Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-21 / 189. (2706.) szám
JJ" \ Mai uámunit «sű«§al 189. (2706) szám * Mflttll 1931 augusztus 21 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, Hegyed* A ) i *- » • 7r*77 '7* * j 1 Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, ** SZLOfÜQJXSZK,Ol 6S T'USZITXSZ K-Ol GllQTlZGlCl [)CLTÍOI£ emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 3S Ki _ nnlitileni nriniIfinin Prág# 1 Panski ulice 12. Ili. emelet, fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több lŐssetkésztől • ' ' Felelői SS.etk.eiS.10- Telefon: 34184. Egyes szám ár* 1.20 KE, vasárnap 2.—Ki DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA SÖROÖNVCIM: HlRlftP, PRflHR Legkésőbb szombaton megalakul az uj magyar kormány Károlyi Gyula, a deiignált miniszterelnSk Kedvező kilátások mellett folytatja kormány- alakítási tárgyalásait — Bethlen az uj kormányt minden erejével támogatni fogja, azonban egészségi állapotára való tekintettel nem vállal miniszteri tárcát Nincs irányiáltozÉs Magyarország bal- is külpolitikáiéban Magyar sári sorsa Irta: Győry Dezső Ezer és ezer tanteremben serceg a seprő, surrog a súrolókefe. Folyik a nyárvégi nagytakarítás, hogy a szeptemberi kapunyitásra tisztára tegyék az iskolákat, amelyeknek küszöbét szivszorongva, csudálkozva lépi át a friss gyermeksereg. Sok-sok ezer először életében, könyvvel a hóna alatt. A komor embererdő egyrésze az iskolanyitás napján megindul, kicsi sarjait elkíséri a jelentős útra s bizony sokszor könnybelábadt szemmel csókolja meg az iskolakapuban a kezéből kiadott, lelkéből-lelkezett, remegő életet. A perc életeket eldöntő jelentőségét nem is az elbocsátottak, de az elbocsátok, nem a beirot- tak, de a beiratók érzik. Az elemi iskolák kapujából visszatérő felnőtt-had mindig is ezért volt megindító, elgondolkoztató látvány. Mennyivel inkább az ma, amikor az idők megsötétedése az ezer és ezer magyar szülőt tízszeresen felelősségteljesebb, komplikáltabb és megfontolhatóbb helyzet elé állította. Az iskolanyitás napja, sajnos, szomorú mellékizzel, de annál inkább tisztánlátást követelő határozottsággal a kisebbségi magyarig egyik vastagbetüs napjává avanzsált. A magyar szülőik józanságán, megfontoltságán, nemzeti érzésének reális cselekedetekben kifejezésre jutó okosságán és emberi kvalitásainak, nívóján múlik csupán, hogy az iskolanyitás napjának vastagabb betűi fekete vagy piros színben iródnak-e? Mert, hogy egyszer a felnövekvő kis sarj iskolába-mentének napját ünnepnek vagy gyásznapnak fogja-e elkönyvelni, öröme lesz-e a tudás küszöbének megérintésében, vagy a zavar és lelki megbasonlás fájdalmában fog-e visszagondolni erre a lépésre, — az a- szülőktől függ. Ennek a napnak küszöbe előtt állunk. Hány magyar szülő teszi kezét nyugodtan a szivére és szól: Hitem és meggyőződésem szerint a jó kapu elé vittem gyermekemet. És hány, de hány jut abba a fejíájditó, lelkigyötrelmekkel kínzó kényszerhelyzetbe, hogy így kell felsóhajtania: jól cselekedtem-e, gyermekem jövőjét jól atgondoltam-e, mikor a széles kapuhoz vezettem? Távol áll a szándék, hogy pálcát törjünk azok fölött, akiket ki nem kerülhető kényszerek vezettek. Azokról szólunk, akik előtt szabadon állt az akarat útja, választani: magyar nyelven tanuljon-e magyar gyermekük, vagy idegen nyelven. És ha itt a szigorúság húrját ütjük meg, legelsősorban is szóljon ez azoknak, akik el- vakultságból, fanatizmusból vagy sovinizmusból a presszió és befolyásolás, sőt nem egyszer a fenyegetés gúzsait rakják a magyar szülők akaratszabadságára, akik név- biológiai vizsgálatok nevetséges és bornirt trükkjeit merik megengedni maguknak, akik a polgárok akaratát ígérgetéssel vagy tudatos szemöldökráncolással meg akarják másítani élnémzetlenitő törekvésük érdekében. Kétségtelen,, hogy a felesleges és célt tévesztett opiportunizmus, a soviniszta machinációk és bizonyos kivételes kényszertoörül- mények mellett nagy szerep jut az iskolaválasztásnál egy „praktikus" szempontnak is, amelyet azonban bátran ál-praktikusnak mondhatunk. S ez az, hogy a szülők — sokszor csak önmaguk megnyugtatására — azzal áltatják magukat: könnyebb lesz a gyereknek, ha mindjárt megtanulja a nyelvet, áltatás és álpraktikusság! Mert koncedáljuk, hogy a gyereknek könnyebb lesz a — nyelv. De könnyebb lesz-e a sok lelki konfliktus serdülő életében, amit a nevelési felemásság okvetlen felidéz? Jobban fog tanulni a főiskolán, szól a praktikusság, Nagy kérdés: Budapest, augusztus 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeelntése.) A Szent- István-napra való tekintette] a kormányalakításra vonatkozó tárgyalások csak lanyhán haladnak előre. Horthy Miklós kormány ®ó a tegnapi kihallgatások után még a délutáni órákban Gödöllőre utazott s csak ma reggel tért vissza a fővárosba, hogy a Szent István-ümnepségek egy részén személyesen résztvegyen. A kormányzó a politikusokat már csak holnap, pénteken fogadja. E fogadás számára egy listát állítottak össze, amelyen a következő nevek szerepelnek: Biró Pál, Lakatos Gyula, Kállay Miklós, kemény Bála, Pcrényi Zsigmondi báró és Ráday Gedeon gróf. Bethlen István gróf tegnap a késő esti órákig tanácskozott Károlyi Gyula gróffal, aki azután Pesthy Pált és Ernszt Sándor népjóléti minisztert kérette magához. Károlyi állítólag Ernsztnek tárcát ajánlott fel az uj kormányban, végleges választ azonban nem kapott tőle. Egyes hirek szerint Károlyi megelégszik azzal, hogy átmeneti időre egy szigorú gazdasági program meg- valóisitására alakit kormányt, amelynek feladata volna messzemenő takarékossági intézkedések bevezetése. Károlyi Gyula gróf egyébként hivatalosan is bejelentette az egységes párt elnökségének, hogy a kormányalakítás feladatát vállalta s egyben közölte, hogy alakítandó kormánya az egységes pártra és a keresztény gazdasági pártra kíván támaszkodni. Károlyi gróf a politikusokkal a csütörtöki nap folyamán további tárgyalásokat folytat, mert _ mint az újságírók előtt kijelentette — legkésőbb szombatig el kell dőlnie a kormányválságnak, illetve szombatig okvetlenül meg akarja alakítani a kormányt. A sajtóban a legkülönbözőbb találgatások vannak az uj kormány tagjait illetőleg. A pénzügyminiszterségre leginkább Telesz- kyt és Walkót, a földművelésügyi miniszterségre Wekerlét és Eszterházyt emlegetik. Mayer állítólag tárcanélküli miniszter az ellené i zonyibékok egész seregét találjuk a mai főiskolások eredményeiben, A nyelvi nehézség leküzdése alatt annyi tanulási ügyességet s rutint sajátítanak el, hogy átlageredményeik jobbak, mint az anyanyelvükön tanuló főiskolásoknak. Rossz és elhibázott nevelési rendszer az, amely csak a könnyítésre épít. Ezzel szemben ott áll — a jobb esetet véve — a dilemma: kettősség az iskola nem-magyar és a család magyar nyelve és szelleme között. A „Minderwertig- keitsigefüM" tipikus melegágyát építi ez be a gyerekléleldbe. A gyerek lelkét olyan félszeg helyzetek tömkelegéibe kergetheti ez a kettősség s a belőle fakadó alácsonyabbren- düség-érizet, hogy — akaratán kívül — elsorvasztja képességei javát. És még egy: a nemzet nagy szenvedései, megpróbáltatásai és egyetemes sorsa alól kibújni, ezt nem keresheti, nem tanácsolhatja jó magyarérzésü szülő a gyermekének sem. Sőt, annak éppen nem! Ivem arról van itt szó, hogy az államnyelvet ne sajátítsa el -- sőt! — és erre mólenne s a régi kabinet két tagja megmaradna az uj kormányban, nevezetesen az igazságügyi és kultusztárca vezetésében nem állna be változás. Az egységes cárt állásfoglalása Az egységes pártot a kormány lemondása váratlanul érte, a párt képviselői ezért tájékozatlanok s nem is akarnak nyilatkozni. Tegnap este az egységes párt értekezletet tartott, amelyen oly határozatot hoztak, hogy a párt feltétlenül ragaszkodik Bethlenhez, akit nem nélkülözhetnek >s tó-Aátb is őt tekintik vezérüknek. A párt értekezletről kiadott kommüniké cáfolja azokat a híreszteléseket, hogy Bethlen vissza akar vonulni a politikától. Az egységes párt egyébként némi rezer- váltsággal nézte Károlyi Gyula grófnak kormányalakításra irányuló tevékenységét, Bethlen azonban átüzent a pártvezetőséghez, hogy a párt teljes erejével támogassa Károlyit. Ma délben két egységes párti képviselőből és két főrendiházi tagból álló küldöttség kereste fel Bethlen István grófot s arra ,kérte, hogy ha már a miniszterelnökséget nem vállalja, úgy legalább más tárcát, nevezetesen a külügyi tárcát vállalja az uj kabinetben. Bethlen gróf kijelentette, hogy Károlyi kormányát minden erejével támogatni fogja, maga azonban ebben a helyzetben még tárcát sem kiván vállalni. Károlyi kormányának helyzete sokkal köny- nyebb lesz, — mondotta Bethlen — ha én nem leszek annak tagja, mert azok a személyi ellentétek, amelyek eddig felütötték a fejüket, a Károlyi vezetése alatt álló uj kormánnyal szemben nem érvényesülnek. Pesthy Pál a Károlyival való tárgyalása után az újságírók előtt kijelentette, hogy az alakítandó kormány bel- és külpolitikai iránya semmiben sem tér el a Bethlen-kordot ad a magyar iskola iis, hanem arról, hogy magyar nyelvét ne veszítse el. S ha már a praktikusságnál tartunk, no hagyjuk ki az el- cépelt, de igaz érvet sem: igazi intelligenciát csak az alapok adhatnak, alapokat pedig csak anya nyel vén tud szerezni a gyerek. Leszálltunk a praktikus szempontokhoz. A legfontosabb, a praktikum fölött is ott élő szempontot: az anyanyelv, a nemzeti hovatartozás, a magyarság vezérlőmotivumát hagytuk legutoljára. Pedig tán ezzel kellett volna kezdeni, hogy ezzel is végezzük. A tölgyerdő sose fog gyertyánsarjakat nevelni, a bükkös utódai csak fiatal bükkök. A magyar szálerdő csak magyar csemetéket nevelhet. Mi volna a fiatal biikksarj sorsa, ha az öreg bükk fűzfának akarná nevelni? A természet nem tűr ilyen erőszakos, ilyen természetellenes mesterkedéseket. És az értelmes ember megkísérelné? A magyar tölgy kis- fenyőket akar utódul nevelni? Nem lesz abból se jó tölgy, se jó fenyő. Se teljes, egész ma- j gyár, se egész cseh, vagy szlovák. A magyar 1 mány politikájától, ellenben a gazdasági politika terén jelentős változás lehetséges. Károlyi gróf ma délután további tárgyalásokat folytat az egyes politikusokkal s a tárgyalások után az esti órákban az egységes párt tart értekezletet. Valószínűnek tartják, hogy a kabineíalakitás nehézségeit még a mai nap folyamán teljesen kiküszöbölni sikerül. Hivatalos helyről cáfolják azokat a híreket, hogy Magyarország francia részről kapott volna bizonyos instrukciókat a kormánypolitika irányának megváltoztatására. Budapest, augusztus 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). Beavatottak szerint a kormányválság péntek este előtt alig oldható meg. A politikusok nagyrésze a Szent István- iinnep miatt Budapestről távol van, másik része pedig az ünnepségeken van elfoglalva s igy nem tárgyalhat. A kormányzó szerdán Ernszt, Pesthy és Rubinek képviselőket fogadta, akik a kormányzó előtt a kormányalakításra vonatkozó felfogásukat ismertették. A kormányzó ma politikusokkal egyáltalában nem tárgyalt Bethlen nyilatkozata Budapest, augusztus 20. Bethlen István gróf a sajtó képviselőinek a következőket mondotta: — Miután az ötmillió fontos kölcsönt sikerült megkötni és kidolgoztuk az ország gazdasági és pénzügyi szanálásának a tervezetét, semmi nehézség nincs annak, hogy ezt a tervezetet most mások valósítsák meg. A tízéves politikai munkában, különösen pedig az utóbbi hónapok idegkimeritő tárgyalásai alatt egészségem is meg lett támadva. Különben mindenki ismeri működésem tizesztendős történetét s igy mindenki tudja, hogy kormányunkban nem olyan emberek voltak, akik az országot ilyen válságos helyzetben cserben hagynák. Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetét egyébként olyannak látom, amely az általam készített program pontos betartáása mellett a normális viszonyokhoz való visszatérésre alkalmas. Az alakítandó kormány bel- és külfezülők szálerdejének nem szabad a természet örök törvényei ellen cselekedni, mert —> utódaik fognak bűnhődni érte. És mégis: Kassáról az a hír, hogy a magyar elemisták száma 10.14, sőt a felekezeti iskolákban 11.5 százalékkal csökkent. Tavaly száz, ezidén kilencven, ha igy folytatódik, jövőre nyolcvanegy, aztán hetvenhárom, mire a ma elemista főiskolát végez — nem volna magyar abócés gyerek. S a magyar sarj sorsával a magyar fa sorsa is meg volna pecsételve. A kassai példa döbbenetes tanításából tanulságot és okulást kell mentenie minden magyar szülőnek. S azok, akik már nem vigyáztak erre, otthon, a családi tűzhely körül kétszeres gonddal ügyeljenek a gyerekek ma még tiszta lelki táblájára.1 Mert más nemzet lelkét, más nemzet nyelvét és az egész emberi kultúrát is csak az tudja megbecsülni, aki a magáét tiszteli, szereti — és örök értékként őrzi. A felemásságot nem tűri a természet, felemás ember átok lesz önmagának és a társadalomnak is..
