Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-11 / 207. (2724.) szám

t TPRAXÍAI-/V »A<j£ARH1KIíA£> Utói szopnám bei ii, peiu-eii. Cecil régi kedivéne tételével foglalkozott, amely ezer int a légi fegyverkezés a legindo- kolatíanaíbb és a legveszedelmesebb. A légd iflottát a legnagyobb jóakarat mellett sem leíhet defenzív védelmi eszköznek tekinteni « tipikusan az a fegyvernem, amely csak tá­madásra alkalmas. A légi flottáknak hama- crosan el kell tíünniök a használatból. A lefegyverzési konferencia összehívás* óriási lépést jelent * pozitív leszerelés és a légd flották megszüntetése felé s bizo­nyos, hoigy ma nincs Európában egyetlen kormány sem, de legkevésbé az angol, amely beleegyezne a lefegyverzési konfe­rencia elhalasztásába. Grandi javaslata és a német-francia közeledés Ezek után az angol delegátus rátért Gran­di javaslatának tárgyalására. Kijelentette, hogy az olasz külügyminiszter rendkívül érdekes indítványt tett. Nem tudja, vájjon formális javaslatról van-e szó, vagy pedig kötelezettség nélküli indítványról. Cecil szavaiból kitűnt, hogy Grandi javaslatéról nyilatkozva, nem kormányának hivatalos véleményét mondja el, hanem inkább saját meggyőződését és saját állásfoglalását. Ha­tározott instrukciókat nem kapott London­ból, de tudja, hogy nagy különbség állásfog­lalása és a londoni állásfoglalás között nin­csen. Ha Grandi javaslatát meg lehetne va- Sósitani, — mondotta Cecil — akkor a le­fegyverzési konferencia nagyszerű nyitány­nyal kezdődne. Reméli, hogy az olaszok a harmadik bizottságban konkrét javaslatot tesznek a moratórium kérdésében és már most közölheti, hogy a lehető legnagyobb rokonszenwel fogja üdvözölni az indítványt. Cecil megköszönte Grandinak a kitűnő öt­letet. Biztosra veszi, hogy a javaslat prakti­kus eredményeket fog hozni. Egyébként gazdasági és politikai okokból nélkülözhetetlen, hogy a lefegyverzési kon­ferencia eredményesen fejeződjék be. Az államférfiak a halálos ítéletüket Írnák alá, ha a jövő évi nagy tanácskozás csőddel vég­ződne. A legfontosabb természetesen, hogy az államférfiak helyes szellemben működje­nek és kellő jóakarattal jelenjenek meg a konferencián. Pesszimizmusra nincs ok s aki jövőre Génibe jön. annak száz százalékos op­timizmussal kell ott megjelennie. A szellem a legfontosabb s aki hisz, az eredményt ér el. Mindazonáltal a lefegyverzési konferencia csak a jövő év feladata. Mi történjék időköz­ben? Beszédének ezen a részén Cecil ener­gikusan tiltakozik az olyasfajta állítások el­len, amelyek szerint Anglia nem akarja a német-francia közeledést. Szószerint a kö­vetkezőket mondta erről a kérdésről: — A két nagy és tiszteletre méltó nemzet kép­viselője jelen van ezen az ülésen. Mindkét nép a maga módja szerint a civilizáció élén halad. Ha tényleg közeledés jön létre Fran­ciaország és Németország között nemcsak sza­vakban, hanem tettekben is, akkor a világ politikai nyugtalanságának hetvenöt száza­léka egyszersmindenkorra elmúlik.. Az az ál­lítás, hogy Anglia egoista szempontokból a német—francia ellentét kiélesi té sere törek­szik, végtelen és aljas megragalmazása An­gliának. Sohasem beszéltem olyan angollal, aki a német—francia ellentétet kívánta volna. Ellenkezőleg, a mai angol kormány és min­den eljövendő kormány is teljes erővel a német—francia ellentétek megszüntetésére fog törekedni. E szavaknál a különben rendkívül nyugodt lord öklével erélyesen ráesapott az asztalra: — Anglia hőn óhajtja, hogy a két nemzet között valódi barátság — Cecil megismételte „valódi barátság44 — fejlődjék ki. A beszéd hátralevő részén az angol lord Looarnóra utalt, amelynek szelleme Angliá­ban változatlanul létezik. Az angol nép ápolja a béke szent szellemét és kívánja, hogy a többi nemzet is így cselekedjék. A kisebbségi ügy Az angol delegátus nagy tetszéssel fogadott beszéde után Motta svájci delegátus emelke­dett szólásra. A jóvátételt kérdéssel foglal­kozna megáll api tolta, hogy Hoover inicia! ivó­ja nyomán sok reménnyel kecsegtető tárgya­lások indultak meg az egyes nemzetek kö­zött. A probléma végleges megoldása küszö­bön ált. A lefegyverzés kérdésében Motta Grandi szellemiében nyilatkozott. A lefegy­verzési konferenciát nem szabad elhalaszta­ni. összehívását a népszövetségi paktum pa­rancsolja meg. Egyedül a valódi leszerelés al­kalmas a biztonság és a bizalom helyreállítá­sára és a világ újjáépítése bizalom és bizton­ság nélkül el képzel hetet len. A népszövetségi közgyűlés mai ülésének végén Titulescu elnök bejelentette, hogy a nemet kormány javaslatot nyújtott be, amelyben kéri. hogy a főtitkárnak a ki­sebbségi kérdés kezelésére vonatkozó je­lentését az elmúlt évhez hasonlóan utalják át tüzetesebb vizsgálat céljából a politikai bizottsághoz. A német kormány ilymódon akarja elérni, hogy a népszövetség állan­dóan napirenden tartsa a kisebbségi kér­dést. Pozitív eredmények Genf, fczöpt.ember 10. A népszövetség pénz­ügyi bizottságában energikusan foglalkoznak az osztrák kölcsön kérdésével. A bizottság ma meghallgatta Jucii volt osztrák pénzügymi­niszter és Bruins osztrák pénzügyi szakértő je­lentését. Biztosra vehető, hogy Ausztria uj kölcsönt kap, ámbár a folyósítandó kölcsön összege kiizbb lesz, mint eredetileg tervezték. Ugyanakkor a magyar pénzügyi szakértők is útban vannak Genf felé, hogy megjelenjenek a pénzügyi bizottság előtt és alátámasszák a ma­gyar kölcsönkötvényt. A népszövetség ezt az ügyet is hamarosan letárgyalja. A kisantant Benes dr. vezetése alatt feltűnő mozgékonysá­got fejt ki Genfben. A csehszlovák külügymi­niszter tegnap két óra hosszat tárgyalt román és jugoszláv kollégájával, majd együtt ebédelt Grandival, akivel állítólag rendkívül fontos kérdésekről tárgyalt. ■Hl III IH ll» & PI0NEER0K irta: l\M ÖREY fordította. Wosáryné Réz Lola dl) Joe arca ólomsápadt lelt és szemében, amint tekintet© találkozott a fehér -gazember pillantásával, felvillant a szürke baljós fény. — De te aztán nem vagy pap, mi? — szó­lalt meg újra a szörnyeteg, aki észrevette a két testvér között a különbséget. Joe nem fe­lelt, csak nézte tovább mereven azt az em­bert, aki megütötte Jimet — Talán bizony láttál már valahol? — szólt oda neki újra a fehér. —- Vagy talán hallot­tál valamit Jim Girtyről? — Nem láttalak soha, de mindjárt tudtam, hogy ki vagy — mondta Joe nyugodtan. — Hm! Tudtad? És nem félsz? — Mitől? — Tőlem, tőlem! Joe az áruló arcába nevetett. •— Majd gondoskodom róla — dühöngött Girty —, hogy eldicsekedhessél az ismeret­ségemmel! És honnan tudtad vájjon, hogy én vagyok? — Mert nem hiszem, hogy még egv olyan gyáva fehér kutya lenne az erdőben, aki olyan embert üssön, akinek meg vau kötve o keze. — Vigyázz a nyelvedre! — üvöltötte Girty. Kirántotta a kését, de mielőtt Jóéra rohanha­tott volna, valami történt. A jókedvű indián vagy egy órája meglazította Joe kötelékeit, úgy, hogy ez használhatta valamiképpen a jobb karját. Abban a pillanatban, mikor Girty reá akart rohanni, felütötte a könyökét, úgy hogy a kés elrepült. De nem a csuklóját fogta meg, hanem az orrát. Teljes erejével megszo­rította. Girty üvöltött és rángatózott, de nem tudott kiszabadulni. Felkapta a tomahawkját és ordítva támadt vele Jóéra. Ezüstnyil elhá­rította a csapást saját baltájával, halálos te­hát nem volt a csapás, de fájdalmas sebet ütött Joe homlokán. A íehéi- áruló vérző orral támolygofct egy darabig, aztán újra neki akart rohanni Jóé­nak, de Ezüstnyil megvádol mezle foglyát. Végre néhány harcos elvezette Girtyt a sűrű­be, a nagy főnök után, aki már el is tűnt. A shawnee harcosok láthatólag nem sajnál­ták Girty balesetét, nagyon jókedvűen beszél­tek róla,' közben-köz ben Jóéra mutogatva. De Ezüstnyil hátrafordulva mondott nekik vala­mit, mire egyszerre elnémult és újra elko- j molyodétt valamennyi. Joe nem értette tisz­tán, mit mondott Ezüstnyil, de mintha fran­ciául beszélt volna. Szinte elmosolyodott a képtelen gondolatra. — Hogyan beszélnének franciául a vadak az őserdőben? ... Az indiánok kézben tartott fegyverrel, fe­szült figyelemmel nézték menetközben jobb- ról-balról az erdőt, figyeltek minden zajra, fel rezzen tek minden ágmozdulásra, a foglyok kötelékeit újra szorosabbra húzták és lehető­leg közel maradtak a főnökhöz. — Hallottad, mit mondott a főnök? És ész­revetted, hogyan meg vannak ijedve? —- kér­dezte suttogva Jim egy alkalmas pillanatban. — Mintha franciául beszélt volna, de ez le­hetetlen -- felelte Joe. — Franciául beszélt. Azt mondta: „Le vént de Ja mórt.44 — Igen, igen, csakugyan. Mit jelent ez? — kérdezte Joe, aki nem volt soha valami jó ta­nuló. — A halál szele. ~ Ezt már értem, de még mindig nem tu­dom, miről lehet szó. — Valami indián jelbeszéd bizonyosan. Mig Jim és Joe ezt a néhány szót váltották, Ezüst" MI odakötötte a lovat és kutyát egy-egy fához é» sietve indult tovább. Láthatólag nem akartak bajlódni az állatokkal és siettetni akarták az ulat. — De miért?... Különös volt az is, hogy letértek a nyílt helyekről s a bok­rok között haladtak tovább, sőt egv darabon a patak medrében gázoltak s nagyon vigyáz­tak, hogy látható lábnyom ne maradjon utá­nuk. Esetlen szó sem esett közben. Ha Jim vág'- Joe valami zajt. csaptak véletlenül a víz­ben vagy a gályák közölt a lábukkal, azonnal puska tussal verlek fejbe őket. Néhol olyan helyeken, ahol különösen vi­gyázni kellett, a főnök megállt és megmutatta a helyet, hová lépjenek. Az utolsónak haladó Gyászos véget ért a csehszlovák transzóceáni repülés Az akció lőszervezője ellen elfogatási parancsot adtak ki szélhámosságok sorozata miatt - Az egyesületet fölosztották Prága, szeptember 10. A Ve&erní Ceeké Slovo mai száma a Prágamewyorki tranezóceárri repül ée siralmas végéről jr. Eszerint az óceánnak cseh­szlovák pilóta által való átrepülte© — már jóideje annak, hogy a tervet fölvetették s nagy garral pertraktálták — igen ceunyán végződött. A repülés szervezőjét most a rendőrség és a csendőrség keresi csalások sorozata miatt. A sikeres transzóceáni repülések idejében Prá­gában egyesület alakult „Csehszlovák repülő-alap a Prága-newyorki repülés véghezvitelére4' címmel. Az akciót egy Miiller Rudolf nevű férfi szervezte. De úgy gazdálkodott az alappal, hogy a belügy­minisztérium ez év nyarán feloszlatta az egyesü­letet. Müller mega em engedett akciókat ..bonyolított le“ a repülés számlájára. Néhány héttel ezelőtt lefog­lalták ez egyesület vagyonát. Amikor csődöt mondott Müller akciója a transz- óceáni repüléssel, egy diákmozgalom számlájára kezdett szélhámos- kodni. Prágában ugyanis valami diákklub alakult ..Nagv- prága nemzeti diákságának klubja44 címmel, amely­ben Müller mint szervező működött. Az egyesület később feloezlot, de Müller kezében maradtak az egyesület bélyegzői s különböző blankettái, ame­lyek segítségével szélhámosságokat követett el, amennyiben egv szünidei diáktelep javára gyűjtött. Ebben két férfi volt a segítségére, akiknek egyikét nem régi ben le t a rtóztatták. Amidőn a szélhámosságokról lerántották a leplet, Miiller eltűnt s máig sincs hír felőle. A prágai rend őr igazgat óság elfogatási parancsot adott, ki ellene, amely máig is évényben van. Biilow német külügyi államtitkár, aki né­hány nappal ezelőtt Genfbe érkezeit, hogy elő­készítse a francia államférfiak berlini útját, ma visszautazott Berlinbe, miután az utazás részleteit pontosan megbeszélte Curtius kül­ügyminiszterrel és a francia delegáció illetékes tagjaival. A franciák berlini útja Berlin, szeptember 10. A B. Z. am Mittag ér­tesülése szerint Laval és Briand szeptember 27-én, vasárnap cs szeptember 28-án, hétfőn Berlinben fog tartózkodni. Az utazás és a meg­beszélés célja a nómet-francáa feszültség enyhí­tése. Valamennyi nyári nagyhatalmi konferencia közül a berlini összejövetelnek van a legna­gyobb jelentősége. S ha eredménnyel jár. kétségtelen, hogy a világ- krízis megenyhül, legalább ami politikai részét illeti. Egyelőre nem tudni, melyik vonattal ér­keznek a franciák Berlinbe, de bizonyos, hogy már szombaton este a német fővárosban lesznek. Briand nappal akar utazni e így csupán a Pádé­ból reggel nyolc órakor induló expressz-vonat jöhet számításba. A francia miniszterek kedden ugyancsak nappal utaznak vissza Parisba. Az államférfiak tehát két napig zavartalanul tár­gyalhatnak. Az előkelő vendégek, a francia nagy- követség közvetlen közelében lévő Adlon-szállo- dában fognak lakni. Francia-orosz közeledés Genf, szeptember 10. Szovjet körökhöz kö­zelálló források szerint az orosz—francia ke­reskedelmi közeledés kedvező elöhaladást mutat. A kereskedelmi szerződést a két hata­lom valószínűleg az orosz—francia támadást kizáró szerződéssel egyidejűleg írja alá. Ugyanakkor a szovjet nagymennyiségű árut rendel Franciaországban, különösen alumínium árut és a vízmüvekhez szükséges gépeket . Benes tanácskozásai Genf, szeptember 10. A kisantant külügymi­niszterei tegnap este Benes csehszlovák kül­ügyminiszter lakásán megtartották szokáson genfi konferenciájukat A tanácskozáson részt vett Marinkovics jugoszláv, Ghika román és Benes csehszlovák külügyminiszter. A minisz­terek részletesen megtárgyalták a tizenkette­dik népszövetségi közgyűlés napirendjén lévő kérdéseket, ezenkívül azokat a problémákat, amelyek különösképpen a kisantant államait érdeklik. Anglia híres emberei a leszerelésért London, szeptember 10. Pohtükugok, művé­szek, írók ée általában a társadalmi élet neves szereplői, köztük H. G. Wells és Norman Angei aláírásával felhívás ment az uj nemzeti kor­mányhoz, hogy tegye meg a döntő lépést az ál­talános leszerelés megkezdésére e még mielőtt összeül a nemzetközi lefegyverzési konferencia, 25 százalékkal csökkentse a brit szárazföldi és tengeri haderőt. — Pojreonyban tanuló diáitok ée egyetemi hallgatók figyelmébe. A diákok és egyetemi hallgatók, akik Pozsonyban lakást és ellátást keresnek, forduljanak a magyar diákot41! tó vezetőjéhez, Janson Jenő tanárhoz (Sáfár k- tér 4. I.), ahol megfelelő címeket kaphatnak. harcos gondosan- figyelt, nem látszik-e meg valahol a többiek nyoma. Ezüstnyil lehetőleg köves helyeken vezette csapatát, a sziklák között siettek, szinte futottak, a patakokban óvatosan gázoltak, nehogy megloossanjon a vjz, ha pedig füves, vagy sáros helyen kellett kereszt ülmenniök, óvatosságában hosszú időt pazarolt reá, hogy kikeresse a legkedvezőbb helyeket. Égész délután ilyen vigyázva haladtak. A nap leáldozott, újra alkonyat lett az erdőben. 'Mikor aztán az éjszaka széttöri tette fölött ük fekete köpönyegét, az indiánok megálltak, de nem gyújtottak tüzet. Egymás mellett ültek némán és mozdulatlanul egy sziklához lapul­va s minden zajra felfigyeltek. Joe kíváncsian nézte őket. Attól félnek váj­jon, hbpv valaki üldözi a csapatot? — Mit mondhatott a nagy főnök Ezüstnyilnak? ... Egészen úgy viselkedtek a találkozás óta, mintha ellenség leselkedne a közelben. Joe érezte, hogy veszedelem van valahol körülöttük. És most, hogy ott feküdt az őser­dő mélyén, a sötét éjszakában, sebláztől gyö­tör len, mintha kissé alább hagyott volna régi bátorsága. Különös, névtelen borzongás járta át egész testét, Sohasem ijedt még senkitől és semmitől, de most félt a sötétben. A fekete fák ki,sér tét,lesen terjesztették ki sötét kar­jaikat, bizonytalan árnyékok mozogtak a bo­zótban ... Ott leselkedik valahol az az isme­retlen, titokzatos ellenség, akitől a bátor in­diánok is félnek, ott leselkedik valahol a — „Halál Szel©...44 Végre mégis elnyomta az álom. Hajnali szürkület, idején indultak újra utuák és men­tek tovább nyugat felé. Csak alkonyaikor áll­tak meg enni és pihenni. Ezüstnyil és még egy indián maradt ébren, hogy ©gesz éjszaka őrködjenek. Valamivel hajnal előtt hirtelen fölriadt Joe. Az éjszaka sötét volt, de mintha mégse lett volna olyan vakon fekete, mint mikor el­aludtak. Sápadt holdvilág tekintett ki néha a vándorló felhők közül. A levegő esendő* volt:, mozdulatlan, nehéz. Szellő nem fújt. egyetlen tücsök nem ciepeit. o ­Joe látta, hogy az örtálló indián egy fa­törzsnek dőlve alszik. Ezüstnyil azonban nem volt sehol. A fogoly kissé felemelkedett, hogy megkeresse a főnököt. Úgy látszik, elment $ • vele együtt elment legtöbb harcosa ís. Csak hárman feküd tele mély álomban a földön. A közelben fehérlett valami a földön. Joe odahajolt. Ezüstnyil egyik fehér sastolla he­vert ott — úgy látszik, kihullt a fejdiszéből. Amint Joe a toll felé nyúlt, megzörrent egy apró fagally s az őr felriadt,. Nem mozdult egyetlen, izma sem. csak a szemét nyitotta kerekre. Megdöbbent, ö is azonnal észrevette, hogy a főnök eltűnt. És ebben a pillanatban valami emelkedő sóhaj szállt feléjük az erdő mélyéből, halk panaszos nyögés, mintha a szél sima a fák között. Halkan kezdődött, erősödött, aztán új­ra elhalt és mély csönd lett utána. Joe testén borzongás futott végig. Az őrre tekintett. Az halkan nyöszörgött, iágranyilt szemei a sötétbe meredtek. Lassan, nesz nél­kül, felállt s egy pillanatig mozdulatlanul fi­gyelt, elörehajolva. Sötét keze, amivel a to­rnak nwkot tartotta, úgy remegett, hogy tán­colt a holdfény a fényes baltán. A reugeteg messzeségből újra felhangzott a halk nyögés: — U-u-u-u-uuuu! Halk sóhajtással kezdődött, aztán panaszos jajszó, szinte sikoltás lett belőle, mintha el- kárhozott lelkek tévelyegnének az ismeretlen sötétségben. Utána szinte elviselhetetlen volt a csend. Joe ugv érezte, hogy a vére fagy. Hideg ve­rejték ütött ki a homlokán. Megpróbálta ma- gynrázgat.ni magának, hogy az indián félelme csak babona és Képzelődés és hogy neki sincs semmi oka az ijedelemre — az egész zaj nem egyéb, mint a szél zúgása a fák között. Az indián harcos mozdulatlanul állt. miut- ha odavarázsolták volna, mig el nem halt az utolsó hang is. De amint csend lett, egyetlen mozdulattal, nesz nélkül, eltűnt a sötétben. Olyan sietve menekült, hogy még a társait sem leöl lőtte fel. A titokzatos sóhaj újra felhangzott, most már egészen közelről. ... „A Halál Szele'4 suttogta magában Jo e. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom