Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)
1931-08-02 / 174. (2691.) szám
t>kücgaiA\a&^arhirlab mmmmamammmaamammmmmmmmmammmmmmmmm eredményeket és inkább csupán a kartográfiái problémákra szorítkozik, nrig a mágneses- ség és elektromosság problémáit csak nagy vonásokban ismerteti. öt óra alatt tette meg az utat a Zeppelin a Ferenc József föld és az Északi Föld között. Ez volt legjelentősebb sikere. Mert a két sarki föld közötti hétszáz kilométernyi széle-s területet a hajó és a légi közlekedés szempontjából'a>z eddigi ismeretek szinte áthatolhatatlan nak mondják, mint ahogy a Szahara áthatolhatatlan volt a tizenkilencedik század végéig. Szamojlovics izgalmas előadásából rövidesen rekonstruálni lehet az utat és annak tudomáuyos eredményei-t. A tundrák világa Induljunk ki tehát a tundrák világából, északi Oroszország Jeges-tengeri partjáról, énről a borzalmas, lakatlan csíkról, amelyen már a sarki vegetáció, zuzmó és moha tenyéssz csupán, ahol befagyott jégmocsarak vannak és tulajdonképpen szemre nem is lehet megállapítani, hol ér véget a szárazföld és hol kezdődik a tenger. Nem él itt már ember, csak egy-két csenevész fajtabéli, van itit terület elég, nincs állampolgársági probléma, nincs kenyéririgység, nem négyzetkilométerenként számítják a népsűrűséget, hanem azt mondják, hogy egy emberhez ennyi és ennyi száz négyzetkilométer tartozik. Jeges, havas szél, a purga száguld végiig a borzalmas sivatagon és a félvad ember, aki rénszarvasából él, lelapul a földre, mert démonság történik, a magasban csodálatos berregés és egy ezüstös szürke test úszik tova komoly méltósággal. Azt gondolja, szegény, hogy a fénylő nap ereszkedett alá és most közvetlenül a feje felett száguld tova az égboltozaton. A jeges Cayenne De a Jessei folyó torkolatában van egy embertelep, feléje tart a Zeppelin. A borzalmak helye ez. Nem politikai deportáltak vannak itt, hanem a tudomány deportáltjai. Nem is érthető, hogyan vállalkozhatik emberi lény arra a rettentő feladatra, hogy egy éven keresztül kitartson ebben a pokolban, amig nem váltják fel. És akadnak ilyen jelentkezők. Egy meteorológiai állomás póznái emelkednek a magasba, körülötte három nyomorúságos deszkatákolmány, ez a Jessei-öblének tudományos telepe, ahol hat mártír seny- ved egy éven keresztül. Jégtörők keresik fel három havonként a telepet, hogy fagyott- hússal és liszttel kiegészítsék az élelmiszerkészleteket. Ennek ellenére borzalmas tragédiák játszódnak itt le. Két esztendővel ezelőtt, amikor felváltani jöttek őket, egyiket sem találták életben. Mindannyian ekonbutban, a sarkvilágnak ebben a szörnyű betegségében hullottak el. Sorjában. Már osak kétten voltak életben. És ezek temetnék el elpusztult bajtársaikat. Végre az ötödik is meghalt. Aki életben maradt, karjai közé kapta baj- társát, hogy elkaparja a hóba, jégbe. De nem volt erő benne, a küszöbön összeros- kadt és amikor felváltani jöttek őket, így találták meg a két hullát egybefonódva a küszöbön. Ám — csodálatos — a fehér halói birodalmába is elhozza az ember földi szenvedélyeit. A múlt éviben szörnyű fóltékenysé- gi tragédia játszódott le a telepen. Egy nő is volt velük, emiatt ellenségeskedés tört ki a telep vezetője és a szakács között és a telep parancsnoka agyonlőtte a szakámét. A Zeppelin minden utasa azt mondja, hogy a.z egész ut legmegrázóbb élménye az volt, amikor e telep felett elrohantak és ledobták a postát. A hat Önkéntes számkivetett miint az őrült rohant abban az irányban, extázisbán voltak, gesztikuláltak, a földre verték magukat és lesújtva álltak helyükön, mikor a léghajó tova szállt. A kartográfia munkája A Ferenc József földet kerülte körül aztán a Zeppelin. Itt fontos földrajzi észleleteket tett. Megállapították, hogy a térképeken szereplő Hamtsworth-föld és Albert Edward-föld egyáltalán, nem létezik. Az Eremitage-föM, amely mint sziget van berajzolva az arktükus térképbe, félsziget. Felmérték és pontosan térképezték a Ferenc József földtől északkeletre fekvő, Nansen által felfedezett Fehér szigeteket. A brit csatornában nj szigeteket fedeztek fel. öt óráiig tartott innen az ut Nordlandig. Elszálltak a Taymir sziget felett és ezt is pontosan térképezték. A Taymir szigetet eddig csupán Beltendorf szelte keresztül, de nem tudta térképezni, Amundsen csupán északi csücskét vette fel. Megállapították azt, hogy az eddigi hiedelemmel szemben a tengerinek ez a része a hajózásra igen kedvező. Ezen a szakaszon négy sztra- tosféra-ballont bocsátottak fel és pontos müszerleolvasásokat végeztek visszatérésük után. Megoldották az egéisz Nordland edílig zavaros problémáját. Jóval nagyobb, mint eddig hitték, nagyobb a Ferenc József földnél is. Edldig úgy hitték, hogy a sziget egységes földet alkot, a Zepp megállapította, hogy a dolog már tetszeni is, aminek az lehet a magyarázata, hogy más nem volt a láthatáron senki, a vénleányság meg csakugyan ijesztöbbnek tűnt fél előtte sokkal, mint az, hogy a barátnői nevetni találnak. Hadd nevessenek! Az ostobák!... Az a kérdés, ki nevet utoljára?! És amint idáig ért a gondolataiban, már érezte, hogy a Bodnár pártján van szivvel- lélekkel, vele érez és ellenséges szívvel gondol az egész, ostoba leányseregre. Mindez tehát egészen rendben volt. Bodnár tehát vasárnap felvette az ünneplőjét, kezébe fogott egy cső krétát, amit előtte való este hozott haza a kertésztől és beszólt az anyja,nak a konyhába: — Hát akkor megyek! Az öregatsszony rá bólintott: —'Ugy-ugy, fiaim! Isten vezéreljem! — azzal megc&ókolta kétféléi és megáldotta, keresztet vetve rá Bodnár kezet csókolt és ment, < Kilépett a kiskapun, egy pillanatra megállt tétován, aztán balra fordult és megindult sietve. A kerítés fölött osak a kalapja teteje'látszott be az udvarra, amint llihegve húzódott Káposztásék felé. Az öreg Bod- nárné kövédermedt ijedtében, ahogy ezt a konyhán]tóból meglátta.-‘-Nem! Nem! — mondta magában. — Ez nem ő! Hisz az lehetetlen! Nehézkesen szaladt végig az udvaron, ki a-kapuhoz és kinézett. Abban a pillanatban, lépett be a fia a Káposztásék kapuján. — Nahát! — Az öregasszony összecsapta a kezét. — Hát ez rettenetes! — Szent Isten! Mi lesz ebből?! Támolyogva ment viasza a konyhába, de ott is csak leroskadt egy székre és még az se jutott eszébe, hogy a tej kifuthat, vagy a rántás' odaérhet, úgy kétségbe volt esve. Hogyne! Miikor ő egész idő alatt a másik szomszéd ékről beszélt. Netyőékről, azoknak a Lujziku leányáról, ez a szamár meg elmegy és megkéri a Káposztás-leányt! Káposztás Juoit! — Hát bolond ez a fiú? Azt hiszi, hogy az a szép és gazdag leány hozzámegy? — Nahiszen! Minden ujjara van hat kérője és úgy válogat köztük, akár a boltban a szalagok közt! — Hiszen még azt a sovány Netyő Lujzát is milyen nehéz volt rávenni, hogy igent mondjon, pedig arra rá se néz senki! Igaz, hogy nem is sok nézni való van rajta, ment sovány, mint a ge~. reblye, de hát — Jaj! Jaj! J.áj! — Na hiszen! Jön majd haza mindjárt hosszú orral! — Miit mondjon akkor neki? Hogy menjen át Ne'tyőékhez? Miután ott már kosarat kapott? Hiszen tálán ki is dobják? — De osak jönne már Eltelt azonban egy negyedóra, félóra, egy óra, másfél óra: a fiú nem jött. Az öreg át- kéimlelt a kerítésen Káposztásúkhoz. Juci ott sétált az udvaron a Milibók fiúval és szívből kacagott valamin. — Hót az én fiam vájjon hová lett? — gondolta az öregasszony. — Mert itt nincs, az már bizonyos! Csak nem bujdosott el szégyenében? Istenem! Istenem! Na de hát nem kell .kétiségbeesni! Almi egyszer meg van írva a sotrs könyvében.., Bodnár benyitott Káposztásékihoz. Jucit a tornácon találta, szerencsére egyedül. Illedelmesen köszönt neki, levette a kalapját, majd köszörülvén egyet a torkán., azt mondta, amint ezt előre napok óta kicirkal- mazta magában: — Minekutánna az Úristennek tetszett az embereket párosán teremteni, énnekem pedig még eddig párom nem akadván — azt gondoltam, hogy ha kisasszony elvállalná az ón páratlanságom felét — vagy mi?... Itt megállt, anélküli, hogy a hangját le- emgedte volna és nyújtotta a csokrot, várva, hogy Juci érte nyúljon és közbevágjon. Juci azonban se közbe nem vágott, se a csokorért nem nyúlt. Lesütött fejjel állt elő'tte és az arca, amennyit Bodnár hátha tott belőle, piros volt. — Vagy mi? — ismételte nógatva. Aimiire felnézett Juci és szólni akart valamit; de egyszerre csak viharosan elnevetaz eddig öbölnek hitt Sukelszky-Bai nem öböl, hanem tengercsatorna, amely két részre szeli a Nordlandot. A sziget belsejének glaciális viszonyait pon to san megáll api tolták. Visszatérőben Novaja Zemlja glaciális viszonyainak, gleccsereinek pontos megfigyelése történt meg. Ezek az expedíció ereid,menyeinek csak nagy keretekben felvázolt vonalai. A Zepp sikere után várakozással nézhet a tudományos viliág az újabb léghajóexp ediciók működése elé. A jövő esztendő, amely nemcsak a leszerelés esztendeje lesz, hanem poláris évnek szánják, valószínűleg véglegesen tisztázza az arktdkus problémákat. Annyit már öt óra alatt megtudtunk, hogy az északsarki vidéken jóval nagyobb a szá- razifölld területe, mint ahogy eddig hitték. Vécsey Zoltán dr. ★ ★ ★ A sarkvidék fenséges szépségeiről fogalma sem lehet annak, aki azt nem látta Friedrichshflfen, augusztus 1. Eckener dr. sarkvidéki repülésének szerencsés befejezése alkalmából tegnap este a Kurgarten-szállóban diszebédet adott, amelyen a tudományos vi- ág és az aviatika számos, nagyszerű képviselője vett részt. Eckener dr. pohár köszön tőjében köszönetét mondott az expedícióban résztvevő személyeknek önfeláldozó tevékenységükért. Számára — mondotta — a legszebb jutalom az a feledhetetlen látvány marad, amelyben a sarki repülés során része volt. A sarkvidék eme fenséges szépségeiről fogalmat sem alkothat magának az, aki azt nem latta. Csak az alsó légrétegek barátságtalanok, ellenben a magasban gyönyörűen süt az örök ködök felett az örök nap, melynek sugarai ott olyan ragyogók, mint sehol másutt a világon. A „Zeppelin" eme repülésével bebizonyi- totta, hogy a sarkvidéken minden veszély nélkül lehet közlekedni léghajóval. Különösem kiemeendő a Zeppelin teljes megbízhatósága. A repülés sikere nagy részben annak is köszönhető, hogy a sikerről az expedíció valamennyi tagja sziklaszilárdan meg volt győződve. Eckener dr. humorral fűszerezett pohárköszöntőjét azzal fejezte be, hogy poharát az aviatika és a tudomány együttműködésére üríti, amelytől még nagyon sok, jelentős fölfedezést vár. Samojlovits dr. pohárköszöütőjében köszönetét mondott a tudomány nevében Eckener- nek ama szolgálataiért, amelyeket ezzel a repülésével a sarkvidék feltárása terén végzett. A sarki repülés tudományos eredményei is nagyon értékesek. Weickmann dr. tanár a meteorológiai tudomány nevében üdvözölte Eckenert és Samojiovitsot. Í Czentiván ■ Uévviz az Alacsony Tátrában megnyitás május 23-án Tejles napi pensio lakással junius 28-ig és 30.----- H sz eptemberben július A Q» 1 Szobákban folyó hideg-meleg viz. ||| Meleg Strand-uszoda 1 Szénsavas-kénes-vasas gyógyfürdők. Ideg, női bajok, ischias, csúz, szív- H Ivókúra gyomorsavtultengés, máj es í||| §| epebántalmak esetén, csontképzés |g| H Úszás, tennis, GOLF, vadászat, ha- ||| 11 lászat, turisztika, barlangjárás. - Kli- gg : | matikus gyógyhely. II Tengerszin felett 676 m. m |f| Posta, távirda, telefon; Liptovsky Svaty Jan. ||E jiji Ksod fővonal-autóbusz Liptovsky H i Svaty Mikuláson (Liptoszentmiklós) |1| ■ minden gyorsvonatnál. Ili Orvos — úszómester — golftanár. B te magát, azt mondta: — Jaj nekem! — és beszaladt a házba. Bodnár ott Mit a csokorral egy darabig és neim tudta, mitévő legyen. Várni kell még ilyenkor? Vagy ez már kosár? Végre azonban megjelent Káposzt ás né, aki szives szóval betessékelte a szobába és azt mondta neki: — Végtelenül sajnálom, de ... Ezt már megértette Bodnár. Nehéz szívvel ugyan, de megértette. És az forgott a fejében, hogy most már hogy menjen haza ezzel a szégyennel? Mire azonban idáig ért a gondolatában, azon vette magát észre, hogy már az uooán van, a negyedik kapu előtt, Kápo.sztéséktő'l számítva, éppen a Má- csaiék háza előtt. — Hím? — mondta. — Hátba Mácöai Róza hozzám jönne? Még csinosabb is, mint Juci és .,. Miire meggondolta, benn volt. Róza az anyjával együtt az eperfa alatt ült és felolvasott az újságból. Bámulva nézték Bodnárra, hellyel kínálták, ő azonban nem ült le, luanem elkezdte: — Minek utána az Úristennek... Róza nem sütötte le a fejét, nem is pirult el, hanem elsápadt és ijedten nézett az anyjára, aki zavartan babrált a kötényén. És minthogy ők se vágtak azonnal közbe, mikor kellett volna, Bodnárnak az jutott eszébe: — Ha ez se jön hozzám, megkérem a Kerekes leányt! Piroskát! Róza elrejtelle az arcát a tenyerébe, Má- csainé pedig végre összeszedte magát és azt mondta: — Nagyon sajnáljuk, kedves Bodnár, de.., Kerekes Piroskáéi* két házzal odább laktak az Apáoa-uooán, a túlsó oldalon, de nem voltaik otthon. Bodnár gondolkozott egy kicsit, ne hal assza-e a megkérést délutánra, de aztán azt határozta, hogy, ha már itt van a közéiben, szerencsét próbál Éleséknél is, akiknek a leánya, Bella, talán még csinosabb. Hogy azonban itt ifi kosarat kapott, nem jött zavarba. Befordult a nagy uocába és megkérte a Venczelék Zsuzsiját, majd az uriuccai házakat sorra véve, Nagy Juliskát, Baka Malit, Láng Lidit. Aztán visszament a sikátoron át az Apácák uccujába. Haza! Ebben a pillanatban nagyon el volt keseredve. Amig Láng Lidi is a képébe nem nevetett, imég volt reménysége, de ahogy ott is kosarat kapott és több leány nem jutott eszébe, megnehezedett a szive nagyon. — Jaj! Jaj! Nem volt igaza anyámnak! Senki se akar hozzámjönni! Ki fog röhögni az egész város!... Nem is tudom, nem okosabb lenne-é, ha neki mennék a Körösnek? Abban a percben ért a Netyőék háza elé. A következő kapu már az övék volt. Bodnárnak eszébe jutott: — Itt is lakik egy leány! Lujzi! Sovány ugyan, mint a p ászul y karó, de mégis inkább, mint a viz beugrani, már pedig csak az van hátra, ha nem akarom, hogy ujjal mutogasson rám minden ember... Bement. Az öreg Netyőné kaláccsal kínálta és meggyleikével. Lujzi pedig zavartan lesüt ötté a szemét, miikor kezet fogott vele Bodnár nagyot fohászkodott és elkezdte: — Minekutána az Úristennek... — De még odáig se jutott, hogy megkérdezze a „vagy mi'?jt“ az öregasszony már köny- nyekre fakadt és közbevágott: — Nem ismeretiem előttünk kedves öcsém szándéka. Hálásan köszönjük a meg. tiszteltetést és igaz szívvel adom oda magának ezt az én kisleányomat, aki... És a többi!... Azt már nem érdemes ei- moindiani. Legfeljebb még annyit, hogy Bodnár nagyon boldogan élt Netyő Lujzával, amig csak riieg nem baltiak és hogy néha ijedten gomaolt rá, hogy ml lett volna, ha Káposztás Juci talál hozzámenni, esetleg Nagy Lidi, jagy Baka Máit? Vagy ha Kerekes Piroskai esetleg otthon lett volna? Vájjon akkor most az lenne a felesége? Vagy az is kosarat adott volna? 6 1931 augusztus 2, vasárnap.
