Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-29 / 196. (2713.) szám

t>exgaiA\mAarhi rlar Ki képviseli Genfben a n^fanraW tzlovák kisebbséget? SzOHfi Géza nyilatkozatának cseh visszhangja Prága, augusztus 28. A múlt napokban közöltük Szülő Géza dr. képviselőnek, a ki­sebbségi kongresszus magyar elnökiének nyilatkozatát, amelyet lapunk munkatársá­nak a genfi kisebbségi kongresszusra való elutazása előtt adott. A nyilatkozatot a cseh nemzeti demokrata Národni Politika teljes terjedelmében közi s a magyarországi szlo­vákoknak a genfi kongresszuson való rész­vétele kérdéséről azt jegyzi meg, hogy: „Ezen a konferencián az fog kitűnni, hogy a legszebb és legjobb helyzetben van a ma­gyarországi szlovák kisebbség, miig a leg­rosszabb sors a csehszlovákiai magyar ki­sebbséget érte. Más eredményt — úgymond — az Amende- és Szüllő-féle rendezéstől nem is lehet várni." Szülő Géza nyilatkozata egyébként bejár­ta az egész cseh sajtót. A Lidové Novi-ny ugyancsak ismerteti Szülő szavait s ehhez a következőket fűzi: „Miután a magyarországi szlovák kisebbség a magyar rezsim hibája folytán kellően nincs megszervezve, ezért a magyarországi szlovák kisebbség he­lyett a magyarországi szlovákok kulturá­lis Jednotája küld ki delegátust, amely -Tednoiának székhelye Pozsony. (?) A genfi kisebbségi kongresszusra a magyar- országi szlovákok képviseletében Hrdlie- ka Lúd évit tanár, a Jednota elnöke utazik, aki tótkomlósi evangélikus lelkész volt. HrdíMcka már elutazott Genfbe, bár fennáll a veszély, hogy a kongresszus nem isimeri el (?) a magyarországi szlovákok képvisele­tének a jogát. Megvan azonban annak a re­ménye, hogy a kongresszus lesz annyira tár­gyilagos, hogy Hrdlicka tanár mandátumát elismeni addig az ideig, amíg a magyaror­szági szlovákok kikitkldhetik saját képviselői­ket." A Lidové Noviny közleménye után úgy látszik, hogy a magyarországi szlovákoknak kétféle képviselete lesz Geufben: hivatalos és hívatlan. Hrdlicka tanár csakis az utóbbi lehet — Hévén csehszlovákiai lakos. Külön­ben megnyugtathatjuk oseh laptársainkat, hogy a kisebbségi kongresszus elnöksége és plénuma is — ebben a kérdésben Is — tár­gyilagos lesz. „A dolgok távolról sem állnak olyan rosszul" A pozsonyi „Deutsche Zeitung" érdekes cikke Benes egyik leg­újabb nyilatkozatával kapcsolatban — Hogy él külügyminiszterünk T ísféliö fin i peringé! forradalom ? Madrid, augusztus 28. Eddig ellenőrizhetet­len jelentés szerint Lisszabonban és Portu­gália sok vidéki városában a forradalom ve­szedelme nem múlt el teljesen. Az uocai har­cok sokhelyütt tovább folynak. Carmona dik­tatúráját mindazonáltal egyelőre, nem fenye­geti veszedelem. Pozsony, augusztus 28. A „Deutsche Zeitung für die Slovra- kei", az országos keresztényszocialista párt német lapja, legújabb számában ér­dekes cikket közöl a gazdasági krízis és Benes külügyminiszter különös viszonyá­ról. A cikk annyira érdekes és jellemző, hogy az alábbiakban részletesen ismer­tetjük. A oseh nemzeti szocialisták pardülbici párt­napján — írja a D. Z. für dió Slowakei — Be- ■nes dr. külügyminiszter kijelentette, hogy „Csehszlovákiában a dolgok távolról sem Ali­nak olyan rosszul, mint ahogy sokan gondo-1- ják“. Ez a megjegyzés természetesen még a cseh sajtóból is azonnal .energikus ellenkezést váltott ki, amely elsősorban a külügyminiszter nr személye ellen irányult. Stribrny lapja, a Poledni List, ezért már többször megtámadta öt. Legutóbb olyan állításokat. kockáztatott meg a lap. amelyeket eddig nem cáfoltak meg és amelyek megértetik, hogy Ben esnek módjá­ban volt a parduhicihez hasonló kijelentéseket tenni, természetesen csak amennyiben ezek sa­ját személyét és saját jólétét érintették. A lap azt hiszi, hogy Benes azzal az állításával, hogy ebben az államban a dolgok korántsem állnak olyan rosszul, valószínűleg arra a fényűzően fölépített nyári kastélyára gondolt, amely Ó táboriban éppen ebben az évben készült el. Valóban annak az embernek, aki ebben a me­sébe illő nyári kastélyban lakik, ahol egy már- ványtömbnek nagyobb értéke van, mint egy egész prágai, baradrkolóniának, nem inehet rosz- szui a dolga. De annak sem mehet rosszul a dolga, mondja a lap, akinek nem csak egy fedél van a feje fölött, amikor alszik, hanem, *ki az egész éven át minden nap akár más-más szobá­ban alhat, eltekintve a genfi, vagy a párisi luxusszállodák szobáitól. A Poledni List azután a fölsorolásban még kimerítőbb és ezt írja: „Ennek a szerencsés, mi­niszternek, aki a sors akarata következtében most már 13 év óta miniszter és akinek „ná­lunk neon mégy rosszul1', nyári palotáján kívül Prága-Bu'benecsben nagyszerű (villája van és az éppen most átépített Gzernin-palotában a Hrad- zsinon huszszobás lakása. Emellett valószínűleg a külügyminisztériumban is vannak szobái, va­lamint a rendelkezésére áll a ploskovitzi állami kastély a maga teljességében. Annyi lakása van tehát, hogy nem tudja, melyikbe menjen és ezért „nálunk nem mehet, neki olyan rosszul44. A nemzeti szocialisták, akik ótábor vidékén lé­vő párthíveiknek port akartak a szemükbe hin­teni, ötezer koronát adományozta!?: a község­nek, ebből 2000 koronát az idegenforgalomnak, ezer koronát a turista-egyesületeknek, ugyan­ennyit a helyi nemzeti szocialista szervezetnek és ezer koronát az ottani tűzoltóknak, akik a külügyminiszter urnák olymódon fejezték ki kőszönetüket, hogy a tűzoltóság tiszteletbeli tagjává választották meg. Egyébként Konopist- han a háború előtt nem történtek olyan dolgok, mint amilyenek most ótáborban. A villa magas fallal van körülvéve és ezt a falat 20 lépés tá­volságra senkinek sem szabad megközelítenie. Érdekes lenne annak a megállapítása, hogy Be­nes dr. legalább det-ektivjeit maga fizeti-e? ótáborban, amely község majdnem Tábor vá: rosának elővárosa, azonnal uj csendőrál 1 qmást- létesítettek, amint á Benes-válfl elkészült. A csemdőnsóg őrzi & villát, hogy éjjel ne ragasz­tanak * vili* falár* Poledni List-példányo&at, A VÁCIUCCAI HÖLGYTISZTELET Regényes elbeszélés . —• Az elvtárs bölcs belátására bizz/uk a dolgot, vájjon ez Indikál ista vagy zimimerwal- distn Monaszterly? Ezüstfűzfa órákig el tudott disputáim az ilyen és hasonló kérdéseken és Katonáné ra­jongó tekintettel, átszellemült arccal, a hű tanítvány bámulatával tettevett az irodában, főtt tengeri csutkát, ribizlit és tökfőzeléket evett, miután ez volt a vérbeli kommunista igazi táplálkozása. Talán elunta volna magát Katonáné e mindennapi foglalkozásban, ha nem akad egy vén irodaszolga, aki a szesztilalom mel­lett is mindennap sikeresen leitta magát és részeg fejjel burzsujnak vallotta magát. — Én ötven esztendeje vagyok kommunis­ta, én megszolgáltam a miagamét, most az uj világban éppen eljött az ideje, hogy burzsuj .legyek — vallotta az irodaszolga, mikor fel- öntött a garatra. Hiábavaló volt minden rábeszélés, Szvete- nai, aki régebben a hullaszálliló-irodában dolgozott és maga i-s részt vett a hullaezálli- tóik munkálkodásában,, hallani sem akart ar­ról, hogy tovább is proletár maradjon, mikor az „eszmék" győzedelmeskedtek. A hölgyek, akik Ezüst-fűzfa „népbiztos" körűi, működtek, hiába tartották Szvetenait szónoklatokkal, rendületlenül látogatta a ferencvárosi kis­kocsmákat, abol titokban bort mértek azok­nak, akik neim akartak beletörődni az uj vi­lágrendbe és mindenáron a burzsoáziához kí­vántak tartozni.- Burzsuj vagyok! Elég volt a huUaszálli- iásból! ordított Szvetenai, mikor iroda- szolga lett. a Váci uocában. Ez a Szvetenai hozta hírül, hogy a ferenc­városi kiskocsmában, ahol a huíllaintézet kö­rül titokban bort mértek: valamelyik napom razziái tartottak a vörös katonák és a „többi grófokkal és űriem berekkel" együtt, akik a '! akormány ellen „összeesküvést" szőt­tek, azaz bori ittak: letartóztatták Koimpolti ural w ;iki olyan gorombán viselkedett a vörös katoniáflc-kial azembeus mint akárcsak a Irta: KRÚDY GYULA régi időkben a kon stáblerrel szoktak az úri­emberek go>ro;mbáskodni. — Majd én leszedem magáról ezt a ruhát! — fenyegetőzött a mulatságában megzavart úriember. — Igen, ez csak Kompolti lehet! — véle­kedett a szivén talált Katonáné, mert még mindig pislogott a parázs a hamu alatt szi­vében: a régi szerelem Komp ölti iránt, bár­mily nagy változások történitek életében az uj politikai atmoszféra bevonulásával. Katonáné rövid ideig gondolkozott a teen­dő felett, merít megszokta a gyors cselekvést, írógépéhez lépett, elfogatási parancsot irt Kompolti ellen és a népbiztosság pecsétjét, amellyel mint Ezüstfüzfa bizalmasa szabadon rendelkezett: rányomta az „Elfogatási pa­rancsra"; sőt nagyobb nyomaték kedvéért Ezüstfüzfa nevét is alákanyarifotta az írás­nak. Ezután Szvetenainaik néhány litert he­lyezett kilátásba abból a bor.mennyiségiből, amelyet a népbiztosság a központból kapott és Szvetenai. nyomban felöltözött vöröskato­nának. Katonáné egy revolver tokot kötött derekára és igy indult expedíciójára, Pest akikor is (később is) kisváros volt, mindenki tudta, hogy a halálbüntetésre ki­szemelteket. igy a szesztilalom ellen vétőket is az Orszáigház pincéjébe szállítótták, mint valami várba, alliol azok földalatti fás- és sze­neskamrákban töltötték napjaikat. Igaz, hogy nem a legkényelmesebb lakás volt ez, de úgynevezett „kékpénzért", azaz ■az osztrák-magyar bőnk bankóiért, itt min­dent éppen úgy lehetett kapni, mint a város kellős közepén, a jó ágyneműtől kezdve a francia pezsgőig. Ezenkívül a parancsnok bizonyos „Csenni ,Tó<skfl" nevű: veszedelmes ember hírében ál­lott, akiivel nem mert Renki kikötni. Gép­fegyverei. kézibombái és páncélos gépkocsi­jai voltaik neki és legényeinek. Ha végigvo­nult a városon gépeivel: tüzoltó-k űrt jelnek visító hangja elől egyformán elbújtak nép­biztosok éfc burzaujok. idd Caarni Jóska felügyelet© *lá került: nyugodtan, ülhetett az Orazágház földalatti termeiben. Nagyobb baj nem történhetett vele annál, hogy a vezér agyonlövette. Ámde ezt sokkal ritkábban tette, mint a hixe. (A vezér belliiről igen szentimentális, érzelgős természetű ember volt, női hímzéshez hason­ló, pókláb-betűivel szerelmes verseket irt. Hivatalos akták hátára — a „felzetükre".) Itt ült az „összeesküvésben" tettes Kom­pom is, akit a ferencvárosi kiskocsmából hoztak be, ahol a söntésben bort ivott más társaival együtt. — ó-ál — kiáltotta a vezér, amikor az el­fogatási parancsot meglátta. — Mit akartok azzal az ártatlan emberrel csinálni? — Forradalmi Törvényszék elé állítani, elvtárs — felelt komolyan Katonáné, aki már tudta, hogyan kell abban az időiben be­szélni. — Kiadom, hogyne adnám ki, csak egy kis Írást szerkesztek róla — felett a bandavezér és félelmetes világoszöld szemével tetőtől talpig végigmérte Katonánét. — írást kell ad:nd a fogolynak, hogy hol töltötte idejét. Nem ereszthetem el üres kézzel ebben a nagyvárosban. A vezér leült és ökölvívó vörös öklében hímzéshez hasonló, hosszú, nőies • betűkből összerakta következő mondanivalóját: „Mindenféle Forradalmi Törvényszékihez. Kompolti ur védelmem alatt áll. Nevezett­nek bajaszála se görbüljön. Aki ellene vét, velem gyűlik meg a baja. Gserny József." — Ezt adom a fogoly kezébe és most már mehet! — mond. a vezér és Pelhozatta Kom­pot! it a pincéből. Katonáné átvette az ájuld ózó foglyot és automobilján etetve vitte a Váci uocába. Szvetenai a vörös katona ezuronyos puskájá­val a sofőr mellett Ült, hogy a kíséretet je­lentse'. Odalent az automobil békéjében Ka­tonáné lassan át ved lett Kikericsy l?i$<isz- szonnyá: — Nem tehetek róla. Megmozdult a szi­vem, amikor ügyedről hallottam. Rájöttem, hogy jobban szeretitek elveimnél.- Még Ezü«{fűzfánál is? — kérdezte a régi vőlegény. — Még magánál Csicsörínnéi i« jobímn .szerettek —- ismételte ré^módiíaean adatár* amint »hogy ez már egyezér megtörtént. Nincs olyan fontos állami intézmény, amelyre üyen alaposan és hathatósan fölfigyelnének ée> lőpor-, vagy. dinamitraktárt nem őriznek úgy, mint a szocialista miniszter nyári luxuspalotáját. Ezéít „nem állnak a dolgok olyan rosszul nálunk41, különösen akkor nem, ha a pardülbici ünnepi beszéd fogalmazványa áz ótábori luxus­villában látott napvilágot, Benes dr. ebből a gyűlöletes, de érdekes meg­állapításból talán be fogja látni, hogy szüksége volna rá, hogy a valódi viszonyokról jobban tájékozódjék. Lehet, hogy neon fogja ezt be­látni, nincs rá szüksége. Adófizetők mindig lesznek! Igazságtalanok lennénk Benes dr. külügymi­niszterrel szemben, ha ezeket a megállapításo­kat & külügyminiszterre korlátoznánk. Ez a kép, amely a vezérlő csehszlovák politiku& élet­nívóját mutatja be, minden nehézség nélkül Í obbra-balra kiépíthető. Vagy talán véletlen, togy egy cseh ellenzéki lap épp most indul föl azon, hogy Udrzsal miniszter-elnök leányával a karisbadi esdi katonai házban kétszobás lakást foglalt le a kúra tartamára, míg kétszáznál több tiszti kérvényt elutasítottak azzal, hogy ebben az intézetben nincs hely? Vagy véletlen-e ta­lán, hogy egy prágai déli lapban naponta egy rovat jelenik meg, amelyben számtalan esetet közölnek arról, hogy állami funkcionáriusok, hivatalnokok és politikusok családjaikkal álla­mi autókban járják be egész Európát? Be le­het-e látni, hogy a kereskedelmi minisztérium­ban az exportgabona állami garanciájának en­gedélyezését • kérelmező 30 kérvényt minden sürgős intervenció -ellenére mindaddig nem lehet- eiintézni, „amíg a döntő tényezők nem érkez­nek vissza Prágába44? Hűvös mosollyal azt a felvilágosítást adják ezen a helyen, hogy ..a jövő hónap első fele előtt e kérvények elinté­zése nem várható44. Közben naponta ú jabb muu- kásezreket kell elbocsátani, a gyárak kapuit bezárni, mert exporthitelek nélkül, amelyek kü­lönben is a minimumra vannak korlátozva, le­hetetlen üzleteket kötni. A „döntő faktorok" időközben állami autókkal nyári kiránduláso­kat tesznek és senki sem mer odahatni, hogy legalább arra a néhány órára jöjjenek Prágába, amig ezeket a kérvényeket elintéznék. Nincs olyan külföldi vezető politikus, akit a- körülmé­nyek ne kényszeritettek volna nyári szabad­sága félbeszakítására. Nálunk azonban -— úgy látszik — a magánérdekek állnak az előtérben. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ilymódon az általános gazdasági krízisről nem lehet helyes képet- alkotni és hogy fogalmuk sincs az embe­reknek, hány ember rohan ma a-z éhség karjai­ba! E könnyelmű politika áldozatai huzamosabb ideig nem fognak megelégedni azzal a kijelen­téssel, hogy. „a dolgok korántsem állnak olyan -rosszul*4, mert közben korog a gyomruk", — fejezi be cikkét * D. Z. für die Slowakeí, 1981 augnwtus 29, agamba! szorított kémei * véci-uooai népíbiztotssAg fó- hizalmifja. A régi vőlegény a meghatottságtól daralb- ideíg szólni sem tudottt. Valóban nem tudta azelőtt elképzelni, hogy a világmegváltó esz­méken győzedelmeskedjék a polgári érte­lemben vett szerelem, amely a régi Váci uc- cában nyílott és virágzott, néha hervadt, máskor illatoz ott, mint ez már a virágok éle­tében előfordulni szokott. — Pedig már kezdtem azft hinni, hogy Bu­cka rin többet ér n álamnál. — ő csak egy eszme volt, de te vagy az eszmény — felelt Kikericsy kisasszony, mely szavaiknak értelmét a régi vőlegény nem tudta megérteni, de annál jobban megismer­te azok értékét, amikor Kikericsy kisasszony régimódi, nyelves, kiadós, „burzsoáziádnál használt édesded és szintea másvilágig érő csókot nyomott a szájára. Polgári ért-elem­ben vett puszi volt ez, ahogy menyasszony és vőlegény esókolózni szoktak, amikor csók formájában mondják el mindazokat az érzel­meket, amelyek testükben és lelkűkben él­nek. Dóczy Lajos báró irt ilyen csókról a „Csók" ciimü könyvében, amelyet diszk!adás­ban szoktak a belvárosi könyvkereskedésben karácsonyi ajándékul megvenni vőlegények a menyasszonyaiknak, mert az illendőség miatt kistoalbakelengyéfc még nem vehetnek. Csókol ózva értek a Váci uocába, ahol az automobilt útijára bocsátották, Szvetenai le­tette sznrooyos puskáját és visszatért a hul­laház körüli kisvendéglőkbe, amelyek közül különösen a Régi a-rabs szürkéhez címzettet ajánlotta a jegyesek figyelmébe. Ámde az egymásra Máit szerelmesek a vendéglő-láto­gatás helyett a váci/uoeai sétát választották, amelyet karonfogóava tettek, mintha eljegy­zési hírük megjelent volna már az újságok­ban és az Ismerősök Szerencsek iván aítait. várnák most váeiiuccai sétájuk alkalmából. A kirakatok zárva voltak, de a bolti redő­nyökön át képzeletükben látták a kisbaba- ruhácskákat a vácimecai gyetmekruha-kész itő kirakatában, amelyet a fiatal párok szem- ügyre vesznek. — Ezüstfüzfa és az eszme rabszolgája vol tani, de szerencsésen megszöktem rabságom­ból — mond Kikericsy kisasszony, amikor sze relmét megt a látta. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom