Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-08 / 179. (2696.) szám
Róma rendkívül szívélyesen fogadta a német államférfiakat Háromórás tárgyalás Mussolinival — A chequersi kezdeményezés kiépítése A szlovénekéi város keresztmetszete Irta: Győry Dezső Keleten vörös traktoron dübörög a pjátilct- ka, Nyugaton a világkrizis ködének halálos fojiogatása fölött fekete vészmadárként miniszterek repülnek Berlin—Páris—London háromszögében. A közbeékelt európai centrumban pedig levegőtLenül, piihegve, egy- másrautaltan is csak egymás mellett beverve, fetreng a nyomor, amelyben immár nem lehet megösmemi, ki a „győző“, ki a „legyőzöl t“: az elszegényedés, a válság az ínségesekre egyforma fegyencrnhát kényszerít. A válság nem respektálta a határokat: fenyegető szárnya már ijesztő sötétségbe burkolt nálunk is mindent. Ilyen apokaliptikus kulisszák előtt és között fekszik el a szegény országrész, melynek egy kis morzsájáról most keresztmetszetet akarunk készíteni. A régiek morzsának neveztek mindent, ami része az egésznek. Az egésznek, melynek egészsége a részek egészségéből, betegsége a részek betegségéből áll. Mert: minden mindenre hat. Ez a világtörvény ragyog felettiünk fölényesen és érvényesül kérlelhetetlenül akkor is, amikor a morzsát, a szlovenszkói magyar várost egy futólagos, de sokatmondó pillanatra a mikroszkópba tesszük. * Egy pár metszés és a morzsán ilyeneket találunk, anno 1931: A nagy állomásépület szinte kihaltnak mondható. A vonatok nem öntik a sűrű em- berkigyőt, a kupék konganak az ürességtől, a forgalom rohamosan apudéban vau. — Az uocák során a kereskedők vagy az üzlet ajtóban ácsonganak, vagy poros pultjaikra dőlve lapoznak a kevés jót jelentő újságokban. Pedig országos vásár volna, a szlovenszkói kisvárosok nagy napja: láz, lüktetés, forgalom, adás-vétel. Tiz évvel ezelőtt — hogy régebbre ne nézzünk — egy hetivásár is nagyobb mozgalmasságot és több hasznot hozott, mint ma ez az anakronisztikus „nagy“ vásár. Ha csak az emberarcokról ítélnék, hirtelen ében nem tudnám, nem temetőben járok-e. Komor, mord, ijesztőre fásult arcokon újabb gond- ránook csak a mai vásárfia. Kisvárosi kereskedőink egyik legnagyobb üzletének tulajdonosa mesélte, hogy újévkor kiküldte az inkasszánst. 50.000 korona követelés duzzadt a jegyzékekkel teli aktatáskában. Estére visszaérkezett az inkasszáns. 50, mondd ötven koronával. A kereskedő már nem tépte a haját. Legyintett. A legrosszabb, amit tehetett. — Magam láttam egy levelet: a kisváros első divatcége küldte ki. 1929-ből egy 40 koronás bagatell tartozás. Nem közönséges jegyzék volt, tisztelt x—y megszólítással szabályszerű, nagyon udvarias levél, hogy talán meg tetszett feledkezni erről a csekélységről ... hogy nem akarjuk molesztálni... de hogy talán ... két részletben ... A szlo- venszkói kereskedő udvarias levélben kér negyvenkoronás tartozást, hagy talán két részletben .... Parasztok hajtanak egy borjut. Adja há- romötvenért? — hangzik utánok. És a parasztok megállnak, összedugják a fejüket. Hazavigyék? Visszafordulnak és viszik a borjút, szorultságból, muszájból, nekikeseredve, élősúlyban, háromötvenért. És akkor még csodálkozik valaki azon, hogy egy három évvel ezelőtt kétszáz koronát érő malacot most hatvanért vesztegetnek a piaoo.n és hogy egy falusi asszony — pár hete — egy batyu friss kukoricát, amit újdonsága dacára sem akartam megvenni tizenöt koronáért (volt benne vagy negyven darab), ezekkel a szavakkal dobott le a lábam elé: ott van egy cipő, fiatal ur, adja ide, itthagyom érte az egészet. A cipőért a házaló cigány tiz koronát se akart volt adni. — Hová jutott a háború előtt, a háború és a háború után gőgös, gazdag, ráRóma, augusztus 7. Bnining dr. és Curtius dr. a római német nagykövetnek, von Schubert dr.-nak kíséretében pénteken reggel 8 óra 15 perckor érkeztek meg Rómába. A fogadtatáson Mussolini miniszterelnök, Grandi külügyminiszter, Giunda államtitkár, a német szövetség személyzete és több diplomáciai előkelőség jelllent meg. Az ünnepélyes fogadtatás után kis incidens játszódott le. Amikor a vendégek a pályaudvart elhagyták az egybegyülekezett németek csoportjából hangos Máltások hangzottak: — Németország, ébredj fel! — Le a zsidók kancellárjával! — Heil Hitler! A rendőrség gyorsan elfojtotta a tüntetést és több tüntetőt elfogott. Brüning első sajtónyilatkozata Róma, augusztus 7. Brüning dr. kancellár megérkezése után fogadta az Agenzia Stefani munkatársát, akinek a következő nyilatkozatot tette: — Az a tény, hogy Curtius kollégámmal olyan időben vállalkoztam a római útra, amikor Németország minden erejének latbaveté- sével küzd gazdasági és politikai létének biztosításáért, mutatja, hogy mennyire fontosnak ítéltük a személyes érintkezést és a gon- dolatkicscrálést a mai Olaszország vezető embereivel, elsősorban az olasz kormány kiváló fejével. Már most köszönetemet akarom kifejezni azért, hogy az olasz kormány belátássá! volt a személyes gondolatcserére vonatkozó kívánságunkkal szemben és különösképpen barátságos és vendégszerető módon tette lehetővé római látogatásunkat. — A német nép nehéz gazdasági és politikai helyzetében rendkívül melegen fogadta tanti gazdanéipe, akihez süvegelve köszöntöttünk be s aki foghegyről állt csak szóba városi emberrel még öt-hat év előtt is. Micsoda leromlásnak, minő állapotoknak, a válság milyen kábító fokának kellett elkövetkezni ahhoz, hogy a falusiak bagóért vesztegessék a bőgő, fényesszőrü borjút és ócskacipőért dobják lábhoz a termést, amit ők ültettek, ők kapáltak, ők töltöttek? S nem derűsebb a látvány máshol sem. Az iparos ma már nem mesterségének, de a koplalásnak művésze. Iparoshoz ma csak a legvégső esetben fordul valaki. Uj munka alig, mindenki csak javíttat, toldoztat, foldoztat. Soha ennyi babra-munka, soha ennyi folt, ennyi ragasztás, pótlás és soha ennyi kevés betevőifalat. És soha ennyi ócska ruha, avitt holmi a kisvárosi embereken. — Az őgyelgő munkanélküliek és a jobb munka hijján írt- ványaikra vagy kis káposztaföldjükre ténfergő iparosok pedig a régi városi „urak“ háza előtt fancsali képpel nézik, hogy. az elbocsátottak és nyugdíjasok maguk mázolják át a Olaszország részvétét, amely a Hoover-gon- dolat gyors és feltétel nélküli elfogadásában és gyakorlati keresztülvitelében mutatkozott meg. Azoknak a barátságos nemzetközi meg- bessc’áseknek a során, amelyek Chequers- ben kezdődtek és amelyeknek folyamán Grandi külügyminiszter úrral már volt találkozónk, egyrészt meg akarjuk azokat a kérdéseket beszélni, amelyek Németországot és Olaszországot közösen érdeklik, másrészt mindazokat a problémákat meg akarjuk vitatni, amelyeknek megoldása nemcsak egyedül Németország, hanem egész Európa szempontjából fontos. Mert ezeknek a problémáknak a megoldása teszi lehetővé a gazdasági megegészségesedésre vezető közös, békés munkát, ez fogja meggyógyítani azokat a sebeket, amelyeket a két utolsó évtized súlyos eseményei hátrahagytak. Ebben az értelemben remélem az olasz és német államférfiak küszöbön álló megbeszélésének szerencsés kimenetelét. Rendkívül szívélyes fogadtatás Róma, augusztus 7. Az Agenzia Stefani közli: Brüning dr. kancellárt és Curtius dr. külügyminisztert Rómába való érkezésük alkalmával méltó módon fogadták. Már negyedórával a vonat megérkezése előtt, pontban nyolc órakor megjelent a pályaudvaron az olasz kormány feje Mussolini, Grandi külügyminiszter és az olasz külügyminisztérium magasrangu tisztviselőinek kíséretében. A vonat megérkezéséig Mussolini a berlini olasz követtel, Orsini-Baronival beszélgetett. A vonat megérkezése után Mussolini azonnal a vendégek elé sietett és németül rendkívül szívélyes szavakkal üdvözölte őket. A quirináli és vatikáni német követség egész személyzetén kivül megjelentek a német, az olasz és a külföldi sajtók képviselői is. A bemutatást von Schubert római német követ végezte. A bemutatkozás után az urak azonnal a királyi szalonba mentek, ahol az, megkopott kerítést, kaput és az udvaron maguk szögezgetik össze a rozzant konyhaasztalt. — És ha betérsz a meghitt, kedves szalonokba, a napos ebédlőkbe, csak megnövekszik az elkomorodásod; érzed és hallod is, hogy mindennaposv endég a végrehajtó s újabb utad alkalmából szivszorongva fogod meg a kilincset, hátha egy értékes, szép, ismerős bútor emlékkel ismét kevesebbet találsz. — És kinn, a városszéli megálló korcsmákban is ott az idők jele, a kevesbedő borfogyasztásban, mert a régen-borozók ma már csak vizzel felhígított pálinkára térnek be s a trafikokban hallottam, hogy rohamosan nő a Zóra-fogyasztás a Sport rovására, sőt az egyiptomisták is negyedére csappantak. * Az ember ijedten kapja el a tejét a pillanat mikroszkópjától: a morzsa már a felületes vizsgálatra is súlyos szimptomákról beszél a meggyötört értelemnek. Mi ez? Hová vezet ez? A szlovenszkói kisünnepélyes recepció volt, majd felszállottak a várakozó autókra. Az állomás előtti téren a diszegyenruhába öltözött carabinierik sorfala mögött hatalmas embertömeg gyűlt ösz- sze, amely tapsviharral és éljenzéssel fogadta a német államférfiakat. A fényképészek és filmoperatőrök a fogadtatás minden jelenetét megörökítették. Az autók előtt a német államférfiak elbúcsúztak vendéglátóiktól és a Grand Hotelbe mentek, ahol röviden lepihentek és már délelőtt 10 órakor a Palazzo Veneziába hajtottak, ahol Mussolini fogadta őket. Három órás tárgyalás Mussolinival Róma, augusztus 7, A birodalmi kanoeíL lámák és külügyminiszternek Mussolininál való látogatása a Palazzo Veneziában bárom óra hosszat tartott. Ez az első megbeszélés, amelyen Grandi külügyminiszter és a quirináli német követ is résztvett, nagyon barátságos jellegű volt. A tárgyalásokat még folytatni fogják. A Palazzo Veneziában tett látogatás után a német államférfiak a német sajtó képviselőit fogadták. Kijelentették, hogy a tárgyalásokat Chequers szellemében vették fel és különös elégtétellel állapították meg,.hogy az a gondolatcsere, amely már Londonban Grandi olasz külügyminiszterrel kialakult, most az olasz kormány elnökével folytatott tárgyalásokban újból kifejeződésre jut. A tárgyalások az európai kooperáció gondolatát különösen erősen helyezik előtérbe. Róma, augusztus 7. (Stefani) A német miniszterek abban a pillanatban, amikor olasz földre léptek, azt a kívánságukat fejezték ki, hogy az olasz királynál is óhajtanák tiszteletüket tenni. A király, aki ezidőszerint Sant Anna Valdieriben tölti szünidejét, nagy készséggel fejezte ki hozzájárulását a látogatáshoz, de tudtára adta a minisztereknek, hogy mivel már hétfőn Berlinben akarnak lenni és a Sant Annába való utazás rendkívül hosszú, ez a látogatás nem történhetik meg alkalmas módon. város lakóinak sorsát micsoda forgószél ragadta föl a biztos talajról és sodorta a feneketlen mélység kínzó lejtőjére? Elaléltan, holfcbetegen fekszik a város és körülötte a helyi Ínség csapásai csak újabb marsot dobolnak a feltartóztathatatlannak tetsző romlás felé. A helyzet tényleges és részletes kielemzése a riporter szemfüles és az iró résztvevő tollára vár. A feltolult kérdések azonban elvesznek abban a hátborzongató megérzésben, amely a biocoenosis, az életközösség parancsának hűvös, biztos és könyörtelen kézérintése nyomán támad bennünk. A bio- ooenosisok törvénye azt tanítja, hogy minden mindenre hat. A rész betegsége az egész betegsége. És a kisváros keresztmetszetén is felsikol- tó válságban egy országrész riadtsága tör elő ijedt kiáltásként. Egy meggyötört országé, amely a biocoenosisnak inkább csak a há’lányait ismerte meg, de az előnyeiből, sajnos, eddig édes-keveset kapott. És az édes-kevésben is annyi a keserű tapasztalat. \ Mai szántunk 12 oldal 179 *E4m ^ ^Z°m**S* Előfizetési árt évente 300, félévre 150, negyed* A j 1 *' • • 1 r< 77 »7 • • »_ 1 Szerkesztőségi Prága D, Panská ulice 12. évre 76, bevonta 26 Ké; külföldre; évente 450, SZÍ O U 6TISZK O l 6S TllSZlTlSZKOl QÍÍQTXZCKl pÖTtOK U, emelet, — Telefont 30311* — Kiadóhivatali félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki Főszerkesztő- politikai napilapja Felelős szerkesztői Prá08 ** J*.!*,*“ *1 fl képes melléklettel havonként 2.50 Kó-vai több rőszerkeszto. r r Felelős szerkesztő- Telefoni 34184. Egye. szám ára 1.20 Kő. vasárnap 2. -Ki DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACfí GÉZA SORQÖBYCIM. HÍRLAP, PRAHA
