Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-18 / 186. (2703.) szám

4 1931 augusztus 18, kedd. A berber Napóleon szökése után... Káéi, riporter, hadvezér Ahd el Krím, aki nyomtalanul eltűnt Reunion szigetéről Egy csodálatos harrlér története — Franciaország újabb gyarmati háborútól retteg — Senki sem tudja, hová szökött meg a száműzött mostobasága a kétségbeesés szélére juttatott, a fölfelé megmutatott erő révén mégis csak ki tudja majd követelni az őt megillető segítséget. Mert jegyezzük meg, hogy az, amit kapunk, nem alamizsna, nem könyör- adomány, amelyért a földig kellene görnyedni, hanem csak olyan köteles rész, amilyenre a morvának, a csehnek, a szlováknak is igénye van. Jaross beszédét a közönség ismételten meg­szakította hangos, helyeslő észrevételeivel, meg­jegyzéseivel és tetszésnyilvánításával. A gazda nyomora a kereskedő és iparos nyomora is A következőkben ifj. Koczor Gyula, a ma­gyar nemzeti párt komáromi kerületi elnöke, a mezőgazdaság bajainak az iparra és kereske­delemre" gyakorolt kihatásaival foglalkozott. A hatóságok — mondotta Koczor — rendesen ké­telkedtek. ha. a csallóközi ember a termés ros­szasága miatt panaszkodott s az fogták reánk, hogy "mi száraz időben amiatt sírunk, hogy a termés kiégett, nedves időben pedig az árvizek okozta károk miatt panaszkodunk. Nos hát, itt egy olyan esztendő, amilyenre emberemlékezet óta nincs példa és a pénzügyi hatóságok bizony most sem mutatnak sok hajlandóságot arra, hogy megismétlődő panaszaink alapját fölül­vizsgálják. Pedig a katasztrófa ezidén olyan méreteket öltött, hogy annak igen súlyos kihatása lesz a gazda számára dolgozó kisiparos és a gazdának el­adó kereskedőtársadalomra is. A reánk szakadt hajban eltűntek a társadalmi válaszfalak, a nyomorúságban egyek vagyunk. Szomorú, hogy ilyen csapásoknak kellett be­következniük ahhoz, hogy az egység megterem­tődjék. Ha ez az egység már régebben meglett volna s egyesek nem ültek volna föl lelkiisme­retlen .csábítók mézes-mázos szavainak, úgy ma könnyebben elviselnek a termelési katasztrófa következményeit. Koczor Gyula a továbbiakban ismertette a magyar nemzeti pártnak az iparos- és kereske­dőosztály megmentésére irányuló akcióit. Füssy Kálmán beszéde Koczor Gyula után Füssy Kálmán kisgazda- szenátor lépett a szónoki emelvényre s kereset­len szavakkal tárta lelkes hallgatói elé egyé6 olyan kormánypárti törvényhozók prágai tevé­kenységét, akik a magyar nép voksait halász­ták el s igy a magyar nép vállán kerültek a tör­vényhozásba. A nemzetgyűlés a tavasszal és a nyár elején is számos olyan hiteltörvényt tár­gyalt, amely a gazdaközönség újabb adómeg­terhelését idézte elő. A szónok az újabb adó­terhek ellen minden alkalommal tiltakozott, azonban az egyes megtévedt magyarok szavazatainak segítségével a törvényhozásba juttatott urak ilyenkor mélyen hallgattak, sőt eltűntek a szenátusi ülésteremből, csak a szavazáshoz jöttek elő, hogy szavazataikkal hozzájárulja­nak a gazdaközönség adóterheinek emelésé­hez. A következőkben Füsey részletesen ismer­tette a nyomorgók segítésére irányuló kor­mányakciók sürgetése érdekében való eljárá­sait, végül éles szavakkal ítélte el egyes ma­gukról megfeledkezett magyarok eltévelyedé­sét. — Legyen önöknek elég ebből az iskolából — mondotta Füssy —, tanulják meg végre, hogy amidőn most is nemsokára az urnák elé járulnak, ne fussanak mézes-mázos Ígéretek után, mert azokat senki sem váltja valóra és gondoljanak arra a csecsemőjükre, amelyik most még a bölcsőben ring: ennek a jövőjéről is döntenek már most a szavazatukkal. Fáj a szivem és sir a lelkem, hogy ilyen nehéz idők­ben súlyos szavakkal kell idejönnöm s nem vi­gasztalással, hanem feddéssel állok Önök elé. Én azonban vállalom a kritikát magammal szemben is, ezért magam is nyiltan mondok bírálatot. Beszédemet azzal a reménységgel zárom, hogy ez a föld, amely ezeket a re­ményt jelentő virágokat termelte, amelyekkel Önök megtiszteltek, mely virágok az őseink vérével megtermékenyített talajból fakadtak, ez a föld megtenni a magyar lakosság boldo­gabb, az ideinél gazdagabb aratását is. Minden másra van pénz, a nyomor enyhítésére is kell lennie! Valóságos tapsorkán közepette lépett az emelvényre Holota János dr. képviselő, érsek- újvári városbiró, aki szavait Füssy és Jaross beszámoló szavaihoz fűzte azzal, hogy az álla­mi költségvetés egyes titkaira és hibáira kíván világítani.A pénzügyminiszter ama kifogásával szemben, hogy nincs pénz az Ínség enyhítésére, Holota azt veti ellen, hogy a költségvetési elő­irányzattal engedélyezett összegnél mindig ma­gasabb összegben szedtek be adókat s ezekből a többletbevételekből alakították meg a kon­szolidációs alapnak nevezett tartalékot. Ez ön­magában helyes intézkedés volt, de teljesen he­lyes csak akkor lesz, ha a pénzügyminiszter ezt a konszolidációs alapot megnyitja a magyar gazdaközönség nyomorának enyhítése céljaira. Vagyis nem állja meg a helyét az a kifogás, hogy pénz nincs. De azt sem mondhatja a mi­niszter. hogy ilyen kiadásra nincs engedélye a nemzetgyűléstől, mert hiszen ezt a konszolidálá- hi alapot vették igénybe a parlament megkér­dezése nélkül három nagy, bajbajutott prágai bank konszolidálására s igy joggal követelhetjük, hogy az állam alapját Paris, aug- 17- Ami azt illeti, e pillai|at- ban éppen elég súlyos probléma foglalkoztat­ja a világot és igy Franciaországot is. De e kritikus időben is nagy figyelemmel és nyug­talansággal fordulnak a francia politikusok egy különös, eddig még meg nem erősített liir felé. Ez a hir orról szól, hogy Abd-el-Krim, a riffkabil „oroszlán“ megszökött száműzetést helyéről, Réunion szigetről. Természetesen, ez a hir nem kelt olyan nyug­talanságot, mint a száztizenhat évvel ezelőtt egy másik hir keltett, amely azt jelentette, hogy Napóleon elhagyta számüzetési helyét, Elbát és elindult, hogy visszaszerezze a hatal­mat. Abd-el-Krim bár távolról sem olyan ne­vezetes ember, mint Napóleon volt annakide­jén, de szökése mindenesetre elég arra, hogy ideges nyugtalanságot okozzon a francia kormány­nál és főleg a marokkói francia hatóságok­nál. Abd-el-Krim, ez a különös berber zseni, ez a miniatűr afrikai Dsingiszkán, éppen elég bajt okozott éveken át a hatalmas Franciaország­nak, hogy most félnek szökése következmé­nyeitől. Ha Abd-el-Krimnek sikerül eljutnia hazá­jába és újból fellázítja a riff-törzseket a francia fenhatóság ellen, akkor Franciaor­szágnak megint könnyeit része lehet egy éve­kig tartó kínos és sídyos gyarmati háború­ban. Kádf. riporter, benzincsempész Érdemes végigtekinteni Abd-el-Krim élet­rajzán. Meglehetősen fiatal ember még- 1885- ben született Teljes neve kissé hossz: Abd-el- Krim-ben-Mohamed-el-Jabatti. Apja kádi volt a riffkabil vidéken. Fezben, Marokkó főváro­sában járt iskolába Abd-el-Krim, itt tanult meg tökéletesen franciául és arabul. 1509-ben Mélilhíban kádi lett. Nem sokáig érdekelte azonban a békebirói pálya. Mindig a politika vonzotta ezt a különös marokkói berbert. Az volt a vágya, hogy nagy szerepet játsszék Marokkó zavaros, nemzet­közi szálakkal átszőtt politikai életében és hogy modern, európai szellemet próbáljon bevin- na a marokkói arabok közé. Hamarosan újságíró lett. Akkoriban spanyol és arab nyelven adták ki a „Telegrama de Riff“ cimü lapot. Lapja egy időre Malagába tevő földműveseiéin konszolidálására is elő­vegyék ezt a tartalékalapot, mert ennél szebb, jobb hivatása annak nem is lehet. Holota beszéde végén ünnepélyes Ígéretet tett törvényhozótársai nevében is, hogy addig nem nyugszanak s ha kell, a kormány kapuit is dön­A magyar nemzeti párt augusztus 16-án, Dunaszerdahelyen tartott nagygyűlésén a ka­tasztrofálisan rossz termés folytán előállott inségállapot kérdésével foglalkozva kimon­dotta, hogy az Ínséges lakosságnak a legsür­gősebb, célirányos és hathatós segítségre van szüksége. Ennek alapján a nagygyűlés egy­hangúlag a következő határozati javaslatot fogadta el: Követeljük, hogy: 1. minden községben, ahol az ezideig nem történt meg, a szükséges vetőmag azonnal irassék össze; 2. ezen összeírások eredményének megfe­lelő mennyiségű, jó minőségű vetőmaggal lát­tassanak el a gazdák, még pedig vagyoni ál­lapotuknak megfelelően ingyenesen, illetve kedvezményes, olcsó áron, esetleg vám­mentesen behozott gabona kiosztása utján; 3. a vetőmag kiosztása igazságosan, pártat­lanul történjék és tiltakozunk ennek minden pártpolitikai kortescélra, avagy lclckvásár- lásra való kihasználása ellen; 4. Az összes adótartozás fizetésére a jövő évi aratás befejezéséig teljes halasztás — mo­ratórium adassék; ebből kifolyólag vala­mennyi adó végrehajtási utón való besze­dése felfüggesztendő; 5. valamennyi ínséges járásban A föld utáni forgalmi adó teljesen töröltessék, a jövede­küidte ki, hogy onnan írjon riportokat. Itt ka­pott képet az európai viszonyokról. Mikor visszatért a riftf vidékre, megkezdte politikai szereplését, A fiatal, intelligens, féligmeddig európai műveltségű, szuggesztiv temperamen- tumu néptribun hamarosan nagyon népszerű lett. Tüzes beszédekben és még tüzesebb cik­kekben tiltakozott az ellen, hogy Spanyolor­szág megvesse a lábát Észak-Afrikában. Mikor kitört a háború, Abd-el-Krim egész nyíltan hirdette, hogy németbarát. Ekkor már az összes riff-törzsek vezérüknek, főnöküknek tekintették. A franciák, akik ép­pen úgy féltek tőle, mint a spanyolok, azt ál- li tolták róla, hogy benzint csempészett a német tengeralatt­járók számára. >. Ezért a franciák intervenciójára a marokkói spanyol hatóság Rostrogordoba internálta. Csak a háború befejezése után engedték sza­badon. A hadvezér és a szultán Ekkor Abd-el-Krim úgy érezte, hogy most eljött az ő ideje. Megkezdte a rí ff törzsek nyUt megszerve­zését a spanyol uralom ellen. A spanyolok ekkor egy másik marokkói fő­nökkel, Raisulival is rossz lábon állottak. Alig tudták leszerelni Raisuli guerilla támadásait, amikor egyszerre csak oldalba támadták őket Abd-el-Krim riff-kabiljai is. A szokásos gyar- matiháborus stílusban folytak a csatározások. Kisebb-nagyobb nyugtalanító, meglepetéssze- rü, rendszerint éjszakai attakokban törtek rá a spanyol csapatokra Abd-el-Krim emberei. A csatározások egyre sűrűbbek lettek és 1921-ben Abd-eü-Krim végre dffntö lépésre határozta el magát. összevonta összes csapatait, amelyek ekkor már — ismeretlen forrásból származó — mo­dern puskákkal, gépfegyverekkel sőt ágyuk­kal is voltak felszerelve. Abd-el-Krim, aki brilliáns hadvezér volt, Amualná] támadta meg a spanyol fősereget, amely Silvestre tá­bornok parancsnoksága alatt állt. Borzalmas vereséget szenvedtek itt a spa­nyolok. A riff-kO'bilok 20.000 spanyolt mé­szároltak le. Elesett Silvestre tábornok is. Az egész spanyol seregből mindössze 1500 ember menekült meg. Ez a rettenetes vereség leirhatatlan pá­nikot keltett Spanyolországban, viszont újabb nagy akciókra indította Abd-el-Krimet. Töme­geim fogják, arnig azok a magyar nép segíté­sére meg nem nyitnak. A szónok végül érces hangon olvasta föl a nagygyűlést előkészítő bizottság által kidolgo­zott határozati javaslat szövegét, amely szó ■szerint igy hangzik: léniádó kulcsa pedig a cséplési eredmények­nek megfelelően állapíttass ék meg a gazda- közönség képviselőinek részvételével; mind­azoknál a gazdáknál, akiknél az adóhátralé­kok behajtása vagyoni romlást idézhetne elő, az összes hátralékos adó törlendő; 6. a bankkölcsönnel megterhelt mezőgaz­dasági ingatlanok állami védelem alá kelyo- zendők olymódon, hogy a bekebelezett tarto­zásokért az állam vállaljon garanciát; a me­zőgazdasági ingatlanok ellen elrendelt bárói árverések foganatosítása egy évre felfüggesz­tendő ; 7. az ínséges járások mezőgazdáinak ala­csony kamatozású, tizenötéves törlesztés es kölcsön nyujtassék állami garancia mellett és erre az időre a kamat felét az állam visel­je; eme kölcsönök nyújtásánál a pártpolitika teljesen zárassák ki; í» 8. a kisiparosok adói általános revízió alá vétessenek és azok az Ínséges állapotnak m egf el el ő e n c s ökk e ntess e n e k; 9. a kormány a mezőgazdasági munkások téli ellátásáról sürgősen gondoskodjék, mert a. rossznál is rosszabb aratás miatt ezek téli megélhetése nincs biztosítva. Télre nincsen konyór! Felhívjuk a kormányt, hogy minden községben sürgősen írassa össze inségkatasz- torhe mindazokat, akiknek létfenntartása biz­tosítva nincs és tegyen meg minden intéske­gesen csatlakoztak hozzá a Spanyol-Marokkó területén élő disszidens törzsek. 1922-ben Abd-el-Krim Marokkó szultánjává kiállatta ki magát. E pillanatban tehát Marokkónak két szultánja volt, a legitim szultán, aki a francia protekto­rátus alatt álló Fezben „uralkodott** és Abd- el-Krim, akit a lázadó riffkabil törzsek ismer­tek el Marokkó szultánjává. A spanyolok 1924-ben nem tudtak tovább ellenállni Abd- el-Krim erejének és kiürítették a Riff-vidéket egészen Melilláig. Abd-el-Krim ekkor Raisu- lit, aki közben kibékült a spanyolokkal, arra kényszeritette, hogy ismét ézakitson velük és ismerje el az ő fenhatóságát. A véres riff háború Ekkor azután a franciák is nyugtalankodni kezdtek marokkói birtokaikért és a spanyo­lokkal karöltve, erélyes adéba fogtak Abd-el-Krim ellen. Ekkor, 1925 elején kezdődött meg az életre- halába méné véres gyarmati háború* A spanyol hadsereget egyideig maga Primo de Rivera vezette, a francia parancsnok pedig Lyautey tábornagy, sőt egy ideig Pétain tábor­nagy volt. Ekkor Abd-el-Krim csapatai már remek bomba vető repülőgépekkel is rendel­keztek. Számos idegen légmnista szökött át a berber Napóleon seregébe. Ezek között a légionis­ták között volt számos egykori német és orosz tiszt. Ezek beléptek Abd-el-Krim vzezérkarába és a legmodernebb hadászati módszerekkel operál­tak a franciák és a spanyolok ellen. A francia és a spanyol csapatok borzalmas vesztesége­ket szenvedtek ebben a több mint egy évig tartó háborúban, nem is beszélve az óriási pénzáldozatokról. Spanyolország későbbi pénz ügyi katasztrófájának alapját ez a riff háború vetette meg. Lyautey tábornagy végül már 200.000 em­berrel, tankokkal és gázokkal folytatta a há­borút, amelyet Párisban a legnagyobb ideges­séggel kísértek figyelemmel. Abd-el-Krim valóban oroszlán módjába har­colt a túlerő ellen. Lssanként azonban felőr­lődött az ereje és mennél jobban nyomultak előre a franciák, annál több benszülött törzs pártolt el tőle. 1925 októberében a franciák és a spanyolok elfoglalták a főhadiszállást, Adj irt. Abd-el- Krim maradék hűséges csapataival BMMaBBMBHBHIMIPIIWBB—BMW dóst ezek téli ellátására és segélyezésre; íO. a kormány a munkanélküliek foglalkoz­tatása céljából az összes elökészitett közmun­kát _ útépítés, folyószobályozás stb. haladék­talanu l kezdje meg; 11. végül követeljük, hogy a szükséges in­tézkedések megtárgyalása és a megfelelő anyagi fedezet megszavazása céljából a kép- viselöház és a tartománygyülés azonnal hi­vassák össze. A nagygyűlés ezt a rezoluciós határozati javaslatot egyhangú lelkesedéssel fogadta el, mire Bar tál Iván körzeti elnök a mindvégig méltóságteljes hangulatban s a legcsekélyebb zavaró momentum nélkül lefolyt gyűlést be­rekesztette. A guta! nagygyűlés Délután a magyar nemzeti párti törvény­hozók egy csoportja Gutára utazott s ott mint­egy harmadifélezer gazda és különösen föld­munkás részvételével újabb nagygyűlést tar­tott. A hatóság erős csendörkiilőnitniéinyt vezé­nyelt ki a rend fenntartására, a csendőr- sógnok azonban a legcsekélyebb alkalma sem volt a hivatalos beavatkozásra, mert a gyűlés itt is a legnagyobb rendben, a vál­sághoz illő komolysággal zajlott le. A gyűlésen beszámolóbeszédet mondott Rich- ter János szenátor, Koczor Gyula kerületi pártelnök és Jaross Andor tartománygyülési képviselő. Valamennyi szónok különösen a mezőigazdasági munkások nyomorának meg­világítására fektette a fősulyt s a nyomor enyhítésének módozatait ismertette. A gutái nagygyűlés végül a d 11 nasz erdalíelyiihez ha­sonló rezoluciós határozatot fogadott el. Szent-Ivány József pártvezér Gután gyengél­kedése miatt nem jelenhetett meg. A Csallóköz követelései >M^GAI-A\frC&AR-H 1 RLAg

Next

/
Oldalképek
Tartalom