Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-06 / 177. (2694.) szám

Mai számunk Iá oldal . —-^Wr ^ U X. évf. 177. (2694) szám a CsÜtftrtttk - 1931 augusztus 6 3 szlovenszkóiés ruszinszkó ellenzéki pártok Í‘díw™«^ félévre 226, negyedévre 124, havonto 38 Kfc nöUtiküí nCLDÍlo.DÍQ p i k , . Práge 0. Panehé ellce 12 111. emelet H képes mellékltei havonként 2.50 KC-val tSbb Főszerke*,6; pOlUlKOln Telefon. 34184. Egyes exám áré 1*30 Kfc, vasárnap 2. —Ki OZUMN1! ÍASZIO FORGACFt GÉZA SŰRQÖ B VCl M. Hl R LBP, PRfl Hfl , ÍNSÉG és banktőke Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Koczor Gyula, aki a délszlovenszkói és csallóközi ínséges helyzet föltárásával jó ée derekas munkát véglett, teszi vasárnapi beSzámDiójában ezt a megdöbbentő megái - lapitájst: „Nagyon súlyosbítja a helyzetet Felsőosailóközben az a körülmény, hogy néhány (bank, amely eddig 12—14 százalékos kamatszedés mellett jónak látta adósát, most íöimondja még a be táblázott kölcsö­nén is. Igazán legtöbb ideje volna már, hogy rendet teremtsenek a kamatszedés te­rén és egyszersmindenkorra véget vesse­nek annak az uzsorának, amely a megszo­rult emberekkel folyik/* Tehát ebben a teljes ősszeroppantással fenyegető válságban, amely délen és nyu­gaton koldnstariisznyát kötött mezőgazdasá­gunk nyakába s amikor egy hónap múlva megkezdődik az őszi vetés és nincsen vető­mag, de nincsen kenyér sem, legfeljebb ha karácsonyig kitart, az aratómunkásé meg Mihálymapig, s amikor a magyar falu olyan mondhatatlan nyomorba került, hogy nyolc­tagú osalád csak egy pár csizmát tud vásá­rolni s a közös kinmet egymásközt váltogat­va akarják kihúzni a telet, akkoráimé meg­jelennek a bankok. Pénzt hoznak talán az ínségeseknek, olcsó, emberséges in ság­iam atláib mellett? Nem. A bankok akkor, amikor a minisztériumok bürokratái is riadtan és dadogva keresik a segítés vala- minő módját s az adó száraz és könyörtelen emberei a moratórium hidját készülnek odatolni az ínséges sziget fuldokló lakót megmentésére, a bankok akkor a pénzükért jönnek. A pénzükért, amit a dús televényr nék adtak kölcsön, mert hiszen a banktőke különös szeretettel ölelkezik hozzá a föld­höz, de menten vége szakad az ölelésnek, ha a földdel baj esik és elfelejti azt a köte­lességét, hogy busás hasznot hajtson a kapi- tálnak. A banktőke cseppet sem külömb, mint a szerelem uzsorása, azzal a különb­séggel, hogy amíg az önző szerelmes a sze­relem minden izének kiszipolyozása után válópönben likvidál, a banktőke az árverési dobon. És itt nincs emberség, itt nincs mél­tányosság, csupán reszkető profitéhség. Koczor Gyula keserves megállapítása odamutat kisebbségi életlünk legsúlyosabb fogyatékosságára, amely nem is az épület­ben, hanem magában a fundamentumban mutatkozik meg. Saját lábukon álló és Szlovénszkó kisebb gazdasági egységeiben a cirkulációt egészségesen kielégítő régi pénzintézeteink sorra elpusztultak, mert a marvántuli tőke mesteri rendszerességgel véghezvitt expanziójával szemben a szlo­venszkói magyarságnak nem volt sem elég ideje, sem elég ereje a megfelelő védeke­zésre és a változott helyzetnek megfelelő hatalmas uj organizmus fölépítésére. Ez a mulasztás mindmáig ott kisért kisebbségi életiünk fölött s teljessé teszi a kiszolgálta­tottságot. Sajnos, a magyar ember alapter­mészetében is benne van, hogy hajlamos a hitelélet terén jelentkező nemzeti érdekek elhanyagolására, távolról sincs meg benne a németek gazdasági önállóságra való tö­rekvése és kemény céltudatossága. Pedig a magyarság még ma is sokat segíthetne Ön­magán, ha fölismerné a gazdasági élet te­rén jelentkező elsőrendű kötelességeit ön­magával szemben s legalább azt a három- négy bankot erősítené, ami még önálló és az övé maradt. Ide kellene koncentrálnia még meglévő tőkeerejét addig, amíg elkö­vetkezhetik az ideje a nagyhorderejű kér­dés megfelelő és teljes megoldásának. Ma Szlovénszkón ettől a három-négy kö­zép- és kisbanktól eltekintve az a helyzet, hogy ott áll elsősorban a legutolsó kis fa­luig kiható megszervezettséggel a cseh banktőke, a vele versenyezni alig tudó s önállóságát már-már elvesztett szlovák tő­ke s van végül egy harmadik, amelyik az „öslakosbank** pózában tetszeleg. Ez a póz sokakat melléje csábított, de csakhamar ki kellett ábrándulniok ebből a banktipusibóL, amely egyik legjellegzetesebb kitenyészté­se a változott időknek, amolyan kancsal- özemii leányzó, akiről nem tudod, hogy mo­solyát hová veti, mert van neki szlovák mo­solya és van neki magyar mosolya is. Az élen természetesen tizennyolckarátos szlo­vák nagyság, akit úgy körüludvarol a bank- stáb, hogy Louis Rothschild megirigyelhet­né, hangos a „moja uctá“-tól és csöpög a lo­jalitástól, de amellett a magyar ügyfelet külön megsimogatja s biztos kézzel — haj- haj — kitapogatja a nosztalgiákat, úgy be­szélsz vele, mint a testvéreddel, h!szen ugyanazt a nyelvet beszéli és te hiszel "neki. Csodálatos az, hogy micsoda szimpla prak­tikákkal és a nevetségességig együgyü szemfényvesztéssel boldogul ez a banktőke, Berlin, augusztus 5. A teljes banküzem mai megkezdése mindenütt simán ment végbe. A bankok köreiből beérkező egy­hangú jelentések szerint a közönség sehol nem vett igénybe nagyobb összegeket. El­lenkezőleg nagyon érdekes az a megállapí­tás, hogy olyan felek, akik mára nagyobb összegek visszavonását készítették elő, meg­változtatták diszpozíciójukat. Azt is meg­figyelték továbbá, hogy igen sok ügyfél, aki betétjét csökkentette vagy teljesen kivette, a kivett összeget újból a bankok rendelke­zésére bocsátja. Mindent egybevetve, a mai bankforgalom teljesen normális jellegű volt. A takarékpénztáraknak a birodalmi bank­kal folytatott előkészítő tárgyalásai már annyira haladtak, hogy legkésőbb a jövő hét kezdetére megtör­ténhetik a takarékpénztárak megnyitása is. A szükséges összegeket úgy teremtik elő, hogy a takarékpénztárak és girolcözpontok egymás között váltókat oseréinek, amelyek az Akzept- und Garantiebank révén a biro­dalmi bankhoz jutnak. Ez volt az egyetlen ut, amellyel a takarékpénztárakat a bank­törvény keretében kapcsolatba lehetett hoz­ni a birodalmi bankkal. A takarékpénztá­rak váltóit az egyes országok garanciájával állítják, ki. A itaknrékpénztáraknái fennálló amelynek valójában nincsen sem faja, sem vallása, sem hite, sem meggyőződése, ame­lyik nem tartozik sem hozzád, sem hozzá, amelyik sem nem szlovák, sem nem ma­gyar, hanem csak az alkalmazkodás táncait ropja az aranyborjú előtt és ha minős a kiö­zeiben sem „államalkotó**, sem „államelle- ne®ség“-gel bélyegzett ügyfél, a profit tük­rébe nézve boldogan dörzsöli a kezét. Magam hallottam már egy ilyen „őslakos- bankról**, sőt a dokumentumokat is láttam, hogyan vetkeztetett le egiy magyar földbir­tokost. Hogyan vitte el házastul, mindenes­tül az ősi földet, amit hatszáz esztendőn át megtartott a család és a számadásokban — csekélység — félmillió körül jártak azok a tételek, amelyek erkölcsileg semmi esetre* sem állhatnak meg s csupán egy körmön­font, raffinált uzsorás lasszóvetése lehetett képes, hogy ezeket a különböző lejáratok­kor kivédhetetlenül a megszorult adós nya­kába sózza. Láttam más esetet is, amikor egy másik magyar földbirtokost akart kifor­gatni az „őslakosbank“ abból, amije még megmaradt. És dobra is ütötte volna kö­nyörtelenül, ha közbül — nyíltan kiírom — nem akad egy szlovák bank, amelyik átvál­lalja a kölcsönt, s amiből azután az egész fotográfia kiikerekedik: három százalékkal alacsonyabb kamat mellett. Nos, joggal lehet attól tar tart, hogy eb­iben az Ínségben, amikor a gazda nyolcvan esztendő óta a legszükösebb kenyeret arat­ta magának, ezek a bankok fognak aratni. Senki sem lehet ma olyan szentimentális girobe tétekre vonatkozólag, éppen úgy, mint a bankbetéteknél, már mától kezdve érvényes a korlátlan fizetési forgalom. A londoni pénzügyi tárgyalások London,, augusztus 5. Londonban tegnap­tól kezdve a német bank képviselője, Sahlie- per igazgató tárgyalásokat folytat a külföl­di hitelezők képviselőivel a Németország­ban elhelyezett rövidlejáratiu hitelek fenn* tartására vonatkozólag. Ezekről a tárgyalá­sokról a Manchester Guardian a következő­ket írja: Míg az angol hitelezők készek arra, hogy a berlini megegyezés egyszerű tervét alkal­mazzák és nem támasztanak követeléseket speciális bánásmódra, egyes amerikai bankok részéről a ber­lini megegyezés elfogadása feltételekbe* van kötve. A nehezebb vitapontokat telefonon tár­gyalják meg London és Newyork között. Egyes amerikai bankok készek arra, hogy a visszafizetésekre vonatkozólag hathónapos felfüggesztési térni in üst fogadjanak el, más bankok viszont a terminust igen hosz- szunaSk tartják. Másik nehéz probléma a felfüggesztendő fizetségek után járó kama-| kedély, hogy a banktőkétől jótékonyságot várjon. De a toleranciát nemcsak elvárni, hanem követelni lehet. Meg lehet követeim, hogy a banktőke ne legyen kizárólagosan öncélú, hanem kereskedelmi hivatását! egyeztesse össze a nemzetgazdaság érdekei­vel s nemkülönben a lakosság szociális ér­dekeivel is. És ha a banktőke erfe nem hajlandó, rá kell kényszeriteni a nyilvános­ság erejével — mert elvégre mi hivatása lehet a sajtónak, ha még ahhoz sincs ereje, hogy megfékezze a szlovenszkói nyomorú­ságban vájkáló profitbajnokokat — és ha a sajtó ereje nem elegendő, oda kell vinni az ügyet sans gene a törvényhozás elé. A magyar nemzeti párt egyik legegészsé­gesebb kezdeményezése a Jaross Andor tartománygyülési képviselő által életre hi­vott falunap. Ezeknek a fakinapoknakje- hetne elsőrendű hivatásuk és rendelteté­sük, hogy minden egyes faluban vizsgálják felül s egyben mindjárt katasztert is állítsa­nak róla, hogyan elégítik ki a mezőgazda­ság s a kisemberek hiteligényeit a bankok és minden egyes uzsoraesetről és emberte­len dobr áverésről vegyenek fel jegyző­könyvet!. Ha nemzetgazdasági értékállományunkat megvédeni nem tudjuk s nem indulunk el végre azon az utón, amely nemzeti életünk erőteljes gazdasági megalapozottságához vezet, akkor nélkülözzük a legfőbb kvalitást és attribútumot ahhoz, hogy egészséges és méltó életet biztosíthassunk magunknak a i kisebbségi sorsban. tok ügye. Az a kérdés is eldöntésre vár, hogy a márkaértékben nyújtott külföldi hi­telek ugyanolyan módon kezelendők-e, mint a külföldi valutában nyújtott hitelek. A svájci képviselők azt a jogot követelik, hogy a Németországban márkában elhelye­zett pénzüket tetszés szerint vonhassák vissza és arra mutatnak rá, hogy az osztrák Kreditanstalt esetében is csupán a külföldi valutában elhelyezett összegek voltak meg­védelmezve a visszavonással szemben. Azt is kívánják, hogy a megegyezés tisztán bankhitelezőkre vonatkozzék és minden más hitelezőnek szabad választása legyen, hogy pénzét Németországban hagyja-e vagy visszavonja. Egy más szabályozandó pont a revolválandő hitelek kérdése, amelyek a német rövidlejáratu adósságok nagy részét alkotják. Amig az angolok készek arra; hogy ezeknek a hiteleknek további fenntar­tását olyan módon garantálják, hogy a vál­tókat beváltják és újakat adnak helyükbe, az amerikai bankok képviselői más terve­ket készítenek elő. A Times azt írja, hogy a tárgyalások kielégítőéin haladnak előre. A svájci és a hollandiai bankok még nem határoztak véglegesen, hogy követik-e az angolok és az amerikaiak példáját, de köz­reműködésük biztosítva lesz. Jelentőségtel­jes, hogy arra a 'belátásra jutottak, hogy a német pénzügyek helyreállítása az összes Amerikában felvetődött a reparádók revíziójának eszméje Wigginsaek, a világ legnagyobb bankárjának szerepe a világválság megoldásában Németország megrázkódtatások nélkül tért át a normális bankforgalomra

Next

/
Oldalképek
Tartalom