Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-13 / 209. (2726.) szám
2 ^RXGAI-Ma<AAR-HIPJiA? 1931 szeptember 13. vasárnap. iesisi tát ollétében nem nevelhető ki az u! gigái érsek? C.riaci nencius pozíciója szilárd a küszöbön álló lefegyverzési konferencia. A gazdasági krízis végleg kiéleződött. Az egyik oldalon az áruk felraktározása és a nyersanyagok fölhalmozódása jellemzi a helyzetet, a másik oldalon éhség és munkanélküliség. Egyhelyütt a tőke fölhalmozódása és a rengeteg arany okoz krízist, másutt a tőke hiánya és az elviselhetetlenül magas kamat. Ilyen körülmények között a nemzetközi gazdasági élet tényleg végéráit éli és a munkanélküliség az eljövendő télen eddig át nem látható mértékben terjedni fog. A munik&nélküliek tömege természetesen biztos prédája a radikális és a forradalmi propagandának. Senki nem k<^'dk ed he tik abban, hogy a föld reng és a világ mai gazdasági és kulturélete veszélyben forog. Ezek után Curtius a népszövetség munkájáról nyilatkozik. Az európai bizottság jelentés-e értékes munka, de a krizis orvoslására irányuló törekvéseket folytatni kell. Minden attól függ, hogy milyen mértékben tudja Európa a praktikus összefogásra és nagyvonalú együttműködésre való akaratát dokumentálni. A gabona-preferenciák vámrendszerének problémája az együttműködés egyik legfontosabb próbköve lesz Curtius szerint. A gazdasági helyzet föltárása után Curtius főleg a világ pénzügyi problémáinál időzött •okáig. A pénz- és hitclgazdaság teljesen ösz- 3zekuszált állapotban van. A tőkében gazdag országokból ma nem jön pénz a tőkehiáay- ban szenvedő állam »iba, emi nagy baj és lehetetlenné tesz a gazdálkodást. Az áldatlan helyzet oka a politikai jellegű adósság ik rendezetlensége. Az óriási politikai fizetségek gazdasági ellenszolgáltatás nélkül vándorolnak egyik országból a másikba és leöie- tellenné teszik a helyzetet. Ai amerikai Egyesült Államok elnökének nagy érdeme, hogy rájött a politikai adósságok törlesztése mai módszerének veszedelmére és moratóriumot hirdetett, de az egyéves moratórium csak ideiglenes megoldás és a népszövetség feladata, hogy olyan eszközök után nyúljon, amelyek végleg megoldják a problémát. Ennek a megoldásnak egyetlen rugója van: vissza kell állítani a nemzetközi politikai érintkezésbe a régi és kölcsönös bizalmat. Viszont a bizalom csak úgy állhat helyre, ha az államférfiak számolnak a nemzetek érdekeivel ée nem aknázzák alá egyes nemzetek életének szabadságát. Nyíltan kell beszélni és be kell vallani, hogy az általános bi- •Álmatlanságban egyes államok a népszövetségre is szkeptikusan néznek és egyre nagyobb egykedvűséggel figyelik a genfi dolgokat A német kormány tudatában van annak, hogy ezt az atmoszférát meg kell szüntetni és mindent el fog követni a nemzetközi együttműködés ápolására és előmosd itására. Iá közelmúlt chequerai londoni és római ösz.szejövefelei bebizonyítják, hogy ezt a feladatát komolyan veszi. Curtius melegen üdvözölte a párisi államférfiak küszöbönálló berlini látogatását, amelytől mindkét államra nézve üdvös eredményeket vár. Németország főtételei A német külügyminiszter ezek után áttért a lefegyverzés kérdésére. Nyiltan kimondotta, hogy nem mindenben írja alá azt, ami eddig a vita folyamán ebben a kérdésben elhangzott. Ellenben teljes mértékben azonosítja magát az olasz külügyminiszter indítványával, aki a lefegyverzési konferencia bevetéseképpen egy éves fegyverkezési moratóriumot kért. A német felfogás a lefegyverzés és a biztonság viszonyának értelmezésében azonos az olasz felfogással. A lefegyverzés és a döntőbíráskodás az egyetlen mód a biztonság érzetének növeléséhez és nem a fegyverkezés. A népszövetség tagjainak be kell Jáftniok, hogy biztonságot egyedül a lefegyverzés adhat. A népszövetségi alkotmány csak egyféle és egyforma b ürítőn ságot ismer valamennyi tagja számára. Az a biztonság, amely a fegyverek túlsúlyán aiflapul, bizalmatlanságot kelt és veszedelmet jelent a kevésbé íölíegy vérzett nemzetek számára. Ha ennél a rendszernél marad a népszövetség, akkor a fegyverkezési verseny elkerülhetetlen, holott éppen ezt az átkos módszert kívánja kiküszöbölni a genfi institúció. Hogy mily kártékonyán hat a katonai védte- lenség érzése a felfegyverzett szomszédok hatalmával szemben, azt valamennyi német ember érzi és sok minden németországi cselekedetnek éppen ez a megalázó védtelen- ségi érzés a magyarázata. A népszövetség békeorganizációja csak úgy épülhet föl, ha előbb a fegyverkezés méretei kiegyensúlyozódnak. A fegyverkezések korlátozásának tételét a küszöbön álló lefegyverzési konferencián semmiesetre sem szabad olyan kérdésekkel összeegyeztetni, amelyek csak a leefgyverzés keresztülvitele után válnak aktuálissá. Kétségtelen, hogy a jövő évi konferencia feladata a fegyverkezések csökkentése lesz. Több mint egy évtizeddel ezelőtt az elvesztett háború nyomása alatt lefegyverezték Németországot. A birodalomban nincs nehéz tüzérség, nincsenek tankok, repülőgépek és tengeralattjárók. De Curtius nem szalaszt- hatja el az alkalmat ,hogy ismét rá ne mutasson arra az összefüggésre, amely a népszövetségi alkotmány szerint Németország lefegyverzése és a többi államok íegyverzése között van. Ha Németország leszerel, a többi állam Is köteles leszerelni A németek tizenkét évPrága, szeptember 12. A prágai őrseik ki- nevezéséinek s a nunciuá esetleges távozásának kérdése még mindig nagyon élénken foglalkoztatja a prágai cseh és német sajtót. A kormány félhivatalos lapja, a Oetsikoslo- venSiká Republika. ezekkel a kérdésekkel vezető helyen foglalkozik s jól informált közlésekre hivatkozással megállapítja, hogy Oiriacá nnnchis helyzete sokkal szilárdabb ma, miint az ismeretes incidensek előtt volt. A'mi a prágai énsek személyét illeti, a lap ugyanebben a cikkben megállapítja, hogy a jelöltek neveit a miniszterelnök legalább magánúton talán már ismerni, a kivel ezeló'tt teljesítették kötelezettségeiket, öt év óta a népszövetség tagjai és a többi állam nem teljesítette azt, ami számukra elő van irva. Ha most a lefegyverzési konferencia végre összeül, akkor senki sem követelheti a német néptől, hogy beleegyezzék a mai állapotok legalizálásába. A konferencia sikerének egyetlen előfeltétele a német fölfogás szerint a fegyverkezések tetemes leszállítása és csökkentése. Nem lehet tűrni, hogy a népek szövetségében még mindig kétféle mértékkel mérjenek, Ha az elfogadandó konvenció mégis kétféle mértéket alkalmaz, akkor nem teljesíti azokat a pszichológiai és erkölcsi előfeltételeket, amelyekkel a német nép elfogadhatná. Beszédének végén Curtius még egyszer ráPáris, szeptember 12. A Matin értesülése Szerint a francia delegáció uj jelentős inicati- vát tervez Genfben. Állítólag Franciaország és az Egyesült Államok kormánya a genfi jegyzőkönyvhöz hasonló általános szerződést tervet fog bemutatni a lefegyverzési konferencián. Amerikai források beállítása szerint a terv olyasvalami, ami „fogakat adna a Kellog-paktumnak.M Természetesen az uj kezdeményezés nem olyan merész mint a genfi jegyzőkönyv volt s csak annyit mond ki, hogy az államok a jövőben nem segíthetik meg a támadókat. Ha egyes hatalmak szorosabb megállapodást akarnak kötni, az uj terv ezt lehetővé teszi számukra . A francia sajtó általában helyesli Briand tegnapi beszédét és a lefegverzésl problémával szemben elfoglalt állásfoglalását. A nyilatkozat nevezés azonban semmi szin alatt sem történik meg korábban,, csak akkor, ha a jelöltek neveit a kormány hivatalosan is tudomásul vette. A kormány ugyanás akkor tényleg élni akar látható módon a jogaival, mert az első oly kinevezésről van szó, amelyik a mo&us vivendi szerint történik s igy a jelöltek jóváhagyása nem törtérik hallgatólag, mint egykor Tusar idején, hanem a jelöltek neved a minisztertanács elé kerülnek. Ez azonban csak akikor törtiánlhetik, amikor Bemos dr. külügyminiszter iis Prágában lesz, i vagyis október első fölében.. Föléled a genfi jegyzőkönyv? tért Grandi moratórium-javaslatára és helyeselte azt. A német kormány bizonyos tekintetben előre elfogadta a javaslatot, épp úgy, mint a Hoover-íervet is. Grandi javaslatának meg- köszönése után Curtius lord Róbert Cecil felszólítását is megköszönte, amelyben az angol delegátus a lefegyverzési konferencián résztvevő delegátusok köteelsségévé teszi, hogy a lefegyverzésnek nem a minimumát, hanem a maximumát követeljék. Végül Curtius ismételte azt, amit beszédének elején mondott: a népszövetség jövőjéről van szó. Ha a lefegyverzési konferencia csődöt mond, a genfi institúció elveszti erkölcsi tekintélyét és senki sem bizhat többé a világ népeinek békás kiegyezésében. legfontosabb részének azokat a szavakat tartják, amelyekben Briand visszanyúl az 1924-es genfi jegyzőkönyvhöz. A jobboldali lapok szemére vetik a külügyminiszternek, hogy a francia tételt kissé lanyhán védelmezte meg. A szocialista Zopulaire támadja Briand-t, hogy nem foglalt állást Grandi fegyverkezési moratórium- javaslatával kapcsolatban. Benes csehszlovák külügyminiszter a Re- publique genfi tudósítójának nyilatkozott Briand beszédéről. Véleménye szerint a beszéd nagyjelentőségű tett volt. A biztonság kérdését a lefegyverzési konferencia nem küszöbölheti ki. A megegyezés mégis könnyű lesz, mert Briand a biztonsági intézkedéseket ne mteresztette ki a gazdasági életre és igy nem követelt lehetetlent. A PIONEESOK irta: l!kM QREY rordította: Kosáruné Réz Lola (13) Gyakran hallotta a vadász a novet, amelyen az indiánok emlegették, volt már fogoly is itt, vesszőt kellett futnia odalenn a geszr tenyesoron és ismerte a karót is a kunyhó előtt, amerre most vezették: — állt már szorosan odakötve, vérző csuklókkal, mialatt halállal fenyegették. A delawarok nagy főnöke, Wingenund, régi ismerőse volt. öt esztendeje már, hogy halálos ellenségek, amióta megki- noztatta őt. A vadász olyan nyugodtan ment tovább, amerre vitték, mintha nem hallaná a harci kiállásokat a az átkokat, a sziszegő fenyegetéseket s a vérszomjas kacagást... Mintha nem ‘udná, hogy semmi remény nincs már a szabadulásra és kinok kínjai között kell nemsokára meghalnia. — Atelang! Atelang! Atelang! — hangzott egyre a különös név. A prémkereskedők, mintha vérbeli indiánokká változtak volna, együtt futottak uc- caihosszat a vadakkal, fejükön libeglek az indián módra fellüzött tollak, arcukon fénylelt a zsíros festék, arcuk egészen ki volt kelve magából, amint anyanyelvükön ordítoztak: — Le Vént de la Mórt! Le Vént de la Mórt! Le Vént de la Mórt! ...A Halál 'Szele!... A nagy főnök csöndesen állt, nem messze tőle, az emberei között. vadász megismerte valamennyit. Ott voit az <.zmos Pipa és eivál- hatatlan társa, a merész Félkirály, Shingiss, akinek homlokán hosszú sebhely vonult végig — a vadász kezének nyoma —, ott volt Ko- toxen, a Hiuz, Misseppa, a Forrás, Winsto- nah, a Viharfelhő — mind erős, bátor és hatalmas főnökök. Három fehér áruló állt közöttük s ez a három ember tiz esztendei vért és átkot jelentett a fehér telepesek életében. Simon Girty volt az egyik, az úgynevezett „fehér indián", akinek sövény, éles arca is hasonlított a delawarokéboz. Elliott, egy apró, pókszomü ember, a Piit-erdőbeli katonaszökevény s végre hatalmas, nehézkes, félelmes alakja az erdők és telepek rémének: .fim Girty. Az a főnök, aki harcosaival elfogta a vadászt, büszkén vezette oda foglyát a nagy főnök elé Ott megállt a csapat s két barna kéz előrelökte Atelangot. Simon Girty keselyű- arca felragyogott, Elliott vígan pislogott apró szemeivel s Jím Girty vad ábrázata csupa vigyorgás volt az örömtől. Ezek a gazemberek talán még jobban féltek a vadásztól, mint az indiánok. Wingenund, a nagy főnök, méltósággal intett s erre a jelre elcsitult a lárma mindenütt. Most közelebb lépett a fogolyhoz s a két ellenfél szemtől szemben állt egymással. A nagy főnök hatalmas alakja fejjel magaslott ki emberei közül, de nem kellett lehajolnia, hogy foglya szemébe tekintsen. Valóban érdemes volt arra a tiszteletre, ami a nagy főnök tekintetében látszott, aki megbecsülte derék és vitéz ellenfelét. Nyaka erős volt, mint a bikáé, mezítelen alsókarján csomókban dagadtak az izmok. Az arca sápadt volt és hideg, az álla erős; könyörtelen kíifejezésü keskeny szája egyetlen, alig hullámos vonal. A szeme fekete és perzselő, mint az eleven zsarátnok. Haja, amely feketébb volt a holló szárnyánál, vállán alul ért le hullámos fürtökben, ha kisimították, derékon alóiig be lehetett volna fonni. Wingenund soká, soká nézett ellenfele szemébe, aztán a feszült csendben megcsendült mély, zengő hangja az embertömeg feje fölött, a visszhangos völgyben: — Atelang hajnalra meg fog halni. A vadászt egy fához kötözték s engedték, hogy a lakosság megbámulja kedvére. A gyermekek félve é3 kíváncsian közeledtek, a suhancok hosszan megnézték törzsük nagy ellenségét, a harcosok komor csöndben jártak arra. De nem bántotta senki. Csak egyetlen ember akadt, aki a védtelen foglyot sértegette: Jím Girty állt meg előtte most, sárgás szemei fénylettek, akár a tigrisé, szája gúnyosan feléje görbült, amint a fogolyhoz hajolt s rálehelte a vándorkerekedők rossz rumjának undorító bűzét — A keselyük fognak felfalni — kurrogta rekedten. Ez volt legkedvesebb szava járása. Betegesen kegyetlen természetének gyönyörűség volt ez a gondolat. — Hallod-e skalp- vadász? A keselyük fognak felfalni holnap! S a vadász arcába köpött. Egyetlen szóval sem válaszolt a fogoly, csak a szeme villant meg sötéten. Az áruló nem vette észre, mert nem mert a szeme közé nézni. Vad lovakkal inkább állott volna szembe, mint ezzel az emberrel, szabadon, a nyílt mezőben, vagy erdőkben. Még most is félt tőle, amint lesunyt szemmel figyelte mozdulatlan arcát. Titokzatos remegés futott át rajta. De aztán neki bátorodott megint. Lehetetlen, hogy elszabaduljon! Erős bőrszijjakkal van megkötve s az egész törzs őrzi! Újra el- vigyorgott e még egyszer szembeköpte a foglyot. — Ezek most már nagyon jók — kitett Wet- zel a három halottra mutatva. — Hogyan talált meg minket? — kérdezte Joe. — Két napja követem a nyomaikat. — Mögöttünk jár azóta? A vadász bólintott. — Nem látott egy másik indián csapatat? Egy magas, öreg főnök vezette őket és Jim Girty is velük volt. — Két napja üldözneik engem. Itt voltam a közelben, mikor Ezüstnyil találkozott velük. Az öreg főnök Wingenund volt. Láttam azt is, mikor ön megrázta Girty orrát. Mikor a dellawarok elmentek, vártam egy kicsit, aztán eloldoztam a kutyát és lovat. Biztos helyen vannak az állatod is. — S a delawarok hol vannak most? — Bizonyosan az én nyomaimat szaglász- szák még mindig. Sietnünk kelL Ezüstnyil nemsokára itt lesz Dagy csapat harcossal. Joe gondolt reá, hogy megkérdezi a vadászt, mi volt az, amitől úgy megijedlek az indiánok, de maga sem tudta, miért, mégsem tette meg. Wefzel megnézte Joe sebét. — Hamar be fog hegedni — intett. — Girty nek nincs mostanában szerencséje. Pár nappal ezelőtt kapott egy alapos rúgást a gyomrába, most meg az orra vérzett. Valakinek meg kell majd szenvednie ezért... vagy máris szenved. Nos, fogjanak egy-egy puskát, szedjenek össze valami lőszert és induljunk. Joe megborzongott, amint az egyik fekvő alak fölé hajolt, hogy a puskát elvegye tőle. Még sohasem látott halott indiánt ée sápadt arca, merev szemei éppen nem hatottak rá kellemesen. Másodszor is megborzongott, mikor látta, hogy a vadász megskalpolja áldozatait, harmadszor pedig akkor, mikor Wetzel felvette a földről Ezüstnyil ottfelejtett főnöki tolldiszét., belemártotta a harcosok vérébe és odatüzte az egyik fára, hogy azonnal szembetűnjön. A fehér, büszke toliról lassan csöpögött le a nehéz, vörös vér. Kihívás volt ez, halálos híradás, fenyegetés. — Gyerünk — mondta nyugodtan Wetzed és megindult a hajnali fényben a fák között. Két napig járták az erdőt. A harmadik nap reggelén, nem sokkal napfelkelte előtt, a vadász sürüis bozóton vezette át a kél testvért, azután igy szólt: — Itt a Henry-erőd. (Folytatjuk.) A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben 1 Leoegő Napfény Fürdő Diéta fccferfóvSZ' Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben.
