Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-28 / 195. (2712.) szám

4 na 'PRÁGÁI -AVaCíVAR' H1 RXiAP 1931 augusztus 28, péntek. A bártfai orvosgyülós fcnios határozata A heiefszlovenszkéi orvosok elégedetlenek a Lieiebny Fond-dal s ha 30 nap a’att nem kapják meg fizetésüket, beszüntetik a rendelést csak aranypengőiben számolandók ©1 az augusz­tus 15-e előtt teljesített adó- s mindennemű 'közfizetések is. Bethlen Srácban Grác, augusztus 27. A Tage.vbote jelentése szerint Bethlen István gróf magyar miniszter- elnök kedd este Grácba érkezett s a Grand Ho­telben szállott meg. Az újságírók ostroma elől teljesen elzárkózott s mindössze annyit mon­dott, hogy fáradtnak érzi magát s ezért pihe­nésre van szüksége. KASSAI NŐI ESI Hosszú hallgatás után ismét megszólal a kas­sai notesz s igazán nem Írhatna aktuálisabb dologról, mint a magyar sz in'szezonról, amely — mint jelentettük — augusztus 29-én veszi ■ kezdetét Kassán. A keletszlovenszkói magyar ! Thália, hosszú nyári szünet után, ismét meg- ' nyitja temploma kapuit, hogy egyre szegénye- dőbb, virágtalanabb oltárán magasra szitsa a I magyar szó szeretetének tüzet. Azt a tüzet, | melynek szitására minden esztendőben keve- 1 isebb nap és kevesebb lélegzet jut a szomorú j hsziovenszkói ég alatt s amely mintha minden | esztendőben gyöngébben és vissz'hangtalanab- j bul csengene. Őszintén megvalljuk: sosem állottunk még nagyobb aggódással egy kapunyitásnál sem, mint a szlovenszkói magyar színházak idei ka­punyitásánál. Az egyre súlyosbodó gazdasági krízis s a nyomában járó apatikus fásultság nem sok jóval kecsegtet egy irányban sem, de különösen nem a színházak frontján. Ha vala­mikor. akkor most halálos-komotyan szükséges a legszélesebb magyar rétegekben való tudato­sítása annak, hogy a szlovenszkói magyar szó é'et-e a szlovenszkói magyar lélek életét is je­lenti s hogy a szlovenszkói magyar szó egyik szentélye a magyar színház. Ha ez a szentély összeomlana, nem mondjuk, a világ marad to­vábbra is világ, csakhogy a mi számunkra még a mainál is keservesebb, fojtogatóbb lenne. Ezért kell ma. mint még soha máskor. Össze­szokott. fogakkal, egymásnak feszített vállal őrködni a szlovenszkói magyar Thália élete fölött s ha kell: utolsó filléreink árán is lehető­séget nyújtani annak, hogy szülészeink ajkán ne haljon el a magyar szó, hogy ezt az eszten­dőt, amely valószínűleg nagyon súlyos lesz, nagyobb megrázkódtatások nélkül ússza meg a szlovenszkói magyar színészet. Ezért kell ma mindenkinek, aki csak teheti, színházba járni, még azoknak is, akik az elmúlt esztendőkben világért sem tették volna be a lábukat a magyar színházba. Mert — sajnos — ilyenek Í6 akadnak bőven. * Szezonnyitó előadásul a „Pesti cseléd" című operettet tűzte műsorra a kassai magyar szín­ház igazgatósága. A fiatalon elhunyt Szenes Bé.a egyik legjobb darabjának, a Gazdag lány­nak operettváltozata ez a darab, melyhez Radó József irt stilszerü. kedves muzsikát, Az ope- rettkedvelö közönségnek ezidén is alkalma lesz gyönyörködni Kovács Kató bájos szőkeségé­ben. Jeney János leánysziveket dobogtató já­tékában, az uj tagokként startoló Timár Kató és Ra.jz János .pompás táncaiban, akikről úgy tudjuk, hogy nagyon ügyes, tehetséges sziné- szok. és a többiekben: Szigethy Irénben. Mihá­lyi Ernőben, Vécsey Ilonában, Farkas Paliban. Némethy Zoltánban, akiknek a képességei bi­zonyára sikerre viszik nemcsak a szombati sze­zonnyitó előadást, de a. többi operettelőadáso­kat is. Ezt. nem mi követeljük, hanem a szlo­venszkói magyar színjátszás érdeke: az ö ér­deklik, a mi érdekünk, — mindnyájunké. És ezt kell megérteni valamennyiünknek. * —• Meddig fogsz szeretni? Ez a elme Halász Imre nagysikerű darab- újdonságának. melyet szerencsés kézzel válasz­tottak a nagyrészt uj tagokból álló prózai együttes bemutatkozó előadásául. Ez a bemu­tatkozó előadás kedden lesz s azon az estén nemeink a darab egyik főszereplője kérdezi meg imádottjátó], hanem az egész együttes aj­kán ott lesz a kérdés: — Meddig fogsz szeretni? Kérdés a közönséghez, amely holtbizonyosan eldönti a további prózai előadások sorsát. Nos, mi előre megadhatjuk a választ: ha ez az előadás rossz lesz, akkor egy pillanatig sem, ha pedig jó: —■ akkor sokáig, a szezon végéig, de legalább a legközelebbi rossz előadásig. Szeretnek, ha az utóbbi válasz esne a kedd esti kérdésre. * Végül volna még néhány szavunk a társulat kél rendezőjéhez: íványi Dezsőhöz és Mészáros Bélához, akiket nem ismerünk, de föltételezzük róluk, hogy járatos, izmos legények a színpad birodalmában. Kényelmetlen, zavaros örökséget vesznek át, kll’önösen a prózai rendező, Mészáros Béla, mert az elmúlt esztendőben itt sok minden nem ment úgy. ahogy mennie kellett volna. Ennek Ismeretében fülfokozott erővel, ellentmondást nem tűrő akarattal s főként: szerencsés hozzá­értéssel kell törekedniük arra. hogy az előadá­sok presztízsét és nívóját a tradicionális mér­tékre emeljék vissza. Á társulat jövője, a sze­zon jó, vagy balsikere nagyrészt tőlük függ, a kettőjük munkájától, amelyet őszintén támoga­tunk,'ha az olyan lesz, amilyent az itteni spe- cíáüs érdekek megkövetelnek. Ennyit útra valóul. Reméljük, hogy nem csalatkozunk bennük s sniit-k reményével a szlovenszkói magyar szó mindermkfölött álló szer etet ével várjuk a szom­bati kapunyitást. Kelembéri Sándor. ! Bártíaiürdö, augusztus 27. A BS-ik orvosi , zsúp a — mint a P. M. H. szerdai száma rö- I vid hírben közölte — most fejezte be kétna- ! pos gyűlését Bárífaifürdőn Szabó Gusztáv dr. kassai nőgyógyász elnökletével. Az impozáns orvosgyülés lefolyásáról részleteden alábbi tudósításunk számol be: A Szabó Gusztáv dr. elnöltólete alatt rendíki- ! vül nagy számban megjelent orvosokat a für­dő igazgatásán részéről Liehtig Arthur dr., Bártfafürdö igazgatója, Atlasz Miklós dr. für- ) dőorvois és Fuchs Lépőt dr. ügyvéd, igaagató- | sági tag fogadták és üdvözölték. Az orvoskon- j gresszus tagjai megérkezésük után megtekin- i tették a fürdőházakat, a meleg szénsavas, ! mór- és fenyőfürdőket, a hidgeviz-gyógyinté- j zetet és az inhalatórhraiot. Bártfafürdö beren- i dezése különösen azok körében keltett kelle­mes meglepetés’, akik messzebb vidékről látogattak el ide. A Koweesni Ervin kassai zenetanár által szervezett és dirigált 14 tagú művészi zenekar sétában gyorsén yenek hang­jai mellett járták be a kongresszus tagjai a fürdőhelyet, melyről a legnagyobb elismerés h a rvgján nyilatkozlak. Az esti órákban az A s térin kursza Ion iában nyitotta meg Szabó Gusztáv dr. a közgyűlést, üdvözölve a megjelenteket. A közelmúltban elhalt Máthé Gábor dr. kassai orvosról mon­dott megemlékező szavait a kartársi gyász jeléül a kongresszus felállva hallgatta végig. Az elnöki emelvényen Holénia Gyula dr. és Galotsik Sándor dr. eperjesi orvosok mini ál- elnök ök és Kozma dr. kassai orvos, főtitkár foglaltak helyet. A főtitkári jelentés után hosszas vita volt a Lieeebni Fondda! szemben emelt panaszok körül. Az orvosok a Lieöebni Foódtól gyak­ran csak nagy késéssel kapják meg a nekik járó összegeket. Hol ma un dr., Lieska dr. és Meldiner dr. felszólalása után egyhangú ha­tározatként elfogadták, hogy értesítik a Liecebni Fondot, hogy amennyi­ben az orvosok hátralékos fizetéseiket 30 napon belül meg nem kapják, az alap ré­szére beszünteti a rendeléseket. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozásra hívják fel a többi orvosszövetségeket is. Ezután Sza­bó Gusztáv dr., a híres nőgyógyász tartott ér­tékes előadást. A gyűlés másodnapján Manóéi dr. bereg­szászi belgyógyász, Melchner dr. kassai gyer­mekorvos és Blum dr. röntgenológus tartot­tak értékes előadásokat. Az előadásokhoz Nemcsányi dr., Kozma dr. és Síink ó dr. szól­tak hozzá. Atlasz dr. kollégái figyelmébe ajánlotta Bárt fáit, mint nagyszerű gyógyhe­lyet, amely Luhacsovice és Franzensbad gyógytényezőit nagyszerűen egyesíti. A kongresszus délután autókkal ábrándul! a lengyelek világfürdőjébe, Krvnicára. A kongresszus alkalmával adott 150 teríté­kű banketten a kongresszus tagjain kívül részivelt és pohárköszöntőt mondott Volosi- nevich járási főnök és Wyest főjegyző. Fel­szólalt Szabó Gusztáv dr., aki a vendéglátó Bártfafürdö igazgatóságát üdvözölte s a Bárt- fán látottak fölött igaz elismerését fejezte ki. Felszólaltak még Áusterlitz dr. bártfai, At­lasz dr. bártfai és Strauss dr. eperjesi orvo­sok. A banketten a kitűnő Stelnliart-konylia re­mekelt. Az orvoskongresszus elhatározta, hogy a közeljövőben Bártfafürdőn fogjál megtartani az orvos-nagygyűlést. „SZERVUSZ GÁLYIK!" Irta: BODROGKÖZY ZOLTÁN Gál lik. vagy amint a falunkbelL nép hívta: Gályik, igazi kötözi Ív alá® nemzetet; ur volt. A jobbágyoág fölszabadítása után ali<r maradt egyebe, égy jókora belsőségnél, 10 hold földjé­nél 6 ezt most már magának kellett megművel­nie. „Szervusz Gályik -nak is hívták, de erről később. A rozzant házikó napról-napra roskadozott, alig volt miből tataroztatnia. s mikor mint apró gimnazista megismertein az öreget, csak annyi­ban vált ki a parasztok közül, hogy posztóru- hában járt, de bizony azon is több volt a folt, mint az eredeti posztó. Vasárnaponként azon­ban fölvette a bosszú, lobákszinü, luteránus ka­bátot, s abban ment templomba a közeli vá­rosba. Két lovat, két tehenet, egy magkocát éé ba­romfiakat tartott, maga szántogatott s a háza- táját •— özvegyember lévén — a régi szolgá­lója tartotta rendben. Nagytestű, bozontos, öszhaju ember volt, az arcát borotválta, rövidrenyirt bajuszt s körül az álla alatt, ugynvezett Kossuth-szak ált vi­selt. A pipa folytan az agyarában füstölgött és förtelmes dohányokat szívott. Az édesanyám — ha jönni látta — elébe ment, kiverette vele a pipáját, megtömette az apám dohányával,, mi­vel az övének bűzét nem állhatta, miután az öreg más hiányában elszívta a napraforgó- és a krumplilevelefc is. Abban az időben engedte meg a kormány a saját használatra való dohányültetést; 20 négy­szögölért 20 Irtot kellett fizetni. Atyám maga is nagy dohányos lévén, termelt is és Gál lik Sándor bátyó kért tőle a föl maradt palántából. Ezzel akart szerencsét próbálni. Közvetlen a kertjének a háta mögött volt egy darab földje, abba kukoricát ültetett & a széleit körülültette napraforgóval, beljebb kö­vetkezett köröskörül két süni sor cirok, azután a kukorica, s a terület közepébe ültette a tilos palántákat. Hogy rá ne jöjjenek a turpisságára, a kuko­ricásba senkit sem engedett belépni, maga ka- pálgatta az egészet s alig várta, hogy bokro­sodéi kezdjen a dohány levele. Körülbelül augusztus közepe táján egy korai reggelen, mi édes-atyáimmal kinn időztünk a ház |előtt elterülő virágoskert szőlőlugasában, mi- * kor szokatlan komor arccal tart felénk Sándor bátyó s e szavakkal toppant elénk: — No. spectábilis, engem ugyan csúffá tet­tek. Ez éjjel tőből kivágták a kukoricásban ter­melt dohányomat, elvitték karóstól! Tönkretett va'ainl átkozott gazember... | Megsajnáltuk az öreget, mivel tudtuk, hogy lő maga ültette, öntözte, kapálta, kácsolta a féi- tett palántákat, s íme, egy élelmes tolvaj egy é js za k a rn egfo &z tó t.ta f á radsága gyű rn ölesé fői. Még vsak nem is nyomozhatta a tolvajt, mivel nem volt ültetési engedélye, s így Lulajdonkép- | pon a tolvaj csapta, be a. tilos dolgot művelő termelőt. Szánalom volt, ránézni, annyira leverte oz a. csapás 6 folyton azt hangoztatta: —* Csak tudnám, ki tette, ki volt az a gaz­ember? — Nem gyanakszik senkire, bátyó? —- kórdé édesapám. — Gyanakodni gyanakszom, de mit ér, ha biztosat nem tudok. Meg mernék rá esküdni, hogy a harmadik szomszédom, az a gazember Törköly tette, de hát nem kereshetem rajta, mert ami igaz, az igaz, magam is tilos dolgot cselekedtem. —■ Tudja mit, Sándor bácsi — szóltam én —, dá".tájban elmegyek a tengeri földre, ekkor nem jár arra senki, szétnézek a tájékon, hátha nyomra akadok, aztán kieszelünk valamit. — Megteheted, öcsém, de nem lesz annak fo­ganatja, ravasz ára az a vén gazember, mint a róka. Délben az öreg kertjén keresztül ki is men­tem. nem volt a dohányból még a kóró sem. a föld szinén volt az levágva. Bizonyosan azért járt Így el a. tolvaj, mert Így gyorsabban ment- a munkája, mintha a leveleket egyenként kel­lett volna Letördelnie. Sötét hajnalban történhetett a lopás, itt-ott látszott a nehéz lépésnyomokon, hogy Ölben hordta azt el; imitt-amott látszott, hol volt cso­móra rakva, ott maradt egy-két dohánylevél­rongy. A nyomok a kertek alatt végigfutó útra ve­zettek. A Törköly kertje végében az ajtónál ta­láltam újból levéltörmelékeket, ahol a terhet a tolvaj letette. Az ajtó zárja és sarkvasai fris­sen voltak kenve, bizonyára azért, hogy nyitás- csukásnál ne nyikorogjon. Benéztem a korit és hézagain s a kertben is láttam itt-ott elhullatott dohánymaradványo­kat, itt kell tehát lenni a dohánynak is. Bizo­nyosan a kert közepén lévő csűrbe vihette, de annak a kapuszárnyai zárva voltak. Kinéztem a Sándor bácsi kertjében egy ma­gas diófát, ennek a lombjai közül beláthattam észrevétlenül a Törköly kertjébe és estefelé ar­ra másztam föl, magammal vive a színházi messzelátót. Nem láttam semmi megfigyelésre érdemeset. Kora reggel már újból fönn ültem a fán. Dél­előtt 11 óra táján ismét ott ültem s láttam, amint a csűr felé tartott az öreg, rövidlátó, ra- vaszkópü, töpörödött Törköly gazda létrával a vállán, e ott bevitte a csűrbe. Tovább figyeltem. Később kijött a kertbe, akasztónak való kampókat vagdalt a fákról, s ez már jelentéit valamit, mert azt is láttam, hogy spárgákat kötöz azokra. Délben visszaballagott a házba, mire én le­osontam a fáról, kimentem a hátsó kertkapun, átvetettem magamat a Törköly kerítésén, be­néztem a, oviirajtó husádékain « megláttam a le- koppasztott dohány kórókat, s így már biztos voltam, hogy a dohánynak is ott kell lennie. Másnap réggel azt is láttam a lakhelyemről, amint az öreg Törköly elásta a, dohánykórókat egy bokor tövébe, s most már megvolt a teljes bizonyosság. Elmondtam Sándor bátyónak kutatásaim eredményét, nagyot villant rá a szeme. Harmadnapra dohánykutatás volt Törköly­nél. Megtalálták a dohányt is, a kóróját is ée nem lehetett kételkednem, hogy Sándor bátyó jelentette föl. A dohánytolvajt kegyetlenül megbüntették, szinte vért izzadt a vén zsugori, mikor kifizette a tetemes birságot. Sándor bátyónak e hírre csakúgy sugárzott az arca, e volt benne annyi furfang, hogy a ki­vágott dohány helyét a mostanában kiszedett burgundi répapalántákkal ültette tele, ha talán reávallana Törköly. Sándor bácsi úgy tett, mintha miről sem tud­na, hozzám azonban föltűnően barátságos volt s ebből gondoltam, hogy csakis ő jelenthette föl Törkölyt, amint azt később atyámnak be is vallotta. ^ A következő évben — bármily keservesen is — ő is váltott dohányültetési engedélyt. Az udvarkertjében kerit-ett körül 20 négyszögöl te­rületet a dobány részére, itt .pepecselt vele. Amint növekedett a dohány, éjjel-nappal őrizte. Éjjelenként kint hált a félszer alatt a bundán, ahonnét a dohányra láthatott, mellette volt a rozsdás puska, apró söréttel megtöltve, de már estefelé tüntetőén puskával a vállán járt-kelt az udvarban, hogy mindenki lássa, hogy őrizi a dohányt. Mikor leszedte, megszárogatt-a, a ház padlá­sára vitte, saját kezével vágta föl, mindig zár alatt tartotta és nagyon büszke volt rá, hogy a saját termésű dohányát szívhatta. így tanult Sándor bátyó a saját kárán, de mint furfangos ember — amint később kisült —, ebből is dupla hasznot tudott .'kicsiholni: a Szivnivalója nem került pénzébe's még nyert is rajta. A dohánynak ugyanis a javarészét föl- vágottan eladogatta jó pénzért a városi isme­rőseinek, saját részére csak a torját tartotta meg s a közé vágott dohány virágot. Kinálgatott néha engem is belőle: —- Ebből gyújts rá, öcsém, a saját termésem. De bizony az most is olyan orrtekerő, nyelv- fölcsipő füstölőszer volt, 'hogy csak az ő sok vihart kiállott nyelvéről nem szedte le a bőrt. Dohát füstölgőit, az volt a fő és amellett nem került pénzbe. Hanem Törkölynek sohasem bocsátotta meg a tolvajlást, bár az erősen megbünhődött azért. Csak úgy emlegette: ..az a vén gazember, az a vén tolvaj**, s ha messziről észrevette, hátat fordított neki. így bűnhődött mind a kettő: Sándor bátyó félévi keserves munkáját pazarolta hiába, Tör­köly pedig furfangját drágán fizette meg. Sándor bátyó azonban, mint tapasztaltabb róka, még ebből is hasznot tudott huzni, mert azontúl ingyen dohányt szivott, a 20 frt enge- délyös&zeg bőven kikerült a titokban eladott dohány árából, s még az az öröme is megvolt, hogy be tudta csapni a „fináncot**, ami abban az időben dicsőségszámba ment-. És most elmondom a „Szervusz Gályik** tör­ténetét: Mikor 1848-ban kihirdették az egyenlő­séget, éppen befelé tartott a pár percre lévő megyei székvárosba, honnan szembe jött vele a falu'vályogvető cigánya, aki jelen volt a kihir­detésnél és büszkén rászólt Gállikra: —- Szerbusz, Gályik, most már nem vagy’te­kintetes ur! most már egyenlők vagyunk! Gállik, noha tudta, hogy a cigány valót mond, hirtelen fölháborodva, ősi gőgjében egy hatalmas pofont teremtett a cigány arcára e szavakkal: — De ma még az vagyok, a cigány teremté­sedet! itt a testimonium róla! Ezóta maradt rajta a „Szervusz Gályik** el­nevezés.---------...jujBuaumt --------­A Csehszlovákiai Magyar Mensa Academwa Egyesivel alakuló közgyűlése A Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének ezidei kongresszusával kap­csolatban szeptember 4.-én d. e. 11 órakor tartja meg alakuló közgyűlését a csehszlo­vákiai főiskolákat látogató szlovenszkói és ruszinszikói illetőségű magyar nemzetiségű hallgatók Mensa Academica Egyesülete, Kas­sán, a Kér. Társadalmi Kör. Fö-u. 12. sz. alatti helyiségében. A Mensa Academica Egyesület megalakí­tása, — a hasonló célú szudétanémet egye­sületek mintájára, — azért vált szükségessé, mert a hatóságok nem ismerték el a Cs. M. Sz. keretén belül működő u, n. társadalmi nagy- bizottság jogi személy jellegét s igy a Prá­gában, Brünnben, -Pozsonyban és más aka­démiai városokban tanulmányaikat végző magyar ifjúság segélyezése rendszeressé nem volt kiépíthető. A megalakítandó egyesület rendkívüli fon­tosságát. azt hisszük, nem kell különösen hangsúlyoznunk. A csehszlovákiai magyar if­júságról, ennek jövőjéről van szó, amely ed­dig is a komoly és elszánt életre-készülés ezernyi jelét szolgáltatta s megérdemli a legmelegebb pártfogást a kisebbségi magyar társadalom részéről. Az alakuló közgyűlésre minden érdeklődőt mély tisztelettel hív meg az előkészítő bizottság nevében: Grossehmid Géza dr. szenátor. W Keresztrejtvényeink megfejtői három na­pig kapnak ingyen szállást é* ellátást Budapest egyik legmodernebbül berendezett szállodájá­ban. Olvassa el vasárnapi számunkban a fölté­teleket]

Next

/
Oldalképek
Tartalom