Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-19 / 187. (2704.) szám

4 T>R«GAiyV\A&Y4RHIRIiAI> 1931 augusztus 19, szerda. nyön elszomorítóak ezen a téren az dltt&po- tiok. Vasárnap délután Zselizen tartott járási kon­ferenciát a magyar nemzeti munkáé- és földmüvespárt, melyen több mint 60 kiküldött jelent meg 11 községből. A segélyakció mó­dozatait Varecha József főtitkár és Hámor- nyik János lévai körzeti titkár ismertette. Beszédeik után a felolvasott határozati ja­vaslatot egyhangúlag elfogadták. Ugyancsak vasárnap délután a losonci kölrzet részére Rapp községben tartott a párt népgyiilést, amelyen 6 községből több mint háromszázan jelentek meg. A gyűlésen Ágoston Gusztáv miksi és Tóth Lajos garamlőki kisgazdák is­mertették a magyar nemzeti munkás- és föld­müvespárt segélyakcióját. A gyűlés elfogadta a párt határozati javaslatát. Szombaton a magyar nemzeti munkás- és földmüvespárt Udvard községben tartott nép- gyülést, amelyen több mint 500 főnyi tömeg volt jelen. A gyűlésen a párt érsekujvári tit­kára és Horváth István tartott beszédet. A gyűlés után a helyi pártszervezet vezetőségét újjá választották. Elnök lett Nagy Ferenc, al- elnök Boldizsár József, jegyző Salgó István, pénztárnok Mackó Adolf, ellenőrök Németh Lajos és Kaplovszky Lajos. Pusztulás előtt a IrodrosStiii és a m§y- Igpasi járás Isisiparosai is kereskedői Királyhelmec, augusztus 18. A bodrogközi és a nagykaposi járási ipar testület csütörtö­kön tartotta impozáns rendkívüli közgyűlé­sét KirálylheJmecen az ipartestületi székház tanács tériméiben. A gyűlésen a járások kis­iparosai és kereskedői mondhatni teljes számumai megjelentek. A gyűlésen a hatóság részéről megjelent a pénzügy igazgatóság ki­küldötte, valamint a politikai hatóság részé­ről a helmeci járási főnök. A rendkívüli közgyűlés összehívása azért volt aktuális, mivel a helmeci pénzügyigazgatósági körzetben az adókivetések körül oly tarthatatlan a helyzet, hogy végső elkeseredésükben az iparosok és kereskedők kénytelenek vol­tak ezen rendkívüli közgyűlésen pana­szaikat memorandumban összefoglalva az illetékes hatóságokhoz juttatni. A közgyűlésén elnöklő Lukács Andor elnö­klőn kívül az összes felszólalók oly elkesere­dett s eddig nem tapasztalt hangnemben szólaltait fel, amelyből világosan megállapít­ható az, hogy ily hangnem csak végső elkeseredésben szokott kétségé be esett emberben megszó­lalni. Az előadók és szónokok valamennyien rá­mutattak arra, hogy a jövedelmi adót a bel- mieci pénzügyi körzetben igazságtalanul ve­tették ki. Sehol nem vélték figyelembe az adózó vallomását. A nyugtákkal és könyvek­A sírnák szerint üres frázis az, hagy a csehek a szlovák nemzetnek iskolákéi adtok Scolus Viator legújabb könyvének visszhangja a centralista és a szlovák sajtóban kel igazolt tételeket egy ízben sem vették figyelembe. Bebizonyítható példákkal igazol­ták azt, hogy a sok eset közül például az egyik iparosnál kimutattak 150.000 ko­rona forgalmat s a jövedelmi adót 100.000 korona után vetették ki. Hogy lehetséges az, hogy ahol 150.000 korona forgalom volt, ott 100.000 korona a jövedelem? Az előadók rámutattak arra, hogy több eset­ben ráfizetés volt az iparosoknál, mégis hor­ribilis jövedelmi adókat vetettek ki rájuk. Többek között előlfordult a következő eset: A jövedelemadó vallomását több kisiparos­nál nem véve figyelembe egyezkedésre hív­ták fel az illető referensek a kisiparosokat. Végső kétségbeesésükben ezen iparosok be­lementek a megegyezésbe s a megegyezés aláírása után mégsem. a megeegyezés alap­ján kivetendő jövedelemadót rótták ki az illető adózókra, hanem kétszeresére vagy éppen háromszorosára emelték fel a jövede­lemadót. Rámutattak a fölszólalók arra is, hogy naip-u.ajp mellett folynak a végrehajtások, fizetésképtelenségek, csődök nap-nap mel­lett vannak s ha ez így fog folytatódni, a két járás kereskedőimének és iparossá­gának 80 százaléka ez évben a tönk szé­lére jut. Sürgős orvoslást kértek és főképpen kérték a helmeci expozitura főnökének leváltását s a kivetett adóknak hivatalból való revízió­ját. A kiküldött pénzügy igazgatósági főtiszt- viselő átvette a panaszokat és megígérte, hogy a vizsgálatok lefolytatása után az eset­leges panaszok orvoslása meg fog történni. Prága, augusztus 18. Scotus Viator, a cseh- és szlovák nemzetek nagy barátja, most adta ki legújabb müvét, melynek cime: Szlovenszkó hajdan és most — Slovakú then and now. Bár a könyv a csehszlovákiai könyvpiacon még nem kapható, a prágai cseh sajtó öles hasábokban ismerteti azt. így a Lidové No- viny vasárnapi száma vezető helyen ismer­teti a könyvet s különösen azt emeli ki, hogy Scotus Viator igen helyesen értékeli a cse­heknek Szlovenszkón végzett kulturális mun­káját. Scotus Viator állítólag azt Írja, hogy „Szlovenszkó átalakulása a legjelentősebb ré­sze annak a kulturális műnek, amelyet a há­ború utáni Európa látott." Aki egyszer látta ezt a kulturális müvet — Írja a Lidové No- viny —, melynek nincsen párja egész Euró­pában, az készséggel megállapítja, hogy az a kitartás és szervezési képesség, amelyet a csehek a válságos időkben a rettenetes el­kedvetlenítés és ingerlés ellenére Szloven­szkón kifejtettek, olyan nagy, hogy azt eléggé dicsérni nem is lehet. A Slovák mai száma reflektál a Lidové Noviny eme cikkére s egyebek között a kö­vetkezőket Írja: — Bevalljuk, nem tudjuk pontosan meg­határozni, hogy mit kell érteni a szlovenszkói kulturális mű fogalmán. Lehet, hogy Scotus Viator és a csehek különösen a pozsonyi egyetemet gondolják a szlovenszkói tudo­mány reprezentánsának. De mi azt kérdez­zük, hogy egyáltalában elömozditotta-e a szlovenszkói kultúrát a pozsonyi egyetem? — A szlovenszkói szlovák lapok felületes olvasója is jól tudja, hogy az a pozsonyi egye­tem, melynek alapkövében is cseh nyelven írott memorandumot helyeztek el, szlovák nyelven nem dolgozott és a szlovák tudomá­nyos irodalom érdekében semmit sem tett. — Ez az egyetem tulajdonképpen a cseh nemzet harmadik egyeteme, amelyet a szlo­vákok csak azért látogatnak, mert Szloven­szkó fővárosában van és nem akarnak Prágá­ba, Brünnbe menni, külföldi egyetemekre pe­dig nincsen pénzük. — A pozsonyi egyetem nem tudta magához ölelni a régi szlovák tudósokat: Skultétyt, Svacalát, Bakost, Stodola mérnököt, Hlavatit, Kmoskót stb., ellenkezőleg kapuit előttük bezárta. Fiatal szlovák tudóst, szellemi mun­kást az egyetem nekünk nem nevelt. — És ha van is ilyen fiatal tudósunk kettő- három, katedrához nem jut, vagy nagyon kü­lönös körülmények között: a szlovák nemzeti érzületének, esetleg még a felekezeti meg­győződésének megtagadása árán. — Szó lehetne talán arról, hogy a szloven­szkói kulturális rnü fogalma a szlovenszkói nemzeti színházra vonatkozik-e. Ha nem vol­na a „Slovák" és nem volnának néppárti képviselők, úgy ebben a színházban rna is kizárólag csehek játszanának, nagy harcba került, mig azt érték el, hogy felerészben szlovák előadások legyenek. Elő­re segítettek tehát bennünket a csehek a szí­nészet terén? Ellenkezőleg, fel tar tó itatják a természetes fejlődést. Végül a közép- és elemi iskoláinkra gondo­lunk. Erről a Lidové Noviny azt írja, hogy megvédtük nagy törzsünket a tizenkettedik órában, iskolát adtunk neki. Ehhez a Slovák azt Írja, hogy ez a mondat úgy hangzik, mint hogyha az államfordulat előtt Szlovenszkón iskola egyáltalában nem lett volna. Pedig annyi iskola volt itt, hogy a prágai kormánynak kellett bezárnia a szentgyörgyi, a podolini gimnáziumot s legújabban mEgsemmisitet- te a trstenai gimnáziumot is. Milyen iskolákat adtak tehát nekünk a cse­hek? — kérdezi a Slovák. — Mi katolikusok megállapítjuk, hogy elvették katolikus gim­Ma már nem Mussolini s Ccolidge vezetnek az újságírás diplomatái közt. Újságírónak leg­utóbb egy uralkodó császár is beállt, Abesszí­nia császára, aki belátta, hrgy eszméit csak igy terjesztheti és országának is csak a publiciszti­ka révén tud barátokat szerezni. Igaz, hogy már XVIII-ik Lajos francia polgárkirály is nagy cikkeket irt a párisi lapokba és nagy örömére szolgált, ha a saját cenzúra ja­vított cikkein, vagy egyenesen nem engedé­lyezte őket. Harmadik György angol király meg „Ralph Robinson" álnév alatt dolgozga­tott az angol sajtóba és kortársai nagyon meg voltak elégedve vele. Időközben azonban minden újságírás lett és ami régebben királyok üres óráit töltötte ki, ma királyi mesterség. Nincs eszme, talál­mány, koncepció, ami ne szorulna rá az új­ságírásra. Jobban mondva mindennek előbb újsággá kell átvedlenie, amig az lehet, ami voltaképpen a rendeltetése és ezt az útját az érvényesülésnek senki és semmi sem kerül­heti el. A valósághoz és a megvalósitáshoz, sőt a megvalósuláshoz vezető ut egyedül az újságírás, amit a legtöbb ember a reklámmal téveszt össze. A legérdekesebb idevágó fejeze­tek egyike a Remarque-siker. Első, világhí­re regényének kéziratát senki sem akarta ki­adni. Nem akadt német kiadó és ezért Remar- que egy sajtóvállalathoz fordult: Ullsteinhoz. Második könyvét a világsajtó közölte, mert most már ő nem volt hajlandó kiadónak oda­adni. A publicitás Remarque esetében valami egészen rendkívüli érték. Rajta kerosztlll érti meg az ember, hogy királyok beállnak ujság­náziumainkat és tanítóképző intézeteinket. Üres frázis tehát az az állitás, hogy „iskolá­kat adtunk nekik". Ugyanez vonatkozik az elemi iskolákra is. Egyetlen komoly haladás, amit lojálisán beismerünk, néhány polgári iskola létesítésében mutatkozik. A Slovák cikkét azzal a megállapítással fe­jezi be, hogy a cseheknek Szlovenszkóra való bejövetele előtt is voltak Szlovenszkón olyan iskolák, amelyekből nagyon öntudatos és mély gon­dolata szlovák közéleti munkások kerültek ki. A Slovák beígéri, hogy a legközelebbi számá­ban a Lidové Novinynak Scotus Viator köny­véről tett egyéb megállapításaira is reflek­tálni fog. Valószínű tehát, hogy ez a könyv ismét forrongásba hozza a cseh és szlovák kulturvitát. Íróknak. Már nem is hatalomról, nem a pub­licitásról van szó, hanem arról, hogy újság nélkül a tömegekhez senki sem tud ma beszél­ni és bár a király a maga akaratát saját or­szágában bizonyos mértékig keresztülviheti, gondolatát, meggyőződését csak az újságírás révén érvényesítheti. Ezen a téren a rádió sem váltotta be a hoz. záfüzött reményeket és nem is válthatta be őket. A meohanizált világ hajszájából csak a nyomtatott betű hatalma emelkedik ki diadal­masan. A rádió fülekhez szól és a szó alig jutott el az appercipiáló agyihoz, máris elfe­lejtődik. Kordács érsek hangsúlyozta a rádió fontosságát a propaganda szolgálatában és a szovjetkormány valóban nagy gondot fordít rá, hogy mindazt, amit a világgal tudatni akar, rádió utján tudassa. A rádió milliókhoz szól egyszerre, az újság mindig csak egy kisebb tö­meghez és a milliós lappéldányok még mindig a ritkaságokhoz tartoznak. Annál érdekesebb, hogy a rádió fölött, mégis az újság győzedel­meskedik és valahogyan az újság reneszánszát éljük ma a nagy rádió-meglepetésből való felocsudás után. Úgy vagyunk vele, mint a színházzal, amelyet mór-már lehengerelt a mo­zi és ma újra a színház nyomul előre és min­den krizis ellenére Berlin, Páris, London és Budapest a színháznak él. Pontosan az, amit a színház jelent és amit nőm tudott, elpusztítani egy uj találmány, pon­tosan ez az újságírás. Shaw mondását, hogy minden Írónak előbb újságírónak kell lennie, variációkban ismételgetik és Shavvnak igaza van. Ha a hatás végcél (és hogy tényleg az, KIRÁLYI ÚJSÁGÍRÓK Irta: Neubauer Pál a legnagyobb és legelvontahb müvek bizo­nyítják), akkor az újságírás nemcsak, mint újabban, királyok mestersége, hanem királyi mesterség. Konform a való élettel, ugyanaz, mint az élet: rögzítése a percnek, az órának, a napnak. Ha pedig a könyveknek valóban megvan a maguk különös sorsa, akkor az új­ságban nyomtatott betütömegnek még különö­sebb sors jutott osztályrészül.. A könyvet meg­őrzik, az újságot elhajítják. De az újság visz- szatér. Pontosan, meghatározott időközökben, szinte kérlelhetetlenül tér vissza és kér bebo­csátást az agyba egy meghatározott nyomta­tott betütömeg. A könyv erre képtelen. Ott áll ugyan a polcon, de nem kerül le róla évekig, talán egy életen át. Már Lessing mondotta, hogy szeretné, ha az írókat kevésbé dicsérnék és többet olvasnák. Nem olvassák őket, ez a főkülönbS'ég irás és újságírás közt és egyéb­ként ez a közismert megállapítás az irodalom Coíumbus tojása. Remarque irodalmi müve újságírói riporttá vedlett át. így került el a milliókhoz, akikhez az iró nem kerül el soha. Abesszínia fiatal császára beállt újságíró­nak és ezt a lépését sokan rosszalólag kom­mentálják. Mindenki elfelejti, vagy nem vesz tudomást róla, hogy a műveltsége jó 70 száza­lékát az újságírásnak köszönheti. Ha a betű és a nyomtatás felfedezése embert emberrel, vi­lágrészt világrésszel kötött össze — az ujjáail- kotó folyamat megkoronázása csak az újság­írás révén történhetett. Mit tudtál eddig Abesszíniáról, kedves olvasó. Vérszegény volt a tudásod, mert mi közöd Abesszíniához? De ha Abesszínia császárától rendszeresen olvas­hatsz cikkeket az európai és az amerikai saj­tóban, néhány percet Abesszíniának is fogsz szentelni. Jót tesz majd neked és Abesszíniá­nak. A királyi újságírók tudják, mit tesznek: sokkal többet a publicitásnál. Mozgató erők­ké transzformálódnak, szellemi faktorokká avanzsálnak: Zola és Clémeneeau, Mussolini és Coolidge, meg a többi nagy újságíró nyom­dokaiba lépnek. Abesszinia királya leveti az arauypalástot, leteszi a súlyos koronát a fejé­ről, mindenkit elküld, mert csendre van szük­sége, amikor tollat fog a kezébe. Megpróbál­ja, hogy önmagára találjon, mint Julius Cae­sar csaták megvívása után. A nagy csöndben azután Abesszinia császára önmagát keresvén, rádöbben Abessziniára és talán egy uj alkot­mány kontúrjai bontakoznak ki előtte, ami­kor tintába mártja a tollat, hogy első újság­cikkét megírja. Mert csak ebben a pillanatban jön rá arra, mit jelent az irás, az olvasás és mit jelentenek az analfabéták Abesszíniában: A császár, mint újságíró megismerkedik a betű és gondolat iránti felelősség érzetével. Felhívás a csehszlovákiai magyar akadémikusokhoz! A csehszlovákiai magyar egyetemi és fő­iskolai hallgatók 1930. évi. losonci országos kongresszusa alkalmából beiktatott ideigle­nes tisztikar ezúton értesít: a csehszlová­kiai magyar főiskolás diákságot, hogy az ezidén esedékes VI. országos diákkongresz- szust szeptember 3-ára hívja össze Kassára. A kongresszus négynapos lesz a Kassai és Környékbeli Magyar Főiskolai Hallgatók Egyesülete' rendezésében. A részletes pro­gramot a sajtó közli. A diákügyekben teljhatalommal felruhá­zott ideiglenes tisztikar döntés-e alapján a kongresszuson megjelenhet minden cseh­szlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgató, beleértve a most érettségizett és főiskolára készülő diákságot is. A jelen­levőknek felszólalási joguk, a diákszövetség jogi ügyeiben azonban szavazó joguk csak a hivatalos kiküldötteiknek van. Hivatalos kiküldötteknek számítanak » következő egyesületek delegációi: a prága­és a pozsonyi 6—6 taggal, a brünui Corvi- nia és a brünni MAKK 3—3 taggal, azonkí­vül minden olyan szlovenszkói és rusziusz- kói magyar diákszervezet 3—3 tagból álló delegációi, amely diákszervezet hatóságilag jóváhagyott és a diákszövetség követelmé­nyeinek megfelelő alapszabályokkal rendel­kezik, vagy legalább is 40 nap telt el a kon­gresszus megnyitó napján az alapszabályok beadásától számítva. A delegáltaknak a ki­küldő egyesület által kiállított írásbeli meghatalmazással kell rendelkezniük. A hivatalos kiküldöttek és a diáklátoga- tók neve, egyesületi hovátartozása és érke­zésének pontos megadása legkésőbb szep­tember 1-ig bejelentendő a kongresszus el­nökénél: Brillek Sándor, Kassa-Kosioe, Ha­lász u. 3. sz. Esetleges diákelőadások ugyan­addig a terminusig jelentendők bo az előbbi ciánén. Kassa, 1931 augusztus hó. Az ideiglenes tisztikar nevében: Boreoz Kálmán s. k. Briikk Sándor *. k. titkár. elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom