Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-12 / 208. (2725.) szám
1931 szeptember 12, szombat. <PIU<^rMAG^AR.-HlKLa& 7 KOMMENTÁROK * Vilmos császár szociálpolitikusa — Adó és adó VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a „Prágai Magyar Hírlap" pozsonyi kiadóhivatala, Lőrinekapu-ucca 17. II. (Central-passage.) Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget utánvételezzük. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága II., Panská ul. 12., III. em. eszközöl. * POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 27-87. Lőrinckapu-ueca 17 (Central-passage) KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 495. Fő ucca 69.. I. em. jobbra NYITRA1 szerkesztőség és kiadóhivatal: Method-tér 3. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Váralja-ueca 7'2. ELÉREM A KILINCSET Mas Karinthy Frigyes Emlékszenek rá? Én nagyon jól emlékszem. Hároméves lehettem, vagy négy, nem tudom, abban az időben nem mértem még az időt, mint ahogy nem mérik a tiszavirág és az évmilliókig keringő csillagok. De több aligha lehettem — kevesebb se nagyon, mert világosan élt már bennem az életem hosszú, hosszu, ősidőkbe ködlő múltjának emléke — azé a múlté, amit most, mint valami határkő, döntő esemény lökött vissza az idők mélyébe, uj végtelent nyitva meg előttem, egy csodálatos jövendő fényében a korszakos felfedezés: hogy elérem a kilincset. Az ajtóra is jól emlékszem és a küszöbre — fehér ajtó volt, ugyancsak fehér betéttel; középen nyíló, kétfelé tárható szárnyak. Szárnyak! Istenem, fehér szárnyak, csukott szárnyak, előttem, amik mögé bárki elzárhatta a rejtelmes világot, ha összecsapta őket — a fényes aranyfogantyu, amiről jól tudtam már előbb is, hogy csak le kell rántani, kitárul és elrepül velem, ki a szabadba — a büszke aranykilincs másnak könnyű ut, számomra százszoros zárat és lakatot jelentett, mert nem tudtam elérni, akárhogy ágaskodtam is. Ó, mennyit ágaskodtam, kinyújtva piszkos kis kezem, mint valami periszkópot, lihegve, hogy talán mégis elérem — ó, hányszor hanyatlottam vissza, reménytelenül cs epekedve, legörbült szájjal, ahogy visszatottyaníam a börtönpadlóra, játékok közé, amikről sejtettem már, hogy utánozzák csak a vadon természet szabad farkasait! És íme — most itt volt, ujjaim között! Már előző nap is elértem, mutatóujjammal, de hegörbiteni fölötte még nem tudtam a körmöm: azt a millimétert, ami még hiányzott, ugylátszik, ezen az éjszakán nőtték ki porcos kis csontjaim. Az ujj begörbült, erőlködött — még a számat is kinyitottam. hogy azzal is magasabb legyek — aztán egy nyikkanás: a kilincs enged — az ajtó lazán mozdul, nyílik... Nem hiszem, hogy valaha is azután, részem lehetett a magunk erejéből való diadalmas szabadulásnak ehhez hasonló örömében. Ezekután pillanatig se kételkedtem többé, hogy nincs mélység és magasság, végleg elérhetetlen számomra — mit nekem a nálam legfeljebb kétszer magasabb felnőttek unalmas példája, mikor én tapasztalatból tudom már, hogy egyik napról a másikra nőttem meg — néhány év és elérem a csillárt — néhány évtized s a negyedik emelet ablakát kivülről, az uccuról nyitom ki, ha úgy tetszik. Hogy a fák nem nőnek az égig — hogy egyre magasabb kilincsek, egyre szorosabb bilincsek várnak rám, azt később tudtam csak meg — s hogy mily elérhetetlen messzeségbe szökött fel kivülről, annak az ajtónak a kilincse, — ha vissza akarnék térni — aminek a kilincsét akkor belülről ' 'em. — Személyi változás a budapesti csehszlovák követségen. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: A budapesti csehszlovák követség közli, hogy Karéi Lankas dr. első osztályú kö- vetségi tanácsost Prágába helyezték át és helyébe Frantisek Oemy dr. követség! tanácsost nevezték ki, aki már át is vette hivatalát. — Elégtételt szolgáltatott a bíróság a bosszúból följelentett málcai római katolikus lelkésznek. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: A nagymihályi járásbíróság tegnap tárgyalta Dujsik Antal málcai római katolikus lelkész biinpörét, akit a csendőrség egy hónappal ezelőtt letartóztatott, mivel gyanú merült fel ellene, hogy kis gyermekek ellen fajtalan- kodást követett el. A lelkészt pár nap múlva, amikor a vizsgálat befejezést nyert, szabadlábra helyezték. A bírósági tárgyalás során kiderült, hogy a följelentők bosszúból jelentették fel a plébánost és semmi terhelő körülmény sem merült fel ellene, ugyhog ya bíróság a lelkészt felmentette a vád alól. — A bledi sakkverseny. Belgrádból jelentik: Aljechin világbajnok a nemzetközi mesterver- seny 14-ik fordulójában is győzött, ezúttal Stoltz ellen, vezérceeles játszmában, amelynek végjátékát a világbajnok futópárja döntötte el. Spiel- man és Kostics viharos játszmát produkáltak, amelyben először Spielmann állt jobban, későbben Kostics éles királyszárnyu támadást kezdett, amellyel sikerült az állást egyenlővé tennie, úgyhogy a játszma remissel végződött. Maróczy és Tarta/kower már 15 lépés után döntetlenben állapodtak iraeg. Flohrnak rossz napja volt, Colle negyven lépésben rávertc a játszmát. Pirz mindkét részről korrektül kezelt vezércselcs játszmában eldöntetlent ért el Nlemzoviccsal szemben. A Kashdan-Asztalos és Bogoljubov—Vidmar Tegnap szép méltatást olvastunk a P.M. H- ban Lujo Brentanoról, a nyolcvamhétéves korában elhunyt német szociálpolitikusról, aki Smit'h Ádám óta kétségtelenül egyike volt e tudomány legnagyobb hatású művelőinek és tanulmányainak eredménye még ma is tovább rezeg a két vezető angol nemzetgazdász, Webb és Tawney •müveiben. Brentano különös családból származott, mely annakidején Goethével is állt kapcsolatban és vezető szerepet töltőit be a romanticizmus korában. A legálmodozóbb, a legmisztikusabb ősök után — Lujo Brentano a Darwin „struggle fór li- fe“-jén alapuló liberalizmus és Bismarck ,,Maicht geht vor Reciht“-jén nyugvó wilhel- rnista német imperializmus vezető szociálpolitikusa lett. Nem véletlen, hogy az angol Trade Uniónokról szóló alapvető munkájával 1871-ben lépett föl, tehát akkor, amikor a német birodalom megindult csodálatos fejlődésének utján. De talán az sem véletlen, hogy 1914-ben végleg lemondott katedrájáról és 1931-ben meghalt, amikor a liberalizmus világnézete is véget ért. A háború kitörésének első csapásaitól a nagy európai krízisig, mely még a kapitalista társadalmon belül is a szabadkereskedelmi éra csődjét és befejezését jelenti, mert a kötött közgazdaságok s a terv- gazdaságok Angliában, Németországban, Amerikában ugyanúgy uralomra kerülnek, mint Szovjetoroszországban, tétlenül szemlélte elveinek dekadenciáját és lassú haldoklását. Ma mindennek vége van, amit Brentano hirdetett. Rövid, de csodálatos fejlődést futott be nagy teóriája, az „élni és élni hagyni" elve, a „laisseg fairé1' közgazdasági princípiuma, amely valóban alkalmas volt arra, hogy a kiváló kvalitású myugateurópai és amerikai fehér embert a jólét és a civilizáció meg sem álmodott magasságáig ragadja, de hamarosan túlfutott, zsákuccába futott. Ez a túlexponált, tulharcos kötetlen szisztéma csak röivid ideig ragyoghatott, mint a rakéta, mely néhány pillanatra elvakit. Brentano nem volt rossz ember, még cinikus ember sem. A munkások jólétét az uj társadalmi rend conditio sine qua non-jának tartotta, a nyolcórás munkaidőért harcolt és szükségesnek, sőt nélkülözhetetlennek vélte a munkások kollektív szervezkedését és sztrájkjogát. De mindezt a kapitalizmuson belül, mert rendíthetetlenül hitt a kapitalizmus jövőjében és magasztos rendeltetésében, a megállíthatatlan fejlődésben, amelyet a szabad verseny tana szinte kiprovokál és megsiettet. A dolgozók jóléte előtte csak az volt, ami a jó gazda lovainak jóléte: a jó gazda ápolja, kíméli és kitünően eteti lovait, mert csak igy dolgoznak neki jól és sokáig. A munkásság önrendelkezési jogát nem tartotta fontosnak, mert a kiváltságos észben, a kiváltságos szervező erőiben és a tömeg fölé emelkedő nagy gazdasági koncepcióban látta a világ felelősséggel senkinek sem tartozó vezetőenergiáját. így lett a gazdasági racionalizmus és az organizál ás elvének leghatásosabb nevű hirdetője, Vilmos császár mindenkit lekonkurráló, nagyszerű szervezettségű, fegyelmezett birodalmának szószólója — egy letűnt kor gazdasági princípiumainak apostola és nagy teoretikusa. * Snowden, a vaskancellár, vasabroncsokba szorítja Angliát. A hajunk szála égnek meredt, amikor ma reggel átolvastuk az uj angol adóemelésről szóló híreket. Szörnyű. Aki Angliában évi 48.000 koronát keres, 10.400 korona adót fizet, nálunk csak 2260-at. Aki 320.000 koronát keres, nyolcvanezer koronát ad le az államnak, nálunk 36.400 koronát. Az ötmillió koronánál nagyobb jövedelmeknél az adókulcs eléri a 65 százalékot, azaz a keresetnek kétharmadát le kell adni, miig nálunk a maximális adókulcs huszonkilenc százalék. Angliában nagyon sok ember van, aki évi öt milliót keres, nálunk e jövedelem fölve vés e egyenesen illuzórikus. S éppen ez az! A borzalmas angol adókulcs azért nem elviselhetetlenül borzalmas, s látszólagos kisebb megadóztatásunk ellenére azért vagyunk mi mégis rosszabb helyzetben, mert a jövedelmek Angliában a mii jövedelmeinknél aránytalanul nagyobbak, úgy hogy a horribilis adó levonása után megmaradt összeg még mindig elég a kényelmes életre. Elvégre az angol létminimum évi 200 font (33.000 korona) s eddig az összegig senki sincs megadóztatva, családos embereknél a 300 font seim (48.000 korona). Az adózás a 45.000 koronát kereső agglegénynél kezdődik, akinek a levonások után még mindig 37.600 koronája marad. Ennél a létminimumnál nem baj, bármekkora az adó, mert akárhány százalékot vonnak le a jövedelemből, még mindig több marad, mint nálunk annak, akinek havi 1500 koronás keresetéből pár koronát elvesznek. Szratkó Pál. parti függőben maradt, mindakettö előreláthatóan döntetlenül fog végződni. A verseny állása a 14-ik forduló után: Aljechin 12)4, Kashdan 7)4 (2), Spielmann 7)4, Widmar 7 (1), Flohr, Niemzovics 7, Bogoljubov 6)4 (2), Colle 6)4, Kostics és Maróczy 6, Stoltz 5)4, Asztalos 5 (2), Tartakower 5 (1), Pirz 5. Ma pihenőt tartanak, a 15-ik fordulót holnap játszák le. — A gazda elvesztette lovait s a lovak elvesztették gazdájukat. Érsekújvárról jelenti tudósitónk: A napokban hirt adtunk Stransky János morvaországi lókereskedő különös eltűnéséről. A kereskedő az udvardi vásáron négy lovat vásárolt, melyeket átadott egy hajcsárnak, aki behajtotta a lovakat Érsekújvárra és ott várt meg- bizójára. Stránsky azonban nem jelentkezett, mire a hajcsár a rendőrségnek adta át a lovakat és jelentette megbízójának rejtélyes eltűnését. Bűntényt vagy öngyilkosságot sejtettek az eltűnés mögött, az esetről hivatalos hirdetmény készült, keresték a lovakhoz gazdájukat. A hirdetmény a Lidová Novinyban is megjelent, ott olvasta a morvaországi Slavkov város postamestere, aki figyelmeztette Stranskyt, hogy az ér6ekujvári rendőrség keresi. Az eltűntnek hitt lókereskedő azonnal vonatra ült, tegnap megjelent az érsekujvári jegyzői hivatalban és megoldotta a rejtélyt. Elmondta, hogy ő arra adott a hajcsárnak megbízást, 'hogy Szeredre hajtsa a lovakat. Ott várt rá két napon át s mikor sem a hajcsár, sem a lovak nem érkeztek meg, hazautazott és jelentette lovainak eltűnését a csendőrségen. A glavkovi csendőrség és az érsekujvári rendőrség az egymás intézkedéseiről mit sem tudva keresték a lovakhoz tartozó gazdát, illetve a gazdához tartozó lovaikat. Amikor a „bűnügyi talány41 ilyeténképpen megoldódott, a lókereskedő boldogan vette birtokába az elveszettnek hitt négy lovat. — Házasság a halálos betegágyon. Kassai szerkesztőségünk telefonálja: Nem mindennapi házasságkötés történt ma délelőtt a kassai állami kórház egyik kórtermében. Egy öngyilkosjelölt leányt feleségül vett az ideálja, aki miatt az öngyilkossági kísérlet megtörtént. Négy nappal ezelőtt ugyanis az Elefánt női divatszalon egyik alkalmazottja marólúgot ivott és súlyos állapotban szállították a kórházba. A fiatal leány azért követte el végzetes tettét, miivel egy soffőrrel viszonyt folytatott és mikor a viszonynak következményei mutatkoztak, a soffőr otthagyta. A szerencsétlen leány súlyos állapotban feküdt a kórházban, az orvosok már lemondtak az életéről, mire a leány munkaadói rábeszélték a soffőrt, hogy tegye jóvá amit a leány ellen elkövetett. A soffőr hajlandó volt. erre. Ma reggel kiment a kórházba, magával vitte iratait és a kórházi lelkész összeeekette a soffőrt a haldokló leánnyal. — Halálos autógázolás Cseklészen. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Vasárnap este fél nyolc órakor a Pozsony melletti Cseklész községben egy ismeretlen aiutó elgázolt egy embert, aki összetört tagokkal feküdt az országúton. A szerencsétlen embert Kocb pozsonyi egyetemi tanár felvette autójába és bevitte Pozsonyba, de mire az autó Pozsonyba ért, az illető kiszenvedett. Megállapították, •hogy az elgázolt Fodor Vince 37 éves magyarbéli ácsmesterrel azonos, aki Cseklészről Magyarbél felé tartott és útközben egy szabálytalan oldalon hajtó autó elgázolta. Az autó az elgázolás után tovább robogott, a csendőre ég azonban kinyomozta, hogy az autó Krumel Ferenc pozsonyi mérnök tulajdona és az autó soffőrje Luzsnicky Ferenc volt, aki ellen az államügyészségen bűnvádi följelentést tettek. A halálragázolt ácsmesternek kilenc gyermeke maradt árván, akik közül a legkisebb másfél éves és a legidősebb tizenhárom éves. A család minden támasz nélkül maradt, úgyhogy a pozsonyi lapok segélyakciót .indítottak a család támogatására. xx A különbség egy normális eljárással, szal- miákkal és savakkal előállított és egy ezek nélküli, speciális eljárással készített elem között főleg tartósságukban rejlik. A szakmák idővel szétmarja a cinkhengereket, az elektrolytokat, megtámadja a zseblámpa tokiját és az anódszekrényike kontaktusait. Az exeelsior-Palaba elemeket zseblámpába, a Radio-Palába elemeket és a Super-Radio-Palabát rádiókészülékek részére speciális módon, teljesen szakmák és savak nélkül állítják elő. Elektr oly tjük tehát sohasem támadja meg az elemeket annyira, hogy az egyes elektronok megsemmisüljenek. Tanácsos ezért, mindig egy célszerű és praktikus elemet beszerezni. xx A Heimkultiir pozsonyi épitőszövetkezct négy-, három- és kétszobás lakásokat épit a Larna- csi-uton a Schmidt-borcég melletti teliken. Jelentkezéseket elfogad Posta-n. 3. iroda. Levelekre nem válaszolunk. — Cérnát és gumit eszik a kísérleti ember. Mr. Fredrik Hoelzel csikágói uriember már több mint egy éve táplálkozik fémdarabokkal, üveggyöngy- gyei, cérnával, spárgával, aranyszemekkel és gumival. Ezeket a „csemegéket" Hoelzel természetesen a rendes ételeken kívül fogyasztja. Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy Hoelzel ur bolond. Ő csupán azért fűszerezi kosztját ezzel a mindenféle jóval, hogy a csikágói egyetem tanárainak segédkezzen a gyomorrontás elleni küzdelmükben. Ezeken a vizsgálatokon Hoelzel mint kísérleti nyúl, helyesebben mint kísérleti ember szerepel, önként ajánlotta fel magát a kísérletek céljaira. Áldozat- készségének magyarázata az, hogy maga is krónikus gyomorrontásban szenved évek óta és segédkezni akar az egyetem munkájában. Krónikus gyomorrontása a fenti koszt mellett — úgy véljük — nehezen fog meggyógyulni. „Menáts'málÉs" „ „ a pozsonyi városnazan „ x 11 A választási küzdelem P.mnr, 11. már kibonteljes erővel megindult. A Aram f . , tóttá zászlaját és rajta a r ^ , . , rosházát nácianalizálni kell! Ez ^nylt el kell távolítani a magyar es német híva a no o kát és véget kell vetni a magyar és nemet befogásnak. Ezt a tónust már megszoktuk tizenkét év alatt. Nem vesszük túlságosan komolyan a do]got- ra‘ már-párt a legkedvezőbb esetben is csak ^ mandátumra számíthat, tehát 48 képviselő kozott_ kettőnek a véleménye nem szabhat lian\ J*. 0 . Mindazonáltal jó lesz, ha kissé alaposa an gmi kozunk a dologgal. . Még a hivatalos statisztika szerint 1* a pozsonyi lakosnak a fele, 00.000 a kisebbségekhez tartozik. Az arány tehát az uj Pozsony s a regi o zsony között 1 az 1-hez. Ha tehát a Kramar-párt „rendcsinálást" óhajt a pozsonyi városházán, ina azt feleljük: _ Helyes, elfogadjuk az előterjesztést Ezentúl tehat a munkások és hivatalnokok fölvételénél szigorúan ügyelni fogunk az 1:1 arányra. A város egyéb akcióinál Í6 figyelünk erre a viszonyra. Például az iskolák létesítésénél, a munkák kiosztásánál, ^ a szubvenciók megadásánál, a könyvek és értéktárgyak bevásárlásánál, az üzlethelyiségek, lakások, műhelyek kiadásánál; röviden: valamennyi kulturális és gazdasági előny élvezésénél. Ha a Kramár-párt elfogadja tervünket, akkor a kisebbségek képviselői nem fognak küzdeni ellene. Csak tartsák be az l:l-es aránt és ideális egyetértés lesz a városházán. Ezen az alapon meg lehet szüntetni a nemzetiség viszályt. Azonban erősen kételkedünk, hogy a rendcsinálást igy akarja ez a párt. Az osztozkodást véleményünk szerint inkább úgy képzelik, hogy azt mondják: „szívesen osztozom veled, de a te részed is az enyém." Tehát valóban megvan a veszély, hogy soviniszta hecceket akarnak: „A magyar és német hivatalnoknak távoz- niok kell!" És mialatt a Kramár-párt étvágyát azzal akarja csillapítani, hogy el akarja nyelni a pozsonyi városházát, egy másik párt temetőinkre veti ki hálóját. A temetőket is el akarnák tüntetni, mert magyar és német felírásokat találnak bennük. E párt okoskodása szerint mindennek pusztulnia kell, ami az ezeréves múltra emlékeztet. Ez vár a pozsonyiakra, ha az utolsó pillanatban nem kapnak észbe. A kisebbségek jogait biztosítják és védik a kisebbségi szerződések, az alkotmánytörvények és egyéb törvények. Minden pozsonyinak tanulmányoznia kellene ezeket a szerződéseket és törvényeket, hogy mindig öntudatosan, emelt fővel lépjen föl. Sok pozsonyi helytelenül és megalkuvó módon azt hiszi, hogy engedékenynek kell lenni a soviniszta heccekkel szemben, mert — úgy vélik — hogy ezzel az engedékenységei előnyöket szerezhet. Nem, ez a felfogás teljesen téves. Csehországban egészen más a helyzet. Karlsbad, Reióhenberg, Auesig, Eger, Troppau polgármesterei német nyelven hivataloskodnak és a városok német elnevezéseit használják. Ezzel szemben itt, Pozsonyban több őslakos szavazókra pályázó párt sorban adja föl a kisebbségi jogokat. Ennek a szolgai engedékenységnek a következménye, hogy a Kramár-párt a következő jelszóval mer agitálni: „Ki a magyarokkal és németekkel a városházáról!" Ez a gyümölcse tehát egyesek tizenkétéves megalkuvó viselkedésének. Ha tehát a pozsonyiak meg akarják őrizni pozíciójukat a városházán, a kereskedelemben, az iparban, a gazdasági, kulturális és szociális életben, ha hűek akarnak maradni a város ezeréves múltjához, akkor a községi választásokon csak olyan pártot támogathatnak. amely sohasem hagyta cserben az őslakosok zászlaját és amely párt működésében a szociális szellem is érvényesül. Régi pozsonyi.
