Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-26 / 193. (2710.) szám

2 <PRA~<£3fl-A^AGtoR-rflRLAR 1931 augusztus 26, szerda. veszedelem egyre fenyegetőbbé vált és bár­mennyire szocialistának érzi magát MacDo­nald, kénytelen volt a szociális terhek csök­kentését elhatározni, mert csak igy kapott kölcsönt Amerikából, s tényleg ez mutatko­zott az egyetlen módszernek a kiadások re­dukálására. A munkanélküliek segélyezésé­nek megkurtításával megnövelheti a domí­niumokba való kivándorlást, tehermentesít­heti a szociális telkekben osztozó nagyiparo­sokat, akik a fölszabadult pénzt vagy az adók befizetésére vagy üzemeik racionalizálására fordíthatják. Ez volt az elképzelés. A Trade Uniónok, a hárommillió munka- nélküli hatalmas politikai káderei, rossznak találták a bérredukciók rendszerét és megta­gadták MacDonaldot. Viszont a másik két párt belátta, hogy az egyetlen helyes ut a MacDonald© és mögé állt. így történt, hogy a Labour Party elejtette vezérét, aki elvál­lalta az ideiglenes koalíciós kormány vezeté­sét. Az átmeneti kabinet mindössze néhány hétig maradhat uralmon, — azután MacDo- nald hazátlan bitang lesz, aki egy pártnak sem kell. A vezér jól tudta ezt és mégsem hagyta el őrhelyét. Akkor sem, ha összemor­zsolják. A kötelességteljesitésnek ilyen pél­dája ritka a mai világban s MacDonald való­ságos spártai erényeket mutatott, amennyi­ben az erkölcsi legázolástól, az árulás meg­bélyegzésétől sem ijedt meg, csak hogy a hat kritikus hétig kitarthasson fontos és felelős­ségteljes posztján, amelyre a végzet állította. ják MacDonaMróI, hogy úgy cselekedett, anint az igazi hazafitól és a nagy államfér- fiutól az ország elvárta. Az ország érdeké­ben szakított saját pártjával, amely őt naggyá tette és amelyet ő tett naggyá. Va­lamennyi lap. természetesen a szocialista lapok kivételével, dicsérik a miniszterel­nök elhatározását. Az uj kabinet tagjainak névsora még nin­csen összeállítva. Maci) on a hlon kiviil Snowden is résztvesz az uj kormányban, amelyben újra a pénzügyi kancellárságolt fogja megkapni. A munkáspárti miniszte­rek közül rajtakivül Thomas és Lord Sau­li ey kerülnek a kormányba, inig a kon­zervatívok Baldwint, Nevillc Chamberlaint, Sir Sámuel Oaret, Lord Hailsamot, a libe­rálisok pedig Sir Herbert Sámuelt, Donald Mac Lant és Marquis of Readingot küldik az uj kormányba. MacDonald ma délelőtt Baldwinnal és Sir Herbert Sámuellel tanácskozott a minisz­teri tárcák elosztásáról. Általános véle­mény szerint az uj kormányban húsz mi­niszter helyett legföljebb 10—12 miniszter lesz. líenderson utódjának személyében egyelőre még nem állapodtak meg, de nem lehetetlen, hogy az uj külügyminiszter Lord Irving volt indiai alkirály lesz. A sárwa-íárt tiöksön Newyork. augusztus 25. A Newyork Ti­mes értesülése szerint az angol kormány az elmúlt 24 éra alatt hatalmas kölcsönt kapott az amerikai bukóktól. A Walistreet úgy tudja, hogy a hiteleket amerikai ma­gánbankok és nem a Federal Reserve Bank folyósította. A Héráid Tribüné ma beje­lenti, hogy az uj MacDonald-kormány meg­alakulása után újabb 400 millió dollár hi­tel bármikor Anglia rendelkezésére áll. Licit Bfum elparentálja HacföonaSdot Paris, augusztus 25. A francia sajtó meg­lepő tartózkodással ítéli meg az angol ese­ményeket, a munkáspárt lemondását és a nemzeti unió kormányának megalakulását. Az Excelsior szerint az, ami tegnap és teg­napelőtt Londonban történt, egyedülálló Anglia történetében. A francia lapok lemé­rik a kormány erejét a hatalmas munkás­párti ellenzékkel szemben és véleményük szerint az ellenzék erejét nem szabad lebe­csülni. Franciaország érdeklődése főleg azért nagy, mert Franciaország területén óriási mennyiségű angol font van és a fran­cia állami és magánbankok angol deviza­készletét a lapok ma 30 milliárd frankra becsülik. Ha Angliában baj történik, ez az összeg elveszett. A pénzügyi kérdésen kiviil a franciákat elsősorban az érdekli, hogy ki fogja vezet­ni az angol külpolitikát. Az általános véle­mény szerint a külügyek vezetését maga MacDonald veszi át, aki a küszöbön álló konferenciákon Angliát mindenütt képvi­selni fogja. Megoldatlan kérdés marad, váj­jon líenderson az idei megállapodás értel­mében átveszi-e a lefegyverzési konferen­cia vezetését vagy nem. líenderson az uj angol helyzetben kétségtelenül „az ellen­A kilátások? MacDonald — legalább egy­előre _letűnik. Lehet, hogy a nép belátása eg yszer ruég diadallal visszahozza őt. Lehet, hogy áttöri az angol tradíciót s aiz átmeneti koalícióból tartós koalíció lesz. Lehet, hogy mint egyedülálló államférfi-szoliter, aki a vi­lág teljes bizalmát élvezi, nélkülözhetetlen­né válik az angol parlamentarizmusban s biztosabb helyet kap, mint amilyet eddig be­töltött. Lehet, hogy a rendszer átalakul s MacDonald hosszú vezető szerephez jut. De a papírforma mást mond. Még nélhányhónapi keserves uralom, egy nagy tett: Anglia és a font megmentése, azután pihenés s olyan sors, mint amilyen Clémenoeaunak, Poined­vén ak vagy Lloyd George-nek adatott meg. Tavasszal az angol nép uj parlamentet vá­laszt és MacDonald egyetlen párt élén sem fog szerepelni. Talán a tavaszi reménységig a krízis is elmúlik s a régi, megszokott tra- diciós pártpolitika újra átveszi uralmát. Pár­tok fognak viaskodni, MacDonald nem. A hí­res angol helycsere-elmélet alapján valószí­nűleg újra az elhaeználatlan konzervatív párt lép a sok csalódást keltő Labour-Party he­lyébe s miég az sem lehetetlen, hogy Miac- Donald fronde-ja következtében a munkás­párt kettéválik, radikálisokra és mérsékel­tekre, mint mindenütt Európában s akkor még többen akadnak majd, akik átkozni fog­ják MacDonald nevét, az áldozatét, akit a helyzet kényszer!tett az áruló pózába. zék nagy íérfia" lesz s mint ilyen, aligha vehet részt a genfi lefegyverzési tárgyalá­sokon. Az Echo de Paris úgy tudja, hogy a kormányválság nem sokat változtat az an­gol külpolitika eddigi irányán s ezenkívül Henderson nem mint miniszter vagy mint pártember kapta meg a lefegyverzési kon­ferencia elnöki méltóságát, hanem azért az iniciativáért, amit a lefegyverzés érde­kében tanúsított. Az angol lefegyverzési politika különben is a három párt teljes e gy etér tésé vei k e 1 e tk e z e tt. León Blum, a francia szocialisták vezére a Populaireban a szó szoros értelmében elparentálja MacDonaldot. Csodálkozással és szomorúsággal emlékszik meg az angol premier színváltó zás ár ól. Kijelenti, hogy lehetetlen leplezni a megrökönyödést és a fájdalmat, amit az események keltettek. Nem hiheti, hogy a tulmerész fordulatot tényleg a helyzet és a 120 milliós hiány okozta.. A deficitet más módokon is ki le­hetett volna küszöbölni. A döntéssel várni kellett volna és veszedelmes dolog volt a nemzetet alapvetően felforgatni. A kis hi­vatalnokok fizetését és a munkanélküliek segélyét semmiesetre sem kellett volna csökkenteni. León Bluni véleménye szerint a nagy reakciós angol sajtó okozta „az in­dok nélküli pánikot". Ugyanúgy aláásta a munkáspárt tekintélyét, mint a nagy jobb­oldali lapok annakidején Franciaországban elgáncsolták Herriot, Padnlevé és Briand törekvéseit. Miért nem folyamodott MacDo­nald a választókhoz? Az angol szocialista pártot nagy veszedelem fenyegeti és az an­gol példát Európa reakciós hatalmai hatá­rozottan ki fogják használni a saját elő­nyükre. Újból kell kérelmezni a bolsevik! hadikárok megtérítését Prága, augusztus 25. A mulit hetekben teljes terjedelmében közöltük a kormány ama rendele­tét, amely az 1919. évi, magyar bolseviki betö­réssel okozott károk megtérítéséről szól. E ren­delet végrehajtásáról a félhivatalos Öeskoslo- venska Repüldika azt írja, hogy ez a rendelet ugyan azonnal hatályba lépett, a kártérítési összegeket azonban csak később fogják fizetni a belügyminisztérium mellett létesítendő különle­ges bizottság döntései szerint. A segélyösszegek tényleges kifizetése csak 1932-ben kezdődik, mert az állami költségvetés csak ettől az évtől kezdve gondoskodik a szükséges fedezetről. Segélyt csak az kap, aki a kár megtérítését 1930. január 20-ig a volt szlovenszkói megha­talmazott miniszterhez headott kérvényben igényelte. A segélyt csak ínséges személyek kaphatják. Számos olvasónk azzal a kérdéssel fordult szer­kesztőségünkhöz, hogy a segély kiutalását, új­ból kell-c kérelmezni. Ezt, a kérdést az uj rende­let határozottan nem említi, azonban figyelem­mel arra, hogy a segélyt a rendelet szerint csak ínségesek kaphatják, feltétlenül szükséges égy uj kérvény beadása, amelyben a károsult hiva­talos bizonylatokkal is igazolja, hogy a segély kifizetésére egzisztenciális okokból van szüksége. két „magyar" csendőr a csehszlovák Badalón — a csehszlovák Vöröskereszt Egye­sület mulatságán Irta: R» Vozáry Aladár Munkács, augusztus 25. A Masaryk Alice fő védnöksége és elnökség© alatt álló cseh­szlovák Vöröskereszt Egyesület beregszászi fiókja augusztus 8-án nagy népmulatságot rendezett a Beregszász melletti és Tisza-parti szinmagyar Badaló uj strandján. B ad aló 8 km.-re Beregszásztól, a Tisza jobb partján van, a másik oldal Magyarország, a Tisza közepe a határ. Amit az egyik parton csinálnak, azt szabadszemmel is nagyon jól lehet látni (sőt jó füllel hallani is) a másik partról. A népmulatság színhelyéről, a badalói strandról azt kell még tudni, hogy azt az idén „fedezték fel“ s nevezték s építették ki stranddá főként a beregszászi állami-tar­tományi kórház funkcionáriusai a Vöröske­reszt égisze alatt. Mivel pedig ma már az autó és autóbusz a nem gazdagok közleke­dési eszköze is és mert a most múló nyár a strand-divat jegyében állott, Beregszászból és másunnan a közelből nagy számmal látogat­ták a badalói uj strandot, melynek felkaro- lói azt mondották: ime ezt a nagyszerű he­lyet is nekünk kellett felfedeznünk, ide is nekünk kellett a kultúrát elhoznunk. Az idei badalói strandéletnek betetőzéséül rendezték a Vöröskereszt cégére és égisze alatt az augusztus 8-i népmulatságot. Tekin­tettel a jótékony célra, no meg arra, hogy a pénznek nincs nemzetisége, meghívták a ma­gyarságot is. Javában állott a mulatság. Az ottvoltak azt hitték, hogy fokozása a mulatozásnak, több száma a programnak már nem is lehet, de a főrendezők és beavatottak rejtelmes mosolyukkal azt mutatták, hogy ami volt — az semmi, ezután jön még csak a mulatság magva, legnagyobb érdekessége... Es jött is... Jött két alak magyar csendőr- ruhába öltöztetve (a magyar csendőrunifor­mis az államrendőrség múzeumából adódott kölcsön a mulatság céljaira). A két „magyar“ csendőrtől nem ijedtek meg a bátor cseh­szlovák mulatozók, pedig a két csendőr iga­zoltatni kezdte a jelenlevőket, s akik magu­kat a strandkosztümben megfelelő igazol­vánnyal (domovski üst, obéanska legitimace, agrár- vagy cseh szocialista pártigazolvány 3tb.) igazolni nem tudták, azokat a két „ma- gyar“ csendőr megbilincselte. Páratlanul mulattak a mulatozók a két — persze részeg — „magyar" csendőrön, szinte halálra kacagták magukat, oly sikere volt a „szellemes" müsorszámnak. Hogy kik voltak azok, kiknek ez oly nagy mulatságot szerzett, azt felesleges megmondani. Azt meg lehet említeni, hogy az undorral távozott, vagy magába fojtott indulattal ott maradt magya­rokon kívül voltak egyes intelligensebb cse­hek is, kiknek tetszésével nem találkozott az, amit láttak s ami a többieknak annyira tetszett. Egy öreg badalói magyar paraszt, mert az „isteni színjáték" meglátását per- szehogy lehetővé tették a szinmagyar Badaló egyszerű földműves népe részére is, a két „magyar" csendőr láttára ugyan mondott va­lami olyat: — Én még nem láttam részeg magyar csendőrt, pedig láttam kakastollast eleget... A beregszászi csehszlovák Vöröskereszt népmulatságának tehát fénypontja, főattrak­ciója a magyar csendőr kigúnyolása s kifi­gurázása volt. Annak az egyesületnek égisze alatt történt ez az ocsmány gúny, ez az alpari „hecc", mely egyesület a humanitás, ember­szeretet, szociális érzés szolgálatában állónak mondja magát, mely egyesület évenkint nagy hűhóval, sippal-dobbal Treuga-Deit szo­kott hirdetni, hogy legalább egy-egy szent ünnep egyetlen napjára békét teremtsenek a különböző nemzeti érzésű emberek között, hogy a béke vágyát s akarását bevigyék az emberele gondolkozásába, — mely egyesület a csehszlovákiai magyarságot is toborozza táborába és megmozdulásaiban magyarokat is szerepeltet előszeretettel. Vájjon úgy gon­dolták a beregszászi főrendezők, hogy a csehszlovák badalói két „magyar" csendőr és szerepeltetése is az egyesület szociális, hu­mánus céljait, békeprogramját szolgálta és reprezentálta? Hogy ezzel népszerűbbekké teszik magukat a csehszlovákiai magyarság előtt és az ezután is szerepelni s résztvenni fog akcióiban? A csehszlovák badalói két részeg „magyar" csendőr vérlázitó kigúnyolása és megsértése volt a csehszlovákiai magyarságnak és azok­nak, akik a Tisza másik pártjáról látták, mert láthatták. Ha a beregszászi Vöröskereszt fő rendező­sége tagjainak az akart lenni a céljuk, hogy elkeserítsék a magyar érzést, hogy meg­sértsék minden közéjük elment magyar ön­érzetét, akkor tökéletes munkát végezték. Elérték céljukat, mert élhet bárhol is a ma­gyarság, minden magyarban él a magyar csendőr tisztelete s respektusa, melyre az jogarai érdemes. A magvar csendőr nem politizált, hanem mindig a rend tántoríthatatlan, páratlanul fegyelmezett szerve és őre volt. A magyar kakastalus a rend szimbóluma volt. Egy ma­gyar csendőr nagyobb rendet és közbizton­ságot jelentett, mint sok helyen egy század katona, vagy száz rendőr. A magyar csend­őr nem bántott, nem molesztált senkit, csak azt, aki a rend s törvény ellen vétett. Aki a magyar csendőrt állítja pellengére, teszi gúny és röhögés céltáblájává, abban nincs rend- és törvény tisztelet. A magyar csendőr a magyar nép, a ma­gyar falu legjavából került ki. És úgy telje­sítette közrendőrzési kötelességét, olyan volt, hogy a külföld is elismerte, értékelte, sőt utánozta is azt. Mi előttünk: kisebbségi ma­gyarok előtt a magyar csendőr a múlté, a múlt egy emléke, melynek belső, csendes, mást nem bántó tiszteletét nem tilthatja, nem üldözheti se ember, se törvény. És az, hogy mi tiszteljük a rend szervezetének és szim­bólumának emlékét, javára válhat a cseh­szlovák államnak is, mert hisz abban a rend és hatóság értékelését láthatják, mert ez a tisztelet azt bizonyítja, hogy a magyar a rend és törvény tisztelésének embere. Badalón a rend és törvény szimbólumát tették durva gúny tárgyává, magyar unifor­misban, — csak azért, mert magyar unifor­mist visel. A mélyen tisztelt rendezők nem gondoltak arra, hogy ők, az „államalkotók" ezzel minden rendnek és törvénynek kárára voltak, mert a törvény és rend lehet külön­böző ©cryenruháju, de lényege minden uni­formisban egy, s nem szabad semmiféle egyenruhában sem kigunyolni a rend és tör­vény őreit s eszközeit. A magyar csendőr nemcsak mintaképe, ha­nem sokszor áldozata is volt a kötelességtel- jesitésének. Rettenthetetlen bátorsága és tán­toríthatatlan fegyelemérzete miatt nem egy magyar csendőr halálos áldozata lett béké­ben a törvény ellen vétőknek, számtalan ma­gyar csendőr esett el a harctéren, pusztult el hadiszolgálatban, sok magyar csendőrt el­vitt a forradalmi idők szertelenségánek vad indulata, de kötelességét megszegő, posztját elhagyó, a bűnöst üldözni félő, áruló vagy magát gyáván megadó nem volt köztük egy sem. És ezeket, ezeket a jellemeket gúnyol­ták ki, ezek kifigurázásával szórakoztak, ezek megsértésével akarták fél szaggatni, újból véreztetni a magyar sebeket Badalón. A beregszászi Vöröskereszt rendezőinél sokkal humánusabb és szociálisabb érzésű a rend és törvénytisztelet érdekében különb eljárású volt a munkácsi csehszlovák rend- őrbiztosság, mikor a három évvel ezelőtti ju­biláns rendőrségi kiállításon kiállította, uni­formisában bemutatta a múlt re nőszerveze­tének szimbólumaként tisztességesen, minden gúny és figurázás nélkül a magyar csendőrt. A csehszlovák badalói két „magyar" csend­őr állal a Vöröskereszt részéről a csehszlo­vákiai magyarság ellen elkövetett inzultust kénytelenek vagyunk a hasonlók közé el­könyvelni, de joggal elvárjuk, hogy ezért a Vöröskereszt elnöknője, Masaryk Alice adjon a csehszlovákiai magyarságnak elégtételt — éppen ő, kinek nagyhírű atyja, mint első em­bere a köztársaságnak, az egész világ előtt hirdetője a nemzetek közti megértésnek és megbékülésnek. — Miklós román herceg hazarepült Varsóból. Varsóból jelentik: Miklós román herceg lengyel- országi látogatását befejezte és tegnap repülőgé­pen visszautazott. Bukarestbe. Bukaresti jelen­tés szerint Miklós herceg lengyelországi repülő útjáról visszaérkezett román területre. A herceg gépe benzinhiány miatt Román közelében leszál­lásra kényszerült, de som a gépnek, sem a benn ülőknek nem történt baja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom