Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-15 / 185. (2702.) szám

1931 augusztus 15, sywpbai VÍZUMOT Magyarországba. Romániába, Lengyelor­szágba még ugyanaznap megszerez a „Prá­ga! Magyar Hírlap1* pozsonyi kiadóhivatala, Löriuckapu-ucca 17. II. (Central-passage.) Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget utánvételezzük. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai ki­adóhivatal: Prága IL, Panská u!. 12,, 111, pti. eszközöl­♦ POZSONY! szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 27 87. Lörinckapa-ucea 17. (Centrál-passage) KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 495. Fő-ueea 69.. I. em. Jobbra, NY1TRA1 szerkesztőség és kiadóhivatal: Metbod-tér 'i. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Váralja-ucea 1 2. IP Pardon, égy percre, gerlék, vadgalambok, fülemülék és fecs­kék, hagyjátok kicsit abba a bugást, csattogást és csicsergést, ha kérnem szabad, de jöjjetek minél többen és repesséíek körül azt a kis ko­porsót, melyet annyi virág között — mintha agy egész virágfolyó indult volna ki a városól a slrkertbe — kisérnek fekete tömegek. Most hallgassatok, kedves, szép madarak, csak a puha szárnyatok felhözze be fölöttünk az eget, ne lássuk, hogy most is kék tud lenni, árnyal­játok el a uapoí, ne lássuk, hogy most is tud ragyogni, mikor temetik a Fiatalságot, Szépsé­gei, Jóságot. Temetik Egyetlenkét. Nem hittem, hogy mikor újraéleszteni a fonti három cimszávas rovatot, temetni fogok vele. talán két éve, hogy ilyen egyperces Írásban emlegettem valakit, így szólván: „Egyetlenke megjelenik a színen. Jön a piac árnyas oldaláról a naposra. Bakfiska. Abban a bárackvirágos korban, mikor a hamvas, üde arcocskáikat kis eziistkanállal szeretné az em­ber megenni, mint valami finom eukorbabsiite- ményt. Mikor a szemeikben millió szalajtott ör­dög bujkál, de ugyanannyi szalajtott tündér is és nem lehet tudni, mikor melyik millió szaba­dul el. Mikor az alakjuk is csak olyanka még, i mint a siheder nyírfa: kicsit ügyetlen, nagyon \ hajlékony, ha egy szél jön, talán meginog ben-j tje, de ha bírókra támad kedve, talán peng, j mint az acélrugó. Egyetlenkét arcul süti a nap. j talán nem is tudja, hogy ő siheder-nyirfa-éietet él, de hirtelen virgonc lesz, izeg-mozog, sebe-1 sen beszél a barátnőjéhez, aki statiszta a szí- j aen s csak azért van, hogy Egyetlenkének le­gyen kihez beszélnie, Mikor beszél, a két ned­ves-piros ajka olyan, mint mikor érett dupla­cseresznyéket összeleaget a nyáreleji szék Iga­zán a nyírfa örülhet igy az első meleg napnak, vagy egy hosszuszáru nárciszbimbó; még meg­érem, hogy Egyetlenke itt a szemem láttára nárcisszá változik? De nem. Sokkal fürgébb, semhogy kibírná egy helyben, egy lövőn. A szemeit is csillogva veti erre-arra, körüípász- tázza az egész teret, de nem azzal a leányszém- méí, amelyik hét mérföldről is észreveszi, kike­resi az udvarlóját. Egyeílenke szemel csak a 1 napnak örülnek, a fiatal életnek, az ibolyalé- legzeíü levegőnek, ő maga se tudja, minek. Azt hiszem, ahová néz, ott mindenhol valami tava­sz? virágnak ke!] nyílnia? Egyetlenke azért is megérdemli a nevét, mert komolyan nincs az ő korosztályában még egy olyan bájos arcocska, mint az övé. Jő vele találkozni, olyan, mint egy kis napsütés, mint egy jóizii tavaszi szellő/* így beszélgettem róla. Aztán elmondtam még : egy vele való találkozásomat. És most nem fo­gók vele többé találkozni. Tavaly láttam még, feketében, véresre kisirt szemmel, mikor a bátyja halálos ágya mellől jött a tisztelendő űrért. A szép, töretlen, bánatot még nem ismert szemei sűrű könnyekben úsztak, az ég lehet ilyen, ha késsel meghasogatják. Egy évig távol volt, külföld! iskolát járt s most hazajött rette­netesen birkózni a csontkezű Nagy úrral, rejté­lyeket adni tudós orvosoknak; csodátkérő imád­ságok esengtek érte, hogy itt maradjon, ten­gerré dagadt körülötte a fájdalom övéi szivé­ben s ő erre a tengerré szállt virágboritotí ko­porsóján, most úszik, úszik az enyészet felé. Kis, fehér, néma hattyú ... Mondjátok, ti búgó gerlicék, vadgalambok, le§z azért kikelet, lesznek hóvirágok, ibolyák, lesznek nárciszok, ha Egyetlenke igy elment er­ről a világról? Ti fülemülék, mondjátok csak, lesz még dal, mosolygás, ha ö nem dalol & nem mosolyog többé? És ti fecskék, talán ti vagy­tok a tudói, mert ti mentek délre a nap elé, ha nálunk meghűltek aranylándzsái, — majd ba visszajöttök, kikeletkor, lesz újra melege a ta­vasz? verőfénynek, akkor is, ha Egyeílenke nem sütkérezik benne? Nem tudom, néni ö vojt-e a lelke annak a titokzatos tavaszi szín­padnak, melyről két éve szóltam, s nem ma­radnak-e hidegen, fénytelenül, kuszán a kulisz- s/ák ha eljön megint a nagy jelenet, de nél­küle? Mondjátok, no mondjátok, legalább biztas­satok egy kicsit. Mily nehéz lesz addig kivárni a bizonytalanságot. Előbb a szomorú őszi avart, aztán á jeges tél-hermelint, de tavasszal oda- j megyek majd Jéskelődni, a temetőbe: Egyetlen­ke sírján bizonnyal legkorábban olvad el majd a hó, buksi fejüket átütik rajta a hóvirágok, ott fog kezdődni az egész tavaszi, szent csoda, mert ott, az alatt a most bezárult sirhalom alatt Pihen az Ibolyalelkü március... (Rozsnyó.) T y o, ___________ wn »»wmwup««iiifctagTTi|lti im»i Aki először repült Í4 méter magasba lezuhant és szörnyethalt Emlékezés a repülés szárnyprébálgató korának tragikus furcsaságaira Budapest, augusztus 14. Ma, már nem elég átrepülni az óceánt. Ez csak akkor jelent valamit, ha egyben távolsági rekor­dot, sőt időrekordot is állítanak fel a nagy útra vállalkozók, mint például a két kiváló ma­gyar pilóta: Entíresz és Magyar. Lindberghnek megmaradt az elsőség dicsősége, de Chamber­laint már nem igen emlegetik. Azoknak a Sze­rencsétlen hősöknek a nevére pedig, akiknek nem sikerült a gigantikus vállalkozás, ma már alig emlékszik valaki, pedig a kultúra nevében az egész viliág meggyászolta őket. Ki emlékezne ilyen körülmények között hir­telen egy olyan egyszerű névre, mint: Lilienthal Ottó! Nem valószínű, hogy akár minden ezredik ember tudná, hogy harmincöt esztendővel ez­előtt ő volt a vitorlás repülés pionirja, aki tizennégy méter magasságból zuhant le s törte össze magát halálosan. Tizennégy méter! Szinte valószínűtlen ül kis távolságként hangzik a tragédia okául ma, ami­kor kétezer méter magasságból meg tud mene- kümli ejtőernyővel a bajba jutott pilóta, amikor, a tizenhaté jer méter magasságot bejárva a lég­hajó tudós lakója szemrebbenés nélkül száll le egy gleccser tetejére. Harmincöt esztendővel ezelőtt ez a kis, titen* négy méter távolság, sokkal nagyobb volt, mint ma akár a tizenhatezer méter. Nagyobb volt szegény Lilientha-lnak, mert piouir- hőg volt, kezdetleges eszközöket, szárnyat bontó tudással, de talán nagyobb fanatizmussal, mint a nyomdokába lépők. Nem is talán. Egészen bizonyosan bátrabb, merészebb és lelkesüitebb lehetett, mint- általában a levegő újkori hősei, hiszen harmincöt esztendővel ezelőtt nem volt sportszelllem, nem volt rekordőrület, nem volt a repülésben üzleti lehetőség. Gúny, nevetség, megaláztatás várt arra, aki­nek az a „mániája" támadt, hogy repülni akar. Harmincöt esztendővel ezelőtt, gyönyörű va­sárnap reggelén, miközben Rathenov és Neustadt d. D. Dosse városkáiban istentiszteletre szólt a harang, emelkedett a levegőbe Ottó Lilienthal, maga építette vitorlásgépén, hogy kipróbálja a kormányzásnak uj módszerét. Hirtelen ezélrahom támadt, amely nem értett egyet a kormányzás uj próbálkozásával és földre vágta a kis alkot­mányt. A fanatikus répülő súlyos zuzódásokat szenvedett és órákig volt eszméletlen. Mikor ma­gához tért, kevés időre, a kéteégbeesetteu föléje hajló bátyjának csupán ennyit mondott: — Semmi nagy nem történik áldozat nélkül! A „nagy", a repülés hatalmas gondolata, az áldozat — ő maga volt, aki lélekben olyan ma­gasra emelkedett, mint amilyen magasra ember gépével sohasem is juthat. Nem történik semmi „nagy" áldozatok nélkül! Ö el volt szánva erre az áldozatra, mert számolnia kellett ezzel. Nem volt még rádió, nem kaphatott meteorológiai jelentéseket, amelyek tanácsolták, vagy eltaná­csolták volna azon a gyönyörű vasárnapi napon a repüléstől s főleg a kormányzás uj próbájá­tól. De hiába is tanácsolták volna. Ö nem ért rá várni, nem repülhetett, amikor tanácsos lett volna. Nem volt mindennap ideje, mert dolgoznia kellett, hogy megkeresse a pénzt a repülésre. Bátyjával együtt reggeltől késő estig dolgozott, hogy munkájával teremtse elő a szükséges ösz- szeget. Nem voltak még mecénások, akik erre a „mániára" áldoztak volna, sőt olyan kiadós munkaalkalom sem volt, ami elegendő jövedelmet jelenthetett volna. Az uttö rő szellemnek a repülés előtt még másvalamit is ki kellett találni: egy ujrendezerü gőzkazánt, amely olyan jól vált be. hogy egy kis gyárat létesíthetett ennek előállítására. És még egy­két más találmánya mellet elsőnek talált fel még valamit: munkásainak részesítését agyár jín c de! tűé­ből, Lilienthal nem volt sportember, nem volt vákme- j rö vállalkozó, nem volt rekord-hős. Ember volt. Ember, aki lelke után tört a magasba és lezu­hant az első tizennégy méter magasságból. Em­ber volt, aki vallotta, hogy „semmi nagy nem történhetik áldozat nélkül". Amikor már tudta, hogy ő a záldozat, egyszerűen megállapította ezt, mint a ma pilótája, amikor start után ránéz a magasságmérőre s igy szól: ■— Kétszáz méter. .MMW-ai»,iginrsw»WMK.»a»v^wwiw*w,w»,iimwiunwwp Egy magyar keramik feltalálta a mesterséges lávái A legkitűnőbb auíóutakai öntik belőle London, augusztus 14. A Daily Telegraphban nagy feltűnést keltett cikk jelent meg „Mesterségesen előállított láva útépítés céljaira" címmel, amely egy magyar keramikusnak, az egyik budapesti kerámiai gyár igazgatójának találmányáról emlékezik meg. A feltűnést keltő közlemény a találmányról a kö­vetkezőkét irja: Egy magyar kerámikus Brixt ónban Anglia legelőkelőbb szakközegei jelenlétében olyan út­építési eljárást mutatott be, amely egy speciális készülékkel a sziklát, követ, homokot egyaránt folyékony állapotba hozza, vagyis megömíeszíi. A feltaláló Kotnlós Dezső, egy magyar kerami­kus ,aki egy budapesti kerámikus gyárnak az igazgatója. Komlóé és a magával hozott magyar munkása az utolsó hat hétben Briytonban éjjel­nappal őrizték a készülék titkát. A legelső- szakértői vélemények alapján magát ­a világszabadalmat megvásárolta egy angol szindikátus, melynek többek között Mr. Normann Wjés, a londoni Hátion Gardeni legtekintélyesebb drága­kő- és gj'émántkereskedője is tagja, aki néhány év előtt az orosz cári ékszereket megvásárolta. A Daily Telegraph tudósítója beszélt magával a feltalálóval, Mr. Komlóssal és Mr. Wies&el, a szin­dikátus legelőkelőbb tagjával is. Előbbi közölte vele, hogy az eljáráson !8 évig kísérletezett, míg azt végre annyira tökéletesítette, hogy most már a gyakorlatnak átadhatja. Az ömlesztőéhez Lapunk legközelebbi száma — a közbeeső Nagyból dogasszony ünnepe miatt -— au­gusztus 18 án (Prágában hétfőn este, Szlo- venszkón kedden délelőtt) jelenik meg. í — .Személyi hir. Koppén Miksa, .lapunk belső munkatársa, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniójának titkára, a Gsl. Magyar 'Testnevelő Szövetség és CsAF-MLSz központi megbízottja megkezdte nyári szabadságát és szeptember 15-ig semmiféle levelezési el uem intéz. — A Szárazvámról a Zöldszoba uccába! Augusztus elsején költözött’ át a 23 év ótg közismert Butorcéarnók uj, modern, bővített helyiségéibe. Látogasson meg bennünket vé­telkényszer nélkül a pozsonyi Zöldszóba ne- ca 5. szám alatti helyiségeinkben! nem szükséges elektromos áram, óiért az o-m- lesztésíiez szükségéé hőfejlesztést közönséges nyersolaj tüzeléssel éri el. — Az őskorszakban — mondtotta Komlóé — a föld kérge tulajdonképpen ilyen vulkanikus kőzetekkel volt borítva, amelyek aztán az idők folyamán különböző átalakuláson mentek ke­resztül. Az én eljárásom tulajdonképpen A kőzeteknek mester séfles utón v-alóvissza~ táv ásít á&ő.n alapszik. Az eljárásom tehát azt eréátfrvénpezi, hogy az igy előállított útteste­ken az autók minden zökkenés nélkül, si­mán roboghatnak végig, mert eljárásom által egy egységes, sima fe­lületű — és mégsem csúszós — javításra alig szoruló, hosszu-kosszu élettartamú és a mai műntaknái mégis jóval olcsóbb úttestet, nye­rek. Körülbelül hétezer fontos berendezéssé! áz én eljárásom alapján naponként egy félmérföld láva szérű utteH építhető, tehát a gyorsaság is jóval felülmúlja áz eddigi eljárásokat. A nagyiontoságu találmányról, amelyet egy angol szindikátus az egész világra kiterjedő szabadalommal megvásárolt, bő tudósítások­ban számolt be igen sok előkelő angol napi­lap és folyóirat, köztük a Gloucéster Echo, Sunday Express, Irish Telegraph, Hüli Daily Maily is. — Eljegyzés. Mikulik Vilma (Honoko) és Adriányi Gérza (Alsósa jó) jegyesek. (Minden k. é. h.) —r Be irat ások a losonci református teoló­giai szemináriumba. Losoncról jelentik: A református egyház lelkészképző intézetéibe az í-öŐ évfolyam ra jelentkezők leér vényei augusztus 21 dg küldendők be a losonci re­formátus lelkészi hivataliba Sörös Béla teo­lógiai igazgató dinére. A jelentkezésihez szü­letés! bizonyítvány, orvosi bizonyítvány, érettségi bizonyítvány és lezárt lelkészt bi­zonyítvány melléklendő. A tanítás megkez­déséről minden jelentkező értesítést nyer. —, UNDERWOOD ÍRÓGÉP (gyári uj) kizá­rólag KolJernól, Ro.sice, Kér. Kamara Palota és Uugvár, Fried Palota, — Virágok hullása. Rozsnyói tudósítónk je­lenti: Az idei nyarunkba szinte szakadatlan belezugnak a gyászt hirdető harangok. A kö­nyörtelen kaszás a fiatal életeket sem kiméit, rövid egymásutánban két tragikus haláleset volt, melynek áldozatai életük virágkorában levő fiatal leánykák. Előbb Stempel Ella, özv. Stempel Sámueluó huszonegyéves leánya hunyt el három heti Betegeskedés után, tü­dőgyulladásban, melyet alighanem kelleténél huzamosabb szabadon fürdőzés közben szer­zett s az életerős fiatal lánykát három hét után virágok özönében kisérte utolsó útjára mély részvéttel gyászoló közönség. A sírnál az Év. Leányegyesület nevében, melynek az elhunyt tevékeny tagja volt, Csed'ío Sárika bú­csúztatta. Tegnap újabb lánytemetésen vett részt őszintén együtt gyászoló szívvel a város közönsége: Korpán Erzsébet, Korpán Márton ramamurá'uyi építész tizenhét éves bájos lánykája hunyt el hosszas, sokat szenvedtető és minden orvosi segítséggel dacoló betegség után. Temetése óriási részvét mellett folyt le, a Városi Dalárda és kongrgációs énekkar gyászénekei mellett, a sírnál a Mária-kongre- gáció nevében Z. Moyses Mária, továbbá Fe­jéé János a Sajó Vidék szerkesztője búcsúz­tatták a kis kengreganistát, Mindkét tragikus haláleset osztatlan mély részvétet váltott ki a gyászoló családok iránt Rozsnyó egész társa­dalmából. I S UN A GYULA És FIA orgona- i és harmőniuoigyár, Piesov (Eperjes.) Költségvetés és árjegyzék díjtalanul. nu—un: iw^^^nw»aiaieEBEgKaa^saBaEg^sggj3s«aBsaBsstt — Négy német turista szerencsétlenül járt a Montblankon. Párisiből jelentik: Négy német turista, akik a Montblank hegy lánco­lataihoz tartozó Pic Dejoras©as-.ra igyekeztek vezető nélkül, röviddel a cél előtt szeren­csétlenül járt. Kettő közülük, Ritter Leó és Brslhm János, belezuhant egy gleccser sza­kadékba. A másik kettő teljesen kimerülve került le a hegységről, A szerencsétlenség színhelyére mentőcsoport ment ki, amely még fogija kísérelni a két holttest felkuta­tását. xs A tífusz gyógykezelésénél, a baj teljes lefolyása után is a közönséges ivóvizek hasz­nálata a legveszedelmesebb reeidivát idéz­heti. elő. A SALVADOR FORRÁS vasmentes­sége folytán a legideálisabb lábbadozők szá­mára. — 40 éves érettségi találkozó. Felkérem mindazon volt osztálytársaimat, akikkel az 11891 évben a máramarosszigeti ref. liceimi- jban érettáégi vizsgát tettem, hogy a szep­tember 12-én .Budapesten megtartandó 40 Jévés találkozón megjelenni 'szíveskedjenek s“ ebbeli szándékukat hozzám jelentsék be, hogy a továbbiakról az illetőket levélben tá­jékoztathassam. Nagy-Iday Ferenc Tiszake- resztur, u. p. Vulok. — Harminc nap találmányai. Londonból je­lentik: R. Geoffrey dr, oxfordi egyetemi tanár Összeállít ást készítet tarról, hogy legutóbb 30 napon belül mi mindent találtak fel az emberek. Természetesén csak a fontosabb jelentőségű találmányokról van szó. Sloan Dananhover kapi­tány, aki Sir Habért WiJkins munkatársa, újfaj­ta buváresziközt talált fel. A buvárharangban egészen különös összetételű mesterséges leve­gőt helyeznek, el, mely nagyban megkönnyíti a búvár munkáját. — Rekl newyorki professzor megállapította, hogy a májkivonat nemcsak az ember és az állat vérszegénységét, tünteti él. ha­nem a növénvét is. Mesterségesen elsatm-itott növények uj életre keltek állati májkivonat be­fecskendezés után. Ez megerősíti azt a rém -ó riát, amely szerint az állati vörosvéreéjtek és a növényi klorofil közeli rokonai egymásnak. — Lexer müncheni sebész újfajta rákoperációs módszert talált fel. Olyan eseteknél, amikor kést már nem igén lehet használni, a rákos testrészbe különleges elektromoskészülékkel sok apró vil­lámot bocsát. Az erős elektromos behatástól a rákos rééz elpusztul. — Pavlikovszky prágai mérnök Feltalált egy olyan motort, melyet szén­porral lehet hajtani. — Rojas dr. francia fogor­vos uj fogkezelési módot talált fel. Helyi érzés­telenítéssel kihúzza a beteg fogat, lemossa, fer­tőtleníti, megplombálja, elvégzi rajta az összes, különben fájdalmas kezeléseket és aztán mikor a fog már teljesen ki van kezelve, visszahelyezi a beteg szájába, ahol ismét hamarosan összenő az állkapoccsal. — Modinos dr. egyiptomi orvos a népszövetség elé terjesztette uj ötletét, amely- lyél a kábítószerek rabjait akarja meggyógyita ni. A beteg hátára spanyol flastromot ragaszt, amely hólyagót okoz. A hólyag nedvét az orvot-, a beteg vérébe fecskendezi. Az ilyen injekció után a betegek képtelenek kábítószert használni, mert szervezetük fellázad ellene. — Lewis dr. angol kémikus szenzációs uj kísérleteket végzett a mesterséges ceItalózekészitéssel. Levegőből sikerült cellulózét nyerni, úgyhogy rövidesen le­het majd levegőből papirt és müselymet, vala­mint robbanóanyagot készíteni. Rendkívül érdekes ós ritkaialkalmu ke­leti utazás indul szeptember 17-én Egyiptom­ba, Palesztinába és Syriába, luxori—assuání, bagdad—-babyloni külön kirándulásokkal. Időtartam 33 nap. Kellemes tengeri és autó- utazásokkal. Részvételi díj 1285 és 1550 pen­gő. Társasutazások Rendezősége, Budapest, IV„ Váci ucca 40.

Next

/
Oldalképek
Tartalom