Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-09 / 180. (2697.) szám

1891 augusztus 9, vasárnap. 7 A spanyol köztársaság nem ismeri el államvallásnak a katolicizmust Feloszlatják a szerzetesrendeket és vagyonukat államosítják Állandósul a sztráíkhuHám a vajúdó országban MARGÓ Blöff és kontra-btöif Azon még nem volna semmi kivetni való, hogy egy hetvenötéves nagy Író, aki pompásan tartja magát és szívesen el-elkacérkodik az örökifjuság édes tulajdonaival, frisseségét és érdeklődését dokumentálandó, rászánja magát egy moszkvai útra. Ez utóvégre az ő dolga. És különben is, legalább két tucat talpig derék embert ismerek, akik kijelentették eló'tíem, hogy ha módjuk volna, kimennének megnézni, milyen is hát közelről az a sokat emlegetett szovjet. És mit csinál, hogy él a világ egyik legrokonszenvesebb, legtöbbet szenvedett, leg­érdekesebb nagy népe, a száznyolcvanmilliós orosz. Bemard Shaw, az öreg ember, mindenesetre jó kondícióról tett bizonyságot, hogy rászánta magát a horribilis utazásra. Ennek az utazás­nak azonban volt nála egy különös, megnevez­hetetlen niellékize, amit mindenki érzett, aki elfogulatlan a nagy gunyolódóval szemben. Erőííeíeft plakátszerüség és reklámszag csa­pott ki az utazást megelőző beharangozcból s le merném fogadni, hogy ennek a rántásnak a kavarásában legalább annyi szerep jutott a blöfföket kedvelő Shawnak, mint a szovjet reklámirodáinak. Az érdeklődést Shaw útja iránt kétségtelenül fölcsigázták a végletekre. — így aztán senki sem csodálkozik el azon, hogy Shaw visszatérte és szapora nyilatkoz- gatásai után az egész világsajtó tele van a moszkvai úttal és az Ullstein szinte naponta jelenti a neves angol itt-ott elejtett, furcsa és paradox szavait az oroszországi útról. Szinte a nevetségességig. Shaw nemcsak gúnyolódni szeret és nem­csak a blöffök barátja: jóbarátja ő, bizony, ön­magának is. Egy jeles német újságíró mondot­ta most róla, hogy Shaw a Síalin teáján nem gondolt másra, legföljebb arra, hogy a tea pompás, a Kaukázusból repülőn fölhozott ríéligyümölcs elsőrendű és hogy — milyen jót fog tenni az a moszkvai kiruccanás a Shaw- daraboknak, csengő pénzben számítva. Az utazó, örökifjú Shaw nem feledkezett meg az Íróról sem, akit darabjainak erkölcsi sikere mellett nem utolsó sorban érdekel az anyagi is. Hogy Shaw nem rossz üzletember, az abból is kitűnik, hogy a kirándulás költségeit busásan megkeresi — az útjáról adott beszámolókkal. Minden szaváért pénzt kap. A komoly német alaposság pedánsan boncol­gatja most a moszkvai ut mérlegét és túlzott komolyan veszi a nagy cécót, ami a paradox nyilatkozatok körül fölharsant. „Egész komolyan beszélnek arról, hogy a szovjet ural az angol Írónak Potemkin-falvakat mutogattak. Pompás lakosztályt rendeztek be neki és a vele együtt utazott Astor-házaspár- nak, előzetes razziákkal megtisztították az uc- cákat a koldusok, csavargók, éhező gyermekek tömegeitől, repülőgépen vitték a Kaukázusból a friss gyümölcsöt, mintagazdaságot mutogat­tak neki, amely azonban óriási deficittel dolgo­zik stb., stb. Ezzel szemben Shaw olyanokat mondott állí­tólag a látottak hatása alatt, hogy az egész kapitalista társadalom tanuljon Moszkvától. Természetesen a szovjet mai urai arról is gon­doskodtak, hogy Shaw minden egyes ilyen megnyilatkozása a legnagyobb nyilvánosság elé kerüljön. Állandóan a gyorsírók tömege vet­te körül, akik minden szavát jegyezték. Hiszen ez nagyszerű reklám volt a szovjetparadicsom számára és talán még azt a pénzt is megérte. A szovjet urai tisztában voltak Shaw reklám­értékével az európai közönség egy része előtt, amely még mindig komolyan veszi ezt a cini­kus, vén gunyolódót, aki boldogtalan azon a napon, amelyen nem mondhat valami fejetete- jére állított furcsaságot. Éppen ezért látogatá­sáról még hangosfilmfölvételeket is készítettek, amelyben Shaw hangjának minél többször kell szerepelnie." Azt hiszem, nem érdemes ilyen komolyan venni Shaw nyilatkozatait és a moszkvai utat. Shawnak is érdekes lehetett Stalinnal két órát diskurálni, Stalinnak is megérte, hogy Shaw- val elkomáztak. Nem vették nagyon komolyan egymást. Azt sem, amit diskuráltak. A vendég­látó igyekezett kitenni magáért, a vendég bó­kokat és udvariasságokat mondott. Ha Stalin blöffölt, a kontra-blöffel Shaw sem maradt adósa. Blöff — kontra-blöff és két híres ember találkozása: ennyi az egész. A nép azonban, se az orosz, se az angol, semmi hasznot nem húzott belőle. Shaw — ál­lítólag — lehülyézte az angol népet Moszkvá­ban, idehaza meg azt mondta, hogy „az oro­szok, mint a gyerekek, öten alszanak egy szo­bában, mert rossz szellemektől és rablóktól félnek". Ezek szerint az orosz nép is „stupid". A nevetséges Shaw-cécó mögött igazán csak a szenvedő népmilliókat lehet sajnálni, akiknek nagyjai ilyen komédiákat rendeznek a maguk mulattatására és kölcsönös reklamirozására. (ALFA) Dmves Párishan Páris, augusztus 8. Dawes generális, a londoni amerikai nagykövet, tegnap Pa­risba érkezett, hogy tárgyalásokat foly­tasson a megállitá&i akció kérdésében. Madrid, augusztus 8. A spanyol parla­ment alkotmányozó bizottsága munkájának első részét befejezte s kidolgozta a spanyol köztársaság alkotmánytervezetét. Az Uni­ted Press értesülése szerint a bizottság ter­vezete lényegesen eltér attól a tervezettől, amelyet a jogi szakértők készítettek elő. Az uj tervezetnek összesen 14 arfcikulusa vau, mig a jogászok tervezetének mindösz- sze nyolc fejezete volt. Az alkotmányterve­zet Spanyolországot demokratikus födera­tív köztársaságnak jelöli meg. A katalán nyelvet hivatalos nyelvnek ismerik el, de mindazokat az idiómákat is elismerik, me­lyeket az egyes kerületekben beszélnek. Két óra van. A repülőtéren izgatottan várják Henna főhercegnőt és Antal főherceget. Kivonult a követség, ott vannak az újságírók, már detektí­vek keresik a főhercegi párt és —■ Antal főherceg nyugodtan ül egy dumaparti kávéház asztalánál. Szemben vele a P. M. H. munkatársa. Ketten va­gyunk. Felesége a szobában maradt, mert mig­rénnel kiűzd. A portásnál meghagyta, ha keresik őket, egyikük sincs itthon. „Nincs otthonunk a császárvárosban"! Röviddel ezelőtt együtt búcsúztatták el Ferenc József főherceget, Antal főherceg öccsét. Zsúfolá­sig megtelt a romániai jelzésű, 56—B. számú autó kofferekkel.’ 'A poggyászok tetején helyet foglalt Ileana fehér agara. A kutya nyalkán kék-sárga örv van és réz ebjegy, mint a többi bukaresti polgár­ember kutyáján. Azzal a különbséggel, hogy az ér­men felirat is van: „Proprietatee Principesa Uana“. Soffőr maga a főherceg, aki kárpótlásul kap­ta az autót, azért a helyért, amelyet az uj feleség foglalt el helyette a repülőgépen. Indulás előtt pár szó: — Egész túránkon úgy csináljuk, — mondja Fe­renc József — hogy én előreszaladok az autóval és a poggyászokkal, a fiatal pár pedig utánam jön repülőgépen. Nászút a levegőben és a földön .... — Hol laknak Bécsiben? — A Hetét Imperiálban. — Nincs saját, otthonuk a császárvárosban? — Mindenünket elvették, — mondja a fiatal fő­herceg aki születésekor abban a kitüntetésben részesült, hogy a császár és király nevét kapta. — Nem vagyunk mit otthon sehol a világon, bolyon­gunk erre-arra... Könnyed kézlegyintéssel búcsúzik a két fivér, az autó elrobog és Antal főhercegnek elég ideje van beszélgetni, úgyis előbb ér Bécebe, mint öccse. Nem lehet félrevonulni a mézeshetekben Van valami a fi atal .férjben, ami végre meg- szölálásra bírja. Kis keserűség, mert sehol sem hagyják nyugodni és a végtelen megadás, mintha azt mondaná: „Mit akartok? Elmondok mindent! Kérdezz!" — Talán magyarországi impressziómról? Régen imádom Budapestet, ahonnan gyönyörű emlékeim vannak. Akkor voltam először itt öcsémmel és az egész királyi házzal, amikor IV. Károlyt Buda­pesten megkoronázták. Tizenhatesztendős korom­ban. Ileanat pedig bámulatosan megfogták az első benyomások. Tegnap este megszöktünk, a János- hegyen vacsoráztunk, ahonnan olyan csodás kilá­tás nyílik az önök fővárosára. Igaz, ez a sok szép nem kárpótol azért, hogy képtelen voltam egyedül maradni fiatal feleségemmel. Inkognitóban jöt­tünk és — egy óra múlva az egész város tudta, hogy a Hungáriában lakunk ... Arra kérem, hogy a salbíónos interjú helyett, mesélje el megismerkedésük, regényes szerelmük és házasságuk történetét. A detronizált uralkodóház tagja pilótaisko'át nyit Csendesen nevet és jókedvűen kezd bele a történetbe: — 1918-ban, az összeomlás után. Spanyolország­ba menők ültünk. Barcelonában telepedtünk le, ahol öcsémmel, Ferenc Józseffel foglalkozás után kellett néznünk. Pár esztendővel ezelőtt észrevet­tük, hogy a spanyol aviatika kezdetleges fokon áll.1 Spanyolország fővárosa továbbra is Madrid lesz. Nagyon jelentős pontja az alkotmányter­vezetnek az, amelyik az egyház és állam viszonyára vonatkozik. Ez a pont igv hang­zik; Spanyolországban nincs államvallás. Az állam semmiféle felekezeti jellegű in­tézményt nem támogat. A szerzetesrende­ket; feoszlatja és vagyonukat államosítja. Barcelona, augusztus 8. A teleiforHalkalma- zottak sztrájkja még egyre tart és a rendőr­séggel is újabb és újabb összeütközésekre ke­rül a sor. A rendőrség igen sok tüntetőt le­tartóztatott. Repülőiskolát nyitottunk s egymásután képeztük ki a pilótákat. Ez év májusáig folytattuk foglal­kozásunkat, aztán — beszüntettük üzemünket. Az iskolát feladtuk, mert a pilótakiképzést tovább csinálják azok, akik a mi növendékeink voltait, meg aztán közbejött két apróság is: házasságom és — a spanyol köztársaság. Nem is térünk vissza Spanyolországba. „A sport hozott össze Ileana kapitánnyal“ — Ileanával 1929-ben ismerkedtem meg Bar­celonában, egy dinén. Szimpatikus volt, de az együttsét túlságosam felületes ahhoz, hogy ös6ze- melegedjünk. Ezután közel két évig nem láttam. Közelebbről Németországban ismertem meg őt. A szerencsés véletlen összehozott bennünket a freiburgi Sdhloss Uimkirrih-ben. Hohenzoliern Frigyes kastélyában. Három hétig együtt voltunk, egy fedél alatt, folyton együtt. Felfedeztük egy­másban a sport iránti rajongást. Mindketten imád­juk a repülést és hajózást. Ileanának tudvalevőleg tengerészkapitányi rangja van. Nem is hívtuk másként, csak „kapitánynak". Tanítani kezdtem a pilóta mesterségére. Gyorsan tanult és ma már Délután 4 óra tájt megérkezett Nikolai Balae- geanu román katonai attasé autóján az ifjú pár a mátyásföldi repülőtérre. Balangeanu ezredes románul bemutat Ileana hercegnőnek és igy szólítom meg én is a herceg­nőt. — Mit óhajt tudni? Mert nyilatkozni senkiinek sem nyilatkoztam, őszintén elmondhatom ellen­iben, ezzel a két mézesnappal, amit a magyarok gyönyörű fővárosában töltöttem, örökre szivemben foglaltam a magyar népet. Hisz láthatja, hogy alig tudtunk megválni Budapesttől. Itt-Ott megakad a beszélgetés... A főhercegnő minduntalan abba az irányiba tekint, ahol a férje a repülőgéppel foglalatoskodik. Megkérdem a hercegnőtől, milyen szerepe volt a házasságukban a politikumnak? A román király húga elkacagja magát. — Azt hiszi, hogy a hercegnők nem tudnak szeretni? ... Vagy tatán a férjemért, mint em­berért nem lehet raijongani? Két esztendeje is­merjük egymást és a rokonszenv azóta meg is volt nálam, ám igaziból akkor tanultam becsülni és értékelni őt, midőn hosszabb időt tölthettünk együtt a levegőben. A modem szerelmesek igazán csak a repülőgépen ismerhetik meg egymást. — Jó! emlékezem egy epizódra, meg is írhatja, senkinek sem mondtam még el... Egyszer Dijon- nál kénytelenek voltunk hirtelen leszállni. Előt­tünk egy ember ácsorgott és a főherceg, aki hideg­vérét és nyugalmát veszélyek közben sem veszti el, baj nélkül földet ért ugyan gépével, de ö maga utolsó pillanatban kizuhant az avionból és alapo­san megsebesült a fején. Csak azért, hogy meg­mentsen valakit... — Abban a pillanatban kezdődött el a mi szerelmünk. A főherceg és a benzintankoló ember vitája Közben a repülőgépnél kacagtató jelenetek pe­regtek le. A ibenzitilankoló ember ugyanis nem csinált semmiféle teketóriát az ápollkezü idegen­nel és épugy báni; vele, mint bármelyik pilótával. — Mindenütt ilyen meleg van? — kérdi fog­Barcelona, augusztus 8. A te xtllgy árosok szövetsége tegaaip Barcelonában tartotta köz­gyűlését, hogy megvizsgálja a munkásság kö­veteléseit, amelyeknek teljesítésére a mun­kások augusztus 15-ikét tűzték ki határidőül. Abban a® esetben, ha sztrájkra kerülne a sor, ez 250.000 munkást érintene. A gyűlésen a munkaadók kötelezték magu­kat, hogy egymást kölcsönösen támogatják, mindenben egyöntetűen járnak el, még ak­kor is, ha a munkáskizárás fegyveréhez kel­lene nyúlni. Algeciras, augusztus 8. Az általános sztrájk ma befejeződött. ügyesen vezet, báT még nem vizsgázott le. Én so­hasem megyek autón vagy vasúton, Ileana is rög­tön megfogadta, hogy egyetlen közlekedési eszköze a repülőgép lesz. — Mi ketten már akkor elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Három hét múltán Barcelonába mentem, hogy ottani dolgaimat végkép likvidáljam és azután együtt repültünk Rómába, május 30-án. Onnan Zágrábba vitt utunk, ahol a király és ki­rályné vendégei voltunk, majd Relgrádon keresz­tül a Fekete-tenger partjára szállítunk. A román királyi családdal voltunk eigyütt egész julius 26-ig. esküvőnkig: A szinajai esküvő gyönyörű szép veit, de természetesen a sok ceremónia Legkevésbé kellemes az érdekelteknek. Fáradtak voltunk, már alig álltunk lábunkon... ^ — Hová visz most nászutjuk és hol telepednek le végleg? — Bécsiben esek rövid ideig maradunk, tovább­repülünk Münchenbe, ahol megnézzük most vásá­rolt villánkat. Ott fogunk lakni. De mielőtt vég­kép berendezkednénk, Sigmairingenben kell eleget tennünk ugyancsak egy Hohenzoliern meghívás­nak. Nyolc-tiz napot fogunk Londonban is tölteni, ahonnan elhozzuk Károly király nászajándékát: uj, angol repülőgépünket... hegyről az öreg. — Dehogyis, kérem. — felelte a főherceg ked­vesen. Az Északi Sark felé hűvösebb idők járnak. Néhány percig babrálnak a motorral, de az öreg tankoló nincs megbéfcülve a szerkezettel. — Hallja csak ... A maga tankja nem ér egy garast sem ... Antal főherceg szelíd mosollyal feléli, hogy- ő beéri ezzel a géppel és ezzel is körül fogja re­pülni néhányszor Európát. — Hát aztán maga fizeti ki az egész benzint. — aggodalmaskodik az öreg. — Vagy valaki más? Habsburg Antal derűsen felkacag. — Szépen ... mindent magam fizetek! Már 52 pengőt fizettem a benzinért, ami rettentő pénz. Ha minden ilyen drága maguknál, bizony a fize­tések is jó nagyok lehetnek... — Nekünk nagyok, bizony, — válaszolta a repülőállomás öreg szerelője. — Magának azon­ban nem . volna elég nagy ... Mialatt a főherceg kezet mos, azt kérdem tőle: mi a végső stációja? — München, — hangzik a válasz. — Ott fogok dolgozni mint egyszerű pilóta. * Filmreillő jelenetek következnek. A főhercegnőt a román konzul neje egy lakkozott pilótaköpenybe bujtatja be, amit Miklós herceg adott neki aján­dékba. Meleg kézfogás és a repülőgépből motor - berregés közben uvégegyszer félénk fordul c hercegnő. — Szivemből üdvöz'-öm a magyar népet! Elhatá­roztam. hogy szeptember végén, amikor édes­anyám nevenapjára hazajövök, újból eltöltők néhány napot. Magyarországon. A következő pillanatban a gép a levegőbe emel­kedett és a bol dog nászút ások sokáig lobogtatták még a kendőjüket. — Anglia háborús mérlege vérben és arany­ban. Londoniból jelentik: Az angol hadüzenet tizenhetedik évfordulója alkalmával az angol sajtó megemlíti, hogy az angol birodalom a kö­vetkező veszteségeket szenvedte a világhábo­rúban: 1.089.919 halott, 2,121.000 sebesült ős 13.577,900.000 font angol háborús költségeik­Föhercegi szerelem 1931-ben, amely a levegőben kezdődik... Habsburg Antal főherceg és Ileana hercegnő külön-UíHcn elmesélik regényes szerelmük és házasságuk történeti Hogyan ismerkedett meg a repülőtanár főherceg Ileana „tengerészhapitánnyal* Ileana hercegnő őszinte vallomása a házasságról és a szerelemről

Next

/
Oldalképek
Tartalom