Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-05 / 176. (2693.) szám

ltolougiuestiifl ö, Biorda.

fV V • p 9 99 rr

„Mm Lémmé a jovo,

mindnyájam örülhetünk"

Irta: Neubauer Pál

Azért mert csak az ökör konzekvens, mint ahogy Bismarck állította, az önmagát felfaló paradoxonig kitermelt telivér következetlenség még nem jelenti, hogy százszázalékosan következetes gyakorlója a politikai éleslátás vaskancellárja. Bemard Shaw ez szeretne lenni és amilyen mélységes szkepszissel nem hisz önmagának, olyan gőgösen szeretné, hogy benne higyjenek az emberek.

Négy-öt napi mulatságosan felületes moszkvai tartózkodás után búcsúbeszédében imigyen szóla: „Ha Leniné a jövő, mindnyájan örülhetünk!“ Szólt és indult vissza Londonba, ahol még a vegetarianizmus is szebb dolog mint a bolsevizmus lg ér e ti öld j ének iíusos fazekai. Húst nem eszik, bort nem iszik — négy nap alatt kitapasztalta Oroszországot, jött, látott és meg volt győzve. Könnyű neki: csinál néhány paradoxont az uj megváltásról, kigunyolja azokat, akik következetlenséggel fogják megvádolni —: a világ komédia és a komédia elenyésző jelenete a Lenin bolseviz- musa. Olyan egészen mindegy, mit mond róla az ember! Ha bolygatni akarod a polgárt, kijelented, hogy földi paradicsom, Shaw bolygatni akar, ennyi az egész. így gondolhatná a „kcimo'y“ ember, de nem igy van. A milliomosok számjra irt szocializmusában azt a pompás mondatot faragta, hogy nincs tanítás, amely az egész igazságot fedné; nincs gondo- latforma, amely minden helyzetnek megfelelne. Most, hogy Oroszországban volt, az ellenkezőjét állítja, ami rendben van, mert vagy Shaw ő, vagy nem Shaw, illetve azért Shaw, mert nem Shaw. Mindenkor más. Érthető, mert koldus visel csak egy kalapot egy életen át. Shaw szellemi király. Joga van hozzá, hogy a kalapot cilinderrel, ezt a hálósipkával cserélje fel. Baj csak az, hogy akkor is ir, ha hálósipka van a fején és vagy éppen aludni készül, vagy éppen álmából ébredt. Ilyenkor elfelejti, hogy a paradoxon lényegéhez tartozik annak nem állandó használata, vagyis a paradoxont nem szabad állandósítani, ha nem akarunk a következetesség következetlenségének hibájába esni. Shaw est elkerülendő, következetlen, de oly megbízhatósággal, akár a Bismarck ökre. Ergo következetes és a koldus kalapját igazolja hálóe-apkában és cilinderrel a fején egyaránt. így gondolhatná a „komoly4' ember, de nem igy van.

Idézzem neki Shawt? Például ezt: „Diktatúrák korán halnak meg és egy parlamentre mindenkor szükség van“. Vagy: „A kapitalizmus nélkül Oroszország nem alkotott volna semmit; a kapitalista országok és a német mérnökök segítsége nélkül Lenin kísérlete borzalmasan csrifos débakelbe fulladt volna!”

Kár őt idézni, eleget teszi ő maga! Azonfelül pszihológiai naivitás lenne és joggal mondhatná, hogy ő, éppen ő az, aki a paradoxon igazáért vertkszik, ami persze már önmagában is eüer.trrmndáá de viszont éppen ellentmondásos helyzeti energiájánál fogva a paradoxon shawi igazolása. Van ö olyan bölcs, hogy a logikus gondolkodás fegyverét eleve kiüsse az ellenfél kezéből és amikor angard-állásban be nem várva a vezényszót, támad: „Logika nem gilt!” fejbevágással tulajdonképpen máris eldöntötte a harcot. Nem kell komolyan venni? önmagának árt, aki nem veszi komolyan, vagy szidja, mert talán Önmagát túlságosan komolyan veszi és bosszankodik, hogy a kotnyeles paradoxistának három világrész úgy tapsol, mint a felnőtt komolyságnak soha senki nem tapsolt Nagyon is komolyan illik venni Bemard Shawt, mert ő az és ma talán csakis ő, aki tudja, hogy a meggyőződött emberek nevetni akarnak és ő megnevetteti őket. Gondoljátok, hogy ez a mesterség könnyű? Feltétlenül nehezebb a komolyságnál. Ha Kari Kraus joggal mondta a kedélyes Bécsre, hogy: Egy várostól jó aszfaltot, jó világítást és jó közlekedést kívánok meg — kedélyes magam vagyok!” — úgy épp oly joggal mondhatom, hogy egy jó Írótól humort, humort és 'humort követelek — komoly magam vagyok, sőt annyira komoly, hogy cseppnyi humorom sincs és már sehogysem tudok örülni az életnek. Ezért szükségem van S-hawra, bár egyenesen kellemetlen nekem, hogy nem akar megkomolyodni. Viszont neki, akinek szüksége van rám, „az olvasóra”, van mély belátása és komoly logikája, ha azt mondja: Uram, nekem nem szabad megkomolyodnom; tudom, hogy önnek csak igy van szüksége Vám és mert nekem is szükségem van önre,

nem csaphatom önt be azzal a szintétikusan 75 évet és százezer paradoxont összefoglalóan felborító paradoxonnal, hogy vénségemre, amellyel most léptem be a fiatalságomba,

megkomolyodom. Ilyet komoly ember, akinek a paradoxon a kenyere, még akkor sem tesz,

ha megcsinálja a legrosszabb viccet és komolyan megkomolyodik. Ennél, uram, aztán már igazán komolyabb emlber vagyok! Higyje el, hogy ez a vicc nem vicc!

Tessék meghajolni előtte. „Ha Leniné a Jövő, mindnyájan örülhetünk”. Meg keli várni, mi nő ki ebből a mondatból. Bármi is lesz, mulatni fogunk rajta. Shaw és Stalin találkozása — kész vígjáték shawi recept szerint. Remélni keli, hogy nem lesz következetes. Ha

a politikai éleslátás Bismarckja akar tenni, két tényre kell gondolnia: Bismarckra, meg az ökörre. Én nem féltem őt, hogy Stalin megrekvirálta a bolsevizmus számára. Mit kezdjen Shaw-val a bolsevizmus? Kapitalista propagandát —, hogy megmaradjunk a paradoxonnál. De mert ez a következetlenség tuL ságosan következetes, biztos, hogy Shaw tény* lég meg fogja írni a bolsevizmus apológiáját. Ne tessék megbotránkozni: ezt csak azért teszi, hogy nevessenek rajta. Nem Shaw-on! A bolsevizmuson . . .

Lassale halálos szerelmének

csodálatos pályafutása a világtörténelem árnyékában

Rahoviiza hercegnő szomorú karrierje II. Lajos bajor király mellől a zenitre, onnan a párisi Opera homlokzatára

Paris, augusztus 3. Ki emlékezik Rakovitza Hóién hercegnőre? Pedig a szobra előtt naponta elmennek a párisi ak, anélkül, hogy sejtenék, hogy őt ábrázolja.

Paris szivében, az opera homlokzatán Carpeaux csoportozatának a középpontjában a szép, szenvedélyes arc az ö arca.

Ő az a táncoló nem tő, aki szilaj lendületével Pária szivének heves dobogását jelképezi. Húsz éve, hogy meghalt, öregen, elfelejtve, magára hagyottam De olyan csodálatos lendület, annyi életerő volt benne, hogy halála után se maradhat sokáig észrevétlenül. Legközelebb megjelenik az éle-trajza Marcell© Faucbier de la Vigne tollából. Húsz évvel a halála után néhány órára ezer és ezer ember számára életrekel ez a kain dós pály afutás, ez a kivételes női lélek.

A költő-király és a költők királya

Van Donning Helén, a későbbi Rakovitza hercegnő Münchenben született, a királyi palotában, ahol megelevenedtek körülötte a különös és melankólikus bajor királyok álmai, vágyai, szerelmei és ambíciói. Mikor I. Lajos, aki modem Athénná akarta varázsolni Münchent és palotákat, színházakat, múzeumokat építtetett, amíg a tönk szélére nem juttatta országát, lemondott a trónról, fia, Miksa lett a bajor király. Miksa megtartotta maga mellett a volt házi tanítóját, akiből barátja és tanácsadója lett: Van Donninget. Ez a skandináv eredetű tudós a történelmet tanította Berlinben, amíg Humboldt Vilmos észre nem vette és a bajor király mellé nem állította.

Anyai ágon Helén Heine Henrik, a költő rokona volt.

Az élet szeliden, zajtalanul folyt le a bajor udvarnál. Miksa mintaszerű uralkodó volt, a tündérmesék jó királya, felesége, a porosz királyi hercegnő, az egész ország jó angyala. Csak a szép, komoly, álmodozó trónörökös érezte magát mérhetetlenül egyedül. Senki sem törődött a nevelésével és a későbbi II. Lajos halálosan unatkozott. Egy napon azt hitte, álmodik:

az egyik terem mélyén egy kislány tűnt fel, valóságos tündér,

ugyanolyan élénk, amilyen fáradt volt a királyfi, ugyanolyan fürge, amilyen lassú a trónörökös és ugyanolyan szép, mint ő. A magányos trónörökösnek játszótársa lett; Lajos imádta Lohengrint és a kislány hamar beletalálta magát Elza szerepébe. A játszótársak később elváltak, de Lajos sokáig nem tudta elfelejteni a nyolcéves Helén mosolyát

Tizenkétéves menyasszony

Iíelén szép volt, szülei szerettek büszkélkedni vele

már tízéves korában beültették a szalonukba. Andersen, a dán mesemondó Olaszországból hazatértekor Vau Donningék vendége volt és sokat mesélt a kis Helénnek ambiciózus kis szirénekről és okos parasztlányokról, akik kb rályi udvarokba kerültek.

Gyermekkora két legerősebb benyomása a gyermek trónörökös és az öreg költö volt; Oz egyik megtanította a királyi valóságra, a másik a királyi álmokra. Tizenkétéves korában félig tréfából egy negyvenéves olasz ezredes menyasszonya lesz;

az ezredes szerelmes leveleket ir, amelyeket a kisleány vihogva mutogat a barátnőinek. Az okos nagyanya rendet teremt és He- lént elviszi Berlinbe.

Dickens, Meyerbeer és az orosz gárdatiszt

Másfél évet töltött Berlinben, megtanult egy sereg idegen nyelvet, de a nagyanya rémületére

valóságos udvarló dandár vette körül. Végül haza kellett küldeni Münchenbe. Berlinben megismerkedett egy fiatal balkáni fő- urral, Racövitza Janco herceggel. Helén akkor még nem tudta, hogy ez a fiatalember milyen szerepet fog játszani az életében. Családja időközben Turinba költözött, ahol akkor a piemonti udvar székelt. Helén egyszerre meghódít mindenkit Olaszországban, mint mindenütt, ahol élt.

EQyik legelső bámulója Cavour, a nagy miniszter,

aki szerette Van Donningéknál tölteni az estéit a fárasztó napi munka után. Ez 1857-ben volt, amikor Cavour azt hitte, megvalósíthatja élete álmát, diplomáciai lángelméje diadalát, Itália egyesítését. Helén benne élt Pie- mont történetének ebben a szép és küzdelmes korszakában. A két év alatt,, amelyet Turin- ban töltött, gyakori vendég volt a® udvarnál. Egyszerű udvar volt ez, mint a gazdája, Viktor Emánuel, ez a rusztikus hős, aki csak a vadászatot és a háborút szerette ős a hivatalos ebédeken karddal az oldalán ült, anélkül, hogy kinyitotta volna a száját.

A meghitt, vidéki udvar után Nizza: nagystílű, nemzetközi élet, angolok, oroszok, franciák. Nizza 1858-ban még Olaszországhoz tartozik, de rövidesen megtörténik a népszavazás: a fehér város a földközi tenger partján Franciaországé lesz. Közben a világtörténelem megy tovább a maga könyörtelen utján: Solferino, békekötés, az osztrák Lombardiát átengedik Piemontnak. De Helén csak az élettel törődik, a nagy emberek sorsával, akikkel megismerkedik,

Dickenssel, Meyefbeerrel, az orosz cárnövel.

Egy orosz tiszttel megismerkedik és nyomban belészeret; báró Krusenstein az első szerelme. Kotzebue báró, Krusenstein barátja, az érzékeny drámairó unokája nagyapjától örökölt irodalmi modorban jegyzi meg:

— Három rettenetes dolgon mentem keresztül életemben: egy tájfunon a kinai tengeren, egy vulkán kitörésén és

tanúja voltam Van Donning Helén szerelmének.

Lassale, a romantikus lázadó

A boldog napoknak vége szakad.

Helén még nincs tizennyolc éves és mér gyűlik az első felhő a feje felett. A berlini nagymama egyedüllétről panaszkodik, Helént magáihoz hívja. Berlinben gyakran jár a város egyik legérdekesebb szalonjába, Bonseri elnökék házához.

Itt sokat hallja emlegetni Lasalie Ferdinand a híres demokratavezér nevét. Rövidesen megismerkedik vele.

Kistermetű, erősen szemita külsejű ember volt, de mikor beszélt, mindenki őt hallgatta. Helén egyszerre csak váratlanul félbeszakítja:

— Engedje meg, nem értek magával egyet. Lassalle nem szokta meg, hogy ellenimondjanak neki.

De egy csapásra beleszeretett a fiatal

leányba.

Mikor Helén hazament, Lassalle kisérte, a lépcsőn felkapta, levitte a karján és beültette a hintójába. Ez a vakmerő viselkedés Helénnek akkor egészen természetesnek tűnt fel.

— Holnap — mondta Lassalle bucsuzásul — tiszteletemet teszem édesanyjánál és megkérem a kezét

Lassale párbaja a herceggel

Ezután hosszú krízis következett.

Ennek a házasságnak ezer akadálya volt: Helén szülei hallani sem akartak róla.

Komoly, rokonszenves, minden tekintetben előnyös kérője volt, a balkáni főnemes, aki már kislány korában imádta: Racövitza Janóé herceg. Helén szerette Lassalet, mert szerette a híres embereket. Lassale utána utazott Genfbe és óránként táviratokkal ostromolta. A választás a lázadó politikus javára ütött ki. De végül győzött a család.

De Lassale, akinek életében minden sikerül, nem mond le. Botrány.

Párbaj Lassale és a herceg között.

Helén szerelme újra fellobban. Tudja, hogy Lassale remek lövő; azt reméli, hogy a herceg marad a párbaj színterén.

A párbaj megtörténik: Lassale halálos sebet kap.

Különös a női lélek, a látszólag áthághatatlan akadály összekapcsolja Helént Rakovitza herceggel; rövidesen a felesége lesz. A herceget a hatóságok üldözik; diplomáciai segédlettel jut át az országhatáron és a fiatal pár Bukarestbe kerül.

Ott és Rakovitza herceg falusi birtokán gazdag és műveletlen bojárok között élnek.

De Janco gyenge szervezetű, tüdőbajt kap és a betegség a hatvanas években elviszi.

Helén egyedül marad Nizzában.

Ekkor, huszonkétéves korában kezd el ha- nyatlani a tündöklő szépségű nő csillaga. Még egy nagy szerelme volt:

Carpeaux, a szobrász, aki Párisban megmintázta az Opera homlokzatán Helént.

Bismarck érdeklődik ,..

Néhány év múlva visszatér Németországba, szülei nagyszerű partiét tartogatnak számára, Bismarck érdeklődni kezd a szép és szellemes fiatal asszony iránt és felajánlja neki, hogy korlátlan hitele lesz Pár is legnagyobb szabónőinél, ha annyi fáradságot vesz, hogy megtanulja a siffrirozott írást. Helént azonban jobban vonzza a színészet; meglehetős sikerrel debütál és egy‘sereg város ünnepli. Egy színész felesége lesz, de a házasság csak öt évig tart.

De Lassale emléke kísérti.

Búcsút mond a színpadnak, annál is inkább, mert anyagilag független.

Oroszországba költözik és forradalmárokkal barátkozik.

Ebből is kiábrándul, a szabad Amerika vonzza ellenállhatatlanul. Onnan is visszatér, egy orosz politikus felesége lesz, az elhagyja, Helén, mint valami szép vándormadár bolyong Európában. 1911-ben meghal, mindenkitől elhagyatva ...

— Hatalmas uj Buddha-bazilikát nyit meg

India alkirálya. Londonból jelentik: Willing- don Ior<j, India alkirálya a® év végefelé nagy ünnepségek között nyitja meg a Saranathban épült új Búd,ciha-templomot a® összes^ országokban élő buddhisták küldöttségének jelenlétében. A templomot ugyanazon a helyen építették, ahol harmadifélezer éve Buddha magyarázta tanait első öt tanítványának. A templom főtornya 110 láb magas, stilusa a legszigorúbban követi a buddhista épitésmo- dont, és egyetlen Buddha-szobrát a jaipuri képzőművészeti iskola a saranathi múzeumban levő Buddha-kép után készítette. A templom mai kapcsolatban nemzetközi buddhista intézetet állítanak fel, amelyben a világ minden részének tudósai a buddhizmussal kapcsolatos tudományos kutatásokat fognak folytatni. Az intézet céljaira Kina 8000 rendkívül ritka könyvből álló, felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt adományozott,, >jj---... - ___----------------------------rstámr

4