Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-20 / 215. (2732.) szám

( 6 <PRA:GAlAW^ARHTRLaa 1951 szeptember 20, vasárnap, jMM————i—B—————W Bankigazgatók — bankrablók Irta: Neubauer Pál a verés! Ezt a büntetésnemet Churchill vezette be ál­lítólag német mintára. Közben azonban az angol matrózok megtudták, hogy a német flottánál a verés sohasem szerepelt a bünte­tésmódok között. Azonkívül ezt a büntetés- módot — különösen függelem sértéseknél — olyan kegyetlenül alkalmazták, hogy sok matrózt kórházba kellett szállítani az elszen­vedett' büntetés után. Végül: az élelmezési kérdés! A legénység azt kívánja, hogy német mintára a saját kebeléből konyhabizottságot bízzanak meg, amely az étlap összeállításának kérdésé­ben a tisztikarral egyenlő jog alapján tanács­kozik. Ezenkívül az összesek számára be kell vezetni a közös étkezést, vagyis a tisztikar és a legénység együtt étkezzen, ugyanazon kony­háról egyék. Olyan rendszabály ez, amely például a német hajókon már régóta beveze­tett szokás. Ezek tehát a lázadás hátterét alkotó pon­tok. Ezekhez járul még a magasabb ranguak és az alantasabbak örökös ellentéte, amely különösen a szolgálat felfogásában nyilvánul meg. Ebben a tekintetben a fiatal tisztek is a matrózok pártján állanak és az úgynevezett gamasni-szoJgálat helyébe a praktikus szolgálatot kívánják bevezetni, am A nem parádés csoportok kiképzésére tö­rekszik, hanem meg akarja erősíteni a legény­ség készségét. Erőgyakorlatok, úszás, behajó­zás, kihajózás, ezeket szükségesnek tartják, de elítélik az örökös tisztelgéseket és a lassú diszlépéseket. Már Nelson követelte 1797-ben, hogy a kor­mány hozza helyre az elmulasztottakat és elé­gítse ki a flották legénységét. Hogy most az angol hadihajókon a „Vörös zászló a hajón" nóta csendült fel, intőjel az angol tengerészeti minisztérium számára. Mert a York hajó le­génysége abban a pillanatban, amint ember­ségesen szóba álltak vele, már nem a forra­dalmi dalt énekelte, hanem rágyújtott a God savé the Kiugre. George 0‘Claren. ifi§i§a§£cid is a i&ankMélkilliség prob­lémái be érsekujvári kép¥isei9iestület napirendjén Érsekújvár, szeptember 19- (Saját tudósitónktól.) Az érsekujvári képvb selőtestület pénteken közgyűlést tartott, ame­lyen Holota János dr. városbiró nagyobb ex­pozét mondott. Beszámolt prágai és pozsonyi intervencióinak eredményeiről. Az Érsekúj­váron építendő kerületi bíróság ügyében a közbenjárások eredményeképpen hárommil­lió koronát állítottak be az 1932. évi költség- előirányzatba, de a miniszterközi bizottság ezt az előirányzást 200.000 koronára csökkentet­te. A Zemská Banka a kilátásba helyezett négymilliós beruházási kölcsönt nem folyósí­totta, mire a városbiró más pénzintézetekkel kezdett tárgyalásokat. Bejelentette Holota dr., hogy a város útépítési terveinek költségeihez az állam nagyobb szubvencióval fog hozzájá­rulni. A munkanélküliség csökkentése érde­kében a városbiró különböző intézkedéseket tett a járási főnökkel és a helyettes városbi­ró val együtt. Az érsekujvári dohánygyárban, a lengyárban és a bőrgyárban javult a hely­zet és az eddiginél több munkást fognak munkához juttathatni. A népjóléti miniszté­rium 17.000 koronát adott őszi szükségmun­kára. A népkonyha szeptember utolsó heté­ben megkezdi az állam által kiutalt élelmi­szerjegyek kiosztását. A nélkülöző gyerme­kek felruházására múlt évben 12.000 korona gyűlt össze. Ez évben újabb társadalmi akció indult és remélhetőleg jelentős összeg fog a nemes célra összegyűlni. — Komolyan felkészülünk arra — mondot­ta a városbiró —, hogy a szociális bajokkal szembeszálljunk és minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsünk a nélkülözőkön. Gon­doskodni kívánok arról, hogy az 1932. évi költségvetésben a munkanélküliséggel kap­csolatos kiadásokra 150.000 koronát vegyünk fel s újabb 12.000 koronát a szegény gyerme­kek felruházására. Az általános helyesléssel fogadott expozé után a városbiró ünnepélyesen kivette az es­küt a három újonnan megválasztott városi Iisztviselőtől. A napirendet azután igen gyors tempóban tárgyalták le. Az egyik napirendi pont kapcsán Nemes Albert dr. a város lakos­ságának elégedetlenségét fejezte ki a Dél- szlovenszkói Vdllamosmüvek érsekujvári áramszolgáltatásával szemben. Az áramszol­gáltatás bizonytalan és drága. A felszólaló ezért felkéri a városbirót, hogy a lakosság érdekében minden befolyását vesse latba az áramellátás megfelelő rendezésére. Több kisebb ügy le tárgyalása után az elő­adó közölte a közgyűléssel, hogy a Dunabank, amely egymillió koronás kölcsönt nyújtott a városnak 7 és fél százalékos kamatra, most a kamatlábat egy százalékkal fel akarja emel- ,1. \ ytegyüíés elutasította ezt a kérelmei, minthogy a kamatláb november elsejéig fik - vúrozva volt Pallenberg, a prominens német színész - és kevésbé prominens idealista nem brita el, ami­be évszázadok óta annyi hétköznapi ember le- lenyugszik: az Amstel-bank bukása magával rántotta vagyona egy részét és a megvadult szubjektivitás színészi kitöréssel olyan pecsenyét tálalt fel Európának, amire alig volt példa. Az egész világsajótban rablóknak bélyegezte meg a bankigazgatókat és generalizáló presztisszi- móval ezt a kifejezést nemcsak azokra lokali­zálta, akik szerinte valóban „elrabolták" az ő millió márkáját, hanem bankigazgató és bank­rabló két fogalma közé minden további objek­tív analízis kiküszöbölésével egyenlőségi jelet tett. A zegyenlet megoldása Pallenbergre néz­ve nem jelent ugyan sem számbeli, sem erköl­csi nyereséget és a nagy matematikai mínusz­jelhez tüzetesebb vizsgálatnál az etikai is csa­tolandó (ő is azok közé tartozik, akik hazáju­kat csak a pénz határáig tartják biztosnak és inkább megszöktetik a vagyont Amszterdam­ba), de ez lezárt fejezet a prominens művészek pénzügyi mentalitásáról írandó tanulmányban. A frázis lábrakapott és divat lett, szidni a bankigazgatót. Nem akarom ezt a speciest vé­delmembe venni, van elég köztük, aki megér­demli, hogy letaszítsák a felfujtság piedesztál- járól. Igaza volt Ehrenfest igazgatónak, aki bibliásan variáló humorral kijelentette: „Hát pénzed őrzője vagyok én?“ őrizze mindenki a maga pénzét; tőle függ, megbizik-e egy bank­ban, vagy sem, de ha bizalma jeléül egyszer betette egy bizonyos bankba, a „mindnyájun­kat érhet baleset" elvénél fogva készüljön el arra. hogy az igazgatóság is tévedhet, amikor nagyobb tételeket kihelyez. A születés és halál, a napsugár és eső világában semmi sem bizo­nyos, semmi sem szilárd és bár Ehrenfest nevé­nek német, etimológiája bizalomgerjesztő, Roth- schild pedig garancia a szó évszázados patiná­jával diszitetten, én többre tartanám a pén­zemet (ha egy millió márkám lenne) és nem tenném egy bank kezébe, mint ahogyan nem jó, ha az ember egyetlen másik embertására bizza rá magát. ..Ha férfilelkedet egy hölgyre felte­véd és üdvösségedet könnyelműen tépi szét..." éneklik a Bánk Bán boros bölcsei . . . A bankrablóknak elnevezett bankigazgatók erkölcsi megvédésére most Amerikában egy bankigazgató szólalt fel, aki azelőtt — bank­rabló volt. Oregon államban lévő Wallowaban van a „First Bank of Joeeph" nevű bank. amelynek egy Dave Tucker nevű ember az al- elnökei Ez a tisztességben megőszült bankve­zér, az amerikai pénzparadicsom egyik kiváló személyisége 37 esztendővel ezelőtt saját be­vallása szerint • kirabolta ezt a bankot. Nyolc évi börtönt kapott ezért a tettéért (nem mond­ható ezekután gaztettnek, mert a bűnt s bünhő-. Venezia, 1931 szeptember. A Lido és Velence között sétifikáló hajón a p. M. H. késve érkezett számát olvasom. Bármennyire súlyos és érdekes Dzurányi hatalmas vezércikke, nem alkalmas itt a kör­nyezet ennek végigtanulmányozására. Szembe velem fiatal, német házaspár enye- leg. Lehet, hogy nászutasok, ám lehet, hogy csak azért olyan boldogok, mert hátuk mö­gött hagyták az agyonpolitizált és tönkresza- nált Németországot s „Kék Tenger partjain arany fövényen" abban a kellemes illúzióban ringatóznak, hogy ime, süt még valahol a nap, látni még vidám arcokat, s a S. Giorgio Mag- giore csillogó kupolája mint biztató világitó- torony ragyog felénk. —„Az iparospárti Micsoda miniszter mo­nopolizálni akarja az au tobu szorgalmat?" Érdekes kérdés ... A kis német asszony a fiú fűiébe súg s fel­kacag s mintha velük kacagna, puharöptü si­rály vijjog a fedélzet fölött. — „Jugoszlávia is takarékoskodik..." — ugyan mivel? — „Kommunista előlörés Ruszinszkóiban" — mi talán elkerüljük, a jövő generáció azonban hadd legyen résen. Angolok sétálnak íel-alá a decken. Az asz- szony hófehéren, fején ferdére tapadt csöpp­nyi filzkalap s csak a köréje csavart struco- toll kiabáló zöld. Szörnyen elegánsak, mini karcsú pineák lengnek föl s alá. Nagyon össze lehetnek han­golva, a férfin is minden fehér, csak arcszine kávészin s félvállra vetelt vászonkabátja re­zedazöld. — „Amerikai Zeppelin..." — Karinthy cikkén végignyargalok s mint végszóra, ber­regő lármára ébredek, — repülőraij bűz a Canal Grande fölött s fiirt, séta, olvasás meg­szakad, nyakatosávarva bámulunk a színtisz­ta égbe, — V betűs formátumban tizenkét kilences gépcsapat búg a horizont fölött — s in effigie: bombázzák Velencét, s Velencé­ben — in teória: kő kövön nem marad, a 108 aeroplán ©gyenkint húsz bombát dobhat le, — Mussolini elégedetlen a védeleminél, — az olasz manőver nagy fináléja Velence fö­lött véget ér. A haszontalant a hasznossal kö­tik össze, — idegenforgalmi látványosság —, az utószezon egyik programpontja s c»ak­dést. a legnagyobbszerübb rehabilitálás követ­te) és le is ülte a büntetést. Gondolta, hogy mégis jobb és célszerűbb, életfogytiglani bank- igazgatónak beállni. Megfogadta, hogy a silá­nyul jövedelmező becstelenséget végérvénye­sen eldobja magától és a becsületesség mezejé­re lépve, megpróbálja aszkétásan a fényűzés életét, amely egy bankigazgatónak kijár, ha nem áll be bankrablónak és nem rabolja ki a saját bankját. Szavát betartotta az egykori bankrabló és a kirabolt bank vezetősége mél­tányolva ezt a lelki hősiességet, megtette a bank alelnökének. A kecske jóllakik, a káposz­ta megmarad — habár egy bizonyos átértékelt értelemben. íme az ellenpélda: bankrablóból bankigazga­tó. Hiába kiabál Pallenberg, ez a Dave Tucker többé nem nevezhető bankrablónak, még akkor sem, ha téves spekuláció okozta összeomlással újra „kirabolta" volna a bankját, a 37 év előt­ti téma napjainkban generalizált és generali­zálható változatával. A törvény halálos kü­lönbséget tesz bankrablás és bankbukás közt. Ehhez való feltétlen jogát senki sem vonhatja kétségbe; Pallenberg sem. A bankrablást bör­tönnel sújtja — elrettentő bünhődésnek. De a téves pénzkihelyezést csak nem lehet börtön­nel sújtani, még akkor sem, ha idegen pénzről van szó-----------Megállna minden bankforga­lo m, ha ezt megtenné az állami bíróság. Azt pedig nem akarhatja Pallenberg sem. A példa megmutatta, hogy bankrablóból bankigazgató lett. Az ellenpélda, azt hiszem, nincs adva a pénz történetében: bankigazgatóból aligha lett valaki bankrablóvá. Nem kell gúnyolódni! Tu­dom már, mit mond a nyájas olvasó: „bank­igazgató, ha tönkremegy, megsokszorozza a va­gyonát!" Ezt csak cinizmus állíthatja. Volt már nagyon sok olyan bankigazgató is, aki a leg­komolyabban tönkrement, amikor öisszeomlott a bank. Különben sem erről akartunk beszélni s hol­mi közbeszólások, olyan szubjektív légkört te­remtenek. mint Pallenberg üvöltése. Elkesere­dett. emberek határtalan egoizmusa nem lehet tényezője egy kis tanulmánynak, amely, azt hi­szem, elég érdekesen, a bankrablóból lett bank- igazgató példájával bizonyítja, hogy a bank- igazgatók nem bankrablók. Ki kell már végre végezni ezt az amste-rdami frázist. Leszögezem, hogy ha egy bankrabló annyira meg tudott ja­vulni, hogy bankigazgató lett ugyanabban a •bankban, akkor nem' kell attól tartani, hogy bankigazgatók betörnek a saját bankjukba és kirabolják a bankot. Az amerikai eset bizo­nyít. Pár európai nagybank esete hozzá képest nem számit. Főként azonban: nem ellen bizonyí­ték. Én hiszek a becsületességben mindkét esetben. Ugyan voltak, akik ©miatt egy héttel tolták ki az elutazást. — „Idő.,, Irta Bethlen Margit. Rövid és ak­tuális, — .végigolvasom. Magyar fecsegés üti meg fülem: — Pesten esik, kellemetlen, hűvös az idő, el se fogják hinni, hogy naponta fürdünk s a Stabilimen- to plagea még mindig külföldiektől hemzseg. — „Curtius követelte az általános lesze­relést. . .,* Lucifer vezess tovább! — „Gandhi Londonban..(S London a franciák kezében ...) —• „IJjabb takarékossági intézkedések ...“ — „Addig verd a vasat, mig meleg..." — „Eső után köpönyeg..„Lassan jársz, — későn kelsz..." — kevereg-kavarog a sok betű, — „Alfonz exkirály, — meghalt Izabel­la főhercegnő..." Leteszem a lapot, végignézek a napsütötte fodros tengercsikon ... A hajók zászlődiszt öltenek, holnap érke­zik a király, Velence ujjongani fog, — a ha­jón csupa derű, napsugár, flirtelő párok, — memento móri — régi szép emlékeim közé tolakszik e hirtelen idecsöppent hideg hír. Ég tudja, mikor gondoltam rá s különös, •tegnap jutott eszembe megint. Az Accadémia di Bell© Arti Tinlorettói, Tizianjai, Veronese, Bonifacio, Bellini, Tiepolo, Bordone s egyéb öreg világcsodái között egy csodaszép ame­rikai asszony gyémánt boutonja vette fel csil­logó szemepárjával a versenyt. Mint nemesi­telt mogyoró, akkora volt e gyémántteher. Lánczy Leóné, Karácsonyi Jen öné, Izabella főhercegasszony fülében láttam csak hason­lót. Hát még az ennél is fenségesebb gyöngy­sorok ! Ciherna ezredest, a clevelandi „Liberty Press" főszerkesztőjét mutattam be egy a fő­hercegasszony által rendezett iparművészeti kiállításon a fenséges asszonynak. Szegény Chorna süket, a főhercegnő asztmás volt, ne­kem kellett keltőjük között a tolmács szere­pét vállalnom: — A fenséges asszony azt kérdezi... Árn Chertva elragadtatva súgja: — Micsoda gyöngyök, a Fifth A venne höl­gyei megirigyelhetnék... S gyémánt, gyöngy, korona minden oda, — szinte nehéz elképzelni, hogy ez az okos, energikus, az életet annyira megbecsülni tu­dd asszony nincs többé. Bécsben is meghalt egy Habsburg, róla ki beszél, egy a sok tönkrement nagyur közüL Izabella azonban Valaki volt, akkor is egyé­niség lett volna, ha nem az Árpádok véréből származó Croyokból ered s ha nem az Al­brecht hitbizományok örököséhez megy fe­leségül s nem a bélyei és magyaróvári, no és belga uradalmak és kincsek szömygazdag asszonya. Ám nemcsak gazdag, — okos gazdasszony, takarékos háziasszony s mindig pompáé anya is volt. Csomó leánya s csak egy fia volt. A hitbizo- mány mindenestől Albrechté lesz. Frigyes fő­herceg életében kellett tehát még a nagy jöve­delmekből valamit megspórolni. Hogy mekkora lehetett a vagyon, amikor még az utódálla­mok által le nem foglalt tescheni s egyéb ura­dalmak, a münkincsekkel megrakott bécsi pa­lota, s nem tudom hány bérház, a gyönyörű po­zsonyi Grassalkovidh kastély s a Belgiumban rekedt Croy örökség is hozzátartoztak, — abból, is kikombinálhatjuk, hogy állítólag egymillió aranykoronát tehettek évenkint félre, melyet lányai hozományául spórolt össze a gondcs anyahercegnő. * Pro memória! Pont húsz év előtt rendeztünk a főhercegaez- ezony védnöksége alatt álló - magyar háziipar javára a róla elkeresztelt Izabella-bált. Ez volt a régi szép idők utolsó nagy opera­bálja. Megmozgattuk fél Magyarországot s a bál ibevezetésekép rendezett mezőkövesdi lakoda­lom keretében a magyar ifjúság szine-javának közreműködésével akkora propagandát csap­tunk a matyó népviseletnek, hogy majdnem tönkre is tettük vele az eredeti mezőkövesdi háziipart. Gyárilag kezdték ezután fabrikálni a híressé vált matyó hímzést, ágensekkel árasztották el fél Európát s ; terjesztették a nagyrészt ízléstelen gyári tucatárut s mivel­hogy az eredeti háziipar nem tudta árban fel­venni a versenyt, mindjobban visszaszorult. Szakértő előtt azonban éppen eredetisége és rá­ntása folytán, a régi, ma még nagyobb becs­esei bír. A magyar háziipar két. védőszentje, Izabella főhercegasszonnyal és a nagy András&y Gyula leánya, Batthyány Lajosné Andrássy Ilona "■róínéval tanácskoztak meg 1910 őszén a terv­be vett Izabella-bál összes részleteit. A főhercegasszony meghívására Pozsonyba utaztam s személyes kalauzolása mellett tekin­tettem meg a palota tőszomszédságában elhe­lyezett háziipari műhely és kiállítás remekbe készült mintáit. Szakértelemmel mutogatta, magyarázta Iza­bella főhercegasszony a gyönyörűen elrende­zett kiállítás minden részletét s különös büszke­séggel hívta fel figyelmemet a mai Szlovenszkó v' falusi népe által remekbe készült háziipari ter­mékekre, melyet művészi irányba való fejlesz- r?- tése, külföldi kiáUitásokon elért nagy sikerük nem utolsó sorban a főhercegasszony érdemét képezi, aki költséget és fáradságot nem kiméi­vé minden összeköttetését felhasználta., hogy a külfölddel, főleg Páris és London legelső szabó­cégeivel megismertesse, megkedvelteese. di­vatba hozassa az erdélyi, a magyar, a szlovák vidékek gyönyörű népviseletét, csipkéit, tar­ka hímzéseit. A mezőkövesdi lakodalom minden személyi és tárgyi részletének megbeszélése után okos tárgyilagossággal fejtette ki előttem a főherceg asszony, miért tartja oly fontosnak, hogy nem­csak az erdélyi, a mezőkövesdi, hanem elsősor­ban a volt felvidéki háziipar fejlesztésére fordít akkora gondot, igyekszik azt ismertté, kedvelt- té, a külföldön is népszerűvé tenni. A szlovák nép földje sovány, a természet mostoihaságát kell az édesanya szeretetével fel­érő gondossággal pótolnunk, igen fontosnak tartom, hogy lelket nemesitö munkával fog­lalkoztassuk a szlovák népet s nemcsak kenye­ret juttassunk, önbizalmát Í6 növeljük, ízlésüket finomítsuk, jóbarátainkká tegyük őket. A szlo­vák nép jó, becsületes és fejlődésképes, — kö­telességünk, de érdemes is vele komolyan fog­lalkoznunk, — ezek voltak többek között ak­koron a főhercegasszony szavai s mialatt btísz- keboldogan mutogatta a mai Szlovenszkó föld­jén összegyűjtött kincseket, lelkesen magyaráz­ta, mely uton-módon akar a magyar és szlovák háziiparnak a külföldön is piacot szerezni. Ennek a pozsonyi látogatásnak húsz éve, be­jártam azóta a félvilágot, a londoni Rotschild házibálon például a magyar származású Rot- schildné Wertheimstein Rózsika báróné figyel- mezetetett azokra a báli ruhákon elhelyezett csipkékre, hímzésekre, melyek eredete, — nem kis mértékben éppen Rotschild utján — a ma­gyar és szlovák falvak csöndes házi műhe­lyéig s Izabella főhercegasszony munkásságáig vezettek vissza. De Parisban, a Rue de la Paix divatcégeinek kirakataiban, a berlini magyar háziipar bolt­ban s Amerika nem egy amerikai és főleg pér­sz o m agy arsz ár m az áeu családjánál sikerült, olyan háziipari készítményeket felfedeznem, melyek iskolamintáit a pozsonyi Izabella-otthon vitrinjeiben s az Izabella-bál asszonyain és lá­nyain láttam 1911 február 11-én a búd a,pesti operában. Havasceucsu hegyek közzé bujt kicsiny fal­vak szlovák asszonyai és lányai, ha majd a hosszú téli esték csöndjében tarka hímzéseitek fölé hajlik gondterhes fejetek, gondoljatok a büszke őseihez visszatért, jóságos asszonyra, ejtsetek könnyet érte, s mint. drága gyöngy szemet., varrjátok szemet rontó munkátok tar­ka bimei közzé* - s- • v >. v \v v\* PRO MEMÓRIA Irta: HUNGADICUS VIATOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom