Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-15 / 185. (2702.) szám
1<81 aqguagtng 15, roamibal ^MGjaMAGÍraRHiRi)?®* 13 Huszonnyolc napig vándorolt gyalog ASsóausztriábólKomáromba egy kiutasított család Az dletékességi és á lumpotgársáúi kálvária eúv itt ab b áldozata MILYEN IDŐ VARHATÓ A hőmérséklet emelkedett, maximuma Pozsonyban 20. Prágában 16 fok. — Időprognózis: Szlovenszkón: lassú felmelegedés, félig derült, délnyugati özéllel. — Megföllebbezték a nagyszombati katolikus hitközségi választásokat. Nagyszombati tndóei- fcónk jelenti: Múlt hónapban tartották meg a nagyszombati katolikus hitközség képviselői es- tülétének választását, amelyről annakidején a P. M. H. is részletesen beszámolt. Az elmuít napokban a megejtett választás ellen két fellebbezést jelentettek be csupán azért, begy uj választást kényszerítsenek ki és azt a nagy kudarcot, mélyet a szlovák néppárt a multhavi választás alkalmával az országos keresztény- szocialista párttal szemben elszenvedett, kikor- rigállihássák. Természetes, még nagy kérdés, vájjon a föllébbezéseknek helyt adnak-e, mert az előző választás a legteljesebb rendiben és előírás szerint folyt le. A fő 11 ebbe zések elintézése iránt az egész városban óriási érdeklődés nyilvánul meg. — „Ismeretlen helyen * tartózkodó Stöger Károly...** Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A Tuka-pörrél kapcsolatban elitéit Stöger Kár roly uradalmi titkár ibünpörében a brünni legfelső biróság tudvalévőén a multkorilbam mondotta ki a végső szót: Stöger ötévi fegyházbüntetését helybenhagyta, sőt még azt néhány nappal meg is toldotta. Az ítéletet annak rendje és módja szerint megszerkesztették és ki kellett volna kézbesíteni a feleknek. Igen ám, de a brünni legfelső bíróságon az az irodatiszt, akinek a kezébe került az akta, nem tudta, ihogy Stöger Károly melyik letartóztatási intézetben van. A „problémát14 úgy oldotta meg, hogy az ítéletre záradékul rávezette: „Ismeretlen bélyen tartózkodó Stöger Károly44 és az ítélet szövegét elküldte Stöger pozsonyi ügyvédjének, aki ugyancsak nagyot nézett, hogy védence „ismeretlen helyen tartózkodik44. A valóság ugyanis az, hogy Stöger a trencséni fogházban van és már csak azt várja, hogy elszállítsák a bpótvári f egyházba^ Stöger polgári ruhában van még és a fogházi szabályok szerint sem könyvet, sem újságot nem olvashat. A jogerős ítéletet egyébként már maga a védő küldte meg „ismeretlen helyen tartózkodó44 védencének. Komárom, augusztus 14 (Saját tudósitónktól.) Az állampolgársági és illetékességi kálváriák szomorú rengetegében egy újabb, jellemző eset, amelyet komplikál az a körülmény, hoffy a családfő, akiről szó van, minden jogcíme ellenére sem utdja érvény esiteni kérelmét a Soááb ny pécsével szemben. Maezeják Ferenc Bazinban született, Pozsony megyében. Édesapja alaszentgróton. Ez a két község határozza meg Maezeják Ferenc illetőségét. Maezeják Ferenc a háború után m^gházaso- dott s mint csehszlovák állampolgár, kikerült Alsóawsztriába, ahol a tiroli határ mentén a volt Batthyány gróf, később Műnk Ariur- féle erdőbirtokon erdészként és vadászként alkalmazták. Jól ment dolga mindaddig, amíg hadgyakorlatra be nem kellett rukkolnia az érsekujvári 3. lovasezredhez. Az istállóban gyomron rúgta egy ló s Maezeják a kórházba, került s 1928-tól hol kórháziban, hol1 alkalmazási helyén töltötte idejét. Legtöbbet, mégis a bécsi kórházban. Jövedelme mind kevesebb lett, családját jószi- vü osztrákok tartották el. Egy nap az osztrák kormány kiutasította Maezeják Ferencet a családjával együtt Ausztriából, mivel csehszlovák állampolgársága volt Vele együtt százhetvenhárom csehszlovák állampolgárnak adtak át az osztrák hatóságok kiutasító végzést. Maezeják Ferencnek nem volt pénze, csak négy kiskorú gyermeke. A legidősebb kilencéves, a legfiatalabb kéthónapos. Gyalog indultak útnak Trautlmannsdo'rfból, hogy elérjék a pozsonyi határt. Bútorukat is otthagyták. Pozsonyban Maezeják jelentkezett a Sociál- ny pécsénél, ahol azonban kérelmével elutasították, dacára, hogy bebizonyította, hogy a ló- rugástól nehezebb munkára képtelen, így joggal veheteki föl az u. n. „poválecsny invaüd4'- ok (háboruutáni rokkantak) közé. Semmi segélyt ne>m kapott. — Elég nagy Szlovenszkó, keressen munkát — mondták végül a hivatalokban az elkeseredett embernek. Abban bizott, hogy megsegítik, de segítséget olyaformán azánlottak fel neki, hogy árvaházba kell adni gyermekeit. Maezeják azonban annyira szereti gyermekeit, hogy semmiképpen nem akar megválni tőlük, igy az árvaházba való utalásból semmi sem lett s a család ismét útnak indult gyalog szerencsét póbálni. Bazinban nem kaptak illetőséget. Végső tanácstalanságában és kétségbeesésében arra határozta el magát, hogy lemegy Magyarországra, 132Í9/H/27. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha Kényelmes elszállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PRAKAII, V&CIAV, NAM.72 Xa. Zálaszentgrótm, ahol apja született, hátha ott megkaja az illetőségét. Ez azonban ismét kétséges, tekintve, hogy csehszlovák útlevele van. Mazátlauul és rongyosan gyalogoltak át a Csallóközön s huszonnyolcadik napra Komáromba érkeztek. ahol egy Eötvös-wccCÁ korcsma istállójában húzta meg magát a hazátlan s pénztelen család. Jőszivü emberek támogatására utalva tanácstalanul várják, mi lesz velük. A család nem akar elszakadni egymástól s most a keserves ősz előtt rongyosan, lakás és pénz nélkül várja a segítséget. Amelyben bíztak: a Társadalombiztosító hivatal Pozsonyban elutasította őket, a gyermekek iskolába nem járhatnak. Komáromban néhányan örökbe akarták fogadni a gyermekeket, de a családapa semmiképpen nem akar elszakadni a gyermekeitől. — Kifogytunk a pénzből, országkeriUfí, tolvaj meg nem akarok lenni s mindenki bt- zalmfHlan velem, szemben, lenéz bennünket, mintha nagyot vétettünk volna — mondotta. I Nedves Salak szárazzá tétele | „áramló levegő" módszerével, Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: 1 Scfenlz-féle építési r.* t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. Aki harminc év óta pénz nélkül él James Blyth gazdag, de egy pennyje sincs — A rossz memória szomorú következménye — Pénz helyett tyúkkal és tojással fizet London, augusztu*. London együk külvárosában járkáltam és ▼égül autót kerestem, hogy haza vitessem magam. Hiába néztem jobbra-baira, nem láttam egyet sem, míg végre egy ház előtt szabad kocsira találtam, de meglepetten láttam, hogy a sotffőr éppen tojásládákat, kerti vetőmén yeket és néhány csirkét rak le a kocsiról és viszi be a háziba. Nem értettem, hogy ezek a mezőgazdasági termékek hogyan kerültek az autótaxira, különösen akkor, amikor a soffőrnek utasa sincs. Megálltam, megkérdeztem, hogy elvihet-e s amikor azt a választ kaptam, hogy azonnal, csak ezeket még 'behordom, megérdeklődtem tőle, hogy fuvarozással iá foglalkozik-e? — Nem — mondotta, Itt lakom és amiket most beviszek, a® mind nem más, mint vitel- dij. A csodálkozásom még nagyobb lett. Mióta szoktak Londonban viteldijat természetben kifizetni. Ki az, aki pénz helyett tojásokat, zöldségféléket, sőt csirkét hord a zsebében és amikor kiszáll a kocsiból, a soffőrnek az értékes és tartós schilling helyett fizetésül ilyen gyorsan elfogyasztható dolgokat ad. A soffőr nevetett csodálkozásomon, majd megkérdezte tőlem: — Sohasem hallotta James Blyth nevét? A gazdag emberét, akinek pénze nincsen. Sajnos, erről az angol úrról még sohasem hallottam, de miután a sotffőr pénztelen gazdagnak nevezte, a kíváncsiság kínozott, hogy mindent megtudjak tőle. Kis borravaló és a soffőr elkezdett mesélni. Annyit mondhatok, hogy a történet megérte a pénzt. Hogy amit elbeszélt, az igaz, angol újságokkal bizonyította be, a Times-nek húsz év előtti cikkeit is megmutatta. Megtudtam végül, hogy James Blyth tényleg igen nevezetes ember, akiről mindenkinek illene tudni, mert olyasmit vitt véghez, ami valóban egyedülálló teljesítmény. Ez az angol úriember jelenleg 55 éves és immár 30 év óta él úgy, hogy pénzt nem vesz a kezébe. Nem ad ki pénzt és nem vesz be. A pénzre rá sem néz s talán már azt is elfelejtette, hogy mire is találták ki azt az ördöngős jószágot, amely állandóan forog, de .soha sincsen belőle elég. Harminc évvel ezelőtt, amikor James Blyth elkezdte a pénztelen életet, szegény ember volt, ma gazdag, de pénze nincs. Különös élet az övé. Egy szerencsétlen tévedés James Blyth fiatal korában egy textilkereskedőnél dolgozott. Igen megbízható, komoly embernek ismerték, főnöke csak azon sajnálkozott mindig, hogy nem való kereskedőnek, inkább tengerésznek kellett volna lennie, ott roellemi é* testi tulajdonságai jobban érvényesülhettek yolna. James Blyth ugyani* jó izomzatú, hatalma* szál ember volt, kissé nyers modorral, Keveset beszélt, nyíltan megmondta mindig, amit akart s nem volt meg benne az a hajlékonyság, amely a kereskedői pályán szükséges. Bár nem volt tehát kereskedőnek való, főnöke kedvelte, jó szemmel nézte, míg olyan esemény nem történt, mely döntő fordulatot adott James életének. Egy alkalommal 2500 fonttal elküldték a fiatal embert. Vagy két óra múlva feldúlt arccal tért vissza és rémülten mondta, hogy a pénz vagy elveszett, vagy ellopták tőle, mindenesetre nem tudja, hová lett. A főnök faggatni kezdte, hogy merre ment, egyenesen oda ment-e, ahová küldték, letette-e valahová a táskát, amelyben a pénz volt. — Nem, — válaszolta. A táskát egy pillanatra sem engedtem ki kezemből, magamnál tartottam az egész utón, de amikor kinyitottam, megdöbbenve láttam, hogy a táska üres. Többet nem mondott. A főnök ezzel a magyarázattal nem elégedett meg, hanem a feljelentést megtette. A gyanú természetesen James Blythre terelődött, mert hiszen a bankjegyek még sem válhattak levegővé. A gyanú alamán még aznap házkutatást tartoltak James lakásán. A házkutatás eredménnyel végződött. Szekrényének alján egy hasonló táskát találtak, amelyben hiánytalanul meg volt az elveszett pénz. Kiderült tehát minden. James sikkasztott és ügyetlen mesével akarta a gyanút magáról elterelni. Nem sikerült, rajtavesztett. James Blyth nem vallotta be bűnét- Végsőkig tagadta, hogy sikkasztott volna és egészen furcsa indokolással akarta megmagyarázni, hogy hogyan találhatták meg nála’a pénzt. Bevallotta; nem mondott igazat, hogy egyenesen oda ment, ahová küldték, a lakása útközbe esett és ő bizony egy percre fölszaladt. A táskát letette az asztalra, a másik hasonló táska mellé és amikor elment, a két táskát felcserélte, az üreset vitte el, a pénzeset pedig a szekrénybe dobta. Nem tűnt fel neki, hogy a táska könnyebb, nem érezte, hogy nincsen abban semmi, teljesen meg volt győződve, hogy a pénzt viszi magával. A kapuban az a gondolata támadt, hogy megnézi: a táskában van-e a pénz. Még sem nézte meg. Később azonban biztosra vette és úgy emlékezett; a kapuban saját szemével győző- dőlt meg arról, hogy a pénz nála van. Ezért nem tartotta szükségesnek bevallani, hogy egy kis kitérőt csinált és nem is gondolt arra a lehetőségre, hogy ő a két egyforma táskát felcserélte. Csak amikor a lakásán a rendőrség megtalálta a pénzt, akkor világosodott meg előtte, hogy egy tévedés áldozata. A magyarázatod; nem fogadták el és bizony James Blyth-t elítélték. Amikor a biróság az ítéletet felolvasta előtte, nem fellebbezek hanem áthúzódott, szidta a pénzt és megesküdött, hogy a pénzre életében rá sem néz. Elkezdődik egy élet pénz nélkül Amikor James Blyth kiszabadult, esküjét nem felejtette el, hanem tényleg pénz nélkül kezdett élni. Egy penny sem volt a zsebében, amikor az uj és furcsasággal teli életnek indult. Nem volt olyan hozzátartozója, akihez nyugodt lélekkel beállíthatott volna s ahol menedéket talált volna addig, amíg pénz nélküli megélhetésre talál. Állás után nézett. Harminc évvel ezelőtt nem volt nehéz állást kapni és egymásután kereste fel azokat a helyeket, ahol munkát kaphatott volna. —- Fel akarták fogadni. De amikor megmondotta, hogy neki pénz nem kell, hanem adjanak lakást, ellátást és szükséges ruhát, mindenütt nagyot néztek, azt hitték; bolond. Végül egy épitőanyagkereskedőhöz került, aki teljesítette James Blyth kiváságát. Kapott egy félszerben nyughelyei, adtak neki enni és amikor a cipőből a lába kilátszott és a ruhája lerongyolódott, hajlandó volt a kereskedő uj cipőt és uj ruhát venni neki. Két és fél. évig dolgozott fogcsikorgatva ennél a kereskedőnél. Lakhelye rossz és piszkos volt, a kosztja sovány, cipője és ruhája közönséges, de James Blyth tűrt, mert fogadalmát nem akarta megszegni és félt attól, hogy nehezen talál másik emberre, aki öt ilyen furcsa feltételek mellett alkalmazná. Két és fél év múlva szerencsés véletlen segített James Blyth helyzetén. Megismerkedett egy emberrel, akinek közel Londonhoz háromnegyed óra vasúton, kis háza és hatalmas nagy kertje volt. Ez az ember azt ajánlotta neki, hogy menjen ki a házba lakni, ott a nagy kert, dolgozzék, gazdálkodjék éljen meg, ahogy tud, de amit termel, annak fele bér fejében az övé. Az ajánlatot elfogadta. Huszonhét évvel ezelőtt ment a nagykertü kis házba lakni, ahol még ma is tartózkodik. Pénz nélkül is lehet mu’atnt James Blyth elkezdett dolgozni. Kora reggeltől késő éjjelig művelte a földet, kerti véleményeket termelt és elhatározta, hogy csirkefarmot létesít. Amikor a munkához látott, nem rendelkezett semmivel. Ismerőshöz, ismeretlenhez fordult azzal az igén alázatos kéréssel, hogy adjanak neki kölcsönt: hol egy tyúkot, hol egy kakast, hol vetőmagot és igy tovább, Bolondnak tartották, csendes, dolgos bolondnak, az egyik adott, a másik nem. De valahogy megélt. Előfordult, hogy napokon át egész eledele egy-két tojás volt. De nem csüggedt. Dolgozott, csibéket nevelt, tyúkjai szaporodtak és két év után már ott tartott, hogy visszaadta azt, amit kölcsönbe kapóit és időközönként azt is megengedhette magának, hogy saját készítésű csirkesültet evett. Fgy szóval, valahogyan megélt. Öt év múlott el és pénzt nem adott ki, öt év múlott el és pénzt nem adott ki pénzt nem vett be. Természetesen nem járt sehova, vonatra nem üli, autót nem fogadott, sört vagy whiskyt nem ivott, nem járt kirándulni, nem szórakozott, azt is elfelejtette, hogy színház és boxmeecs is van a világon, öt év múlva azonban a megfeszített munkásélet kezdett unalmassá válni és szórakozásra vágyott. De hogyan csinálja pénz nélkül? Mindenekelőtt többéit kell termelnie, hogy szórakozásra is jusson. De egyedül már többet kihozni nem tudott. Munkatársak után nézett és munkásokat fogadott fel, akik vele dolgoztak. A munkásoknak pénzt nem adott. Hanem hetenként öt napig dolgoztak és a hatodikon mindegyiknek tojást, csirkét, tyúkot adott és kerti véleményeket, hogy értékesítsék és a pénzt tartsák meg maguknak bér fejében. S mert annyit adott, hogy az eladott jószágokért a munkások még többet kaptak, mint amennyit kereshettek volna, akkor, ha bérért szegődnek el, a munkások jól jártak, de jól járt James Blyth is. Gazdasága nagyobbodott, egyre több áru állott rendelkezésére és ekkor körútra indult, hogy biztosítsa magának mindazokat az eszközöket, amelyeket egy kulturált és jó anyagi viszonyok közt élő ember magának megszerezni kíván. Egymásután felkereste a különböző üzletembereket. Elment a szabóhoz, elment a suszterhez, elment a színházak direktorához, felkeresett egy-két mulatót, s mindenütt előadta, hogy ő állandó kuncsaftjuk, illetve vendégük volna, de neki pénze nincsen, de vannak tyúkjai, csirkéi, sok tojása, kerti veteményei és egyezzenek bele, hogy pénz helyett ezekkel fizessen. Mindenütt csodálkoztak kérésén, aztán elkezdtek tárgyalni vele, hogy hát mennyit adna. És James Blyth bőkezű volt- Előlegeket is küldött, néhány száz tojást és baromfit. Bizalmat ébresztett és végül megegyeztek vele. Borsos áron az igaz, mindent tulfizetett, legalább 50 százalékkal, de a szabó csinált neki elegáns ruhát, a suszter cipőt, a mulatóban mulatott, eljárt.a színházba és ő megküldte a tojásokat, a baromfikat Londonba, így egyezett meg a soffőrrel is. Ha bejön, autón jön be, autón szaladgál a városban, mindenütt udvariasan és szívesen fogadják, mert mindig ugyanazokra a helyekre jár, ahol már ismerik és tudják, hogy ha nem is fizet, ha nincs is egy pennyje sem, mégis jő vendég, akin sokat keresnek. A soffőr, amikor a lakása előtt lerakodott, éppen James Blyth-től jött és ezért volt megrakva, mint egy társzekér. James Blyth tehát ma már jól él, bár pénze nincs. Gazdag ember, de olyan gazdag, aki sok mindent nem tehet. Nem mozoghat szabadon. Nem járhat akármerre, mert ahová megy, ismerős helynek kell lenni; olyannak, ahol tudják, hogy ki az a James Blyth. Ezt az egyetlen hátrányát érzi csak a pénztelen életnek, no meg azt, hogy nőtlen maradt, mert egy angol nőt; sem vonzott az az élet, amelyet James Blyth él pénz nélkül. S».
