Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-23 / 191. (2708.) szám
1931 augusztus 23, vasárnap. 7 Szörnyű tragédia a pozsonyi csendörparancsnokságon Egy fegyelmi eljárás ala álló leíőtie feleségéi, Dietrich alezredest s azután önmagát lőtteiőbe is velünk mi lesz? Irta: Rév József dr. Léva, augusztus 22. Az évezredes rend szerint a földből kinő a búza, a gazda kicáépeli, a molnár megőrli, a kereskedelem forgalomba hozza, a búzából pénz lesz s a pénz szétáramlik az emberek közé. Az idén azonban nem nőtt ki a búza a földből s nem kerül pénz a társadalom semmi rétegéhez. A törvényhozás felelősei inségakciók- ban dolgoznak, hogy az elemi csapást ért gazdát az éhenhalásstól megmentsék. A kereskedők és iparosok adómoratóriumot kapnak, kényszeregyezségeket fognak kötni tömegesebben. Ha nagyon megdrágul az élet, a hivatalnok-osztály kap valami drágasági pótlékot. De mi lesz velünk? Velünk, akiken nem segít olcsó vagy ingyen vetőmag, akik „független" életpályákon vergődünk, velünk orvosokkal, mérnökökkel, ügyvédekkel? Velünk, akik a tömegnyomor miatt heteken át egy fillér bevételt nem látunk, akiknek az üzemét nem lehet felfüggeszteni, hanem óriási rezsivel csak azért is folytatni kell, mert ha az irodát vagy rendelőt csak egy hónapra bezárjuk, hogy alarni „szellemi szükségmunkát" vállaljunk, ha lehet, — akkor akár ki se nyissuk többé? A társadalom minden osztálya megmozdult, hogy a rendkívüli időkben rendkívüli elbánást és rendszabályokat eszközöljön ki magának. A gyengébbeket az erősebbek támogatják. De mi lesz velünk, akiket nem támogat senki, mert a társadalom legtetején próbáltunk eddig kiisebb-nagyobb sikerrel úszni az ár ellen, akiknek hivatásunk a társadalom vezetése és védelme volt betegség és jogtalanság ellen, akiken igazán senkinek sem jut eszébe segíteni s akik a legjobban hozzá vagyunk kötve a föld hozamához, akik igazán glebe adstricti vagyunk és pedig a terméketlen, rideg, reménytelen röghöz? A lateiner-osztály, mely a legnagyobb nyomorba került, s amely kamarákban s szövetségekben meg van szervezve, nem mozdul. Hát mi lesz velünk? b Ha az inség-akciék egy kis pénzt öntenek is ki a nép közé, amig annak hatása érezhető lesz, az is hónapokba fog kerülni s akkor is csak nagyon kevés lesz az, ami igy a mi konyháinkra lecsurran. Mert arra azután mérget vehetünk, hogy ingatlanforgalomról, örök- befogadásról stb. — szóval olyan ügyekről, amelyek az ügyvédi irodák rendes jövedelmét adják, belátható időn belül az Ínséges vidékeken beszélni sem lehet. Egészen bizonyos, hogy a paraszt, az iparos, csak igen komoly betegség esetén fog az orvoshoz menni, akkor is hosszú lejáratú hitelre s hogy a mérnöki kar mikor fog munkához jutni, arról sejtelmünk sem lehet. Mindenesetre, legközelebbről a magunk, ügyvédek helyzetét látom és ismerem s igy a magunk osztályáról tudok csak közvetlenül beszélni. A mi helyzetünk pedig rettenetes. Hiszen az orvos csak-csak hozzájut a vizitenként járó 20—30 koronához, a mérnök is onnan kap megbízást, ahol ingatlan és minden esetre valami pénz is van. De nekünk, akiknek a bíróságok mai ügymenete mellett egy- egy ügy befejezésére legalább 'két s pénzükre még további két évig kell általában várnunk, akiknek muszáj alkalmazottat tartanunk s utána kilencvenféle illetéket, járulékot és adót fizetnünk, (a magam kezdő irodájának jöve- v ed elméből csak lakbérre kilencezer korona megy el) mi ügyvédek, igazán nem számíthatunk annyi bevételre, amennyiből a hetenként kétszeri rendes ebédre fussa. Az idősebb kollégák csak megeszik lassan, amit küzdelmes évek alatt talán félretettek, de a fiatalok akik most még csak befektetnek, akik egy nagynehezen bejött költségből nem kenyeret vesznek, hanem újabb ügyekre vásárolják a megdrágult bélyeget, reánk rettenetes ősz és tél vár. Magunknak kell tennünk valamit. És pedig nagyon sürgősen. Kamaránktól mit sem várhatunk, talán módja sincs reá, de hogy csak egyet mondjak: kérelmiemre,engednék meg, hogy tagságidij-hártalékomot részletekben fizethessem meg, a Kamara négy hónapja még csak nem is válaszolt. Talán a Szövetség foglalkozhatna a kérdéssel? Volna egy elgondolásom, nagyon szeretném, ha tapasztaltabb kartársaim hozzászólanának. Valami nagyobb alapot kellene létrehozni, melyből a tőkétien ügyvédek kölcsönt kaphatnának, fél-, vagy egész évi lejárattal. Egészen bizonyos, hogy a jövő aratás be fogja hozni azt, ami most elmaradt s hogy akkor mindegyikünk kedvező körülmények közé jut, amikor mint mondani szokás, játszva visz- szafizetheti a most felvett „inségkölcsönt" s közben a kamatokat is fizethetné. Mert nem arra gondolok, hogy a módosabb ügyvédek (és orvosok vagy mérnökök éppígy) a maguk vagyonából adjanak pénzt a szegényebbeknek. Pozsony, augusztus 22. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja.) Megdöbbentő titokzatos tragédia játszódott le ma délben 12 órakor a pozsonyi csendőrparancsnokság Krir- ska-uccai épületébenSzluka József csendöszázados szolgálati revolverével egyetlen lövéssel leteritette feljebbvalóját, Dietrich Ferenc csendőr- alezredest. majd a gyilkos fegyvert önmaga ellen fordította s főbeíötte magát. Szluka József csendőr százados az állami kórházban, ahová a mentők beszállították, a halállal vivődik. Dietrich alezredes holtan borult iratokkal tele- rakott dolgozóasztalára. Holttestét a hullaházba szállították. A csendőrség egészen szűkszavú jelentést adott ki a távirati irodának, munkatársunknak azonban sikerült a következő részleteket megállapítania: A pozsonyi csendőrparancsnokság három emeletes épülete a Stefánik-uccából nyíló Krizskó uccában áll. A komor szürke épület ablakai ma délelőtt be voltak csukva, ennek ellenére a környék lakói két revolverlövésre lettek figyelmesek a déli órákban. Kevéssel ezután a járókelők azt látták, hogy a csendőrparancsnokság előtt a mentők sárga autója jelenik meg és hogy a mentők egy fejsebből erősen vérző tisztet emelnek be. A beavatlanok előtt minden más titok maradt. A délutáni órákban Hruska őrnagy vezetésével katonai bizottság szállott ki a helyszínre, a vizsgálat megejtése céljából. Ennek eredménye alapján Dietrich alezredes holttestét a katonai hullaszállító kocsival elszállították a katonai kórház halottaskamrájába. Szluka csendőrszázados a legutóbb a morvaországi Ungarisch Hradisch mezővárosban volt szolgálatra beosztva, onnan Nagymi- hályra helyezték át, de körülbelül egy esztendő előtt szabadságra küldték. Ezen idő alatt fegyelmi eljárás folyt ellene, Szluka augusztus 20-án váratlanul Pozsonyba érkezett Morvaországból, ahol családjánál tartózkodott s ma megjelent a csendőrparancsnokság épületében, ahol a magas földszinten Dietrich alezredest kereste fel dől go zés zo bájáb an. Szluka az alezredestől fegyelmi iratainak felmutatását kérte s ezeket át akarta tanulmányozni. Az alezredes az iratokat készséggel átadta. Szluka ezeket az iratokat tanulmányozta s úgy látszik ezek izgatták fel, mert hirtelen felugrott, szolgálati revolverét előrántotta s azt közvetlen közelből Diet- rioh alezredes fejének szögezve elsütötte. A legtragikusabb a dologban az, hogy Diet- ridh alezredesnek semmi része nem volt a fegyelmi eljárás megindításában és a fegyelmi vizsgálat eredményét sem tudta befolyásolni s mindössze szabadságon lévő kollégája helyettesítésében adta ki az iratokat tanulmányozás céljából Szluka századosnak. A nyomban kórházba szállított Szluka századost Csánszky dr. tanársegéd meg operálta, Szluka azonban eddig még nem tért eszméletre. Ezért a katonai bizottság sem tudtá kihallgatni s igy a 'borzalmas tragédia részleteire még mindig titokzatos homály borul. Dietrich alezredes már hosszabb ideje teljesített szolgálatot Pozsonyban, ahol barátságos, joviális magatartása miatt a polgári lakosság körében is a legnagyobb megbecsülésnek örvendett. Dietrich alezredes a parancsnokság épületében lakott családjával. Felesége a gyermekekkel jelenleg fürdőn, valószínüleg a Tátrában tartózkodik. Feleségét a borzalmas tragédiáról táviratilag értesítették. Sluka és Diet- rich is javakorban lévő férfi volt. Dietrich alezredes egyszerű közvetlen modorának, másrészt gondos családapái tulajdonságainak jellemzésére megemlítjük, hogy hivatalba menet minden nap a sarki árusnál gyümölcsöt vásárolt s ma reggel szilvát vett. A gyümölcs annyira megtetszett neki, hogy Dietrich ezekkel a szaakkal fordult az árushoz: — Ebből a szőhlöböl és szilvából küldök a Hanem a kar, esetleg városonként külön, egyetemes zsíróval nagyobb bankkölcsönt vegyen fel, melyért a kölcsönvevőkön kivii] valamennyi kartárs vállalná a kezességet s ezt az összeget osszák el a rászorultak között. Viszont ezek kötelezzék magukat, hogy a kölcsön tartama alatt minden nélkülözhető jövedelmüket befizetik erre a folyószámra. Ha valamelyes nemzetközi sikeres akció egy-két hónap alatt normális viszonyokat teremt, annál jobb, — de egy év alatt feltétlenül minfeleVégemnek és a gyerekeknek, mert ahol öle vmnalc, ott nem terem ilyen szép gyümölcs. A kereskedő el is készítette délutánra a két kosár gyümölcsöt, az alezredes azonban már sohasem jelenik meg, hogy azt átvegye . . . Paris, augusztus 22. A Petit Párisién értesülése szerint Francois Poncet tegnap délután Cocherelleben meglátogatta az ott üdülő Briand külügyminisztert, hogy megbeszélje a genfi ülésszak programját. Mint ismeretes, a páneurópai tanulmánybizottság májusi ülésén Poncet volt az, aki előadta a gazdasági nemzetközi együttműködésre vonatkozó francia tervet. A legközelebbi ülésen Poncet képviseli Francia1774. (A 15 éves kis diák vizsgázik. Első irodalmi dolgozatát Kazinczyné osztogatja a vizsgáló- bizottság tagjainak. Az elnök' megdicséri, de kifogásokat is emel.) Kazinczy (elmenőben): Többé nem veszek tollat a kezembe. Az anya: Ugyan, fiam, minden kezdet nehéz ... 1786. (Az iskolafelügyelő kijön Török Lajos gróf szobájából. Elgondolkozott, komor. Megszólítják:) A barát: Mi az? Hivatalos gondok? Kazinczy: Azzal csak megvolnék. Kétszáz iskolát állítunk föl. A barát: Hát akkor? Irodalom? Mire vágyódsz? Kazinczy: Báróczi Sándornak, a testőrirónak babérjaira. 1790. (Kassai séta.) Egy hang: Mondtam, hogy ne hagyd ott a Magyar Múzeumot. Kazinczy (közbevág, indulatosan): Nem lehetett másképp ... Bacsányi miatt... De a Kazinczy nevet nem akarom többé olvasni. Széphalmi Vince leszek és kiadom az uj lapom... Orpheus lesz a címe ... 1793. (Dúl az irodalmi harc. Dugonics, Gvadányi és Horváth Ádám magyarkodó irányát támadja.) Kazinczy: A magyarkodás helyett európai horizont, nyugati műveltség kell ennek a népnek. Műveltség kell! Gvadányi: Semmi eredetit nem írsz. csupa fordítás, másolás, amit csinálsz! Mi alkotunk. Kazinczy: Inkább leszek jó másoló, mint rossz alkotó! Értsétek meg már!... 1794. (Fegyveres őrök cipelik Regmecröl Budára.) Kazinczy: Hová visznek? A tiszt: A parancs Budára szól. Kazinczy: Miért: A tiszt: Szentmarjai Reformkátéjának lemásolásáért. Kazinczy: Tiszta, szent- eszmék. Szabadság, egyenlőség, testvériség! (Elgondolkozik.) De hisz‘ én csak magamnak Írtam le. csak magamnak ... A tiszt: Hiba volt. Kazinczy: De nem bűn! A tiszt: Ez a bírákra tartozik. 1801. (Széphalom határába ér.) denikünk vissza tudja fizetni ezt az összeget. Nagy összegről nincsen szó. Azt hiszem, ha a félévi lakbért, élelmezést, gyermekek tandíjait s valami ruházkodást biztosítani tudjuk, nekimehetünk a télnek jogos reményekkel. Erre pedig fejenkint elég volna 10—15.000 Kos is. Ezek alatt a hónapok alatt pedig csak befolyik annyi a kintlevőségekből, amennyi a tisztességes megélhetéshez g, üzemeink további fentartásához elegendő. Vihar van odakint, bújjunk ö&sze, emberek. A tragédia híre a délutáni órákban futótűzként terjedt el a városban és mindenütt nagy részvétet keltett. Nem tartják kizártnak, hogy Sluka pillanatnyi elmezavarában követte el borzalmas tettét. országot és igy augusztus 31-én az úgynevezett koordináta bizottságban döntő szerepe lesz. Briand szeptember 2-án utazik Párisból Genfbe. Az európai bizottság első ülését szeptember 3-án tartja meg Briand vezetése alatt. A rákövetkező napokban Briand résztvesz a népszövetség rendes munkájában és a szeptember 7-én kezdődő közgyűlésen is. Kazinczy (magában): 2387 nap után börtön helyett szabad levegő. (Előre néz.) A hiba ,ugy látszik, ugyanaz, mint a bűn. A mérleg lebillen, ha tévedésből tesszük is rá a súlyt. Buda, Spiel- berg, Kufstein, Munkács ... (Két paraszt jön. Megismerik.) •Egyik (súgva): Nézd csak, egész ősz lett a feje. ő az. Köszöntsük. 1820. (A nyelvújítási harc, országos levelezés irodalmi-gondjaiban az irodalom vezére Íróasztala . fölé hajlik.) A felesége: Már megint mit töprengsz a má- H sok baján? Kazinczy: Most a magamén töprengek. A magunkén. Semmink sincs. A testvérek leszámítják a költségeket... a kincstár kétszer is behajtotta ... Koldusok vagyunk ... A felesége: Semmi az... az irodalom első embere vagy... Kazinczy (legyint): Hagyjad... a fiataloknak nem kell a klasszicizmus, csupa rakoncátlan fickó, (megvetőleg:) romantikusok ... már nem hallgatnak rám ... 1828. (Az Akadémiát készítik elő Pesten.) Egy iró: Meg kell hívnunk az öreg Kazin- czyt. Elévülhetetlen érdemei vannak. Ünnepelni fogjuk, ha eljön. Másik: Úgy van. Főtitkárá tesz ük. Döbrentei (félre): Meghívás lesz, ünneplés lehet. De főtitkár, az nem. Arról teszek. 1831. (Széphalom.) Egy cseléd: Az ur is megkapta. Másik cseléd: Mondtam én. A feleségétől kapta. Mondtam én, mit jár mindig a kolerásokhoz. Most itt van ... 1845. (Pesten.) Széchenyi (az irodalomról beszél): Kazinczy, az igen. ő készítette el előttem a talajt, ö az én nagy előfutárom! 1921. (Szlovenszkói kávéház.) Egy iró: Megint Kazinczy idejét éljük. Másik iró: De ő hiányzik közülünk ... (Vitatkoznak.) 1931. (A brtimii Spielberg fölött fekete felhők előznek. Csípős, hideg szél -fuj. Sötétedik. Egy diák, meg egy iró föltürt gallérral jönnek le a hegyoldalon, a kazamatákból.) Hallgatnak. Segitsünk magunkon, segítsünk egymáson, mert ilyen rettenetes viszonyok közé még soha nem kerültünk, mint a maiak. Innen kérem a lateinerpályákon levők Szövetségeit, vegyék kezükbe ezt az ügyet, sürgősen folytassák le ezt az akciót. Talán más haszon is lesz belőle. Valami szorosabb kapcsolat fejlődik ki vele a kartársak között s talán igy hamarabb érjük el azt a bizonyos jobb jövőt, melynek alapfeltétele az egymás megbecsülés, szeretető és segítése. Poncet és Briand képviseli Franciaországot Genfben Rozsda-tintával Kazinczy emlékének Irta: Györy Dezső
