Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-19 / 214. (2731.) szám
1931 szeptember 19, szombat. BKSaaBBCB A kormánypárti németek a kisebbségi front ellen Pozsony, szeptember 18. Straoh Vilmos tir. munkácsi járásbiró bírósági területén éllam-dó-an propagandát fejtett ki a kormányban helyet foglaló német agrárpárt érdekében. Bizonyára nem megengedhető dolog ez és alig hihető, hogy ha valamelyik magyar vagy német bíró hasonlót tenne, például volamelylik ellenzéki párt érdekében, úgy ezt az illetékesek tétlenül néznék. Hofcky Károly keresztényszooialista képviselő ez év júniusában intetrpelMoiió tárgyává tette Straoh eljárását és kifogásolta azt is, hogy ő a Deutscher Kuiturverband mezében végzi a politikai agitáciőt a kormány érdekében. Hokkynak ezt az in-be rpeJlá- oióját agitációs eszközzé tették a kormámyhü németek az ellenzéki őslakos pártok ellen és különösen a keresztényszocialteta pártot, illetve annak német alosztályát támadják, amely párt szerintük az interpellációval kimutatta volna, hogy csakis magyar szellem hatja át és a németeket még d-e-n unciáim is képes, ha nem mindenben, követik a keresztény- szocialisták és a velük szövetkezett pártok irányát. A hajszát a ..Landpost" kezdte meg, szóba került a Hokky-féle interpelláció az európai német nemzet csoport okinak (Tagung dér deutschen VoOtks- gruppen Európa®) a szászoiszági Spandauban júliusban megtartott gyűlésén is, ahol többen hevesen kirohantak Hokky, valamint az itteni szövetkezett ellenzéki pártok ellen. A leghevesebben fújja azonban a harsonát a pozsonyi Neues Pressburger Tagblatt", amely már a gyűlöletig fokozódó szenvedély ességgel tüzel a keresztényszocialisták ellen, támadja Nitsch Andort, a szepesi németek képviselőjét is és a községi választásokat megelőző agi- tációjában kiadta a jelszót, hogy egy német se szavazzon a keresztényszocialista pártra és az azzal szövetkezett ellenzéki pártokra. Nézzük csak higgadt, tárgyilagos szemmel, hogy áll a vád, amelyet a korményhü németek hangoztatniuk. Tény az, hogy Hokky Károly képviselő beadta Strach bíró ellen a kérdéses interpellációt. De tény az is, hogy mikor észrevette, hogy az interpellációt milyen tévesen magyarázzák és agitációs eszközül használják fel, azt azonnal visszavonta. De ha nem is vonja vissza, történt-e ezzel az interpellációval valami égbekiáltó sérelem a németeken? Bizonyos az, hogy a birónak semmilyen politikai agitáciő- ban résztvenni nem szabad és azt hisszük, hogy maguk azok a németek, akik most annyit lármáznak. a legélénkebben tiltakoznának, ha valamely cseh. szlovák vagy magyar bíró folytatna politikai aigtációt az ő érdekeik elten. Hogy Hokky interpellációja magyar támadást jelentene a németek ellen, ez nem egyéb, mint teljesen abszurd, rosszakaratú állítás. Ugyanis a szövetkezett ellenzéki pártok és azok sajtója eddig magyarokat épp oly erősen támadtak, ha az illetők eladták magyarságukat, vagy nyilvánvalóan anyagi érdekből támogatták a csehszlovák kormánypártok valamelyikét, vagy azért léptek föl a szövetkezett ellenzéki pártok elten. hogy azok egységét a kormánypolitika érdekémegbontsák. Hogy másra ne mutassunk rá, meg kell említenünk a különböző kampányokat, amelyeket a szövetkezett ellenzéki pártok csánk i ák, csomorék, Hodz-ra gyászmiagyarjai, leiteiék, szappanosók és Zay Károly dr. megtévesztett emberei ellen folytattak. A német Strach-al tehát csak az történt, ami megesett ezekkel az említett magyar politikai akarnék okkal. Az it mondják a korirányhü németek, hogy Straoh nem is tagja a Kulturverbaudnak és igy annak égisze alatt nem végezhetett politikai agitáciőt. Hát ha igy van, altkor miért bővülnek annyira és miért tartják oly nagyra ezt a német bírót, aki még arra sem érdemesítette a németséget, hogy belépjen a Ku: turverbandba ? Mindezek után úgy látjuk, nem tehet kétséges az, hogy a kormányhü németek, élükön a „Neues Pressburger Tagblatt" cirnü lappal, a kormánynak akarnak kedveskedni azzal, hogy támadják a szövetkezett ellenzéki pártokat és az azok táborába tartozó németeket onnan el akarják csalni, hogy őket kormányvizek re tereljék. A szlovenszkéi és ruszinszkói németség táborában két irány van. Az egyik egyesíteni akarja valamennyi németet és velük a kormány szekerét akarja tolatni, természetesen különválva a többi nemzeti kisebb-égtől, sőt ha kell, azok érdekei ellen is. Ez az irány talál ietápolást a Karpathendeutsche Partéiban. A másik irány szerint Szlovenszkóban és Rufíz'o.-zf'óban össze kell fogúik a nemzeti kisebbségek rí ok, elsősorban a magyaroknak és németeknek és egyesült erővel kell védekezniük az el- szlávositó törekvések ellen. A magyarok és németek ezer évig testvérekként megfértek itt békésen egymás mellett, ma is megértik egymás gondját- baját és a szlovenszkéi és ruszinszkói magyarok őszintén együtt éreznek a kisebbségi sorsban osztozó németekkel, akiket ugyancsak tepten-nyomon sérelmek érik úgy társadalmi, politikai, miint gazdasági és kulturális téren. Az országos kereszfónyszociaTista párt, épp úgy, mint a vele szövetkezett ellenzéki pártok, mindenkor felkarolta az itteni, németeknek minden ügyét, ha hozzá fordultak. A pozsonyi városházán például a ken-eztényszocki 1 ieták voltak azok, akik a német színház érdekében, az állami német reálgimnázium /■-rd'-kében, a német munkások érdekében szót |e!< arnlkor az úgynevezett „hivatásos" nóme- ‘'rüliwirlh dr. és tároni némán meglopni bak o ' ,-i !ás á'/wmőrme alatt. A k isebbe.égekinioik kűl- f«;:d! fórumok előtt folyó harcaiban is egy fronton te láthatj uk a magyarokat és németeket, miig belföldön a kormány támogató nőm elek se minisztereik, se törvényhozóik utján, alig tudtak valamit kiverekedni németjeik részére, a többi kisebbségekkel pedig egyáltalán nem törődnek. Pozsonyban a kormányhü németek legélesebb agNációjukat a keresztényszocialista párt ellen folytatják. Ugylátszik, itt akarjak megvívni döntő csatájukat. Tévedni és csalódni fognak! A pozsonyi németek elsősorban is pozsonyiak, akik nem akarnak harcot német és német között, nem akarnak ellentétet magyar és német, magyar és szlovák között, amennyiben mindezek pozsonyi őslakosok. A pozsonyi németek ideáljaikat nem a messze távolban keresik, hanem főtörekvésük az, hogy itit, a város ősi falai között békés és nyugodt munkával megtalálhassák megélhetésük eszközeit és boldogulásukat. A pzosonyi németeket a múlt kapcsain kívül rokoni, társadalmi, vallási kapcsolatok fűzik a pozsonyi magyarokihoz és ha valaki ezeket a kapcsolatokat erőszakkal akarja széttépui, az nemcsak a pozsonyi németeknek, nemcsak a pozsonyi magyaroknak ellensége, hanem egyáltalán Pozsony városának. Az ilyen aknamunka alkalmas arra, hogy gyöngítse a pozsonyi németek és magyarok helyzetét, gazdasági és kulturális erejét, alkalmas arra, hogy Pozsonyt megfossza ősi, jelteevetes szel lemétől és végeredményben Pozsonyt kiszolgáltassa azoknak, akiknek főtörekvésük, hogy Pozsony olyan uj várossá tegyen, amelyben a magyar és német magát csak vendégnek érezheti. Gondolják ezt meg jól azok, akik most meg akarják bontani a pozsonyi németek táborát, ellentéteket szítanak a pozsonyi németek között és a községi választások előharoaiban nem a Pozsonyt uralmukba venni akaró pártok elten, hanem a keresz- t'ényszocialisták elten fordítják fegyverüket. Elvakuttságuk gyümölcsét majd mások fogják , learatná ... Posoniensis. Rimaszombatban is írják ki még ez évben i községi választásokat! Jamss Andor interpeMációja az országos etoSktiSz Pozsony, szöpt-etmiber 18. Jelentettük, hogy Járass Andor magyar nemzeti párti tartománygyülési képviselő az országos képviselő testültet legutóbbi ülésén interpellációt intézett az országos elnökhöz a rimaszombati községi választások időpontja kérdésiéiben. A 'közérdekű interpelláció szövegét alább közöljük: Tisztelt Országos Elnök Ur! A folyó évi szeptember 27-ére kiirt községi választások alkalmából Szlovenszkó mindazon községében elrendelték azok megtartását, amely községekben a legutolsó községi képviselőtestületi választás 1927 őszén tartatott meg. Rimaszombatban, ahol időközben az országos hi vatal a községi képviselő testületet feloszlatta és egy év óta kormánybiztos vezeti a város ügyeit, a községi választás kiírása a lakosság érthető csodálkozása mellett elmaradt. Értesülésem szerint a rima- szombati járási főnök ilyenirányú előterjesztése adta az alapot ahhoz, hogy az országos hivatal a választás kiírása iránt nem intézkedett. Tekintettel arra, hogy az 1922. évi 243. számú törvény 28. paragrafusa kétséget kizáróan csupán ideiglenes vezetésről való gondoskodást ir elő a feloszlató hatóság részére, ... a kormánybiztosi jogkör, mely nem is fedi teljes mértékben a képviselőtestület jogkörét, nem terjedhet ki odáig, hogy a feloszlatott képviselőtestület eredeti megbízatási ideiéinek lejárta után is az uj választás mellőzésével fennmaradjon. A rimaszombati kormánybiztos teljesen törvény telten ül eddig is nemcsak a törvényben előirt folyó ügyek intézését látta el, hanem törvény és közigazgatási bírósági döntés ellenére a község gazdasági életére 40 évre kiható szerződést kötött, melyet az országos hivatal tévesen jóváhagyott. A kormánybiztos fenti és más sok egyéb intézkedése a község lakosságában a legnagyobb!okú bizalmatlanságot váltotta ki, s a lakosság reményteljesein nézett az uj községi választások elé, melyek hivatva lettek volna Rimaszombatban a törvényes önkormányzati rendet helyreállítani. Fenti tényállás alapján tisztelettel kérdem az Országos Elnök Urat: 1. Hajlandó-e intézkedni, hegy Rima szombatban a kormánybiztosi rendszer a törvényes önkormányzati renddel, a népképviseletiéi feleserőltessék ? 2. Hajlandó-e az országos hivatal nyomban intézkedni, hogy Rimaszombatban a községi választás még ez évben kiírass ék? Az eííenszenv felkeltésének nagymestere volt a «vörös hercegit, akinek mindennél fontosabb volt nadrág- iának frissen vasa búgja Frigyes Lipót herceg éleiének érdekes epizódjai — Az udvarnál hamarosan kegy veszteti leit, az adjutánsai elszöktek mellőle, még a szolgaszemélyzete is utálta Berlin, szeptember 18. Mint a napokban jelentettük, Frigyes Lipót porosz herceg, akit a nép „vörös herceginek nevezett, németországi birtokán elhalálozott. A német arisz tokráoiának egyik rendkívül érdekes és jellegzetes tagja távozott el vele az élőik sorából. Frigyes Lipót a magánéletben azok közé az emberek közé tartozott, akit általánosságban „joviális polgártársának szoktak nevezni. Meglehetősen köztudomású volt róla, ismerték őt sokan az udvar körein kívül is és a beavatottak előtt az sem újság, hogy a császári család tagjai részéről nem a legnagyobb rokonszenvben és szere tétben volt része, különösen a Hiohoinzoiílém-ház fejével állott örökké hadilábon. De nemcsak polgári magatartása volt ennek a kegyvesztettségnek az oka, hanem a porosz hercegnek, aki Vilmos excsászár legszűkebb rokon ságiéihoz tartozott, valóiban különös bogarai voltak, amikért kémikus különcnek tartották. Közismert volt példáiul, hogy Frigyes Idpó't főherceg egyenesen gyermeteg szeretettel és szenvedéllyel go|n- dozta nadrágjának éles búgját. Töméntelen sok nadrágja volt, úgy hogy minden nap más nadrágot vehetett fel és vett is, hoigiy a vasalás mindig uj, friss és korrekt legyen. Odáig imont mániájában, hogy nem szívesen ült le, mert ezáltal a nadrág búgjában törés eshetett volna. Inkább ó-rák hosszat állott, semhogy a nadrág vasalásában a legkisebb hiba keletkezzék. Még amikor a frontra 'kellett mennie, akkor is beesőimagoltatott pár tucat nadrágot, nyilván azzal a -számítással, hogy az első vonalban úgysem hadakozik, hátul pedig szükség lesz a jól vasalt nadrágra. Amennyire ki nem állhatták öt a császári rokonok, legalább olyan ellenszenvnek örvendett a saját házában is. Közilsimert 'tény, hogy adjutáns sohasem tartott ki hosszabb ideig nála. A mindenkori adjutáns már pár hét múlva jelentkezett a császárnál és könyörögve kérte elhelyezését. Annakidején arról is -suttogott a fáma, hogy a herceg néhanapján tettlegesen bántalmazta adjutánsát. Hogy igaz-e, azt nem tudni, a-z azonban bizonyos, hogy adjutánsait legalább olyan gyakroln váltogatta, mint a nadrágjait. Mlég fokozottabb undornak örvendett a ház személyzete köriéiben. Nem szonetté házéiban a német szolgnsze- mélyzetet, inkább magyarokkal és franciákkal vétette magát körül, mert, mi-nt gyakran emlegette: „Nem öröm ezekkel a német disznókkal bajlódni". A magyar személyzet iránti rokon szem-ve vaTó- sziniüllejg még abbéd az Időből származik, amikor hosszabb időt töltött Magyarorszá- < gon, ottani birtokain. Házaséle tértől is megtudott egyet-mást a nyilvánosság. így azt is, hogy nem a legjobb t házaséletet élte. Felesége egy Ízben korcsolyázás közben a beszakadt jégtáblák közé zuhant a jeges vízbe >s az utolsó pillanatban tudták csak megmenteni. Vilmos császárt annyira felbőszítette a herceg gondatlansága, hogy hosszabb házi áristomra ítélte Frigyes Lipétot. A bogaras herceg a német forradalom első napjai után az olasz Svájcba, Lugamőba ment -és ott telepedett meg. Ottani szereplése sem volt valami dics teljes. Villát építtetett magának, miv-el azonban régi -építészével, egy német mérnökkel össze veszett, egy svájci épité-szt vont be a munkába. A villa berendezését egy anigod cégnél, Waring et Gilownál vásárolta — hitelbe, aminthogy már addig is nagyösszegü tartozása volt a cégnél. Lugano kereskedő társad al'ma sem viseltetett nagy r-okonszenvvel a német arisztokrata irányában, aki nagy bevásárlásokat eszközölt, majdnem mindig adós maradt, úgy hogy v-égül a legtöbb kereskedő megvonta tőle a hitelt. Ez késztette a Luganóból való eltávozásra. : Onnan Flato-w-Krojankebe költözött át s ott is fejezte be életét. Az adósságcsinálás ugylátszik családi tradíció volt náluk, ebben a fia, Frigyes Lipót: herceg, vígan szelkundált neiki s talán még jobban értett hozzá, mint édesapja. Bár a vilmosi- időkben a herceg egyike volt a leggazdagabb Hohenzodlernőknek, az állam-fordulat után ismételten súlyos pénzügyi' krízisekbe került, u-gyannyira, hogy még a 1-uganói és a németországi szolga személyzetnek és birtoka alkalmazottainak is nem egyszer adós maradt a bérrel. Legutoljára a klein-glieniekei kastély aukciójával kapcsolatban hallatott magáról. A jobboldali körökben nagy felháborodást keltett, amikor a herceg minden nemzeti érzést félretéve aukcióra bocsátotta Nagy Frigyes császár történelmi nevezetességű flótáját. Ez az eljárása Pot-sdamban még azt a maradék jóindulatot is kiölte a vezető arisztokrata körökből, amely a bogaras öreg úrral szem-ben néhanapján mégis csak megnyilvánult. ' BMMMMBBOBPi MBBMBBBBMnBBHHWB—WBM ——■■ Jogerős tett a letaritzi Léderer gyilkosának halálos Ítélete Brünn, szeptember 18. A legfelő bíróság tegnap foglalkozott Varilek Ferenc leitmeritzi katonai szerződéses írnok -bünperével. Va.rilek, mint emlékezetes, felesége segítségével tőrbecsalta Kreysa József sertéskereskedőt s mikor ez megjelent a szerelmi találkán, Varilek leütötte, baltával agyonverte, holttestét felesége segítségével feldarabolta s a folyóba dobta. I Az esetet másnapra fösfedezték s a bestiális há- [ zaspárt letartóztatták. A leitmeritzi esküdt-bíróság Varilek Ferencet halálra, feleségét pedig kilenc évi súlyos börtönre ítélte el. Varilek semmiségi panaszt jelentett be az ítélet- ellen arra való hivatkozással, hogy a bíróság nem engedett felolvasni egy levelet, amelyben Vari- lek nagybátyja azt irta unokaöccséről, hogy lelkibeteg és agy-betegségen ment keresztül. A legfelső bíróság tegnap foglalkozott a semmiségi panasszal s elvetette azt. Ezzel a halálos Ítélet jogerőre emelkedett. Vidám rovat . AS»'aK^3»®5iíÉ* *SS®..’rH8 A kis Péter hazaérkezik első nap az iskolából. Nagy izgalommal várják. — Na, milyen volt az iskola? — adja fel a papa az obiigát kérdést. Az njonc savanyu arccal válaszolja: — Nem valami különös. Az embernek az egész délelőttje el van rontva ... ' * Borbélynál. Kuncsaft (a hajvágás befejezése után felháborodva): Rémes! Itt kétoldalt túlságosan rövidre vágta! Segéd (udvariasan): .Nem baj nagyságos uram, hozzákezdek mégegyezer... * A kései napfényben a Dunán szerelmes pár csónakázik. A leány egészen nekidiil a fiúnak és úgy suttogja: — Óh, Sándor, milyen jó volna igy kettesben az egész életet át-csónalujzni... Sándor egy kicsit meghökkent, aztán csendes tiltakozással mondotta: — Az égés?; életet át-csónakázni? Amikor óránként négy koronába kerül a csónak bére?! * Alibi. Elnök megkérdi a vádlottat: Mondja meg nekem, hogy hol volt 1929 decem- bei 22-én délután hat. óra 1f> perckor! A vádlott, egy kicsit gondolkozik, aztán igy szól: — Otthon voltam a lakásomon... őppon néztem a kalendáriumot óa a faliórát,... 6 tBETS-ZVSSS
