Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-11 / 207. (2724.) szám

4 "PRXGAiMaO^ARHIRIíAP 1A31 ggepteanbeg ll. péntek. Három férjéi és hét bizalmasát gyilkolta meg Amerikában egy tiszasurádi magyar asszony Kiszemelt áldozatainak éleiét a maga javára biztosította — Ordogt spekuláció a családtagok, barátok, ismerősök halálára és összetartása a leghatalmasabb fegyver, amellyel magyarságunkat, vallásunkat meg­védhetjük és jogainkat épségben megőrizhet­jük. s Utána Haiczl Kálmán dr. foglalkozott a nagy gazdasági katasztrófával és felsorolta a pártnak ennek enyhítése érdekében kifejtett munkássá­gát. A gazdasági válságnak egyetlen orvossága a keresztényszocialista párt szociális hitvallása úgy, amint azt XIII. Leó pápa már negyven évvel ezelőtt hirdette és alapvető irányát meg­szabta a híres Rerum Novárumban. Általános helyesléssel fogadott beszéde után ölvedi János óva intette a magyar népet, hogy föl ne üljön a kormányt támogató pártok ígére­teinek, amelyek csak amolyan trójai falovak a magyarság megtévesztésére. Luzsica János érsekujvári gazda köszöntötte a naszvadiakat s kérte őket, hogy a községi választásoknál hívek maradjanak a párt elvei-' hez. mert ez az a párt, amely a keresztény sze­retet alapján áll és a szegény munkások érde­keit szivén viseli. A pártgyülést a helybeli elnök, Mátyus Vince záróbeszéde fejezte be. A keresziénjfszoítatisfa sárt sikerei a Bodrogközben Kassa, szeptember 10. Az országos keresztény- szocialista párt vasárnap Perbenyiken, Királyhel- mece-n és Leleszen nagysikerű népgyülóst ren­dezett­Királyhelmecen a pártgyülést. amelyen külö­nösen a környékbeli falvak voltak nagy számmal képviselve, Virágh Béla ref. lelkész nyitotta meg. Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő kö­zel egyórás beszédben ismertette a megjelent hallgatók előtt a párt nagy munkáját s felhívta a megjelentek figyelmét arra a kétszí­nű játékra, amelyet a kormánypártok folytat­nak, amelyeknek törvényhozói a nép előtt el­lenzéki hangon beszélnek, a parlamentben azonban minden uj terhet megszavaznak A szociáldemokrata párt mindenütt a legelső, ahol a nép vállárrá súlyos terheket- kell rakni. És ha látszólag szocializmust hirdet is, de telve vau csehszlovák sovinizmussal és gyűlölettel a földműves társadalommal és a polgári osztállyal szemben. A nagy tetszéssel és lelkesedéssel fogadott beszéd után Fleischmann Gyula dr. kritizálta a kormányt. Eddig mindent támogattak, százmilliókat kaptak a bankok, százmilliókat a munkanélküliek, százmilliókat az ipar, közel egy milliárdot fog kitenni az államvasutak de­ficitje, csak a földművelő osztálynak nem ju­tott semmi — mondotta egyebek közt. Ez nem fáj a szociáldemokrata pártnak és nem fáj az agrárpártnak sem. Mi, keresztényszocialsie- ták mindent megtettünk, ami az erőnkből kí- telet-fc. Kértük a parlament és a tartom ánygyü- lés Összehívását, kértük a vámmentes búza be­hozatalát, kértünk ingyen vetőmagot szétosztani azonnal az ínséges vidékeken. A kormány mind­össze 160 koronás vetőmagot helyezett Kilátás­ba, amelyet azonban csak hitelbe hajlandó adni a megszorult gazdatársadalomnak. Ez az akció még inkább kiváltotta az elkeseredést a gazda­társadalomból és ma teljes a fej veszettség. Ilyen körülmények között jön a szociáldemokrata és az agrárpárt a falvakba és azt akarja, hogy az elkeseredett nép szavazzon rájuk. A szónok arra kéri Bodrogköz népét, hogy a keresztéűyszocia- lista pártot támogassa szavazatával. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Ké­rész tury József ref. esperes, az országos végre­hajtó bizottság tagja beszélt nagy hatással. Este fél hétkor Leleszen tartotta a ken-szoc. párt választási gyűlését, amelyen megjelent Le­lesz község egész lakossága. A zsúfolásig meg­telt nagyteremben Fleischmann Gyula dr. tarto­mányi képviselő foglalkozott a választások jelen­tőségével. Majd Derfinyák Gusztáv mondott lelkes, buz­dító beszédet a megjelent közönséghez. Virágh Béla körzeti elnök hosszabb beszédben ismertette azt az eredményes munkát, amit a keresztényszocialista párt a járási képviselő- testületben végzett. Ez a munka nem üres de­magógiából áll, mint más pártoké. Egy kom­munista közbeszólásra a szónok megemlítette, hogy a kommunista párt járási választmányi tagja az elmúlt 3 év alatt kétszer szólalt fel. Egyszer, amikor megkérdezte, hogy mennyi lesz a napidij és másodszor, amikor azt kérdez­te, hogy mikor lehet felvenni a napidijat. A leleplezés nagyon kellemetlenül érintette a megjelent kommunistákat, akik a nagy derült­ség közepette élénken tiltakoztak a kellemet­len igazság ellen. Ugyanaznap délelőtt Perbenyiken tartott pár- értekezletet Derfinyák Gusztáv központi titkár, ahol megejtették a jelöléseket- is. A keresztényszocialista párt Bodrogközben minden községben jelölni fog és az általános han­gulat olyan kedvező a párt mellett, hogy a- leg­szebb reményekre jogosítja. Az elmúlt évek alatt ugyanis a- párt Bodrogközben a legkomolyabb és legsikeresebb munkát végezte, különösen a já­rási képviselőtestületben. így az országos keresztényszocialista- párt munkájának eredménye, hogy számos helyen rendbehozták az utakat és uj utak létesítése fo­lyamatban van, ami egyrészt közcélt fog szolgál­ni, másrészt pedig a munkások részére munkaal­kalmat jelent. Newyork, szeptember 10. Borzalmas esemény tartja izgalomban az amerikai magyarságot. A detroiti rendőrség letartóztatta Veress Rozá­liát gyilkosság gyanúja miatt. A vizsgálat meg­döbbentő körülményeket hozott felszínre. Az asszony bnrdosházat tartott magyaroknak, mérsékelt áron vállalta ellátásukat, sőt egyik- másikat- bizalmával tüntette ki. Akik jóban voltak vele, csodálatosképpen ha­lálos baleset áldozatai lettek és minden eset­ben kiderült, hogy az asszony életét egyik- másik biztosítótársaságnál a maga javára biztosította. Szörnyű tömeggyilkölás képe bontakozik ki a nyomozás során. U-gylátszik, hogy három férjét pusztította el méreggel, ezen­kívül három burdusa életét írják még a ro­vására, nem is számítva a negyediket, akinek halála körülményei terelték rá. a fi­gyelmet. A magyarok azt beszélik most, hogy Clz férfit puszitott el. A detroiti rendőrség vizsgálata fogja kiderí­teni az igazságot. Veress Rozália Medina Street 784$. ez. ház­ban lakott- Nála volt albérletben Makk István, aki az asszony állítása szerint vasárnap ebéd- ntán felmászott egy létrán, hogy a ház falán valami apró munkát végezzen. Á létrát a bur- dóe.asszony tártotta. A létra megcsúszott. Makk lezuhant, még pedig olyan szerencsét­lenül, hogy koponyacsonttörést séznvedett, s mire beszállították a kórházba, már meghalt. Veress Rozália megsiratta a halottat, más­nap azonban elment a biztositó intézethez és felvette azt az 1500 dollárt, imeiyre Makk biztosította az életét Veress Rozália javára. A szomszédoknak feltűnt ez az eset, annál is inkább, mert az asszonynak három férje és három burdosa szintén halálos szerencsétlensé­gek áldozatai lettek. Addig suttogtak, mig a rendőrség is tudomást szerzett a dologról és megindította á vizsgálatot. John Walker néger munkás azt vallotta, a rendőrség előtt, hogy Makk István a ház nyi­tott ablakából zuhant -ki. A néger volt az egyetlen szemtanúja az ötvenéves magyar ha­lálának. A néger szerint a magyart nagy erővel ki­dobták az ablakon. Amikor látta a szerencsétlenséget, odarohant. Makk nem tudott már beszélni, ellenben a fő­jén és a ruházatán olyan nyomokat látott, mintha előzőén verekedett, volna. A fekete gya­núját elmondotta Veress Rozáliának is, aki er­re állítólag bevallotta neki a gyilkosságot és 500 dol­lárt ígért a hallgatásért. Az asszony tagadja a gyilkosságot, a detroiti rendőrség szerint azonban minden valószínűség szerint az asszony egyik burdosa, aki szintén gyön­géd érzelmekkel viseltetett az asszony iránt, ölte volna meg Makkot. A gyilkosságban segédkezett az asszony 18 éves Vilmos fia. A félig agyonvert embert fel­vonszolták az emeletre és a nyitott ablakból hajították lé. A létrát később ödatámaSztották a falhoz és azután ellökték, hogy igy a halálos balesetet valószínűsítsék. A rendőrség erre firtatni kezdte a többi „vé­letlen41 halálos baleset ügyét is. Hat esztendővel ezelőtt már egyszer a rend­őrségre került az asszony. Akkor két burdosa halt meg. a halottak gyom­rát megvisz-gálták és a törvényszéki szakértők alkohölméfg'ezést állapítottak meg. Két évvel később áz asszony utolsó férje, Veress Gábor és egy burdosa hált meg, a garázsban caxbon monoxid mérgezést szen­vedtek. Mindegyik esetben az asszony felvette a biztosítást-. A rendőrség Mordat János, Kulacsai János, Sebestyén István, Fejes Gábor, Kalló Lajos, Skriván János, Porciós István, Veress Gá­bor és Tóth László halálának körülményeit vizsgálja meg. Veress Rozália különben a hevesmegyei Tisza- surád községből ment ki Amerikába. ^ Keresztrejtvényeink megfejtői három na­pig kapnak ingyen szállást és ellátást Budapest egyik legmodernebbül berendezett szállodájá­ban. Olvassa el vasárnapi számunkban a fölté­teleket! ÖRÖK BÚ Irta: Komáromi János Jókor-délelőtt szerettek volna indulni, hogy idejében ott lehessenek a vacsi erdőben. öt szekér állt elő a katolikus templom előtti uccában, mert többen készültek ki a Vadászi- Társaság tagjai közül. Mint rendesen. Kurta dolmányban szállingóztak elő, szürke, vagy sö­tétkék nadrágjaik feszültek a combjaikon, fe­kete báránybőrbéléeü, farkasprémes kocsibun- dA'u cipeltek elő a balvállukon, mert a másik vállon a kováspuska lógott-. A kulacsokról sem feledkeztek meg. Harsány kedvben köszöntötték egymást, meTt mind összejöttek a meghívottak. Ott volt a nagy srétjeit mutogató Deák János, azután Drégely István, aki dióverő puskával nyomozta a farkast; a Vadászi-Társaság kántora: Gömöri László, úgyszintén Gyenes János, akinek szo­kása volt, hogy rendre lelövöldözte a kétgara- eosokat; azonfölül a mindenben pontos Ladányi Gergely s a Társaság orvosa: Nagy József, akit azzal bosszantottak legtöbbször, hogy jelenléte nem kívánatos, végül Végh Péter, aki ritkán találta el a vadad és a fiatal Dömötör Lajos. Az utóbbiról tudták valamennyien, hogy a legtisz­tább szívvel van a Vadászi-Társaság nótáriusa, Katona Józsi személye iránt. Ámde a Társasági nótárius érthetetlen mó­don késett ezúttal. Róla beszélgettek éppen e Deák János vitte a szót: — Nem tudom, mi baja lehet... Talán a régi bú kezdte ki ismételten... A többiek fölfigyeltek, ö pedig folytatta: — Három nap óta alig vehetni szavát... Jár-kél, mint az élőhalott... Talán valami egyéb gond emészti, — szólt közbe Gyenes János. — Hisz jókedvűnek látszik közönségesen! Itt már beleavatkozott a beszédbe Dömötör Lajos is, a leghübb barát. — Az az érzés nyugtalanít, hogy Józsi csak mutatja a kedvet. És mialatt félkaréjban fogták körül. Dömötör Lajos igy beszélt: — Három nappal ezelőtt láttam nála a „Ha­zai és Külföldi Tudósítások14 mellékla.pját, a „Hasznos Mulatságoknak Magam is átlapoztam később s olvastam benne, hogy a Belezűay- kerti Magyar Társulat november hó 11-ik nap­ján eljátszotta Kisfaludy Károly ,.Kérők“ című játékát... Hát ezért van minden! Dömötör Lajos elhallgatott, a Vadászi-Tár^a- eág tagjai is hallgattak. Megérezték o pillanat­ban. hogy főfiskálMmrátjukoak alighanem szörnyű óka a lehet, a mellében dúló hábor­gásra. IT tarro/lUein fin n \\f\rtvr yLl / f ír rat, f iYilT><l/»n mulatságaikban, de ha itt-ott mutatta is a kód- vet, sejtették, hogy csak másoknak áltatása az. Megesett olykor, hogy a társaságban fölharsant népi-nótákba ő is beledörmögött valamit, ám valahányszor azt hitte, hogy senki nem látja, föl támasztott tenyerébe csuklott a feje. Egy s mást hallottak csupán félfüllel: hogy Déryné ifjasszony emléke keseriti koronkint. azt vi­szont széliében beszélték az urirenden lévők, hogy a főfiskális egy bizonyos színjáték miatt jár lehorgadt, fejje] az uccán, valahányszor szü­lei háza felé tart este tájt. Ám tőle-magától egyetlen zokszót nem hallott- soha senki. Á fő- fiskális ur hallgatott. Akkorára azonban sudár alakja föl is buk­kant már a református templom felől bekanya­rodó keskeny uccában. Jött... Kurta dolmányban, mely szétfeszült kemény nyaka alatt s vitézkötéses szürke nad­rágban. Vadászkalapja alól messziről föltűnt féírövidre nyírt szöghaja s kerek szeméiről és tömpe orráról mindenki jól ismerte a városban a hallgatag íőfiskálist. Most is szótlankodva ért a társasághoz. Sor­ba kezet fog uri-<barátalvaL — Már azt hittük, hűtlen lettél hozzánk a mai napra. — törte meg a feszült csöndet Végh Péter, akit azzal ugrattak sokszor a többiek, hogy csak vaktából -szokta eltalálni a vadat, A Vadászi-Társaság nótáriusa kedvetlenül szólt vissza: — El találtam aludni keveset... S lefektetvén a legutolsó szekérbe kováepus- káját, a se rétes zacskót, meg a lőportartó tül­köt, fölkapa&zkodott a hátsó ülésbe. Oldalán Dömötör Lajos, a legkitartóbb barát foglalt helyet. Abban a pillanatban már meg is indul­tak, sűrű ostorpattogás közt. Darab-ideig á szűk uocákban kanyarogtak s akkor — várat­lan fordulóval — elhagyták a város szélső há­zait. Előttük állt a puszta-. Késő őszidő volt, November közepe. Hideg felhők vonták bo az eget s élet alig látszott közeli és távoli vidékén. Mintha az el­szállt darvakkál minden madár elment, volna, a tájról. Mindössze egyszer surrant el fölöttük néhány varjú. Lengő csapkodással. A kerekek helyenkint mélyen süllyedtek a homokba s olyankor lépést húztak a lovak. Máskor ügetöre kaptak, ha síma útrész követ­kezett s ilyenkor zörgés verte föl az enyészeti hangulatot. 8 azalatt mintha látszott volna, már a vacsi rengeteg. De hamuszinben csak, az ég­bolt. legmélyén. Mint egy terhes felhő. Az elől-zörgő szekerekről nagy nevetés vert át egypárszor. Dömötör Lajos hallgatagon ült az utolsó szekéren, do akkor meglökte könyö­kével a társasági nótárius: —- Barátom, megnémulfnnk? ,.. Tudod-é. hogy az elmúlt héten összeállítottam a Vad ász 1- Tárwiság profokollu in állap föliratát? Itt vall az ii iiinanmthn.n — Hadd hallom! — biztatta a htt barát, aki Örült titokban, hogy az ékeatollu főfiskáüs be­szélni kezdett végük A főfié-kálig ur előkotort egy nyolcadrét-pa- piroet s olvasni kezdett a sima homokon futó szekérben: „A Vacsi Vadászi-Társaság csötörtökölhetet- len Protokolluma, melyben találtatnak a Va­dászi-Társaság Kezdete, Folyta és mindazon nevezetes Vadászoknak, kik ebbe beleirattat- tak, jeles tetteik, sőt még neveik isj és hogy hány nyúl fog elpusztulni, ennek jövendőben való Följegyzése és módja. Hihetetlen Forrá­sokból im veszed te a Társaság Nótáriussá, a Vadászi Társaság — tudja a Guta! — hánya­dik esztendejében.“ A főfiskális, úgyis, mint- Társaság! nótárius, olyat kacagott, hogy bikanyaka beleremegett: — Ez lesz a felirata a profcokollumnak! Dömötör Lajos velekacagott. S a főfiskális személye iránt, érzett tiszta indulattal mondta, hogy a prot-okollum fölirata jól van összeszed­ve, Jobban nem is lehetne. Messze jártak már. a félúton is talán. $ ekkor történt-, hogy valami igazítani való akadt a.z első szekéren, amire minden fogat megállt, ők leugráltak az ülésből s kinyújtóztatták keveset zsibbadt tagjaikat. Hamarosan előkerült s kör­bejárt a kulacs. Dömötör Lajos ugyan akkor elövonta ® fölolvasta hangosan a nótárius ur által összeszedett protokoílum föliratát, amin föihahotáztak mind a nyolcán. Maga a főfis ká­lié szintén mosolyogni kezdett. Ettől fogva sza­kadatlan maradt a'-jókedv, mert a főfiskálís, ur mosolya mindenkit jó hangulatra fakasztott-. Mintha nehéz ko esett volna lo a nyakukról... S ilyen kedvben fogyott tovább az ut. hátra­lévő része. Azalatt sebesen jött feléjük a vacsi erdő. A homokot most buckák tömegeibe fűlt el, melyeket — vihar Idején - minden pillanatban más alakba dobált a szél. Most azonban csönd volt s szakadásig feszültek az istrángok. A há­tukban alig-a.lig látszott csak MIzse község. Egyszer aztán végleg megtorpantak a lovak. Helyhenvok-ak. Délidé lehetett & ők kilencen lekászálódtak a szekerekről. Ott álltak az Öetö-lgyes szélén, melynek szálfái nesztelenül hallgatództak az enyészet fölött. Néhol koronás rezgőt)vár ter­peszkedett a tölgyóriások tetején Is túl. De a nyárfák hallgattak, ' Azalatt, pedig, a kéeő novemberi magányon át. messzi balkézről s szabályos Időközben tom­pa csattan ások estek. Drégely István, akiről a nótárius ur elmés kedvében feljegyezte a prótokoUumba. hogy dió verő puskával szokott nyomozni farkasok után, fölemelte az orrát é abba az irányba szi­matolt: —• Mi lellöt-o? mm Fát, irtanak ara, me-hszobb. —- adta, meg a fölvilágoeitást a fiatal Dömötör Lajos. S akkor fölálltak az erdő szélén, melyet az utolsó Koháry Özvegyétől bérelt Kecskemét vá­rosa s egymástól jó távolságra helyezkedvén el, megindultak befelé. Óvatosan és földneb- tartott puskákkal. Aztán eltűntek az erdőben. Ősz volt, sivár ősz ... Észak felől valahonnét vadludak kiáltoztak á felhők alól, amint ha­nyatt-homlok menekültek déli irányba rralán az Áübunárl-mocsaraknak. Csönd állt ne utána, temetői csönd. Valamivel később puskás zó csattant ,kl a fák mögül. Aztán egy második fegyver puffant, de távolabbról. Ismét két puskalövés, de olyan messziről, hogy inkább csak rémlett talán. A vadászok befelé törtek ezalatt-. És amire, úgy egy óra múlva ismét összeverődtek volna az erdő túlsó szegélyén, egy róka, meg öt nyúl lett a zsákmány. De ugyanakkor gonosz sejtelmektől kinozva néztek össze: a Társaság nótáriusa hiányzott a soraikból. Deák János maga elé szólt-: Egy darabig vártak még, majd kiáltozni kezdtek, imóéok a begörbített- mutatóujjukon Rittyentettek keserves-hosszút, avagy a vadász- tülökbe fújtak bele, Válasz, nesz — semmi. Nyugtalanul fordultak meg e fölosatolván a zsákmányt, gyors -lépésben indultak vissza az elhagyott szekerek felé. Gyönge szól kerekedett aközben s megmoz­dult rá az erdő. A tölgyfákon csörögni kezdtek a száradt levélek <& halk zúgásba fogtak a nyárfák, ök nyolcán az egymás sarkában csörtettek. Mert- sejtették már, hogy komoly baja. lehet- a főfiakálte urnák. Félóra múlva elérték a vadon elindulási sze­gélyét-, do Ott meg is torpantak. Mert észrevet­ték a Vadászi-Társaság nótáriusát. öt-t üldögélt Kecskemét város főfiskáliea- alig száz lépésre tőlük, egy fatönkön. Ková-s- puskája melléje volt fektetve, balkönyökével a oa’térdének dűlt meg 8 félarcát a tenyerébe te­mette. Fedetlen hajába bele-belekapott az eresz- ked őszéi s fölfodrozta egyeket hajfürtjét. De a főfiskálís ur nem látott, nem hallott semmit-. Csak ült a fatönkön s a földet- nézte előre- görbedt. nyakkal, mintha húzta volna a. .malom­kő bú terhe. Jobbkarja élettelenül hullt alá. A nyolc vadász megrendülve állt egy csoport­ban. Mórt megérezték, hogy a fő fiskális ur mel­lében egy elesett nemzet,' keserűsége háborog. Megérezték, hogy nincs égetőbb bú, mint- nótft rius-barát juké ... Illába- itt minden önámitás. erőszakolt kedv... $öhá-Söha királyi alakjait, nem fogja látni színpadon! Ott üldögélt a fatönkön, csaknem roskado; va. Ok nyolcán álltak ni erdő szélén, vks/.afoj- íott. lélegzettel... Nem mertek közel adni hoxzA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom