Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-02 / 174. (2691.) szám
10 1931 augusztus 2, vasárnap. Az ő agyveleje és a föld Irta: NEUBAUER Harctéri naplómban találtam a következő feljegyzést: „0. hadnagy; - az ő agy veleje és a földé 0. hadnagy... Rögtön magam előtt láttam a kedves fiuk az egész brigád közkedvelt Ottó hadnagyát. Paraucförí Észtje volt a 86. .gyalogsági brigádnak. A Tagba- méntónál álltaink akkor és alaposa u összelőve retablierangon voltunk. Ki ismeri ma még ezt a józan csodát, a retablierungot? Három heti nyugalom —. nem volt repülőtámadás. amely ezt megzavarhatta volna! Ottó hadnaggyal elválaszthatatlan barátok voltunk. Szkeptikus agy volt ez a íiu, kinek fontosabb volt a gondol átmenetek egy-egy árnyalata, mint minden egyéb. Zárkózottságát szellemei fordulatok mögé rejtette. Kereskedő volt ciíviliben és azt állította, hogy azért választotta ezt a pályát, mert Rathenaut olvasta. A kereskedőnek van a legmélyebben szántó filozófiája ... Ehhez hasonlókat mondott mindig, A kereskedő foglalkozását, azért magasztalta, hogy a filozófiát lerántsa. A filozófia nem imás, mint bán volt részem! Gúnyos nevetésemre feldühödött — Fenyegetése úgy hangzott, midi a láva indulása a föld gyomrában! Egyre gúnyosabb megjegyzésekkel kisértem a fenyegetéseiket. — Nagyon békés voltam — „örök harc?!'" dörögte a föld — De hirtelen vége volt a három hétnek — retablie- rungról újra tűzbe vitték a brigádot — saját. szememmel láttam a parancsot — Nem tehetett tovább feltartani — tudtam, hógv borzalmas lesz a föld bosszúja! — Ott. volt a Montel'lo — a lávát, és tüzet okádó hegy... Arca eltorzult, hangja süvített. Háta .mögött csendesen megjelent az ápoló. Ottó ordított; — Rajtam kívül senki sem tudott segíteni a földön — az emberiségen! — Gyorsan ha®a! — Kiásom a földből az agy velőmet! — ez okozza a kataklizmát — és most látom: a szivem is ott fekszik az agyam mellett — Szabadság ellenben nincs — majd gz offenzív a után! Szabadság nincs? Hát szabadság nélkül rohantam! Az ütközetben elestem volna — tudtam, éreztem! Mint halott. nem tudtam volna a földtől elhárítani a kataklizmás borzalmat, a végpusztulást! — Már — már késő volt! Ki kellett ásnom minden áron! — az agyat és a szivet — szá- guldfam! — száguld fám — elérkeztem a kertembe — ástam — ástam — ökölre mentem a megvadult földdel — a véres földdel —- ástam — mind mélyebbre ástam és — agyamnak meg a szivemnek hűlt. helye volt!! — Tovább ástam, mint egy őrült... — Tajtékos szájjal ordította — A világrejtély ! Ások! Ások!! — Ások!!... A kémyszerzubbony ráterült. Még csak állati üvöltését hallottam. * Azután megtudtam: Ottó hadnagy jegyben járt egy bukovinai menekült csodaszép lányával. Mikor utolsó szabadságára hazaérkezett., hült helyét találta a menyasszonyának, akit egy másik férfi megszöktetett. Ottó előbb melankolikus lett, majd amikor ■szabadsága leteltéivel vissza kellett volna utaznia a harctérre, kitört rajta az őrültség. A háború után gyógyultan hagyta el a bécsi elmegyógyintézetet. Szellemes, kedves levelet is irt nekem. Még mielőtt válaszolni tudtam volna rá, szülei tudatták velem, hogy Ottó agyonlőtte magát. Most, hogy agya, amely kigunyolta a földet, régen a földdel azonos, harctéri naplóimból csendes tollvonással törlőm ezt a megjegyzést: „0. hadnagy; az ő agy veleje és a föld." A39éves szerb királygyilkosság története két kötetben és hangosfilmen neuraszténia eredménye... Egyébként csak az elméletben volt ilyen excentrikus. Az exoeotricifást szájkosárral szerelte fel és pórázon vezette, ha praktikus dolgokról volt szó, például hazavágyó közkatonák szabadságolt atásáról. Gyakran helyettesítette az adjutánst és ilyenkor mindenki szabadságra ment, A harmadik pihenési hót végeztével ő maga is szabadságra ment. Udinéig kísértem. Mikor a vonata már indulóban volt:, le- kiáltott: — Épp most fejtettem meg a világrej- télyt! A brigád holnapután tűzbe megy... A vonattal együtt szaladt mosolyom: vártam a bucsuparadoxont, — A földben van elásva ... A vonat hosszantartón, élesen fütyült és ■rohant ki a csarnokból. Nem hallottam, mit mondott Ottó hadnagy. Már csak a kézét láttam, amint a föld felé mutatott, * Elmúlt a békés három hét. A brigádunr kát kivitték a frontra és kemény harcokat vívtunk. A Piavén dőlt el az offenziva. Szüntelen ágyúzás alkalmatlan akusztikájában is egyre az Ottó hadnagy megoldott világ rejtélyére gondoltam. Vájjon mire gondolt? „A földiben van elásva..." Nem értettem. Vártaim, hogy visszajöjjön. Szabadsága leteltével sem jött vissza. Egy este hivatott, a brigadéros. A szikár, rendkívül szigorú ember igy szólt: — Mától fogva maga látja el Ottó hadnagy szolgálatát. Hangja a rendesnél puhább volt és tényleg csak barátom keresztnevét mondta. Ezért megkíséreltem a kérdést, nem jön-e vissza hozzánk Ottó. — Hirtelen megörült — felélte a brigadéros. — A bécsi Sieinhof intézetbe szálli- toiíák. * Két hónappal később meglátogattam Öttőt a Steinhoifban. Semmi változást sem tudtam rendkívül intelligens arcában felfedezni, csak a szeme tüzelt kísértetiesen. Ö azonnal rá.hiismert és anélkül, hogy üdvözölt volna, hadarni kezdett: — A földben vau élásva! Ez a neuraszténia ... nem ibirtám tovább! Lecsavartam a fejeimet, kivettem belőle az agyvelőmet — igenis — hogy ne törjem tovább a fejem — az agyvelőm volt az oka és ezért elástam az egy velőimet házam kertjében — Azután visszacsavartam a. fejem és lestem, mi fog történni — Egy darabig nem történt semmi. Orvos nem tudott, rajtam segíteni, hát segítettem én mag aniont Micsoda megköuy- nyebbülés volt ez az agy nélkül bég! Nyugodtan ültem a kertben és lestem, mi történik — és néhány nap múlva ba*szuamorgással megszólalt a föld — gondolatoknak adott kifejezést — az én gondolataimnak — Kezdett elégedetlen' lenni — „Mért forgók a tengelyem körül, vaktában? — Mi célja ennek .a komédiának? — Más égitestek pihennek, csak ém dolgozzak?!..." Nevettem — a markomba nevettem: a föld filozofált! Mindaddig egészen tűrhető kereskedő volt, jó és rossz üzleteket kötött — most ueu- raszténiásan filozofált — Lázadozó rabszolga volt, mint én és nem akart továbbdöcögni az űrben — Szadi szí ikus nyugaloramjl szemléltem, hogyan szenved a föld — az én szenvedéseimet szenvedte sorra — Lfle_ étéi? — Kezdet? — Vég? örök harc? -- Nem értette! Jómagam röhögtem, 'érföd. röhögi1:m örökre ningfiztbajultam az ag;■velőmtől! Micsoda .i Merni nyugalomA nem ié oly régi szebb királygylLkoeság,. másképp Sasa, ée Draga, históriája most egyszerre elevenedik meg a könyvpiacon és a filmen. A kétkötetes történelmi munkának a jó- nevü szerb t őrt érne tirö, Jovanovics Szlobodán a szerzője. Címe Obrenovics Sándor uralkodása. Hogy mi lesz a hangosfilm neve, azt ebben a pillanatban nem tudjuk, pusztán c&ak annyit, hogy szövegírója német poéta, Frank Leon- hardt. Jovanovíes müvéről azonban máris meg lehet állapítani, hogy egykorú akták nyomán készült és a. szerző, mint komoly historikus, gondosan ügyelt, hogy ne surranjanak bélé legendás motívumok. Sasa átveszi a hatalmat Harmincnyolc esztendővel ezelőtt történt. 1893 április 14-ének esti óráiban egy lovasezred és a tiizárai tiszti iskola növendékei hirtelen megszállták Belgrádiban a minisztériumokat. a városházát éis a tá.viróihlvatalt. Körülvették a konaikot is, amelyben a kiskorú király, Sándor éppen ünnepi vacsoráit adott a három főiből álló régens tan ácsnak és még néhány országos előkelőségnek. Egyszer csak az egyik ■szárnysegéd a király füléhez hajolt és jelentette. hogy minden készen van. Ebben a pillanatban a fiatal Obrenovics fölállott és kijelentette a meglepett vendégek előtt, hegy bárha még több, mint egy év választja őt el az alkotmány- szerű nagykorúságtól, nagy kor nnak nyílvánítja magát, és kezébe veszi az államhatalmat. A ré- genktanács hiába, duzzog, a kormány szintén mehet, ellentmondást nem tűr, mert oldalán áll a katonaság. Kurtán: most ő parancsol. A tizenhat és féilesztendőis testileg eléggé fejlett. inkább húszat mutat tizenhétnél. Legföljebb majdnem nőiesen gömbölyű csípői tűnnek föl és hogy az arannyal hímzett piros tábornoki ■kabátban sem mutat katonát, sőt még csak férfit, sem. Mozdulatai szögletesek, aki lóháton látja., joggal attól fél, hogy a következő .pillanatban elveszti a gyeplőt és lefordul a lóról. Ideges ujjal állandóan foglalkoznak valamivel, gyakran iépdes ok nélkül kezeibe vett papirosdarabkákat. Telt, kerek arcának lágy vonalai* bó' kát sötét, közelálló szem pillant a fzemilé- lőre, égy igen vastag sfemüWgen keresztül, sűrű fekete haja mélyen belenő a homlokába, amely ilyenformán még alacsonyabbat mutat, ■mint amilyen. Csak elvétve suhan át bátortalan mosoly ezen az éppen nem megnyerő arcon. A lélehnélhül való ember Örömteien, tönkretett gyerekkor áll ennek a flataiomibernek a. háta mögött. ’ Saját, szavai szerint úgy nőtt föl, mini, ..árva,, kinek a, szüléi élnek". Mert, amióta eszét bírja, atyja, a. nép- íraszténiás Milán és anyja, a büszke Natália', halálosan gyűlölték egymást és karcolták egymással. Azalatt a. négy év alatt, amióta Milán lemondott, a trónról, csakhogy Natáliától szabaduljon. semmivel sem lett jobb Nándornak a •helyzete. A gyermeknek, akiről $, gótbaj. alrpa,- nadi, mint Szerbia, királyáról beszel, meg kellett érnie, hogy atyja méltóságát semmibe gém véve, még wzepb állampolgárságát, is készpénzért eladta. Valaminthogy anyját a, régehpta- nác . ;;■! árrsak valami, hazátlan vándorlegényt, rendőrileg kitiltotta az országból. Ha még ehhez hozzá veszzük, hogy valósággal kolostori szigorúságban nevelték, hogy Sohasem volt '••gyedül'. s‘ ''.-j.-'-aii játszott ártatlan játszótér- -ak'ka.l. im • ; mindig csak .szivükbe és fönna- j ruhába Iujk itolt, oktatók, vették körül és állandóan figyel mez ték, hogy négy élő nyelvet kalapáltak a fejébe, azonkívül polgári magánjogot, szerb egylliáztürténeimet- stratégiát és I nk l ik:jt, clip!oináciai I örténe!met- liemzeI ga zda - ságot, — válóban nem lehet azon csodálkozni, ilia olykor iigy érezte szegény, boyy szétpattan a, feje. Ily eh és ennyi befolyás között nem lehet csodálkozni azon, hogy kedélyvilága nem virágozhatott, ki. A tanuló Sándor fcemhji j iránt -eni érfet-t hajlandóságot. Nem ce©<fe, ha 'nagvranővo, könnyen mondott lé minden szen- ! ve'dólyröl, mórt, hiszen, nem ismerte őket- A vájd ászát éppen oly kevéssé érdekli, mint, a ló. | Nem dohányzik és mm iszik. Kártya? Ha épp j iiiUroij, kézbe veyz!, de átyja webvödéijfes Iváio tyreletébö'J, aári vagyont, hacfülefet, v*gy életet egyformán könnyen tett egy kártyalap-' ra, semmi sincs a vérében. Míg a korabeliek hirtelen föllobbannak, addig öt semmi a világon nem hozza ki egykedvűségéből, semmi sem lelkesíti és semmi sem tudja hevíteni. Mondhatni, kellemetlenül és kellemetlen mértékben tud magán uralkodni: hideg, zárkózott és alattomos. Senkit sem szeret, senkiben sem bízik, senkiinek sem nyjlíik meg és ahol más embernél az erkölcsi érzék ül, nála valami csodálatos bénaság kuksol. A liberálisok vezére, Riszties, az idegeire ment, — Nem lehet ezt a Riszticset megmérgezni? — kérdezi csak úgy mellékesen, egykedvűen, anélkül, hogy a hangjában bármi is megmozdulna, mint hogyha valami nagyon maigátói- értetödö és mellékes dologról volna szó. Koraéretten és koraöregen nyúl bele Sándor ■a politikába,. Mintha, több évtizedes tapasztalat volna á háta mögött. A racionálisoké a többség, akiken még érzik az agrárszocializmus, velük kellene Sándornak jólábon lenni, hogy a .súrlódásokat elkerülje, ő azonban valósággal belefagyva önzésébe, csak egy érdeket ismer: a magáét, csak egy kormányzati elvet: az erőszakot és az intrikát, csak egy célt, az abszolút uralmat, aminőt a HobenzoLlemek gyakorolnak Poroszországban. Az Obrenovdcsok régi jelszava; akié a hadsereg, azé a.z állam! Amikor erre a hadseregre támaszkodva, a tizenhétéves fiatal ember 1894 májusban jog és törvény ellenére az 1884. évi demokratikus alkotmányt, az 4869. évi reafccionárius rendszerrel cseréli ki, atyja- akit Belgrádba visszahívott, a világért sem fiúi szeretetlből, hanem hirtelen ötletből, ki ■akarja használni, hogy politikai szélhámosságát és tapasztalatait fölhasználja. Amikor azonban látja, hogy atyja mindenbe beleavatkozik, elhatározza, hogy újból lerázza ezt a magaihivott gondnokot. Dfciga szerelmessé teszi Sasát Sándor ekkor a ma túrán* szerelmes korát, éli, anélkül azonban, hogy szive megszólalna. És ekkor, amint a gascognei öbölben. Biaritzban meglátogatja Natáliát, anyját, egyszerre megakad a szeme az egyik udvarhö'lgyön. Luvjovica. Drágán, Masehin bányamérnök özvegyén, aki a nálánál tizenkét esztendővel fiatalabb, félénk fiút, mosolyogva, szólítja Felségnek. Jólápolt ■teste, melyen hófehér bőr feszül, még rugalmas, de apró ajkának sarkaiból és arcvonásaiból Paris kozmetikai művészete nem tudta eltüntetni az évek nyomát és a tudatosan mélyre fúró- dó nézés, mely hosszú szempillái alól kutatóau hatol a. férfiba, minden egyebet jelent, csak nem az első fiatalság naivitását. Járás köziben kelletve ringatja magát, hangosan beszél a, délszláv nő élénk gesztusaival, ritkán nevet és ha mégis nevet, kiérezni kacagásából a, hamis hangot. Ám a 17 éves fiút, hoigy-hogy nem, egy pillanat alatt leveszi a. lábáról. Mit tesz az, hogy Drágának „múltja," van. Nagyobbrangm tisztviselő leánya, akit gondosan nevelték, férje korai halála folytán nagyon sovány nyugdijára van utalva. így kénytelen elfogadni egy barátja támogatását, aki to 11 etteszükségletét elégíti ki, majd egy másikét- aki őt kitartja, végül rossz napok jönnék, amikor el ég gyakran kénytelen változtatni támogatóit. Ám a látszatra nagyon tud ügyelni és amikor azután Natália éjkirálynő udvarába, kerül, egyszerre senki ■sem tud róla semmi rosszat. Sándornak, ha egy levegőt akar szívni imádó ttjává 1, haza, kell hoznia anyját. Félre tehát atyjával, Milánnal! Milán nyomán Natália befolyása érzik Belgrádiban és miután politikailag is Milánnal ellenkező állásponton van, aki tudvalévőén a Bailplatznak adta el magát- Natália alatt az uj kurzus Oroszország és Paris pártjának irányát veszi. De ennél nagyobb újság Sándor számára, hogy egyszerre vigaibb élet, kezdődik a belgrádi Konakban, bálok, mulatságos, kirándulások követik egymást. Sándor táncolni tanul és bárba közellátása és esetlensége királyságának leglomhább táncosává teszik i« öt ,mégis boldog, h a, rá akaszt; odú a tik Dragara, aki aztán’a kerin- gö.ls során végigejpeli öt a tánctermen. Olyan Sándor, mint egy búgó gcrljce. Draga kitűnő szerelmi sztratéga és igy a fiatal Obrenovics egyre jobban belebonyolódik a szerelembe. Valósággal költővé fesz a nemrég teljesen érzéketlen Nándor. „Asszonykám, babuskám, hófehér madaram, drága fecském, életein, drágaságom, tyu- kocskám, angyalkám, szivecském, leikecskéin, őzikém kauári madaram, hűséges szerelmem" és hasonló édesen buta dadogással van tele minden jevele és napról-uapra jobban belegabalyodik a szerelem hínárjába, teljes odaadással és még teljesebb egy ügy őséggel J. Obrenovics Sándor, aki persze leveleiben úgy írja magát alá, hogy Sasa. Drágából királyfié lesz Amikor azonban |8$7. tavaszán az asszony igen iióy'éfeij annyira felülkerekedett, hogy Sándorban meggyiAeimscdik az, a szándék, hogy az ö drágaságát törvényes házassággal örökre biztosítsa magának, mindketten úgy érzik, hogy a boldogság utján egy nagy akadály tornyoso- dik eléjük: Natália. Bizonyos, hogy sohasem egyeznék bele ebbe a házasságba, el tehát vele! Ez év őszén újból feltűnik Belgrádban a már előbb elzavart, Miián alakja. Ezúttal mint hadsé- regfőparancenok. Erre Natália nem tehet magi, mint, hogy örökre elhagyja Szerbiát és visszavonul Biaritzba, száműzetése helyére. Draga természetesen nagy színpadi jelenet során megválik Natália szolgálatából és mint előkelő hölgy, aki csak miniszterek ét diplomaták között érzi jól magát, letelepszik a szerb fővárosban. Közben természetesen a politika, iránya újból átvált: megint a Habsburg-barát politika kerekedik felül ég nemcsak a radikálisok, hanem a liberálisok és haladók, kurtán, politikai pártok és parlament újból a sarokba kerülnek. Ha Natália, arra törekedett, hogy fiát egy montenegrói házasság segítségével Oroszországhoz láncolja, Milán ezzel szemben egy német hercegnőt szeretne királynénak, hogy fixirozza a szerb politika becs—berlini útirányát. Milán választása ■egy Chamburg-Lippe hercegnőre esik. Sándor nyíltan házasságközvetitésse 1 vádolja meg az osztrák-magyar külügyminisztert, Voluchov- szkyt. 1900. júliusában azután a derűs égből hirtelen lecsap a. villám: a király Draga Masínt, Natália királyné egykori udvarhölgyét el- jegyziőrült kavarodás támad az egész vonalon. Milán Kar lábadból lemond a hadseregfőparancsnokságról, mert úgymond, ez a nő még egy zenekari őrmester' feleségének sem volna. való. A kormány lemond, hogy egy uj, úgynevezett lakodalmi minisztériumnak adja. át a. helyét, amelyet, a király mondhatni, az uccán szed össze. A belgrádi társaság hölgyei pukkadnak. Hiszen még nemrég viseltes ruhában és félretaposott cipővel látták őzt a Drágát és most majd udvari fogadásoknál fűnek csókolják a kezét? A kávé- házakban szidják a könnyüfajta nőt és miniszterek. tábornokok és más nagyranguak kétségbeesetten igyekeznek megértetni Obrenovics Sándorral, hogy egész közönséges uccai nőt akar maga mellé ériéiül, sőt akad köztük, aki szemébe mondja Sándornak, hogy Draga a megfizetett szeretője voltlés pedig olcsó szeretője. Sándor mindezt hallja, de mindez hatástalan marad és Sándor csakugyan feleségévé teszi DrágátA cári politika Draga mellé áll / Es tetejébe az orosz Balkán-politika, amely sohasem volt érzékeny, annyira vetemedik, hogy Milán iránt A’aló gyűlöletből és hogy a volt királyt örökre! távoltartsa Szerbiától, nemcsak a cár áldását küldi, hanem tanúnak ajánlkozik a királyi esküvőre. így lesz politikum ebből a házasságból. Aki Milán ellen és Oroszország mellett van. annak Draga mellé kell állni. És Sasa, jóllehet a tisztikar titokban morog, de azért, fegyelmet tart. nj ugodtan uralkodik tovább, idegesebbel], ipim falsba és gonoszabban. Pusztán a szuronyokra támaszkodik, önző despota, megveti SASA ÉS DRAGA
