyamon stabilizálják? - Felemelték az angol diszkontot — Alig kerülhető el a foniinfláció Franciaország az eurépai Ss@res§f@tl@lM teljes megbénulásától fél London, szeptember 21. Az Angol Bank vezetőivel való tanácskozások után a brit kor­mány elhatározta, hogy az 1925-ös valutatör­vényt, amely az Angol Bankot kötelezi az arany szabott árak mellett való eladására, ideiglenesen hatályon kívül helyezi. A meg­felelő törvényjavaslatot a kormány még hét­főn benyújtja az alsóházban és estig elfogad­tatja. Az óriási jelentőségű határozat okairól hivatalos körök a következőket jelentik: „Julius közepe óta a londoni pénzpiactól több mint 200 millió angol fontot vontak el. Az Angol Bank kötelezettségeinek elsősor­ban arany és devizakészletéből tett eleget, úgyhogy hamarosan elhasználta az 50 millió fontos francia-amerikai gyorslejáratu köl­csönt és a későbbi 80 milliós kölcsönből is 16 millió fontot. Az utóbbi napokban az angol piactól való arany- és devizaelvonások katasz­trofális méreteket öltöttek s igy a kormány kénytelen volt a deviza- és arany zárlatot el­rendelni, a tőzsdét ideiglenesen bezárni és az aranyvaluta törvényét felfüggeszteni. A hatá­rozat természetesen nem érinti azokat az an­gol kötelezettségeket, amelyeket külföldi va­lutában kell teljesíteni. Az Angol Bank arany- készlete a jelen pillanatban 130 millió fontra rúg és e tartalék további igénybevétele köny- nyen katasztrófához vezethet. A szabályos bankforgalmat az uj rendelet nem érinti. Va­lamennyi bank holnap is nyitva marad. A sterling tranzakciókat nem resztringálják. A parlament hétfőn behatóan foglalkozik az uj rendeletekkel és addig, amig végérvényes ha­tározat nincs, a tőzsde zárva marad. A kor­mány sokáig vonakodott a kemény intézkedé­seket megtenni, de a körülmények kényszeri- tették reá. A nemzetközi tőzsdék helyzete az utóbbi napokban annyira rosszra vált, hogy az angol bankházak maguk kérték a kor­mányt az intézkedések foganatosítására." Az angol kormány intézkedése elsősorban az 1925-ös arany standard-törvény re vonatko­zik. Ez a törvény lényegében az 1844-es bank­aktusok visszaállítását jelentette, amelyek Sir Róbert Peel miniszterelnöksége alatt lép­tek éledbe. Annakidején a PccMéle törvé­nyek kötelezték az Angol Bankot, hogy 77 silling 9 pence értékben az Angol Bank min­denkinek papírpénzét köteles aranyba bevál­tani. A Peel és Churchill-törvények felfüg­gesztése praktikusan azt jelenti, hogy a font­bankjegyeket nem lehet aranyba beváltani és az angol jegybanktól a jövőben sem a belföl­dön, sem a külföldön nem kaphat senki ara­nyat. Az 1919-től 1925-ig terjedő időben az angol bankjegyrendszer aranyfedezetének tör­vényét ugyancsak felfüggesztették és a font kurzusát kölcsönös megállapodással a new- yorki, a párisi és az amszterdami tőzsdén fodrozták. 1925-ben Churchill visszaállította a Peel-törvényeket, amelyeket most ismét fel­függesztettek. Valószínű, hogy a rendszabá­lyok foganatosítása előtt az angol kormány Parissal és Newyorkkal tárgyalt és a két fővá­ros illetékes pénzügyi körei garanciát adtak Londonnak, hogy az aranyvaluta megszűnése után sem fogják tűrni az angol valuta gyors és indokolatlan lemorzsolódását. Az ui törvény London, szeptember 21. Az aranyvaluta meg­szüntetéséről szóló törvényjavaslat, amelyet MacDonald kormánya ma mutatott be az alsó­házban, három részből áll, amelyek közül az első kimondja a Churckill-féle törvény fölifüg- gesztését. A drámai nap története Az aranystandárd fölfüggesztéséről szóló bir váratlanul érte az angol közvéleményt. A kö­zönség tulajdonképpen csak hétfőn reggel szer­zett tudomást a nagyjelentőségű eseményről. A határozatot a kabineti spontánul és egyedül a bankárokkal való tárgyalás után hozta meg. MacDonald pénteken délután elhagyta Londont s meg volt győződve, hogy az események sza­bályosan fognak fejlődni. Azt remélte- hogy Cbequersben ideje lesz Amerika és Franciaor­szág illetékes köreivel érintkezésbe lépni és megbeszélni az utóbbi napok kritikus jelensé­geit. Amikor a miniszterelnök Londont elhagy­ta, a londoni piacról való valutaelvonások nem haladták túl a napi 2—3 millió fontos normális méreteket. Pénteken este hét óra tájban, amikor Mac­Donald alig egy órát időzött nyaralóhelyén, telefonon értesítették, hogy pénteken a kül­föld az angol piactól 17 és félmillió fontot vont el, két milliót aranyban, a többit hite­lek és kölcsönök alakjában. A miniszterelnök természetesen azonnal visszatért Londonba és érintkezésbe lépett a bankok vezetőivel, akik kifejtették előtte, hegy az angol font az aranybázison menthe­tetlen. Pénteken a kormány nem döntött, el­lenben a minisztertanács elhatározta, hogy szombattól teszi függővé elhatározását. Szombaton az angol piactól újabb tízmillió font vándorolt, el. A kormány tagjait azon­nal értesítették az eseményről és az esti mi­nisztertanács egyhangúan elhatározta az aranyvaluta elejtését. Hoover amerikai köztársasági elnök és ka­binettje természetesen a lehető legnagyobb fi­gyelemmel kisérték az angol pénzügyi esemé­nyeket és állandóan tájékozódtak a helyzetről. Illetékes körök Washingtonban számos konfe­renciát tartottak, amelyeken Stimson államtit­kár, Mellon pénzügyi kancellár és Lamond ke­reskedelmi kancellár vett részt. Döntést ezeken a konferenciákon egy élőre nem hoztak. A ban­kok képviselői többször és sürgősen figyelmez­tették Hoovert, hogy a moratórium-évet föltét­lenül három, vagy öt évre meg kell hosszabbí­tani és a jóvátételek és a háborús adósságok kérdésének újfajta rendezését teljesen kikap­csolni, mert különben az európai hatalmak sorra ossz eroppannak és bemondják a csődöt. Bezárták a londoni tőzsdét Jelentettük, hogy a londoni tőzsdét ideig­lenesen bezárták. Ez a második eset Anglia történetében, hogy a tőzsdén rendes munka­napon szünetel a forgalom. A háború alatt fordult elő először, hogy a kormány erősza­kosan beszüntette a tőzsde munkáját. Jólér­tesült körök szerint a kormány intézkedéseit a City illetékes köreivel való tárgyalások előzték meg, úgyhogy pániktól, vagy a bank­világ ellenállásától egyáltalán nem kell tar- tank M ami Sápok heroizmusa London, szeptember 21. A hétfő reggeli la­pok egyetlen zárt fala.nkszot. alkotnak a pánik kitörésének gondolata ellen és egyenesen meg­ható, mily heroikus nyugalommal és önuralom­mal kommentálják a helyzetet, amely egyálta­lán nem megnyugtató és a világ minden más részén bizonyára elhirtelenkedett rémhírek ter­jesztésére ragadta volna a sajtót. Az arany- standard fölfüggesztésének hire valóban köny- nyen pánikhangulatot okozhatott volna, ha a lapok meg nem nyugtatják a közvéleményt. De a kötelességtudó újságírók, akik távol állnak minden szenzációhajhászástól, egyöntetűen hangsúlyozzák a szélső jobboldali lapoktól a szélső baloldali lapokig, hogy az életbeléptetett rendszabály közvetlenül egyetlen állampolgárt sem fog érinteni. Az infációtól és a drágulástól nem kell tartani. Az ország élelmiszerrel és egyéb szükséges áruval való ellátása biztosítva van és a kor­mány szigorú intézkedésekkel fogja meggá­tolni az áruzsorát. Az angol nép nagyságának újabb bizonyítéka az az egyöntetűség, amellyel a lapok pártállá­sukra való tekintet nélkül üdvözlik a kormány határozatát és egyetlen pillanat alatt elfelejtik a belpolitikai feszültségeket és konfliktusokat, holott, ha rosezakaratuak volnának, a helyzetet kényelmesen kihasználhatnák a saját hasz­nukra. Az uj kormány megalakulásakor támadt bel­politikai „malaise“ ipáról holnapra elpárol­gott s a Labour-Party lapjai ma ugyanúgy írnak MacDonaldról, mintha még az ő embe­rük volna. Sőt, bizonyosnak látszik, hogy az uj helyzet Kolumbusz tojásaként megoldotta az angol politikai élet elmúlt napjainak leg- körülvitatotíabb kérdését, az uj választások kiírását, vagy a régi parlament meghagyá­sát is, mert ma valamennyi párt megállapítja, hogy a kormánynak helyén kell maradnia és zavartalanul folytatnia kell az ország meg­mentésére irányuló nehéz munkát. Mi okozta az uj krízist? Az okokat, amelyek az aranystandard föl­adására kényszeritették a kormányt, az álta­lános vélemény Anglia nemzetközi nehézsé­geiben keveri és nem a belföldi piac le gyön­gülés ében. A külföld az elmúlt három-négy nap alatt igyekezett megszabadulni ain.gol ér­tékeitől s ez a nagy devizaelvonás okozta a tőzsde katasztrófáját. Miért vált bizalmatlan­ná a külföld az angol valutával szemben? Az amerikai és a francia kölcsön után úgy lát­szott, hogy MacDonald erélyes intézkedései­vel helyre tudja állítani a bizalmat, de az utóbbi napokban újabb visszaesés történt. A lapok szerint az angol flotta lázadása volt az, ami a külföld bizalmát megrendítette. A külföldi lapok felfújták az eseményt, a spe­kulánsok pedig levonták ennek pénzügyi következményeit. Viszont igaz, hogy már jóval a tegnapi megle­pő elhatározások előtt bizonyos körök az aranysiandard megszüntetését kívánták Ang­liában. A vezető gazdaságpolitikusok uton-ut- félen hangoztatták, hogy az 1925-ös elsietetten és erőszakkal életbeléptetett törvény megdrá­gítja az angol életet és a produkciót, ezáltal az angol árut képtelenné teszi a konkuren­ciára, azaz többet árt, mint használ s inkább presztizs-dolog, mint reális valóság. A többi hatalmak sorra átestek a valutaromlás beteg­ségén s ezáltal az aranyparitásnál jóval ala­csonyabb árnivón termelhetnek, inig Angliá­ban a háború előtti paritás teljes mértékben megmaradt. A font drágasága kedvezőtlenül halott az angol kereskedelmi egyenlegre és a kivitel csökkenéséhez, majd az ipar kríziséhez ve­zetett. Az angol étet standard különben is tulmagas. Mindazonáltal a lapok azon a véleményen vannak, hogy az angtl aranystandardot meg le­hetett volna menteni, ha Amerika és Francia- ország nem követett volna túlzó aranypolitikát

Next

/
Oldalképek
Tartalom