Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-16 / 211. (2728.) szám

4

TM<UlA\ACitARH!RIiAE»

1931 szeptember 16, szerda.

MOISSI- FAUST DOKTOR

Irta: Neubauer Pál

•Az a tény, hogy ■egy olyan nagynevű színész, mint Moissi, .regényt akar inni, egymagában neim meglepő, mert egsaerüen analízis révén ez a törekvés úgy értelmezendő, hogy addig játszotta az .élet és a színpad szerepeit, amíg száz jellemből, mondjuk, ikiét-Mrotm olyan jellem formálódott ki a fejéiben, amelyekről azt hiszi, hogy saját élményei. A legtöbb nem Írásra termett üríti sztoikus létek elsáklik az úgynevezett műveltségi élmény fölött és egoiszíikus érvé- nyesüüéisá akaratának megfelelően elfelejti, hogy az, amit meg akar Írni, már régen meg van írva és ő csak azért ir, mert már olvasta, amit inni szándékozik. Moissinál azonban az effajta regényírásra való törekvés egy érdekes naivitással párosult, mely- bőt szenzáció lett és a szenzáció bíróság előtt folytatódik.

Adva volt egy fiatal munkásasszony, aki újszülöttet akart a világra hozni. Ez a természeti csoda évezredek során annyira nie- chanizálódott, hogy ma már a csodának minden színe lekopott róla. Mindenki élénken el tudja képzelni, hogy az anya ilyenkor testileg és lelkileg nagy szenvedéseknek van kitéve. A tehetősebb asszonyok szanatóriumokban esnek túl rajta, munkásasszony közönséges kórházban. Salzburgban is volt egy ilyen asszony és senkinek sem jutott volna eszébe, hogy vele különösképpen foglalkozzon, ha történetesen Moissi — nem akart volna regényt írni. Úgy látszik, hogy a nagy színész a Zola-féle kísérleti regény hatása alatt állt és azt hiszi, hogy egy re gény megírásához ,.az életből vett“ adatokra van szükség, nélkülök nem lehet regényt Írni, mert nem bízik abban, amije nincs, a zsenialitásában, de abban sem. amije talán van, a fantáziában.

Az orvosok az ablakmélyedésben álltak és rá sem heideritettek az asszonyra. Várták, hogy a szülési fájdalmak jelentkezzenek. Ekkor a főorvos karján megjelent Moissi, akit a többieknek mint Alexander dr.-t mutatott: be. Oedlipus-Jedermann-Moissi megállt az ágy előtt és egyelőre vizsgálgatta az asszony arckifejezését. ügy látszik Shakespeare! problémák jártak a fejében, de ‘lehet, hogy nem. Lehet, hogy úgy gondolkozott: Hátha a véletlen és a szülési fájdalmaik érdekes arcvon a glásokat fognak pontosan az ő számára rögtönözni? Színjátszást keresett a színész a szülési fájdalmak mögött, színjátszást a természetben. Peehjére nem történt semmi. A szülés után egy csomó fölösleges kérdést intézett a fiatal munkásasz- szonyhoz, ami talán még nem lett volna amy- nyira visszataszító, mint amikor végül is azt kérdezte tőle:

— Mikre gondolt és mit érzett a szülés alatt?

Az asszony, akii olyan gyönge volt, hogy még csak a kötelességszabta boldog mosolyt sem tudta arcára erőltetni, nem válaszolt. Ha gondolkozott, vájjon mi másra gondolhatott volna, mint valóban a hamleti kérdésre: a lenni vagy nem lenni problémára. Talán érzés alakjában azt a kérdést intézte magához, hogy túlél i-e a szülést vagy belehal és talán azt a másikat, hogy gyerekét egészségesen hozza-e a világra. Ki tudhatja, mire gondol ilyenkor egy anya? Annyi biztos. hogy nem gondolt Hamlet re és Oedi pus királyra és épp oly kevéssé gondolhatott arra, hogy egy ofevetétlenkedő, nagyképű színész, aki mindenben csak körmédiát vagy tragédiát lát, pontosan ezzel a kérdéssel fog előállni abban a pillanatban, amikor még nem volt bizonyos, hogy az élet vagy a halál küszöbét lépte-e ót. Túlról jött vissza, még egészen be volt burkolva annak a másik világnak misztériumába, amikor Alexander dr. világhírű zengő baritonját hallotta. De egy anya minidig több egy színésznél: ember. Ezért mégis felelt néhány szaggatott mondatban. A regény témájához tanulmányokét kergető Moi sóinak nem sok haszna lehetett abból, amit látott és hallott és ezért az orvosokkal együtt gyorsan távozott. Másnap pénzt é& levelet küldött „a bátor anyának" a legjobb kívánságokkal.

Eddig a pontig az Ízetlenségnél, a felfuj't- bágnál nem lett volna több ez a komédia, de valahogyan megtudták a hatóságok, hogy Moííísí színészkedve az orvos álarcába bujt, hogy i.ró lehessen és lecsaptak rá. Hivatalból eljárást indítottak ellene az orvosi titoktartás megsértése cíinéo. Moissi a regényírásai védekezett és ami eddig Ízetlenség, nagyképűség és egy kis per volt, az most már azért dokumentum, miért' a színész kiugrott összes jellemkönföséből és mint becsvágyó ember jelent meg meztelenül az arénában. Az iirót játssza az, aki inem ember, aki csak kiváncsi színész: Moissi. Adatokat akart gyűjteni és az adatok alapján spekulatív agymunkával olyan valamit írni, ami —- — modern. Az uj tárgyilagosság égisze alatt ragadtatta magát erre a cselekedetre és talán arra gondolt, hogy ma nem kell senkinek sem a költött szó, de igenis kell a szavakban megrögzött naturalista fénykép, amely a termiészeit olyan titkait tárja fel, amelyek kielégítik a szenzác.i óéhségét. Képzeljük el, hogy Shakespeare is igy gondolkozott volna. Adatokat kellett volna gyűjtenie arról az ezer alakról, akiket megrajzolt, például Lear királyról. Vagy pedig Goethe gyűjtött volna adatokat a Fausthoz és a két walpurgisi éjszakát kergette volna a hegyek között. Hány író

irta meg egy őirült gondolatait, a legkülönbözőbb jellemeket és történéseket, anélkül, hogy a legcsekélyebb adatot vette volna igénybe! Elgondolom, hogy Leverrier ott ült kis dolgozó szobájában és papiroson végzett számításaival uj bolygót fedezőit fel az űrben, amely sokkal nagyobb a földnél és amelyben az életatémok miriádjai épp olyan intenzitással tombolnak évszázezre- dek óba, mint itt nálunk. A tudományos fantázia csodálatos alkotásaiért alkotóiknak nem kellett elrugaszkodniok a földtől és Einstein leglöirbitette a teret és az időt anélkül, hogy a kettőből kiugrott volna. Ki volt ott Európa nagy Írói közül, amikor Jézus felett Ponoius Pilátusnak és a zsidó főipapnak? Ki volt jelen Karthágó összeomlásánál?- Mégis, milyen nagyszerű és tökéletes müveket alkottak ezekről a korokról!

Az uij tárgyilagosság emberei (élükön Moissival, aki a legnagyobb hu száras ínyt követte el) ilyenekbe nem bocsátkoznak bele. Könnyelműségnek tartják azt a zsenialitást, amely önmagából merít, világokat alkot és ujraalkot és nem veszi igénybe az őt köleül halasztható tovább a református maiiar tanítóképző

fölállítása

Az uj tanév elejével ismét megnyíltak iskoláink kapui, hogy -befogadják gyermekeinket és hintegessék beléjük a hitnek és tudásnak áldott magvait. Nem uj munka az, ami most kezdődik, évszázadok, sőt ezredesén át vezetnek ennek nyomai, ahol egy-egy esztendő alig jön számításba.. Mégis meg-m egál lünk, hacsak egy pillanatra is minden iskolai év küszöbén, hogy a múlt tapasztalatain a jövő feladatait, iskolai munkánk célkitűzéseit mérlegeljük, latolgassuk.

Iskoláink fontosságát- és a bennük folyó -munka értékét mindnyájan tudjuk én átérezzük. Ez a mi református keresztyén hitünknek és a mi magyar nemzeti kultúránknak egyik legerősebb védbástyája. Éppen ezért mi nemcsak végtelen szeretettel és ragaszkodással viseltetünk iskoláink iránt, hanem féltő gonddal őrködünk felettük és éber figyelem-mól kísérjük munkásságukat. Segítő kezünk ott van mindig, bár szűkén méretett ki számunkra a világi gazdagság, az elismerés és hálás köszönetben sem fukarkodunk, viszont azonban nem hallgatjuk el, ha szükségesnek mutatkozik, a jóindulatú figyelmezeteté-seket sem.

Nehéz, szorongatott időkben, mint amilyeneket most élünk, súlyosabb feladatok hárulnak mindnyájunkra, igy kiváltképpen iskoláinkra is. Magunkra-hagyatott-ságunk, létünk, fennmaradásunkért folytatott küzdelmeink robosztus keresztjei mellé a mindennapi kenyér aggasztó gondjai is ránk szakadtak és mindezeket el kell tudni viselnünk. Meg kell acéloznunk minden lelki erőnket: a -hitet, a bizalmat és a reménységet, mert csak ezekkel leszünk képesek megküzdeni a veszedelmekkel.

Hála legyen a jó Istennek, eddig iskoláinknál minden munkánkban, bajunkban Mi támogatásra találtunk. Meg vagyunk győződve róla, hogy ez a reánk következő, sötétnek látszó, jövőben is igy lesz; iskoláink teljesíteni fogják kötelességüket és tanítóink, kiket az isteni gondviselés- iskoláink élére állított, sziviik- lelktik teljes szeretetével és tehetségük minden erejével anyaszentegyházunk és magyarságunk javára fognak tovább munkálkodni.

Iskoláink színvonala a legszélesebb körökben is elismerést, vívott ki. Az itteni, szlovenszkói viszonyokat véve alapul, még a legelfogultabb tényező is kénytelen elismerni, hogy a magyar református iskolák az elsők között szerepelnek. Mert jóllehet, iskoláink a nevelői és oktatói -munka között nem tesznek különbséget, mégis a nevelői tevékenység óriási fontosságát belátva. ezt sohasem engedik az oktatói munkától megrövidíteni s ez által biztosítják azt. hogy a belőlük kikerült nemzedék egyházunknak" hü, öntudatos, buzgó fiaivá, magyanságunkna.k s az egész társadalomnak pedig (hasznos tagjaivá lehessenek. Ez a ránk következő súlyos esztendő lesz a próbaköve annak, vájjon a mai iskolák megfelelne k-e hivatásuknak: tudnak-e nevelni igazi „emberekkel!

Iskoláink munkássága elé mi a legnagyobb ■reményekkel nézhetünk és nem kell félnünk a jövőtől. Nem tagadjuk azonban, hogy vannak aggodalmaink. Aggodalmainkat azonban nem iskoláink s nem a mi buzgó tanitóteetvéreink okozzák, -hanem azon szomorú körülmény, hogy fogyatkoznak a munkások és nincs semmi utánpótlás. Iskoláinkban a kidőlt érdemes tanítóink helyett nem tudunk ifjú. uj munkásokat állítani és ma már ott állunk, ho^v iskoláinkban csa-k 50—60 százalék a megfelelő, okleveles tani tó, mig a többi helyeken kénytelenek vagyunk képesítés nélküli nem református vallásu, ideiglenes tanerőket beállítani.

Szomorú állapotainkat legszembetűnőbben bizonyítja az alábbi hivatalos statisztika, mely még a múlt évi, 1930. november 1-i adatokat tünteti fel, de amelynél a mai tényleges állapotok egész bizonyosan még szomorúbbak:

aj A tanítói állás betöltve: A tanító vallási

•.5 'I rendes helyet- ürese- reflor- más

Egyházmegyék M« a® tmiw. (a. d<Bbm métos TOtlten

✓ « -g '

”** § val n dóval

< gr

Bansii 1918-ban 52 52 — — 52 —

1930-ban 55 52 3 — 53 2

Komáromi 1918-ban 81 81 — — 81 —

1930-ban 102 72 27 3 94 5

Gőmöri 1918-ban 61 61 — — 61 —

1930-ban 66 40 26 — 64 2

Abaujtornai 1918-ban. 27 27 — — 27 —

1930-ben 22 14 8 — 18 4

Alsó zempléni 1918-ban 15 15 — — 15 —

1930-ban 16 16 — — 15 1

Folsfcempléni 1918-ban 33 38 — — 33 —

1990-ban 30 15 10 6 20 5

Ungii (ezíovensnkófi) 1918-ban 26 19 6 1 20 5

1930-ban 26 IS 8 S 18 5

ÜUjgi (kárpátaljai) 1918-ban 8 6 2 — 8 —

1930-ban 8 6 2 — 8 —

Beregi 1918-ban 34 29 5 — 94 —

1930-ban 39 29 10 — 32 7

Máirama ros ugecsai 1918-ban 22 22 — — 22 *—

1930-ban 22 12 10 — 16 6

összesen: 1918-ban 859 345 13 1 853 5

1930-ban 386 271 104 11 888 87

Ez adutok az 1918. évi állapotokkal összehasonlítva. tüntetik fel a helyzetet, hogy a szá.- mok annál beszédesebben figyelmeztessenek a. szomorú valóságra.. Mert mig iskoláink szápm ez Idő alatt, — a leépített és szlováktan- nyelvü iskolák beszámításával, — töhb mint 15 százalékkal szaporodott, addig a, rendes, okleveles h református vallásu tanítóink száma nem hogy ugyanannyival növekedett volna, honom több mint 20 seázalékkol ősökként; a más vallásu tanítóink száma pedig a 10 százalékot is túlhaladja.

Azonban, hogy még tisztábban lássuk a szomorú valóság mellett a jövő veszedelmeit, hivatkozunk. a „kis iekolatörvény" 5. §. 1. bekezdésének rendelkezésére, .mely szerint: „Az 1982-88. tanévre és a további évekre a tanulók legmagasabb száma az egyosztályos Iskolákban 50-re és a többi elemi iskolákban 00-ra szállitattik le". Azaz, iskoláink száma a közeljövőben még mindig emelkedni fog, mert hiszen a, törvény intézkedéséi alól nem mentesíthetjük magunkat, tanítóink számát, azonban nemhogy emelni tudnék, hanem utánpótlás hiányában a mai létszám is folyton és folyton csak apadni fog.

rülvwő reális világot. Mégis megtörténik a csoda, hogy minden zseniális esetben az ujljáalkotott világ adetevét értelemben megfelel a reális világnak és még nem volt eset rá, hogy a zsenialitás „blamáiba volna magát*. Ellenkezőleg: a zseniális ember intuitíve sokkal többet tud az anyáról és a szülési fájdalmakról, mint az • az ember, aki ugyan erről nem liud semmit, mert nincs zseniális lelke, hogy önmagából a priori átélje ezt a csodát, de azért hamis orvosi köpenyben és hamis emberi pátosszal molesztálja a túlvilágról visszajött anyát adatgyűjtés céljából. Regényt akart írni — — elég regényt írtak, nem kell a Moissi regénye! Amúgy senn lett volna jó regény. Viszont akaratlanul témát szolgáltatott egy zseniális regényíróinak, amelynek az lenne a címe: A színész. Levetkőzött, kivetkőzött ösz- szes szerepéiből, önmaga rakta le fejéről a művészet koronáját és mégis marad, ami volt: színész. Az emberiből nem maradt sémimi. Ezt a paradoxont érdemes volna megirni. Az adatok megvannak hozzá, nem kell gyűjtésükkel foglalkozni.

Mindenki előtt világos lehet, hogy ha e téren nem történik sürgős és gyökeres intézkedés. iskoláink útja a, biztos pusztulás, katasztrófa felé vezet! A lét és nemlét nagy kérdéséről van szó. amely a jelen pillanatokban dől el, mert később már hiábavaló lesz minden próbálkozás, vagy erőfeszítés. És nem kellenek majd idegen kényszerítő erők iskoláink elvételére, önként fogjuk azokat átadni, magunk fogunk kérni nem református vallásu. vagy talán nem is magyarnyelvű tanerőket, mert gyermekeinket a teljes tudatlanságban majd mégsem hagyhatjuk.

A segítséget ne várjuk senkitől! A jelen és közelmúlt legfényesebb bizonyítékai annak, hogy a mi iskoláink számára tanítókról senki sem gondoskodik. Hiszen az itt élő összes magyarság számára csak egyetlen egy magyartan- nyelvű tanítóképző működik: a pozsonyi áll. szlovák tanítóképző mellett egy' párhuzamos magyar orsztály. de ez is csak négy év óta- áll fenn és csak két- váltakozó évfolyamban működik, midden két évben kibocsájtván 30—40 tanítót. S ha ez mind református vallásu volna, akkor is csak éppen hogy elég lenne a mi iskoláink számára; de alig van közöttük 4—5 s ezek sem részesülnek abban a kiképzésben, amelyet a mi elsőrendű egyházi érdekeink igényelnek.

A felénk tornyosuló veszedelmeket csak egy református magyartannyelvii tanítóképző fel ál Utasával háríthatjuk el fejünk felől. Mindnyájan érezzük ennek szükségességét és egyházunk közvéleményében is gyökeret vert már ennek tudata. Egyetemes konventünk tavaszi ülésén egyhangúlag kimondta a református tanítóképzőnek felállítását, a rimaszombati református egyház pedig oly fényes ajándékot ny-ujtott az intézet felállításához: — több mint 800 négyszögöles ingyen telket és 400 ezer Kcs-t —, hogy minden reményünk meg lehet arra, hogy a jövő tanév elejére tanítóképzőnket megnyithatjuk. A már folyamatban lévő előmunkálatok alapján megállapithatjuk, hogy a fel állításnak és fenntartásnak, ha azt egyetemes egyházunk a saját erejéből kívánja megtenni, semmi néven nevezendő törvényes akadálya nincs, sőt méltán remélhetjük, hogy megvalósulása esetén, bizonyos segélyezésben, az állam részéről is részesülhetünk. A fenntartási költségek, még a legrosszabb esetben sem haladhatják túl az évi Í00—120 ezer Kcs-í. úgyhogy ez a helyzet ránknézve megoldhatatlanságot nem képezhet, csak legyen bizó hitünk és ebből fakadó erőnk, reménységünk!

Sok és nagy megpróbáltatásokon ment már keresztül a mi nemzetségünk, súlyosabb csapások és nagyobb terhek alatt sem rosteadtak össze atyáink vállai! Nem lehetünk méltatlan fiai őseinknek, félre tehát a kishitűséggel és vessük minden bizodalmunkat a mi megtartó Istenünkbe!

Nyíljanak meg tehát nagy örvendezéssel iskoláink kapui és azt a hitet, reménységet, ami bennünket, éltet, plántálják bele unokáink ártatlan szivébe. (B. m.)

— Szervezkedő munka a magyar nemzeti pártban. Komáromiból jelentik: A magyar nemzeti párt helyi szervezeteiben élénk munka folyik. A legutóbbi napokban több helyen tisztújító közgyűlést tartottak. Kamo- csán a következő uj tisztikart választották meg. Elnötk: Halász Dávid, ügyv. elnök: Lukács Lajos, alelnökök: Beke János és Takács János, jegyző: Halász Kálmán Beke, pénz- tárnok: Sóky Dezső, ellenőrük: Kósa Dávid, Kálmán Gyula. — A Hetényi szervezet uj tisztikara a következő: Elnök: Szabó Mihály, ügyv. elnök: Csintalan István, alelnökök:

Hencz Lajos, Szabó Benő, jegyző: Kocsis Lajos, pénztárnok: Czunyi Elek, ellenőrök: Dé- kány József, Foris Gyula. — Alisógetlléren az alábbiak kerüllek a helyi tagozat élére: Elnök: Vendégül Kálmán, ügyv. elnök: Knirthy Lajos, alel nők: Inczédii Gusztáv, jegyző: Bur- gó Vince, pénzlárnok: Vendégül Béla, ellenőrök: Kürthy András, Kopócs Lajos. — A nagy in öcséd i pártszervezet uj tisztikara a következő: Elmük: Fodor Imre, ügyv. elnök:

Zsidó Szilveszter, alelnökök: Miklós Adolf és Mis/iik látván, jegyző Miklós Sándor, pénz- tárnok: Zsidó Albert, ellenőrök: Miklós Ferenc és Lánc® Antal,