Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-09 / 180. (2697.) szám
Nemileg emelkedett a ssieweaszkéi kivándorlás Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Aki a lélektelen számok mögött meg tudja látni az élet valóságát 6 a hóit statisztikába nehezen beágyazható eleven szlovéné zik ói nyomorúságot, az csak: keserű mosollyal térhet napirendre a kép fölött, amelyet a kivándorlás problémájáról festett az agrárius Veinkov, nagy igyekezettel derűs és vigasztaló színekbe már- • togatva ecsetjét, nem utolsó sorban azért, hogy elretusirozza a centralista politika szlovenszkói kártevéseit. Ha a kérdéshez komolyan és tárgyilagosan akarunk nyúlni, elsősorban is gondosan különbséget kell tennünk a régi 'békeévek és a mai válságos idők kivándorlása között. Mert a kettő csak a statisztikában egy, lényegében azonban mindeniknél más és más gazdasági okok hatnak közre. A békeidők kivándorlása csak csekély per- centben volt menekülés. A kivándorló a barna útlevél-füzetben nem a végső remediumot, az utolsó szalmaszálat látta, hogy megmeneked- jék a gazdasági élet örvényéiből, hanem többnyire a földéhség, a szerzési vágy sodorta a tengeren túlra. Aki közelről ösmerte a falu régi életét, az megélésből tudja, hogy akárhány jobbmódu gazda is megindult az Újvilág felé, itthonihagyva ionrácos házát, földijét és jószágát, az idehaza is biztos kenyeret, hogy pár esztendőt ember télén., kemény munkával megdolgozzon az amerikai föld gyomrában. Csábította a dollár, mert tudta, hogy ott azt kap forint helyett,' két és félszeresét az itthoni pénznek, s míg maga primitív é'lebigényeivel a forintnyit sem költi él, az élre-rakott dollárokat majd hazaküldözgeti, hogy uj földet és jószágot vegyenek rajta, miután a régi adósságot s az útra fölvett kölcsönt kitisztázták. A telő hónapok mindegyike hozott a régi taghoz egykét uj barázdát, s mikor aztán a gazda pár esztendő múlva hazajött az old country-ba, széles .nyugalommal járta a határt, s a frissenszerzett yankee-önérzetnél erősebb volt benne a föltörő paraszt nagy önelégültsége. És itt van a régi kivándorlási mozgalom legfőbb rugója: az olt- hatatlan földéhség és az emelkedni vágyás. A ma kivándorlási problémája egészen más. A mai, mesterséges vámkorlátokkal és egy elsősorban politikai célok szolgálatában végrehajtott földreformmái megzavart termelési rend mellett, amikor a gabona diszázsiója meghozta a mezőgazdaság példátlan válságát, nem beszélve arról, hogy ezt a disz ázsiót még a termés ínsége is súlyosbítja, nem gondol uj föld szerzésére a gazda, hiszen már az is emberfölötti föladat elé állátja, hogy a meglévőt megtarthassa. A mezőgazdaságban megszűnt a stabilitás és a gazdaságokban — $zörnyü jelenség —- éppen úgy szimptomatikussá vált a fizetés- képtelenség, mint a kereskedelemben. A bukott kereskedő mellett immár fölbuikkan a bukott gazda is, aki a hajótörésből nem tud már megmenteni magának legföljebb egy vándorbotot. És klasszikus jelenség, hogy ebben a bukott sorban egymásután fölsorakoznak a földreform dédelgetett kedvencei, a telepesek is. Természetes, hogy ezek mind a határok felé néznek, mind el törekszenek, mert senki sem akar szolga lenni ott, ahol már egyszer a maga ura volt. És ha ezek egyszer kivándoroltak, lehet józanul még gondolni is arra, hogy egyszer majd Visszavándorolnak s uj tőkét hoznak a nemzet- gazdaság és két erős kart a termelés számára? Nem, ezekről az elvesztett energiákról le kell mondani. Aminthogy a reménye is eltűnt annak a mámoros forradalmi illúziónak, hogy a tengeren túl élő félmilliónyi szlovákot vissza- telepitsék ősihazájukba. Voltak,_ akik maguktól hazatértek. Vissza is mentek újból, A Veukov statisztikai tükrében nem mutatkozik meg a kivándorlási kérdés teljes és őszinte arculata. MáT a két megállapítás között is, amely egyik oldalon a szlovenszkói szaporulat 11%-át mutatja föl, a másik oldallal, a kivándorlás 4%-ával szemben, jelentős hézag mutatkozik. mert arra vonatkozólag nincsen adata, hogy a lakosság a morván túlról jött beáramlás révén mennyivel szaporodott és hogy en1 nek százaléka milyen pontos számszerüséget mutat. Föltűnő célzatosság és a tények elferdítése mutatkozik meg abban a másik megállapításban. amely abból az összehasonlításiból, hogy aimig 1900-tól 1914-ig évente átlag 22.370 ember vándorolt ki Szlovenszkóból Amerikába, addig az elmúlt tiz évben csak 9000 volt az átlag, azt a következtetésit vonja le, hogy: „a viszonyok tehát jobbra fordultak". Ez az állítás a legjobb esetben is hipokrizis, a centralista politika kortes-beállítása, amely önmaga számára akar érdemet kovácsolni olyan komponensekből, amelyek teljesen kívül esnék a köztársaság belső életén, a pártok politikáján, de még az államkormányzaton is. Mert, hogy az Amerikába való szlovenszkói kivándorlás csökkent, az távolról sem a centralista pártok népmentő politikájának az érdeme, hanem egyedül Amerikáé, amely saját gazdasági élete és munkapiaca védelmére az egyes országok szerint kontingentálta a bevándorlási kvótát. A gazdasági helyzet értékmérésében tehát, ha őszinte és igaz képet akarunk kapni, nem Róma, augusztus 8. Briining dr. és Curtius dr. római tartózkodásának második napját is teljes egészében kitöltötték a politikai tárgyalások. Mussolini és Grandi már a kora reggeli órákban viszonozták a német államférfiak látogatását a német követségen. A délutáni programját még nem állapították meg, mivel még nem tudják, hogy a politikai megbeszélések ma délelőtt véglegesen befejeződnek-e, vagy pedig a német államférfiaknak a pápánál este nyolc órakor teendő látogatása után folytatni fogják őket. A vatikáni fogadtatás a külföldi államférfiakat megillető dísszel megy végbe. Newyork, augusztus 8. A német államférfiak római tárgyalásait a n-ewyorki sajtó ■igen fontosaknak tartja. A New-York Times hangoztatja, hogy talán Mussolini re vár az a szerep, hogy Európa néipei' között a bizalmat és az egyensúlyt helyreállítsa. Ha Mussolinimek sikerül Németország és Franciaország között megteremteni a békét és az Ansohluss-kérdést kikapcsolni a világpolitika problémái közül, úgy az egész világ újból el fogja ismerni, hogy korunknak legnagyobb államférfia. Róma, augusztus 8. Mussolini és Grandi mai látogatása a német követségen másfél óráig tartott. A tárgyaláson résztvett Orsini-Baroni berlini olasz követ és von Schubert dr. római német követ. A tárgyalás után a következő, közösen megfogalmazott kommünikét adták ki: Briining birodalmi kancellárnak és Our- tius külügyminiszternek pénteki és szombati római tartózkodása alkalmával a német államférfiak és az olasz kormány elnöke meg külügyminisztere között beható eszmecsere folyt le. Ez az eszmeaz effektiv kivándorlás a fontos, hanem fontos lenne annak a megállapítása, hogy hányán kértek kivándorlás céljából útlevelet. Elegendő itt arra rámutatni, hogy a kivándorlóknak hosszú esztendőkig kell várni beutazási engedélyre, amíg a nagy tolongásban rájuk kerül a sor s belekerülhetnek a megállapított kvótába. A Venkov, úgy látszik, még mindig nem fedezte föl teljesen Szlovenszkót, hogy ezeket az általánosan tudott dolgokat nem tudja, nem' érdeklik a szlovák törvényhozók parlamenti beszédei sem, akik közül különösen Rázus Márton mutatott rá megdöbbentő nyíltsággal a szlovenszkói kenyér válságára s a gazdasági pusztulás váló méreteire és mindarra, ami a statisztikák mögött meghúzódik. De nem olvas szlovák újságot -sem, mert különben emlékeznék az agg Bodicky Mihály följajdulására a Národnie Novinyben: „Tudjátok azt, ha Amerika megnyitná a határait, fél Szlovenszkó kivándorolna?!" Ezt a sikolyt nem hallja meg. aki nem az életből, hanem csak statisztikákból olvas. A fölületes&ég magas hatványa szükséges ahhoz, hogy valaki komoly képpel ilyen megái lapitásokat tegyen: ,.A kimutatásból látható, hogy az európai államukba való kivándorlás i emelkedik, mig a tengerentúli esik." Minek lenne az okok után nyomozni, amikor a meg- ál’apitás tetszetős és jóleső is. Az agrársajtó szerkesztőségében valószínűleg úgy képzelik a csere a kölcsönös baráti megértés és raa- leg s*ivélyesség jegyében állott, A tárgyalások folyamául behatóan megvizsgálták az általános európai helyzetet és egyhangúan elismerték az összes koirmá- nyotk bizalom teljes és őszinte együttműködésének szükségességét a jelenlegi nehézségek leküzdésére. Egyúttal megegyezésre jutottak abban is, hogy az elkövetkezendő leszerelési konferencián mindent el kell követni a kedvező és megfogható eredmények elérésére, inért csak ez valósíthatja meg a békét és a világ gazdasági és morális újjáépítését. Róma, augusztus 8. Mussolini ma német nyelven a következő nyilatkozatot adta a német sajtó munkatársainak: — Igen nagy örömömre szolgál, hogy személyesen /megismerkedhettem Brüni'ng dr. birodalmi kancellár úrral és Curtius dr. külügyminiszter úrral. Még inkább örültem annak, hogy a hosszú és szívélyes megbeszélésekben megállapítottam, hogy a két német államiféjrtfiit erős akarat lelkesíti, hogy döntő tetterővel gyógyítsák meg azokat a bajukat, amelyekben országuk szenved és népükben a jobb jövő iránti hitet újból /meggyökereztessék. Az önök közvetítésével kívánom a német népnek azt a meggyőződésemet tudomására adni, hogy Németország ráfázhatja magát önmagára és saját erőire. Minden nép élt át nehéz órákat történelmének folyamán, amelyek talán súlyosabbak is voltak, mint a mostaniak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mostani időpont nem annyira önmagában szomorú, hanem azért látszik annak, mivel olyan pénzügyi természetű jelenségeket idézett elő. amelyek főleg morális tényezők és a pénzügyi világa randátok mindig erősebben előtérbe lépő függőségi viszonya által vannak determinálva. dolgot, hogy a szlovákok nincsenek akkora szükségben, hogy a tengeren túlra hajókázza- nák, sok kényelmetlenség közepette „vagyont szerezni", amikor azt a keveset, aminek még a teljes 'boldogsághoz hijja van, itt valahol a szomszédban is megkereshetik. Pedig ott sem kereshetik meg. Mert hiszen jönnek a hírek, hogy Ft amci a országban és Belgiumban, amelyek az európai országok közül számításba jöhetnek, egyre gyérebb a munkaalkalom, s a hajótörött kivándorlók hazaszállítása a keserű odisszea betetőzéseképpen sokszor snppon történik. A szlovákok s általában a szlovenszkói népek európai kivándorlása tehát ezért emelkedett csak „némileg". Hogy a centralista politika őszinte kereszt- metszetben mennyi figyelmet szentel a szloven- szbói kivándorlás problémájának, arra klasszikus beösmeréssel szolgál a cseh agrársajtó re- mediuma, amellyel tizenhárom esztendő múltán fölfedezi, hogy a szlovák mezőgazdaságii munkások egyrészét a csehországi mezőgazdasá- gokban is el lehetne helyezni, mert ott e téren hiány mutatkozik. Ehhez a jótanácshoz nem kell. kommentár. Egyebekben ez a sajtó az egész problémát részben a külügyi intézet, résziben pedte; a munkabivatal hatáskörébe kívánná utalni. Tehát emberi sorsokat bürokratikus skatulyákba. A vajúdó életet halott aktákba. Szinte kár lenne ennek a sajtónak magya Németország gazdasági erői azonban sértetlenek és ismeretes, hogy mennyire nagyok és reálisak ezek. Ezekhez az erőkhöz hozzá kell még számítanunk azokat a magas morális tu Jajdonságokat, amelyeket a német nép ezeknél sokkal súlyosabb körülmények között felmutatott és ez elegendő arra, hogy engem Németország legközelebbi jövője Irányában optimizmusra hangoljon. Remélem, hogy a Németország iránt érzett leg- ezivélyesebb szimpátiám ezen kifejezését Németországban nemcsak úgy fogják fel, mint az én személyes érzelmemnek bizonyítékát, hanem mint az olasz népnek barátságos megnyilatkozását is, amely a német néppel a civilizáció és a kultúra évszázados kötelékeivel érzi magát öez- szekapcsolva és amely mindig helyesen ítélte meg Németországnak szerepét a szellem, tudomány és művészet terén való haladásiban. Hosszú ideig tárgyaltam a birodalmi kancellár s külügyminiszter urakkal az összes kormányok készséges és őszinte együttműködésének szükségességéről, úgy politikai, mint gazdasági kérdésekben. Csak ezzel állíthatjuk vissza a világon a szellem igazi békéjét. Én biztosítottam a miniszter urakat, hogy Olaszország minden erejével hozzájárul a békés munka minden kiépítéséhez. A fasizmus békét akar és a politikai meg a gazdasági rendet akarja, hogy a béke érájában az összes népek közös törekvésben szentelhessék erőiket a civilizáció és haladás dicséretes munkájának. A német államférfiak és én teljesen megegyeztünk eme együttműködés szükségességének beismerésében s megegyeztünk abban is, hogy az elkövetkező leszerelési konferencián ebben a szellemben mindent megteszünk, hogy az eredményt biztosítsuk. Róma, augusztus 8. Mussolini elfogadta a német kancellárnak a meghívását és megígérte, hogy látogatást tesz Berlinben, de fenntartotta magának az időpont megválasztását. A római tárgyalások a leszerelési kérdés jegyében állottak Teljes megegyezés a lényeges problémákban — Mussolini viszonozza a látogatást — Briining és Curtius a pápánál Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül MM SZÁMUHK A KÉPES HÉTT& 28 OUMl ^ ára a korona Előfizetési án évente 300, félévre 150, negyed* a i r ■ » J '• 11 '/• * » 7 Szerkesztőség: Prága IU. Panské ulice 12, évre 76, havonta 26 Kő: külföldre s évente 450, ** SZIOTJCTISZKOI BS TllSZlTlSZKOl BLLBHZBKI pCLTtOK DL emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KA nnlifikni nnnj/nnin ^ «&, Prága IU PanikA aliee 11 01. emelet F\ képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több í ŐSAeckesztöi ' r* r felelői S£€tkeA£tői Telefon: 34184. Egyes szám ár» 1.20 KA vasárnap 2,-KA DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA SQRQÓNYCIMí HÍRLAP, PRAHA
